A Közszolgálati Törvényszék F-91/13. sz., DF kontra Bizottság ügyben 2014. október 1-jén hozott ítélete ellen DF által 2014. november 24-én benyújtott fellebbezés

(T-782/14. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: DF (képviselő: A. von Zwehl ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék (harmadik tanács) F-91/13. sz., DF kontra Bizottság ügyben 2014. október 1-jén hozott ítélet annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék

ek és a jogbiztonság elvének megsértésén alapul, mivel a Közszolgálat

i Törvényszéknek a vonatkozó ítélkezési gyakorlattal összhangban azt kellett volna megállapítania, hogy nem lehet ésszerűen úgy érvelni, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjára vonatkozó két lehetséges értelmezés – azaz hogy a tízéves referencia-időszak az eredeti szolgálatba lépéssel vagy a kiküldetés szerinti szervnél történő szolgálatba lépéssel ér véget – közül bármelyik olyan nyilvánvalóan megalapozatlan, hogy a 85. cikket kell alkalmazni;A második jogalap az EUSZ 19. cikk megsértésén alapul, mivel a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó, eltérő és összee

;az Európai Bizottságot kötelezze a kamatok fizetésére

.Jogalapok és fontosabb érve

kFellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező három jogalapra hivatkozik

.Az első jogalap a személyzeti szabályzat 85. cikkének és a jogbiztonság elvének megsértésén alapul, mivel a Közszolgálati Törvényszéknek a vonatkozó ítélkezési gyakorlattal összhangban azt kellett volna megállapítania, hogy nem lehet ésszerűen úgy érvelni, hogy a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjára vonatkozó két lehetséges értelmezés – azaz hogy a tízéves referencia-időszak az eredeti szolgálatba lépéssel vagy a kiküldetés szerinti szervnél történő szolgálatba lépéssel ér véget – közül bármelyik olyan nyilvánvalóan megalapozatlan, hogy a 85. cikket kell alkalmazni;A második jogalap az EUSZ 19. cikk megsértésén alapul, mivel a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó, eltérő és összeegyeztetetlen nemzeti és uniós jogszabályok alkalmazásából kifolyólag a felperest hátrányos megkülönböztetés érte az olyan helyzethez képest, amelyben csak a nemzeti jog alkalmazandó, tekintve, hogy a Bizottsággal szemben nem hivatkozhat arra, hogy már nem áll fenn gazdagodás;A harmadik jogalap az Európai Unió szerződésen kívüli felelősségére hivatkozik, mivel azáltal, hogy úgy határozott

, hogy a túlfizetést jogszerűtlennek kell tekinteni és a felperest a túlfizetett összegnek a Bizottság részére való megtérítésére kell kötelezni, a felperesnek kára keletkezett.