T‑21/05. sz. ügy

Chalkor AE Epexergasias Metallon

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A rézből készült vízvezetékcsövek ágazata – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Folyamatos és több elemből álló jogsértés – Bírságok – A kartellben való korlátozott részvétel – Az érintett piac földrajzi kiterjedése – A jogsértés időtartama – Együttműködés”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Bírságok – Bírságkiszabási iránymutatás – Különböző rugalmassági tényezőket figyelembe vevő számítási módszer

(EK 229. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

2.      Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – Állítólagos kényszer alatt történő részvétel

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

3.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)

4.      Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés tekintetében a Bizottságra háruló bizonyítási teher

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

5.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés időtartama – Hosszú időtartamú jogsértések – A kiindulási összeg évenként 10%‑kal való növelése

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.B. pont)

6.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A jogsértésnek a Bizottság beavatkozása előtt való megszüntetése

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

7.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság összegének csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt – Feltételek

(17. tanácsi rendelet, 11. cikk, és 1/2003 tanácsi rendelet, 18. cikk; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)

8.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés időtartama – Hosszú időtartamú jogsértések – A kiindulási összeg évenként 10%‑kal való növelése – Következmények

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

1.      A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás ugyan nem minősül jogszabálynak, mégis olyan, a gyakorlatban követendő magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a Bizottság egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot ne adna erre, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével. A Törvényszék feladata tehát annak vizsgálata a bizottsági határozatban kiszabott bírságok jogszerűségének felülvizsgálata keretében, hogy a Bizottság a mérlegelési jogkörét az említett iránymutatásban meghatározott módszert követve gyakorolta‑e, és amennyiben a Törvényszék azt állapítja meg, hogy a Bizottság e módszertől eltért, meg kell vizsgálnia, hogy ez az eltérés igazolt‑e, és a jogilag megkövetelt módon indokolt‑e.

A Bizottság saját mérlegelési jogkörének az iránymutatás elfogadásából származó korlátozásával nem összeegyeztethetetlen a Bizottság alapvető mérlegelési mozgásterének fenntartása. Az iránymutatás számos olyan rugalmas elemet tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság diszkrecionális jogkörét a 17. és az 1/2003 rendelet Bíróság által értelmezett rendelkezéseinek megfelelően gyakorolja. Ennélfogva azokon a területeken, ahol a Bizottság megőrizte mérlegelési mozgásterét, az e mérlegelésekre vonatkozó jogszerűségi felülvizsgálat a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának vizsgálatára korlátozódik. A Bizottság mérlegelési mozgástere és az azzal kapcsolatban általa meghatározott korlátok főszabály szerint nem kötik a bíróságot korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlásában, ami feljogosítja a bíróságot a Bizottság által kiszabott bírság összegének törlésére, mérséklésére, illetve növelésére.

(vö. 60–64. pont)

2.      A vállalkozások által annak érdekében gyakorolt nyomás, hogy más vállalkozásokat rávegyenek a versenyjogi jogsértésben való részvételre, – a nyomásgyakorlás jelentőségétől függetlenül – nem mentesíti az érintett vállalkozást az elkövetett jogsértésért való felelőssége alól, továbbá egyáltalán nem változtat a kartell súlyán, és a bírságok összegeinek kiszámítása szempontjából nem minősülhet enyhítő körülménynek, mivel az érintett vállalkozás az esetleges nyomásgyakorlást bejelenthette volna az illetékes hatóságoknak, és panaszt nyújthatott volna be azokhoz.

(vö. 72. pont)

3.      Azon vállalkozás, amelynek a felelősségét a kartell több ága tekintetében is megállapították, nagyobb mértékben hozzájárul e kartell hatékonyságához és súlyához, mint az ugyanazon kartell kizárólag egyetlen ágában részt vevő jogsértő vállalkozás. Ennélfogva az első vállalkozás súlyosabb jogsértést követ el, mint a második.

A büntetések egyéniesítésének és a személyes felelősségnek az elve alapján a Bizottság az egyes jogsértő vállalkozások kartellben való részvétele relatív súlyának értékelésekor köteles figyelembe venni azon tényt, hogy egyes jogsértő vállalkozások felelősségét adott esetben nem állapították meg e kartell valamennyi ága tekintetében.

A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás alkalmazása keretében ezen értékelést szükségszerűen az egyéniesített kiindulási összeg megállapításának szakaszában kell elvégezni, mivel az enyhítő körülmények figyelembevétele csupán a bírság alapösszegének módosítását teszi lehetővé a kartell jogsértő vállalkozás általi működtetésének módjai alapján. Márpedig azon jogsértő vállalkozás, amelynek e kartell bizonyos ágai tekintetében nem állapították meg a felelősségét, nem játszhatott szerepet az említett ágak működtetésében. A versenyjogi szabályok megsértése a vele szemben megállapított jogsértés korlátozott terjedelme miatt kevésbé súlyos, mint a versenyjogi szabályoknak a jogsértés valamennyi ágában részt vevő jogsértő vállalkozásoknak betudható megsértése.

A Bizottság tehát megsérti az egyenlő bánásmód elvét, amikor a bírságok összegének kiszámításakor elmulasztja figyelembe venni azon tényt, hogy valamely vállalkozás csak a kartell egyik ágában vett részt az ugyanezen kartellben részt vevő többi vállalkozástól eltérően, és ennélfogva különböző helyzeteket azonos módon kezel, anélkül hogy e bánásmód objektíve igazolható lenne.

(vö. 99–101., 104. pont)

4.      Valamely vállalkozás kartellben való részvételének jogilag megkövetelt módon való bizonyításához elegendő az, ha a Bizottság bizonyítja, hogy az érintett vállalkozás a versenytársak közötti, nyilvánvalóan versenyellenes jellegű találkozókon vett részt. Amennyiben az ilyen találkozókon való részvétel bizonyított, az érintett vállalkozás feladata az arra vonatkozó ténykörülmények előterjesztése, hogy az említett találkozókon történő részvétele mögött nem volt semmilyen versenyellenes szándék, úgy, hogy bizonyítja, a versenytársaival közölte, hogy e találkozókon az övéktől eltérő szándékkal vesz részt.

(vö. 130. pont)

5.      Az 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásból kitűnik, hogy a Bizottság nem hozott létre semmiféle átfedést vagy kölcsönös összefüggést a jogsértés súlyának, valamint időtartamának értékelése között. Azon tény, hogy a Bizottság fenntartotta magának azt a lehetőséget, hogy a bírság kiindulási összegét a jogsértés minden egyes évére vonatkozóan – a legalább tizenkét hónapig tartó jogsértések esetén – a jogsértés súlya alapján rögzített összegnek akár 10%‑ával növelje, egyáltalán nem kötelezi arra, hogy ezt a mértéket a kartell tevékenységének intenzitása vagy hatásai, vagy akár a jogsértés súlya függvényében állapítsa meg. A Bizottság feladata ugyanis, hogy mérlegelési mozgásterének keretében döntsön arról, milyen mértékű növelést kíván alkalmazni a jogsértés időtartamára tekintettel.

(vö. 141., 143. pont)

6.      A Bizottság egyáltalán nem köteles a mérlegelési jogköre keretében a bírságot a versenyszabályok olyan megsértésének megszüntetése miatt csökkenteni, amely már a Bizottság első beavatkozásainak időpontját megelőzően véget ért.

(vö. 151. pont)

7.      A kartell tagjai által tanúsított együttműködés értékelése keretében a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik egy adott vállalkozás által tanúsított együttműködés minőségének és hasznosságának megítélésére vonatkozóan, különösen a többi vállalkozás közreműködéséhez viszonyítva. Tehát csupán a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba kifogásolható. A Bizottság az említett értékelés keretében azonban nem sértheti meg az egyenlő bánásmód elvét.

A Törvényszék azonban teljes felülvizsgálatot gyakorol azon kérdést illetően, hogy a vállalkozás által nyújtott együttműködés meghaladja‑e a 17. rendelet 11. cikkéből és az 1/2003 rendelet 18. cikkéből eredő, a Bizottság tájékoztatáskéréseire való válaszadásra vonatkozó kötelezettségét.

(vö. 162., 168. pont)

8.      A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás rendszeréből kitűnik, hogy a kartellben a leghosszabb ideig részt vevő vállalkozásokra szabják ki a legalacsonyabb bírságokat, ha az összegeket elosztjuk a kartellben való részvétel hónapjainak a számával vagy azon találkozók számával, amelyeken e vállalkozások részt vettek, mivel a Bizottság az említett iránymutatásban annak előírására szorítkozott, hogy a bírságok kiindulási összegét a jogsértés minden egyes évére vonatkozóan legfeljebb 10%‑kal növelik. Valamely vállalkozás nem hivatkozhat ezen önkorlátozásra annak érdekében, hogy csökkentsék a rá kiszabott bírság összegét.

(vö. 179–180. pont)