T‑25/04. sz. ügy
González y Díez, SA
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Állami támogatás – A szerkezetátalakítás rendkívüli költségeinek fedezésére nyújtott támogatások – Korábbi határozat visszavonása – Az ESZAK‑Szerződés lejárta – A Bizottság hatásköre – A közösségi jogrend folytonossága – A lényeges eljárási szabályok megsértésének hiánya – Bizalomvédelem – Nyilvánvaló mérlegelési hiba”
Az ítélet összefoglalása
1. Államok által nyújtott támogatások – Az ESZAK‑Szerződés jogi rendszerének tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó támogatások – Az ESZAK‑Szerződés lejárta – Az EK 88. cikk (2) bekezdésének jogi keretében eljáró Bizottság általi ellenőrzés fenntartása
(EK 88. cikk, (2) bekezdés)
2. Intézmények jogi aktusai – Időbeli hatály – Eljárási szabályok – Anyagi jogi szabályok – Különbségtétel – Anyagi jogi szabály visszaható hatálya – Feltételek
(1407/2002 tanácsi rendelet; 2002/C 152/03 bizottsági közlemény)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – Az állami támogatásokra vonatkozóan az EK 88. cikk (2) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárást lezáró bizottsági határozat
(EK 88. cikk, (2) bekezdés, és EK 230. cikk)
4. Intézmények jogi aktusai – Visszavonás – Jogellenes aktusok – Állami támogatások tárgyában hozott bizottsági határozatok – Feltételek
(659/1999 tanácsi rendelet, 9. cikk)
5. Államok által nyújtott támogatások – A Bizottság által engedélyezett támogatások – A kedvezményezett általi visszaélésszerű felhasználás – Az engedélyezett támogatások egy részének visszaélésszerű felhasználását megállapító határozat – Visszavonás – Új hivatalos vizsgálati eljárás megindítása
(EK 88. cikk, (2) bekezdés)
6. Államok által nyújtott támogatások – Támogatásra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő bizottsági határozat – Az érintettek jogos bizalmának védelme a megvizsgált támogatási intézkedésekkel szemben felhozott bizottsági kifogásokat illetően
(EK 88. cikk, (2) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 6. cikk)
1. Amennyiben azon tény, hogy az ESZAK‑Szerződés jogi keretét felváltotta az EK‑Szerződés jogi kerete, azzal járt, hogy 2002. július 24‑től megváltoztak az alkalmazandó jogalapok, eljárások, valamint anyagi jogi szabályok, ez a közösségi jogrend és célkitűzései egységességének és folytonosságának keretébe illeszkedik. E tekintetben a szabad verseny rendszerének megteremtése és fenntartása – amely rendszer keretében biztosítottak a szabályos versenyfeltételek, és amely többek között az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alapja – mind az EK‑Szerződésnek, mind az ESZAK‑Szerződésnek egyik alapvető célkitűzése. Ebben az összefüggésben, jóllehet az ESZAK‑ és az EK‑Szerződésnek az állami támogatásokra vonatkozó szabályai eltérnek valamelyest, az ESZAK‑Szerződés hatálya alatt nyújtott támogatások megfelelnek a támogatás fogalmának az EK 87. és EK 88. cikk értelmében. Így a torzításmentes verseny célkitűzésének az eredetileg a közös szén‑ és acélpiac alá tartozó ágazatokban történő megvalósítását nem szakítja meg az ESZAK‑Szerződés lejártának ténye, mivel e célkitűzés az EK‑Szerződés keretében is megvalósul.
A közösségi jogrendszer és a működésére vonatkozó célkitűzések folytonossága megköveteli, hogy az Európai Közösség – amennyiben az Európai Szén‑ és Acélközösség helyébe lép, és a saját eljárási keretében – biztosítsa az ESZAK‑Szerződés hatálya alatt létrejött helyzetek tekintetében az ESZAK‑Szerződés és végrehajtási szabályai alapján a tagállamok, illetve a magánszemélyek tekintetében eo tempore keletkezett jogok és kötelezettségek tiszteletben tartását. E követelményt még jelentősebbé teszi, hogy a versenynek az állami támogatásokra vonatkozó szabályok be nem tartásából eredő torzulása az ESZAK‑Szerződés lejártát követő, az EK‑Szerződés hatálya alá tartozó időszakra is kiterjedhet.
Következésképpen az EK 88. cikk (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapján a Bizottságnak jogában áll 2002. július 23‑át követően ellenőrizni az ESZAK‑Szerződés tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó területeken nyújtott állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségét, valamint az ESZAK‑Szerződés alapján elfogadott, állami támogatásokat engedélyező határozatok tagállamok általi végrehajtását az e Szerződés lejártát megelőzően keletkezett helyzetek tekintetében.
(vö. 55–57. pont)
2. Míg az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő valamennyi jogvitára alkalmazni kell, az anyagi jogi szabályoknál nem ez a helyzet. Ugyanis ez utóbbiakat a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása érdekében úgy kell értelmezni, hogy a hatálybalépésüket megelőzően keletkezett helyzetekre csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik.
Ebből a szemszögből a közösségi jogrend folytonossága és a jogbiztonság, illetve a bizalomvédelem elvéhez kapcsolódó követelmények az ESZAK‑Szerződés alapján elfogadott anyagi jogi rendelkezések alkalmazását írják elő a tárgyi és időbeli hatályuk alá tartozó tényállások tekintetében. Azon körülmény, amely szerint az ESZAK‑Szerződés lejárta miatt a szóban forgó jogi keret már nincs hatályban a tényállás értékelésének pillanatában, nem bír jelentőséggel, mivel ezen értékelés egyértelműen olyan időszakban keletkezett jogi helyzetre vonatkozik, amikor az ESZAK‑Szerződés alapján elfogadott anyagi jogi rendelkezések alkalmazandóak voltak.
E körülmények között a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 1407/2002 rendelet nem alkalmazható olyan jogi helyzetekre, amelyek egyértelműen az ESZAK‑Szerződés lejártát megelőzően jöttek létre. Az említett rendelet 14. cikkéből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy e rendeletet a 2002. július 24‑ét követően keletkezett helyzetekre kell alkalmazni. A Bizottság tehát megalapozatlanul állította a versenyjogi ügyek kezelésének az ESZAK‑Szerződés lejártából következő egyes szempontjairól szóló közlemény 47. pontjában, hogy az előzetes jóváhagyása nélkül 2002. július 23‑a előtt nyújtott állami támogatásokra az 1407/2002 rendelet alkalmazandó.
(vö. 58–59., 67–68. pont)
3. A Bizottságnak az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárást lezáró végleges határozata az EK 230. cikk értelmében keresettel megtámadható jogi aktusnak minősül. Az ilyen határozat ugyanis kötelező joghatásokat vált ki, amely joghatások érintik az érintett felek érdekeit, mivel lezárja a szóban forgó eljárást, és véglegesen nyilatkozik a vizsgált intézkedésnek az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztethetőségéről. Következésképpen az érintett feleknek mindig van lehetősége a hivatalos vizsgálati eljárást lezáró végleges határozat megtámadására, és ennek keretében megkérdőjelezhetik a Bizottság végleges álláspontjának alapjául szolgáló különböző elemeket.
E lehetőség független attól, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozat olyan joghatásokkal jár‑e, amelyek megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhetik. Valamely hivatalos eljárást megindító határozat vitatásának lehetősége ugyanis nem járhat azon következménnyel, hogy korlátozza az érdekelt felek eljárási jogait, megakadályozva őket abban, hogy megtámadják a végleges határozatot, és a keresetlevelük alátámasztására az e határozat elfogadásához vezető eljárás bármely szakaszára vonatkozó hibákra hivatkozzanak.
(vö. 91–92. pont)
4. Az [EK 88]. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 9. cikkének megszövegezéséből kitűnik, hogy az e rendelkezésben előírt eljárás kizárólag az e rendelet 4. cikkének (2) vagy (3) bekezdése, illetve 7. cikkének (2), (3) vagy (4) bekezdése szerint az állami támogatások tárgyában hozott – az eljárás során szolgáltatott helytelen információn alapuló – kedvező határozatok visszavonására alkalmazható. Ennélfogva nem alkalmazható az engedélyezett támogatások visszaélésszerű felhasználását, vagy valamely támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító kedvezőtlen határozatokra.
Így az állami támogatásokról szóló határozat Bizottság általi visszavonásának lehetősége semmi esetre sem korlátozódik pusztán a 659/1999 rendelet 9. cikkében meghatározott esetre. E rendelkezés ugyanis csak azon általános jogelv sajátos kifejeződése, amely szerint lehetőség van valamely alanyi jogokat teremtő jogellenes közigazgatási határozat visszaható hatályú visszavonására, különösen ha a szóban forgó közigazgatási határozat az érdekelt által szolgáltatott téves vagy hiányos információn alapult. Valamely alanyi jogokat teremtő jogellenes közigazgatási határozat visszaható hatállyal való visszavonásának lehetősége azonban nem korlátozódik erre az egy esetre; minden esetben sor kerülhet ilyen visszavonásra, azzal a feltétellel, hogy a határozatot elfogadó intézmény tiszteletben tartja az ésszerű határidőhöz és a határozat – annak jogszerűségében bízó – jogosultjának jogos elvárásaihoz kapcsolódó feltételeket.
(vö. 96–97. pont)
5. Amennyiben a Bizottság határozata az engedélyezett támogatások egy részének visszaélésszerű felhasználását állapítja meg, a szóban forgó támogatások azon másik része, amellyel kapcsolatban a Bizottság nem állapította meg a visszaélésszerű alkalmazást, az engedélyező határozat hatálya alatt marad, és ebből következően a nem visszaélésszerű alkalmazás vélelme fűződik hozzá.
Viszont a Bizottság által azon új hivatalos eljárás keretében végzett vizsgálatnak, amelyet annak érdekében indított, hogy a támogatások egy részének visszaélésszerű felhasználását megállapító korábbi határozatát visszavonja, és új határozatot hozzon ezzel kapcsolatban, a korábbi határozat elfogadásához vezető eljárás keretében végzett első vizsgálat tárgyát képező támogatások teljes összegére ki kell terjednie.
Ekképpen a felperes nem hivatkozhat jogos bizalomra azt illetően, hogy a támogatásoknak az a része, amelyről a korábbi határozat nem állapította meg, hogy visszaélésszerű alkalmazás tárgyát képezte, nem tartozik a Bizottság vizsgálati körébe az új hivatalos eljárás keretében.
(vö. 119–121. pont)
6. Az [EK 88]. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 6. cikkével összhangban a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatnak lehetővé kell tennie az érdekelt felek számára, hogy hatékonyan részt vegyenek a hivatalos eljárásban, amelynek során lehetőségük lesz az érveik előadására. Evégből elegendő, ha a felek ismerik az indokokat, amelyek alapján a Bizottság ideiglenesen úgy találta, hogy a szóban forgó intézkedés a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatást jelent.
A Bizottságnak az állami támogatást vizsgáló eljárása során ugyanis figyelembe kell vennie azt a jogos bizalmat, amelyet a vizsgálati eljárást megindító határozatban található megállapítások kelthetnek, majd az ahhoz fűződő jogos bizalmat, hogy a végleges határozat nem alapulhat olyan bizonyítékok hiányán, amelyek előterjesztését az érdekelt felek e megállapítások alapján nem tarthatták feladatuknak.
(vö. 124–125. pont)