A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2011. február 8.(*)
„Közösségi védjegy – Az INSULATE FOR LIFE közösségi szóvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség hiánya – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – Pusztán megerősítő határozat – Részleges elfogadhatatlanság”
A T‑157/08. sz. ügyben,
a Paroc Oy AB (székhelye: Helsinki [Finnország], képviseli: J. Palm)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: D. Botis, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az OHIM második fellebbezési tanácsának 2008. február 21‑i, az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelem vonatkozásában hozott határozata (R 54/2008‑2. sz. ügy) tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: J. Azizi (előadó) elnök, E. Cremona és S. Frimodt Nielsen bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. április 28‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. január 7‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a Törvényszéknek a felekhez intézett írásbeli kérdésére,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz lezárultát követő egy hónapon belül nem kérték tárgyalás tartását, és így az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy döntött, hogy eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján az ítélet meghozatalára az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
Az első védjegybejelentésről
1 2004. május 4‑én a felperes, a Paroc Oy AB a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett: a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján benyújtotta első közösségi védjegybejelentési kérelmét a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 6., 17. és 19. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, amelyek az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 6. osztály: „Nem nemesfémek és ezek ötvözetei; fém építőanyagok; hordozható fémszerkezetek; fémanyagok vasúti vágányokhoz; nem elektromos fémkábelek és fémvezetékek; lakatosipari termékek, fém tömegcikkek; fémcsövek és csővezetékek; páncélszekrények; egyéb fémtermékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; ércek”.
– 17. osztály: „Kaucsuk, guttapercha, gumi, azbeszt, csillám és ezek pótanyagai, továbbá az ezen anyagokból készült termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; sajtolt műanyag ipari célra; tömítő‑, kitömő‑ és szigetelőanyagok; nem fémből készült rugalmas csövek”;
– 19. osztály: „Nem fém építőanyagok; nem fémből készült merev építési csövek; aszfalt, szurok és bitumen; nem fémből készült hordozható szerkezetek; emlékművek nem fémből”.
4 2005. augusztus 25‑i határozatával az elbíráló a védjegybejelentést a szóban forgó valamennyi áru tekintetében elutasította azzal az indokkal, hogy a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, és hogy e védjegy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja) értelmében leíró jellegű.
5 2005. október 24‑én a felperes fellebbezést nyújtott be e határozat ellen.
6 2006. április 3‑i határozatával (a továbbiakban: első határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést, és megerősítette az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés lajstromozásának a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontja alapján történő megtagadását. A fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy az érintett általános vagy szakavatott vásárlóközönség az „insulate for life” szószerkezetet azonnal és elemzésre irányuló különösebb erőfeszítés nélkül annak jelzéseként érzékeli, hogy a felperes olyan szigetelőanyag beszállítója, amely ellenálló, és amely akár egy életen keresztül tarthat. Mivel szintaktikai, nyelvtani, fonetikai és/vagy szemantikai szempontból ezen elemek egymás mellé helyezése nem szokatlan, így e szószerkezet leíró jellegű az érintett áruk jellemzői tekintetében, ennélfogva szükségszerűen nem rendelkezik megkülönböztető képességgel (lásd az első határozat 15. és 18–20. pontját).
7 A felperes az első határozattal szemben nem nyújtott be keresetet a Törvényszék előtt.
A második védjegybejelentésről
8 2007. május 24‑én a felperes a 40/94 rendelet alapján benyújtotta második közösségi védjegybejelentését az OHIM‑nál (a továbbiakban: második védjegybejelentés).
9 A lajstromoztatni kívánt védjegy az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés volt.
10 A bejelentést egyrészt a Nizzai Megállapodás szerinti 6., 17. és 19. osztályba tartozó és a fenti 3. pontban leírtaknak megfelelő áruk, másrészt a Nizzai Megállapodás szerinti, 37. osztályba tartozó alábbi leírásnak megfelelő szolgáltatások tekintetében tette: „Építkezés; javítás; szerelési szolgáltatások”.
11 2007. október 23‑i határozatával az elbíráló a védjegybejelentést a szóban forgó valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében elutasította azzal az indokkal, hogy a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében.
12 2007. december 20‑án a felperes fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben.
13 2008. február 21‑i határozatával (a továbbiakban: második határozat vagy megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést, és megerősítette az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés lajstromozásának a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja alapján történő megtagadását.
14 A fellebbezési tanács mindenekelőtt lényegében az első határozat 15–20. pontjában bemutatott okokra hivatkozott, és rámutatott egyrészt arra, hogy a felperes által a Nizzai Megállapodás szerinti 6., 17. és 19. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban előterjesztett érvek lényegüket tekintve azonosak az első védjegybejelentés alátámasztásául előterjesztett érvekkel, másrészt arra, hogy a felperes nem nyújtott be „egyetlen olyan bizonyítékot sem, amelyből megállapítható lenne a vonatkozó ítélkezési gyakorlat megváltozása vagy a szóban forgó piacok olyan alakulása, amely a fellebbezési tanácsot azon okok újragondolására késztethetné, amelyek alapján a korábbiakban az [első] védjegybejelentést elutasít[otta]”. E vonatkozásban a fellebbezési tanács kifejtette, hogy az, hogy az első határozat a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontján alapult, nem bír jelentőséggel, mivel egyrészt valamely védjegybejelentés elutasításához elegendő, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésében foglalt feltétlen kizáró okok közül akár csak egy is alkalmazható legyen, másrészt hogy egy, az érintett áruk jellemzői tekintetében leíró szómegjelölés e ténynél fogva ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében szükségszerűen nem rendelkezik megkülönböztető képességgel ugyanezen áruk tekintetében. Következésképpen a fellebbezési tanács rámutatott, hogy részletesebben csak azon érvekkel kapcsolatban kell állást foglalnia, „amelyeket az [első] védjegybejelentésben [még] nem fejtettek ki”, valamint a bejelentett védjegynek a Nizzai Megállapodás szerinti 37. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében való lajstromozhatósága tárgyában (lásd a megtámadott határozat 12–15. pontját).
15 Egyébiránt e szolgáltatásokkal kapcsolatban a fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy az érintett általános vagy szakavatott vásárlóközönség a „[bejelentett] szómegjelölést összességében azonnal és további elemzés nélkül azon tényre történő utalásként érzékeli, hogy a felperes hosszú élettartamú, egy különösen ellenálló szigetelőanyaggal kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt, nem pedig az említett szolgáltatások kereskedelmi eredetének megjelöléseként”. A bejelentett megjelölés által hordozott üzenet egyértelmű, közvetlen és azonnali, anélkül hogy értelmezést igénylő kétértelmű, pontatlan, célzó vagy sugalmazó jelleget lehetne neki tulajdonítani. Ezen oknál fogva, és leíró jellegére tekintettel, az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés nem rendelkezik a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti megkülönböztető képességgel. Ezt az értékelést nem gyengíti az a tény, hogy e szómegjelölést ugyanezen áruk tekintetében védjegyként lajstromozták többek között Finnországban és az Egyesült Királyságban. A közösségi védjegyszabályozás ugyanis egy olyan sajátos szabályok együtteséből álló, autonóm rendszer, amelyek valamely megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozhatóságának értékelése során kötik az OHIM‑ot. Egyébiránt az ilyen, nemzeti szintű lajstromozásról szóló határozatok mindössze olyan ténynek tekinthetők, amelyeket az OHIM ilyen összefüggésben figyelembe vehet (lásd a megtámadott határozat 17–19. pontjait).
16 Végezetül a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az az egyszerű körülmény, hogy a korábbi ügyekben az elbíráló kevésbé szigorú megközelítést alkalmazott, mint a jelen ügyben, nem veszélyeztetheti a törvény előtti egyenlőség elvét, és nem is indokolhatja egy ésszerű, a 40/94 rendelet rendelkezéseivel összhangban álló határozat hatályon kívül helyezését. A fellebbezési tanács mindenesetre kifejtette, hogy vitatható, hogy a bejelentett megjelölés ténylegesen hasonló a felperes által hivatkozott többi megjelöléshez (a megtámadott határozat 21. és 22. pontja).
A felek kérelmei
17 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot, és utalja vissza az ügyet az OHIM elé a bejelentett védjegy lajstromozása céljából;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
18 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
A felek érvei
19 A felperes keresetének alátámasztására a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított egyetlen jogalapra hivatkozik.
20 A felperes szerint az átlagos fogyasztókból, valamint az építőipar szakembereiből álló érintett vásárlóközönség szempontjából az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés nem leíró jellegű a védjegybejelentéssel érintett áruk és szolgáltatások tekintetében. Noha az „insulate” szó leíró jellegű, a szómegjelölés összességében sugalmazó, és jelentése „pontatlan, távoli, bizonytalan és határozatlan” a szóban forgó áruk és szolgáltatások tekintetében, így lehetővé teszi az érintett vásárlóközönség számára ezen áruk és szolgáltatások kereskedelmi eredetének azonosítását.
21 Továbbá, jóllehet az „insulate for life” szószerkezet nem tükröz különösebben magas szintű találékonyságot, ez nem elégséges annak a megállapításához, hogy egyáltalában nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A felperes álláspontja szerint, ha el kellene fogadni a fellebbezési tanács okfejtését, akkor kizárólag különleges szintű nyelvi vagy művészi kreativitást felmutató vagy fantázia szülte védjegyek lehetnének lajstromozhatók, ami szigorúbb feltétel alkalmazásával járna a sugalmazó jelmondatok esetén, mint az egyéb védjegyek vonatkozásában.
22 A felperes vitatja, hogy az INSULATE FOR LIFE szómegjelölést az érintett vásárlóközönség azonnal az érintett áruk és szolgáltatások tekintetében leíró megjelölésként érzékeli. Épp ellenkezőleg: az említett megjelölés második része („for life”) következtében a bejelentett védjegy sugalmazó, mert „távoli, bizonytalan és határozatlan” az említett áruk és szolgáltatások tekintetében, és alkalmas bármely típusú konnotáció és képzettársítás keltésére. Azon érve alátámasztásául, mely szerint a „life” szó nem tisztán leíró jellegű, a felperes kifejti, hogy a Thomson Life védjeggyel kapcsolatban az a német bíróság, amely a C‑120/04. sz. Medion‑ügyben 2005. október 6‑án hozott ítélethez (EBHT 2005., I‑8551. o.) vezető ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérdést terjesztett a Bíróság elé, szintén úgy vélte, hogy e kifejezés átlagos megkülönböztető képességgel rendelkezik.
23 Ezen túl az a tény, hogy valamely védjegy egyik eleme sem rendelkezik külön‑külön vizsgálva megkülönböztető képességgel, nem jelenti azt, hogy ez az értékelés alkalmazható a megjelölés egésze tekintetében. A sugalmazó védjegyekkel kapcsolatban, mint amilyen az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés is, a felperes azt állítja, hogy elegendő, hogy ezek kellő találékonyságot tükrözzenek, és könnyedén többszörös képzettársításokhoz vagy célzásokhoz vezethessenek anélkül, hogy szükségszerűen elemzésre irányuló erőfeszítést igényelnének az érintett vásárlóközönség részéről. E tekintetben a fellebbezési tanács nem vette tekintetbe azt, hogy a megkülönböztető képesség minimális mértéke elegendő a jogvita tárgyát képező megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozásához.
24 A felperes álláspontja szerint a fellebbezési tanács nem bizonyította, hogy az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés nem alkalmas ezen szolgáltatásoknak más vállalkozások szolgáltatásaitól való megkülönböztetésére. A felperes elutasítja azt az elméletet, mely szerint e szómegjelölést „egy életen keresztül tartó, magas minőségű szigetelés” jelentésben kell érteni. Az OHIM ugyanis egy szótárra történő egyszerű hivatkozáson túl továbbra sem terjesztett elő egyetlen bizonyítékot sem állításai alátámasztásául.
25 A felperes ehhez hozzáteszi, hogy a United Kingdom Patent Office (az Egyesült Királyság szabadalmi hivatala) lajstromozta az INSULATE FOR LIFE szómegjelölést, vagyis nyilvánvalóan tulajdonított az említett megjelölésnek egy minimális megkülönböztető képességet. Egyebekben az OHIM‑nak nem kell a jelen ügyben szigorúbb feltételt alkalmaznia annál, mint amely a korábbi (1999 és 2005 közötti), a „for life” szószerkezettel végződő számos szómegjelölésre vonatkozó döntési gyakorlatát jellemezte, vagy amely legutóbb a FACTORS FOR LIFE közösségi védjegy lajstromozásához vezetett.
26 Egyébként a Törvényszék írásbeli kérdésére válaszolva a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy keresete elfogadható, mivel a megtámadott határozat nem pusztán az első határozatot megerősítő határozat. A felperes szerint ugyanis minden egyes védjegybejelentés az ügy körülményeinek új értékelését igényli az OHIM részéről, lévén e körülmények idővel változathatnak. A két ügy valójában két teljesen eltérő védjegybejelentésre vonatkozik, amelyek különböző osztályokat érintenek, eltérő, független jogi elemzést tesznek szükségessé, és amelyeket eltérő okokból utasítottak el.
27 Az OHIM a jelen kereset elutasítását kéri, és lényegében az első és második határozatban kifejtett okokra hivatkozik.
A Törvényszék álláspontja
Az elfogadhatóságról
28 Emlékeztetni kell arra, hogy a kereset elfogadhatóságának feltételei eljárásgátló jellegűek, és azokat az uniós bíróság adott esetben hivatalból vizsgálni köteles (lásd a Törvényszék T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑5527. o.] 53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben a Bíróság C‑176/06. P. sz., Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ügyben 2007. november 29‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 18. pontját).
29 Egyébiránt, amint azt az állandó ítélkezési gyakorlat elismerte, a korábbi, határidőn belül nem megtámadott határozatot pusztán megerősítő határozat nem megtámadható aktus. Annak érdekében ugyanis, hogy a megerősített határozattal szembeni kereset benyújtásának határideje ne nyíljon meg újra, az ilyen megerősítő határozattal szemben benyújtott keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑521/03. P. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2004. december 7‑én hozott végzésének [az EBHT‑ben nem tették közzé] 41. pontját, a Törvényszék T‑188/95. sz., Waterleiding Maatschappij kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑3713. o.] 108. pontját és a Törvényszék T‑265/03. sz., Helm Düngemittel kontra Bizottság ügyben 2005. június 9‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑2009. o.] 62. pontját).
30 Egy határozat akkor minősül egy korábbi határozat puszta megerősítésének, ha nem tartalmaz semmiféle új elemet a korábbi aktushoz képest, és nem előzi meg e korábbi határozat címzettjének helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat (lásd a fenti 29. pontban hivatkozott Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben hozott végzés 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, a Törvényszék T‑84/97. sz., BEUC kontra Bizottság ügyben 1998. május 4‑én hozott végzésének [EBHT 1998., II‑795. o.] 52. pontját és a T‑106/05. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2006. október 10‑én hozott végzés [az EBHT‑ban nem tették közzé] 46. pontját).
31 A jelen ügyben a felek nem vitatják, hogy az első határozattal szembeni kereset benyújtására nyitva álló határidő a 40/94 rendelet 63. cikke (5) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikkének (5) bekezdése) értelmében anélkül járt le, hogy a felperes az említett határozattal szemben keresetet nyújtott volna be. E határozat tehát jogerőre emelkedett, így jogszerűsége többé nem vitatható a Törvényszék előtt. Jogerős jellege kapcsolódik e határozat rendelkező részéhez, valamint az annak szükséges alátámasztásául szolgáló indokoláshoz. Azt kell megállapítani tehát, hogy a fellebbezési tanács az első határozatban jogerősen foglalt állást az első védjegybejelentés által meghatározott jogvita tárgyában, amely védjegybejelentés az INSULATE FOR LIFE szómegjelölésnek a Nizzai Megállapodás szerinti 6., 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében közösségi védjegyként való lajstromozására irányult. Ugyanis, mivel e határozat rendelkező része alkalmas joghatások kiváltására, következésképpen sérelem okozására (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑164/02. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2004. január 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑1177. o.] 21. pontját), a felperesnek azt, jogvesztés terhe mellett, a határidőn belül kell megtámadnia.
32 Azt kell meghatározni tehát, hogy a második határozat az első határozat puszta megerősítésének tekinthető‑e, és ha igen, milyen mértékben, aminek előzetes feltétele az említett határozatokhoz vezető jogvitákra vonatkozó adatok azonosítása. E célból azt kell mérlegelni, hogy a szóban forgó eljárások felei, e felek kérelmei, jogalapjaik, érveik, valamint az e jogvitákat jellemző és az említett határozatok rendelkező részét meghatározó ténybeli és jogi elemek azonosak voltak, vagy sem.
33 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a jelen jogvita tárgya nagyban megegyezik az első határozathoz vezető jogvita tárgyával, mivel a felperes célja úgy az első, mint a második védjegybejelentéssel az INSULATE FOR LIFE szómegjelölésnek a Nizzai Megállapodás szerinti 6., 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozása volt, azzal az egy különbséggel, hogy a második bejelentés a 37. osztályba tartozó szolgáltatásokat is érintette. Ezzel kapcsolatban pontosítani szükséges, hogy e szolgáltatások, mint a 6., 17. és 19. osztályba tartozó árukhoz képest homogén és elkülönülő csoport, a bejelentett szómegjelölés lajstromozhatóságának meghatározása szempontjából külön értékelés és indokolás tárgyát képezhetik (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C‑282/09. P. sz., CFCMCEE kontra OHIM ügyben hozott végzésének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 38–40. pontját és a Törvényszék T‑405/07. sz. és T‑406/07. sz., CFCMCEE kontra OHIM [(P@YWEB CARD és PAYWEB CARD] egyesített ügyekben 2009. május 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑1441. o.] 54. és 55. pontját), következésképpen az a tény, hogy a felperes kiterjesztette védjegybejelentését e szolgáltatásokra, a fenti 30. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében nem tekinthető új elemnek az ezen árukhoz kapcsolódóan az első határozatban bemutatott hasonló értékeléshez és indokoláshoz képest. Ezenfelül az első határozat az első védjegybejelentést a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján utasította el, míg a második védjegybejelentés elutasítása kizárólag a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapult.
34 Következésképpen a második határozatot az első határozatot pusztán megerősítő határozatnak kell tekinteni, mivel az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés Nizzai Megállapodás szerinti 6., 17. és 19. osztályba tartozó áruk tekintetében történő lajstromozását a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján tagadja meg, feltéve mindazonáltal, hogy nem tartalmaz e tekintetben semmiféle új elemet az első határozathoz képest, és hogy a határozatot nem előzte meg a felperes helyzetére vonatkozó újbóli vizsgálat.
35 Azt kell tehát megvizsgálni egyrészt, hogy a második védjegybejelentés azon részéhez képest, amely a Nizzai Megállapodás szerinti 6., 17. és 19. osztályba tartozó árukra vonatkozik, a második határozat olyan új elemeken alapul‑e, amelyek befolyásolhatják rendelkező részét és az annak szükséges alátámasztásául szolgáló indokolást, másrészt hogy e határozat keretében a felperes helyzete képezte‑e újbóli vizsgálat tárgyát.
36 Az esetleges új elemekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a felperes mind az OHIM, mind a Törvényszék elé terjesztett írásbeli beadványaiban lényegében az első védjegybejelentésének alátámasztásául már előterjesztett érveinek megismétlésére szorítkozott. Mindazonáltal hozzátette egyrészt, hogy az elbíráló tévesen alkalmazta a 40/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdését (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése), amikor elmulasztott állást foglalni abban a kérdésben, hogy a bejelentett szómegjelölés lajstromozását mely tagállamban tagadták meg (lásd a megtámadott határozat 16. pontját), másrészt hogy az említett megjelölést nemzeti védjegyként lajstromozták Finnországban és az Egyesült Királyságban (lásd a megtámadott határozat 17. pontját).
37 Márpedig a 40/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésére alapított első érv semmilyen új ténybeli elemmel nem egészíti ki a jelen jogvitát, és mindenesetre minden jogi alapot nélkülöz, következésképpen nem befolyásolhatja a megtámadott határozat rendelkező részét és az annak szükséges alátámasztásául szolgáló indokolást. A fellebbezési tanácsnak jogában állt tehát azt anélkül elutasítani, hogy a felperes helyzetét újból megvizsgálta volna. A 40/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése ugyanis mindössze az (1) bekezdésben foglalt kizáró okok alkalmazhatóságának kimondására szorítkozik olyan esetre is, ha a kizáró ok csak a Közösség egy részében áll fenn, ezáltal e (2) bekezdés nem keletkeztet semmiféle különös indokolási kötelezettséget.
38 Ami a bejelentett szómegjelölés nemzeti szinten történt lajstromozására alapított második érvet illeti, elegendő arra a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 17. pontjában hivatkozott, megszilárdult ítélkezési gyakorlatra hivatkozni, amelynek értelmében a közösségi védjegyszabályozás autonóm rendszer, és az OHIM határozatainak jogszerűségét kizárólag a 40/94 rendelet alapján kell értékelni, miáltal az OHIM nincs kötve a nemzeti lajstromozások tényéhez (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑130/01. sz., Sykes Enterprises kontra OHIM [REAL PEOPLE, REAL SOLUTIONS] ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑5179. o.] 31. pontját), és nem is kell azonos megoldásra jutnia, mint amelyekre a nemzeti hatóságok hasonló helyzetben jutottak (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑173/04. P. sz., Deutsche SiSi‑Werke kontra OHIM ügyben 2006. január 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑551. o.] 49. pontját és a Törvényszék T‑473/08. sz., Apollo Group kontra OHIM [THINKING AHEAD] ügyben 2009. november 17‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 43. pontját). Továbbá a jelen ügyben a felperes egyáltalában nem fejtette ki azon okokat, amelyek alapján a szóban forgó nemzeti hatóságok az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés lajstromozása mellett döntöttek, és amelyeket adott esetben tekintetbe lehetett volna venni a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában. Ilyen körülmények között, még ha feltételezzük is, hogy a hivatkozott nemzeti lajstromozások olyan releváns tényeknek tekinthetők, amelyek az első határozat elfogadását követően jöttek létre, a felperes második érve nyilvánvalóan hatástalan volt, ezen ténynél fogva pedig alkalmatlan arra, hogy befolyásolja a megtámadott határozat rendelkező részét és az annak alátámasztásául szolgáló indokolást, így a fellebbezési tanácsnak azt el kellett utasítania, anélkül, hogy e tekintetben újból vizsgálnia kellett volna a felperes helyzetét.
39 Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a felperes helyzete újbóli vizsgálat tárgyát képezte‑e, vagy annak tárgyát kellett volna képeznie a második határozat keretében, a fenti 37. és 38. pontban megfogalmazott megfontolásokból azt következik, hogy a jelen esetben erről nincs szó, mivel a felperes egyetlen olyan releváns új tényt sem terjesztett elő a második védjegybejelentés alátámasztásául, amely módosíthatta volna az első határozatban foglalt értékelést, és ennélfogva új értékelést tett volna szükségessé a fellebbezési tanács részéről arra vonatkozólag, hogy a bejelentett védjegy megkülönböztetésre alkalmas-e, vagy sem, a Nizzai Megállapodás szerinti 6., 17. és 19. osztályba tartozó áruk vonatkozásában. Továbbá a Törvényszék egyik írásbeli kérdésére adott válaszában a felperes nem nyújtott semmiféle olyan pontosítást, amely gyengíthetné ezen értékelést. Következésképpen a fent hivatkozott szempontok vonatkozásában a fellebbezési tanács helytálló módon szorítkozott lényegében az első határozat 15–20. pontjára történő utalásra (lásd a megtámadott határozat 13. pontját). Ugyancsak helytálló az, hogy a felperes megismételt, az OHIM korábbi – az első határozat elfogadásának idején már létező – döntési gyakorlatára vonatkozó érvére válaszul a bejelentett szómegjelöléshez hasonló szómegjelölésekkel kapcsolatban a fellebbezési tanács második határozatának 21. és 22. pontjában lényegében csak megismételte az első határozat 5., 21. és 22. pontjában foglalt érvelést. E vonatkozásban pusztán az a tény, hogy a megtámadott határozat 22. pontja ugyancsak említést tesz a BUILT FOR LIFE szómegjelölés lajstromozásának az első határozat elfogadását követően történt megtagadásáról, nem gyengítheti ezen értékelést, mivel a lajstromozás e megtagadása, mint az OHIM korábbi döntési gyakorlatának megerősítése, ezen korábbi gyakorlat értelmében és a fenti 30. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében nem vezetett, és nem is vezethetett, a felperes helyzetének újbóli vizsgálatához.
40 A fentiekből következik, hogy amennyiben a megtámadott határozat a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés közösségi védjegyként való lajstromozását csupán a Nizzai Megállapodás 6., 17. és 19. osztályába tartozó áruk tekintetében tagadja meg, pusztán megerősítő határozatnak tekinthető. E vonatkozásban nem szükséges megvizsgálni, hogy ezen pusztán megerősítő jelleg kiterjed‑e az első határozatban a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjában foglalt kizáró ok alkalmazására is, mivel az ugyanezen rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében felsorolt okok csupán egyikére történő – jogerős – hivatkozás elegendő a lajstromozás megtagadásához (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑104/00. P. sz., DKV kontra OHIM ügyben 2002. szeptember 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑7561. o.] 28. pontját).
41 Meg kell állapítani tehát, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan annyiban, amennyiben a megtámadott határozat azon részei ellen irányul, amelyek pusztán megerősítik az első (lásd a fenti 40. pontot) határozatot.
Az ügy érdeméről
42 A fenti megfontolások fényében a jelen jogvita érdemi kérdése arra korlátozódik, hogy a fellebbezési tanács megalapozottan vélte‑e úgy, hogy az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés közösségi védjegyként való lajstromozását a Nizzai Megállapodás szerinti 37. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében ugyancsak el kell utasítani a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának alapján.
43 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, „ha nem alkalmas a megkülönböztetésre”. Ezenkívül a 40/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése) kimondja, hogy „az (1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak a Közösség egy részében áll fenn”.
44 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése mögött meghúzódó közérdek fogalma összemosódik a védjegy azon alapvető funkciójával, amely biztosítja a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát. A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok célja tehát az, hogy lehetővé tegye a fogyasztó vagy végső felhasználó számára, hogy az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni azon árukat és szolgáltatásokat a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑304/06. P. sz., Eurohypo kontra OHIM ügyben 2008. május 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑3297. o.] 56. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Következésképpen valamely védjegy megkülönböztető képessége e rendelkezések értelmében azt jelenti, hogy a védjegy lehetővé teszi a védjegybejelentésben szereplő árunak adott vállalkozástól származóként történő azonosítását és így ennek az árunak más vállalkozások áruitól való megkülönböztetését (lásd a Bíróság C‑144/06. P. sz., Henkel kontra OHIM ügyben 2007. október 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑8109. o.] 34. pontját és a C‑398/08. P. sz., Audi kontra OHIM ügyben [az EBHT‑ban még nem tették közzé] hozott ítélet 33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). E vonatkozásban nem szükséges, hogy a védjegy pontos információt közöljön az áru gyártójának vagy a szolgáltatás nyújtójának kilétéről. Elegendő, ha a védjegy lehetővé teszi az érintett vásárlóközönség számára, hogy az általa megjelölt árut vagy a szolgáltatást megkülönböztesse a más kereskedelmi származással rendelkezőktől, és arra a következtetésre jusson, hogy az általa megjelölt valamennyi árut és szolgáltatást e védjegy jogosultjának ellenőrzése mellett gyártották, forgalmazták vagy nyújtották, akinek a minőségükért való felelősség tulajdonítható (lásd a Törvényszék T‑387/06–T‑390/06. sz., Inter‑IKEA kontra OHIM [rakodólap ábrázolása] egyesített ügyekben 2008. október 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 27. pontját és a fenti 38. pontban hivatkozott „THINKING AHEAD”‑ügyben hozott ítélet 26. pontját].
45 Ezzel szemben az említett rendelkezés értelmében nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel azok a megjelölések, amelyek nem teszik lehetővé az érintett vásárlóközönség számára, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások későbbi megszerzése vagy igénybevétele során a korábbi pozitív vásárlási tapasztalatot megismételjék, vagy a negatív tapasztalatot elkerüljék. Ilyen eset áll elő különösen azon megjelölések esetében, amelyeket általánosan használnak az érintett áruk vagy szolgáltatások értékesítése érdekében. E megjelöléseket ugyanis alkalmatlannak tekintik a védjegy alapvető rendeltetésének betöltésére, azaz a szóban forgó áru vagy a szolgáltatás eredetének azonosítására (lásd ebben az értelemben a Törvényszéknek a T‑341/06. sz., Compagnie générale de diététique kontra OHIM [GARUM] ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 29. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
46 Egyébiránt a védjegy megkülönböztető képességét egyrészt a bejelentéssel érintett árukra és szolgáltatásokra való tekintettel, másrészt az érintett, szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő vásárlóközönség észlelése szempontjából kell értékelni (lásd a fenti 44. pontban hivatkozott Audi kontra OHIM ügyben hozott ítélet 34. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fenti 44. pontban hivatkozott „rakodólap ábrázolása”‑ügyben hozott ítélet 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
47 Végül pedig a minőség jelöléséhez vagy a védjegy által jelölt termékek vásárlásának és szolgáltatások igénybevételének ösztönzésére egyébként reklámjelmondatként használt jelekből vagy adatokból álló összetett védjegyek ezen használat miatt a védjegyoltalomból nem zárhatók ki. Ezen védjegyek megkülönböztető képességének értékelésével kapcsolatban nem alkalmazhatók tekintetükben szigorúbb szempontok az egyéb megjelölések tekintetében alkalmazottaknál (lásd a fenti 44. pontban hivatkozott Audi kontra OHIM ügyben hozott ítélet 35. és 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
48 Mindenekelőtt, ami az érintett vásárlóközönség meghatározását illeti, amelyet mint olyat a felek a jelen ügyben nem vitattak, meg kell állapítani, hogy a Nizzai Megállapodás szerinti 37. osztályba tartozó szolgáltatások, amelyek tekintetében az INSULATE FOR LIFE szómegjelölést bejelentették, az építési, különösen házépítési ágazatba tartozó építkezési, javítási és szerelési szolgáltatások. Következésképpen e szolgáltatások ismertek mind a szakavatott szakmai közönség, mind – csekélyebb mértékben – az átlagfogyasztó számára. Tekintettel arra, hogy a jogvita tárgyát képező szómegjelölés három angol nyelvből származó szóból áll, az érintett vásárlóközönséget az e nyelvet beszélő közönség alkotja, amely az európai vásárlóközönség igen jelentős részét teszi ki.
49 Egyebekben azt kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács helytálló módon elemezte‑e ezen elemek és a bejelentett védjegy egészének jelentését az érintett vásárlóközönség szempontjából, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a szóban forgó szolgáltatások tekintetében.
50 Ahogyan azt az ítélkezési gyakorlat is elismerte, az összetett szóból álló védjegyek esetében a megjelölés releváns jelentését valamennyi, nem pedig egyetlen alkotóeleme alapján kell tekintetbe venni (a Törvényszék T‑28/06. sz., RheinfelsQuellen H. Hövelmann kontra OHIM [VOM URSPRUNG HER VOLLKOMMEN] ügyben 2007. november 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4413. o.] 32. pontja). Az ilyen megjelölések megkülönböztető képességének értékelése nem korlátozódhat az azokat alkotó szavak vagy alkotóelemek külön‑külön végzett elemzésére, hanem annak minden esetben azon kell alapulnia, hogy az érintett vásárlóközönség hogyan fogja fel az említett védjegyet, és nem azon a vélelmen, hogy az önmagukban megkülönböztetésre alkalmatlan alkotóelemek összekapcsolása sem eredményezhet megkülönböztető képességet. Ugyanis önmagában az a körülmény, hogy ezen alkotóelemek mindegyike, külön‑külön vizsgálva, alkalmatlan a megkülönböztetésre, nem zárja ki azt, hogy azok összekapcsolása viszont már megkülönböztető képességet eredményezhet (a fenti 44. pontban hivatkozott Eurohypo kontra OHIM ügyben hozott ítélet 41. pontja). Másképpen fogalmazva, annak megítélésekor, hogy valamely védjegy rendelkezik‑e megkülönböztető képességgel, vagy sem, az általa keltett összbenyomást kell figyelembe venni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen összbenyomás értékelése során először ne lehetne sorjában megvizsgálni a védjegyet képező egyes elemeket. Célszerűnek mutatkozik ugyanis az átfogó értékelés során az érintett védjegy minden egyes alkotóelemét megvizsgálni (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑238/06. P. sz., Develey kontra OHIM ügyben 2007. október 25‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑9375. o.] 82. pontját és a fenti 38. pontban hivatkozott „THINKING AHEAD”‑ügyben hozott ítélet 31. pontját).
51 E vonatkozásban meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja, hogy az „insulate” szónak nincs más jelentése, mint a „szigetel”. Ezen túl, noha a felperes azt állítja, hogy a „for life” szószerkezet – amely elválaszthatatlan módon kapcsolja össze a „for” prepozíciót és a „life” főnevet – az érintett vásárlóközönség nem azonnal érti „egy életen keresztül kitart” vagy „egész életre szólóan” jelentésben, ezt az érvet el kell utasítani. A felperes ugyanis nem mutat be egyetlen másik jelentést sem, mindössze annak homályos megállapítására szorítkozik, hogy ezen szókapcsolat különféle konnotációkhoz, képzettársításhoz és sugalmazáshoz vezet. Következésképpen, ha az „insulate” és a „for life” elem szószerkezetet alkot az INSULATE FOR LIFE szómegjelölésben, azokat azonnal annak jelzéseként lehet érteni, hogy a szigetelési tevékenység tartós, vagy hogy e tevékenység eredménye egy életen keresztül kitart. E megjelölés nem mutat tehát semmiféle szokatlan vagy kétértelmű jelleget az angol nyelv szintaktikai, nyelvtani, fonetikai és/vagy szemantikai szabályainak szempontjából, amely más természetű képzettársításra indíthatná a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztókat.
52 Tehát a fellebbezési tanács megalapozottan állapította meg azt, hogy a szóban forgó szolgáltatások tekintetében a vásárlóközönség az INSULATE FOR LIFE szómegjelölést azonnal és további elemzés nélkül olyan szolgáltatásokra történő utalásként érzékeli, amelyek egy különösen ellenálló szigetelőanyag használatának köszönhetően nagyon tartósak, és nem az említett szolgáltatások kereskedelmi eredete megjelölésének (lásd a megtámadott határozat 19. pontját). Ugyanis, ellentétben a felperesnek a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában előadottakkal, e szómegjelölés dicsérő vagy reklámjelmondatként sem rendelkezik kellő eredetiséggel vagy nyomatékkal ahhoz, hogy az értelmezésre irányuló minimális erőfeszítést tegyen szükségessé, vagy gondolkodási folyamatot indít el az érintett közönség körében (lásd ebben az értelemben a fenti 44. pontban hivatkozott Audi kontra OHIM ügyben hozott ítélet 44., 45. és 56–59. pontját), mivel azonnal a szóban forgó szolgáltatásokkal teremt képzettársítást, amelyeket az építési és szigetelési ágazatban működő valamennyi vállalkozás nyújthat.
53 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács helytállóan vélte úgy, hogy az INSULATE FOR LIFE szómegjelölés nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében a Nizzai Megállapodás szerinti 37. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében, és erősítette meg e megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozásának elutasítását, anélkül hogy állást kellene foglalni azon kérdés tárgyában, hogy a megjelölés az említett szolgáltatások tekintetében ugyancsak leíró jellegű‑e.
54 Ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
55 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
56 Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Paroc Oy AB‑t kötelezi a költségek viselésére.
Azizi | Cremona | Frimodt Nielsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. február 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások