T‑33/11. sz. ügy

Peeters Landbouwmachines BV

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – A BIGAB közösségi szóvédjegy – Feltétlen kizáró ok – A rosszhiszeműség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

Az ítélet összefoglalása

Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok – A bejelentőnek a védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműsége – Értékelési szempontok – Minden, a lajstromozás iránti kérelem benyújtásakor létező releváns tényező figyelembevétele

(207/2009 tanácsi rendelet, 52. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

A bejelentőnek a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett rosszhiszeműsége fennállását átfogóan, az eset valamennyi releváns tényezőjét figyelembe véve kell megítélni, így különösen:

– azt a körülményt, hogy a bejelentő tudja vagy tudnia kell, hogy valamely harmadik fél legalább egy tagállamban azonos vagy hasonló megjelölést használ a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz a megtévesztésig hasonló termék vonatkozásában;

– a bejelentő azon szándékát, hogy az említett harmadik felet megakadályozza e megjelölés további használatában;

– a harmadik fél megjelölése és a lajstromoztatni kért megjelölés által élvezett jogi védelem szintjét.

A fentieken túl valamely termék forgalmazásában való megakadályozására irányuló szándék bizonyos körülmények között a bejelentő rosszhiszeműségének jellemzője lehet. E helyzet valósul meg különösen akkor, ha utólag kiderül, hogy a bejelentő a használat szándéka nélkül, kizárólag annak érdekében kérte valamely megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozását, hogy valamely harmadik felet a piacra lépésben megakadályozzon.

Mindemellett a fent felsorolt három tényező csak példa azokra, amelyeket számításba lehet venni a védjegy bejelentőjének a bejelentés benyújtásakori esetleges rosszhiszeműségének megállapítása végett. A 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján végrehajtott átfogó elemzés keretében ugyanis számításba lehet venni a vitatott megjelölés eredetét, a használatát a létrehozatala óta, valamint azt az üzleti logikát, amelyben e megjelölés a közösségi védjegyként történő lajstromozása iránti kérelem benyújtásakor volt.

A bejelentő rosszhiszeműségének megállapításához önmagában nem elegendő azon körülmény megvalósulása, hogy a bejelentő tudja vagy tudnia kell, hogy harmadik személy legalább egy tagállamban régóta használ azonos vagy hasonló megjelölést a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz a megtévesztésig hasonló termék vonatkozásában. Így nem zárható ki, hogy ha a piacon több gyártó használ azonos vagy hasonló megjelöléseket a lajstromoztatni kért megjelöléssel azonos vagy ahhoz a megtévesztésig hasonló termékek vonatkozásában, a bejelentő az említett megjelölés lajstromozásával jogszerű célt követ. Ez lehet a helyzet különösen akkor, ha a bejelentő a lajstromozási kérelem benyújtásakor tudja, hogy egy harmadik vállalkozás használja a lajstromoztatni kívánt védjegyet oly módon, hogy az ügyfelei körében azt a látszatot kelti, hogy az e védjegy alatt értékesített termékeket hivatalosan terjeszti, noha arra engedélyt nem kapott.

A védjegy bejelentőjének jóhiszeműségét nem lehet megkérdőjelezni pusztán amiatt, hogy ugyanez a bejelentő más védjegyek jogosultja is, és nem kezdeményezte ez utóbbiak közösségi védjegykénti lajstromozását.

A védjegy bejelentője rosszhiszeműségének megítélése céljából a megjelölés által a közösségi védjegyként történő lajstromozása iránt előterjesztett kérelem benyújtása időpontjában élvezett jóhírnév foka is figyelembe vehető, a jóhírnév e szintje ugyanis pontosan igazolhatja a bejelentő azon érdekét, hogy megjelölésének kiterjedtebb jogi védelmet biztosítson.

(vö. 18–21., 27., 28., 30. pont)