A HL-ben megjelent közlemények

 

Dominique Hardy által 2004. június 7-én az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága ellen benyújtott kereset

(T-208/04. sz. ügy)

(Az eljárás nyelve: francia)

Dominique Hardy, lakóhely: Coudeville-plage (Franciaország), képviseli Jean-François Péricaud, ügyvéd, 2004. június 7-én keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

elsődlegesen állapítsa meg az Európai Közösség felelősségét Hardy felé, mivel jogellenes módon fogadta el, majd a hajózási ügynökök számára hátrányosan alkalmazta a Közösségi Vámkódex 5. cikkét;

másodlagosan állapítsa meg az Európai Közösség felelősségét Hardy felé, mivel elfogadta, jóllehet törvényesen, majd alkalmazta a Közösségi Vámkódex 5. cikkét, mely rendkívüli és különleges kárt okozott számára;

kötelezze egyetemlegesen a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fizessenek meg Hardynak 60 510 eurót, másodlagosan 47 829 eurót mindkét esetben a jelen kereset benyújtásától számított, törvényes kamattal növelt összegben;

kötelezze egyetemlegesen a Tanácsot és a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A felperes állítása szerint a Bizottság által a francia állam elleni tagállami mulasztás megállapítása iránti eljárás kezdeményezését követően, Franciaország, abból a célból, hogy a francia törvényt a 2913/92 rendelet¹ 5. cikkével összhangba hozza, hatályon kívül helyezte a hajózási ügynökök testületének, melynek a felperes is tagja, a vámhatóság előtti eljárásra vonatkozó kizárólagos jogát. A felperes szerint, a kizárólagos jog eltörlése a 2913/92 rendelet 5. cikke alkalmazásának közvetlen következménye, és így közvetlenül felróható az Európai Közösségnek.

Elsődlegesen, a felperes érvelése szerint, a 2913/92 rendelet 5. cikk elfogadása jogellenes cselekmény, amely megalapozza a Közösség felelősségét.

Először a felperes állítja, hogy ez a cikk tévesen értelmezi az EK-Szerződés 45. cikkének eltérést megállapító rendelkezéseit, mivel a hajózási ügynöki foglalkozás, a vámra vonatkozó jogi szabályozás alkalmazásában, a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenység.

A felperes hivatkozik a jogbiztonság és a jogos feltevés védelme elvének sérelmére. A felperes állítja egyrészt, hogy a 2913/92 rendelet a "vámhatóság előtti képviselet" fogalmára vonatkozik, amely különbözik a "vámhatóság előtti eljárástól", ez utóbbit ténylegesen a hajózási ügynökök gyakorolják. E cikk analógián alapuló értelmezése a felperes szerint ellentétes a jogbiztonság elvével. Másrészt a felperes hivatkozik a jogos feltevés elvének téves értelmezésére, amely az átmeneti intézkedések hiányából, és abból fakad, hogy a francia hajózási ügynökök voltak az egyedüliek a Közösségben, akik állandóan ki voltak zárva a korábbi liberalizációs intézkedésekből.

A felperes hivatkozik továbbá az egyenlőség és az arányosság elvének az átmeneti intézkedések hiányából eredő sérelmére. A felperes hivatkozik végül a tulajdon tiszteletben tartásához fűződő jog megsértésére, mivel a kizárólagos jog megszüntetése a tevékenységüket át nem ruházhatóvá teszi, ami ezáltal értékét veszti.

Másodsorban, a felperes állítása szerint, a Közösség feltétlen felelősségét az elszenvedett kár rendkívüli és különleges jellege alapozza meg. A felperes szerint a kár rendkívüli, mivel a tevékenység gazdasági értékének és a haszonnak az elvesztése meghaladja a szokásos gazdasági kockázatot, és különleges, mert a hajózási ügynökök a gazdasági szereplőktől élesen elkülönülő kategóriát alkotnak.

____________

¹ - A Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (HL L 302, 1. o.)