ANTHONY MICHAEL COLLINS
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2021. december 16.(1)
C‑279/20. sz. ügy
Bundesrepublik Deutschland (Nagykorúvá vált gyermek családegyesítése)
kontra
XC;
a Landkreis Cloppenburg
részvételével
(a Bundesverwaltungsgericht [szövetségi közigazgatási bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Családegyesítési jog – 2003/86/EK irányelv – A 4. cikk (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja – A menekültnek a kiskorú gyermekeivel történő családegyesítéshez való joga – A szülő menedékjog iránti kérelmének benyújtásakor 18. életévét be nem töltő, de a menedékjog és a menekülteket megillető ideiglenes tartózkodási engedély szülőnek történő megadásának időpontjában nagykorú gyermek – Az érdekelt személy »kiskorúként« való minősülésének értékelése szempontjából meghatározó időpont – A 16. cikk (1) bekezdésének b) pontja – Szankciók és jogorvoslat – A valódi »családi kapcsolat« fogalma”
I. Bevezetés
1. Mely időpontban kell meghatározni a menekült kiskorú gyermekének jogállását a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelvben biztosított családegyesítési jog gyakorlása szempontjából?(2) Amennyiben a családegyesítőjéhez csatlakozni kívánó kiskorú gyermek harmadik államban lakott, és nagykorúvá vált, milyen követelmények támaszthatók az irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett valódi családi kapcsolat fennállásának megállapítása céljából? A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) a Bíróság Hivatalához 2020. június 26‑án benyújtott, 2020. április 23‑i előzetes döntéshozatal iránti kérelmével e kérdések megválaszolását kéri.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
A 2003/86 irányelv
2. A 2003/86 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni, ha a családegyesítő:
a) menekültstátus elismerésért folyamodik, és kérelme tekintetében még nem hoztak végleges határozatot;
[…]”
3. A 2003/86 irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok – ezen irányelv alapján és a IV. fejezetben, valamint a 16. cikkben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel – a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezik:
[…]
c) a családegyesítő kiskorú gyermekei, beleértve örökbe fogadott gyermekeit is, ha a családegyesítő szülői felügyeleti joggal rendelkezik, és a kiskorú gyermekek az ő eltartottjai. A tagállamok engedélyezhetik az olyan gyermekekkel kapcsolatos családegyesítést, akik felett a szülői felügyeleti jogot megosztották, feltéve hogy ebbe a szülői felügyeleti jogot gyakorló másik fél beleegyezett;
[…]”
4. A 2003/86 irányelv 16. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok a következő körülmények esetében elutasíthatják a családegyesítési célú beutazási és tartózkodási kérelmet, vagy adott esetben visszavonhatják a családtag tartózkodási engedélyét, illetve elutasíthatják [helyesen: megtagadhatják] annak megújítását:
[…]
b) amennyiben a családegyesítő és családtagja/családtagjai nem vagy többé nem élnek valódi házassági vagy családi kapcsolatban;
[…]”
B. A német jog
5. A kérdést előterjesztő bíróság szerint a német jog alapján a családegyesítési jog feltételeit a családtag által a tartózkodási helye szerinti harmadik állam külföldi képviseleténél benyújtandó, családegyesítési célú nemzeti vízum iránti kérelem keretében ellenőrzik.
6. A legutoljára a 2020. február 17‑i törvény(3) 4b. §‑ával módosított, 2008. február 25‑i Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet (a külföldiek szövetségi területen történő tartózkodásáról, szakmai tevékenységéről és integrációjáról szóló törvény; a továbbiakban: AufenthG)(4) „Vízumok” címet viselő 6. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„[…]
(3) A huzamos tartózkodáshoz a szövetségi területre érvényes olyan vízum (nemzeti vízum) szükséges, amelyet az e területre történő beutazás előtt adnak ki. E vízumot a tartózkodási engedélyre, az EU‑kékkártyára, ICT kártyára, a letelepedési engedélyre és az EK huzamos tartózkodási engedélyre vonatkozó hatályos előírásoknak megfelelően bocsátják ki. […]”
7. Az AufenthG „Gyermekek családegyesítése” címet viselő 32. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„(1) A külföldi nőtlen/hajadon kiskorú gyermeke részére tartózkodási engedélyt kell kiállítani, ha mindkét szülő vagy a kizárólagos szülői felügyeletet gyakorló szülő a következő tartózkodási engedélyek egyikével rendelkezik:
[…]
2. a 25. § (1) vagy (2) bekezdése első mondatának első franciabekezdés szerinti ideiglenes tartózkodási engedély
[…]”
8. Az AufenthG „Humanitárius célból megengedett tartózkodás” címet viselő 25. §‑a a következőképpen rendelkezik:
„[…]
(2) A külföldi részére ideiglenes tartózkodási engedélyt kell kiállítani, ha a Bundesamt für Migration und Flüchtlinge [(szövetségi migrációs és menekültügyi hivatal, Németország)] elismerte az Asylgesetz [(menedékjogról szóló törvény)] 3. §‑ának (1) bekezdése értelmében vett menekült jogállást vagy a menedékjogról szóló törvény 4. §‑ának (1) bekezdése értelmében vett kiegészítő védelmi jogállást. […]”
III. Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9. XC (a továbbiakban úgy is mint: felperes) 1999. január 1‑jén született szír állampolgár. Több éve Törökországban él.
10. Édesanyja elhunyt. Apja 2015‑ben utazott be Németországba, 2016 áprilisában pedig hivatalosan menedékjogot kért. A Bundesamt für Migration und Flüchtlinge (szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal, Németország) az apát 2017 júliusában menekültként ismerte el. A Landkreis Cloppenburg (Cloppenburg járás, Németország) 2017 szeptemberében a felperes apja részére az AufenthG 25. §‑ának (2) bekezdése alapján három évre szóló ideiglenes tartózkodási engedélyt adott ki.
11. 2017. augusztus 10‑én a felperes a Németországi Szövetségi Köztársaság isztambuli főkonzulátusán (Törökország; a továbbiakban: főkonzulátus) eltartottként a Németországban élő apjával történő családegyesítés céljából történő bevándorláshoz nemzeti vízum kiadását kérte. A főkonzulátus 2017. december 11‑i határozatával elutasította a kérelmét és az elutasítás ellen benyújtott jogorvoslati kérelmét. A főkonzulátus álláspontja szerint az AufenthG 32. §‑ában foglalt feltételek nem teljesülnek, mivel a felperes nagykorú. Ezenfelül a felperes nagykorúvá válásakor az apja menekültként még nem rendelkezett ideiglenes tartózkodási engedéllyel. A főkonzulátus álláspontja szerint – noha szokatlan nehézség esetén a nagykorúvá vált gyermekek későbbi bevándorlása az AufenthG 36. §‑ának (2) bekezdése szerinti, mérlegelési mozgástérben hozott döntéssel elősegíthető –, nem állt fenn ilyen túlzott nehézség ebben az esetben, mivel semmi nem utalt arra, hogy a felperes Törökországban nem volt képes önálló életet folytatni.
12. 2019. március 12‑i ítéletével a Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság, Németország) arra kötelezte a Bundesrepublik Deutschlandot (Németországi Szövetségi Köztársaság; a továbbiakban: alperes), hogy a felperesnek adja ki a családegyesítési célú vízumot.
13. A Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság) úgy ítélte meg, hogy a felperest az AufenthG uniós jog tükrében értelmezett 32. §‑ának (1) bekezdése értelmében kiskorúnak kell tekinteni. Álláspontja szerint a kiskorúság meghatározása szempontjából nem a családegyesítési célú vízum kérelmezésének időpontja releváns, hanem apja menedékjog iránti kérelmének időpontja. Úgy ítélte meg, hogy a Bíróság 2018. április 12‑i A és S ítélete(5) alkalmazandó az elé terjesztett tényállás fordítottjára, vagyis a gyermeknek a menekült szülővel történő későbbi családegyesítés céljából történő bevándorlására. A Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság) ezen ítélet tükrében úgy értelmezte a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének b) pontját, hogy a családegyesítő gyermeke kiskorúnak tekintendő, ha a családegyesítő menedékjog iránti kérelmének időpontjában kiskorú volt. Ezenfelül megjegyezte, hogy a menekült jogállás elismerése deklaratív aktus. Megkérdőjeleződne a családegyesítési jog hatékony érvényesülése, és sérülne a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód elve, ha a 2003/86/ irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja alkalmazásában a kiskorúként való minősülés meghatározásának időpontja szempontjából a vízumkérelem benyújtásának időpontja lenne releváns. A Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság) azt is megjegyezte, hogy a felperes a családegyesítő menekült jogállásának elismerését követő három hónapon belül nyújtotta be a vízumkérelmét, amint azt a Bíróság az A és S ítéletében megkövetelte.
14. Az alperes a kérdést előterjesztő bírósághoz benyújtott felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozik, hogy a Verwaltungsgericht (közigazgatási bíróság) tévesen értelmezte azt, hogy az AufenthG 32. §‑ának (1) bekezdése alkalmazásában mely időpontban kell értékelni a kiskorúként való minősülést. A nemzeti ítélkezési gyakorlat alapján e tekintetben a családegyesítési célú vízum kérelmezésének időpontja a releváns időpont. Az alperes úgy véli, hogy a Bíróság A és S ítélete eltérő körülményeken és a 2003/86 irányelvben meghatározott eltérő jogalapon alapult. Az alperes azt is előadja, hogy a 2003/86 irányelv 2. cikke f) pontjának az A és S ítéletben történő elemzése nem alkalmazható ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjára, mivel ez utóbbi rendelkezés kifejezetten a tagállamok jogára utal.
15. A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) álláspontja szerint a nemzeti jog alapján a felperes nem rendelkezik arra vonatkozó alanyi joggal, hogy mint eltartott az apjával való családegyesítés céljából későbbi bevándorláshoz vízumot kapjon.(6) Az ilyen vízum megszerzéséhez bizonyítania kell, hogy közvetlenül hivatkozhat a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjára. A kérdést előterjesztő bíróság tehát arra keres választ, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését az A és S ítélet tükrében kell‑e értelmezni, amely a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének f) pontján alapul. A kérdést előterjesztő bíróság különösen arról kíván meggyőződni, hogy ezen ítélet tükrében kiskorúnak minősül‑e valamely gyermek a menekült jogállással rendelkező személlyel történő családegyesítés céljából, amennyiben kiskorú volt abban az időpontban, amikor a menekült nemzetközi védelmet kért. A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) bizonytalan abban a kérdésben, hogy az A és S ítéletben a kísérő nélküli kiskorúaknak biztosított különleges védelem(7) vagy a 2003/86 irányelv (8) preambulumbekezdésével összhangban valamennyi menekülttel szemben alkalmazott preferenciális elbánás minősült‑e döntő tényezőnek, ennélfogva alkalmazandók‑e a szóban forgó ítéletben tett megállapítások a gyermekek felnőtt menekülttel való családegyesítése céljából történő későbbi bevándorlására.
16. A második kérdést illetően a kérdést előterjesztő bíróság tisztázni kívánja, hogy mi minősül a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő valódi családi kapcsolatnak. Előfordulhat, hogy pusztán formális házassági vagy családi kötelék önmagában nem elegendő a családegyesítési jog megalapozásához, mivel a későbbi bevándorlás iránti kérelemnek arra is kell irányulnia, hogy abban a tagállamban, ahol a családegyesítő tartózkodik, valódi házassági, illetve jelen esetben családi életet folytassanak. A kérdést előterjesztő bíróság konkrétan annak pontosítását kéri, hogy a valódi családi kapcsolatok folytatására irányuló szándékot milyen intenzitással kell a családegyesítésről első alkalommal való határozathozatal előtt vizsgálni, és hogy e határozat tekintetében releváns‑e az a körülmény, hogy a gyermek már nagykorú. Abban az esetben, ha a kiskorú gyermekek a családegyesítő szülővel való családegyesítés céljából bevándorolnak, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy további információk vagy vizsgálat hiányában vélelmezhető, hogy annak célja tényleges családi életnek a tagállamban történő létrehozása vagy újbóli létrehozása. Alkalmazandó‑e az ilyen „automatikus eljárás” azokra a gyermekekre is, akik a családegyesítés iránti kérelem elbírálásának időpontjában már nagykorúvá váltak, de akikre a kiskorúság értékelése szempontjából releváns időpont előrehozása miatt továbbra is vonatkozik a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének b)–d) pontja?
17. Ilyen körülmények között a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontját], hogy a menekültként elismert családegyesítő gyermeke e rendelkezés értelmében akkor is kiskorúnak minősül, ha utóbbi a családegyesítő menedékjog iránti kérelmének benyújtásakor kiskorú volt, azonban már a családegyesítő menekültként való elismerését és a családegyesítés iránti kérelem benyújtását megelőzően nagykorúvá vált?
2) Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:
Milyen követelményeket kell ilyen esetben a [2003/86 irányelv] 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett valódi családi kapcsolattal szemben támasztani?
a) Elegendő‑e ehhez a törvényes szülő–gyermek kapcsolat vagy valódi családi élet is szükséges?
b) Amennyiben valódi családi élet is szükséges: milyen intenzitás szükséges e tekintetben? Elegendők‑e ehhez például az alkalmi vagy rendszeres látogatások, közös háztartásban való együttélés vagy ezen felül olyan összetartó közösség szükséges, amelynek tagjai egymásra vannak utalva?
c) Megköveteli‑e a még harmadik államban tartózkodó és a menekültként elismert szülővel való családegyesítés iránti kérelmet benyújtó, időközben nagykorúvá vált gyermek csatlakozása azt, hogy a beutazást követően a családi élet a tagállamban várhatóan a 2b. kérdés értelmében leírt módon (újra) folytatódik?”
IV. A Bíróság előtti eljárás
18. Az olasz kormány és az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő.
19. A Bíróság elnöke 2020. augusztus 3‑i határozatával kérdést intézett a kérdést előterjesztő bírósághoz arra vonatkozóan, hogy fenn kívánja‑e tartani előzetes döntéshozatal iránti kérelmét a 2020. július 16‑i État belge (Családegyesítés – Kiskorú gyermek) ítélet(8) tükrében. 2020. szeptember 8‑i végzésével a kérdést előterjesztő bíróság megerősítette, hogy fenn kívánja tartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét, mivel úgy ítélte meg, hogy az említett ítélet nem ad kielégítő választ a jelen ügyben felvetett kérdésekre.
20. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint, noha a Bíróság az État belge ítéletben többek között rámutatott arra, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy annak meghatározása érdekében, hogy valamely nem házas, harmadik országbeli állampolgár vagy menekült kiskorú gyermeknek minősül‑e, abból az időpontból kell kiindulni, amikor a kiskorú gyermekek javára családegyesítési célú beutazás és tartózkodás iránti kérelmet nyújtottak be, nem pedig abból az időpontból, amikor e tagállam illetékes hatóságai e kérelemről határoztak, az említett ítéletben nem jelölte meg, hogy álláspontja szerint figyelembe vehető‑e korábbi időpont, jelesül a menedékjog iránti kérelem időpontja, mivel e kérdés nem volt döntő jellegű az ügy elbírálása szempontjából. A Bíróság a korábbi A és S ítéletében rámutatott arra, hogy a menedékjog iránti kérelem kísérő nélküli kiskorú általi benyújtásának időpontja a releváns időpont a kiskorúként való minősülés családegyesítési célból történő meghatározása szempontjából, nem pedig a beutazási és tartózkodási kérelem benyújtásának időpontja. Egyébiránt a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) megállapította, hogy az État belge ítélet nem ad választ az általa az előzetes döntéshozatal iránti jelen kérelem keretében feltett második kérdésre.
21. Az Európai Unió Bírósága eljárási szabályzata 61. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság 2021. május 11‑i határozatával felhívta a német kormányt, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés megválaszolása céljából írásban jelölje meg az A és S ítélet relevanciáját. A német kormány az e kérdésre adott válaszát 2021. június 21‑én nyújtotta be a Bíróság Hivatalához.
22. A német kormány álláspontja szerint a kérdést előterjesztő bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a kiskorúként való minősülés értékelése szempontjából releváns időpont a vízumkérelem benyújtásának időpontja. A Bíróság által az État belge ítéletben alkalmazott megoldás tehát megegyezik a német jogban biztosított megoldással. Ezenkívül az ilyen kiskorúként való minősülésnek abban az időpontban kell fennállnia, amelyben a szülő megszerzi a családegyesítésre jogosító tartózkodási engedélyt. A német kormány azonban megjegyzi, hogy a Bíróság az A és S ítéletben azt állapította meg, hogy a kiskorúként való minősülést a menedékjog iránti kérelem benyújtásának időpontjában kell értékelni. Főszabály szerint nem bírt jelentőséggel az, hogy a gyermekek későbbi időpontban – még a vízumkérelem előtt – nagykorúvá váltak. A német kormány tehát egyetért a kérdést előterjesztő bíróság azon álláspontjával, hogy az A és S ítélet, valamint az État belge ítélet tükrében bizonytalan az első kérdésre adandó válasz.
V. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata
A. Az első kérdésről
23. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontját,(9) hogy az az időpont, amely meghatározza, hogy a menekültként elismert családegyesítő gyermeke e rendelkezés értelmében kiskorúnak minősül‑e, az az időpont, amikor a családegyesítő(10) menedékjog iránti kérelmet nyújtott be,(11) függetlenül attól, hogy e gyermek már a családegyesítő menekültként való elismerését és a családegyesítés iránti kérelem benyújtását megelőzően nagykorúvá vált.
1. Előzetes észrevételek
24. A 2003/86 irányelv 1. cikke értelmében ezen irányelv célja a családegyesítési jognak a tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok által történő gyakorlása feltételeinek meghatározása.
25. A 2003/86 irányelv (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a családegyesítéssel kapcsolatos intézkedéseket a több nemzetközi jogi okmányban megállapított, a család védelmére és a családi élet tiszteletben tartására irányuló kötelezettségnek megfelelően kell elfogadni. Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 2003/86 irányelvet az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 7. cikkének, 24. cikke (2) és (3) bekezdésének tükrében kell értelmezni és alkalmazni. Ez kitűnik ezen irányelv (2) preambulumbekezdéséből és 5. cikkének (5) bekezdéséből is, amelyek arra kötelezik a tagállamokat, hogy a családegyesítés iránti kérelmeket az érintett gyermekek érdekeinek figyelembevételével vizsgálják a családi élet elősegítése érdekében. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a Charta 24. cikkének (2) bekezdése megköveteli, hogy a gyermekekre vonatkozó, különösen a tagállamok által a 2003/86 irányelv alkalmazása során hozott valamennyi aktus esetében a gyermek mindenek felett álló érdeke alapvető megfontolást jelentsen.(12)
26. Szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 2003/86 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a tagállamok részére pontos, pozitív kötelezettségeket ír elő, amelyeknek világosan meghatározott alanyi jogok felelnek meg, mivel ugyanezen irányelv az általa meghatározott esetekben a tagállamok részére mérlegelési mozgástér nélkül előírja a családegyesítő bizonyos családtagjai családegyesítésének engedélyezését.(13)
27. Ily módon a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja – amely a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képezi – többek között úgy rendelkezik, hogy a tagállamok engedélyezik a családegyesítő kiskorú gyermekeinek beutazását és tartózkodását, ha a családegyesítő szülői felügyeleti joggal rendelkezik, és a kiskorú gyermekek az ő eltartottjai, a 2003/86 irányelv családegyesítési jog gyakorlásához több követelményt is előíró IV. fejezetének,(14) valamint 16. cikkének való megfelelésre is figyelemmel. A 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően a kiskorú gyermekek életkora nem haladhatja meg az érintett tagállam joga által megállapított nagykorúsági életkort, és nem lehetnek házasok.
28. A Bíróság az État belge ítéletben megállapította, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése nem határozza meg pontosan, hogy mely időpontban kell értékelni a gyermekek kiskorúként való minősülésére vonatkozó feltételt, és a tagállamok jogára sem utal. A 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontját tehát Unió‑szerte önállóan és egységesen kell értelmezni, a tagállamok nem határozhatják meg szabadon azt az időpontot, amelyben a kérelmező életkorát e rendelkezés alkalmazása szempontjából értékelni kell.(15)
29. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből egyértelműen kitűnik, hogy bár a német jog nem követeli meg, hogy a gyermek a családegyesítés iránti kérelemről szóló határozat elfogadásának időpontjában kiskorú legyen, a gyermeknek a családegyesítési célú vízumkérelem benyújtásakor és abban az időpontban is kiskorúnak kell lennie, amelyben a szülő megkapja a családegyesítésre jogosító tartózkodási engedélyt.
30. A német jog értelmében tehát XC‑nek kiskorúnak kellett lennie 2017. augusztus 10‑én, amikor a főkonzulátuson vízumot kért, és 2017 szeptemberében, amikor édesapja az AufenthG 25. §‑ának (2) bekezdése alapján tartózkodási engedélyt kapott. Mivel XC 1999. január 1‑jén született, e két időpont egyikében sem volt kiskorú. XC azonban kiskorú volt, amikor apja 2016 áprilisában hivatalosan menedékjog iránti kérelmet nyújtott be. A kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárásban csak akkor lehet pernyertes, ha hivatkozhat a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontjára akként, hogy a gyermek jogállását abban az időpontban kell meghatározni, amelyben az apja menedékjogot kért.
31. Az említett eljárás tehát kérdésként veti fel, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja alapján mikor kell meghatározni a később menekült jogállást szerző menedékkérő gyermekének kiskorúként való minősülését.
32. E kérdés megválaszolása céljából meg kell vizsgálni az A és S ítélet, valamint az État belge ítélet kérdést előterjesztő bíróság által részletesen hivatkozott releváns megállapításait. A Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételek és a feltett kérdésekre adott válaszok azt mutatják, hogy ezek az ügyek a legjobb esetben eltérő tényeken és/vagy jogi rendelkezéseken alapulnak, így eltérő, vagy legrosszabb esetben következetlen jogi megállapításokhoz vezetnek.
2. Az A és S ítélet
33. A és S lánya kísérő nélküli kiskorúként érkezett Hollandiába, ahol menedékjog iránti kérelmet nyújtott be. Addigra, amikorra A és S lánya menedékjogot élvező személyként tartózkodási engedélyt kapott, nagykorúvá vált. A és S lánya a menedékjog megadásától számított két hónapon belül a szüleivel és három kiskorú testvérével történő családegyesítés céljából ideiglenes tartózkodási engedélyek iránti kérelmet nyújtott be. A holland hatóságok elutasították családegyesítés iránti kérelmét azzal az indokkal, hogy e kérelem benyújtásának időpontjában nem volt kiskorú.
34. Az ügyben kérdést előterjesztő bíróság a 2003/86 irányelv 2. cikke f) pontjának(16) értelmezését kérte, amely meghatározza a „kísérő nélküli kiskorú” ezen irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjában használt fogalmát. A 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja lényegében akként rendelkezik, hogy ha menekült kísérő nélküli kiskorú, a tagállamok családegyesítési célból az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételek alkalmazása nélkül engedélyezik a kiskorú első fokú, egyenes ági felmenő rokonainak beutazását és tartózkodását. A Bíróságnak lényegében arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a 2003/86 tanácsi irányelv 2. cikkének f) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében „kiskorúnak” kell minősíteni az olyan, harmadik ország állampolgárságával rendelkező vagy hontalan személyt, aki 18. életévét még nem töltötte be abban az időpontban, amikor a tagállam területére érkezett, és a menedékjog iránti kérelmét ezen államban benyújtotta, de aki a menekültügyi eljárás során nagykorúvá válik, és ezt követően a kérelmének időpontjára visszamenőleges hatállyal menedékjogban részesül.
35. E kérdésre a Bíróság igenlő választ adott.
36. A Bíróság – miután rámutatott arra, hogy a 2003/86 irányelv 2. cikkének f) pontja és 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja sem utal a nemzeti jogra, így azokat Unió‑szerte önállóan és egységesen kell értelmezni – megállapította, hogy a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja a tagállamok részére pontos, pozitív kötelezettségeket ír elő, amelyeknek világosan meghatározott jog felel meg. E rendelkezés a tagállamok számára az abban meghatározott esetben kötelezővé teszi, hogy engedélyezzék a családegyesítő elsőfokú egyenes ági felmenőivel való családegyesítést, anélkül hogy a tagállamok mérlegelési mozgástérrel rendelkeznének a kérdésben.(17) Ezenkívül a Bíróság megjegyezte, hogy a 2003/86 irányelv nem csak általánosságban követi a családegyesítés elősegítésének és a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, többek között kiskorú személyek védelmének célját, hanem a 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja kifejezetten fokozott védelem biztosítását célozza a menekültek közül azok tekintetében, akik kísérő nélküli kiskorúnak minősülnek.(18) Bár a 2003/86 irányelv nem határozza meg kifejezetten, hogy a menekültnek mikor kell kiskorúnak lennie ahhoz, hogy a 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt családegyesítési jogban részesüljön, a Bíróság megállapította, hogy e rendelkezés céljából, és abból, hogy e tekintetben hiányzik a nemzeti jogra való hivatkozás, az következik, hogy e kérdés elbírálása nem hagyható az egyes tagállamokra.(19)
37. A Bíróság – miután elismerte, hogy bár a menedékjogot kérelmező azon lehetősége, hogy a 2003/86 irányelv alapján családegyesítést kérelmezzen, így a 2003/86 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összhangban azon feltételhez kötött, hogy a menedékjog iránti kérelmét illetően jogerős kedvező határozatot hozzanak(20) – megállapította, hogy a menekült jogállás elismerése deklaratív aktus,(21) és hogy minden olyan harmadik országbeli állampolgárnak vagy hontalan személynek, aki nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be és megfelel a 2011/95 irányelv III. fejezetében előírt anyagi jogi feltételeknek, alanyi joga van ahhoz, hogy a menekülti jogállást elismerjék, mégpedig még az e tekintetben elfogadott határozat előtt. Ennélfogva a Bíróság többek között úgy ítélte meg, hogy a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt családegyesítési jognak az attól való függővé tétele, hogy az illetékes hatóság mikor fogadja el formálisan az érintett személy menekült jogállását elismerő határozatot, és így attól való függővé tétele, hogy e hatóság a nemzetközi védelem iránti kérelmet milyen gyorsasággal intézi, veszélyeztetné e rendelkezés hatékony érvényesülését. Ellentétes lenne nemcsak ezen irányelv céljával, amely a családegyesítés elősegítésében és a menekültek – többek között a kísérő nélküli kiskorúak – számára e tekintetben nyújtott különleges védelemben áll, hanem az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvével is.(22)
38. Ezzel szemben a Bíróság álláspontja szerint a nemzetközi védelem iránti kérelem A és S lánya általi benyújtása időpontjának az alapulvétele azon időpontként, amelyre a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdése a) pontjának alkalmazása céljából a menekült életkorának értékelése tekintetében hivatkozni kell, lehetővé teszi a kronológiailag ugyanolyan helyzetben lévő valamennyi kérelmezővel szembeni azonos és előre látható bánásmód garantálását, biztosítva, hogy a családegyesítés iránti kérelem sikere főként a kérelmezőnek betudható körülményektől függjön, és nem az ügyintézésnek betudható körülményektől, például ideértve az ilyen kérelem elintézésének időtartamát.(23) Következésképpen a Bíróság megállapította, hogy az említett irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontján alapuló családegyesítés iránti kérelmet az ilyen helyzetben főszabály szerint három hónapos határidőn belül kell benyújtani azon időponttól kezdődően, amelyben az érintett kiskorút menekültként elismerték.(24)
3. Az État belge ítélet
39. A Bíróság a menekült kiskorúként történő minősülésével kapcsolatos État belge ítélet 47. pontjában többek között a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésében hivatkozott c) pontját értelmezte.
40. A Bíróság abban az ügyben úgy ítélte meg, hogy annak meghatározása érdekében, hogy valamely nem házas, harmadik országbeli állampolgár vagy menekült személy kiskorú gyermeknek minősül‑e, abból az időpontból kell kiindulni, amikor a kiskorú gyermekek javára családegyesítési célú beutazás és tartózkodás iránti kérelmet nyújtottak be, nem pedig abból az időpontból, amikor e kérelemről határoztak. A Bíróság álláspontja szerint nem felel meg sem a 2003/86 irányelv által követett célkitűzéseknek, sem pedig a Charta 7. cikkéből, valamint 24. cikkének (2) bekezdéséből eredő követelményeknek a tagállam illetékes hatósága által családegyesítés célból az ezen állam területére való beutazás és ott‑tartózkodás iránti kérelemről való döntés időpontjának olyan időpontként való figyelembevétele, amelyből a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdése c) pontjának alkalmazása szempontjából a kérelmező életkorának értékeléséhez ki kell indulni. Ellenkező esetben ugyanis az illetékes nemzeti hatóságokat és bíróságokat nem ösztönöznék arra, hogy a kiskorúak kérelmeit sérülékenységük figyelembevétele érdekében a szükséges sürgősséggel kezeljék, és ezért veszélyeztethetnék e kiskorúak családegyesítési jogait.(25)
41. Következésképpen a Bíróság nem ismerte el, hogy a harmadik országbeli állampolgárok vagy menekültek kiskorú gyermekei vonatkozásában a családegyesítési jogot a családegyesítés iránti kérelem benyújtása és az illetékes nemzeti hatóságok vagy bíróságok e kérelem tárgyában történő határozathozatala között eltelt idő miatt meg lehetne tagadni vagy korlátozni lehetne.(26)
4. Az ítélkezési gyakorlat elemzése és az alapügy tényállására való alkalmazása
42. Az A és S ítéletből, valamint az État belge ítéletből kitűnik, hogy a Bíróság következetesen biztosította, hogy a kiskorú gyermekek családegyesítési jogát ne lehessen a nemzetközi védelem iránti vagy a családegyesítés iránti kérelmekről való határozathozatalhoz szükséges idő elteltével korlátozni. Ezenkívül a Bíróság az A és S ítéletben hangsúlyozta a menekült jogállást elismerő határozat deklaratív jellegét, és a 2003/86 irányelv 3. cikke (2) bekezdése a) pontjának szövege ellenére biztosította a családegyesítési jog védelmét olyan menedékkérők esetében, akik később megkapják a menekült jogállást.
43. A szóban forgó ítéletek azonban két különböző időpontot jelölnek meg arra vonatkozóan, hogy a kiskorúként való minősülést mikor kell meghatározni. Az A és S ítéletben a kiskorúként való minősülést a családegyesítő menedékjog iránti kérelmének időpontjában kell értékelni, míg az État belge ítéletben a családegyesítés iránti kérelem időpontját ítélték megfelelőnek.
44. Az olasz kormány írásbeli észrevételeiben különbséget kíván tenni az A és S ítélet alapjául szolgáló tényállás, valamint az alapügy tényállása között. Jelentős hangsúlyt fektet arra, hogy az az ügy kísérő nélküli kiskorúnak minősülő menekültre vonatkozott, és hogy az ilyen személyek a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján kedvező bánásmódban részesülnek. Az olasz kormány tehát úgy véli, hogy az A és S ítélet nem alkalmazható az alapügy tényállására, míg az État belge ítélet igen. A kérdést előterjesztő bíróság és a német kormány árnyaltabb megközelítést alkalmaz, és a kérdés tisztázását kéri a Bíróságtól.
45. Ezzel szemben a Bizottság úgy véli, hogy a Bíróság által az A és S ítéletben alkalmazott megközelítés vonatkozik az alapügy tényállására, mivel a menedékkérő gyermeke nem nyújthat be családegyesítés iránti kérelmet a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja alapján mindaddig, amíg a menedékkérő menekült jogállás iránti kéreleméről még nem hoztak végleges kedvező határozatot.(27) A Bizottság álláspontja szerint az alapügyhöz hasonló ügyben helytelen lenne a családegyesítés iránti kérelem benyújtásának időpontját alapul venni, mivel ez összeegyeztethetetlen lenne a 2003/86 irányelv célkitűzéseivel, a Charta 7. cikkében és 24. cikkének (2) bekezdésében szereplő követelményekkel, valamint az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvével.
46. Egyetértek a Bizottsággal.
47. Először is, tekintettel arra, hogy a menekült jogállás elismerése deklaratív aktus, és hogy a menekültnek alanyi joga van ahhoz, hogy az e jogállás iránti kérelmének időpontjától kezdve menekültként ismerjék el, úgy vélem, hogy a kiskorúként való minősülés és a családegyesítési jog 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja szerinti értékelésének többek között attól az időponttól történő függővé tétele, amelyben az illetékes nemzeti hatóság a családegyesítő számára menekült jogállást biztosít, sértené e rendelkezés hatékony érvényesülését, a 2003/86 irányelv célkitűzéseit, a Charta 7. cikkében és 24. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelményeket, valamint az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elvét.
48. Másodszor, bár az olasz kormánynak a Bíróság által a fent hivatkozott A és S ítéletben értelmezett, a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja által a kísérő nélküli kiskorúak számára biztosított kedvező feltételekre vonatkozó észrevételei(28) minden kétséget kizáróan helytállóak, figyelmen kívül hagyják, hogy az irányelv a családegyesítési jog gyakorlása tekintetében sérülékenységüket figyelembe véve kedvezőbb feltételeket biztosít a többi menekült számára.
49. A 2003/86 irányelvben ugyanis egy egész fejezet, jelesül „A menekültek családegyesítése” címet viselő V. fejezet foglalkozik ezzel.(29) A 2003/86 irányelv V. fejezetének rendelkezései tehát a menekültek családegyesítésének elősegítése érdekében jelentős eltéréseket állapítanak meg bizonyos, egyébként alkalmazandó követelményektől. E tekintetben hozzáteszem, hogy maga a 2003/86 irányelv 10. cikke (3) bekezdésének a) pontja is ezen irányelv V. fejezetében szerepel.
50. A 2003/86 irányelv V. fejezetében előírt kedvező feltételek többek között a 2003/86 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett családtagokra, így többek között a menekültek kiskorú gyermekeire is kiterjednek.(30) A 2003/86 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése például úgy szól, hogy a tagállamok nem írhatják elő a menekült, illetve családtagjai számára, hogy a menekültnek a 4. cikk (1) bekezdésében említett házastársára vagy kiskorú gyermekeire vonatkozó kérelem tekintetében bizonyítékot szolgáltassanak arra nézve, hogy a menekült megfelel az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében a szálláshely, a betegségbiztosítás, valamint az állandó és rendszeres források tekintetében megállapított követelményeknek.(31) Ezenkívül a 2003/86 irányelv 12. cikkének (2) bekezdése úgy szól, hogy a 8. cikktől eltérve, a tagállamok nem írják elő a menekült számára, hogy területükön meghatározott ideig tartózkodjon, mielőtt családtagjai egyesülnének vele.
51. Következésképpen úgy tűnik, hogy a 2003/86 irányelv, különösen annak V. fejezete alapján semmi nem teszi lehetővé az A és S ítélet indokolása alkalmazásának a kísérő nélküli kiskorúakra történő korlátozását.
52. Harmadszor, függetlenül attól, hogy a 2003/86 irányelv értelmezése és alkalmazása szempontjából az État belge ítélet eljárási egyenlőséget és tisztességességet követel meg a Charta 7. cikke szerinti családi élet tiszteletben tartásának, valamint a gyermek Charta 24. cikkének (2) bekezdése szerinti jogainak biztosítása érdekében, az ebben az ügyben alkalmazott megoldást a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére álló tényállás és az e megoldáshoz vezető érvelés tükrében kell értelmezni.
53. E tekintetben kiemelem, hogy az État belge ítélet pusztán rögzíti, hogy a szóban forgó kiskorú gyermekek apja menekült volt. Ez az ítélet ugyanis nem jelöli meg azt az időpontot, amikor menekült jogállás iránti kérelmet nyújtott be, vagy hogy mikor kapta meg a menekült jogállást. Egyébiránt a Bíróság indokolása és ezen ítélet rendelkező része a harmadik országok állampolgárainak és a menekülteknek a gyermekeire is egyaránt vonatkozik. A Bíróság ítéletében a 2003/86 irányelv menekültek számára kedvezőbb feltételeket biztosító számos rendelkezésének egyikét sem értelmezi vagy veszi alapul. Ezenkívül az ítélet nem foglalkozik az olyan menekültek különleges helyzetével vagy „jogi szürke zónájával”, akik a menedékjog iránti kérelmükről való határozathozatalt megelőzően gyakorolni kívánják a családegyesítési jogot.(32)
54. Következésképpen a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja értelmében annak értékelése szempontjából, hogy a menekült gyermeke e rendelkezés értelmében kiskorú‑e, a családegyesítő menedékjog iránti kérelmének időpontja minősül releváns időpontnak.(33)
55. E megközelítésnek az alapügy tényállására való alkalmazásával XC‑t és édesapját a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja alapján 2016 áprilisában illette volna meg családegyesítési jog, amikor menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, tekintettel XC akkori életkorára és menekültkénti elismerésének deklaratív jellegére. Az A és S ítélet tükrében jogellenes lenne, ha a kiskorúként való minősülést abban az időpontban értékelnék, amelyben az apjának menekült jogállását elismerték, ami nem azonos e jogállás keletkezésének időpontjával. Ellenkező esetben a családegyesítési jog olyan bizonytalan és előre nem látható körülményektől függhetne, amelyek teljes mértékben az érintett tagállam illetékes nemzeti hatóságainak és bíróságainak tudhatók be, és jelentős különbségekhez vezethetne a családegyesítés iránti kérelmek tagállamok közötti és egyetlen tagállamon belüli elbírálását illetően.(34) Az ilyen megközelítés ellentétes lenne a Charta 7. cikkével és 24. cikkének (2) bekezdésével.
56. Az is megjegyezhető, hogy XC egy hónappal azt követően kérte az édesapjával való családegyesítést, hogy az édesapja menekült jogállást kapott, tehát jóval a Bíróság által a fent hivatkozott az A és S ítélet 61. pontjában megjelölt három hónapos határidőn belül.
57. A fentiek tükrében úgy vélem, hogy az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy a menekültként elismert családegyesítő gyermeke e rendelkezés értelmében kiskorúnak minősül, ha a családegyesítő menedékjog iránti kérelmének benyújtásakor kiskorú volt, azonban már a családegyesítő menekültként való elismerését megelőzően nagykorúvá vált, feltéve hogy a családegyesítés iránti kérelmet a családegyesítő menekültként való elismerését követő három hónapon belül benyújtotta.
B. A második kérdésről
58. A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével a „valódi […] családi kapcsolat” 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő fogalmának tartalmára kérdez rá.
59. A 2003/86 irányelv nem határozza meg ezt a fogalmat. E fogalom jelentésének és hatályának meghatározása céljából a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja nem utal a tagállamok jogára sem. Mind az uniós jog egységes alkalmazása, mind az egyenlőség elve követelményeinek megfelelően a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontját az Európai Unió egészében önállóan és egységesen kell értelmezni. Az ilyen értelmezésnek figyelembe kell vennie többek között a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját.(35)
60. A tagállamok(36) a szülő és a gyermek közötti kapcsolatnál többet is megkövetelhetnek. Ellenkező esetben a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja felesleges lenne, mivel elegendő lenne ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének szövege, amely a családegyesítő „kiskorú gyermekeire” utal. Egyébiránt, mivel a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja valódi házassági vagy családi kapcsolatokra utal, e rendelkezés hatálya nem korlátozódik az érdekházasság 2003/86 irányelv 16. cikkének (2) és (4) bekezdésében kifejezetten érintett kérdésének tárgyalására.(37)
61. A 2003/86 irányelv 16. cikke (2) bekezdése b) pontjának analógiájára úgy tűnik, hogy a tagállamok elutasíthatják a 2003/86 irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontja szerinti családegyesítés iránti kérelmet, ha annak „kizárólagos célja”, hogy lehetővé tegye az érintett gyermek számára, hogy valamely tagállamba beutazzon vagy ott tartózkodjon, de nem áll szándékában valódi családi kapcsolatot folytatni.(38) Álláspontom szerint a 2003/86 irányelv 16. cikke (2) bekezdése b) pontjának tehát az a célja, hogy visszaélés vagy csalás esetén megakadályozza a jogok ezen irányelv alapján történő biztosítását.(39)
62. A 2003/86 irányelv 17. cikkének megfelelően, ha valamely tagállam családegyesítés iránti kérelmet utasít el, el kell végeznie az érintett családtagok helyzetének egyedi vizsgálatát, amelynek során az e kontextusban figyelembe veendő összes körülmény kiegyensúlyozott, arányos és méltányos értékelését kell elvégeznie. Amint az a 2003/86 irányelv (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, a családegyesítéssel kapcsolatos intézkedéseknek, beleértve az irányelv 16. cikke által előírt intézkedéseket is, meg kell felelniük az alapvető jogoknak, különösen a Charta 7. cikkében, valamint 24. cikkének (2) és (3) bekezdésében elismert, a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartásához való jognak.(40) A 2003/86 irányelv 18. cikke azt is előírja, hogy a családegyesítő és családtagjai fellebbezési joggal rendelkeznek a családegyesítési kérelem elutasítása esetén.
63. Azonkívül, hogy a 2003/86 irányelv (8) preambulumbekezdésének megfelelően különös figyelmet kell fordítani a menekültek helyzetére, így arra, hogy XC és apja jelentős időn keresztül nem tudtak „rendes” családi életet folytatni, úgy hiszem, helytelen és túlzás(41) lenne megkövetelni, hogy e személyek a családegyesítési jog gyakorlása céljából közös háztartásban vagy egy fedél alatt éljenek. Ezenkívül nem kötelezhetők arra, hogy pénzügyileg támogassák egymást, mivel előfordulhat, hogy nem rendelkeznek erre szolgáló anyagi eszközökkel. Habár a családegyesítés „a családi élet lehetővé tételének szükséges eszköze”,(42) a 2003/86 irányelv nem ír elő semmilyen modellt vagy szabályt e családi élet kialakítását illetően, hanem csak azt követeli meg, hogy az „valódi” legyen. Álláspontom szerint el kell kerülni a „valódi” családi kapcsolat vagy a „rendes” családi élet túlságosan szubjektív értékelését, és inkább a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdése b) pontjának céljára kell összpontosítani, amely annak megakadályozására irányul, hogy az irányelvet a visszaélések vagy csalások elősegítésére használják fel.
64. Mindenesetre teljesen megszokott, hogy a fiatal felnőttek szüleiktől és más családtagjaiktól függetlenül éljenek. E tekintetben úgy vélem, hogy XC és apja külön életvitelére tekintettel az alkalmi látogatások és bármilyen jellegű rendszeres kapcsolatfelvétel(43) elegendő lehet ahhoz, hogy (újra) kialakítsák vagy (újra) megalapítsák családi kapcsolatukat. Ezeknek a látogatásoknak vagy kapcsolatfelvételnek olyan intenzitásúaknak kell lenniük, hogy „[segítsék] kialakítani a harmadik országok állampolgárainak a tagállamba való beilleszkedését megkönnyítő társadalmi‑kulturális stabilitást”.(44)
65. A fentiek tükrében úgy vélem, hogy a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy egy törvényes szülő/gyermek kapcsolat önmagában nem elegendő a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti tényleges családi kapcsolat megállapításához. Amennyiben a családegyesítést egy később nagykorúvá vált kiskorú gyermek vonatkozásában kérik, a családegyesítő és gyermeke nem köteles egyetlen háztartásban együtt vagy egy fedél alatt élni. Elegendő alkalmi látogatások és bármilyen jellegű rendszeres kapcsolatfelvétel, amely lehetővé teszi családi kapcsolatuk (újbóli) kialakítását vagy (újbóli) megalapítását.
VI. Végkövetkeztetés
66. A fentiek tükrében azt javaslom, hogy a Bíróság a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket a következőképpen válaszolja meg:
1) A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdése első albekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy a menekültként elismert családegyesítő gyermeke e rendelkezés értelmében kiskorúnak minősül, ha a családegyesítő menedékjog iránti kérelmének benyújtásakor kiskorú volt, azonban már a családegyesítő menekültként való elismerését megelőzően nagykorúvá vált, feltéve hogy a családegyesítés iránti kérelmet a családegyesítő menekültként való elismerését követő három hónapon belül benyújtotta.
2) Egy törvényes szülő/gyermek kapcsolat önmagában nem elegendő a 2003/86 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti tényleges családi kapcsolat megállapításához. Amennyiben a családegyesítést egy később nagykorúvá vált kiskorú gyermek vonatkozásában kérik, a családegyesítő és gyermeke nem köteles közös háztartásban együtt vagy egy fedél alatt élni. Elegendőek az alkalmi látogatások, és bármilyen jellegű rendszeres kapcsolatfelvétel, amely lehetővé teszi családi kapcsolatuk (újbóli) kialakítását vagy (újbóli) megalapítását.