AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(fellebbezési tanács)

2009. március 16.

T‑156/08. P. sz. ügy

R

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Fellebbezés – Közszolgálat – Próbaidős tisztviselők – A próbaidőt értékelő jelentés – Sérelmet okozó aktus hiánya – Keresetindítási határidő – Késedelem”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑49/02. sz., R kontra Bizottság ügyben 2008. február 19‑én hozott végzése (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, e végzés hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. R maga viseli saját költségeit, valamint a Bizottságnál a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A kereseti kérelmek ismertetése

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) és d) pont)

2.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Előkészítő aktus – A tisztviselő próbaideje során hozott intézkedések – Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 34., 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Kereset – Eljárási keret – Az EK 236. cikk és a tisztviselők személyzeti szabályzatának 90. és 91. cikke – A 45/2001 rendelet megsértésére alapított kártérítési kereset

(EK 236. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; 45/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet)

4.      Közösségi jog – Elvek – Védelemhez való jog – A bíróság előtti meghallgatáshoz való jog – A felek összes állításának a határozatba való foglalására vonatkozó kötelezettség – Hiány

1.      A keresetlevélnek ahhoz, hogy eleget tegyen az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja követelményeinek, nem feltétlenül kell alakszerű kérelmet tartalmaznia, amennyiben a felperes érvelésének egészéből kitűnik, hogy a kérelem melyik jogi aktus ellen irányul. Mindazonáltal nem felel meg a fenti követelményeknek az a keresetlevél, amely nem jelöli meg kifejezetten a megsemmisíteni kért jogi aktust, és nem teszi lehetővé az említett aktus kellő pontossággal való azonosítását.

(lásd a 36. és 37. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑388/93. sz., PIA Hifi kontra Bizottság ügyben 1994. február 7‑én hozott végzésének (EBHT 1994., I‑387. o.) 10. pontja.

2.      Olyan aktusok vagy határozatok esetében, amelyek kidolgozása több szakaszban – például belső eljárás eredményeként – történik, főszabály szerint csak azok az intézkedések minősülnek megtámadható aktusnak, amelyek ennek az eljárásnak a végén rögzítik az intézmény álláspontját; nem tartoznak közéjük azok a közbenső intézkedések, amelyeknek célja a végleges határozat előkészítése. A határozat előkészítő aktusai nem okozhatnak sérelmet a felperesnek, aki kizárólag az eljárást befejező határozat elleni keresetében hivatkozhat a végleges határozatot megelőző és azzal szorosan összefüggő aktusok jogellenességére.

Pontosan erről van szó a próbaidőt értékelő jelentés esetében, amelyeknek az a célja, hogy előkészítse a próbaidő végén az adminisztrációnak az érintett véglegesítésére vagy elbocsátására vonatkozó határozatát, és a próbaidő lefolyásával kapcsolatos, a személyzeti szabályzat 34. cikke alapján elfogadott olyan intézkedéseket, mint a próbaidő folytatása érdekében a próbaidős tisztviselőt valamely más szervezeti egységhez újrabeosztó határozat, vagy a próbaidős tisztviselő próbaidejét meghosszabbító határozat. Ezeknek az intézkedéseknek nyilvánvalóan az a céljuk, hogy az adminisztráció számára lehetővé tegyék a próbaidős tisztviselő képességeinek pontosabb értékelését, valamint hogy előkészítsék az érintett véglegesítésére vagy elbocsátására vonatkozó határozatot – amelyet a próbaidő végén kell elfogadni –, ezeket az intézkedéseket tehát nem lehet önállóan, megsemmisítés iránti keresettel megtámadni. Azok esetében annak ellenére sem állapítható meg a sérelmet okozó jelleg, hogy az érintett tisztviselőre vonatkozóan negatív értékeléseket tartalmaznak, mivel ezek az intézkedések önmagukban nem változtatják meg a tisztviselő jogi helyzetét. Ezek az értékelések adott esetben az érintett által állítólag elszenvedett kár megtérítése iránti kereset tárgyát képezhetik.

(lásd a 49., 55., 56. és 58. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑275/02. sz., D kontra EBB ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑51. o. és II‑211. o.) 44. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A tisztviselő által az őt alkalmazó intézmény ellen – a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001 rendeletnek ezen intézmény általi állítólagos megsértése miatt – előterjesztett kártérítési kereset az EK 236. cikk és a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének keretébe illeszkedik, e kereset elfogadhatóságának tehát előfeltétele a személyzeti szabályzat szerinti pert megelőző eljárás betartása. A 45/2001 rendeletben nem szerepel semmilyen ezzel ellentétes rendelkezés.

(lásd a 73. pontot)

4.      A meghallgatáshoz való jog valamely bírósági eljárásban nem azt jelenti, hogy a bíróságnak a felek minden állítását bele kell foglalnia a határozatba. A bíróság feladata, hogy megismerje ezeket az állításokat, és miután értékelte a bizonyítékokat, határozzon a felek indítványairól, valamint indokolja a határozatát.

(lásd a 87. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑221/97. P. sz., Schröder és társai kontra Bizottság ügyben 1998. december 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑8255. o.) 24. pontja.