Ideiglenes változat
JEAN RICHARD DE LA TOUR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. május 7.(1)
C‑4/23. sz. [Mirin](i) ügy
M.‑A. A.
kontra
Direcţia de Evidenţă a Persoanelor Cluj, Serviciul stare civilă
Direcţia pentru Evidenţa Persoanelor şi Administrarea Bazelor de Date din Ministerul Afacerilor Interne,
Municipiul Cluj‑Napoca;
az Asociaţia Accept,
a Consiliul Naţional pentru Combaterea Discriminării
részvételével
(a Judecătoria Sectorului 6 București [bukaresti 6. kerületi helyi bíróság, Románia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Uniós polgárság – Az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdése – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog – Az Egyesült Királyságban lakóhellyel rendelkező, ezen állam és egy tagállam állampolgárságával rendelkező állampolgár – Az első államban jogszerűen szerzett keresztnév‑változtatás és nem születési anyakönyvbe történő bejegyzésének a második állam hatóságai részéről történő megtagadása – Anyakönyvi okmány módosítását kizárólag jogerős bírósági határozat alapján lehetővé tevő nemzeti szabályozás – Az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének hatása”
I. Bevezetés
1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 2. cikknek, az EUMSZ 18., EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikknek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája(2) 1., 7., 20., 21. és 45. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2. E kérelmet egy román állampolgárságú személy és az anyakönyvi nyilvántartás vezetéséért és a személyazonosító szám kezeléséért felelős romániai nemzeti hatóságok(3) közötti, abból eredő jogvitában terjesztették elő, hogy e hatóságok megtagadták, hogy e személy új keresztnevét és az Egyesült Királyságban – amelynek e személy szintén állampolgára – szerzett(4) nemi identitását(5) elismerjék és születési anyakönyvébe bejegyezzék.
3. Ez az ügy alkalmat ad a Bíróságnak arra, hogy az anyakönyvezés és a személyi állapot területén fennálló tagállami hatáskör korlátain belül tisztázza az uniós polgárok személyes jogállásának elismerésére vonatkozó, az EUMSZ 21. cikken alapuló határozatainak hatályát.
II. Jogi háttér
A. A kilépési megállapodás
4. A Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből történő kilépéséről szóló, 2019. október 17‑én elfogadott és 2020. február 1‑jén hatályba lépett megállapodás(6) – amelyet a 2020. január 30‑i (EU) 2020/135 tanácsi határozat(7) hagyott jóvá – negyedik és nyolcadik preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„Emlékeztetve arra, hogy az EUSZ 50. [cikk] értelmében, összefüggésben az Euratom‑Szerződés 106a. [c]ikkével és az e megállapodásban megállapított rendelkezésekre is figyelemmel, az Unió és az Euratom jogszabályainak teljessége e megállapodás hatálybalépésétől kezdve már nem lesz alkalmazandó az Egyesült Királyságra,
[…]
Figyelembe véve, hogy mind az Unió, mind az Egyesült Királyság érdekében áll egy átmeneti vagy végrehajtási időszak meghatározása, amely alatt […] az uniós jognak, ideértve a nemzetközi megállapodásokat is, alkalmazandónak kell lennie az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, általános szabályként ugyanolyan hatással, mint a tagállamokra, annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a zavarokat abban az időszakban, amikor a jövőbeli kapcsolatokat szabályozó megállapodás(ok)ra irányuló tárgyalások folyamatban vannak”.
5. A kilépési megállapodás „[á]tmenet[ről]” szóló negyedik részében szereplő, „Átmeneti időszak” című 126. cikke értelmében:
„Rendelkezésre áll egy átmeneti vagy végrehajtási időszak, amely e megállapodás hatálybalépésének napján kezdődik és 2020. december 31‑én ér véget.”
6. E megállapodásnak „Az átmenet hatálya” címet viselő 127. cikke az (1) bekezdésének első albekezdésében és (6) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„(1) Amennyiben e megállapodás másként nem rendelkezik, az uniós jog alkalmazandó az átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban.
[…]
(6) Amennyiben e megállapodás másként nem rendelkezik, az átmeneti időszak alatt az (1) bekezdés szerint alkalmazandó uniós jogban szereplő – beleértve a tagállamok által végrehajtott és alkalmazott jogot is –, a tagállamokra vonatkozó hivatkozásokat úgy kell érteni, hogy azok magukban foglalják az Egyesült Királyságot is.”
B. A román jog
7. Az 1996. október 16‑i Legea nr. 119/1996 cu privire la actele de stare civilă (az anyakönyvi okmányokról szóló 119/1996. sz. törvény; a továbbiakban: 119/1996. sz. törvény)(8) alapügyre alkalmazandó változatának 9. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Abban az esetben, ha az anyakönyvvezető vagy az anyakönyvvezetéssel kapcsolatos feladatokat ellátó tisztviselő megtagadja a hatáskörébe tartozó okmány elkészítését, vagy a hatáskörébe tartozó bejegyzés elvégzését, a sértett személy a törvénynek megfelelően a hatáskörrel rendelkező bírósághoz fordulhat.”
8. E törvény 43. cikke a következőket írja elő:
„A születési anyakönyvekbe és adott esetben a házassági és halotti anyakönyvekbe is be kell jegyezni a személy állapotában bekövetkező változásokat a következő esetekben:
[…]
f) a névváltoztatást;
[…]
i) jogerőre emelkedett ítélet alapján a nemváltoztatást.”
9. Az említett törvény 57. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Az anyakönyvi okmányok és az azokban szereplő bejegyzések kizárólag jogerős bírósági határozat alapján érvényteleníthetők, egészíthetők ki vagy módosíthatók.”
10. A 119/1996. sz. törvény 1., 2., valamint 10. és azt követő cikkei értelmében az anyakönyvi nyilvántartás vezetéséért felelős hatóságok az általuk őrzött anyakönyvi okmányok alapján – azok teljes tartalmának megismétlése nélkül – születési, házassági vagy halotti anyakönyvi kivonatot állítanak ki.
11. A 2003. január 30‑i Ordonanță Guvernului nr. 41/2003 privind dobândirea și schimbarea pe cale administrativă a numelor persoanelor fizice (a természetes személyek nevének megszerzéséről és közigazgatási úton történő megváltoztatásáról szóló 41/2003. sz. kormányrendelet)(9) 4. cikke (2) bekezdésének l) pontja kimondta:
„A névváltoztatás iránti kérelem a következő esetekben minősül megalapozottnak:
[…]
l) ha a személy nemváltoztatását jogerőre emelkedett és visszavonhatatlan ítélet jóváhagyta, és a személy ennek megfelelő név viselését kéri, a nemét feltüntető igazságügyi orvosszakértői dokumentum benyújtásával.”
12. A 2011. január 26‑i Hotărârea Guvernului nr. 64/2011 pentru aprobarea Metodologiei cu privire la aplicarea unitară a dispozițiilor în materie de stare civilă (az anyakönyvvel kapcsolatos rendelkezések egységes alkalmazására vonatkozó módszertan jóváhagyásáról szóló 64/2011. sz. kormányhatározat) által jóváhagyott módszertan 131. cikke (2) bekezdésének szövege a következő:
„A személyazonosító számot a születési anyakönyvben szereplő, a nemre és a születési időre vonatkozó adatok alapján adják ki.”
13. Ezt a személyazonosító számot tartalmazzák az anyakönyvi okmányok.(10)
14. A személyazonosító igazolványok és útlevelek kiállítására vonatkozó román szabályozás(11) szerint ezen okmányokban szerepel többek között az okmány birtokosának családi neve, keresztneve, neme és személyazonosító száma. Az ezen adatokban külföldön bekövetkezett változás Romániában az anyakönyvi szervek általi előzetes bejegyzés nélkül nem válthat ki joghatásokat, sem a családi név és a keresztnév megváltozása esetén útlevél kiállítása során, sem pedig a személyi állapotra vonatkozó adatok megváltozása esetén a személyazonosító igazolvány kiállítása során. A 97/2005. sz. sürgősségi kormányrendelet 19. cikkének i) pontja alapján a személyek nyilvántartásáért felelős közszolgálat nemváltoztatás esetén új személyazonosító okmányt állít ki.
C. Az Egyesült Királyság joga
15. A Gender Recognition Act 2004 (a nem elismeréséről szóló 2004. évi törvény) 2. cikke (1) bekezdésének és 3. cikkének az alapügyben alkalmazandó változata(12) szerint az a 18. életévét betöltött személy, aki kéri a kinyilvánított neme jogi elismerését, a nem elismeréséről határozó testülethez fordul, amely megvizsgálja az e személy által a nem elismeréséről szóló igazolás(13) megszerzése érdekében szolgáltatott bizonyítékokat. Egyrészt a nemi diszfóriára vonatkozó, orvos vagy a területre szakosodott pszichológus általi diagnózisról, és másrészt arra vonatkozó ünnepélyes nyilatkozatról van szó, hogy a személy legalább két éve a szerzett nemi azonosságával él, és élete hátralevő részében a szerzett nemi azonosságával kíván élni.
16. E törvény 9. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a teljes hatályú GRC a kérelmező szerzett nemének minden szempontból történő teljes elismerését tartalmazza. Személyazonosítás céljára azonban nem használható.(14)
17. Az Enrolment of Deeds (Change of Name) Regulations 1994 (a nyilatkozatok bejegyzéséről [névváltoztatásról] szóló 1994. évi rendelet)(15) értelmében a Commonwealth polgára egyszerű nyilatkozat, vagyis deed poll révén megváltoztathatja családi nevét vagy keresztnevét, és az a 18. életévüket betöltött személyek esetében nyilvántartásba vetethető a High Court of Justice (England & Wales), King’s Bench Division (felsőbíróság [Anglia és Wales] King’s Bench kollégium) hivatalánál. Ebben az esetben azt közzéteszik a The London Gazette‑ben. E nyilvántartásba vétel nem kötelező, mivel a névváltoztatás bármely jogi úton bizonyítható.
III. Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
18. A román állampolgár felperest(16) születésekor, 1992. augusztus 24‑én Kolozsváron (Románia) nőneműként vették nyilvántartásba.
19. A felperes – azt követően, hogy szüleivel 2008‑ban az Egyesült Királyságba költözött – honosítás útján 2016. április 21‑én megszerezte a brit állampolgárságot. Azóta kettős – román és brit – állampolgársággal rendelkezik.
20. 2017. február 21‑én a felperes a deed poll eljárás révén keresztnevét és megszólítását nőiről férfire változtatta.
21. Ezen alakiság teljesítését követően lecserélt a brit hatóságok által kiállított egyes hivatalos okmányokat, köztük a vezetői engedélyét és az útlevelét.
22. 2020. június 29‑én a felperes megszerezte az Egyesült Királyságban a „Gender Recognition Certificate”‑t (GRC), amely megerősíti férfi nemi identitását.
23. A felperes 2021 májusában az Egyesült Királyságban megszerzett két dokumentum, azaz a deed poll és a GRC alapján kérte a kolozsvári anyakönyvi hivataltól a megváltoztatott keresztnévnek, a nemváltoztatásnak és a személyazonosító szám – a férfi nemnek való megfelelés érdekében történő – megváltoztatásának a születési anyakönyvbe történő bejegyzését, valamint kérte az ezen új adatokat tartalmazó új születési anyakönyvi kivonat kiállítását.
24. Mivel e hivatal ezt elutasította, a felperes 2021. szeptember 14‑én a kolozsvári anyakönyvi hivatallal, a belügyminisztérium személynyilvántartási és adatbázis‑kezelési igazgatóságával és Kolozsvár önkormányzatával szemben indított keresete keretében ugyanezen kérelmekkel a Judecătoria Sectorului 6 Bucureştihez (bukaresti 6. kerületi helyi bíróság, Románia), a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult.
25. A felperes állítása szerint azt kéri a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy rendelje el a születési anyakönyvének az Egyesült Királyságban jogerősen elismert nemi identitásához való igazítását. Az uniós jog, különösen a valamennyi uniós polgárnak az Unió területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga közvetlen alkalmazását kéri annak érdekében, hogy e jogot a férfi nemi identitásának megfelelő úti okmány birtokában akadálytalanul gyakorolhassa. Állítása szerint azáltal, hogy Romániában közvetlenül a nemváltoztatás engedélyezése iránti, új bírósági eljárást kellene lefolytatnia, ki lenne téve a brit hatóságok által elfogadottal ellentétes határozat kockázatának, mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága(17) már megállapította, hogy a romániai eljárás nem egyértelmű és nem kiszámítható.(18)
26. Az alperes román hatóságok arra hivatkoznak, hogy a kereset a felperes külföldön bekövetkezett változásokból eredő új személyes társadalmi státuszának elismerésére irányul. Márpedig a 119/1996. sz. törvény 43. cikkének i) pontja értelmében a személy állapotában bekövetkező változásokat nemváltoztatás esetén jogerőre emelkedett ítélet alapján kell bejegyezni a születési anyakönyvbe.
27. A Consiliul Naţional pentru Combaterea Discriminării (a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemért felelős nemzeti tanács, Románia) beavatkozott ebbe az eljárásba, valamint helyt adtak az Asociația Accept (Accept egyesület) felperes támogatása végett történő beavatkozás iránti járulékos kérelmének.
28. A kérdést előterjesztő bíróság mindenekelőtt a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, többek között a 2003. október 2‑i Garcia Avello ítéletre,(19) a 2008. október 14‑i Grunkin és Paul ítéletre,(20) a 2017. június 8‑i Freitag ítéletre,(21) valamint a 2021. december 14‑i Stolichna obshtina, rayon „Pancharevo” ítéletre(22) hivatkozik, majd kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti szabályozás összeegyeztethető‑e az uniós polgársághoz kapcsolódó jogokkal, amennyiben arra kötelezi az érintettet, hogy új bírósági eljárást folytasson le az egyik olyan tagállamban, amelynek állampolgára, noha már sikeresen folytatott le eljárást egy másik olyan tagállamban, amelynek szintén állampolgára, függetlenül attól, hogy az utóbbi államban lefolytatott eljárás közelebbről közigazgatási vagy bírósági jellegű‑e.
29. Végül e bíróság úgy véli, hogy az alapügy kimenete az Egyesült Királyság Unióból való kilépése következményeinek tisztázásától is függ. Közelebbről, az első kérdésre adott igenlő válasz esetén tisztázni kell, hogy egy tagállam köteles‑e elismerni a nemváltoztatásra irányuló eljárás joghatásait, ha azt olyan államban folytatták le, amely az eljárás megindításakor tagállamnak minősült, annak lezárulása időpontjára azonban már kilépett az Európai Unióból.
30. E körülmények között a Judecătoria Sectorului 6 București (bukaresti 6. kerületi helyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Ellentétes‑e az uniós polgársághoz való jognak (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikke) és/vagy az uniós polgár szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21. cikke és a[ Charta] 45. cikke) a méltóságnak, a törvény előtti egyenlőségnek és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának (az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke; az Európai Unió működéséről szóló szerződés 18. cikke, valamint a[ Charta] 1., 20. és 21. cikke) érvényesülése, valamint a magán‑ és a családi élet tiszteletben tartása (a[ Charta] 7. cikke) mellett történő gyakorlásával az, hogy a [119/1996. sz. törvény] 43. cikkének i) pontja és 57. cikke nem ismeri el a nemet és a keresztnevet tartalmazó anyakönyvi bejegyzéseknek – kettős (román és egy másik tagállami) állampolgársággal rendelkező transznemű férfi által egy másik tagállamban a nem jogi elismerése iránt folytatott eljárás révén – történő módosítását, és amelynek értelmében a román állampolgárnak Romániában az anyakönyv vezetésért és a családi állapot nyilvántartásáért felelős helyi közszolgálattal szemben olyan másik bírósági eljárást kell elölről lefolytatnia, amellyel kapcsolatban az [EJEB] megállapította, hogy az nem egyértelmű és nem kiszámítható ([X és Y kontra Románia ítélet]), és amely a másik tagállaméval ellentétes határozatot eredményezhet?
2) Befolyásolja‑e a fenti kérdésre adandó választ a[z] […] Egyesült Királyság[nak] az Európai Unióból való kilépése különösen i. abban az esetben, ha a személyi állapot megváltoztatására irányuló eljárás a brexit előtt indult, és az átmeneti időszakban fejeződött be, és ii. a brexit hatásaként a szóban forgó személy az uniós polgársággal összefüggő jogokat, köztük a szabad mozgás és tartózkodás jogát kizárólag az olyan román személyazonosító és úti okmányok alapján gyakorolhatja, amelyekben – jogilag már elismert nemi identitással ellentétben – nőneműként és női keresztnévvel szerepel?”
31. A felperes és az Accept egyesület, Kolozsvár önkormányzata, a román, a német, a görög, a magyar, a holland és a lengyel kormány, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A felperes és az Accept egyesület, a német, a magyar, a holland és a lengyel kormány, valamint a Bizottság a 2024. január 23‑i tárgyaláson válaszolt a Bíróság által feltett, szóban megválaszolandó kérdésekre.
IV. Elemzés
32. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egy arra irányuló kérelemre vonatkozik, hogy a születési anyakönyvbe jegyezzék be a keresztnév megváltoztatását és a nemváltoztatást, az Egyesült Királyságban – az egyik okirat esetében ezen államnak az Unióból való kilépése előtt, a másik esetében a kilépési megállapodásban előírt átmeneti időszak vége előtt – nyilvántartásba vett két okirat alapján. A felperes, aki az Egyesült Királyság állampolgára, ahol lakóhellyel rendelkezik, valamint Románia állampolgára, ahol született, arra hivatkozik, hogy a nemi identitásának megfelelő úti okmány kiállítása lehetővé tenné számára, hogy uniós polgárként gyakorolja az Unión belüli szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát.
33. Így a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt arra keresi a választ, hogy az uniós jogra tekintettel megalapozott‑e az, hogy egy uniós polgárral szemben megtagadják az identitásában egy olyan államban bekövetkezett változásoknak a születési anyakönyve aktualizálása céljából történő elismerését, ahol az uniós jog akkor alkalmazandó volt. Másrészt e bíróság azt kéri a Bíróságtól, hogy pontosítsa, milyen következményekkel jár az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépése.
A. Azon helyzet uniós joghoz való kapcsolódásáról, amelyben egy uniós polgár a nemi identitásának a születési anyakönyvébe történő bejegyzését kéri
34. Az uniós jog jelenlegi állása szerint semmilyen szabályozás vagy ítélkezési gyakorlat nem szabályozza az uniós polgár születési helye szerinti tagállamban az anyakönyvi okmányok nemre vagy nemi identitásra vonatkozó adatainak más tagállamban kiállított okiratok vagy határozatok alapján történő aktualizálásával kapcsolatos kérdéseket.
35. Emlékeztetni kell ugyanis először is arra, hogy egyetlen, a polgári együttműködés területére vonatkozó rendelet sem alkalmazható. A személyi állapot kifejezetten ki van zárva a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(23) hatálya alól, mégpedig a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény(24) óta. A jogvita tárgya nem tartozik a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet(25) hatálya alá sem.
36. Ezenkívül, bár az uniós jogalkotó fellépett az anyakönyvi okmányok forgalmának megkönnyítése érdekében, a joghatásaikkal nem foglalkozott, amint az az egyes közokiratoknak az Európai Unión belüli bemutatására vonatkozó előírások egyszerűsítése révén a polgárok szabad mozgásának előmozdításáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2016. július 6‑i (EU) 2016/1191 rendelet(26) címéből következik. E rendelet, amelynek jogalapját különösen az EUMSZ 21. cikk (2) bekezdése képezi, többnyelvű formanyomtatványokat, valamint az Unión belül a felülhitelesítés alóli általános mentességet ír elő. A nemzeti anyakönyvi nyilvántartások aktualizálásának kérdésével nem foglalkozik, noha azt a Bizottság „Kevesebb bürokrácia a polgárok számára: A közokiratok szabad áramlásának és az anyakönyvi okmányok joghatásai elismerésének elősegítése” című zöld könyvének(27) 4. pontja tárgyalta.
37. Másodszor, a Bíróságnak az anyakönyvezéssel kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlata kizárólag az anyakönyvi okmányokban szereplő családi névre és keresztnévre vonatkozik. A Bíróság kimondta, hogy bár a valamely személy e személyazonosító adatainak az anyakönyvi okmányokba való bejegyzésére vonatkozó szabályok a tagállamok hatáskörébe tartoznak, ez utóbbiaknak a hatáskörük gyakorlása során tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot, különösen az EUM‑Szerződésnek a minden uniós polgárt megillető, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseit.(28)
38. Harmadszor, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy „a személyi állapot, amelynek körébe a házasságra és a leszármazásra vonatkozó szabályok tartoznak, a tagállamok hatáskörébe tartozó terület, és az uniós jog nem sérti e hatáskört. A tagállamok ily módon szabadságot élveznek a tekintetben, hogy az azonos nemű személyek házasságát és szülői jogállásukat a nemzeti jogukban előírják‑e, vagy sem. E hatáskör gyakorlása során azonban minden tagállamnak tiszteletben kell tartania az uniós jogot, és különösen az EUM‑Szerződésnek a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás minden uniós polgár számára elismert szabadságára vonatkozó rendelkezéseit, e célból pedig minden tagállamnak el kell ismernie a személyeknek a valamely más tagállamban – az e tagállam jogának megfelelően – megállapított személyi állapotát”.(29)
39. Így ezen állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az uniós joggal való kapcsolat olyan személyek esetében, akik valamely tagállamnak egy másik tagállam területén jogszerűen tartózkodó állampolgárai.(30) Következésképpen minden, ebben a helyzetben lévő uniós polgár többek között adott esetben a származási tagállamával szemben is hivatkozhat az e minőségéhez kapcsolódó, többek között az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében előírt jogokra.(31)
40. A jelen esetben nem vitatott, hogy a felperes uniós polgárként, az EUMSZ 21. cikkel összhangban, a származási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban gyakorolta a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogát, és megszerezte ez utóbbi állam állampolgárságát.
41. Ráadásul e felperes a származási tagállamában azon jogokra hivatkozik, amelyeket a szabad mozgáshoz való jogának az Egyesült Királyságban történő gyakorlását követően szerzett, amely állam akkor az Unió egyik tagállama volt. Végül, mióta ezen állam már nem minősül tagállamnak, a felperes uniós polgárként kizárólag román állampolgársága miatt, román személyazonosító és úti okmányokkal mozoghat szabadon az Unió területén.(32)
42. A felperes helyzete tehát az uniós jog hatálya alá tartozik. Megkérdőjelezheti‑e azonban ezt az elemzést az a tény, hogy a felperes az Egyesült Királyság Unióból való kilépését követően hivatkozott a jogaira Romániában?
B. A kilépési megállapodás hatásáról
43. Elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy:
– 2020. január 31‑én az Egyesült Királyság kilépett az Unióból és az Európai Atomenergia‑közösségből, és
– a kilépési megállapodás 126. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikke e) pontjának megfelelően e megállapodás az annak hatálybalépésétől, 2020. február 1‑jétől 2020. december 31‑ig tartó átmeneti időszakot ír elő. Ezen időszak alatt az említett megállapodás 127. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében az uniós jog alkalmazandó volt az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, amennyiben e megállapodás másként nem rendelkezett.
44. Másodsorban megállapítom, hogy:
– a kilépési megállapodás egyetlen rendelkezése sem ír elő az e 127. cikkben kimondott elvtől való, az alapügyben alkalmazandó uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó eltérést, és
– a jelen ügyben a szabad mozgás Egyesült Királyságban való gyakorlásának – az e tagállam az Unióból való kilépését, illetve az átmeneti időszak végét megelőzően elért – hatásait kívánják érvényesíteni egy másik tagállamban. 2017. február 21‑én ugyanis az alapeljárás felperesének keresztneve és megszólítása deed poll eljárást követően megváltozott, 2020. június 29‑én, az átmeneti időszak során pedig GRC‑t, vagyis a férfi nemi azonosságát megerősítő okiratot állítottak ki részére.
45. Ebből véleményem szerint azt a következtetést kell levonni, hogy ezt az átmeneti időszak alatt kiállított GRC‑t az érintett tagállamban egy másik tagállam hivatalos dokumentumaként kell elemezni,(33) a kérelem vizsgálatának időpontjában alkalmazandó uniós jognak megfelelően.
46. Ez a minősítés nem függhet az átmeneti időszak végétől, és következésképpen attól az időponttól, amikor az érdekelt annak joghatásait érvényesíteni kívánja.(34) Következésképpen a szabad mozgásnak a felperes által hivatkozott, a születési anyakönyve aktualizálásának megtagadásával kapcsolatos korlátozása(35) főszabály szerint értékelhető az EUMSZ 21. cikk rendelkezéseire tekintettel.
47. Így két kérdésével, amelyeket véleményem szerint együtt kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az EUMSZ 21. cikket, valamint a Charta 7. és 45. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, ha valamely tagállam hatóságai az e tagállam állampolgára – aki egyúttal brit állampolgár is – által az Egyesült Királyságban jogszerűen bejelentett és szerzett keresztnév és nemi identitás elismerését és ezen állampolgár születési anyakönyvébe történő bejegyzését megtagadják azzal az indokkal, hogy a nemzeti jog egy rendelkezése az ilyen bejegyzést a nemváltoztatás első tagállam bírósága általi elismerésétől teszi függővé, noha az első nyilatkozat időpontjában ez az állam még az Unió tagja volt, és az uniós jog a második nyilatkozat időpontjában még alkalmazandó volt,.
48. Meg kell tehát határozni, hogy az uniós jog szerint az anyakönyvezés területén milyen következményekkel járnak a vitatott okmányok.
C. A valamely tagállamban történő keresztnév‑ és nemváltoztatásnak egy másik tagállamban az anyakönyvezés tekintetében történő elismeréséről
49. A valamely tagállamban kiállított közokiratok joghatásainak egy másik tagállamban történő elismerésére vonatkozó feltételekre figyelemmel megjegyzem elsősorban, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elfogadottnak tekinti, hogy az alapügy tárgyát képező okiratok, amelyek sem anyakönyvi okmányoknak, sem bírósági határozatoknak nem minősülnek, érvényesek, és az anyakönyvezés tekintetében ugyanolyan joghatásokkal járhatnak a felperes személyazonosságára nézve,(36) mint amelyeket a brit hatóságok elismertek, amelyek a keresztnév és a megszólítás megváltoztatására vonatkozó nyilatkozatot (deed poll) követően új útlevelet és vezetői engedélyt állítottak ki, mivel a kérdést előterjesztő bíróság a GRC‑t illetően semmilyen pontosítást nem tett.(37)
50. Másodsorban, ami az uniós polgár születési anyakönyvének aktualizálása iránti kérelmet illeti, utalni kell a Bíróság anyakönyvezéssel kapcsolatos határozataira, amelyek kizárólag arra vonatkoznak, hogy valamely tagállam hatóságai megtagadták az e tagállamnak a szabad mozgáshoz való jogát gyakorló és egy másik tagállam állampolgárságával is rendelkező állampolgára által az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között szerzett és az utóbbi tagállamban hatályos szabályok szerint meghatározott keresztnév vagy családi név elismerését.(38)
51. A Bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy „valamely személy családi neve és keresztneve az identitásának és a magánéletének az alkotóeleme, amelyek védelmét a[ Charta] 7. cikke, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8. cikke biztosítja”. A Bíróság azt is megállapította, hogy ha a Charta 7. cikke nem is utal kifejezetten a családi névre és az keresztnévre, valamely személy neve az identitás és a családhoz való kötődés eszközeként igenis érinti az adott személy magán‑ és családi életét.(39)
52. A Bíróság továbbá úgy határozott, hogy valamely uniós polgár másik tagállamban jogszerűen szerzett neve elismerésének megtagadása korlátozhatja a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való, az EUMSZ 21. cikkben kimondott jog gyakorlását, mivel mind a személyazonosságának, mind a családi kapcsolatai jellegének igazolása szempontjából félreértés adódhat és hátrány keletkezhet az ugyanazon személyre alkalmazott két név közötti eltérésből.(40)
53. Végül, amennyiben a nemzeti jog az érintett személy kérelmére történő névváltoztatásra vonatkozóan más jogalapokat is tartalmaz, a Bíróság kimondta, hogy ahhoz, hogy azokat az uniós joggal összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni, azok nem tehetik lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé az EUMSZ 21. cikkben biztosított jogok gyakorlását. Ezenkívül a családi név megváltoztatására vonatkozó uniós szabályozás hiányában a nemzeti jog által előírt részletes szabályoknak tiszteletben kell tartaniuk az egyenértékűség elvét.(41)
54. E határozatokban, amelyek a valamennyi uniós polgárt megillető, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogon alapultak, a Bíróság amellett foglalt állást, hogy valamely tagállamban összhangba kell hozni az anyakönyvi okmányokat a valamely másik tagállamban – akár a név megállapítására vonatkozó szabályok alkalmazásával,(42) akár önkéntes névváltoztatás következtében(43) – szerzett családi névvel vagy keresztnévvel.
55. Ezen ítélkezési gyakorlat mögött az a logika húzódik meg, hogy a tagállamok közötti kölcsönös bizalom összefüggésében és az érintett személy ezen államokban való szabad mozgásának biztosítása érdekében egy másik tagállamban szerzett családi nevet vagy keresztnevet, nem pedig valamely közigazgatási aktust vagy bírósági határozatot automatikusan elismerjenek. Ez a logika tehát eltér a külföldi jogi aktus vagy ítélet joghatásainak a nemzetközi magánjog módszerei szerinti elismerésétől,(44) amely az EUMSZ 21. cikktől eltérő alapokon nyugvó különös szabályok kidolgozását indokolná.(45)
56. E körülmények között meg kell határozni, hogy ez az ítélkezési gyakorlat milyen feltételek mellett ültethető át, különbséget téve az alapügy tárgyát képező aktusok között, mivel a Bíróság már határozott az új keresztnév automatikus elismeréséről.
1. A keresztnév megváltoztatása
57. A jelen ügyben a keresztnév felperes általi, a nemi identitásának elismerését megelőzően az Egyesült Királyságban történt megváltoztatását illetően nem vitatott, hogy a felperes brit útlevelében és vezetői engedélyében szereplő keresztnév nem azonos a román anyakönyvben és adminisztratív okmányokban szereplő keresztnévvel. A Bogendorff ítélet alapjául szolgáló ügyhöz(46) hasonlóan, és különösen a nemi identitásra vonatkozó későbbi nyilatkozatban szereplőhöz kapcsolódó új keresztnév választása esetén nem kétséges, hogy az ugyanazon személy által viselt keresztnevek eltérése komoly adminisztratív, szakmai és magánéleti hátrányokat okozhat az érintetteknek.
58. Következésképpen az, hogy valamely tagállam hatóságai megtagadják a valamely másik államban – akkor uniós tagállamban – szerzett keresztnév elismerését, az EUMSZ 21. cikk által valamennyi uniós polgár számára biztosított szabadságok korlátozásának minősül.
59. Sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem a román kormány nem említ olyan különös indokot – a nemi identitás elismerésének kivételével, amelyet a hatáskörrel rendelkező román hatóságok elleneznek –, amely igazolhatná a felperes által az Egyesült Királyságban szerzett keresztnév elismerésének és a felperes születési anyakönyvébe történő bejegyzésének megtagadását.(47) E bíróság egyébként – a nemváltoztatáshoz kapcsolódó rendelkezéstől eltekintve – nem hivatkozott a keresztnév megváltoztatására vonatkozó egyetlen különös rendelkezésre sem. Ráadásul semmilyen információval nem szolgált a családi névre vagy keresztnévre vonatkozó külföldi határozatnak az uniós joggal összhangban történő elismerésére irányuló eljárásról.(48)
60. Ezenfelül az alapügy körülményei között az, hogy az új keresztnév elismerését a nemi identitás elismeréséhez kötik, nem tartja tiszteletben a tényleges érvényesülés elvét, és nem biztosítja a felperest az uniós jog, különösen az EUMSZ 21. cikk alapján megillető jogok védelmét.(49) Végül, a kérdést előterjesztő bíróság nem hivatkozhat a közrendhez vagy az egyenlő bánásmódhoz kapcsolódó igazolásra a keresztnév megváltoztatásának megtagadása érdekében.(50)
61. Ennélfogva úgy vélem, hogy e körülményekre tekintettel a felperes születési anyakönyvének aktualizálását illetően semmilyen nehézséget nem okoz a keresztnév megváltoztatása elismerésének a nemváltoztatás elismerésétől való elkülönítése, még akkor sem, ha a keresztnév látszólag más társadalmi nemhez kapcsolódik, mint amelyet szociológiai szempontból a születéskor bejegyzett biológiai nemhez társítanak.
62. Egyébiránt úgy vélem, hogy ebben a helyzetben egy, az új keresztnév automatikus elismerésére vonatkozó határozat hatályának értékelése érdekében túl kell lépni azon ténybeli kereten, amelyben a Bírósághoz fordultak, és figyelembe kell venni, hogy az ilyen elismerés következményekkel járhat más anyakönyvi okmányokra, így például az érintett személy azon családtagjainak anyakönyvi okmányaira nézve is, amelyekben a változást megelőző keresztnév szerepel, vagyis többek között a házassági anyakönyvi kivonatra vagy az élettársi kapcsolatra vonatkozó anyakönyvi kivonatra, illetve a gyermek születési anyakönyvi kivonatára.
63. Úgy vélem, hogy amennyiben az anyakönyvezésre vonatkozó szabályozás előírja, az új keresztnév elismerésének fenntartások nélkül kell kifejtenie joghatásait, annál is inkább, mivel az nem változtatja meg az érintett harmadik személyek személyazonosságát, a házastárs által választott vagy szerzett, vagy a gyermekeknek átörökített név megváltoztatásának elismerésétől eltérően. Ezzel szemben ez utóbbi – későbbi aktualizálás hiányában – az anyakönyvi okmányok közötti eltéréshez vezetne, amely akadályozná az EUMSZ 21. cikkből eredő jogok gyakorlását abban az esetben, ha a családtagok a családi kapcsolatok alapján kívánnának élni ezekkel a jogokkal, amely kapcsolatokat igazolniuk kellene.
64. Ezért nem korlátozódhat, véleményem szerint, a Bíróság válaszának hatálya az érintett születési anyakönyvére. Így általános jelleggel az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha valamely tagállam hatóságai az e tagállam állampolgára által egy másik tagállamban – amelynek állampolgárságával szintén rendelkezik – szerzett keresztnév anyakönyvi nyilvántartásba történő bejegyzését a nemzeti jog olyan rendelkezése alapján megtagadják, amely az ilyen bejegyzés lehetőségét a nemváltoztatás első tagállam bírósága általi elismeréshez köti.
2. A nemváltoztatás
65. A jelen ügyben a Bíróság által eldöntendő új kérdés az, hogy az anyakönyvezéssel kapcsolatos, a név valamely tagállamban történő megszerzésének határokon átnyúló joghatásaira vonatkozó ítélkezési gyakorlata minden tekintetben átültethető‑e.
a) A Bíróság névre vonatkozó ítélkezési gyakorlatával való analógia
66. Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy noha a Bíróság a 2018. június 26‑i MB (Nemváltoztatás és öregségi nyugdíj) ítéletében(51) egyértelművé tette, hogy „az uniós jog nem érinti a tagállamok személyek családi állapotával és az adott személy neme megváltoztatásának jogi elismerésével kapcsolatos hatáskörét”,(52) az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy tárgyát nem a valamely tagállamban szerzett nemi identitásnak egy másik tagállamban történő jogi elismerése képezte.(53)
67. Ennélfogva azt kell eldönteni, hogy a Bíróságnak az uniós polgár egy személyazonosító adata, tudniillik a neve valamely tagállamban történő módosításának egy másik tagállamban való anyakönyvezése érdekében történő automatikus elismerésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata alkalmazható‑e ugyanilyen feltételek mellett a nemnek a születési anyakönyvi kivonatban való feltüntetése esetében.
68. Az elemzés első szakaszában három okból igenlő választ lehetne adni, amely a Freitag ítéletben(54) szereplővel azonos megfogalmazást vesz át.
69. Mindenekelőtt a tagállamok többségében(55)a nem megjelölése a személy identitásának alkotóeleme, csakúgy, mint a családi név és a keresztnév.(56) Leggyakrabban a születési anyakönyvbe bejegyzett nemhez(57) kapcsolódik, csakúgy, mint olykor a név.(58)
70. Továbbá az új családi név vagy keresztnév anyakönyvezés céljából történő elismerésének alapjai, tudniillik az EUMSZ 21. cikkből, valamint a Charta 7. cikkében és az EJEE 8. cikkében rögzített, a magánélet tiszteletben tartásához való jogból eredő követelmények(59) megkövetelik, hogy az uniós polgárt ne fosszák meg a jogállása révén biztosított jogok lényegétől, mégpedig identitásának minden vonatkozását illetően.
71. Ezenkívül ez a megoldás összhangban áll az EJEB‑nek az EJEE 8. cikkén alapuló és a nemi identitás tiszteletben tartására vonatkozó, immár állandó ítélkezési gyakorlatával.(60)
72. Kétségtelen, hogy az EJEB nem határozott a név‑ vagy nemváltoztatásról szóló határozatok elismerésének eseteiről,(61) azonban többször megerősítette, hogy a magán‑ vagy családi élet tiszteletben tartása az állam arra vonatkozó pozitív kötelezettségét vonja maga után, hogy ezt biztosítsa azáltal, hogy mind a családi név vagy keresztnév,(62) mind pedig a nemi identitás(63) megváltoztatásának elismerésére irányuló intézkedéseket fogad el, valamint, hogy ebből levonja az anyakönyvezéssel kapcsolatos következményeket.
73. Azt is meg kell állapítani, hogy a 27‑ből 25 tagállam ír elő az anyakönyv módosítására irányuló eljárásokat annak érdekében, hogy a születéskori jog szerinti identitást a nemre vonatkozó egyéni döntés eredményeként megváltoztassák,(64) ami megerősíti a jelen indítvány 70. pontjában a névre vonatkozó ítélkezési gyakorlat analógiájára kifejtett elvek alapján javasolt megoldás relevanciáját.
74. Hozzáteszem, hogy a nemváltoztatásról szóló nyilatkozat elismerésére vonatkozó tagállami szabályozás hiánya álláspontom szerint az EUMSZ 21. cikkre tekintettel nem jelent akadályt, az EJEB ítélkezési gyakorlatából eredő pozitív kötelezettség(65) és a Grunkin és Paul ítélettel vonható analógia miatt. E határozatban a Bíróság egy gyermek – apja és anyja családi nevéből álló – nevének elismeréséről határozott, jóllehet a német jog nem írt elő ilyen kettős nevet.(66)
75. Végül, ami a szabad mozgás korlátozásának a Bíróság által vizsgált igazolásait illeti, a Bíróság állást foglalt különösen az annak megakadályozására irányuló célkitűzésről, hogy a név szándékos megváltoztatása esetén a személyi állapotra vonatkozó nemzeti jogot megkerüljék azáltal, hogy kizárólag e célból gyakorolják a szabad mozgáshoz való jogot és az ebből eredő jogokat. Ennek során a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az 1999. március 9‑i Centros ítélet(67) 24. pontjában már megállapította, hogy a tagállamnak jogában áll olyan intézkedéseket hozni, amelyek célja annak megakadályozása, hogy állampolgárai a Szerződésben biztosított könnyítésekkel visszaélve megpróbálják a nemzeti jogszabályok alkalmazása alól kivonni magukat, és hogy a jogalanyok az uniós jogi rendelkezésekből csalárd módon vagy visszaélésszerűen előnyt szerezzenek.(68)
76. E tekintetben a nemi identitás elismerését illetően figyelembe kell venni azt, hogy a tagállamok szabályozása jelenleg kevésbé megszilárdult, mint a névváltoztatásra vonatkozó szabályozás volt a Bíróság általi határozathozatal időpontjában.(69) Egyes tagállamok önrendelkezési eljárást írnak elő,(70) míg más tagállamokban az EJEB ítélkezési gyakorlata(71) miatt módosították vagy akár eltörölték a bizonyítási követelményeket.(72)
77. Ugyanakkor a nemváltoztatás esetén alkalmazandó anyagi jogok ezen sokfélesége nem vezethet a nemváltoztatás elismerésének megtagadását megalapozó komoly okok elismeréséhez.(73) Mivel a polgársághoz kapcsolódó jogok joghatásainak érvényre juttatásáról van szó, ez a sokféleség a visszaélésekkel szembeni védekezés érdekében csupán fokozott éberséget tesz indokolttá azon feltételeket illetően, amelyek mellett e jogokat gyakorolják.
78. Következésképpen, amint az a tárgyalás során felmerült, számomra helyénvalónak tűnik, hogy a visszaélés kockázatának kizárása érdekében a lakóhelyre vagy állampolgárságra(74) vonatkozó feltételeket lehessen támasztani, amelyek annak ellenőrzésére szolgálnak, hogy fennáll‑e szoros kapcsolat azzal a tagállammal, ahol e változás bekövetkezett.(75)
79. A fent kifejtett elveknek az alapügyben való alkalmazását illetően megjegyzem, hogy egy, a nemi identitásra vonatkozó nyilatkozatot követő nemváltoztatás eljárás nélkül történő elismerésének és a szóban forgó születési anyakönyvbe történő bejegyzésének megtagadására vonatkozóan az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben kifejtett egyetlen igazolás(76) a Romániában a nemváltoztatást lehetővé tevő más jogalapok fennállásán alapul.
80. Márpedig az X és Y kontra Románia ítélet(77) – amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott – bizonyította, hogy e nemzeti eljárás nem tekinthető az uniós joggal összeegyeztethetőnek, mivel lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé teszi az EUMSZ 21. cikkben biztosított jogok gyakorlását.(78)
81. Ennélfogva a Bíróság az alapügy körülményeire tekintettel – az uniós polgár nevére vonatkozó korábbi ítéletekhez hasonlóan – tekintheti úgy, hogy az, hogy a román hatóságok megtagadták az Egyesült Királyságban szerzett nemi identitás elismerését, noha az uniós jog még alkalmazandó volt, az EUMSZ 21. cikkben valamennyi uniós polgárnak biztosított szabadságok nem igazolt korlátozásának minősül.
82. Mindazonáltal az elemzés második lépésében az ilyen – a Bíróság névre vonatkozó ítélkezési gyakorlatával azonos alapokon nyugvó – határozat általános hatályának elengedhetetlen értékelése azon esetleges korlátok vizsgálatához vezet, amelyeket a nem születési anyakönyvben való feltüntetésének a személyes jogállás tekintetében fennálló sajátos joghatásai szükségessé tehetnek.
b) A névvel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat átültetésére vonatkozó korlátok előírása?
83. A nemnek a születési anyakönyvben való feltüntetése sajátos joghatásokkal jár a személyes jogállás tekintetében. Milyen következtetéseket kell ebből adott esetben levonnia a Bíróságnak az azon feltételekre vonatkozó legutóbbi határozataira – vagyis a Coman és társai ítéletre és a Pancharevo ítéletre – tekintettel, amely feltételek mellett az egyik tagállamból származó anyakönyvi okmányoknak egy másik tagállamban joghatást kell kiváltaniuk?
1) A nem anyakönyvben való feltüntetésének a személyes jogállásra gyakorolt sajátos joghatásairól
84. A személyi állapot tekintetében a nemi identitásra vonatkozó nyilatkozat olyan joghatásokkal bír, amelyekkel a név nem rendelkezik. A névváltoztatás következményként kétségkívül módosíthatja azon személyek nevét, akikre azt átörökítették vagy akik azt választották.(79) Ehhez képest ugyanakkor a nemi identitásra vonatkozó nyilatkozat nem elemezhető az érintett személy identitására korlátozódó akaratnyilvánításként.
85. Ez a nyilatkozat ugyanis az érintett mind személyes, mind családi jogállását módosítja. Így arra lehet hivatkozni a továbbra is a nemek közötti különbséghez kapcsolódó jogok (házasság, leszármazás, nyugdíj,(80) egészség, sportversenyek stb.) gyakorlása során.
86. Következésképpen, amennyiben az anyakönyvi okmányok aktualizálását az érintett polgár és családtagjai szabad mozgásához kapcsolódó jogok biztosítására irányuló célkitűzés igazolja,(81) elengedhetetlen megvizsgálni – csakúgy, mint a keresztnév megváltoztatása esetében(82) – a nemi identitásra vonatkozó, az egyik tagállamban elismert nyilatkozat ilyen bejegyzésének az ilyen nyilatkozat kelte előtt ugyanabban a tagállamban vagy más tagállamokban kiállított egyéb anyakönyvi okmányokra, például házassági anyakönyvi kivonatokra vagy a gyermekek születési anyakönyvi kivonataira gyakorolt dominóhatásokat,(83) amint azt a Coman és társai ítélet és a Pancharevo ítélet is szemlélteti.
2) A más tagállamban szerzett nemi identitásra vonatkozó nyilatkozat elismerésének és anyakönyvbe való bejegyzésének sajátos joghatásairól
87. A Coman és társai ítéletből, valamint a Pancharevo ítéletből azt a következtetést vonom le, hogy a Bíróság ügyelt azon elv tiszteletben tartására, amely szerint az uniós jog nem sérti a tagállamoknak az olyan adatok anyakönyvbe való bejegyzését illetően fennálló hatáskörét, amelyek az azonos nemű személyek közötti házasság intézményének vagy a két azonos nemű szülővel fennálló leszármazási kapcsolatnak az elismerését eredményeznék. Ez utóbbi esetben a Bíróság egyértelműen emlékeztetett arra, hogy nem áll fenn a tagállamokat az anyakönyvezés terén terhelő kötelezettség.(84)
88. Ennélfogva úgy vélem, hogy a nem megjelölésére vonatkozó, az egyik tagállamban kiállított okmányok vagy hozott határozatok valamely másik tagállamban való elismerésének joghatásaival kapcsolatos kérdés más szemszögből merül fel, mint amelyet a Bíróság a név vonatkozásában vizsgált.(85)
89. A Coman és társai ítéletben ugyanis, bár a Bíróság megállapította valamely tagállam azon kötelezettségét, hogy elismerje az olyan, azonos nemű személyek közötti házasságot, amelyet egy másik tagállamban, annak jogával összhangban kötöttek, pontosította, hogy e házasságot kizárólag valamely, harmadik állambeli állampolgár származékos tartózkodási jogának megadása szempontjából kell elismerni, ez az elismerési kötelezettség azonban nem foglal magában olyan kötelezettséget a tagállam számára, hogy az nemzeti jogában rendelkezzen az azonos nemű személyek közötti házasság intézményéről.(86)
90. A Pancharevo ítéletben a Bíróság kimondta, hogy valamely tagállam hatóságai kötelesek – a nemzeti nyilvántartásban új születési anyakönyvi kivonat kiállításától függetlenül – a más tagállamban kiállított születési anyakönyvi kivonat alapján személyazonosító igazolványt vagy útlevelet kiállítani egy állampolgár számára, mivel az első okmányt el kell ismerni.(87)
91. E két ítéletben a Bíróság határozatát a megállapított vagy választott név határokon átnyúló joghatásaira vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlata folytatásának tekintette. Emlékeztetett a tagállamoknak a személyi állapotra vonatkozó hatáskörére,(88) valamint az EUMSZ 21. cikkből eredő jogok biztosításának kötelezettségére, amely megköveteli az azonos nemű személyek házasságának(89) vagy az azonos nemű szülők tekintetében a más tagállamban bejegyzett leszármazási kapcsolatnak az elismerését.(90) Ez utóbbi esetben a valamely tagállamban kiállított anyakönyvi okmány a leszármazási kapcsolat fennállását kizárólag úti okmánynak valamely másik tagállam által az állampolgárai részére történő kiállítása szempontjából bizonyítja,(91) és semmilyen joghatása nincs az anyakönyvi nyilvántartás e tagállamban történő vezetésére nézve.
92. Következésképpen az említett ítéletek fényében a valamely másik tagállamban szerzett nemi identitásra vonatkozó nyilatkozatot követő nemváltoztatás elismerését és anyakönyvbe történő bejegyzését illetően alkalmazandó, a személyes autonómia(92) és az uniós polgárok szabad mozgása(93) kettős követelményén alapuló megoldásnak véleményem szerint bizonyos korlátokat kell előírnia.
93. Ez a megoldás abban állna, hogy a tagállamok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy az egyén személyazonosító adatai választott nemnek megfelelő megváltozását bejegyezzék, kizárólag az egyén születési anyakönyvére korlátozná, amennyiben e változás más anyakönyvi okmányokra is hatással lehet. Általánosságban fogalmazva, a Bíróság által a kérdést előterjesztő bíróságnak adandó válasz az EUMSZ 21. cikkből eredő elvek joghatásait az anyakönyvezés területén az érintett személy azonosító adataira korlátozná,(94) amelyek többek között az Unió területén való mozgását szolgálják, tudniillik a személyazonosító igazolvány vagy útlevél kiállítása céljából.(95)
94. Az említett megoldás azzal a következménnyel járna, hogy az érintett személy családtagjaira vonatkozó anyakönyvi okmányok aktualizálása az uniós jog értelmében nem lenne kötelező, mivel ez az aktualizálás az azonos nemű személyek házasságának(96) vagy az azonos nemű szülők tekintetében fennálló leszármazásnak(97) az anyakönyvi nyilvántartásokban történő ezt követő elismerését vonná maga után, ami az uniós jog alapján nem írható elő a tagállamok számára.
95. Ebből a szempontból a pár vagy ugyanazon család tagjainak anyakönyvi okmányai közötti eltérésnek a Bíróság által már megállapított, az EUMSZ 21. cikken alapuló enyhítését ki lehetne igazítani oly módon, hogy a nemi identitásra vonatkozó nyilatkozat a már létező anyakönyvi okmányokból származó adatokra kizárólag a személyazonosító igazolvány, tartózkodási engedély vagy útlevél kiállítása során fejtene ki joghatást, a Bíróság Coman és társai ítéletben és Pancharevo ítéletben megjelenő ítélkezési gyakorlatának megfelelően.
96. Ez a megoldás kétségkívül nem kielégítő a családi élet tiszteletben tartásához való jog és a gyermek mindenek felett álló érdeke szempontjából, mivel a transznemű személynek képesnek kell lennie arra, hogy anyakönyvi okmányokkal igazolja a fennálló családi kapcsolatait. Úgy vélem ugyanis, hogy bár valamely közigazgatási okmány kiállításának az anyakönyv vezetésétől való elválasztása elképzelhető a polgár állampolgársága szerinti terület elhagyása érdekében, ez visszatérése esetén nem felel meg az adminisztratív nehézségek nélküli élet követelményének.(98)
97. Ugyanakkor, mivel az uniós polgár identitására vonatkozó, egy másik tagállamban bekövetkezett változás valamely tagállamban való elismerése az EUMSZ 21. cikken alapul, kizárólag a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy meghatározzák azokat a személyi állapottal kapcsolatos következményeket, amelyek valamennyi anyakönyvi okmány összhangba hozásából erednének.(99)
98. Az EJEB továbbá úgy véli, hogy egyensúlyba kell hozni az anyakönyvezés szervezése keretében szóban forgó közérdekeket(100) és a személyek nemi identitásának elismerését.(101) E tekintetben figyelembe kell venni a tagállamokban fennálló eltérő követelményeket.(102)
99. Következésképpen véleményem szerint az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely tagállam illetékes hatóságai megtagadják az e tagállam állampolgára által egy másik tagállamban – amelynek állampolgárságával szintén rendelkezik – szerzett nemi identitás eljárás nélkül történő elismerését és születési anyakönyvébe történő bejegyzését. A biológiai vagy társadalmi nem megváltoztatására irányuló eljárás nemzeti jogban való létezése nem igazolhatja ennek megtagadását.
100. A keresztnév és a nem más tagállamban történő megváltoztatására vonatkozóan kifejtett elemek összességére, valamint az alapügy körülményeire tekintettel azt fogom javasolni a Bíróságnak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság anyakönyvezéssel kapcsolatos kérdéseire az érintett uniós polgár születési anyakönyvére korlátozódó, általánosan megfogalmazott választ adjon, amelyet és az Egyesült Királyság Unióból való kilépése hatásának hiányára vonatkozó pontosítás egészít ki.
V. Végkövetkeztetés
101. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Judecătoria Sectorului 6 București (bukaresti 6. kerületi helyi bíróság, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
1) Az EUMSZ 21. cikket, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 45. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal ellentétes az, ha valamely tagállam hatóságai megtagadják az e tagállam állampolgára által egy másik tagállamban – amelynek állampolgárságával szintén rendelkezik – jogszerűen bejelentett és szerzett keresztnév és nemi identitás elismerését és e tagállam állampolgárának a születési anyakönyvébe történő bejegyzését.
A biológiai vagy társadalmi nem megváltoztatására irányuló bírósági vagy közigazgatási eljárások fennállása nem akadályozhatja az ilyen automatikus elismerést.
Ezzel szemben az uniós jog nem sérti a tagállamok arra vonatkozó hatáskörét, hogy a nemzeti jogukban előírják ezen elismerésnek és a más anyakönyvi okmányokba való bejegyzésnek a joghatásait, valamint a személyi állapot terén fennálló joghatásait, amelynek körébe tartoznak a házasságra és a leszármazásra vonatkozó szabályok.
2) Nincs jelentősége annak a ténynek, hogy az Egyesült Királyságban történt keresztnév‑ és nemváltoztatás elismerése és anyakönyvbe való bejegyzése iránti kérelmet egy uniós tagállamban olyan időpontban nyújtották be, amikor az uniós jog már nem volt alkalmazandó az Egyesült Királyságra.