Ideiglenes változat
MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. május 16.(1)
C‑512/22. P. és C‑513/22. P. sz. egyesített ügyek
Finanziaria d’investimento Fininvest S.p.A. (Fininvest)
kontra
Silvio Berlusconi,
Európai Központi Bank (EKB) (C‑512/22 P)
és
Marina Elvira Berlusconi, Pier Silvio Berlusconi, Barbara Berlusconi, Eleonora Berlusconi és Luigi Berlusconi az elhunyt Silvio Berlusconi jogutódjaként,
Silvio Berlusconi
kontra
Finanziaria d’investimento Fininvest S.p.A. (Fininvest),
Európai Központi Bank (EKB) (C‑513/22 P)
„Fellebbezés – 2013/36/EU irányelv – A hitelintézetek prudenciális felügyelete – A befolyásoló részesedésszerzés előzetes vizsgálata – 1024/2013/EU rendelet – Egységes Felügyeleti Mechanizmus – Az Európai Központi Bank hatásköre – Korábbi befolyásoló részesedés – A Fininvest pénzügyi társaság Banca Mediolanumban való befolyásoló részesedésszerzésével szembeni kifogás”
1. A Bíróság 2018. december 19‑i Berlusconi és Fininvest ítélete(2) tisztázta az Európai Központi Bank (EKB) által a hitelintézetekben való befolyásoló részesedések megszerzésére és eladására vonatkozó bejelentések vizsgálata céljából indított közigazgatási eljárások során hozott határozatokra vonatkozó bírósági felülvizsgálatot.
2. Ezen ítéletet követően a Törvényszék 2022. május 11‑i ítéletével(3) elutasította az EKB 2016. október 25‑i azon határozata(4) ellen benyújtott keresetet, amely ellenezte Silvio. Berlusconi és a Finanziaria d’investimento Fininvest SpA (Fininvest) befolyásoló részesedésszerzését a Banca Mediolanumban.
3. A vonatkozó egyesített fellebbezésekben a Bíróság feladata a következők vizsgálata:
– A hitelintézetben a befolyásoló részesedés szerzésének és növelésének fogalma.
– Az engedélyezési eljárás alkalmazása a befolyásoló részesedésekre az Egységes Felügyeleti Mechanizmus (a továbbiakban: EFM) hatálybalépése előtt.
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
4. A jelen fellebbezésekre alkalmazandó uniós jogi szabályok lényegében megegyeznek a C‑219/17. sz. ügyre vonatkozó indítványomban(5) ismertetett szabályozással. E szabályokra idézésük szükségessége nélkül hivatkozom.
5. Az ismertetett rendelkezések a következők voltak:
– 2013/36/EU irányelv,(6)
– 1024/2013/EU rendelet,(7)
– 468/2014/EU rendelet.(8)
B. A nemzeti jog
6. Hivatkozom továbbá az egységes banktörvény(9) cikkeinek és az olasz jog egyéb rendelkezéseinek a C‑219/17. sz. ügyre vonatkozó indítványomban végzett ismertetésére.
II. A tényállás, a Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
7. A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 1‑13. pontja a következők szerint részletezi:
„A Finanziaria d’investimento Fininvest SpA (Fininvest) az olasz jog szerint alapított holding társaság, amelyben S. Berlusconi négy, olasz jog szerint alapított társaságban való részesedés útján 61,21%‑os tulajdonrésszel rendelkez[ett].
A Mediolanum egy tőzsdén jegyzett vegyes pénzügyi holdingtársaság volt, amely 2015. december 30‑ig 100%‑os részesedéssel rendelkezett a Banca Mediolanum SpA‑ban.
A Fininvest a Mediolanum alaptőkéjének 30,1[6] %‑ával, a Fin. Prog Italia e társaság alaptőkéjének 26,5%‑ával rendelkezett.
Az […] [53/2014. sz. törvényerejű rendelet(10)] hatálybalépését követően a Banca d’Italia (olasz nemzeti bank) eljárást indított a felperesek, a Fininvest és S. Berlusconi, mint vegyes pénzügyi holdingtársaságok minősített részvényesei értékelése céljából.
2014. október 7‑i határozatában az olasz nemzeti bank megállapította, hogy a Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) 2013. augusztus 1‑jei 35729/13. sz. ítélete nyomán S. Berlusconi, mivel adócsalás bűncselekménye miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélték, már nem felel meg a […] decreto ministeriale [144/1988] […] által előírt jóhírnévre vonatkozó követelménynek (a továbbiakban: 2014. október 7‑i határozat).
Emiatt az olasz nemzeti bank elrendelte a felperesek szavazati jogának felfüggesztését, valamint a birtokukban lévő, 9,99%‑ot meghaladó Mediolanum részesedés átruházását, és elutasította a felpereseknek a befolyásoló részesedésszerzés engedélyezése iránti kérelmét.
A felperesek a 2014. október 7‑i határozatot megtámadták a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt, amely 2015. június 5‑i ítéletével elutasította a keresetet.
2015. december 30‑án egy fordított egyesülési művelettel a Mediolanum beolvadt a leányvállalatába, a Banca Mediolanumba.
2016. március 3‑án a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) helyt adott a felperesek által a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága) ítélete ellen benyújtott fellebbezésnek, és megsemmisítette a 2014. október 7‑i határozatot.
Az […] említett egyesülést és a Consiglio di Stato (államtanács) által hozott […] 2016. március 3‑i ítéletet követően az olasz nemzeti bank és az Európai Központi Bank (EKB) úgy ítélte meg, hogy […] a 2013/36 […] irányelv […] 22. és azt követő cikkeinek, valamint a [TUB] 19. és azt követő cikkeinek megfelelően e befolyásoló részesedésre vonatkozóan új engedélykérelemre van szükség.
Az olasz nemzeti bank 2016. július 14‑én kelt levelében felhívta a Fininvestet, hogy tizenöt napon belül nyújtsa be a befolyásoló részesedésszerzés engedélyezése iránti kérelmet. Mivel a határidőn belül nem nyújtottak be kérelmet, 2016. augusztus 3‑án az olasz nemzeti bank úgy határozott, hogy hivatalból megindítja a közigazgatási eljárást a Fininvesttel szemben, ezután az […] 1024/2013 rendelet […] 15. cikkének (2) bekezdése alapján továbbította az EKB részére a Banca Mediolanumban meglévő szóban forgó részesedés megszerzőinek jóhírnevére vonatkozó elutasító véleményt tartalmazó 2016. szeptember 23‑i határozati javaslatát, és felkérte az EKB‑t, hogy emeljen kifogást a részesedésszerzés ellen.
A 2016. október 25‑i […] határozatában az EKB azzal az indokkal, hogy a felperesek nem tettek eleget a jóhírnév követelményének, és komoly kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy képesek‑e a jövőben e pénzügyi intézmény megbízható és prudens irányítását biztosítani, kifogásolta a Banca Mediolanumban való befolyásoló részesedés ez utóbbiak általi megszerzését […].
Az EKB különösen a TUB 19. és 25. cikke, valamint a 2013/36 irányelvet átültető 144[/1988]. sz. miniszteri rendelet 1. cikke alapján megállapította, hogy mivel S. Berlusconi a Fininvest többségi részvényeseként és tényleges tulajdonosaként közvetetten részesedést szerzett a Banca Mediolanumban és adócsalás miatt jogerősen négy év szabadságvesztésre ítélték, az átültetett 2013/36 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének a) pontja által a befolyásoló részesedésekkel rendelkező tulajdonosokra előírt jóhírnév követelménye nem teljesül. Arra a tényre is hivatkozott, hogy S. Berlusconi egyéb szabálytalanságokat is elkövetett, és – a Fininvest igazgatótanácsának más tagjaihoz hasonlóan – többször is elmarasztalták.”
8. Ezen összefoglaló kiegészíthető a C‑219/17. sz. ügyre vonatkozó indítványomban ismertetett néhány további ténnyel:
– A Mediolanum társaságnak a Banca Mediolanumba történő „fordított beolvadásával” járó egyesülésről határozott az érintett két társaság igazgatósága.(11) Ezen egyesülési tervet 2015. május 26‑án továbbították az olasz nemzeti bank részére a TUB 57. cikke értelmében az engedély megszerzése céljából.
– Az olasz nemzeti bank a 2015. július 21‑i 7969932/21. sz. határozatában engedélyezte a tervezett egyesülést. Az említett határozat 2015. július 23‑i kísérőlevelében megerősítette a 2014. október 7‑i határozatot azon pontosítással, hogy az ez utóbbi határozattal megállapított értékesítési kötelezettséget úgy kell érteni, hogy az „a Banca Mediolanum azon részvényeire vonatkozik, amelyeket az egyesülést követően a Mediolanum [társaság] részvényeinek átváltásával a [Fininvest társaságra] ruházt[a]k át”.
9. A Törvényszék Hivatalához 2016. december 23‑án benyújtott keresetlevelükkel a Fininvest és S. Berlusconi az EKB 2016. október 25‑i határozatának megsemmisítése iránti keresetet terjesztettek elő.
10. A Törvényszék (kibővített második tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket, hogy nyújtsák be a 2018. december 19‑i Berlusconi és Fininvest ítéletből a jelen ügy szempontjából levonható esetleges következtetésekkel kapcsolatos észrevételeiket.
11. Ezen ítélet nyomán a Törvényszék Hivatalához 2019. január 21‑én benyújtott beadványukkal a felperesek a Törvényszék eljárási szabályzatának 84. cikke alapján új bizonyítékot terjesztettek elő, amelyre vonatkozóan az EKB és az Európai Bizottság észrevételeket terjesztett elő.
12. A felperesek azt kérték, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot és az EKB‑t kötelezze az eljárási költségek viselésére, amely ellen az EKB és a Bizottság tiltakozott.
13. A megtámadott ítéletben a Törvényszék a megsemmisítés iránti keresetet teljes egészében elutasította, a Fininvestet és S. Berlusconit a saját költségein felül az EKB részéről felmerült költségek viselésére kötelezte, a Bizottság pedig maga viselte saját költségeit.
III. A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
14. 2022. július 22‑én a Fininvest és S. Berlusconi(12) hasonló tartalommal fellebbezést nyújtott be a megtámadott ítélet ellen.
15. A Fininvest és S. Berlusconi fellebbezésében a következőket kéri:
– a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.
– következésképpen az EKB 2016. október 25-i határozatának megsemmisítését.
– másodlagosan az ügy visszautalását a Törvényszék elé határozathozatalra.
– az EKB kötelezését a költségek viselésére, beleértve az elsőfokú eljárás költségeit is.
16. Az EKB és a Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy a két fellebbezést részben mint elfogadhatatlant, illetve hatástalant, és mindenesetre mint megalapozatlant utasítsa el, és adott esetben a megtámadott ítéletben foglalt indokolást bizonyos új indokokkal váltsa fel. Másodlagosan a Bizottság a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereset elutasítását kéri. E felek azt kérik továbbá, hogy a Bíróság S. Berlusconit és a Fininvestet kötelezze a költségek viselésére.
17. A két fellebbezést az írásbeli és a szóbeli szakasz, valamint az ítélethozatal céljából egyesítették.
18. A Bíróság úgy határozott, hogy tárgyalás tartása nem szükséges, ugyanakkor az első, a második és a kilencedik fellebbezési jogalap tekintetében indítvány előterjesztését kérte.
IV. A fellebbezések elfogadhatósága
19. Az EKB kifogásolja, hogy S. Berlusconi a 2018. május 11‑én elért állítólagos rehabilitáció(13) alapján a jó hírnevének újbóli vizsgálatát kérheti, amelynek hiánya döntő jelentőséggel bírt a megtámadott határozatban. Az EKB ebből arra következtet, hogy a fellebbezőknek nem áll érdekében e határozat és a megtámadott ítélet megsemmisítése.
20. A kifogásnak nem lehet helyt adni, mivel mind S. Berlusconinak (illetve az örököseinek), mind a Fininvestnek továbbra is érdeke fűződik egy olyan határozat és az azt megerősítő ítélet megsemmisítéséhez, amelyet érdekeiket sértőnek tartanak.
V. Előzetes megfontolások: a befolyásoló részesedés szerzésének vagy növelésének fogalma
21. A fellebbezési jogalapok elemzése előtt emlékeztetek arra, hogy a befolyásoló részesedésszerzések engedélyezésére vonatkozó eljárás célja annak biztosítása, hogy csak olyan természetes vagy jogi személyek lépjenek be a bankszektorba, akik vagy amelyek nem kockáztatják annak megfelelő működését.
22. Az értékelés különösen annak vizsgálatára irányul, hogy a részesedést szerezni kívánó személy rendelkezik‑e jóhírnévvel és alapvető pénzügyi fizetőképességgel, amely által az a hitelintézet, amelynek részesedését meg kívánja szerezni, továbbra is teljesíti a prudenciális követelményeket. Az értékelés annak elkerüléséhez is hozzájárul, hogy jogellenes tevékenységekből származó pénzeszközöket vonjanak a finanszírozásba.(14)
23. Az EFM‑rendelet 2. cikkének 8. pontja a „befolyásoló részesedésnek” az 575/2013/EU rendelet(15) 4. cikke (1) bekezdésének 36. pontja szerinti fogalommeghatározására utal. E fogalom alatt azt érti, hogy a „befolyásoló részesedés: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10%‑át képviseli, illetve amely lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását annak a vállalkozásnak az irányítása felett.”
24. A 2013/36 irányelv 22. cikkének (1) bekezdése bejelentési kötelezettséget ír elő „[…] minden olyan természetes vagy jogi személy, vagy összehangoltan fellépő több ilyen személy (a részesedést szerezni kívánó személy) részére, aki döntést hozott befolyásoló részesedésnek egy hitelintézetben való közvetlen vagy közvetett megszerzéséről vagy egy hitelintézetben meglévő befolyásoló részesedésnek a közvetlen vagy közvetett további növeléséről, aminek eredményeképpen szavazati jogainak vagy tőkerészesedésének aránya elérné vagy meghaladná a 20, 30 vagy 50 %‑ot, vagy a hitelintézet a leányvállalatává válna […].”(16)
25. E rendelkezések együttes olvasatából az a következtetés vonható le, hogy „befolyásoló részesedés” a hitelintézetben való azon közvetlen vagy közvetett részesedés, amely:
– a vállalkozásban a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10%‑át képviseli; illetve
– lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását a vállalkozás irányítása felett; vagy
– azt eredményezi, hogy a hitelintézet a részesedést szerezni kívánó személy leányvállalatává válik.
26. A 2013/36 irányelv 22. cikkének (1) bekezdése előírja az ilyen típusú részesedések valamely hitelintézetben való megszerzésének bejelentését az ilyen részesedés közvetlen vagy közvetett olyan további növelése esetén, aminek eredményeképpen a szavazati jogok vagy a tőkerészesedés aránya elérné vagy meghaladná a 20, 30 vagy 50 %‑ot.
27. A befolyásoló részesedésszerzés és a részesedés növelésének értékelésére vonatkozó követelményeket a 2013/36 irányelv 22‑27. cikke határozza meg. A nemzeti jogszabályok nem szabhatnak meg szigorúbb követelményeket.(17)
28. A 2013/36 irányelv 23. cikke harmonizálja a befolyásoló részesedésszerzés és a részesedés növelésének értékelésére vonatkozó érdemi kritériumokat.(18) A tagállamok gyakorlatának egységesítése érdekében az európai felügyeleti hatóságok 2016‑ban közös iránymutatást fogadtak el.(19)
29. Az ilyen típusú engedélyek megadására vonatkozó eljárást az EFM‑rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja, 6. cikkének (4) bekezdése és 15. cikke szabályozza, amelyet az SSM‑keretrendelet 85‑87. cikke egészít ki. Ezt az eljárást a Bíróság a 2018. december 19-i Berlusconi és Fininvest ítéletében alaposan megvizsgálta.
30. Az EKB kizárólagos hatáskörébe tartozik az Egységes Felügyeleti Mechanizmus hatálya alá tartozó valamennyi pénzügyi vállalkozásban a befolyásoló részesedésszerzés és a részesedés növelésének értékelése, valamint a kapcsolódó határozathozatal,(20) függetlenül attól, hogy azok jelentős vállalkozások‑e vagy sem, illetve hogy az EKB, vagy a nemzeti hatóságok közvetlen felügyelete alatt állnak‑e.
VI. Első fellebbezési jogalap
A. A felek érvei
31. A fellebbezők vitatják a Törvényszék által az előtte felhozott első megsemmisítési jogalap elutasítása céljából kifejtett érveket. A fellebbezők első fellebbezési jogalapjukat az A), B), C), D), E) és F) betűvel jelölt hat kifogásban fejtik ki, amelyekben a következőkre hivatkoznak:
– A Banca Mediolanum felett gyakorolt közös ellenőrzés megállapítása a felperesek által. A következmények helytelen értékelése.
– A Fininvestnek a Banca Mediolanumban való befolyásoló részesedés megszerzésével kapcsolatos jogállása. A tények elferdítése és nyilvánvalóan téves jogalkalmazás.
– A Törvényszék saját indokolásával váltotta fel a megtámadott jogi aktus kibocsátójának indokolását. Az EUMSZ 263. cikk és az EUMSZ 264. cikk megsértése.
– A befolyásoló részesedésszerzés új uniós jogi fogalma. A nemzeti jog alkalmazásának mellőzése.
– Az uniós jog által nem szabályozott tényállás Törvényszék általi létrehozása.
– A közvetett befolyásoló részesedés és a közvetlen befolyásoló részesedés közötti különbségtétel. A 2013/36 irányelv 22. cikkének és a TUB 22. cikkének megsértése.
32. Az EKB és a Bizottság elutasítja a fellebbezők érveit, és a jogalap elutasítását kéri.
B. Értékelés
1. Első és második kifogás
33. Az első jogalap A) és B) kifogása a következő érveken alapul:
– A Törvényszék (a megtámadott ítélet 81. pontjában) elismerte, hogy S. Berlusconi és a Fininvest befolyásoló részesedéssel rendelkeztek a Banca Mediolanumban, aminek okán a fordított beolvadással járó egyesülést megelőzően együttesen ellenőrzésük alatt tarthatták a Mediolanumot és a Banca Mediolanumot.
– E megállapítást követően (vagyis, hogy a Fininvestnek a Banca Mediolanum feletti ellenőrzése az összefonódás előtt elismert volt) a Törvényszék tévesen értékelte a maga által elismert tény következményeit: ha az ellenőrzés alatt tartás megelőzte az egyesülést, az EKB‑nak nem kellett volna kezdeményeznie a befolyásoló részesedésszerzésre vonatkozó engedélyezési eljárást. E befolyásoló részesedés fennállt az EFM szabályainak hatálybalépése előtt.
– A Törvényszék (a megtámadott ítélet 70. pontjában) megállapította, hogy a Fininvest és általa S. Berlusconi a Banca Mediolanum 100%‑os részesedésével rendelkező Mediolanum részesedésének 30,16%‑át birtokolta. Egyúttal (a megtámadott ítélet 71. pontjában) a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy mivel a Fininvest által közvetve, a Mediolanumon keresztül gyakorolható szavazati jogok aránya meghaladta a 20%‑os küszöbértéket, a Fininvest és következésképpen S. Berlusconi közvetve befolyásoló részesedéssel rendelkezett a Banca Mediolanumban.
– E megállapítások alapján a Törvényszéknek arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy az egyesülés kimondása és a Consiglio di Stato (államtanács) 2016. március 3‑i ítélete közötti kapcsolat eredményeképpen nem történt részesedésszerzés, mivel a Fininvest és S. Berlusconi már a Banca Mediolanum minősített részvényese volt. Az EKB általi engedélyezésnek tehát nem volt értelme.
– Mivel a Törvényszék a tények értékeléséből nem vonta le a logikus következtetéseket, többször is tévesen alkalmazta a jogot.
– A megtámadott ítélet 72. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a 2014. október 7‑i határozatot követően (amellyel az olasz nemzeti bank felfüggesztette a felperesek szavazati jogát, megtagadta a felperesektől a Mediolanumban való befolyásoló részesedés birtoklását lehetővé tévő engedély kiadását, és kötelezte őket a Mediolanumban lévő, 9,99 %‑ot meghaladó részesedéseik elidegenítésére) a felperesek közvetett részesedése már nem minősül befolyásoló részesedésnek.
– E következtetés téves, mivel a befolyásoló részesedés teljes egészében fennmarad mindaddig, amíg a részvények elidegenítése nem történik meg. Ami a szavazati jogokat illeti, a 2014. október 7‑i határozat a TUB 24. cikkére figyelemmel technikailag nem jár e jogok felfüggesztésével.
– A megtámadott ítélet 73. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Mediolanum 2015. december 30‑án megvalósított beolvadásával létrejött egyesülést követően a Fininvest a Banca Mediolanum részvényei 9,99%‑ának közvetlen tulajdonosa lett.
– A fellebbezők szerint e következtetés szintén téves, mivel a Fininvest befolyásoló részesedése a Mediolanumban mindvégig változatlan maradt: az alaptőke 30,16%‑át tette ki.
– A megtámadott ítélet 76. pontjában a Törvényszék azt állította, hogy miután a Consiglio di Stato (államtanács) 2016. március 3‑i ítélete megsemmisítette a 2014. október 7‑i határozatot, a Fininvest a Banca Mediolanum részvényei 30,16 %‑ának közvetlen tulajdonosa lett.
– A fellebbezők szerint az előző két értékelésből levont ezen értékelés is téves. Amikor a 2014. október 7‑i határozat a 2016. március 3‑i ítélet megsemmisítette, a részesedések kiindulási helyzete semmilyen módon nem változott. Tehát a Fininvest az ítélet nyomán nem tudta visszaszerezni a Banca Mediolanumban fennálló 30,16%‑os részesedését, hiszen azt soha nem is veszítette el. Az említett ítélet semleges a részesedés mértékét illetően.
– Röviden: a Fininvest 30,16%‑os részesedése soha nem csökkent 9,99%‑ra (az olasz nemzeti bank határozata által), és nem vált újra befolyásoló részesedéssé (az államtanács ítéletét követően). Mindvégig 30,16%‑os befolyásoló részesedés maradt.
34. Úgy gondolom, hogy e kifogás megalapozott, mivel a Törvényszéknek az általa összefoglalt tényállás alapján ki kellett volna mondania, hogy az EKB nem kezdeményezhetett volna a befolyásoló részesedésre vonatkozó engedélyezési eljárást.
35. Álláspontom az EFM‑rendelet 15. cikkén és a 2013/36 irányelv 22. cikkén alapul. E két rendelkezés az EFM 2014. november 4‑i hatálybalépésétől kezdve bevezeti a befolyásoló részesedésszerzés és a részesedés növelésének az EKB által végzett ellenőrzését.
36. Ezen ellenőrzés azonban nem terjed ki a „korábbinak” nevezhető, vagyis az említett időpont előtt fennálló befolyásoló részesedésekre. Ha a pénzügyi intézményben lévő korábbi befolyásoló részesedés annak növelése nélkül fennmarad, nem tartozik az EKB felügyelete alá.
37. A fellebbezők pontosan ezt az alapvető érvet terjesztik elő azon helytálló megállapítással, miszerint a Törvényszék nem vonta le a szükséges következtetéseket annak megállapításából, hogy S. Berlusconinak és a Fininvestnek a Mediolanumban és az által a Banca Mediolanumban fennálló részesedése történeti részesedésnek minősült, amely korábbi volt, mint az EFM hatálybalépése, és amely változatlan maradt.
38. A Törvényszék szerint e korábbi részesedésre három esemény volt jelentős hatással, nevezetesen: a) a 2014. október 7‑i határozat, amely elrendelte S. Berlusconi és a Fininvest a Mediolanumban lévő, 9,99%‑ot meghaladó részesedéseik elidegenítését; b) a Mediolanum 2015. december 30‑án megvalósított beolvadása a Banca Mediolanumba, amely által a Fininvest a Banca Mediolanum részvények 9,99%‑ának közvetlen tulajdonosa lett; és c) a 2014. október 7‑i határozatnak a Consiglio di Stato (államtanács) 2016. március 3‑i ítélete általi megsemmisítése, amelynek értelmében a Fininvest és S. Berlusconi ismét teljes jogkörrel rendelkezhetett a Banca Mediolanum részvényeivel.
39. Az egyesüléssel kapcsolatban a Törvényszék elismeri, hogy S. Berlusconi mindig is részesedéssel rendelkezett a Banca Mediolanumban, „először a Fininvesten, majd a Mediolanumon keresztül”.(21) A Törvényszék mindazonáltal hozzáteszi, hogy a fordított beolvadással járó egyesülés megváltoztatta e részesedés jogi szerkezetét, és az EKB részesedésszerzésnek minősíthette, „jóllehet a felperesek befolyásoló részesedéseinek összege nem változott az őket korábban a Mediolanumon keresztül megillető részesedésekhez képest.”(22)
40. Amint e jogalap ötödik kifogása kapcsán elemzem majd, számomra nem tűnik helyesnek a megtámadott ítélet ezen, a részesedés jogi szerkezete megváltoztatásának fogalmán alapuló megközelítése.
41. Álláspontom szerint a Törvényszéknek a 2014. október 7‑i határozatnak tulajdonított következményekkel kapcsolatos érvelési módja sem helyes, különösen a Fininvest és S. Berlusconi a Banca Mediolanumban fennálló részesedésének 9,99%‑ra csökkenése tekintetében.
42. Az olasz nemzeti bank 2014. október 7‑i határozatával ténylegesen elrendelte a Fininvest Mediolanum részvényei 9,99%‑ot meghaladó részének elidegenítését. Az elidegenítésnek az értékesítésért felelős trust létrehozásától számított harminc hónapon belül kellett megvalósulnia. A részvények elidegenítésére azonban nem került sor, mert a Consiglio di Stato (államtanács) először is elrendelte az olasz nemzeti bank határozata végrehajtásának felfüggesztését, majd e határozatot 2016. március 3‑i ítéletében ex tunc hatályon kívül helyezte.
43. E cselekményláncolatból arra lehet következtetni, hogy a Fininvestnek a Banca Mediolanumban való részesedését megtestesítő részvények mindig e társaság kezében voltak, és nem ruházták át őket egyetlen vevőre sem.
44. Ennélfogva, a Törvényszéknek (a megtámadott ítélet 72. pontjában foglalt) következtetéseivel ellentétben a Fininvest és S. Berlusconi befolyásoló részesedése a Banca Mediolanumban nem csökkent 9,99%‑ra, és akkor is változatlan maradt, amikor az EFM működésbe lépett és az EKB hatáskörébe került a befolyásoló részesedésszerzés és a részesedések növelésének engedélyezése. Kizárólag az elidegenítési kötelezettség alá eső részvényekhez kapcsolódó szavazati jogok maradtak korlátozás alatt egy rövid ideig.
45. Ezen első tévedés miatt a Törvényszék (a megtámadott ítélet 73. pontjában) újabb tévedést követett el annak kijelentésével, hogy a Mediolanumnak a Banca Mediolanumba való beolvadásával létrejött egyesülést követően a Fininvest az említett bank részvényei 9,99%‑ának közvetlen tulajdonosa lett.
46. Mivel a Fininvest eleve 30,16%‑os részesedéssel rendelkezett a Mediolanumban, a beolvadással történt egyesülést követően továbbra is ugyanazon 30,16%‑os (221 828 000 részvényt) befolyásoló részesedéssel bírt közvetlenül a Banca Mediolanumban, nem pedig a Törvényszék megállapítása szerinti 9,99%‑os részesedéssel.
47. E két tévedés pedig egy további tévedés elkövetéséhez vezette a Törvényszéket (a megtámadott ítélet 76. pontjában), amikor megállapította, hogy miután a Consiglio di Stato (államtanács) 2016. március 3‑i ítélete megsemmisítette a 2014. október 7‑i határozatot, a Fininvest a Banca Mediolanum részvényei 30,16%‑ának közvetlen tulajdonosa lett.
48. A Consiglio di Stato (államtanács) említett ítélete – a Törvényszék állításával ellentétben – nem vezetett a Fininvest Banca Mediolanumban való részesedésének 9,99 %‑ról 30,16 %‑ra történő növeléséhez: e részesedés, ismétlem, nem csökkent a 2014. október 7‑i határozat értelmében.
49. A Törvényszék e három tévedése érvényteleníti a megtámadott ítélet 77. pontjában levont következtetést.(23)
50. A fentiekből az következik, hogy a Fininvest és S. Berlusconi részesedése a Banca Mediolanumban mindig 30,16%‑os befolyásoló részesedés volt. Mivel az EFM hatálybalépését követően az említett részesedés nem nőtt, nem volt szükség az EKB engedélyére, ugyanis „korábbi” befolyásoló részesedésről van szó.
51. Következésképpen helyt kell adni az első fellebbezési jogalap első és második kifogásának (A) és B) pont), mivel rámutatnak a megtámadott ítélet jogban való tévedésére az EKB‑t a hitelintézetekben való befolyásoló részesedésszerzésre, illetve a részesedés növelésére vonatkozó engedélyezési kötelezettség előírására feljogosító feltételekkel kapcsolatban.
2. Harmadik kifogás (C) pont)
52. A fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék az EKB határozatában nem szereplő érveket használt, és ezzel megsértette az EUMSZ 263. és az EUMSZ 264. cikket.
53. A kifogás e puszta megfogalmazásra szorítkozik, ami azt jelzi, hogy a későbbi kifogásokban kerül kifejtésre. Nincs tehát autonóm lényege, így el kell utasítani.
3. Negyedik kifogás (D) pont)
54. A fellebbezők szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az EFM‑rendelet 4. cikkének (3) bekezdése nem tartalmaz kifejezett utalást a nemzeti jogszabályokra a hitelintézetekben való befolyásoló részesedések megszerzése fogalmának meghatározása céljából.
55. Véleményem szerint a Törvényszék nem sértette meg az EFM‑rendelet 4. cikkének (3) bekezdését.(24) Az bizonyos, hogy e rendelkezés az EKB által az EFM keretében a felügyeleti feladatainak elvégzése során alkalmazandó jogot határozza meg. Nem utal azonban a nemzeti jogszabályokra egy, valamely uniós jogszabály által létrehozott olyan fogalom értelmezése céljából, mint a befolyásoló részesedés megszerzése.(25)
56. E fogalom tekintetében sem az EFM‑rendelet 15. cikke, sem a 2013/36 irányelv 22. cikke nem tartalmaz kifejezett utalást a tagállamok jogára.
57. A befolyásoló részesedés megszerzésének és növelésének fogalma – amint azt a Törvényszék is helyesen állapította meg –önálló uniós jogi fogalom,(26) amelyet az összes tagállam területén egységesen kell értelmezni. Az egységesség megszűnne, ha e fogalmat minden tagállam saját értékelése szerint határozhatná meg.
58. Erre a következtetésre jut a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata: az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállamok jogára kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést önállóan és egységesen kell értelmezni az egész Unióban.(27)
59. Összességében, a negyedik kifogást el kell utasítani.
4. Ötödik kifogás (E) pont)
60. A fellebbezők kifogásolják, hogy a Törvényszék a „befolyásoló részesedés megszerzése” fogalmát a „befolyásoló részesedés jogi szerkezetében bekövetkező változás” fogalmával egyenértékűnek tekintette. Álláspontjuk szerint a Törvényszék által a megtámadott ítéletben használt utóbbi fogalom(28) az uniós jogtól idegen, és nem használható a jelen ügyhöz hasonló esetekben.
61. A fellebbezőknek a megtámadott ítélet e részével szembeni bírálata megalapozott. A részesedés jogi szerkezetében bekövetkező változás olyan fogalom, amely nem szerepel sem a 2013/36 irányelvben sem az EFM‑rendeletben annak értékelésére, hogy befolyásoló részesedésszerzés vagy a részesedés növelése következett‑e be. Rendelkezései nem írják elő kifejezetten, hogy a jogi szerkezet megváltoztatása részesedésszerzésként értelmezhető.
62. A részesedésszerzés, illetve részesedésnövelés megítélése szempontjából – amint azt az alábbiakban megindokolom – a szerzett (illetve növelt) részvények száma releváns,(29) nem pedig azok jogi szerkezete, ami ráadásul olyan körül nem határolható fogalom, amely alkalmazása tekintetében bizonytalanságot teremt.
63. Mindenesetre, amennyiben a részesedés jogi szerkezetét érintő módosítások relevanciája elfogadást nyer, ez kizárólag az EFM létrehozását követő módosítások esetében történhetne meg – amint azt már kifejtettem –, az azt megelőzőek esetében viszont nem.
64. Az EFM létrehozását megelőző részesedések esetében az EKB engedélye csak akkor szükséges, ha a részesedésszerzés a megszerző személynek a pénzügyi intézmény feletti ellenőrzési szintje növekedését okozza. Nincs szükség az EKB engedélyére a részesedés jogi szerkezetének megváltoztatásához (ezen új fogalom már elutasított relevanciájának elfogadása esetén,), ha a befolyásoló részesedés nem növekszik, hanem változatlan marad.
65. A jelen ügyben ez volt a helyzet. A Fininvest mindvégig befolyásoló részesedéssel rendelkezett a Mediolanumban és ezáltal a Banca Mediolanumban. A Mediolanum fordított beolvadással létrejött egyesülése a Banca Mediolanummal a vállalatcsoport jogi struktúrájának belső átszervezésével járt, az ugyanakkor a Fininvest (és közvetve S. Berlusconi) e pénzintézet feletti ellenőrzésének sem a szintjét, sem az intenzitását nem változtatta meg.(30)
66. Nem járnak befolyásoló részesedésszerzéssel, illetve a részesedés növelésével a vitatott ügylethez hasonló olyan ügyletek, amelyekben a hitelintézet felett az ugyanazon személyek és szervezetek által gyakorolt ellenőrzés és befolyás ugyanolyan szinten marad. Ilyen helyzetben az EKB nem indíthat közigazgatási engedélyezési eljárást.
67. Az ötödik kifogásnak tehát helyt kell adni.
5. Hatodik kifogás (F) pont)
68. A fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot azon megállapításában, hogy a részesedés közvetlen vagy közvetett jellege releváns tényező annak tisztázásához, hogy befolyásoló részesedésszerzés történt‑e.
69. A fellebbezők kifejtik, hogy a 2013/36 irányelv 22. cikke és a TUB 22. cikke csak a befolyásoló részesedés megszerzéséről szól, legyen az akár közvetlen, akár közvetett részesedés. Egyebekben pedig S. Berlusconi (az ő jóhírnevének hiányából ered az EKB határozata) mind az egyesülést és a Consiglio di Stato (államtanács) 2016. március 3‑i ítéletét megelőzően, mind ezen eseményeket követően, mindvégig közvetett részesedéssel rendelkezett a hitelintézetben.
70. Ennek a kifogásnak is helyt kell adni. Az EFM‑rendelet 2. cikkének 8. pontjából, az 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 36. pontjából és a 2013/36 irányelv 22. cikkéből az következik, hogy a befolyásoló részesedés közvetlen vagy közvetett megszerzésének és növelésének megállapításához az elsődleges kritérium a mennyiség.(31)
71. A szerzett részesedés a társaság tőkéjének vagy szavazati jogainak legalább 10%‑át kell, hogy megtestesítse,(32) a részesedés növelésének pedig a tőkerészesedés vagy a szavazati jogok legalább 20, 30 vagy 50%‑ra való emelkedésével kell járnia. A másik két kritérium (a részesedést szerezni kívánó személy jelentős befolyása a társaság irányítására, illetve a hitelintézetnek e személy leányvállalatává válása) a jelen ügyben nem merül fel.
72. Konkrétabban, a 2013/36 irányelv 22. cikke értelmében a hitelintézetben befolyásoló részesedés közvetlenül vagy közvetve szerezhető vagy növelhető anélkül, hogy a (közvetlen vagy közvetett) szerzési mód alkalmazása befolyásolná az eredményt.
73. Nem az a meghatározó tehát, hogy a befolyásoló részesedés megszerzése közvetlen vagy közvetett, hanem az, hogy az ilyen részesedés bármely formája fennáll‑e, és hogy az a hitelintézet felett bizonyos szintű ellenőrzést vagy befolyást eredményez‑e.
74. Ezen előfeltevésből kiindulva a Törvényszék nem értelmezi helyesen a 2013/36 irányelv 22. cikkének (1) bekezdését, mivel jelentőséget tulajdonít annak, hogy a Fininvest Banca Mediolanumban fennálló közvetett részesedése a fordított beolvadással járó egyesülést követően közvetlen befolyásoló részesedéssé vált.(33)
75. A 2013/36 irányelv 22. cikkének (1) bekezdését illetően a Törvényszék megállapítja, hogy „[...] amikor egy olyan részesedés, amely közvetetten két társaságon keresztül áll fenn, egyetlen társaságon keresztül fennálló közvetett részesedéssé változik, maga a befolyásoló részesedés tulajdonlásának jogi struktúrája módosul, így az ilyen ügyletet az e rendelkezés értelmében vett befolyásoló részesedésszerzésnek kell tekinteni.”(34)
76. Ezen érvelés, amely megint csak a részesedés jogi struktúrája módosulásának fogalmán alapul (amelyet ezen összefüggésben már irrelevánsnak minősítettem), nem fogadható el. Ezen érvelés alkalmazása a Törvényszék által bizonyítottnak tekintett tényekre a kezdeti hibás megközelítés folyománya.
77. Már jeleztem, hogy a Törvényszék miként ismeri el, hogy az egyesülés nyomán „[...] a felperesek befolyásoló részesedéseinek összege nem változott az őket korábban a Mediolanumon keresztül megillető részesedésekhez képest.”(35) Ez azt jelenti, hogy a közvetett részesedésről közvetlen részesedésre való módosulás nem változtatta meg a Fininvest Banca Mediolanum feletti ellenőrzésének helyzetét, mivel a Fininvest mindig is a részvények 30,16%‑ával rendelkezett.
78. Ugyanezen érv a fortiori érvényes S. Berlusconi részesedése tekintetében is, amely mindig is a Banca Mediolanumban fennálló befolyásoló közvetett részesedés volt.(36)
79. Márpedig ha ez így van,(37) akkor az egyik (közvetlen) részesedési módról a másik (közvetett) módra változás irrelevanciája határozza meg azt, hogy egy, a jelenleg elemzetthez hasonló ügyben nem került sor (új) befolyásoló részesedésszerzésre, illetve a részesedés növelésére. E helyzetben az EKB beavatkozása nem volt szükséges.
80. Összefoglalva, az első fellebbezési jogalap hatodik (egyben utolsó) kifogásának helyt kell adni.
VII. Második fellebbezési jogalap
A. A felek érvei
81. A fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék elutasította a második megsemmisítési jogalapjukat, amelyben azt állították, hogy a 2013/36 irányelv 22. és 23. cikkének az alaptőkében húsz évnél régebben szerzett részesedésekre történő alkalmazása a visszaható hatály tilalmára vonatkozó elv megsértését jelentené.
82. A fellebbezők állítása szerint, noha a Törvényszék a megtámadott ítéletben kijelentette, hogy a 2013/36 irányelv hatálya nem terjed ki a hatálybalépése előtt megszerzett befolyásoló részesedésekre, a jelen ügyben valójában megerősíti e visszaható hatályú alkalmazást. Ehhez hasonlóan az első fellebbezési jogalapban felhozott tévedés meghatározó a második jogalapban kifogásolt tévedés tekintetében.
83. Az EKB és a Bizottság elutasítja ezen érvelést.
B. Értékelés
84. A Törvényszék helyesen erősíti meg, hogy a 2013/36 irányelv 22. és 23. cikkének hatálya nem terjed ki a hatálybalépése előtt megszerzett, tehát már birtokban lévő befolyásoló részesedésekre, hanem csak a hatálybalépését követően tervezett befolyásoló részesedésszerzésre irányuló döntésekre.(38)
85. Márpedig, amint a fellebbezők állítják, ezen elvi megállapítás hatástalanná válik – amiként az első jogalap elemzése rámutatott – a 2013/36 irányelv rendelkezéseinek egy olyan befolyásoló részesedésre való alkalmazásával, mint a Fininvest részesedése a Banca Mediolanumban, amely ténylegesen az irányelv hatálybalépése előtt és után sem változott (a hitelintézet feletti ellenőrzés és befolyás szintje tekintetében).
86. Így a második fellebbezési jogalapot el kell fogadni.
VIII. Kilencedik fellebbezési jogalap
A. A felek érvei
87. A fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elfogadhatatlannak nyilvánította az előtte felhozott két új megsemmisítési jogalapot, amelyek az olasz nemzeti bank által elfogadott előkészítő aktusok jogellenességén alapulnak.(39)
88. A téves jogalkalmazás a Törvényszék eljárási szabályzata 84. cikkének a 2018. december 19-i Berlusconi és a Fininvest ítéletet követően előterjesztett új jogalapokkal kapcsolatban történő alkalmazása során valósult meg.
89. Nyilvánvaló értékelési hibáról van szó az „új jogi elem” fennállásával kapcsolatban, amihez az indokolás hiányossága és nyilvánvaló logikátlansága, valamint az új jogalapok hivatalból történő vizsgálatának elmulasztására vonatkozó indokolási kötelezettség megsértése társul. A fellebbezők a hatékony bírói védelem elvének és az Európai Unió Alapjogi Chartája (Charta) 47. cikkének a fentiekből eredő megsértését kifogásolják.
90. A fellebbezési jogalap kifejtése során a fellebbezők a következő érveket terjesztik elő:
– Az új megsemmisítési jogalapok szoros tárgyi kapcsolatot mutattak a korábban előterjesztett jogalapokkal.
– A 2018. december 19‑i Berlusconi és Fininvest ítélet messzemenően újszerű értelmezési elemeket tartalmaz, amelyek túlmutatnak azon, hogy ez az ítélet állítólagosan a korábbi ítélkezési gyakorlatot erősítette meg. Ez az ítélet mondja ki az EKB által az adott területen gyakorolt hatáskörök első erga omnes értelmezését, teljes mértékben új és összetett kérdések megválaszolásával.
– Ezen új jogalapok elfogadhatatlanságának megállapítása sérti a fellebbezők jogát a hatékony és teljes bírói jogvédelemhez. E jogvédelem érdekében a Törvényszék eljárási szabályzata 84. cikkének alkalmazásával akár hivatalból is vizsgálhatja e jogalapokat.
91. Az EKB és a Bizottság vitatja ezen érveket.
B. Értékelés
92. A Bíróság a 2018. december 19‑i Berlusconi és a Fininvest ítéletében megállapította, hogy:
– Az EUMSZ 263. cikkel ellentétes, ha a nemzeti bíróságok jogszerűségi vizsgálatot végeznek az illetékes nemzeti hatóságok által a befolyásoló részesedések megszerzésének vagy növelésének engedélyezésére irányuló eljárás keretében hozott eljárást megindító, előkészítő és nem kötelező erejű javaslatot tartalmazó aktusok tekintetében.(40)
– Az uniós bíróság feladata, hogy az uniós jogi aktusok jogszerűségének vizsgálatára vonatkozó, EUMSZ 263. cikken alapuló kizárólagos hatásköre címén elbírálja az EKB által elfogadott végleges határozat jogszerűségét, és az érintettek hatékony bírói jogvédelmének biztosítása érdekében megvizsgálja a nemzeti hatóságok által kibocsátott előkészítő aktusok vagy javaslatok esetleges hibáit, amelyek érinthetik e végleges határozat érvényességét.(41)
93. Ezen ítélet közzétételét, valamint a Törvényszék által a kereset szempontjából levonható következtetésekkel kapcsolatos észrevételek előterjesztésére vonatkozó felhívást(42) követően a felperesek két új megsemmisítési jogalapot vetettek fel, amelyekkel az olasz nemzeti bank által elfogadott előkészítő aktusok (különösen az eljárás megindításáról szóló határozat és az EKB‑nak benyújtott határozati javaslat) jogszerűségét kívánták támadni.
94. A Törvényszék mindkét új jogalapot elfogadhatatlannak nyilvánította, mivel: a) nem kapcsolódnak szorosan a keresetlevélben kifejtett megsemmisítési jogalapokhoz; valamint b) a Törvényszék eljárási szabályzata 84. cikkének (1) bekezdése(43) értelmében a Bíróság ítélete nem tekinthető az eljárás során felmerülő jogi elemnek.
95. A fellebbezők érvei számomra megalapozottnak tűnnek.
96. Ami az új megsemmisítési jogalapok és a keresetlevélben eredetileg foglalt jogalapok közötti szoros kapcsolat hiányát illeti, álláspontom szerint a megtámadott ítéletnek meg kellett volna állapítania e kapcsol fennállását.
97. Igaz, hogy az eredeti keresetlevél nem vitatta az olasz nemzeti bank előkészítő aktusainak jogellenességét. Amint azonban a Bíróság a 2018. december 19‑i Berlusconi és Fininvest ítéletében megállapította, a hitelintézetekben lévő befolyásoló részesedés megszerzésének vagy növelésének engedélyezése összetett közigazgatási eljárás keretébe tartozik, amelyben a nemzeti hatóságok és az EKB vesz részt. Az EKB végleges döntéshozatali jogkörrel rendelkezik, következésképpen az ezen eljárásokban elfogadott jogi aktusok jogszerűségének megítélése a Törvényszék és a Bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik.
98. Nem tagadható tehát, hogy közvetlen és szoros kapcsolat áll fenn a nemzeti hatóságok előkészítő aktusai és az EKB végleges aktusa között, mivel ugyanazon összetett közigazgatási eljárás részét képezik. Az (EKB által hozott) jogerős aktus érvényességének megítélését befolyásolhatják a (nemzeti hatóságok) előkészítő aktusainak érdemi hiányosságai, amelyeket a fellebbezők [korábban felperesként] a Törvényszék előtt próbáltak meg felhozni.
99. A Törvényszék érvelése a 2018. december 19‑i Berlusconi és Fininvest ítéletnek az eljárás során felmerült olyan új jogi elemként való figyelembevételét illetően sem fogadható el, amely igazolhatja új megsemmisítési jogalapok felhozatalát.
100. A Törvényszék a megtámadott ítéletben:
– a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára támaszkodik,(44) amely szerint egy olyan ítélet, amely a felperes előtt a keresete benyújtásakor ismert jogi helyzetet csak megerősíti, nem tekinthető olyan elemnek, amely lehetővé teszi, hogy új jogalapra hivatkozzon.
– hozzáteszi, hogy „[…] egy, az eljárás során született ítéletre nem lehet új elemként hivatkozni, mivel ez az ítélet főszabály szerint csak ex tunc értelmezi az uniós jogot […].”(45)
– azt állítja, hogy az előzetes döntéshozatali kérdésben hozott ítéletben foglalt értelmezés nem konstitutív, hanem deklaratív és ex tunc jellegű.(46)
– megerősíti, hogy „a felperesek a [megsemmisítésre irányuló] keresetük benyújtásának időpontjában ismerték a Bíróság által elfogadott értelmezést.”(47)
– jelzi, hogy a 2018. december 19‑i Berlusconi és Fininvest ítélet „nem tekinthető a [Törvényszék] eljárási szabályzata 84. cikkének (1) bekezdése értelmében vett olyan jogi elemnek, amely az eljárás során merült fel.”(48)
101. Nem értek egyet ezen érveléssel és a Törvényszék által ebből levont következtetésekkel.
102. Maga a Törvényszék ismerte el más ítéletekben, hogy az új megsemmisítési jogalapok felvetése céljából a Bíróság által az eljárás során hozott ítélet relevanciával bír, amennyiben az az alkalmazandó szabályokkal kapcsolatban új pontosításokat tartalmaz.(49)
103. A korábbi ítélkezési gyakorlatot csupán megismétlő ítéletek természetesen nem indokolják az új megsemmisítési jogalapokra hivatkozást. Nem ez a helyzet a Bíróság azon ítéleteivel, amelyek a korábbi ítélkezési gyakorlat továbbfejlesztését tartalmazzák, vagy amelyek új ítélkezési gyakorlatot vezetnek be: ilyen esetekben ezen ítéletek a folyamatban lévő keresetekben hivatkozási alapot nyújtanak az új megsemmisítési jogalapokhoz.
104. A Bíróság a 2013/32/EU irányelv(50) konkrét összefüggésében ezen irányvonalat követi. Megállapította, hogy az általa hozott ítélet az említett irányelv 33. cikke (2) bekezdésének d) pontja és 40. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében vett új körülmény fogalmába tartozhat.(51) E megállapítással nem ellentétes az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletek joghatásainak ex tunc jellege.(52)
105. A 2018. december 19‑i Berlusconi és Fininvest ítélet fontos (és újszerű) megállapításokat tartalmazott a bankunió keretében létrehozott összetett közigazgatási eljárásokban végzett bírósági felülvizsgálatról, különösen a befolyásoló részesedések megszerzésének engedélyezésére vonatkozó eljárásban. Ezen ítélet nem tekinthető a korábbi ítélkezési gyakorlat puszta megerősítésének.
106. A Fininvest és S. Berlusconi a kereset benyújtásakor nem tudhatta előre, hogy az olasz nemzeti bank által a befolyásoló részesedések megszerzésére irányuló engedélyezési eljárás során hozott előkészítő aktusokat nem az olasz bíróságok, hanem kizárólag a Törvényszék előtt kell megtámadni.
107. A Törvényszék ezért tévesen alkalmazta a jogot, amikor a két új megsemmisítési jogalapot elfogadhatatlannak nyilvánította.
108. Ilyen körülmények között az elfogadhatatlanság sérti a fellebbezőknek a Charta 47. cikke által védett, a hatékony bírói jogvédelemhez jogát, mivel megakadályozta a fellebbezőket abban, hogy a végső határozat előkészítő aktusainak jogszerűségével kapcsolatos esetleges tévedésekre hivatkozzanak, hogy a Törvényszék azokat megvizsgálhassa.
109. A kilencedik fellebbezési jogalapnak tehát helyt kell adni, ami az első fellebbezési jogalap (egy részének), valamint a második fellebbezési jogalap elfogadásával együtt a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését vonja maga után.
IX. A Törvényszék által a megsemmisítés iránti keresetről hozott határozat
110. A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti.
111. A jelen ügyben az EKB 2016. október 25‑i határozatának megsemmisítése iránti kereset tárgyában a jogerős ítélethozatalhoz szükséges információk a Bíróság rendelkezésére állnak.
112. Az előző pontokban kifejtett okokból a fellebbezők által előterjesztett első megsemmisítési jogalapnak helyt kell adni, és az EKB 2016. október 25‑i határozatát teljes egészében meg kell semmisíteni.
X. Költségek
113. Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.
114. E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint, amely az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásokra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
115. A fellebbezők az EKB költségviselésre való kötelezését kérték. Ha a Bíróság – javaslatom szerint – helyt ad a fellebbezéseknek, az EKB‑t kötelezni kell a költségek viselésére, a Bizottság pedig maga viseli saját költségeit.
XI. Végkövetkeztetések
116. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy:
– adjon helyt a fellebbezéseknek, és helyezze hatályon kívül a Törvényszék 2022. május 11‑i Fininvest és Berlusconi kontra EKB ítéletét (T‑913/16, EU:T:2022:279),
– semmisítse meg az Európai Központi Bank 2016. október 25‑i ECB/SSM/2016 ‑ 7LVZZJ6XRIE7VNZ4UBX81/4. sz. határozatát,
– az Európai Központi Bankot kötelezze a költségek viselésére, az Európai Bizottság pedig maga viselje saját költségeit.