2013. szeptember 20-án benyújtott kereset – Stichting Sona és Nao kontra Bizottság

(T-505/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperesek: Stichting Sona (Curaçao, korábbi Holland Antillák) és Nao NV (képviselők: R. Martens, K. Beirnaert és A. Van Vaerenbergh ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg azon 2013. június 28-i határozatot, amelyről a felperesek csupán 2013 júliusának végén szereztek tudomást, és amelyben az Európai Bizottság úgy határozott, hogy nem a Stichting Sonát jelöli ki a 10. Európai Fejlesztési Alap keretében a Holland Antillákra vonatkozó Programozási Dokumentum végrehajtásának megbízott szerveként és

semmisítse meg a Bizottság azon határozatát, amelyben ezen egyedi Programozási Dokumentum végrehajtását az International Management Group-ra (IMG) bízta.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztására a felperesek hét jogalapra hivatkoznak.

Az első jogalap az ártatlanság vélelmének, a védelemhez való jognak, a személyes adatok védelmének, valamint az eljárás bizalmas jellegének megsértésére vonatkozik (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. és 48. cikkére, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. és 8. cikkére, valamint az EUMSZ 16. cikkre alapított jogalapok)

A felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy az olyan leveleket továbbított a holland kormánynak az Európai Csalás Elleni Hivatal folyamatban lévő, még semmiféle végleges jelentést nem eredményező vizsgálatával kapcsolatban, amelyekben a Bizottság név szerint említi a felpereseket, és azt állítja, de legalábbis azt sugallja ismétlődően, hogy a felpereseket bűnösnek fogják találni a 9. Európai Fejlesztési Alap kezelése során történt szabálytalanságok elkövetésében, és emiatt határozott a Bizottság úgy, hogy a 10. Európai Fejlesztési Alap keretében a Holland Antillákra vonatkozó tervek végrehajtását nem a felperesekre bízza. A Bizottság e határozatot úgy hozta meg, hogy a felpereseket az OLAF még „érintett személynek” se nevezte soha, és nem is jutott soha tudomásukra, hogy ilyen minőségben felelniük kellene magatartásukért. A felpereseknek tehát soha nem nyílt lehetősége a nyilvánosság előtt megvédeniük magukat, és mindeddig nem is tájékoztatták őket olyan konkrét vádakról, amelyeket velük szemben hoztak volna fel, és amelyeket meg kellene cáfolniuk.

Második jogalap: a bizalomvédelem elvének megsértése. A Bizottság olyan ígéretet tett a felpereseknek, amelyben azok joggal bíztak, és amely arra vonatkozott, hogy a felperesekre fogják bízni a 10. Európai Fejlesztési Alap keretében a Holland Antillákra vonatkozó Programozási Dokumentum végrehajtását.

Harmadik jogalap:az arányosság elvének megsértése. A Bizottság kizárólag az OLAF vizsgálatának „előzetes következtetései” alapján zárta ki a felpereseket, amely következtetések „esetleges problémák” fennállását jelezték.

Negyedik jogalap: a felek meghallgatására vonatkozó kötelezettség megsértése.

Ötödik jogalap: a 215/2008/EK rendelet¹ 14.cikkében előírt átláthatóság elvének megsértése, valamint az indokolási kötelezettség megsértése.

Hatodik jogalap: a 2304/2002/EK rendelet² 18. cikkének megsértése és a 10. Európai Fejlesztési Alap egyedi Programozási Dokumentumának megsértése.

Hetedik jogalap: a 215/2008/EK rendelet 29. cikkének megsértése. Nem teljesültek azon feltételek, amelyek lehetővé tennék, hogy a finanszírozás kezelését közös igazgatás keretében az IMG-re bízzák. A Bizottság által hozott második határozat tehát szintén jogellenes.

d:\documents\tra-doc\t-2013-0505\tra-doc-hu-req_comm-t-0505-2013-201308924-02d00.doc

____________

¹ A 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.).

² A Európai Közösség és a tengerentúli országok és területek társulásáról („tengerentúli társulási határozat”) szóló 2001/822/EK tanácsi határozat végrehajtásáról szóló 2002. december 20-i 2304/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 348., 82. o.).