AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (második tanács)
2008. május 14.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset – Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közösségi közbeszerzési eljárás – Ajánlat elutasítása– A közbeszerzési eljárás megszüntetéséről szóló határozat – Nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző kereset – Okafogyottság”
A T‑383/06. és T‑71/07. sz. ügyekben,
az Icuna.Com SCRL (székhelye: Braine‑le‑Château [Belgium], képviselik: J. Windey és P. De Bandt ügyvédek)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik: O. Caisou‑Rousseau és M. Ecker, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a T‑383/06. sz. ügyben egyrészt az Európai Parlament 2006. december 1‑jei azon határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amelyben az utóbbi elutasította az on‑line televíziós csatornájának létrehozására irányuló EP/DGINFO/WEBTV/2006/2003 jelzésű közbeszerzési eljárás 2. tétele (az adások tartalma) tekintetében a felperes által benyújtott ajánlatot, másrészt a 2006. december 1‑jei határozat elfogadása folytán a felperes által állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránti kérelme tárgyában, valamint a T‑71/07. sz. ügyben egyrészt az Európai Parlament 2007. január 31‑i azon határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amelyben az utóbbi megszüntette az on‑line televíziós csatornájának létrehozására irányuló EP/DGINFO/WEBTV/2006/0003 jelzésű közbeszerzési eljárást annak 2. tétele (az adások tartalma) tekintetében, másrészt a 2007. január 31‑i határozat elfogadása folytán a felperes által állítólagosan elszenvedett kár megtérítése iránti kérelme tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA(második tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök (előadó), K. Jürimäe és S. Soldevila Fragoso bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
Jogi háttér
1 Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o., a továbbiakban: költségvetési rendelet) 100. cikke értelmében:
„(1) Az engedélyezésre jogosult tisztviselő az ajánlati felhívással kapcsolatos dokumentációban és a szerződések odaítélésére vonatkozó szabályokban előzetesen megállapított kiválasztási és döntési kritériumokkal összhangban eldönti, hogy kinek ítélik oda a szerződést.
(2) Az ajánlatkérő tájékoztatja a határozat indokairól azon pályázókat vagy ajánlattevőket, akiknek az ajánlatát vagy pályázatát elutasították, és a sikeres pályázat jellemzőiről és viszonylagos előnyeiről, valamint a szerződést elnyerő ajánlattevő nevéről azon ajánlattevőket, akiknek a pályázata elfogadható, és akik ezt írásban kérik.
[…]”
2 A költségvetési rendelet 101. cikke szerint:
„Az ajánlatkérő a szerződés aláírása előtt elállhat a beszerzéstől, vagy törölheti az odaítélési eljárást anélkül, hogy a pályázók vagy ajánlattevők bármifajta ellentételezésre jogot formálhatnának.
A határozatot indokolni kell, és a pályázók vagy ajánlattevők tudomására kell hozni.”
3 A 2005. július 20‑i 1261/2005/EK, Euratom bizottsági rendelettel (HL L 201., 3. o.) módosított, a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 149. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében:
„(1) Az ajánlatkérő a lehető legrövidebb határidőn belül tájékoztatja a pályázókat és az ajánlattevőket a szerződés […] odaítéléséről, beleértve az indoklást, amelynek alapján úgy döntöttek, hogy nem kötnek szerződést […], amellyel kapcsolatban versenyeztetés történt, […] amelynek alapján úgy döntöttek, hogy újrakezdik az eljárást.
[…]
(3) A költségvetési rendelet 105. cikke értelmében a közösségi intézmények által saját számlájuk terhére odaítélt szerződések esetében az ajánlatkérők […] értesítenek valamennyi sikertelen ajánlattevőt vagy pályázót arról, hogy ajánlatukat vagy pályázatukat nem választották ki, minden esetben az ajánlat vagy pályázat elutasítása okának pontos megjelölésével.
A sikertelen ajánlattevők vagy pályázók elutasításáról történő értesítéssel egyidejűleg értesítik a nyertes ajánlattevőt az odaítélési döntésről, annak pontosításával, hogy az értesítés tárgyát képező döntés nem jelent kötelezettségvállalást az érintett ajánlatkérő részéről.
[…]”
A jogvita alapját képező tényállás
4 Az Európai Parlament 2006. május 6‑án hirdetményt tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében (HL S 87.), amelynek tárgya ezen intézmény on‑line televíziós csatornája volt. Ez az EP/DGINFO/WEBTV/2006/003 jelzésű ajánlattételi felhívás két tételt tartalmazott, amelyekből az egyik (az 1. tétel) a rendszer felépítésére és grafikus megtervezésére, a másik (a 2. tétel) az adások tartalmára vonatkozott.
5 A felperes Icuna.Com SCRL a Parallèles productions társasággal közösen – amellyel konzorciumot kívánt létrehozni – 2006. július 14‑én kelt levélben válaszolt az ajánlattételi felhívás 2. tételére (az adások tartalma).
6 A Parlament 2006. augusztus 7‑i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a szerződést neki ítélte oda (a továbbiakban: a 2006. augusztus 7‑i határozat). 2006. augusztus végén megtörtént a kapcsolatfelvétel a Parlamentben az e szerződésért felelős személy és a felperes között a szerződés aláírása időpontjának meghatározása céljából. Az eredetileg kiválasztott 2006. szeptember 1‑jei időpontot azonban többször elhalasztották.
7 Két elutasított ajánlattevő 2006. augusztus 14‑én, illetve 18‑án panaszlevelet küldött a Parlamentnek. A Parlamentben a szerződésért felelős személy 2006. szeptember 8‑i elektronikus levelében tájékoztatta a felperest a panaszokról, valamint arról, hogy azok miatt az ügyben további vizsgálat szükséges.
8 A Parlament médiaigazgatója, aki az engedélyezésre jogosult tisztviselő a szóban forgó közbeszerzési eljárásban, 2006. szeptember 14‑én arról tájékoztatta a felperest, hogy az ügy további vizsgálata során az értékelő bizottság által elkövetett nyilvánvaló értékelési hibát észlelt, aminek következtében a végrehajtási rendelet „149. cikke (3) bekezdésének szellemében” hatályon kívül helyezte a 2006. augusztus 7‑i határozatot. Arról is döntött, hogy a benyújtott ajánlatok újbóli vizsgálata érdekében új értékelő bizottságot hív össze. A felperes erre a levélre 2006. szeptember 19‑én válaszolt.
9 A Parlament 2006. szeptember 28‑i levelében azt kérte a felperestől, hogy küldje meg egyfelől hatósági erkölcsi bizonyítványt, másfelől a közelmúltban általa megvalósított projektek referenciáinak jegyzékét az azokhoz tartozó igazolásokkal, valamint a szerződés tárgyát képező szolgáltatások nyújtásához használni kívánt műszaki felszerelésnek a leírását. A felperes a kérésnek eleget téve 2006. október 2‑i levelében megküldte a kért iratokat.
10 Az új értékelő bizottság 2006. október 26‑án úgy döntött, hogy gazdasági szempontból a Mostra társaság ajánlata a legkedvezőbb, és javasolta a szerződés e társaságnak való odaítélését.
11 A felperes 2006. november 21‑én levelet írt az engedélyezésre jogosult tisztviselőnek, amelyben lényegében azt javasolta, hogy amennyiben az értékelő bizottság által hozandó új határozatra tekintettel szükséges, részletesen kifejti ajánlatát, adott esetben egy találkozó alkalmával.
12 A Parlament 2006. december 1‑jei határozatában elutasította a felperes által benyújtott ajánlatot (a továbbiakban: 2006. december 1‑jei határozat). Egyébiránt az ügy irataiból kitűnik, hogy a vitatott szerződést a Mostrának ítélték oda.
Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás
13 Először a felperes az Elsőfokú Bíróság Hivatalában 2006. december 19‑én iktatott keresetlevelével (T‑383/06. sz. ügy) keresetet indított a 2006. december 1‑jei határozat megsemmisítése iránt, valamint a határozattal neki okozott kár megtérítése iránti keresetet indított.
14 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalában ugyanezen a napon iktatott külön beadványában (T‑383/06. R. sz. ügy) a 2006. december 1‑jei határozat, és az adott esetben a Parlament és a Mostra közötti szerződés teljesítésének felfüggesztésére, valamint bizonyos dokumentumok beküldésére irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be.
15 A Parlament és a Mostra 2006. december 21‑én délelőtt aláírta a 2. tételre vonatkozó szerződést.
16 Az Elsőfokú Bíróság elnöke 2006. december 21‑én délután végzést hozott, amelyben az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének 2. §‑a alapján felfüggesztette a 2006. december 1‑jei határozat végrehajtását, továbbá kötelezte a Parlamentet, hogy amennyiben már szerződést kötött a Mostrával, annak teljesítését a jogerős végzés meghozataláig függessze fel (az Elsőfokú Bíróság elnöke T‑383/06. R. sz., Icuna.Com kontra Parlament ügyben 2006. december 21‑én hozott végzése [az EBHT‑ban nem tették közzé], a továbbiakban: 2006. december 21‑i végzés).
17 A T‑383/06. R. sz. ügyben az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel kapcsolatos tárgyalásra 2007. január 22‑én került sor. A tárgyalás jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság elnöke felszólította a Parlamentet, hogy „fontolja meg annak lehetőségét, hogy a [költségvetési] rendelet 101. cikkének megfelelően megszünteti az […] ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyát képező közbeszerzési eljárást, és új közbeszerzési eljárást indít”.
18 A felperes által az Elsőfokú Bíróság Hivatalának írt 2007. január 26‑i levél nyomán a Parlament 2007. január 31‑i levelében megküldte a Mostrával 2007. január 30‑án aláírt szerződésmódosítás másolatát; ennek értelmében a vitatott ajánlattételi felhívás 2. tételére vonatkozóan 2006. december 21‑én aláírt szerződést megszüntetik a Mostrának a 2006. december 1‑jei határozat végrehajtását felfüggesztő végzésről való tudomásszerzése pontos időpontjára, vagyis 2006. december 21‑én 17.14‑re visszamenőleges hatállyal. A Parlament ebben a levélben azt is megemlítette, hogy „ebből következően vissza kívánja vonni a szerződés odaítéléséről szóló határozatát”.
19 Az engedélyezésre jogosult tisztviselő 2007. január 31‑i határozatában megszüntette az eljárást, amelynek keretében a Mostrának ítélték oda a 2. tételre vonatkozó szerződést (a továbbiakban: 2007. január 31‑i határozat). Egyben javasolta, hogy a lehető leghamarabb tegyenek közzé új ajánlattételi felhívást.
20 A felperes 2007. február 7‑i levelében jelezte, hogy fenntartja a T‑383/06. R. sz. ügyben a 2006. december 1‑jei határozatra vonatkozóan benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, mivel a Parlamentnek nincs hatásköre a közbeszerzési eljárás megszüntetésére.
21 Az Elsőfokú Bíróság elnöke a T‑383/06. R. sz., Icuna.Com kontra Parlament ügyben 2007. február 26‑án hozott végzésében [az EBHT‑ban nem tették közzé] úgy ítélte meg, hogy a T‑383/06. R. sz. ügyben benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem okafogyottá vált, mivel a Parlament és a Mostra közös megegyezéssel megszüntette a szerződést, és a Parlament egyértelműen jelezte, hogy semmilyen formában nem kívánja végrehajtani a 2006. december 1‑jei határozatot.
22 A felperes az Elsőfokú Bíróság Hivatalában 2007. március 9‑én iktatott keresetlevelével (T‑71/07. sz. ügy) a 2007. január 31‑i határozat megsemmisítése, valamint a határozattal neki okozott kár megtérítése iránti keresetet indított.
23 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalában ugyanezen a napon iktatott külön beadványában azt is kérte, hogy az Elsőfokú Bíróság erről a keresetről az eljárási szabályzat 76a. cikke alapján gyorsított eljárásban határozzon.
24 Ezenkívül a felperes az Elsőfokú Bíróság Hivatalában 2006. augusztus 21‑én iktatott külön beadványában (T‑71/07. R. sz. ügy) arra irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, hogy egyfelől az Elsőfokú Bíróság elnöke az eljárási szabályzat 105. cikkének 2. §‑a alapján a Parlament észrevételeinek benyújtását megelőzően határozzon, másfelől függessze fel a 2007. január 31‑i határozat végrehajtását.
25 2007. március 16‑án a vitatott szerződésre vonatkozó újabb ajánlattételi felhívást tettek közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítésében (HL S 53.).
26 A Parlament 2007. március 22‑én benyújtott külön beadványában az eljárási szabályzat 114. cikke 1. §‑a szerinti elfogadhatatlansági kifogást emelt a T‑71/07. sz. ügyben.
27 Az Elsőfokú Bíróság második tanácsa 2007. április 2‑án elutasította a felperes azon kérelmét, hogy a T‑71/07. sz. ügyben gyorsított eljárásban döntsön.
28 Az Elsőfokú Bíróság elnöke a T‑71/07. R. sz., Icuna.Com kontra Parlament ügyben 2007. május 4‑én hozott végzésében (az EBHT‑ban nem tették közzé) elutasította a T‑71/07. R. sz. ügyben benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, a költségekről pedig nem határozott.
29 Az Elsőfokú Bíróság kérésére a Parlament 2007. december 20‑án, a felperes pedig 2008. január 7‑én észrevételeket nyújtott be a T‑383/06. sz. és a T‑71/07. sz. ügy esetleges egyesítéséről.
30 A második tanács elnöke az egyesítés kérdését az eljárási szabályzat 50. cikke 1. §‑ának megfelelően a második tanács elé utalta. Mivel a T‑383/06. sz. és a T‑71/07. sz. ügyben benyújtott keresetek összefüggnek, az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy a jelen végzéssel egyesíti a két ügyet.
A felek kérelmei
31 A felperes a T‑383/06. sz. ügyben azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– semmisítse meg a 2006. december 1‑jei határozatot;
– állapítsa meg a Közösség szerződésen kívüli felelősségét, és kötelezze az Európai Parlamentet arra, hogy fizessen neki 58 700 eurót az ajánlattételi felhívás keretében felmerült költségek és a jó hírnevét ért sérelem miatti nem vagyoni kár megtérítéseként, valamint e kár felbecsülésére jelöljön ki szakértőt;
– a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
32 A Parlament a T‑383/06. sz. ügyben azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a megsemmisítés iránti kérelmet;
– utasítsa el a kártérítés és a szakértő kijelölése iránti kérelmeket;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
33 A felperes a T‑71/07. sz. ügyben azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást mint nyilvánvalóan megalapozatlant;
– vagy másodlagosan arról az eljárást befejező határozatban döntsön;
– a Parlamentet kötelezze az elfogadhatatlansági kifogás miatt keletkezett többletköltségek viselésére;
– semmisítse meg a 2007. január 31‑i határozatot;
– állapítsa meg a Közösség szerződésen kívüli felelősségét, kötelezze kártérítésre az Európai Parlamentet a megtámadott határozat miatt őt ért kár egésze tekintetében, és jelöljön ki szakértőt e kár összegének felbecsülésére;
– a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
34 A Parlament a T‑71/07. sz. ügyben emelt elfogadhatatlansági kifogásában azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant,
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
35 Az eljárási szabályzat 111. cikke értelmében, ha a kereset jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, az Elsőfokú Bíróság – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat.
36 Egyébiránt az eljárási szabályzat 113. cikke értelmében az Elsőfokú Bíróság hivatalból a felek meghallgatását követően bármikor megállapíthatja, hogy a kereset okafogyottá vált, és már nincs szükség határozathozatalra.
1. A T‑71/07. sz. ügyben benyújtott keresetről
37 A T‑71/07. sz. ügyben a Parlament által emelt elfogadhatatlansági kifogásról az eljárási szabályzat 114. cikke 4. §‑a első bekezdésének megfelelően az eljárást befejező határozatban kell dönteni.
Az elfogadhatóságról
A felek érvei
38 Az elfogadhatatlansági kifogásban a Parlament azt állítja, hogy egyfelől a 2007. január 31‑i határozat sem közvetlenül, sem személyében nem érinti a felperest, akinek másfelől semmilyen érdeke nem fűződik a számára sérelmet nem okozó említett határozat megsemmisítéséhez.
39 A Parlament hozzáteszi, hogy a közbeszerzési eljárás, amelynek eredménye a szerződés odaítélése a Mostrának, megbonthatatlan egységet képez. Úgy véli, csak arra volt lehetősége, hogy a felperes ajánlatát elutasító és a szerződést a Mostrának odaítélő határozatot hozzon. Szerinte a szerződést semmilyen körülmények között nem lehetett volna annak a vállalkozásnak ítélni, amely nem felelt meg a kiválasztási szempontoknak. Nem szorítkozhatott tehát arra, hogy az értékelési eljárás felperesre nézve kedvező vonatkozásai fenntartása mellett egyedül a felperes ajánlatát elutasító 2006. december 1‑jei határozatot vonja vissza.
40 A felperes vitatja a Parlament érveit. Egyfelől azt hozza fel, hogy a 2007. január 31‑i határozat őt közvetlenül érinti, mivel hatályon kívül helyezi az őt a sikeres ajánlattevőnek nyilvánító 2006. augusztus 7‑i határozatot, és következményeként viselnie kell az új közbeszerzési eljárásban való részvétellel és az érdekei bírósági úton történő érvényesítésével járó költségeket, valamint emiatt a T‑383/06. sz. ügyben benyújtott keresete keretében nem téríttetheti meg a 2006. december 1‑jei határozat következtében őt ért kárt.
41 Másfelől a felperes úgy véli, hogy őt a 2007. január 31‑i határozat személyében is érinti, mert a T‑383/06. R. sz. ügyben általa kezdeményezett előzetes intézkedés iránti eljárás következményeként elfogadott határozat kérelmezője ő maga volt. Ezenfelül helyzete abban is különbözik a többi ajánlattevőjétől, hogy eredetileg egyedül neki ítélték oda a szóban forgó szerződést. Végül pedig a 2007. január 31‑i határozat hátrányosan érinti a T‑383/06. sz. ügyben benyújtott kártérítés iránti kérelmének eredményét.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
42 Az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat a neki címzett határozat, vagy az olyan határozat ellen, amelyet ugyan rendeletként vagy egy másik személyhez címzett határozatként hoztak, de őt közvetlenül és személyében érinti.
43 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperes nem címzettje a 2007. január 31‑i határozatnak.
44 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy valamely személyt egy közösségi jogi aktus az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érintsen, a szóban forgó közösségi jogi aktusnak közvetlen joghatásokat kell kiváltania az érintett jogi helyzete tekintetében, alkalmazásának tisztán automatikus jellegűnek kell lennie, és az aktus csak a közösségi jogból eredhet, köztes jogszabályok alkalmazása nélkül (lásd a Bíróság C‑386/96. sz., Dreyfus kontra Bizottság ügyben 1998. május 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑2309. o.] 43. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
45 Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítélete [EBHT 1963., 197. o. és 223. o.], a C‑11/82 sz., Piraiki‑Patraiki és társai kontra Bizottság ügyben 1985. január 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1985., 207. o.] 11. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑435/93. sz., ASPEC és társai kontra Bizottság ügyben 1995. április 27‑én hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑1281. o.] 62. pontja).
46 Végül a természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak akkor elfogadható, ha a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez. Az érdeknek létre kellett jönnie, és fenn kell állnia, továbbá azt a kereset benyújtásának időpontjára vonatkozóan kell elbírálni (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑141/03. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1197. o.] 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a T‑136/05. sz., Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 34. pontját).
47 A jelen ügyben a 2007. január 31‑i határozat közvetlen hatással van az érintett jogi helyzetére. A közbeszerzési eljárás egészének megszüntetéséről lévén szó, a 2007. január 31‑i határozat maga után vonja a felperes ajánlatát elutasító 2006. december 1‑jei határozat, a szerződést a felperesnek odaítélő határozatot hatályon kívül helyező 2006. szeptember 14‑i határozat, valamint a szerződést a felperesnek odaítélő 2006. augusztus 7‑i határozat hatályon kívül helyezését is. A 2007. január 31‑i határozat tehát közvetlenül érinti a felperest. Ugyanebből az okból ez a határozat sérelmet okoz a felperesnek, akinek tehát érdeke fűződik annak megsemmisítéséhez.
48 A felperest azért is személyében érinti a 2007. január 31‑i határozat, mivel a megszüntetett közbeszerzési eljárás keretében ő volt az egyetlen ajánlattevő, akinek odaítélték a szerződést. Ez a körülmény egyéníti őt az összes többi sikertelen ajánlattevőhöz képest.
49 Következésképpen el kell utasítani a Parlament által a felperesnek a T‑71/07. sz. ügyben benyújtott keresete ellen emelt elfogadhatatlansági kifogást.
A megsemmisítés iránti kérelemről
A felperes érvei
50 A T‑71/07. sz. ügyben benyújtott megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztására a felperes két jogalapra hivatkozik. Az első jogalap az aktus megalkotója hatáskörének hiányán és a költségvetési rendelet 101. cikkének megsértésén alapul. A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A Parlament a T‑71/07. sz. ügyben nem nyújtott be ellenkérelmet, tehát nem nyilatkozott a megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására felhozott jogalapokról.
– Az aktus megalkotója hatáskörének hiányán és a költségvetési rendelet 101. cikkének megsértésén alapuló első jogalapról
51 A felperes azt állítja, hogy nincs olyan közösségi jogi rendelkezés, amely felhatalmazná az engedélyezésre jogosult személyt arra, hogy a sikeres ajánlattevővel kötött szerződés aláírását követően hatályon kívül helyezze a szerződést odaítélő határozatot. Következésképpen sem a 2006. december 21‑i végzés, sem az Elsőfokú Bíróság elnöke által az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel kapcsolatos 2007. január 22‑i tárgyaláson tett felszólítás nem lehet jogalapja a 2007. január 31‑i határozatnak.
52 A felperes szerint még ha a 2007. január 31‑i határozat alapulhatna is a költségvetési rendelet 101. cikkén, e rendelkezés alkalmazásának feltételei a jelen ügyben akkor sem teljesülnek. A költségvetési rendelet 101. cikke ugyanis úgy korlátozza az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárás megszüntetésére vonatkozó hatáskörét, hogy ilyen határozatot csak a sikeres ajánlattevővel kötött szerződés aláírásáig hozhat. Márpedig a Parlament 2006. december 21‑én kötött szerződést a Mostrával, vagyis több mint egy hónappal a 2007. január 31‑i határozat elfogadását megelőzően.
53 A felperes úgy véli, a közbeszerzési eljárás megszüntetéséről egyébként sem lehet szó, mivel a szerződést a 2006. augusztus 7‑i határozattal már jogszerűen neki ítélték.
54 Ezenkívül szerinte a Mostrával kötött szerződés megszüntetése nem jelenti azt, hogy azt alá sem írták. Egyébiránt a megszüntetés nem érinti a szerződés valamennyi joghatását, mivel hatálya attól az időponttól kezdődik, amikor a Mostra tudomást szerzett a szerződés teljesítésének felfüggesztéséről. A felperes szerint tehát az ez előtt keletkezett joghatások fennmaradnak.
55 A felperes azt állítja továbbá, hogy a 2007. január 31‑i határozat sérti a költségvetési rendelet 101. cikkét, mivel a közbeszerzési eljárás megszüntetése csak a 2. tételre vonatkozik. Ez a rendelkezés ugyanis nem teszi lehetővé a közbeszerzési eljárás részleges megszüntetését. A felperes számára egyértelmű, hogy mivel az 1. és a 2. tétel ugyanannak az ajánlattételi felhívásnak a része, az esetleges megszüntetésnek az egész eljárásra, vagyis az 1. tétel odaítélésére is vonatkoznia kellett volna.
– Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló második jogalapról
56 A felperes azt állítja, hogy a 2007. január 31‑i határozat sérti a költségvetési rendelet 101. cikkében és a végrehajtási rendelet 149. cikkének (1) bekezdésében szereplő indokolási kötelezettséget, amely általános jogelvként alkalmazandó.
57 Szerinte a 2007. január 31‑i határozatból nem érthetők meg azok az indokok, amelyek alapján a Parlament a szóban forgó intézkedést meghozta. Az Elsőfokú Bíróság elnökének „felszólítására” való hivatkozás nem elegendő a 2007. január 31‑i határozat indokolásaként. Ráadásul ez a hivatkozás ellentétes a 2007. január 31‑i határozat többi részével, mivel a Parlament számára a 2007. január 31‑i határozat „semmiképpen nem jelenti annak elismerését, hogy a szerződés első odaítéléséről szóló határozatot hatályon kívül helyező és az új értékelő bizottságot kijelölő 2006. szeptember [14]‑i határozat nem volt helyes lépés”.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
– Az aktus megalkotója hatáskörének hiányán és a költségvetési rendelet 101. cikkének megsértésén alapuló első jogalapról
58 Meg kell állapítani, hogy a Parlamentnek volt hatásköre a 2007. január 31‑i határozat elfogadására. A felperes ezzel ellentétes véleménye a költségvetési rendelet 101. cikke első bekezdésének téves értelmezésén alapul; ez a rendelkezés arra irányul, hogy arra az esetre nézve, ha az ajánlatkérő eláll a szerződéskötéstől, vagy megszünteti a közbeszerzési eljárást, szabályozza egyfelől az ajánlattevők és az ajánlatkérő érdekei, másfelől a közérdek – amelyet az ajánlatkérőnek követnie kell – közötti konfliktust. E rendelkezés alkalmazását illetően ugyanis két szakaszt kell megkülönböztetni.
59 A szerződésnek a kiválasztott ajánlattevővel való aláírása előtti első szakaszban az ajánlattevő még nincs kötelezve semmire, és így a közérdek védelmére vonatkozó feladata keretében szabadon elállhat a szerződéskötéstől, vagy megszüntetheti a közbeszerzési eljárást. A költségvetési rendelet 101. cikke ebben az esetben kizárja, hogy a pályázók vagy az ajánlattevők az elállás vagy a megszüntetés okán bármifajta ellentételezésre jogot formálhassanak.
60 A szerződés aláírása utáni második szakaszban az ajánlatkérőt köti a szerződés a kiválasztott ajánlattevő viszonylatában. Főszabály szerint tehát többé már nem állhat el a szerződéstől, és egyoldalúan nem szüntetheti meg a közbeszerzési eljárást. Erre csak kivételes körülmény esetén kerülhet sor; a jelen esetben ilyen körülmény az, hogy a szerződő felek közös megegyezéssel elállnak a szerződéstől.
61 A költségvetési rendelet 101. cikke első bekezdésének a felperes által javasolt, ezzel ellentétes értelmezése, amely alapján az ajánlatkérő a szerződés aláírása után nem szüntetheti meg a közbeszerzési eljárást – még akkor sem, ha a sikeres ajánlattevő lemond szerződéses pozíciójáról –, a jelen ügyhöz hasonló helyzetekben – amikor az ajánlatkérő a szerződés aláírása után szabálytalanságot állapít meg a közbeszerzési eljárásban – azzal a veszéllyel járna, hogy az eljárásban részt vevők patthelyzetbe kerülnek. Egyfelől a szerződés teljesítésével kitennék magukat annak a veszélynek, hogy elrendelik számukra a szerződés teljesítésének felfüggesztését – ahogyan az a jelen ügyben ideiglenes jelleggel meg is történt –, vagy az egyik sikertelen ajánlattevő által az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott kereset nyomán megsemmisítik a szerződés odaítéléséről hozott határozatot. Másfelől az ajánlatkérő nem tudná megszüntetni az eljárást, vagy nem tudna elállni a szerződéstől még akkor sem, ha a sikeres ajánlattevő – a jelen ügyhöz hasonlóan – hajlandó lenne elállni a szerződéstől. Márpedig a költségvetési rendelet 101. cikke nem értelmezhető úgy, mint amely akadálya a szerződő felek azon közös akaratának, hogy a szerződést a teljesítés megkezdése nélkül megszüntessék. Ilyen helyzetben tehát az ajánlatkérőnek jogában kell álljon, hogy megszüntesse a közbeszerzési eljárást.
62 Következésképpen a költségvetési rendelet 101. cikkének célja és a jogbiztonság elve alapján meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Parlamentnek volt hatásköre a közbeszerzési eljárás megszüntetésére.
63 Azt is meg kell állapítani, hogy a Parlament a két tétel külön kezelésével nem sértette meg a költségvetési rendelet 101. cikkét. Bár a két tétel bizonyos mértékben összefügg, mivel ugyanazon ajánlattételi felhívás részei, ennek ellenére önállóak. Egyfelől különböző tárgyuk volt: a rendszer felépítése és grafikus megtervezése (1. tétel), illetve az adások tartalma (2. tétel). Másfelől az 1. tételre vonatkozó eljárást a 2. tételre vonatkozótól teljesen függetlenül folytatták le, amelynek keretében a szerződések különböző és egymással kapcsolatban nem álló ajánlattevőknek is odaítélhetők voltak.
– Az indokolási kötelezettség megsértésén alapuló második jogalapról
64 Emlékeztetni kell arra, hogy a költségvetési rendelet 101. cikkének második bekezdése szerint a közbeszerzési eljárást megszüntető határozatot indokolni kell, és a pályázók vagy ajánlattevők tudomására kell hozni.
65 A végrehajtási rendelet 149. cikkének (1) bekezdése értelmében az ajánlatkérő a lehető legrövidebb határidőn belül tájékoztatja a pályázókat és az ajánlattevőket a közbeszerzési szerződés odaítélésével kapcsolatban hozott határozatokról, megjelölve azokat az indokokat, amelyek alapján eláll a szerződés odaítélésétől.
66 E rendelkezések és általánosabb értelemben az EK 253. cikkben előírt általános indokolási kötelezettség alapján a Parlamentnek a közbeszerzési eljárást megszüntető határozatával egyidejűleg közölnie kellett volna e határozat indokait (erre vonatkozóan lásd az Elsőfokú Bíróság T‑271/04. sz., Citymo kontra Bizottság ügyben 2007. május 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑1375. o.] 100. pontját).
67 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség terjedelme a szóban forgó jogi aktus természetétől és az aktus elfogadásának hátterében álló összefüggésektől függ. Az indokolásból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az intézmény érvelésének oly módon, hogy egyrészről az érdekeltek a jogaik védelme érdekében megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és meggyőződhessenek arról, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy sem, illetve másrészről, hogy a közösségi bíróság gyakorolhassa jogszerűségi felülvizsgálatát (a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontja, az Elsőfokú Bíróság T‑109/01. sz., Fleuren Compost kontra Bizottság ügyben 2004. január 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑127. o.] 119. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság elnöke T‑195/05. R. sz., Deloitte Business Advisory kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 20‑án hozott végzésének [EBHT 2005., II‑3485. o.] 108. pontja).
68 Végül, ami közelebbről a jogi aktus jogalapját illeti, az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a meghatározott rendelkezésre történő hivatkozás elmulasztása nem feltétlenül jelent alapvető hiányosságot abban az esetben, ha a jogi aktus jogalapja annak egyéb elemei alapján is meghatározható; az ilyen kifejezett hivatkozás csak akkor elengedhetetlen, ha ennek hiányában az érdekeltek, valamint a közösségi bíróság bizonytalanságban maradnának a pontos jogalapot illetően (a Bíróság 45/86. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1987. március 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1987., 1493. o.] 9. pontja).
69 A jelen ügyben előzetesen meg kell állapítani, hogy a felperes a T‑71/07. R. sz. ügybeli ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében megkapta az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel kapcsolatos 2007. január 22‑i tárgyalás jegyzőkönyvéhez fűzött 2007. január 31‑i parlamenti észrevételek másolatát, beleértve többek között a közbeszerzési eljárást megszüntető határozat tervezetének másolatát, valamint a közbeszerzési eljárást megszüntető 2007. január 31‑i határozat másolatát.
70 Márpedig – ahogyan azt a felperes is elismeri a T‑71/07. sz. ügyben benyújtott keresetében – a Parlament a 2007. január 31‑i észrevételeiben jelezte, hogy a 2007. január 31‑i határozatot a költségvetési rendelet 101. cikkére kívánja alapítani. Ezenkívül e határozat preambulumbekezdéseiben szerepelt, hogy egyrészt a 2006. december 21‑i végzés a jogerős döntés meghozataláig megtiltotta a Parlament számára a közbeszerzési szerződés teljesítését, másrészt az Elsőfokú Bíróság elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelemmel kapcsolatos tárgyaláson felszólította a Parlamentet, hogy vizsgálja meg a közbeszerzési eljárás megszüntetésének és új eljárás indításának lehetőségét, harmadrészt a Parlament és a Mostra egyetértettek abban, hogy a 2006. december 21‑i végzés lehetetlenné tette a szerződés ésszerű időn belül való teljesítését, és ezért közös megegyezéssel elállnak ettől a szerződéstől.
71 A 2007. január 31‑i határozat elfogadásának körülményeiből és indokolásából kitűnik tehát, hogy a Parlament úgy vélte, nem maradt más lehetősége, mint a közbeszerzési eljárás megszüntetése a költségvetési rendelet 101. cikke alapján annak elkerülése érdekében, hogy az on‑line tévére vonatkozó projektjének megvalósítása jelentős késést szenvedjen. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a 2007. január 31‑i határozatban szereplő indokolásból egyértelműen kitűnik az általa követett gondolatmenet.
72 Ez az indokolás lehetővé teszi, hogy a felperes érvényesítse jogait, és az Elsőfokú Bíróság gyakorolja felülvizsgálati hatáskörét.
73 A fentiek alapján el kell utasítani a felperes által felhozott két jogalapot és – nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöző jellege miatt – a T‑71/07. sz. ügyben benyújtott megsemmisítés iránti kérelmet.
A kártérítési kérelemről
A felperes érvei
74 A felperes a Közösségnek az EK 288. cikk második bekezdése értelmében vett szerződésen kívüli felelősségére hivatkozik. Úgy véli, hogy az általa a megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására felhozott indokok összessége alapján nyilvánvaló, hogy a Parlament a 2007. január 31‑i határozat elfogadásával végződő eljárás keretében több jogsértést is elkövetett. Szerinte e jogsértések – akár magukban, akár együttesen – a közösségi jog súlyos megsértését jelentik.
75 A felperes egyfelől azt állítja, hogy őt a 2006. augusztus 7‑i határozatból származó előnyök elvesztéséhez kötődő kár érte a 2007. január 31‑i határozat miatt, illetve abból fakadóan, hogy a Parlament jogellenesen indította el a közbeszerzési eljárást, amelynek eredményeként a szerződést más ajánlattevőnek ítélték oda. E kár ugyan nehezen összegszerűsíthető, de az új közbeszerzési eljárásban való részvételhez köthető, közvetlenül fenyegető és előre látható költségekből áll. A felperes másfelől azt állítja, hogy nem vagyoni kár érte. A 2007. január 31‑i határozat ugyanis megismétli a 2006. december 1‑jei határozatban az ajánlata elutasításának alapjául felhozott negatív értékelést, ami veszélyezteti jóhírnevét. A nem vagyoni kár a szerződés teljes értékének körülbelül 10%‑a; a pontos összeget az Elsőfokú Bíróság által kijelölt szakértő határozhatná meg.
76 A Parlament a T‑71/07. sz. ügyben nem nyújtott be ellenkérelmet, és így nem nyilatkozott a kártérítési kérelem alátámasztására felhozott jogalapokról.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
77 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Közösségnek az EK 288. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelőssége fennállásához több feltételnek kell teljesülnie, nevezetesen az intézmények kifogásolt cselekményének jogellenesnek, a kárnak pedig ténylegesnek kell lennie, továbbá a kifogásolt cselekmény és az említett kár között okozati összefüggésnek kell fennállnia (a Bíróság 153/73. sz., Holtz & Willemsen kontra Tanács és Bizottság ügyben 1974. július 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1974., 675. o.] 7. pontja, és az Elsőfokú Bíróság T‑19/01. sz., Chiquita Brands és társai kontra Bizottság ügyben 2005. február 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑315. o.] 76. pontja).
78 Mivel a felelősség e három feltételének együttesen kell fennállnia, bármelyiknek a hiánya elegendő a kártérítési kereset elutasításához (a Bíróság C‑257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5251. o.] 14. pontja és az Elsőfokú Bíróság T‑43/98. sz., Emesa Sugar kontra Tanács ügyben 2001. december 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑3519. o.] 59. pontja).
79 Az első feltételnek, vagyis a közösségi intézmény kifogásolt jogellenes magatartásának olyan jogsértésből kell állnia, amely a személyek részére jogokat biztosító valamely jogszabály kellően súlyos megsértését képezi (a Bíróság C‑352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑5291. o.] 42. pontja).
80 A jelen ügyben a felperes lényegében a megsemmisítés iránti kérelme alátámasztására felhozott jogalapokra hivatkozik annak bizonyítására, hogy a jogsértések a közösségi jog kellően súlyos megsértését jelentik.
81 Márpedig fentebb megállapításra került, hogy a felperes által benyújtott megsemmisítés iránti kérelem – a Parlament jogellenes magatartásának hiányában – nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöz. Mivel a jelen ügyben a kártérítési kérelem ugyanazokon az érveken alapul, mint a megsemmisítés iránti kérelem, meg kell állapítani, hogy az valamely, a személyek részére jogokat biztosító jogszabály kellően súlyos megsértésének hiányában szintén nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülöz.
82 Következésképpen el kell utasítani a T‑71/07. sz. ügyben benyújtott kártérítési kérelmet mint nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülözőt.
2. A T‑383/06. sz. ügyben benyújtott keresetről
A megsemmisítés iránti kérelemről
83 Az Elsőfokú Bíróság felszólítására a felek a T‑383/06. sz. ügybeli beadványváltás második körének alkalmával nyilatkoztak a vitatott közbeszerzési eljárást törlő 2007. január 31‑i határozatnak a jelen ügyre vonatkozó következményeiről.
A felek érvei
84 A felperes úgy véli, hogy a 2007. január 31‑i határozatot hatáskörrel nem rendelkező szerv fogadta el, és ezért nem szüntetheti meg a 2006. december 1‑jei határozat joghatásait. Szerinte az ajánlattételi felhívás és az azzal összefüggő határozatok valamennyi joghatása továbbra is fennáll. Következésképpen a T‑383/06. sz. ügyben benyújtott megsemmisítés iránti kereset nem vált okafogyottá.
85 A felperes következtetése alátámasztására lényegében ugyanazokat az érveket hozza fel, mint amelyeket a T‑71/07. sz. ügyben benyújtott megsemmisítés iránti kérelmeit alátámasztó jogalap kapcsán kifejtett (lásd fentebb az 51–55. pontot).
86 A Parlament vitatja a felperes érveit, mert úgy ítéli meg, hogy egyfelől a közbeszerzési eljárás egészének a 2007. január 31‑i határozattal való megszüntetése ipso facto a 2006. december 1‑jei határozat hatályon kívül helyezésével járt, másfelől volt hatásköre az említett határozat meghozatalára.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
87 Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes megsemmisítés iránti kérelme a 2006. december 1‑jei határozatra irányul, amelyet a 2007. január 31‑i határozat hatályon kívül helyezett. Márpedig a közbeszerzési eljárást megszüntető 2007. január 31‑i határozat jogszerűsége a T‑71/07. sz. ügyben benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgya volt, amely nyilvánvaló megalapozatlanság okán a fenti 73. pontban elutasításra került.
88 Következésképpen a 2007. január 31‑i határozat valamennyi joghatása továbbra is fennáll. E körülmények között az Elsőfokú Bíróság úgy tekinti, hogy a 2006. december 1‑jei határozatnak a 2007. január 31‑i határozattal való hatályon kívül helyezése ugyanazzal az eredménnyel járt, mint amelyet a felperes a T‑383/06. sz. ügyben benyújtott megsemmisítés iránti kérelmében el akart érni, jelesül a 2006. december 1‑jei határozatot törölték (erre vonatkozóan lásd az Elsőfokú Bíróság T‑26/97. sz., Antillean Rice Mills kontra Bizottság ügyben 1997. szeptember 17‑én hozott végzésének [EBHT 1997., II‑1347. o.] 15. pontját).
89 Következésképpen a T‑383/06. sz. ügyben benyújtott megsemmisítés iránti kérelem okafogyottá vált, és ezért az eljárási szabályzat 113. cikkének megfelelően már nincs szükség határozathozatalra.
A kártérítési kérelemről
A felek érvei
90 A felperes a Közösségnek az EK 288. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségére hivatkozik. Úgy ítéli meg, hogy a megsemmisítés iránti kérelem alátámasztására felhozott indokok összessége alapján nyilvánvaló, hogy a Parlament a 2006. december 1‑jei határozat elfogadásával végződő eljárás keretében több jogsértést is elkövetett.
91 A T‑383/06. sz. ügyben benyújtott megsemmisítés iránti kérelmében a felperes egyfelől a 2006. december 1‑jei határozat elfogadásával végződő eljárás amiatti nyilvánvaló jogellenességét hozta fel, hogy a Parlamentnek nem volt hatásköre, valamint megsértette a költségvetési rendelet 101. cikkét és a végrehajtási rendelet 149. cikkét. Másfelől azt állítja, hogy figyelmen kívül hagyták az ajánlattételi felhívásban meghatározott szempontokat, valamint az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és az indokolási kötelezettség elvét.
92 A felperes szerint ezek a jogsértések – önmagukban is, de együttesen mindenképpen – a közösségi jog súlyos megsértését jelentik.
93 Úgy véli, az őt ért kár nehezen összegszerűsíthető. Egyfelől a közbeszerzési eljárásban való részvételhez köthető, 58 700 euró összegű költségekből, másfelől a jó hírneve esetleges veszélybe kerüléséből eredő, közvetlenül fenyegető és előre látható nem vagyoni kárból áll. A nem vagyoni kár a szerződés teljes értékének körülbelül 10%‑a; a pontos összeget az Elsőfokú Bíróság által kijelölt szakértő határozhatná meg.
94 A Parlament úgy ítéli meg, hogy a felperes megalapozatlanul kér a közbeszerzési eljárásban való részvétele költségeire vonatkozó kártérítést, mivel egyfelől a Parlament által odaítélt szerződésekre alkalmazandó általános szerződési feltételek 4. cikke kifejezetten kizárja ennek lehetőségét, másfelől a felperes semmilyen olyan adattal nem szolgált, amely miatt el kellene térni az ítélkezési gyakorlat azon elvétől, amely szerint az ajánlattevőnél az ajánlati felhívásban való részvétele miatt felmerült kiadások és költségek nem minősülhetnek kártérítés útján megtéríthető kárnak.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
95 Először is a megszüntetett közbeszerzési eljárásban való részvétel miatti költségekből álló állítólagos kárt illetően meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy okozati összefüggés áll fenn az egyfelől a Parlament kifogásolt magatartása – jelesül a vitatott közbeszerzési eljárás keretében elkövetett állítólagos jogsértések –, másfelől az ebben az eljárásban való részvétele miatti költségekből álló kár között. Még ha feltételezzük is, hogy a 2006. szeptember 14‑i és december 1‑jei határozatokkal végződő eljárás, valamint a határozatok maguk jogellenesek voltak, aminek következtében a felperes még élvezhetné a szerződést eredetileg neki ítélő 2006. augusztus 7‑i határozat joghatásait, ez utóbbi határozat egyáltalán nem teremtett jogot számára a szerződés megkötésére. Éppen ellenkezőleg, a 2006. augusztus 7‑i határozat a végrehajtási rendelet 149. cikke (3) bekezdése második albekezdésének megfelelően kifejezetten kimondta, hogy nem tekinthető a Parlament általi kötelezettségvállalásnak, és ez utóbbi szerződő hatóságként a szerződés aláírásáig megszüntetheti a közbeszerzési eljárást anélkül, hogy a felperes bármifajta ellentételezésre jogot formálhatna. Márpedig a jelen ügyben éppen ez következett be a 2007. január 31‑i határozat eredményeként. Mindezekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Parlament kifogásolt magatartása és a felperes által említett kár között nincs okozati összefüggés.
96 Másodszor a felperes az őt ért állítólagos nem vagyoni kárt sem bizonyítja. Azt állítja, hogy ajánlatának elutasítását a 2006. december 1‑jei határozatban nagyon negatív értékeléssel indokolják, amely az érdekeltek körében gyorsan ismertté válhat, és így súlyosan veszélyezteti jó hírnevét.
97 Meg kell azonban jegyezni, hogy a felperes nem részletezi, hogy melyek azok a negatív megállapítások, amelyek veszélyeztetik a jó hírnevét. A felperes ajánlatát elutasító 2006. december 1‑jei határozatban a Parlament úgy érvel, hogy a felperes műszaki és pénzügyi képességeit tekintve nem felel meg a kiválasztási szempontoknak. Egyértelmű, hogy ez szükségképpen negatív megítélést vált ki az ajánlat minőségét vagy az ajánlattevő képességeit illetően. E negatív értékelésből azonban elvben nem vonható le olyan következtetés, hogy az veszélyezteti a szóban forgó ajánlattevő jó hírnevét, feltéve hogy vitathatatlanul és tényszerűen került megfogalmazásra.
98 A Parlamentnek ugyanis az odaítélésről szóló határozat meghozatala – és különösen annak indokolása – érdekében ellenőriznie kellett, hogy a benyújtott ajánlatok megfelelnek‑e a kiválasztási szempontoknak. Ebben a tekintetben egyáltalán nem kifogásolható a 2006. december 1‑jei határozat, amelyben a Parlament megfelelő formában kifejti, hogy elégtelennek tartotta a felperes vezetői állományát, tapasztalatát, forgalmát, valamint az utóbbi pénzügyi évek során elért üzleti eredményeit ahhoz, hogy olyan jelentőségű projekttel bízza meg, mint a szóban forgó szerződés. Ezek az ajánlat elutasítása keretében tett kijelentések önmagukban nem tekinthetők a felperes jó hírnevét veszélyeztetőnek.
99 A fentiek alapján el kell utasítani a felperes T‑383/06. sz. ügyben benyújtott kártérítési kérelmét mint nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülözőt.
A költségekről
100 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
101 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 6. §‑a értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről az Elsőfokú Bíróság szabad mérlegelése szerint határoz. Egyébiránt az eljárási szabályzat 87. cikke 3. §‑ának első bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból az Elsőfokú Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.
102 A T‑383/06. sz. ügyben benyújtott kereset tárgyát képező 2006. december 1‑jei határozatot a Parlament a kereset benyújtását követően hatályon kívül helyezte a közbeszerzésekre vonatkozó eljárással összhangban. Azonban sem a jelen ügyek, sem az ezekhez kapcsolódó ideiglenes intézkedés iránti ügyek iratai alapján nem zárható ki, hogy a Parlament a közbeszerzési eljárás során tanúsított magatartással kiváltotta volna a T‑383/06. sz. ügyben a kereset, a T‑383/06. R. sz. ügyben pedig az ideiglenes intézkedés iránti kérelem benyújtását. E körülmények között úgy kell határozni, hogy a felperes a T‑383/06. sz. és a T‑383/06. R. sz. ügyben felmerült saját költségei felét, a Parlament pedig saját költségeit, valamint a felperes költségeinek felét viseli.
103 Mivel a felperes a T‑71/07. sz. ügyben pervesztes lett, a Parlament kérelme alapján kötelezni kell a költségek viselésére, beleértve a T‑71/07. sz. ügyben indított, ideiglenes intézkedés iránti eljárással és az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos költségeket.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) Végzés meghozatala céljából egyesíti a T‑383/06. sz. és a T‑71/07. sz. ügyet.
2) A T‑71/07. sz. ügyben az elfogadhatatlansági kifogást az ügy érdemével együtt bírálja el.
3) A T‑71/07. sz. ügyben a keresetet elutasítja mint nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülözőt.
4) A T‑383/06. sz. ügyben benyújtott megsemmisítés iránti kérelem okafogyottá vált.
5) A T‑383/06. sz. ügyben benyújtott kártérítési kérelmet elutasítja mint nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülözőt.
6) A T‑383/06. sz. ügyben a Parlament viseli saját költségeit, valamint az Icuna.Com SCRL költségeinek felét, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárással kapcsolatos költségeket. Az Icuna.Com viseli saját költségeinek felét.
7) A T‑71/07. sz. ügyben az Icuna.Com viseli saját költségeit, valamint a Parlament költségeit, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárással és az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos költségeket.
Kelt Luxembourgban, 2008. május 14‑én.