2010. január 28-án benyújtott kereset - GEA Group kontra Bizottság

(T-45/10. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: GEA Group AG (Bochum, Németország) (képviselők: A. Kallmayer, I. du Mont és G. Schiffers ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A Törvényszék semmisítse meg a határozat 1. cikkének (2) bekezdését annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy a felperes megsértette az EUMSZ 101. cikk (korábban az EK 81. cikk) (1) bekezdését és az EGT-megállapodás 53. cikkét;

semmisítse meg a határozat 2. cikkét annyiban, amennyiben az a felperessel szemben pénzbírságot szab ki;

másodlagosan, csökkentse a felperes által állítólag elkövetett jogsértésnek az 1. cikk (2) bekezdésében megállapított időtartamát és a felperessel szemben a határozat 2. cikkében kiszabott bírságot;

az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a COMP/38589. sz., fűtés-stabilizátorok ügyben 2009. november 11-én hozott C (2009) 8692 végleges bizottsági határozatot sérelmezi. A megtámadott határozat a felperessel és további vállalkozásokkal szemben pénzbírságot szabott ki az EK 81. cikk, valamint - 1994. január 1-je óta - az EGT-megállapodás 53. cikkének megsértése miatt. A felperes a Bizottság álláspontja szerint az EBSO/észterekkel kapcsolatban az EGT területén egy sor olyan megállapodásban és/vagy összehangolt magatartásban vett részt, amelyek az árak rögzítésében, értékesítési kvótákon át történő piacfelosztásban, az ügyfelek felosztásában, valamint üzleti szempontból érzékeny, különösen az ügyfelekre, termelésre és értékesítésekre vonatkozó információk cseréjében nyilvánultak meg. A felperes két további, azon vállalkozások jogutódjainak minősülő vállalkozással egyetemlegesen tartozik felelősséggel, amelyek versenykorlátozó megállapodások részesei voltak.

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap keretében a felperes azt állítja, hogy a Bizottság jogellenesen állapította meg, hogy a felperes jogelődjének meghatározó befolyása volt a szóban forgó vállalkozásokra. A felperes ezzel összefüggésben előadja, hogy a megtámadott határozat nem helytálló ténybeli megállapításokon és a magatartás betudására vonatkozó jogszabályi feltételek - különösen a meghatározó befolyás vélelmezésére vonatkozó feltételek - téves alkalmazásán alapul.

Második jogalapként a felperes azt állítja, hogy a Bizottság pénzbírság kiszabására vonatkozó hatásköre az 1/2003/EK rendelet¹ 25. cikkének (1) és (5) bekezdése értelmében elévült. A felperes ezzel összefüggésben kifejti, hogy a Bizottság az 1996/97 utáni időszak, mindenesetre pedig az 1999. és a 2000. év vonatkozásában nem tudta bizonyítani, hogy a szóban forgó vállalkozások jogsértést követtek volna el. A felperes továbbá azt állítja, hogy az a tény, hogy a Bizottság a jelen üggyel összefüggő T-125/03. és T-253/03. sz., Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals ügyekben folyamatban lévő jogvitákra tekintettel felfüggesztette az eljárást, nem eredményezi a felperessel szembeni elévülés nyugvását.

Végül a harmadik jogalap keretében a felperes a védelemhez való jogának megsértését kifogásolja. Ezzel összefüggésben előadja, hogy a Bizottság a vizsgálatot több, mint négy éven át alaptalanul nem folytatta tovább, valamint hogy a vizsgálatok kezdetétől mintegy öt év telt el addig, hogy a felperes tájékoztatást kapott és mintegy hat év addig, hogy a kifogásokat közölték. Ezenkívül a Bizottság elmulasztotta, hogy a tényállás teljes felderítése érdekében a szóban forgó személyekkel és az érintett kereskedelmi egységgel szemben vizsgálatot folytasson. A felperes úgy véli, hogy a Bizottság e mulasztások folytán megfosztotta őt az enyhítő bizonyítékok előterjesztésének és a hatékony védekezésnek a lehetőségtől.

____________

¹ - A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003., L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.)