AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (harmadik tanács)
2005. január 10.(*)
„Halászati politika – A közösségi strukturális intézkedések részletes szabályai és feltételei a halászati ágazatban– Közös vállalkozások létesítésének engedélyezése iránti kérelem – A bizottsági állásfoglalás hiánya – Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset – Nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”
A T‑209/04. sz. ügyben,
a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad abogado del Estado, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: T. van Rijn és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
alperes ellen
benyújtott intézményi mulasztás megállapítása iránti keresete tárgyában, amely annak megállapítására irányul, hogy a Bizottság jogsértően tartózkodott a spanyol hatóságok által a 2002. december 20‑i 2369/2002/EK tanácsi rendelettel (HL L 358., 49. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 5. kötet, 450. o.) módosított, a halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályok és rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. december 17‑i 2792/1999/EK tanácsi rendeletnek (HL L 337., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 4. kötet, 179. o.) megfelelően a közös vállalkozások létesítése tekintetében kért engedélyekről való állásfoglalástól,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (harmadik tanács),
tagjai: M. Jaeger elnök, J. Azizi és E. Cremona bírák,
hivatalvezető: H. Jung,
meghozta a következő
Végzést
Jogi háttér
Közösségi jogi háttér
1 A halászati ágazatnak nyújtott közösségi strukturális támogatásra vonatkozó részletes szabályok és rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. december 17‑i 2792/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 337., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 4. kötet, 179. o.) 1. cikke kimondja, hogy a rendelet „keretszabályozásként szolgál a halászati ágazatban a tagállamok területén […] végrehajtott minden strukturális intézkedéshez”. „A halászati tevékenység kiigazítása” című 7. cikke azokra az intézkedésekre vonatkozik, amelyeket a tagállamok hoznak a halászati tevékenység kiigazítására annak érdekében, hogy a többéves orientációs programok céljai megvalósuljanak. Ezen intézkedések egyike lehet a halászhajók halászati tevékenységének végleges megszakítása, amelynek egyik módja lehet többek között a hajó végleges átadása egy harmadik országba, beleértve a közös vállalkozás keretein belül történő átadást is.
2 A 2792/1999 rendelet 8. cikke meghatározza, hogy a „közös vállalkozás” „olyan kereskedelmi vállalkozás, amely egy vagy több olyan partnerből áll, akik annak a harmadik országnak az állampolgárai [helyes fordítás: a honosai, illetve az állampolgárai], amelyben a hajót bejegyezték”.
3 A 2792/1999/EK rendelet módosításáról szóló, 2002. december 20‑i 2369/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 358., 49. o.; magyar nyelvű különkiadás 4. fejezet, 5. kötet, 450. o.) módosította a 2792/1999 rendelet 7. cikke (3) bekezdését, amely ezentúl a következőképpen rendelkezik:
„A halászhajók halászati tevékenységének végleges beszüntetése a következő módon valósítható meg:
a) […];
b) 2004. december 31‑ig a hajó végleges átadása egy harmadik országba, az érintett ország illetékes hatóságaival történt megállapodást követően, beleértve a 8. cikk értelmében közös vállalkozás keretein belül történő átadást is, amennyiben az összes következő feltétel teljesül:
i. létezik halászati megállapodás az Európai Közösség és a hajó átadása szerinti harmadik ország között, valamint megfelelőek a garanciák arra nézve, hogy a nemzetközi jog nem sérül, különösen a tengeri erőforrások védelme és kezelése vagy a közös halászati politika egyéb céljainak, illetve a halászok munkakörülményeinek tekintetében.
A Bizottság esetenként eltéréseket engedélyezhet a közös vállalkozás keretein belül harmadik országba történő végleges átadás alól, amennyiben a közösségi érdekek nem indokolják halászati megállapodás megkötését, és az átadás többi feltételét teljesítenék;
ii. a harmadik ország, ahova a hajót átadni kívánják, nem tagjelölt ország;
iii. az átadás az átadott hajó által korábban kiaknázott erőforrásokat érintő halászati erőkifejtés mértékének csökkenését eredményezi; ez a feltétel azonban nem alkalmazandó abban az esetben, mikor az átadott hajó a közösségi halászati megállapodás vagy egyéb megállapodások alapján elveszítette halászati lehetőségét;
iv. a harmadik országot, ahova a hajót átadni kívánják, amennyiben nem szerződő vagy együttműködő tagja a megfelelő halászati regionális szervezeteknek, az ilyen szervezetek nem minősítették olyan országnak, amely a halászatot olyan módon engedélyezi, amely veszélyezteti a nemzetközi megőrzési intézkedések hatékonyságát. A Bizottság szabályos időközönként közzéteszi az érintett országok jegyzékét az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának C sorozatában;
[…]”
Nemzeti jogi háttér
4 A spanyol jog értelmében, a közös vállalkozásoknak nyújtott támogatásra a 2003. augusztus 1‑jei 1048/2003. sz. Real Decreto (királyi rendelet) (BOE No. 184, 2003.08.02., 29958. o.) V. fejezete vonatkozik, amelynek 60. cikke úgy rendelkezik, hogy „a Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezésügyi Minisztérium foglalkozik az ügyekkel, hozza meg a döntést, és folyósítja a kifizetéseket az e célból a vonatkozó ajánlati felhívásokban megállapított eljárásnak megfelelően”.
5 A 2003. augusztus 1‑jei APA/2222/2003. sz. Orden (rendelet) (BOE No. 186, 2003.08.05., 30277. o.) 6. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „amennyiben a támogatás iránti kérelem benyújtását követő három hónapon belül nem születik döntés, a kérelmet elutasítottnak kell tekinteni”.
A jogvita tényállása
6 A 2792/99 rendelet 7. cikke (3) bekezdése b) pontja i. alpontjának megfelelően, a spanyol hatóságok összesen 35 mentességi kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz különböző, közös vállalkozások alapításával kapcsolatos projektekkel összefüggésben. A felperes keresetlevelében többek között megemlíti a Pevega, SA által benyújtott projektekkel kapcsolatos kérelmeket; a (Pevegasa V nevű hajó átadásával kapcsolatos) kérelem a Bizottság szolgálataihoz 2003. szeptember 12‑én érkezett be; a Pesquerías Santa Uxía, SL által (a Madre Rosa nevű hajó átadásával kapcsolatban) benyújtott, 2003. december 4‑én beérkezett kérelmet; a Balcagia, CB által (a Balcagia nevű hajó átadásával kapcsolatban) benyújtott, 2003. december 9‑én beérkezett kérelmet; a Calvopesca, SA által (a Montefrisa IX és a Montecelo nevű hajókkal kapcsolatban) benyújtott, 2003. december 16‑án beérkezett kérelmet; végül pedig a Mariño Segundo, SL által (az Enterprace, az Oitz és a Ramos Primero nevű hajókkal kapcsolatban) benyújtott, 2003. december 22‑én beérkezett három kérelmet.
7 A spanyol hatóságok 2004. január 8‑i faxban felhívták a Bizottság figyelmét arra, hogy még nem kaptak választ a Pevega, SA által benyújtott projekt mentességével kapcsolatban, és egyben tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy „a hajótulajdonos [állítása] szerint ha a hajót nem exportálják folyó év január 20‑áig, akkor az engedély […] végleg elvész”.
8 A Bizottság 2004. január 13‑i levelében azt válaszolta a spanyol hatóságoknak, hogy a Bizottságot „semmiféle határidő nem köti”, valamint hozzátette:
„A [szóban forgó] közös vállalkozások alapításának projektjeihez a Bizottság által adott egyedi mentesítésre van szükség, a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközből (HOPE) juttatott támogatások odaítélésére vonatkozóan az illetékes hatóság általi határozathozatalt megelőzően. Ez azonban nem akadályozza meg a hajótulajdonost abban, hogy megfelelően eljárva exportálja a kérdéses hajót, és létrehozza a közös vállalkozást, miután támogatás iránti kérelmét a tagállam illetékes hatóságai nyilvántartásba vették.”
9 Az alperes szolgálatai 2004. január 30-án kiegészítő információkat kaptak, többek között a Balcagia, Montefrisa IX, Montecelo, Enterprace és Ramos Primero nevű hajók korábbi halászati tevékenységével kapcsolatban.
10 2004. február 17‑i levelében a felperes – az EK 232. cikknek megfelelően – hivatalosan felkérte az alperest, hogy a Pevega, SA, a Pesquerías Santa Uxía, SL, a Balcagia, CB, a Calvopesca, SA, illetve a Mariño Segundo, SL által benyújtott, fent hivatkozott hét közös vállalkozási projekt tekintetében kért közigazgatási engedélyekről történő határozathozatal érdekében járjon el.
11 A 2004. március 26‑i határozatokkal megadták a Pevega, SA által a Pevegasa V nevű hajó átadása tekintetében, a Pesquerías Santa Uxía, SL által a Madre Rosa nevű hajó átadása tekintetében, valamint a Mariño Segundo, SL által az Oitz nevű hajó átadása tekintetében kért mentességet.
12 2004. április 1‑jén a Spanyol Királyság Európai Unió melletti állandó képviselete levelet kapott a Bizottságtól, amelyben a Bizottság visszaigazolta a Spanyol Királyság felszólító levelének átvételét, és jelezte, hogy tudatában van azoknak a nehézségeknek, amelyekkel a spanyol hatóságok a „közös vállalkozásokra” vonatkozó intézkedések végrehajtása terén szembesülnek, továbbá felhívta a figyelmet néhány eltérésre a 2792/1999 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének értelmezése kapcsán. A Bizottság azzal zárta levelét, hogy mindenesetre jóindulatúan fogja elbírálni a spanyol hatóságok által 2003. szeptember 12‑én benyújtott mentességi kérelmet, és a felszólításban foglalt határidőn belül döntést fog hozni.
13 2004. június 17‑én a Bizottság szolgálatai a Marino Segundo, SL által a Ramos Primero nevű hajó átadása tekintetében kért mentesség ügyében kedvező, a Marino Segundo, SL által az Enterprace, a Calvopesca, SA által a Montefrisa IX és a Montecelo, valamint a Balcagia, CB által a Balcagia nevű hajók tekintetében kért mentesség ügyében pedig kedvezőtlen döntést hozott.
14 A Ramos Primero nevű hajóra vonatkozó iratanyag vizsgálatának eredményeként született döntés a Bizottság illetékes szolgálatai között előírt konzultációk tárgyát képezte. Ezt követően a Bizottság elé került, amely 2004. július 13‑i levelében tájékoztatta a spanyol kormányt arról, hogy 2004. július 12‑i határozatában engedélyezte a kért mentességet.
15 A három másik, nevezetesen a Balcagia, a Montefrisa IX és az Enterprace nevű hajók átadásával kapcsolatos kérelmet illetően, a spanyol hatóságok 2004. június 30‑án jelezték a Bizottság illetékes szolgálatainak, hogy azokkal kapcsolatban olyan kiegészítő információkat fognak velük közölni, melyek – véleményük szerint – igazolni fogják, hogy a halászati tevékenység csökkentésére vonatkozó kritériumot teljesítették. E szándékot a spanyol Mezőgazdasági, Halászati és Élelmezésügyi Minisztérium a 2004. július 7‑én küldött faxszal is megerősítette. Az említett faxban az szerepel, hogy „az e levélben foglalt indokok alapján, a spanyol hatóságok azt kérik, hogy ne hozzanak döntést a levélben említett közös vállalkozások három projektjére vonatkozóan mindaddig, amíg a Bizottság nem vizsgálta meg a később közlendő kiegészítő információkat”.
16 A spanyol hatóságok által megígért kiegészítő információk egy része, a Montefrisa IX és a Montecelo nevű hajókra vonatkozóan 2004. július 9‑én faxon elküldésre került a Bizottsághoz.
17 Végül 2004. április 26‑án a spanyol hatóságok további mentességi kérelmet küldtek, amelyet a Gude González Hermanos, SC nyújtott be a Cosmos nevű hajó átadása tekintetében. A Bizottság szolgálatai erre a 2004. június 15‑i levélben válaszoltak, értesítve a spanyol hatóságokat, hogy bizonyos információk, amelyek a kérelem elbírálásához alapvető fontosságúak, hiányoztak, és ezért ezeket az információkat meg kell küldeni részükre.
Az eljárás és a felek kérelmei
18 A felperes a 2004. június 10‑én az Elsőfokú Bíróság Hivatalához benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet. Ugyanezen a napon benyújtott külön iratban a felperes kérte a keresetnek az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 76a. cikke szerinti gyorsított eljárásban történő elbírálását.
19 2004. június 28‑i levelében az alperes tájékoztatta az Elsőfokú Bíróságot, hogy nincs kifogása a jelen kereset gyorsított eljárásban történő elbírálása ellen.
20 2004. július 12‑i határozatában az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) helyt adott az eljárási szabályzat 76a. cikke szerinti gyorsított eljárásban történő elbírálás iránti kérelemnek.
21 A pervezető intézkedések keretében az Elsőfokú Bíróság felhívta a feleket arra, hogy válaszoljanak az írásban feltett kérdésekre. A felek e felhívásnak a megadott határidőn belül eleget tettek.
22 A felperes arra kéri az Elsőfokú Bíróságot, hogy:
– állapítsa meg, hogy az alperes – mivel ésszerű határidőn belül a spanyol hatóságok által kért engedélyekről nem határozott – nem teljesítette a 2369/2002 rendelettel módosított 2792/1999 rendelet 7. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségét, és így mulasztást követett el, valamint;
– az alperest kötelezze a költségek viselésére.
23 Az alperes arra kéri az Elsőfokú Bíróságot, hogy:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak a Pevegasa V, a Madre Rosa, az Oitz és a Cosmos nevű hajók tekintetében benyújtott mentességi kérelmekre vonatkozó részében;
– állapítsa meg, hogy nem szükséges határozni a keresetnek a Ramos Primero nevű hajó tekintetében benyújtott mentességi kérelemre vonatkozó részéről;
– nyilvánítsa a keresetet megalapozatlannak annak a Balcagia, a Montefrisa IX, a Montecelo és az Enterprace nevű hajókkal kapcsolatos kérelmekre vonatkozó részében;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
A felek érvei
24 A felperes arra hivatkozik, hogy a 2792/1999 rendelet alapján a közös vállalkozások alapításához nyújtott támogatást 2004. december 31‑ig lehet igényelni. Egy parlamenti kérdésre adott válaszában ezt maga a Bizottság is elismerte, a 2369/2002 rendelet vonatkozásában jelezve, hogy „a Bizottság nem szolgálhat iránymutatással a jogosultsági kritériumokban bekövetkezett változásokkal kapcsolatban 2004. december 31‑ét, az e rendeletben megállapított határidőt követően”. Hozzáteszi, hogy abban az esetben, ha egy hajót olyan harmadik országba adnak át, amely nem kötött az Európai Közösséggel halászati megállapodást, a Bizottság mentességet adhat.
25 A felperes véleménye szerint a mentesítés jogi szempontból egyfajta előzetes közigazgatási engedély. A mentesség megadására vonatkozó közigazgatási eljárás szabályozásának hiánya azonban nem teszi lehetővé a Bizottság számára azt, hogy indokolatlanul hosszú ideig ne hozzon döntést az eléje terjesztett ügyekkel kapcsolatban. Az alperesnek mindenféleképpen jogi kötelessége volt a határozathozatal. A felperes hivatkozik arra, hogy az Elsőfokú Bíróság a közigazgatási eljárás egy másik fajtája, nevezetesen a versenyszabályok megsértésével kapcsolatos panaszeljárás esetében – ahol szintén nincs előre meghatározott határidő a határozathozatalra – kimondta, hogy a Bizottság köteles ésszerű időn belül vagy eljárást indítani a panasszal érintett személy ellen, vagy a panaszt elutasító végleges döntést hozni [az Elsőfokú Bíróságnak a T‑127/98. sz., UPS Europe kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítélete (EBHT 1999., II‑2633. o.)]. A felperes szerint a jelen esetben az alperes szintén köteles ésszerű időn belül határozatot hozni, mely időtartam nyilvánvalóan lejárt, mivel a spanyol hatóságoknak a határozathozatalra a nemzeti jogszabályok értelmében rendelkezésre álló határidő letelt.
26 A felperes rámutatott arra, hogy az alperes 2004. január 13‑i levelében azt javasolta, hogy a hajótulajdonos exportálja az érintett hajót anélkül, hogy előzetesen mentességet kapott volna. A felperes szerint ez a megoldás sérti a 2792/99 rendelet III. mellékletének 1.1. b) pontjának ii. alpontját, amely előírja azt, hogy a jövedelemtámogatás odaítéléséről szóló határozat meghozatalakor a hajónak üzemelnie kell, amely feltétel nem teljesül, ha a támogatást odaítélő határozat időpontjában a hajót már exportálták.
27 A felperes szerint a Bizottság ésszerű időn belüli határozatának hiánya miatt előállt helyzet különösen sürgető. Egyrészt az a támogatás, amelyről a spanyol hatóságoknak kell dönteniük, csak 2004. december 31‑ig ítélhető oda. Ez a végső határidő, ameddig a nemzeti hatóságoknak értesíteniük kell az érintett személyt a támogatást odaítélő határozatról. Figyelembe kell venni azt, hogy attól az időponttól kezdve, hogy a spanyol hatóságok megkapják a Bizottság közleményét a támogatás engedélyezéséről, átlagosan egy hónap kell a határozat meghozatalához, mivel ehhez a költségvállalással járó határozathozatalhoz arra van szükség, hogy az Intervención Delegada del Estado felügyelje és elszámolja ezt a költséget. Ezenkívül előfordulhat, hogy ezen eljárások ideje alatt azok az igazolások és dokumentumok, amelyeket a nemzeti jogszabályok értelmében az érdekeltnek szolgáltatnia kell, érvényüket vesztik. Ebben az esetben a hatóságnak fel kell hívnia az érdekeltet a dokumentumok ismételt benyújtására, ami további költségekkel, késedelemmel és kellemetlenségekkel jár.
28 Másrészről pedig a spanyol hatóságokra a nemzeti jogszabályok értelmében a határozathozatalra vonatkozó határidők túllépése felvetheti az államnak a támogatást kérelmezőkkel szembeni felelősségét.
29 Az alperes először is kiemeli, hogy a kért mentességet megadó határozatokat 2004. március 26‑án meghozták a felszólító levélben foglalt három, a Pevegasa V, a Madre Rosa és az Oitz nevű hajók átadására vonatkozó közös vállalkozási projekt tekintetében. Az alperes szerint, habár a felperes keresetlevelében hivatkozik a három határozat meghozatalára, nem könnyű eldönteni, hogy az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset vonatkozik‑e rájuk, vagy sem, mert a kereseti kérelem tárgya meglehetősen homályos. Mindenesetre az alperes úgy véli, hogy az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani a három mentességi kérelemre vonatkozó részében, mivel e mentességi kérelmek tekintetében a kifogásolt mulasztás a kereset megindításakor már nem állt fent.
30 Az alperes másrészről kiemeli, hogy a Ramos Primero nevű hajó átadására vonatkozó határozatot 2004. július 12‑én meghozták. Ezért kéri annak megállapítását, hogy e mentességi kérelem tekintetében nem szükséges határozni a Spanyol Királyság intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetéről.
31 Harmadrészt, az alperes a Balcagia, a Montefrisa IX, a Montecelo és az Enterprace nevű hajókkal kapcsolatos projekteket illetően kiemeli, hogy szolgálatai 2004. június 17‑én megállapodtak a további intézkedésekről, és arról, hogy azokat a Bizottság elé kell terjeszteni határozathozatal céljából. Maguk a spanyol hatóságok 2004. július 7‑én arra kérték az alperest, hogy ne határozzon e három kérelemről addig, amíg illetékes szolgálatai nem vizsgálták meg azokat a kiegészítő információkat, amelyeket e hatóságok 2004. július 9‑én részben megküldtek az alperesnek, vagy azokat, amelyek későbbi beterjesztését vállalták. Az alperes szerint mivel egyedül a felperes a felelős a szóban forgó határozatok meghozatalában bekövetkezett késedelemért, ezért keresete e három mentességi kérelemre vonatkozó részében teljesen megalapozatlan.
32 Negyedszer, a Cosmos nevű hajóra vonatkozó mentességi kérelmet illetően az alperes kiemeli, hogy jelen ügyben a spanyol hatóságok nem küldtek neki hivatalos felszólítást az arra vonatkozó határozat meghozatalára. A 2004. februári hivatalos felszólítás ugyanis megelőzi a szóban forgó kérelem benyújtását, ezért arra a felperes nem hivatkozhat. E körülményekre tekintettel az alperes úgy véli, hogy a keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani a Cosmos nevű hajó átadása tekintetében benyújtott mentességi kérelemre vonatkozó részében, mivel a keresetindítást megelőző alaki feltételeket nem teljesítették.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
33 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 111. cikke értelmében, ha az Elsőfokú Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre a kereset elbírálására, illetve ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, az Elsőfokú Bíróság – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
34 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 113. cikke értelmében, az Elsőfokú Bíróság hivatalból bármikor vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e, illetve a felek meghallgatását követően megállapíthatja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra.
35 Jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy elegendő információ áll a rendelkezésére az ügyiratok alapján ahhoz, hogy az eljárás folytatása nélkül határozzon.
36 Először meg kell határozni a jogvita tárgyát. A kereseti kérelem tárgya ugyanis egyrészt meglehetősen homályos, és csupán „a spanyol hatóságok által kért engedélyekre” hivatkozik. Másrészt, a keresetlevél nyolc engedély iránti kérelmet említ, amelyek közül a felszólításban csak hét került említésre.
37 Az Elsőfokú Bíróság ezzel kapcsolatban feltett kérdésére 2004. november 9‑én válaszolva a felperes kijelentette, hogy a kért mentességek, amelyekre a felszólításban és a keresetében utalt, és amelyek még mindig az alperes engedélyére várnak, a Balcagia, a Montefrisa IX, a Montecelo és az Enterprace nevű hajókra vonatkoznak. E tekintetben elismerte, hogy a jogvita tárgyát korlátozta. Ezenfelül, a felperes kifejtette, hogy a keresetlevelében a Cosmos nevű hajóra vonatkozó mentességi kérelemre való hivatkozás egyedüli célja az volt, hogy felhívja az Elsőfokú Bíróság figyelmét arra a tényre, hogy „a probléma továbbra is fennáll, és fenntartja a jogot új eljárás megindítására további, jelentős számú hajóra vonatkozó együttes felszólítás útján”. Ebből következően tehát a felperes egyrészt elállt keresetének a Pevegasa V, a Madre Rosa, az Oitz és a Ramos Primero nevű hajók mentességi kérelmére vonatkozó részétől, másrészt a jogvita tárgya nem terjed ki a Cosmos nevű hajó mentességi kérelmére sem.
38 Azt is ki kell továbbá emelni, hogy 2004. november 5‑én a spanyol hatóságok faxot küldtek az alperesnek, arról tájékoztatva őt, hogy a Calvopesca társaság visszavonta a Montefrisa IX és a Montecelo nevű hajók átadásával kapcsolatos mentességi kérelmét. Az Elsőfokú Bíróság erre vonatkozó kérdésére a felperes kifejtette, hogy a kereset e része nem vált okafogyottá, mivel az alperes még nem határozott a Balcagia és az Enterprace nevű hajókra vonatkozó kérelmekről.
39 A kereset tárgya tehát az annak megállapítása iránti kérelem, hogy a Bizottság intézményi mulasztást követett el a Balcagia és az Enterprace nevű hajókra vonatkozó mentességi kérelmek tekintetében.
40 E tekintetben először is ki kell emelni, hogy 2004. június 17‑én az alperes szolgálatai kedvezőtlen határozatot hoztak e két kérelemmel kapcsolatban.
41 Másodszor, meg kell említeni, hogy a spanyol hatóságok 2004. június 30‑án arról tájékoztatták az alperes szolgálatait, hogy kiegészítő információkat fognak vele közölni annak igazolására, hogy a halászati tevékenység csökkentésére vonatkozó kritériumot teljesítették. E szándék megerősítésre került a 2004. július 7‑én megküldött faxszal, amelyben az állt, hogy „az e levélben foglalt indokok alapján, a spanyol hatóságok azt kérik, hogy ne hozzanak döntést a levélben említett közös vállalkozások [két] projektjére vonatkozóan mindaddig, amíg a Bizottság nem vizsgálta meg a részére később elküldésre kerülő további információkat”.
42 Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy maga a felperes kérte az alperest, hogy ne hozzon a két kérelem tekintetében határozatot mindaddig, amíg a Bizottság nem vizsgált meg bizonyos kiegészítő információkat.
43 Tehát, az alperes értékelésének befolyásolására alkalmas új bizonyítékok felperes általi, felszólítást követő előterjesztése megszüntette az eljárási kötelezettséget, mivel az alperes – ezen új bizonyítékok előterjesztésének következtében – ésszerűen nem volt olyan helyzetben, hogy határozni tudjon a mentességi kérelmekről (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróságnak a T‑286/97. sz., Goldstein kontra Bizottság ügyben 1998. július 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2629. o.] 28. és 29. pontját).
44 Következésképpen, az alperes mulasztásának megállapítására irányuló keresetet, mint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant, el kell utasítani.
45 A teljesség érdekében továbbá meg kell jegyezni, hogy a keresetben foglalt ügyekre vonatkozóan a felperes nem adott később sem felszólítást. E tekintetben, meg kell jegyezni, hogy miután arra kérte az alperest, hogy ne hozzon határozatot a szóban forgó közös vállalkozások projektjei tekintetében, a felperesnek újból hivatalos felszólító eljárást kellett volna indítania az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset benyújtása előtt.
46 Az előzőekből következően a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
47 Az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑a értelmében az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az alperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)
a következőképpen határorozott:
1) Az Elsőfokú Bíróság a Balcagia és az Enterprace hajókkal kapcsolatos kérelmek tekintetében a keresetet elutasítja.
2) A kereset ezt meghaladó részéről nem szükséges határozni.
3) Az Elsőfokú Bíróság a felperest kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2005. január 10‑i nyilvános ülésen.