2008. augusztus 25-én benyújtott kereset - Pannon Hőerőmű Zrt. kontra Bizottság
(T-352/08. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: magyar
Felek
Felperes: Pannon Hőerőmű Energiatermelő, Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt. (Pécs, Magyarország) (képviselők: M. Kohlrusz és P. Simon és G. Ormai ügyvédek)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
Az Elsőfokú Bíróság elsődlegesen semmisítse meg a Magyarország által a hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások keretében nyújtott állami támogatásról szóló, 2008. június 4-i bizottsági határozatot (C 41/2005. [ex NN 49/2005.]) (a továbbiakban: a megtámadott határozat);
az Elsőfokú Bíróság másodlagosan mentesítse a felperest a megtámadott határozatban Magyarország számára előírt visszatéríttetési kötelezettség alól;
az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A felperes a magyar jog szerint alakult zártkörűen működő részvénytársaság, amely elsősorban villamosenergia-termeléssel foglalkozik. Az egyes villamosenergia-termelők mint eladók, valamint az MVM Trade Villamosenergia-kereskedelmi Zrt. (a továbbiakban: MVM) mint vevő között Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások (a továbbiakban: HTM-ek) jöttek létre. E megállapodások értelmében az MVM a HTM keretében működő erőművektől köteles meghatározott minimális mennyiségű villamos energiát vásárolni. A megtámadott határozat szerint ez a vételi kötelezettség a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást képez, amelyet a kedvezményezettekkel vissza kell fizettetni.
A megtámadott határozat megsemmisítése iránti elsődleges kereseti kérelmének alátámasztása érdekében a felperes lényeges eljárási szabályok megsértésére, téves jogalkalmazásra, valamint az általános gazdasági érdekű szolgáltatási kötelezettség fennállására hivatkozik.
A lényeges eljárási szabályok megsértése kapcsán a felperes először is azt kifogásolja, hogy a Bizottság a HTM-eket nem egyenként vizsgálta, hanem általános jelleggel, valamennyi HTM vonatkozásában vont le következtetéseket. Másodszor, a Bizottság nem vette figyelembe a HTM-ek hosszú távú hatályát, hanem csupán a 2004. május 1-jétől, azaz Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásától a megtámadott határozat meghozataláig terjedő időszakot vizsgálta. Harmadszor, a Bizottság csak azt vizsgálta, hogy valamely piaci szereplő az MVM helyében hogyan járt volna el, és nem elemezte, hogy e piaci szereplő a villamosenergia-termelők helyében milyen magatartást tanúsított volna. Negyedszer, a Bizottság tévesen minősítette "garanciának" a HTM-ekben meghatározott árrögzítő mechanizmust. Végül ötödször, a Bizottság a versenytorzító hatás fennállásával kapcsolatban csupán általános megállapításokat tett, és nem vizsgálta a ténylegesen fennálló körülményeket.
A felperes a téves jogalkalmazással kapcsolatos érveit arra az esetre terjeszti elő, ha a lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított jogalapja megalapozatlannak bizonyulna. A felperes szerint az általa kötött HTM esetében nem állnak fenn az állami támogatásnak minősítés feltételei. A Bizottság először is tévesen alkalmazta a magánbefektető fogalmának kritériumát, mivel az MVM helyzetét nem lehet összehasonlítani a tipikus magánbefektetők helyzetével. Másodszor, az intézkedés szelektív jellege sem volt megállapítható, mivel a HTM megkötése kifejezett jogszabályi kötelezettség volt. Harmadszor, az előny nem állami forrásból származott, mivel az MVM piaci körülmények között működő gazdasági társaság. Negyedszer, a versenytorzító hatás sem állt fenn, mivel a HTM-nek nincs kimutatható hatása a versenyre.
A felperes arra az esetre, ha az Elsőfokú Bíróság mégis megállapítaná az állami támogatás feltételeinek fennállását, azt állítja, hogy az általa nyújtott szolgáltatás általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősül, következésképpen a felperes által kötött HTM nem képez a közös piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást.
A felperes a visszatéríttetési kötelezettség alóli mentesítésre irányuló másodlagos kereseti kérelmének alátámasztása érdekében az arányosság, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvére, valamint a jogorvoslathoz való jogra hivatkozik.
____________