A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2015. szeptember 16.(*)
„Fellebbezés – Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Határozott idejű szerződés – Meghosszabbítást mellőző határozat – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése – Határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítése – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”
A T‑231/14. P. sz. ügyben,
az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) (képviselik: T. Jabłoński és N. Rampal Olmedo, meghatalmazotti minőségben, segítőik: D. Waelbroeck és A. Duron ügyvédek)
fellebbezőnek,
támogatják:
az Európai Bizottság (képviselik: J. Currall és G. Gattinara, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) (képviselik: M. Heikkilä és E. Maurage, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) (képviselik: H. Caniard és V. Peres de Almeida, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Élelmiszer‑biztonsági Hatóság (EFSA) (képviselik: D. Detken, S. Gabbi és C. Pintado, meghatalmazotti minőségben)
és
az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) (képviselik: J. Mannheim és A. Daume, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek,
a másik fél az eljárásban:
David Drakeford (lakóhelye: Dublin [Írország], képviselik: S. Orlandi és T. Martin ügyvédek)
felperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) F‑29/13. sz., Drakeford kontra EMA ügyben 2014. február 5‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ, EU:F:2014:10) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezése tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács),
tagjai: M. Jaeger elnök (előadó), S. Papasavvas és G. Berardis bírák,
hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. április 14‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
1 Fellebbezésében az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) F‑29/13. sz., Drakeford kontra EMA ügyben 2014. február 5‑én hozott ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) (EBHT‑KSZ, EU:F:2014:10) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletében a Közszolgálati Törvényszék megsemmisítette a David Drakeford szerződésének meghosszabbítását mellőző határozatot.
A jogvita alapját képező tényállás, az elsőfokú eljárás és a megtámadott ítélet
2 A jogvita alapját képező tényállást a megtámadott ítélet 4–19. pontja a következőképpen ismerteti:
„4. 1996. október 30‑án az EMA 1996. november 16‑i hatállyal egyéves időtartamra kisegítő alkalmazottként alkalmazta a felperest az információtechnológia területével kapcsolatos koordinátori feladatok ellátására a műszaki koordinációs egység alá tartozó információtechnológiai részlegen (a továbbiakban: IT‑részleg).
5. Ezt követően az ideiglenes alkalmazottak kiválasztási eljárásának sikeres pályázójaként a felperes szerződést kötött az EMA‑val, amely 1997. február 1‑jei hatállyal ötéves, meghosszabbítható időtartamra főtanácsosi feladatok végzésével bízta meg az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti A 5 besorolási fokozatba sorolt ideiglenes alkalmazottként. A felperes továbbra is az IT‑részlegnél látta el feladatait.
6. 1998. november 15‑én a felperest kinevezték az IT‑részleg helyettes vezetőjévé. A 2001–2003‑as időszakban a felperes így ideiglenesen az IT‑részleg vezetői feladatait is ellátta.
7. A felperes ideiglenes alkalmazotti szerződését annak lejáratakor, 2002. február 1‑jén újabb ötéves időtartamra meghosszabbították.
8. Szerződésének 2002. augusztus 6‑i kiegészítésével a felperest az A 4 besorolási fokozatba léptették elő.
9. Az IT‑részleg vezetőjének álláshelyére kiírt külső kiválasztási eljárás sikeres pályázójaként a felperes 2003. április 15‑én az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti A 4 besorolási fokozattal ideiglenes alkalmazotti szerződést kötött az EMA‑val. E szerződés 2003. május 1‑jei hatállyal ötéves, meghosszabbítható időtartamra jött létre.
10. 2004. május 1‑jén, a személyzeti szabályzat reformját követően a felperes besorolási fokozatának megnevezése A*12‑re változott.
11. Szerződésének a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság és a felperes által 2007. augusztus 14‑én, illetve augusztus 15‑én aláírt kiegészítésével a felperes szerződését 2008. május 1‑jei hatállyal ötéves időtartamra meghosszabbították.
12. A felperest egy 2009. június 5‑i feljegyzésben tájékoztatták arról, hogy az Ügynökség belső átszervezése keretében az információs és kommunikációs technológiák egységén (a továbbiakban: IKT‑egység) belüli információs és kommunikációs technológiai részleg vezetőjévé nevezik ki.
13. 2011. szeptember 15‑én az adminisztrációs egység humánerőforrás részlegének vezetője tájékoztatta a felperest arról, hogy szerepel az IKT‑egység vezetőjének álláshelyére kiírt kiválasztási eljárás sikeres pályázóinak 2012. december 31‑ig hatályos listáján.
14. 2012. július 30‑án, kilenc hónappal a felperes szerződésének lejáratát megelőzően az EMA humánerőforrás részlegének szolgálata adatlapot küldött a felperes egységvezetőjének a felperes szerződésének esetleges meghosszabbításával kapcsolatban. A felperes egységvezetőjének 2012. augusztus 17‑i véleménye szerint »nincs szükség intézkedni a [felperes] szerződésének meghosszabbítása iránt«.
15. E véleményt követően az ügyvezető igazgató mint a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság egy 2012. augusztus 30‑i levélben megerősítette a felperes számára, hogy szerződése 2013. április 30‑án lejár (a továbbiakban: 2012. augusztus 30‑i határozat), valamint hogy »az Ügynökség érdekeit szem előtt tartva [a felperes] 2012. szeptember 1‑jétől a szerződésének lejáratáig passzív állományba kerül«.
16. 2012. augusztus 31‑i levelében a felperes vitatta az azonnali hatályú hivatalbóli szabadságra küldését, és az alkalmazandó szabályozásra tekintettel arra hivatkozott, hogy az EMA‑nál töltött csaknem tizenhat év munkaviszonyt követően »állandó alkalmazottnak« kell tekinteni. Ugyanezen a napon a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság azt a választ adta a felperesnek, hogy a 2003. április 15‑én ötéves időtartamra kötött, 2003. május 1‑jén hatályba lépett szerződését 2008. május 1‑jén ötéves időtartamra hosszabbították meg. A felperest egy 2012. szeptember 3‑i levélben tájékoztatták az EMA‑tól való távozásának részletes adminisztratív szabályairól.
17. 2012. szeptember 12‑én az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (2) bekezdése alapján a felperes panaszt nyújtott be az EMA‑hoz a 2012. augusztus 30‑i határozattal szemben arra az öt ideiglenes alkalmazotti szerződésre vagy azok meghosszabbítására hivatkozva, amelyekkel 1997 óta folyamatosan rendelkezett, és amelyek folytán a munkaviszonyát immár határozatlan idejűnek kell tekinteni. Egy ilyen átminősítés alátámasztására a felperes kiemelte az Ügynökség szolgálatában teljesített kifogástalan és fontos munkáját. A felperes 2012. október 15‑én kiegészítő panaszt nyújtott be, amely tartalmazta először is az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke alapján a legutolsó szerződésének jogszabály erejénél fogva határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítése iránti kérelmet attól az időponttól kezdve, amikor a második, ötéves időtartamú ideiglenes alkalmazotti szerződése helyébe lépett a 2003. április 15‑én kötött új szerződése, másodszor az 1996. november 16‑tól hatályos első kisegítő alkalmazotti szerződésének oly módon történő átminősítése iránti kérelmet, mintha a második meghosszabbításra »2001. május 9‑én« került volna sor, és harmadszor az általa jogellenesnek tartott hivatalbóli szabadságra küldéséből fakadóan őt ért kár megtérítéseként 10 000 euró összeg megfizetésére.
18. 2012. december 19‑én a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság elutasította a 2012. október 15‑i levéllel kiegészített 2012. szeptember 12‑i panaszt azzal az indokolással, hogy a 2003. május 1‑jétől hatályos határozott idejű szerződést csupán egy alkalommal hosszabbították meg, és második meghosszabbítás hiányában az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke értelmében e szerződés nem tekinthető határozatlan idejű szerződésnek.
19. 2012. december 24‑én a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján újabb panaszt nyújtott be, ezúttal a 2012. december 19‑i határozattal szemben, amennyiben az elutasította az eredeti, kisegítő alkalmazotti szerződésének ideiglenes alkalmazotti szerződéssé, illetve a hatályos, határozott idejű ideiglenes alkalmazotti szerződésének határozatlan idejű ideiglenes alkalmazotti szerződéssé való átminősítése iránti kérelmeit, és felhívta az Ügynökséget, hogy vizsgálja meg konkrétan ezen utóbbi szerződés meghosszabbításának lehetőségét. A szerződés meghosszabbítása iránti kérelemmel kísért ezen újabb panaszt a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság a 2013. február 26‑i levelével (a továbbiakban: 2013. február 26‑i határozat) elutasította.”
3 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2013. március 28‑án benyújtott keresetlevelében D. Drakeford keresetet terjesztett elő a 2012. augusztus 30‑i és a 2013. február 26‑i határozat megsemmisítése, valamint az őt ért nem vagyoni kár megtérítéseként az EMA 25 000 euró összegű kártérítés megfizetésére való kötelezése iránt. Az EMA a maga részéről kérte elsődlegesen a kereset elutasítását mint részben elfogadhatatlant, illetve mint mindenképpen megalapozatlant, másodlagosan az őt a költségek viselésére és D. Drakeford számára 25 000 euró összegű kártérítés megfizetésére való kötelezés iránti kérelem, továbbá a még meg nem állapított állítólagos vagyoni kárra vonatkozó minden kártérítési kérelem elutasítását, végül pedig D. Drakeford költségek viselésére való kötelezését.
4 A Közszolgálati Törvényszék először is elfogadhatatlannak ítélte a 2013. február 26‑i határozat azon részének megsemmisítése iránti kereseti kérelmeket, amelyben az elutasította a D. Drakeford szerződésének meghosszabbítása iránti, valamint az eredeti, kisegítő alkalmazotti szerződésének ideiglenes alkalmazotti szerződéssé, illetve a hatályos, határozott idejű ideiglenes alkalmazotti szerződésének határozatlan idejű szerződéssé való átminősítése iránti kérelmeket.
5 A Közszolgálati Törvényszék ezt követően a megtámadott ítélet 47. pontjában helyt adott D. Drakeford 2012. augusztus 30‑i határozat megsemmisítése iránti kérelmének, és kimondta, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének harmadik mondatában található „minden további meghosszabbítás” fordulatot úgy kell értelmezni, hogy az minden olyan eljárásra vonatkozik, amellyel az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának értelmében vett ideiglenes alkalmazott a határozott időre szóló munkaszerződése végén e minőségében folytatja a munkáltatójával fennálló munkaviszonyt, akkor is, ha ez a meghosszabbítás a besorolási fokozatban történő előrelépéssel, vagy az ellátandó feladatok fejlődésével jár. A Közszolgálati Törvényszék hozzátette, hogy ez csak abban az esetben lehet másként, ha az új szerződés egy másik jogi szabályozás alá tartozik, vagy ha az törést jelent az előmenetelben, ami például az érintett alkalmazott által ellátott feladatok jellegének lényeges megváltozásában mutatkozik meg.
6 A Közszolgálati Törvényszék az indokolását az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdésének céljára – amely az állás egyfajta stabilitásának biztosítása – és az egyenlő bánásmód elvére alapította, és ezek alapján kimondta, hogy a 2012. augusztus 30‑i határozat sérti az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkét, mivel azt határozott idejű munkaviszonyra tekintettel fogadták el.
7 Végül a vagyoni kárt illetően a Közszolgálati Törvényszék kötelezte az EMA‑t, hogy a D. Drakeford határozott idejű ideiglenes alkalmazotti szerződésének megszűnésétől a megtámadott ítélet kihirdetéséig terjedő időszak tekintetében fizesse meg D. Drakeford számára azon két összeg közötti különbözetet, amelyre egyrészt az intézmény szolgálatában maradása esetén jogosult lett volna, másrészt amelyben – díjazás, munkadíj, munkanélküli‑támogatás vagy bármilyen más hasonló jellegű támogatás vagy díjazás formájában – 2013. május 1‑je óta ténylegesen részesült. A megtámadott ítélet kihirdetését követő időszak tekintetében a Közszolgálati Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogköre keretében felhívta az EMA‑t vagylagosan D. Drakeford újraalkalmazására vagy méltányos pénzbeli kártérítésről rendelkező megállapodás megkötésére, továbbá kötelezte a feleket, hogy tájékoztassák a Közszolgálati Törvényszéket a közös megegyezéssel ekképpen létrejött megoldásról, vagy ennek hiányában nyújtsák be a Közszolgálati Törvényszékhez összegszerűen meghatározott kereseti kérelmeiket.
A fellebbezésről
A Törvényszék előtti eljárás és a felek kérelmei
8 A Törvényszék Hivatalához 2014. április 15‑én benyújtott beadványában az EMA az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. mellékletének 9. cikke alapján előterjesztette a jelen fellebbezést. D. Drakeford a válaszbeadványát 2014. július 25‑én nyújtotta be.
9 A Törvényszék Hivatalához 2014. július 14‑én, 25‑én, illetve 28‑án benyújtott beadványaikkal az Európai Bizottság, az Európai Élelmiszer‑biztonsági Hatóság (EFSA), az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA), az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) kérelmezték, hogy az EMA kérelmeinek támogatása végett beavatkozhassanak. 2014. szeptember 2‑i, illetve 24‑i végzésével a fellebbezési tanács elnöke elfogadta az EMA kérelmeinek támogatása végett előterjesztett öt beavatkozási kérelmet.
10 A Bizottság, az ECHA, a Frontex, az EFSA és az ECDC a számukra előírt határidőn belül benyújtották beavatkozási beadványukat.
11 A Törvényszék felhívta az EMA‑t és D. Drakefordot a beavatkozási beadványokra vonatkozó észrevételeik benyújtására, amely felhívásnak az említett felek az előírt határidőn belül eleget tettek.
12 Az EMA – amelyet a Bizottság, az ECHA, a Frontex, az EFSA és az ECDC támogat – azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– következésképpen utasítsa el az elsőfokú eljárásban előterjesztett keresetet;
– D. Drakefordot kötelezze a két eljárás költségeinek viselésére.
13 D. Drakeford azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a fellebbezést;
– az EMA‑t kötelezze a költségek viselésére.
14 2015. február 9‑i levelében az EMA a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 146. cikke alapján indokolással ellátott kérelmet nyújtott be az eljárás szóbeli szakasza keretében történő meghallgatása iránt.
15 A Törvényszék elfogadta a felperes kérelmét és megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát.
16 A Törvényszék a 2015. április 14‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
A jogkérdésről
[omissis]
Az első, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdésében található „minden további meghosszabbítás” fordulat Közszolgálati Törvényszék általi téves értelmezésére alapított jogalapról
[omissis]
22 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az általános értelmezési elvnek megfelelően a különböző nyelvi változatok közötti eltérés esetén az uniós jogi rendelkezést saját szövegösszefüggésébe kell helyezni, és azon jogszabály rendelkezései összességének fényében kell értelmezni, amelynek a részét képezi, továbbá figyelemmel kell lenni a jogszabály céljaira és fejlődésének fokára a kérdéses rendelkezés alkalmazásának időpontjában (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 2‑i Kirin Amgen ítélet, C‑66/09, EBHT EU:C:2010:484, 41. pont).
23 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének nem az a célja, hogy a határozott idejű szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottak számára az állás egyfajta stabilitását vagy a munkaviszony tartósságát biztosítsa, hanem hogy a határozott idejű szerződések alkalmazásából eredő visszaéléseket megelőzze (a 2014. május 21‑i Bizottság kontra Macchia ítélet, T‑368/12 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2014:266, 60. pont). A munkaviszony stabilitásának hiányát egyébiránt az is megerősíti, hogy az ideiglenes alkalmazott határozott idejű szerződésének meghosszabbítása az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének második mondatában meghatározott eset kivételével puszta lehetőség, amely utóbbi rendelkezés célja éppen az, hogy – a határozott idejű szerződés jogszabály erejénél fogva határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítésének előírásával – megelőzze a határozott idejű szerződések alkalmazásából eredő visszaéléseket. Egyébként sem tekinthető stabilnak egy olyan ideiglenes alkalmazott munkaviszonya, aki az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének második mondata szerinti, jogszabály erejénél fogva történő átminősítés révén határozatlan idejű szerződéssel rendelkezik. Egy ilyen helyzetben ugyanis az igazgatás valamely jogszerű indokkal bármikor felmondhatja e szerződést az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontjának i. alpontjában meghatározott feltételek betartása mellett.
24 A jelen esetben a Közszolgálati Törvényszék először is kimondta, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének különböző nyelvi változatai nem teszik lehetővé az említett rendelkezés egységes értelmezését. E következtetés alátámasztására a Közszolgálati Törvényszék egyrészt az EMA által képviselt álláspontnak kedvező holland és olasz nyelvi változatra, másrészt a francia, német, angol és spanyol nyelvi változatra hivatkozik. Ez utóbbiak tekintetében a megtámadott ítélet 42. pontjában a Közszolgálati Törvényszék kimondta, hogy az olasz és a holland nyelvi változattal ellentétben a francia és a német nyelvi változat – amelyek általánosabb jelleggel az alkalmazás és a munkaviszony meghosszabbítására vonatkoznak –, továbbá az angol és spanyol nyelvi változat – amelyek további pontosítás nélkül minden további meghosszabbításra utalnak – megfogalmazása alapján nem vonható le olyan következtetés, amely szerint a „minden további meghosszabbítás” fordulat ugyanarra a szerződésre vonatkozik. A Közszolgálati Törvényszék így megállapította, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének nyelvi változatai két kategóriába sorolhatók: az elsőbe azok tartoznak, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy a „minden további meghosszabbítás” fordulat a szerződésre vonatkozik, míg a másodikba azok, amelyek alapján nem vonható le ilyen következtetés. Mivel a szövegek nem jelölik meg egyértelműen a határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződéssé való átminősítését maga után vonó meghosszabbítás tárgyát, a szövegek közötti ezen eltérésre tekintettel a Közszolgálati Törvényszék kimondta, hogy meg kell adni az említett rendelkezés egységes értelmezését.
25 A Közszolgálati Törvényszék e következtetése nem téves jogalkalmazás eredménye. Kétségtelenül igaz, hogy amint arra az EMA hivatkozott, a Közszolgálati Törvényszék nem vette figyelembe, hogy az angol és spanyol nyelvi változatban a francia és a német nyelvi változattal ellentétben a „minden további meghosszabbítás” fordulat kizárólag a „szerződésre” utalhat. Ez a tévedés ugyanakkor nem érinti a Közszolgálati Törvényszék értékelését annyiban, amennyiben ez utóbbi helyesen állapította meg, hogy a francia és a német nyelvi változat alapján ezzel ellentétben nem vonható le egyértelmű következtetés az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének értelmezését illetően. Az említett nyelvi változatokban ugyanis az „alkalmazás”, a „szerződés” és a „minden további meghosszabbítás” fordulatok váltakozó használata kétértelművé teszi a rendelkezést. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az „alkalmazás” fordulat általánosabb jelleggel az egyrészt valamely alkalmazott, másrészt egy intézmény vagy ügynökség közötti munkaviszonyra vonatkozik, míg a „szerződés” a kapcsolat létrejöttének jogi eszköze. Mivel a francia és a német nyelvi változat megfogalmazása azt az értelmezést sugallja, miszerint az alkalmazott alkalmazására ugyanazon munkaviszony keretében különböző szerződések megkötésével is sor kerülhet, a Közszolgálati Törvényszék helyesen mondta ki, hogy az említett nyelvi változatok alapján nem állapítható meg, hogy a „minden további meghosszabbítás” fordulat egyértelműen az alkalmazásra vagy a szerződésre utal‑e. Következésképpen nem fogadható el az EMA ezt követően felhozott azon érve sem, amely szerint az „alkalmazás” és a „szerződés” kifejezés felcserélhetők egymással.
26 Mindamellett kétértelmű még az EMA által javasolt azon szó szerinti értelmezés is, amely szerint az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének utolsó mondata csak akkor alkalmazható, ha a meghosszabbítás ugyanarra a határozott idejű szerződésre vonatkozik, mivel a kizárólag a „szerződés” kifejezést használó nyelvi változatok is e kifejezés eltérő szó szerinti értelmezéséhez vezethetnek. Előfordulhat ugyanis, hogy egy határozott idejű szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazott a későbbiekben újabb, határozott idejű szerződést köt, amely bár formailag különálló, lényegében az eredeti szerződés folytatásának tekinthető. Ebből következően semmi nem akadályozza az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdése utolsó mondatának akképpen történő értelmezését, hogy az a határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződéssé való átalakulását előidéző meghosszabbítás tárgya tekintetében az ugyanolyan jellegű szerződésre – azaz egy határozott idejű szerződésre –, nem pedig az eredeti szerződéssel megegyező szerződésre utal. Ez az eshetőség alátámasztja, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének utolsó mondata alkalmazásakor főszabály szerint figyelembe vehetők az alkalmazott és az igazgatás között egymást követően létrejött határozott idejű szerződések, feltéve hogy azok folytonosságot mutatnak az első határozott idejű szerződéssel.
27 Tekintettel e megállapításokra, amelyek szerint eltérés mutatkozik a szövegek között, ami értelembeli különbségekhez vezethet, a Közszolgálati Törvényszék – anélkül, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot – egyrészt megerősíthette, hogy nem szorítkozhatott csupán a szó szerinti megközelítésre, másrészt az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének egységes értelmezése érdekében a megtámadott ítélet 45. pontjában alkalmazhatta azon általános elvet, amely szerint valamely rendelkezést az uniós jog rendelkezéseinek összessége fényében, e jog céljaira és fejlődésének fokára tekintettel kell értelmezni.
28 Az első jogalap első részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.
29 Ezt követően a Közszolgálati Törvényszék az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének értelmezésekor egyrészt e rendelkezés célját, másrészt szövegösszefüggését vette alapul. Ami az említett rendelkezés célját illeti, a megtámadott ítélet 43., 44. és 46. pontjában a Közszolgálati Törvényszék lényegében azt mondta ki, hogy e rendelkezés a munkaviszonyok területén az állás egyfajta stabilitásának biztosítására irányul. A szövegösszefüggést illetően a megtámadott ítélet 47. pontjában a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének értelmezésekor egy ideiglenes alkalmazott határozott idejű szerződésének határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítésének pusztán az alapján való kizárása, hogy az érintett alkalmazott az igazgatással kötött különböző szerződések révén szakmai előmenetelt ért el, ellentétes lenne az egyenlő bánásmód elvével, valamint a jogalkotónak az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 12. cikke (1) bekezdésében kifejezésre juttatott azon törekvésével, hogy az ideiglenes alkalmazottak révén biztosítsa az intézményeken belül az olyan személyek munkáját, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek.
30 Márpedig az első jogalap második része tekintetében meg kell állapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak kimondásával, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének célja az állás egyfajta stabilitásának biztosítása. A fenti 23. pontban kifejtettek szerint ugyanis a Közszolgálati Törvényszék ítéletével ellentétben az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének célja az egymást követő, határozott idejű szerződések igazgatás általi alkalmazásából fakadó visszaélések megelőzése. Emellett, amint arra a fenti 19. pont rámutatott, az említett cikk céljának korlátozottságát megerősíti az igazgatás azon hatáskörének elismerése, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke szerinti eljárások betartása mellett bármikor felmondhassa a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező alkalmazottal fennálló munkaviszonyt.
31 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az uniós bíróság mint hatástalant elutasíthatja a jogalapot vagy kifogást, ha megállapítja, hogy az megalapozottsága esetén sem alkalmas arra, hogy a kívánt megsemmisítést eredményezze (lásd ebben az értelemben: 2009. november 19‑i Michail kontra Bizottság ítélet, T‑50/08 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2009:457, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Márpedig, jóllehet egyrészt a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak kimondásával, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének célja az állás egyfajta stabilitásának biztosítása, másrészt ugyanakkor helyesen ítélte úgy, hogy az említett cikkel ellentétes lenne úgy tekinteni, hogy egy ideiglenes alkalmazott határozott idejű szerződésének jogszabály erejénél fogva határozatlan idejű szerződéssé történő átminősítésére csak akkor kerülhet sor, ha az egymást követő hosszabbítások ugyanarra a szerződésre vonatkoznak. A Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 47. pontjában ugyanis helyesen állapította meg, hogy amennyiben egy határozott idejű szerződéssel rendelkező, a kiváló szakmai eredményei alapján a különböző szerződések megkötése révén szakmai előmenetelt elérő ideiglenes alkalmazott nem részesülne az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének utolsó mondatában biztosított védelemben, úgy hátrányosabb helyzetbe kerülne egy határozott idejű szerződéssel rendelkező olyan ideiglenes alkalmazottal szemben, akinek ugyanazon szerződését hosszabbították meg, anélkül hogy különleges érdemei alapján szakmai előmenetelt ért volna el. Az EMA érvét tehát mint hatástalant el kell utasítani.
33 Végül a harmadik rész tekintetében elegendő megállapítani, hogy az EMA által kifejtettekkel ellentétben a Közszolgálati Törvényszék nem mosta össze az ideiglenes alkalmazottakat a tisztviselőkkel. Kétségtelen, hogy amint azt a fenti 29. pont megállapította, a Közszolgálati Törvényszék tévesen értelmezte az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének célját. Ugyanakkor rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott ítélet 50. pontjában a Közszolgálati Törvényszék kimondta, hogy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke c) pontjának i. alpontjában előírt határidő betartása mellett az igazgatás bármikor felmondhatja valamely alkalmazott határozatlan idejű szerződését. Mindez alátámasztja azt, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmiképpen nem kérdőjelezte meg a tisztviselők és az alkalmazottak közötti különbséget, valamint azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel az igazgatás az alkalmazottakkal fennálló munkaviszonyok területén rendelkezik (2013. december 4‑i ETF kontra Schuerings ítélet, T‑107/11 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2013:624, 76. pont).
34 Az előbbiekben elmondottakból következően az EMA első jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.
A második, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének értelmezése alóli kivétel megállapításánál elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
[omissis]
37 Azon érvet illetően, miszerint homályos, sőt téves a másik jogi szabályozásra tett utalás, meg kell állapítani, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot. Ugyanis, amint arra az EMA – amelyet a Bizottság, az ECHA, a Frontex, az EFSA és az ECDC támogat – helyesen hivatkozott, az ideiglenes alkalmazottak tekintetében az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek jelentik az egyedül alkalmazandó jogi szabályozást. Ezért a Közszolgálati Törvényszék tévesen hivatkozott egy másik jogi szabályozásra.
38 Ugyanakkor a fenti 31. pontban kifejtettek szerint az uniós bíróság mint hatástalant elutasíthatja a jogalapot vagy kifogást, ha megállapítja, hogy az megalapozottsága esetén sem alkalmas arra, hogy a kívánt megsemmisítést eredményezze (lásd ebben az értelemben: Michail kontra Bizottság ítélet, fenti 31. pont, EU:T:2009:457, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen esetben meg kell állapítani, hogy még ha téves is a megtámadott ítéletben a másik jogi szabályozásra tett utalás, a Közszolgálati Törvényszék az indokolását arra a feltételezésre alapította, hogy törés következik be a szakmai előmenetelben. Ebből következően a másik jogi szabályozásra tett utalás homályos, sőt téves jellegére alapított jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.
39 Azon érvet illetően, miszerint az új szerződés törést jelent az ideiglenes alkalmazott szakmai előmenetelében, először is meg kell jegyezni, hogy a Közszolgálati Törvényszék által megállapított, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdésében előírt átminősítés alkalmazása alóli kivétel a szakmai előmenetelben bekövetkezett törés esetén az említett cikk értelmezésének logikus következménye. Ugyanis az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének célja, hogy a határozott idejű szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazott szakmai előmenetele vagy az ellátandó feladatok fejlődése esetén elkerülje az abból eredő visszaéléseket, hogy az említett cikkben előírt átminősítés alóli mentesülés érdekében az igazgatás formailag különálló szerződéseket alkalmaz.
40 Ezen átminősítés előfeltétele ugyanakkor az, hogy a szakmai előmenetelt vagy a feladatai tekintetében fejlődést elérő ideiglenes alkalmazottnak fennmaradjon a munkaviszonya, és azt a munkáltatóval fennálló folytonosság jellemezze. Amennyiben az alkalmazott olyan szerződést köt, amelynek alapján lényegesen – és nem pusztán formailag – megváltozik az ellátott feladatok jellege, úgy már nem teljesül az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdése alkalmazásának előfeltétele. Ugyanis az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének szellemével ellentétes lenne annak elismerése, hogy az e rendelkezésben foglalt szabály alkalmazása céljából bármely hosszabbítás figyelembe vehető. Ezért az EMA állításával ellentétben a Közszolgálati Törvényszék a megtámadott ítélet 48. és 49. pontjában kellőképpen pontosította a törés fogalmát annak megállapításával, hogy az magában foglalja az alkalmazott feladatainak olyan lényeges módosulását, amely megkérdőjelezi az igazgatással fennálló munkaviszonyának az ellátott feladatok tekintetében mutatkozó folytonosságát. Az EMA érvét következésképpen el kell utasítani.
41 Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg sem az EMA azon érve, amely szerint a Közszolgálati Törvényszék a törés homályos fogalmának alkalmazásával tévesen jutott arra a következtetésre, hogy – nagyobb felelősségi szintje és feladatainak kifejezett megváltozása ellenére – nem következett be törés D. Drakeford szakmai előmenetelében, továbbá azon érve sem, amely szerint D. Drakeford kinevezésére egy külső eljárást követően került sor. Ugyanis a munkaviszonyban bekövetkezett törés fogalma a fenti 39. pont megállapításának megfelelően nem minősül homályosnak, így nem állja meg a helyét az az érv, miszerint a Közszolgálati Törvényszék tévedett, amikor a jelen esetben e fogalmat alkalmazta. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a Közszolgálati Törvényszék helyesen járt el, amikor a megtámadott ítélet 49. pontjában a törés fogalmára tekintettel – amelyet a megtámadott ítélet 48. pontja határozott meg – vizsgálta meg a jelen ügy meglehetősen különleges körülményeit. Az ellátandó feladatok esetleges összehasonlítását illetően kétségtelen, hogy egy külső kiválasztási eljárást követően D. Drakeford részlegvezetői munkakörben való alkalmazása olyan lényeges változást jelent a helyettes vezető munkaköréhez képest, amely a törés Közszolgálati Törvényszék által megállapított fogalmába tartozik. Ugyanis, ahogy a tevékenységi kör megváltozásának hiánya nem feltétlenül vonja maga után az ellátott feladatok folytonosságát, úgy ezt a folytonosságot főszabály szerint ki kell zárni abban az esetben, amikor a részlegvezetői munkakörben való alkalmazás egy külső kiválasztási eljárástól függ. Ugyanakkor a jelen ügyben úgy tűnik, hogy D. Drakeford a részlegvezetővé történő 2003. évi kinevezése előtt a 2001–2003 közötti időszakban átmeneti jelleggel részlegvezetői feladatokat látott el. Ezért valójában nem állapítható meg, hogy a részlegvezetővé történő kinevezése, még ha arra egy külső eljárást követően került is sor, ténylegesen törést jelentett volna a korábban ellátott feladataihoz képest. Egyébiránt az elsőfokú eljárás irataiból az is kiderül, hogy D. Drakefordot 2003 áprilisában tíz hónap szolgálati idővel az A 4 besorolási fokozat 3. fizetési fokozatába sorolták, továbbá hogy 2003. május 1‑jétől, azaz az IT‑egység részlegvezetőjének álláshelyére vonatkozó szerződése hatálybalépésétől tizenegy hónap szolgálati idővel az A 4 besorolási fokozat 3. fizetési fokozatába sorolták. Ez az adat ismét megerősíti a D. Drakeford és az EMA közötti munkaviszony folytonosságát. Ebből pedig az következik, hogy a Közszolgálati Törvényszék – annak megállapításával, hogy D. Drakeford folyamatos jelleggel látta el feladatait az információtechnológia területén, különösen mint helyettes részlegvezető, ideiglenes részlegvezető és részlegvezető – helyesen mondta ki, hogy nem következett be törés az EMA és a D. Drakeford közötti munkaviszony lényegének folytonosságában.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (fellebbezési tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) F‑29/13. sz., Drakeford kontra EMA ügyben 2014. február 5‑én hozott ítéletét (EU:F:2014:10) annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék ezen ítéletben a pénzkövetelések területén fennálló korlátlan felülvizsgálati jogkörét az ítélet kihirdetését követő időszak tekintetében alkalmazta.
2) A Törvényszék a fellebbezést az ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék az ügyet visszautalja a Közszolgálati Törvényszék elé.
4) A Törvényszék jelenleg nem határoz a David Drakeford és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) részéről felmerült költségekről.
5) Az Európai Bizottság, az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA), az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex), az Európai Élelmiszer‑biztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) maguk viselik a jelen eljárás során felmerült saját költségeiket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. szeptember 16‑i nyilvános ülésen.
Aláírások