T‑117/07. és T‑121/07. sz. egyesített ügyek
Areva és társai
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Kartellek – A gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó projektek piaca – Az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – Védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség – A jogsértő magatartás betudhatósága – A jogsértés időtartama – Bírságok – A bírság megfizetéséért való egyetemleges felelősség – Súlyosító körülmények – Irányító szerep – Enyhítő körülmények – Együttműködés”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Közösségi szabályok – Vállalkozás – Fogalom – Gazdasági egység
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
2. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – A jogsértés idején a vállalkozás működtetéséért felelős jogi személy – Kivételek
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
3. Verseny – Közösségi szabályok – Leányvállalat által elkövetett jogsértés – Az anyavállalatnak való betudás az őket összekötő gazdasági és jogi kapcsolatokra tekintettel
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
4. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az indokolás hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalap – Az indokolás pontatlanságára alapított jogalap – Különbségtétel
(EK 253. cikk)
5. Közösségi jog – Általános jogelvek – A büntetőjogi rendelkezések visszaható hatályának tilalma – Alkalmazási terület – Verseny
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (4) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (5) bekezdés)
6. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés időtartama bizonyításának a Bizottságra háruló terhe
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés)
7. Verseny – Közigazgatási eljárás – Elévülés az eljárásjogban – Kezdet
(EK 81. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 25. cikk)
8. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem
(EK 253. cikk)
9. Verseny – Bírságok – Megfizetésre vonatkozó egyetemleges kötelezettség – Feltételek
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
10. Verseny – Bírságok – Megfizetésre vonatkozó egyetemleges kötelezettség – Terjedelem
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
11. Verseny – Bírságok – Megfizetésre vonatkozó egyetemleges kötelezettség – Minden egyes adóstárs azon lehetősége, hogy megsemmisítés iránti keresetet indítson az ilyen határozattal szemben
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
12. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – A büntetések egyéniesítésének elve – Terjedelem
(EK 81. cikk, (1) bekezdés)
13. Közösségi jog – Elvek – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Az emberi jogok európai egyezménye általi elismerés és az Európai Unió Alapjogi Chartája általi megerősítés
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)
14. Verseny – Elvek – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A bizottsági határozatok hatékony bírósági felülvizsgálata – Független és pártatlan bíróság – Korlátlan felülvizsgálati jogkör
(EK 81. cikk, EK 229. cikk és EK 230. cikk; 17 tanácsi rendelet, 17. cikk és 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)
15. Verseny – Közösségi szabályok – Eljárásgátló jelleg
(EK 81. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)
16. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító és bírságot kiszabó határozat – Az átruházott hatáskörök elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség
(EK 5. és EK 81. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, valamint 23. cikk, (2) bekezdés)
17. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Kifogásközlés – Ideiglenes jelleg – A bizonyos társaságokkal szemben nem megalapozottnak bizonyult kifogásoktól való elállás, amely a megtámadott határozat címzettjévé tett társaság helyzetének rosszabbodását eredményezi – Megengedhetőség a társaság meghallgatáshoz való joga gyakorlására tekintettel
(17. tanácsi rendelet, 19. cikk, (1) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 27. cikk, (1) bekezdés)
18. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Irányítói vagy felbujtói szerep a jogsértésben – Fogalom
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés, 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 2. és 3. pont)
19. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Irányítói szerep a jogsértésben – A különböző vállalkozások és az azokat irányító társaságok által egymást követően betöltött szerep
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés, 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 2. pont)
20. Verseny – Bírságok – Összeg – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátlan felülvizsgálati jogkör
(EK 229. cikk; 17. tanácsi rendelet, 17. cikk és 1/2003 tanácsi rendelet, 31. cikk)
21. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés utolsó teljes évében megvalósított, a jogsértéssel érintett termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó világszintű forgalom figyelembevétele
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés és 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés, 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)
1. A versenyjogban a vállalkozás fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely a szóban forgó jogsértés szempontjából gazdasági egységet jelent. Az EK 81. cikk (1) bekezdésének – azáltal, hogy megtiltja a vállalkozásoknak többek között az olyan megállapodást vagy összehangolt magatartást, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja a belső piacon a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása – olyan gazdasági egységek a címzettjei, amelyek mind meghatározott hosszú távú gazdasági célt követő személyi, materiális és immateriális összetevők egységes szervezetét jelentik, és amelyek hozzájárulhatnak az e rendelkezésben említett jogsértés elkövetéséhez.
(vö. 63. pont)
2. A versenyjog területén a személyes felelősség elvének megfelelően, amely szerint valamely személy csak a saját tetteiért tehető felelőssé, főszabály szerint a jogsértés elkövetésének időpontjában az érintett vállalkozást irányító személynek kell a jogsértésért felelnie, még akkor is, ha a jogsértést megállapító határozat meghozatalakor a vállalkozás más személy felelőssége vagy irányítása alatt áll.
Bizonyos kivételes körülmények között az ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy el lehet térni a személyes felelősség elvétől a „gazdasági folytonosság” követelményének alkalmazásával, amely alapján a versenyjogi szabályok megsértése azon jogi személy gazdasági jogutódjának tudható be, aki azt elkövette, még akkor is, ha ez utóbbi már megszűnt az említett jogsértést megállapító határozat meghozatalának időpontjában, azért, hogy e szabályok hatékony érvényesülését ne veszélyeztessék többek között az érintett társaságok jogi formájában történt változások.
A Bizottság megalapozottan nem alkalmazza a „gazdasági folytonosság” követelményét és tartja személyesen felelősnek valamely vállalkozásnak a jogsértésében való részvétele miatt az ezen vállalkozást a kizárólagos vagy szinte kizárólagos tulajdonban álló leányvállalatok átruházása előtt közvetlenül irányító anyavállalatot addig az időpontig, amikor az említett leányvállalatokat és az említett vállalkozást végleg egy másik csoportra ruházták.
(vö. 65–66., 72., 78. pont)
3. A verseny vonatkozásában főszabály szerint a Bizottság feladata bizonyítani, hogy az anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt a leányvállalata piaci magatartására, ténybeli bizonyítékok – többek között különösen az anyavállalat leányvállalata felett gyakorolt irányítási jogkörének esetleges lehetősége – alapján. A Bizottság azonban ésszerűen feltételezheti, hogy azon leányvállalat, amelyben az anyavállalat 100%‑os részesedéssel rendelkezik, lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat szabott meg a számára, és hogy ez a felelősségi vélelem azt is magában foglalja, hogy a Bizottság nem köteles vizsgálni, hogy az anyavállalat ezen irányítási jogkört valóban gyakorolta‑e a leányvállalata felett. Amennyiben a Bizottság a kifogásközlésben a felelősségi vélelemre való hivatkozással jelzi, hogy személyesen az anyavállalatot fogja felelősnek tartani a teljes egészében az anyavállalat tulajdonában álló leányvállalatnak betudható jogsértéséért, az őt terhelő felelősséget vitatni kívánó anyavállalat feladata, hogy a közigazgatási eljárás során vagy később, az uniós bíróság előtt e vélelem megdöntése érdekében megfelelő bizonyító erejű bizonyítékokat szolgáltasson, bizonyítva, hogy a leányvállalat az anyavállalat teljes részesedése ellenére piaci magatartását önállóan határozta meg.
A Bizottságnak figyelembe kell tudnia venni az érintett vállalkozásoknak a kifogásközlésre adott válaszait a jogsértést megállapító határozatban. E tekintetben nem csupán az érintett vállalkozások érveléseit kell tudnia elfogadni vagy elutasítani, hanem a vállalkozások által kifejtett tényekkel kapcsolatban el kell tudnia végezni saját elemzését, azon kifogások figyelmen kívül hagyása céljából, amelyek megalapozatlannak bizonyultak, illetve az általa fenntartott kifogásokat alátámasztó érvelés mind tárgyi, mind jogi szempontból való kiigazítására vagy kiegészítése céljából.
Ez az eset áll fenn akkor, ha a Bizottság nemcsak az anyavállalatoknak a leányvállalataikban való teljes részesedéséből eredő felelősségi vélelemre hivatkozik, hanem a közigazgatási eljárás során előterjesztett ténybeli bizonyítékokra is, amelyek arról tanúskodnak, hogy:
– a csoporton belül a működés megszervezése fontosabb volt a jogi struktúránál, és az eljárás tárgyát képező projektekre vonatkozó tevékenységeket legmagasabb szinten az anyavállalat és jogelődei irányították,
– a leányvállalatok új csoportra való későbbi átruházásukat megelőzően e leányvállalatok igazgatótanácsának hat tagja egyidejűleg vagy egymást követően tagja volt a csoport „csúcstársaságai” igazgatótanácsának,
– az anyavállalat által a szóban forgó ágazatban tevékenykedő leányvállalatai igazgatótanácsában új tag kinevezése azon következtetést támasztja alá, amely szerint az anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolt a leányvállalatokra, és
– a csoporton belüli átszervezéseket illetően a szóban forgó ágazatában tevékenykedő leányvállalatok cégnevének változása, amely közvetlenül a csoportok közötti vállalkozásátruházást követően történt, tanúsítja a csoportba való integrálásukat.
A Bizottság hasonlóképpen megalapozottan véli úgy, hogy a kereskedelmi jellegű feladatoknak a delegálása nem mentesítheti az anyavállalatot a felelősségei alól, tekintettel arra, hogy maga ismeri el, hogy a jogsértés idején neki kellett jóváhagynia minden, bizonyos küszöböt meghaladó vagy a csoport számára jelentős kockázatokat tartalmazó pályázati tervet az eljárás tárgyát képező projektek keretében.
(vö. 86–87., 91., 97., 116., 144. pont)
4. Ami a Bizottságra többek között a versenyszabályok megsértését megállapító határozathozatalkor háruló indokolási kötelezettséget illeti, különbséget kell tenni az indokolás hiányára vagy nem megfelelő voltára alapított kifogás, valamint a határozat indokainak a tényállás téves megállapításából vagy téves jogi mérlegelésből eredő pontatlanságára alapított kifogás között. Ez utóbbi szempont a határozat jogszerűségének érdemi felülvizsgálatára, nem pedig a lényeges eljárási szabályok megsértésére vonatkozik, tehát nem minősülhet az EK 253. cikk megsértésének.
(vö. 88. pont)
5. A büntetőjogi rendelkezések visszaható hatálya tilalmának elve az összes tagállam jogrendszerének közös elve, amelyet az emberi jogok európai egyezményének 7. cikke is tartalmaz, és szerves része azon általános jogelveknek, amelyek tiszteletben tartását az uniós bíróságok biztosítják). Még ha a 17. rendelet 15. cikkének (4) bekezdése és az 1/2003 rendelet 23. cikkének (5) bekezdése ki is mondja, hogy a Bizottság versenyjogi jogsértésért bírságot kiszabó határozatai nem büntetőjogi jellegűek, ettől még a Bizottságnak a versenyjog alapján esetleg szankció kiszabásához vezető minden közigazgatási eljárásban tiszteletben kell tartania az uniós jog általános elveit, így a visszaható hatály tilalmát.
Ezen elvek tiszteletben tartása megköveteli, hogy a versenyjog megsértését azon szabályok alapján tudják be a természetes vagy jogi személyeknek, amelyek a jogsértés elkövetése idején voltak hatályban. Ha több személy tartható személyesen felelősnek a versenyjog értelmében egységet képező vállalkozás jogsértésben való részvétele miatt, az említett jogsértésért egyetemlegesen felelősnek kell őket tekinteni. Továbbá egyetlen vállalkozás jogsértésben való részvétele miatt személyesen és egyetemlegesen felelősnek tekinthető az a személy, akinek közvetlen felelőssége vagy irányítása alatt a vállalkozás a jogsértés elkövetésének időpontjában állt, és az a személy, aki – mivel ténylegesen irányítási jogkört gyakorolt az első felett és meghatározta annak piaci magatartását – közvetve ugyanezen vállalkozást irányította a jogsértés elkövetésének időpontjában.
(vö. 131–134. pont)
6. Ami a versenyszabályok megsértésének időtartamát illeti, a jogbiztonság elve megköveteli, hogy az ezen időtartam megállapítására közvetlenül alkalmas bizonyítékok hiányában a Bizottság legalább olyan bizonyítékokra hivatkozzon, amelyek az időben kellően közel álló tényekre vonatkoznak oly módon, hogy ésszerűen elfogadható legyen, hogy e jogsértés megszakítás nélkül folytatódott a meghatározott két időpont között. Ami a bizonyítási eszközöket illeti, megszokott, hogy azokat a tevékenységeket, amelyeket a versenyellenes megállapodások és magatartások magukban foglalnak, rejtett módon végzik, a találkozókat titkosan, gyakran harmadik országokban tartják, továbbá az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat, amelyek kifejezett módon tanúsítják a gazdasági szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt – mint például a találkozók jegyzőkönyvei –, e dokumentumok általában töredékesek és szórványosak, és ezért bizonyos részleteket gyakran következtetésekkel kell rekonstruálni. Az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos számú egybeesésekből és jelekből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyjog megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak. Egy több éven át tartó jogsértés esetén az a tény, hogy a kartell megjelenési formái különböző időszakokban érvényesülnek, és azokat hosszabb-rövidebb időszakok választják el egymástól, nem befolyásolja a kartell fennállását, amennyiben a jogsértés részét képező különböző magatartások azonos célt szolgálnak, továbbá egy sajátos és folytatólagos jogsértés keretébe illeszkednek.
Ebből következik, hogy amennyiben a versenyszabályokkal ellentétes megállapodások összességükben véve arra voltak hivatottak, hogy az egyik megállapodás hatálybalépésének időpontja és egy másik megállapodás érvényességének lejárati időpontja között fejtsenek ki hatásokat, a Bizottság joggal tekinthette ezeket a megállapodásokat arra utaló jelként, hogy a jogsértés megszakítás nélkül folytatódott az egész érintett időszakban. Következésképpen a kartell ismételt megnyilvánulásainak bizonyítékait, valamint a Bizottság által arra vonatkozóan gyűjtött bizonyítékcsoportot, hogy azok a tevékenységek, amelyekben az érintett vállalkozás részt vett a kartell keretében, folytatódtak az érintett időszakban, elég bizonyítéknak kell tekinteni arra vonatkozóan, hogy a kartell megszakítás nélkül folytatódott a Bizottság határozatában megállapított időpontok között.
(vö. 164–166., 176–177. pont)
7. Az 1/2003 rendelet 25. cikke alapján a Bizottság azon jogköre, hogy szankciót szabjon ki az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás 53. cikke megsértése miatt, öt év alatt évül el. Az elévülési idő a jogsértés elkövetésének napján kezdődik. Folyamatos vagy ismétlődő jogsértések esetén azonban az elévülési idő a jogsértés megszűnésének napján kezdődik.
(vö. 188. pont)
8. Nem róható fel a Bizottságnak, hogy nem indokolta meg külön a versenyjogi szabályok megsértése esetén két vállalkozás által egyetemlegesen megfizetendő bírságot kiszabó határozatot, tekintettel arra a tényre, hogy ezek a társaságok már nem alkottak gazdasági egységet e határozat meghozatalának napján, amennyiben a Bizottság véleménye szerint ez a körülmény nem képezte annak akadályát. A Bizottság ugyanis nem köteles csatolni a határozatához pontos indokolást néhány olyan szempont értékelését illetően, amely álláspontja szerint nyilvánvalóan nem kapcsolódik oda, nincs jelentősége, vagy egyértelműen másodlagos az értékeléséhez.
(vö. 200. pont)
9. Az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló Megállapodás 53. cikkének megsértése miatt járó bírságok megfizetéséért való egyetemleges felelősség olyan joghatás, amely ipso iure következik e cikkek anyagi jogi rendelkezéseiből.
A vállalkozásnak az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke megsértésében való részvétele miatt esedékes bírság megfizetéséért való egyetemleges felelősség abból következik, hogy az érintett személyek mindegyike személyesen felelősnek tekinthető a vállalkozásnak a jogsértésben való részvétele miatt. A vállalkozás piaci magatartásának egységessége a versenyjog alkalmazásának szempontjából azt igazolja, hogy a társaságok vagy általánosabban azok a jogalanyok, amelyek személyesen felelősnek tekinthetők, egyetemlegesen kötelezettek legyenek. Az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke megsértése miatt kiszabott bírságok megfizetéséért való egyetemleges felelősség, amennyiben a bírságok hatékony behajtásának biztosítására irányul, hozzájárul a versenyjog által általában követett elrettentési célhoz, tiszteletben tartva az emberi jogok európai egyezménye 7. jegyzőkönyvének 4. cikkében is megállapított, az uniós jog alapelvének minősülő ne bis in idem elvét, amely tiltja, hogy a versenyjog ugyanolyan megsértéséért a vállalkozás ugyanazon piaci magatartását miatt többször szankcionálják olyan jogalanyokon keresztül, akik azért személyesen felelősnek tekinthetők.
Azon tény, hogy ugyanazon vállalkozásnak a jogsértésben való részvétele miatt több társaságnál felmerült személyes felelősség nem egyforma, nem képezi akadályát annak, hogy egyetemlegesen megfizetendő bírságot szabjanak ki velük szemben, mivel a bírság megfizetéséért való egyetemleges felelősség csak arra a jogsértési időszakra vonatkozik, amely során ezek a társaságok egyetlen gazdasági egységet képeztek, tehát egy vállalkozásnak minősültek a versenyjog értelmében.
(vö. 204–206. pont)
10. Amennyiben a jogbiztonság elvének megsértésére vonatkozó jogalapot a versenyjogi szabályok megsértése esetén kivetett bírságok megfizetéséért való egyetemleges felelősségre vonatkozó szabályok ellen irányuló jogellenességi kifogásként lehet értelmezni, azzal az indokkal, hogy ezek a szabályok bizonytalansági forrást jelentenek a bírság megfizetését, a fizetési kötelezettség adósának meghatározását és az egyetemlegesen kötelezett adóstársak jogi helyzetét illetően, az említett jogalapból következően határozni kell magának a versenyjogban érvényesülő, a bírságok megfizetéséért való egyetemleges felelősség rendszerének jogszerűségéről, és megvizsgálni, hogy az abból következő jogokat és kötelezettségeket kellő pontossággal ismerhetik‑e a szankcionált társaságok.
E tekintetben a „vállalkozás” versenyjog értelmében vett fogalmához hasonlóan – amelynek csak ipso iure hatása van – a „bírságok megfizetéséért való egyetemleges felelősség” fogalma olyan önálló fogalom, amelyet a versenyjog céljaira és rendszerére – amelybe illeszkedik –, és adott esetben azon általános elvekre való hivatkozással kell értelmezni, amelyek a nemzeti jogrendszerek összességéből következnek. A határozat – amelyben a Bizottság egyetemlegesen megfizetendő bírságot szab ki több társasággal szemben valamely vállalkozás jogsértő magatartása miatt – ezzel ellentétes utalása hiányában, a Bizottság egyenlő arányban tudja be nekik a felelősséget az említett magatartásért. Továbbá a bírság megfizetésére egyetemlegesen kötelezett társaságok egységes bírság megfizetésére kötelesek, amelynek az összegét az érintett vállalkozás forgalma alapján számítják ki.
Ebből következik, hogy minden egyes társaság köteles a bírság teljes összegének megfizetésére a Bizottsággal szemben, és a bármelyikük által teljesített fizetéssel mindannyiuk szabadul a Bizottsággal szembeni kötelem alól. Azoknak a társaságoknak, amelyekre egyetemlegesen megfizetendő bírságot szabnak ki, és amelyeket – a bírságkiszabó határozatban szereplő ellentétes utalást kivéve – a jogsértés elkövetéséért egyenlő felelősség terhel, főszabály szerint egyenlő részben kell hozzájárulniuk az e jogsértés miatt kiszabott bírság megfizetéséhez. Következésképpen az a társaság, amely esetleg – miután eljárást indított ellene a Bizottság – a bírság teljes összegét megfizeti, ugyanezen bizottsági határozat alapján visszatérítés iránti keresetet indíthat az egyetemleges adóstársai ellen, mindegyikük a rá eső rész tekintetében. Így, bár az a határozat, amelyben több társasággal szemben szabnak ki egyetemlegesen megfizetendő bírságot, nem teszi lehetővé annak előzetes meghatározását, hogy e társaságok közül ténylegesen melyiknek kell megfizetni a bírság összegét a Bizottságnak, nem képezi akadályát annak, hogy e társaságok mindegyike egyértelműen ismerhesse a bírság összegének rá eső részét, és hogy az e részt meghaladóan fizetett összegek visszatérítése iránt keresetet indíthasson az egyetemleges adóstársai ellen.
(vö. 213., 215. pont)
11. A bírságok megfizetéséért való egyetemleges felelősség a versenyjogban nem képezi akadályát az egyes szankcionált társaságok azon jogának, hogy keresetet indítsanak azon határozat megsemmisítése iránt, amelyben a Bizottság egyetemlegesen megfizetendő bírságot szabott ki velük szemben.
(vö. 217. pont)
12. A büntetések és szankciók egyéniesítésének elve – amely minden olyan közigazgatási eljárásban alkalmazandó, amelynek során a versenyjog alapján joghátrányt szabnak ki – értelmében valamely személlyel szemben csak a neki személyesen felróható tények alapján szabható ki szankció. Ez az eset áll fenn akkor, ha a Bizottság valamely vállalkozásnak a jogsértésben való részvétele miatt két társasággal szemben nekik személyesen felróható tények alapján szabott ki szankciót az őket azért terhelő felelősség miatt, hogy e vállalkozást közvetlenül vagy közvetve igazgatták.
(vö. 219–220. pont)
13. A bírósági felülvizsgálat követelménye az uniós jog alapelvének minősül, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következik, és amelyet az emberi jogok európai egyezményének 6. és 13. cikkében is rögzítettek. A hatékony jogorvoslathoz való jogot ezenkívül megerősítette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke.
(vö. 224. pont)
14. A hatékony bírósági felülvizsgálat követelménye többek között minden olyan bizottsági határozatra vonatkozik, amely a versenyjog megsértését állapítja meg és szankcionálja. A 17. rendelet 17. cikke és az 1/2003 rendelet 31. cikke alapján a Törvényszék korlátlan jogkörrel rendelkezik az EK 229. cikk értelmében az olyan határozatok felülvizsgálatára, amelyekben a Bizottság bírságot szab ki, és törölheti, csökkentheti vagy növelheti a kiszabott bírság összegét.
15. Az EK 230. cikk alapján benyújtott keresetek keretében a valamely versenyjogi jogsértést természetes vagy jogi személyeknek betudó, és ez alapján velük szemben bírságot kiszabó bizottsági határozat jogszerűségének felülvizsgálatát e határozat hatékony bírósági felülvizsgálatának kell tekinteni. Az uniós bíróságok által gyakorolt felülvizsgálat terjedelmét és következésképpen az azon határozatok ellen benyújtott keresetek hatékony jellegét, amelyekben a Bizottság megállapítja a versenyszabályok megsértését, és bírságot állapít meg, megerősíti a Törvényszéknek ezzel kapcsolatban biztosított korlátlan jogkör is. A jogszerűség egyszerű felülvizsgálatán túl, amely csak a megsemmisítés iránti kereset elutasítását vagy a megtámadott jogi aktus megsemmisítését teszi lehetővé, az uniós bíróságot megillető korlátlan felülvizsgálati jogkör feljogosítja a bíróságot arra, hogy megsemmisítés nélkül is megváltoztassa a megtámadott jogi aktust a tényállás valamennyi körülményét figyelembe véve, például az kiszabott bírság összegének módosítása érdekében.
(vö. 225–227. pont)
16. Az EK 81. cikk és analógia útján az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló Megállapodás 53. cikke az Európai Közösségre és az EGT‑re bízott feladatok megvalósításához elengedhetetlen imperatív rendelkezést képez, ezért a társaságoknak az e rendelkezések megsértése miatt felmerült felelőssége és az azzal járó szankció nem bízható a társaságok szabad belátására.
(vö. 229. pont)
17. Az EK 5. cikk szerint az Európai Közösség a Szerződésben ráruházott hatáskörök és a számára kijelölt célkitűzések keretén belül jár el. Következésképpen csak átruházott hatáskörökkel rendelkezik.
Ha a Bizottság eljárást indít az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodás 53. cikke megsértését megállapító határozat meghozatala érdekében, a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 23. cikkének (2) bekezdése alapján csak arra van hatásköre, hogy megállapítsa e jogsértést, és bírságot szabjon ki azokra a vállalkozásokra, amelyek szándékosan vagy gondatlanságból részt vettek a jogsértésben. A Bizottság nem ruházhatja át a fent hivatkozott rendelkezések által így ráruházott hatásköröket harmadik személyre, különben megsérti az átruházott hatáskörök elvét.
Nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság egy meghatározott esetben nemzeti bíróságra vagy választottbíróságra ruházta át az ilyen jogsértések megállapítására és szankcionálására vonatkozóan ráruházott jogkörök egy részét, amikor a Bizottság ugyanebben az esetben a megtámadott határozatban meghatározta a két külön társaságnak az érintett vállalkozásnak a megállapított jogsértésben való részvétele miatti felelősségben való részét, és következésképpen azon bírság összegének rájuk eső részét, amelynek megfizetésére egyetemlegesen kötelezettek a Bizottsággal szemben.
(vö. 233–234., 236. pont)
18. A kifogásközlés olyan előkészítő iratnak minősül, amelynek ténybeli és jogi megállapításai tisztán ideiglenes jellegűek. Ezen okból a Bizottság figyelembe veheti – sőt, köteles figyelembe venni – a közigazgatási eljárás megállapításait, például azért, hogy elejtse azokat a kifogásokat, amelyek alaptalannak bizonyultak. Mivel a versenyjogi jogsértésekért joghátránnyal sújtott társaságnak lehetősége volt a megtámadott határozat meghozatala előtt megfelelően kifejteni álláspontját azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban ejtette azt a kifogást, amelyet előzőleg figyelembe vett más társaságokkal kapcsolatban azért, hogy e társaságokat az előbb említett társasággal együtt egyetemlegesen felelősnek tekintse egy és ugyanazon vállalkozásnak a jogsértésben való részvétele miatt, az előbbi társaság védelemhez való joga nem sérült a kifogásközlés és a megtámadott határozat között fennálló eltérés miatt.
(vö. 248–249., 262. pont)
19. Az egy vagy több vállalkozás által a kartellben betöltött vezető szerepet a bírság összegének kiszámítása céljából figyelembe kell venni, mivel az ilyen szerepet játszó vállalkozásoknak a többi vállalkozáshoz képest különös felelősséget kell viselniük. Ahhoz, hogy a kartell irányítónak minősüljön, valamely vállalkozásnak jelentős hajtóerőt kell képviselnie a kartell számára, vagy különleges és konkrét felelősséget kell vállalnia annak működésében. Ez a helyzet akkor, ha valamely vállalkozás a jogsértés irányítójának szerepét töltötte be a kartell „európai titkára” feladatainak ellátásával, amely feladatok vezető szerepet biztosítottak neki a kartell koordinálásában, de mindenesetre annak konkrét működésében, és különösen amikor az említett „európai titkár” volt a kapcsolattartó a kartell tagjai között, és döntő szerepet játszott a kartell konkrét működésében, amennyiben megkönnyítette a kartellen belüli információcserét, központosította, összefogta és megosztotta a kartell többi tagjával a kartell működésére vonatkozó lényeges információkat, és többek között a bizonyos, különösen fontos projektekre vonatkozó információkat, amennyiben megszervezte és ellátta a munkaülések titkárságát, és alkalmanként módosította az ezen ülések vagy kapcsolatok elrejtésére szolgáló kódokat.
(vö. 280., 283., 287. pont)
20. A verseny vonatkozásában hosszú időtartamú jogsértés esetében, melynek során a különböző vállalkozások különböző társaságok irányítása alatt pontosan meghatározott időszakokban egymást követően töltötték be a jogsértés irányítójának szerepét, az egyenlő bánásmód és az arányosság elve megköveteli, hogy azoknak a társaságoknak, amelyek az irányításuk alatt a jogsértés irányítója szerepét betöltő egy vagy több vállalkozást irányítottak, a bírságuk alapösszegét eltérően emeljék, ha azon időszak, melynek során az említett vállalkozás vagy vállalkozások az irányításuk alatt az említett szerepet betöltötték, lényegesen különböző. Az irányító szerep a kartell működéséhez kapcsolódik, és a jogsértés felbujtója szerepével ellentétben szükségszerűen bizonyos időtartamon keresztül kell tartania. Ezért figyelembe kell venni azt, hogy a kartellben részt vett vállalkozások egyikét irányító társaságnak betudható a vállalkozás által a kartell működésében legfeljebb a jogsértési időszak egynegyed részénél kicsit tovább betöltött hajtóerőszerep, míg egy másik társaságnak, amely a kartellben részt vett másik vállalkozást irányított, az utóbbinak a kartell működésében az említett időszak közel háromnegyed részében betöltött hajtóerőszerep tudható be.
Ebből következik, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód és az arányosság elvét azáltal, hogy a bírság alapösszegének azonos emelését írta elő azokra a társaságokra, amelyek az általuk irányított vállalkozások révén a kartell irányítója szerepet töltötték be, holott azon időszakok, amelyek során a szóban forgó vállalkozás vagy vállalkozások az irányításuk alatt a kartellben irányító funkciót gyakoroltak, lényegesen eltért.
Ellenben, feltételezve akár, hogy a Bizottság jogellenesen alkalmazta a jogsértés irányítója minősítésre vonatkozó feltételeket, amikor nem alkalmazta e minősítést valamely vállalkozással szemben az azáltal a kartellen belül játszott jelentős szerep ellenére, a harmadik személyek javára elkövetett ilyen jogellenesség nem igazolja, hogy a Törvényszék helyt adjon az egyenlő bánásmód vagy a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított kifogásoknak.
(vö. 307–308., 311–312. pont)
21. Az uniós bíróságoknak a 17. rendelet 17. cikke és az 1/2003 rendelet 31. cikke által biztosított korlátlan felülvizsgálati jogkör a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl feljogosítja az uniós bíróságot arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjukkal helyettesítsék, és következésképpen a kiszabott bírságot megsemmisítsék, mérsékeljék, illetve növeljék, amennyiben ezek összegének kérdése az értékelésükre van bízva. Ezen értékelés során meg kell győződni arról, hogy a bírságnak az érintett vállalkozás által a jogsértésben betöltött irányító szerephez kötött emelése olyan összegben legyen rögzítve, amely biztosítja annak elrettentő jellegét.
(vö. 318–319. pont)
22. Az irányításuk alá került vállalkozásoknak a versenyjogi szabályok megsértésében való részvétele miatt több társaságra történő bírságkiszabás és a rájuk eső egyes összegek megállapítása során a Bizottság nem tér el a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban ismertetett számítási módszertől, nem lépi túl a szankciókra vonatkozóan a 17. rendelet 15. cikke és az 1/2003 rendelet 23. cikke által meghatározott jogi keretet, és nem sérti az arányosság elvét azáltal, hogy úgy dönt, hogy főszabály szerint az egyes vállalkozások által az eljárás tárgyát képező projektekkel kapcsolatban a jogsértés utolsó teljes évében elért világméretű forgalomra hivatkozik a vállalkozás jogsértés időpontjában fennálló relatív méretének és gazdasági erejének értékelése érdekében. Különösen ez az eset áll fenn akkor, ha a Bizottság úgy véli, hogy valamely kartell egész világra kiterjedő jellegére tekintettel az e kartell által célzott projektekkel kapcsolatos világméretű forgalomnak az egyes vállalkozásokra a megállapított jogsértésben való részvételük utolsó teljes évében eső részét kell minden egyes vállalkozás relatív nagyságának összehasonlításához alapul venni, mivel ezen összehasonlítási alap hűen tükrözi az egyes vállalkozások arra vonatkozó lehetőségeit, hogy más piaci szereplőknek súlyos kárt okozzanak az Európai Gazdasági Térség területén, és tájékoztatást ad a vállalkozásnak a kartell egésze hatékonyságához való hozzájárulásáról, vagy éppen fordítva, a kartell instabilitásáról abban az esetben, ha abban nem vett volna részt.
(vö. 360., 362. pont)