A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2015. február 27.
T‑430/13. P. sz. ügy
Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (CESE)
kontra
Mohammed Achab
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – Honosítás – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – A személyzeti szabályzat 85. cikkének első bekezdése”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) 2013. június 26‑i Achab kontra EGSZB ítélete (F‑21/12, EBHT‑KSZ, EU:F:2013:95) ellen benyújtott, és ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék elutasítja a fellebbezést. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) maga viseli saját költségeit, valamint Mohammed Achab részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Feltételek – A kifizetés nyilvánvaló szabálytalansága – Szempontok
(Személyzeti szabályzat, 85. cikk)
2. Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A jogosult helyzetének adminisztráció általi felülvizsgálatát indokoló esemény – Terjedelem – Az állampolgárság megváltozása
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, a) és b) pont)
3. Európai uniós jog – Elvek – A jogalap nélküli gazdagodás tilalmának uniós jogi elve – Fogalom
4. Fellebbezés – Jogalapok –A Közszolgálati Törvényszék költségekre vonatkozó határozata ellen irányuló jogalap – Az összes többi jogalap elutasítása esetén való elfogadhatatlanság
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)
1. A személyzeti szabályzat 85. cikkének alkalmazása keretében minden jogosulatlanul felvett összeget vissza kell téríteni, amennyiben olyan szabálytalanságról van szó, amely a gondos tisztviselő figyelmét nem kerülhette volna el. Ebben a kérdésben minden esetben figyelembe kell venni az érintett tisztviselőnek a szükséges ellenőrzés elvégzésére való képességét.
Egyébiránt a személyi szabályzat 85. cikkének első bekezdésében szereplő „nyilvánvalóan olyan” [helyesen: „annyira nyilvánvaló”] kifejezés nem azt jelenti, hogy a jogosulatlanul kifizetésben részesülő tisztviselő mentesül a végiggondolásra és ellenőrzésre tett minden erőfeszítés alól. Ellenkezőleg, a kifizetést vissza kell téríteni, amennyiben olyan hibáról van szó, amely nem kerülheti el az általában szokásos gondosságot tanúsító tisztviselő figyelmét, akiről feltételezhető, hogy ismeri az illetményére vonatkozó szabályokat.
Végül az e tekintetben az uniós bíróság által figyelembe vett szempontok a tisztviselő felelősségi szintjére, besorolási fokozatára és szolgálati idejére, a személyzeti szabályzatban a támogatás nyújtására vonatkozó feltételeket meghatározó rendelkezések világosságának mértékére, valamint a személyes, illetve családi helyzetében bekövetkezett változások jelentőségére vonatkoznak, abban az esetben, ha a vitatott összeg kifizetése attól függ, hogy az adminisztráció megállapítja‑e ilyen helyzet fennállását. A viszonylag magas besorolási fokozatú és az uniós közszolgálatban hosszú szolgálati időt elérő tisztviselő ezért minden bizonnyal képes arra, hogy észrevegyen egy számára előnyösnek tekinthető szabálytalanságot.
A kifizetés szabálytalanságának olyan nyilvánvalóságára vonatkozó feltételt, amelyről az érintettnek tudnia kellett, nem a szolgálati idő kritériumát a többi kritériummal – például a besorolási fokozattal vagy a betöltött feladatkörökkel – szemben előnyben részesítve kell vizsgálni, hanem azon tényállási elemek csoportjára tekintettel, amelyek meghatározhatják azt, hogy az érintettnek milyen mértékben kellett tisztában lennie azzal, hogy a kifizetés szabálytalan volt.
(lásd a 29–32. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1979. július 11‑i Broe kontra Bizottság ítélet, 252/78, EBHT, EU:C:1979:186, 13. és 14. pont; 1989. január 17‑i Stempels kontra Bizottság ítélet, 310/87, EBHT, EU:C:1989:9, 10. és 11. pont; 2005. július 14‑i Gouvras kontra Bizottság végzés, C‑420/04 P, EBHT, EU:C:2005:482, 59. pont;
Törvényszék: 1991. február 28‑i Kormeier kontra Bizottság ítélet, T‑124/89, EBHT, EU:T:1991:12, 17. és 18. pont; 1994. február 24‑i Stahlschmidt kontra Parlament ítélet, T‑38/93, EBHT‑KSZ, EU:T:1994:23, 19. pont; 1996. február 27‑i Galtieri kontra Parlament ítélet, T‑235/94, EBHT‑KSZ, EU:T:1996:22, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2002. november 5‑i Ronsse kontra Bizottság ítélet, T‑205/01, EBHT‑KSZ, EU:T:2002:269, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2004. március 2‑i Di Marzio kontra Bizottság ítélet, T‑14/03, EBHT‑KSZ, EU:T:2004:59, 91. pont.
2. Azon tisztviselők esetében, akik nem állampolgárai az alkalmazási helyük szerinti országnak, a külföldi munkavégzési támogatásra való jogosultság elvesztésére vagy annak megtagadására csak abban az esetben kerülhet sor, ha az érintettnek a jövőbeli alkalmazási helye szerinti országban a teljes ötéves referencia időszak alatt állandó lakóhelye volt. Ezzel szemben az alkalmazási hely szerinti ország állampolgárságával rendelkező tisztviselők esetében ezen támogatásra való jogosultság elvesztéséhez vagy annak megtagadásához az a körülmény is elegendő, hogy a tízéves referencia‑időszak során – még ha nagyon rövid időtartamra is – állandó lakóhelyet tartottak fenn vagy létesítettek.
Jóllehet a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja egyértelműen fogalmaz, az érintett helyzetének értékeléséhez az említett melléklet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmezésére is szükség lehet. Így van ez annak a tisztviselőnek az esetében, aki az alkalmazásakor harmadik ország állampolgárságával rendelkezett, és annak ellenére, hogy az alkalmazását megelőző három évben az alkalmazási hely szerinti államban rendelkezett lakóhellyel, a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján külföldi munkavégzési támogatásban részesült, és akitől az alkalmazási hely szerinti állampolgárság megszerzése miatt a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján azzal az indokolással tagadták meg az említett támogatás nyújtását, hogy az alkalmazását megelőző tíz évben az alkalmazási hely szerinti államban lakott.
Mivel a szolgálatba lépés időpontját megelőző ötéves időtartamban az alkalmazási hely szerinti államban eltöltött hároméves tartózkodás még egy szokásos gondosságot tanúsító tisztviselő esetében sem képezte akadályát annak, hogy külföldi munkavégzési támogatásban részesüljön, ez alapján jogosan feltételezhette, hogy nem tagadják meg tőle ugyanezen időtartam miatt ezt a támogatást akkor, amikor megkapja az alkalmazási hely szerinti állampolgárságot.
(lásd az 53–56. pontot)
3. A tagállamok jogában közös általános elvek szerint az a személy, akit olyan veszteség ért, amely valamely más személy vagyonát gyarapítja, anélkül hogy e gazdagodásnak bármilyen jogalapja lenne, főszabály szerint jogosult arra, hogy e veszteség erejéig a gazdagodott személytől megtérítést követeljen. Ezért annak, hogy az erre irányuló kérelemnek helyt adjanak, alapvető feltétele, hogy a gazdagodásnak ne legyen semmilyen jogalapja.
(lásd a 60. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2008. december 16‑i Masdar (UK) kontra Bizottság ítélet, C‑47/07 P, EBHT, EU:C:2008:726, 44. és 46. pont.
4. A Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése szerint a fellebbezés nem vonatkozhat kizárólag a költségek összegére, vagy arra, hogy a költségek viselésére melyik felet kötelezték. Ebből következően, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék határozata elleni fellebbezés összes többi jogalapját elutasították, a Közszolgálati Törvényszék költségviseléssel kapcsolatos döntésének állítólagos jogellenességére vonatkozó kérelmeket mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.
(lásd a 72. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2005. május 26‑i Tralli kontra EKB ítélet, C‑301/02 P, EBHT, EU:C:2005:306, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
Törvényszék 2009. október 29‑i Nijs kontra Számvevőszék végzés, T‑375/08 P, EU:T:2009:423, 71. pont.