Language of document : ECLI:EU:T:2016:29

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2016. január 27.

T‑782/14. P. sz. ügy

DF

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Díjazás – Szolgálati érdekből történő kirendelés – Külföldi munkavégzési támogatás – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő feltétel – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) 2014. október 1‑jei DF kontra Bizottság ítélete (F‑91/13, EBHT‑KSZ, EU:F:2014:228) ellen benyújtott és annak részleges hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat:      A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. DF viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottságnál a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Feltételek – A kifizetés nyilvánvaló szabálytalansága – Szempontok

(Személyzeti szabályzat, 85. cikk)

2.      Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – A szolgálatba lépést megelőző időszakban az alkalmazási helyen a szokásos lakóhely, illetve az ottani főfoglalkozás hiánya

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

3.      Tisztviselői kereset – A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem – A szóban forgó határozat jogi alapjának meglététől nem függő adminisztrációhoz fordulás

(Személyzeti szabályzat 90. cikk, (1) bekezdés)

4.      Európai uniós jog – Elvek – Jogbiztonság – Uniós szabályozás – Az egyértelműség és a pontosság követelményei

5.      Tisztviselők – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Olyan harmadik személyek számára fennálló következmények, akik szabálytalan kifizetésekben részesülhettek – Magánjogi kérdés

(Személyzeti szabályzat, 85. cikk)

6.      Az Európai Unió kiváltságai és mentességei – Uniós tisztviselők és alkalmazottak – A magánéleti jogviszonyok nemzeti jog hatálya alá való tartozása

(Személyzeti szabályzat, 23. cikk, első bekezdés)

1.      A jogosulatlan kifizetések visszatérítésének feltételeit illetően annak a kérdésnek a megvizsgálásakor, hogy a személyzeti szabályzat 85. cikke első bekezdésének értelmében vett kifizetés szabálytalansága annyira nyilvánvaló‑e, hogy a tisztviselő azt nem hagyhatta figyelmen kívül, két szempontot kell figyelembe venni: az alkalmazandó rendelkezések egyértelműségét, és a tisztviselő besorolási fokozatát és tapasztalatát.

E tekintetben a „nyilvánvalóan olyan” [helyesen: „annyira nyilvánvaló”] kifejezés nem azt jelenti, hogy a jogalap nélküli kifizetésben részesülőnek egyáltalán nem kell erőfeszítést tennie a végiggondolásra és az ellenőrzésre, hanem azt, hogy a kifizetést vissza kell téríteni, ha olyan hibáról van szó, amely nem kerülheti el a szokásos gondossággal eljáró tisztviselő figyelmét, akitől elvárható, hogy ismerje az illetményére vonatkozó szabályokat.

Az uniós bíróság által annak elbírálásához figyelembe vett szempontok, hogy az érintett tisztviselő képes‑e a szükséges ellenőrzések lefolytatására, a tisztviselő felelősségi szintjére, besorolási fokozatára és szolgálati idejére, a személyzeti szabályzatban a szóban forgó támogatás nyújtására vonatkozó feltételeket meghatározó rendelkezések egyértelműségének mértékére, valamint a személyes, illetve családi helyzetében bekövetkezett változások jelentőségére vonatkoznak, amennyiben a vitatott összeg kifizetése attól függ, hogy az adminisztráció hogyan értékeli az ilyen helyzetet.

Másfelől nem szükséges, hogy az érintett tisztviselő a rá háruló gondossági kötelezettség gyakorlása során képes legyen pontosan meghatározni az adminisztráció hibájának terjedelmét. E tekintetben elegendő, ha kételyei támadnak a szóban forgó kifizetés megalapozottságával kapcsolatban ahhoz, hogy köteles legyen ezeknek hangot adni, azért, hogy az adminisztráció elvégezhesse a szükséges ellenőrzéseket.

(lásd a 25–28. pontot)

Hivatkozás:

Törvényszék: 2005. szeptember 29‑i Thommes kontra Bizottság ítélet, T‑195/03, EBHT‑KSZ, EU:T:2005:344, 123. és 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2007. május 16‑i F kontra Bizottság ítélet, T‑324/04, EBHT‑KSZ, EU:T:2007:140, 145. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának szövege lehetővé teszi a szokásos gondossággal eljáró tisztviselő számára, hogy megérthesse annak tartalmát, és eljuthasson arra a következtetésre, hogy az e rendelkezésben előírt tízéves időtartam az alkalmazó intézménynél való szolgálatba lépés előtt jár le, már csak azért is, mert ezt a rendelkezést már régóta következetesen és egységesen értelmezi az uniós bíróság.

Mindenesetre ez a rendelkezés egyértelmű, pontos, és arra is alkalmas, hogy könnyen meg lehessen érteni belőle, hogy a kérdéses tízéves időszak csupán annak eldöntésére vonatkozik, hogy milyen feltételek mellett nyújtható az alkalmazási hely szerinti állampolgársággal rendelkező tisztviselőnek a szolgálatba lépése időpontjában külföldi munkavégzési támogatás.

Amiatt ugyanis, hogy a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikke nem szabályoz egy sajátos helyzetet, mint amilyen például a tisztviselő olyan országba történő kirendelése esetén járó külföldi munkavégzési támogatáshoz való jog, amelynek állampolgárságával az rendelkezik, még nem minősíthető a jogbiztonság elvét sértő rendelkezésnek, mivel általánosan és elvontan határozza meg azokat a kritériumokat, amelyek alapján ez a támogatás az egyes sajátos helyzetekben nyújtható.

(lásd a 30, 47 és 48. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2005. július 14‑i Gouvras kontra Bizottság végzés, C‑420/04 P, EBHT, EU:C:2005:482, 57. és 60. pont;

Törvényszék: 1993. szeptember 28‑i Magdalena Fernández kontra Bizottság ítélet, T‑90/92, EBHT, EU:T:1993:78, 32. pont.

3.      A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó bármely személy kérelmezheti, hogy a kinevezésre jogosult hatóság határozatot hozzon személyével kapcsolatban. E jog gyakorlásának nem feltétele, hogy a kért határozat adminisztráció általi elfogadását lehetővé tévő jogi alap fennálljon, és azt nem akadályozza az a körülmény sem, hogy az adminisztráció annak elfogadására nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel.

(lásd a 41. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 1980. október 16‑i Hochstrass kontra Bíróság, 147/79, EBHT, EU:C:1980:238, 2–4. pont.

4.      A jogbiztonság elve mint alapvető uniós jogi elv megköveteli, hogy a szabályozás egyértelmű és világos legyen, lehetővé téve azt, hogy a jogalanyok félreérthetőség nélkül megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járhassanak el.

(lásd a 45. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: 2005. április 14‑i Belgium kontra Bizottság, C‑110/03, EBHT, EU:C:2005:223, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

5.      Amennyiben a jogosulatlan kifizetések visszatérítésére vonatkozóan a személyzeti szabályzat 85. cikkének első bekezdésében előírt feltételek teljesülnek, az alkalmazó intézmény köteles visszakövetelni az Uniótól jogosulatlanul felvett összegeket, mivel az említett rendelkezés e tekintetben nem ír elő kivételt.

A személyzeti szabályzat 85. cikkének szövegéből továbbá egyértelműen kitűnik, hogy az csak a szabálytalan kifizetésben részesült tisztviselő és az alkalmazó intézmény közötti pénzügyi viszonyra vonatkozik. E rendelkezés nem veszi figyelembe a tisztviselőt érintő azon következményeket, amelyekkel a visszakövetelés más olyan személyekkel szemben járhat, akik közvetlenül vagy közvetve az alkalmazó intézmény által visszakövetelt, szabálytalan kifizetésben részesülnek, mivel ezek a kérdések a magánjog hatálya alá tartoznak.

(lásd az 53. és 54. pontot)

6.      A tartásdíj fizetése a volt házastársak közötti magánjogi viszonyokból következik. Az ilyen jogviszonyokat – különösen a magánjellegű kötelezettségeik teljesítését – illetően a személyzeti szabályzat 23. cikkének első bekezdése alapján az uniós tisztviselők – csakúgy, mint más magánszemélyek – teljes mértékben a nemzeti jog hatálya alá tartoznak.

(lásd az 55. pontot)

Hivatkozás:

Törvényszék: 2006. május 17‑i Kallianos kontra Bizottság ítélet, T‑93/04, EBHT‑KSZ, EU:T:2006:130, 49. pont.