T‑22/04. sz. ügy

Reemark Gesellschaft für Markenkooperation mbH

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Westlife közösségi szóvédjegy bejelentése – West korábbi nemzeti védjegy – Összetéveszthetőség – Megjelölések hasonlósága”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – A közösségi bírósághoz benyújtott kereset – Az OHIM eljárási szerepe – A jogvita tartalmának az Elsőfokú Bíróság előtti módosításához való jog – Hiány – Az OHIM arra irányuló lehetősége, hogy az egyik vagy a másik fél kérelmét támogassa és hogy ezen fél jogalapjai támogatására érveket hozzon fel

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 133. cikk, 2. §)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Az érintett védjegyek hasonlósága – Bejelentett szóvédjegy, amelynek két eleme közül az egyik azonos egy korábbi szóvédjeggyel

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló termékek, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – A Westlife és a West szóvédjegyek

(40/94 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.      A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) fellebbezési tanácsának felszólalással kapcsolatos határozata elleni keresetre vonatkozó eljárásban az OHIM‑nak – az Elsőfokú Bíróság előtt képviselt állásponton keresztül – nincs lehetősége módosítani a jogvita – a védjegybejelentő és a felszólaló által előterjesztett állításokból és hivatkozásokból származó – lényegi elemeit. Mindazonáltal, nem következik a fenti ítélkezési gyakorlatból, hogy az OHIM köteles lenne valamely fellebbezési tanácsa által hozott határozat ellen benyújtott kereset elutasítását kérni. Ugyanis ha az OHIM valóban nem rendelkezik kereshetőségi joggal, amely szükséges ahhoz, hogy keresetet nyújtson be valamely fellebbezési tanácsának határozata ellen, azonban nem kötelezhető arra, hogy a fellebbezési tanács minden megtámadott határozatát módszeresen megvédje, illetve köteles legyen minden ilyen határozat ellen irányuló kereset elutasítását kérelmezni.

Az OHIM ennek megfelelően, anélkül hogy változtatna a jogvita tartalmán, kérheti, hogy választása szerint az Elsőfokú Bíróság az egyik vagy a másik fél kérelmének adjon helyt, és ezen fél által előterjesztett kérelmek támogatására érveket hozhat fel. Ellenben a felek által elő nem terjesztett hatályon kívül helyezés iránti kérelmeket és hatályon kívül helyezés iránti jogalapokat nem terjeszthet elő.

(vö. 16–18. pont)

2.      Első vizsgálatukkor a szóvédjegyeket hasonlónak kell tekinteni a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján, amennyiben a szóvédjegyet alkotó két elem egyike – vizuálisan és hangzásban – azonos valamely korábbi védjegyet alkotó egyetlen elemmel, és amennyiben ezen elemek az érintett közönség szempontjából összességükben, illetve elkülönülten, fogalmi téren nem rendelkeznek jelentéssel.

(vö. 37. pont)

3.      A német átlagfogyasztók körében fennáll az összetévesztés veszélye a Nizzai Megállapodás szerinti 9., 16., 25. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában, közösségi védjegyként lajstromozni kívánt Westlife szómegjelölés és a korábban, ugyanezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában Németországban lajstromozott West szóvédjegy között, amennyiben egyrészről a szóban forgó szóvédjegyek között vizuális téren fennálló egyetlen különbség az, hogy az egyikük az első elemhez kapcsolt további elemet tartalmaz, és a két védjegy hangzásban – és különösen fogalmi téren – bizonyos mértékben hasonló, másrészről a korábbi West védjegy fennállása alkalmas arra, hogy az érintett közönség gondolatában képzettársítást alakítson ki ezen kifejezés és a tulajdonosa által forgalmazott áruk között oly módon, hogy minden új, ezen kifejezésből egy másik elem hozzáadásával alkotott védjegy a korábbi védjegy változataként észlelhető.

(vö. 39., 42–43. pont)