C‑286/22. sz. ügy
KBC Verzekeringen NV
kontra
P&V Verzekeringen CVBA
(a Hof van Cassatie [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2023. október 12.
„Előzetes döntéshozatal – Gépjármű‑felelősségbiztosítás – 2009/103/EK irányelv – Az 1. cikk 1. pontja – A »gépjármű« fogalma – Közlekedési balesetek károsultjaivá vált bizonyos úthasználók automatikus kártérítését előíró nemzeti szabályozás – Nem az e szabályozás értelmében vett »gépjárművet« vezető személy – A 2009/103 irányelv értelmében vett »gépjármű« fogalmával egyenértékű fogalom – A lábhajtáshoz segítséget nyújtó, olyan elektromos motorral ellátott kerékpár, amely kizárólag izomerő használatát követően aktiválható gyorsítási funkcióval rendelkezik”
1. Jogszabályok közelítése – Gépjármű‑felelősségbiztosítás – 2009/103 irányelv – A gépjármű‑közlekedésből eredő károkra alkalmazandó polgári jogi felelősségi rendszer meghatározása – A tagállamok hatásköre – Korlátok
(2009/103 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
(lásd: 23–25. pont)
2. Jogszabályok közelítése – Gépjármű‑felelősségbiztosítás – 2009/103 irányelv – A gépjármű fogalma – A lábhajtáshoz segítséget nyújtó, olyan elektromos motorral ellátott kerékpár, amely kizárólag izomerő használatát követően aktiválható gyorsítási funkcióval rendelkezik – Kizártság
(2006/126 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés, és 2009/103 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (2) preambulumbekezdés, valamint 1. cikk, 1) pont, 13. cikk, (1) bekezdés, b) pont)
(lásd: 34., 37–41. pont)
Összefoglalás
2017. október 14‑én BV‑t (a továbbiakban: károsult), aki egy elektromos rásegítővel működő kerékpárral a közúton közlekedett, elütötte egy, a KBC (a továbbiakban: KBC) által biztosított gépkocsi. A károsult elhunyt. Mivel e baleset e károsult vonatkozásában „úti balesetnek” minősült, a P&V Verzekeringen CVBA (a továbbiakban: P&V), munkáltatójának munkahelyibaleset‑biztosítója kártérítést fizetett, és a károsult, valamint a károsult jogutódjainak jogutódjává vált.
.
A P&V keresetet indított a KBC ellen költségeinek a nemzeti szabályozás alapján történő megtérítése iránt. A jelen ügyben e szabályozás többek között azt írja elő, hogy a közlekedési balesetben érintett gépjárművek vezetőinek polgári jogi felelősségbiztosítói minden esetben kötelesek megtéríteni az e baleset károsultjai által elszenvedett károkat, amennyiben ők „veszélyeztetett úthasználónak” minősülnek, és ez a minősítés attól függ, hogy a baleset károsultja valamely „gépjármű” vezetője volt‑e ezen baleset időpontjában, vagy sem. A KBC viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben azt kérte, hogy a P&V‑vel téríttessék vissza azt a pénzösszeget, amelyet jogalap nélkül fizettek ki. Védekezésül a P&V arra hivatkozott, hogy a károsult nem tekinthető gépjárművezetőnek.
A KBC által benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában eljáró Hof van Cassatie (semmítőszék, Belgium) a 2009/103 irányelv(1) 1. cikkének 1) pontja értelmében vett „gépjármű” fogalmának értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztett a Bíróság elé.
Ítéletében a Bíróság úgy határozott, hogy nem tartozik e fogalomba az olyan elektromos motorral felszerelt kerékpár, amely kizárólag a lábhajtáshoz nyújt segítséget, és amely olyan funkcióval rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy 20 km/h sebességig lábhajtás nélkül gyorsuljon, e funkció azonban csak izomerő használatát követően aktiválható.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság először is megállapítja, hogy a 2009/103 irányelv 1. cikke 1) pontjának szövegéből az következik, hogy a „gépjármű” e rendelkezés értelmében vett fogalmába olyan járművek tartoznak, amelyek szárazföldi közlekedésre szolgálnak, és mechanikus erővel működtethetők, a sínen közlekedő gépjárművek kivételével. Mindazonáltal e megfogalmazás önmagában nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy az ilyen mechanikus erőnek kizárólagos szerepet kell‑e játszania az érintett jármű működtetésében.
Ezt követően a Bíróság egyfelől arra emlékeztet, hogy a 2009/13 irányelv (2) preambulumbekezdése szerint a „gépjármű‑felelősségbiztosításra” vonatkozó kötelezettség a „gépjármű‑biztosításra” utal, és e kifejezés hagyományosan az olyan gépek gépjármű‑felelősségbiztosítására vonatkozik, mint a motorkerékpárok, gépkocsik és tehergépjárművek, amelyek a használaton kívül helyezés eseteit kivéve kizárólag mechanikus erővel mozgathatók.
Másfelől, a 2009/103 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése(2) előírja, hogy valamennyi tagállam megtesz minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy érvénytelennek minősüljön a balesetet szenvedett harmadik fél kárigénye tekintetében a biztosítási kötvényben szereplő valamennyi olyan jogszabályi rendelkezés, illetve szerződéses kikötés, amely kizárja a biztosítás köréből azokat az eseteket, amikor a gépjárművet olyan személy használja vagy vezeti, aki nem rendelkezik az adott gépjármű vezetésére feljogosító vezetői engedéllyel. Márpedig a 2006/126 irányelvből(3) kitűnik, hogy kizárólag az olyan önjáró jármű vezetése kötött nemzeti vezetői engedélyhez, amelyet az úton saját motorja mozgat, a sínen közlekedő járművek kivételével.
Végül, a 2009/103 irányelv által követett célokat illetően a Bíróság hangsúlyozza, hogy ez az irányelv arra irányul, hogy hasonló elbánást biztosítson a gépjárművek által okozott balesetek károsultjainak, függetlenül attól, hogy az Unión belül hol történt a baleset, illetve arra, hogy biztosítsa e károsultjak védelmét.
Márpedig az olyan gépek, amelyeket nem kizárólag mechanikus erő hajt, tehát amelyek nem mozoghatnak a talajon izomerő használata nélkül, mint amilyen egy elektromos kerékpár is, amely hajtás nélkül 20 km/h sebességig gyorsulhat, nem tűnnek olyan jellegűnek, amelyek harmadik személyeknek súlyosságukat vagy mennyiségüket tekintve a szárazföldi forgalomban lévő, kizárólag mechanikus erő által hajtott motorkerékpárok, gépkocsik, teherautók vagy más járművek által okozott személyi sérülésekkel vagy anyagi károkkal összehasonlítható sérüléseket vagy károkat okozhatnának. Ez utóbbiak ugyanis olyan sebességet érhetnek el, amely jelentősen magasabb, mint az ilyen gépek által elérhető sebesség, és amelyeket jelenleg is túlnyomórészt közlekedési célokra használnak. A 2009/103 irányelv által követett, a gépjárművek által okozott közlekedési balesetek károsultjainak védelmére irányuló célkitűzés tehát nem követeli meg, hogy az ilyen gépek az ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „gépjármű” fogalmába tartozzanak.