2007. március 23-án benyújtott kereset - Telecom Italia Media kontra Bizottság
(T-96/07. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Telecom Italia Media (Róma, Olaszország) (képviselők: prof. F. Bassan és S. Venturini ügyvédek)
Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága
Kereseti kérelmek
Az Elsőfokú Bíróság elsődlegesen semmisítse meg a C 52/2005 (ex NN 88/2005, ex CP 101/2004) állami támogatásról szóló, 2007. január 24-i C(2006) 6634 végleges bizottsági határozatot, valamint minden kapcsolódó, ezt követő és ezt megelőző jogi aktust;
másodlagosan, semmisítse meg a C(2006) 6634 végleges bizottsági határozatot abban a részében, amelyben az olasz államot a határozatban előírt módon a támogatás visszatéríttetésére kötelezi;
minden esetben kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére. Ennek minden jogkövetkezményével.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen kereset a Bizottság azon határozata ellen irányul, amely jogellenesnek minősítette az olasz állam által a 2004. és 2005. évek vonatkozásában digitális dekóderek beszerzésére nyújtott támogatásokat. E tekintetben hangsúlyozásra kerül, hogy az ugyanezen a napon elfogadott másik határozat az EK-Szerződés 87. cikkének c) pontjával összeegyeztethetőnek minősítette a nyílt API-val rendelkező digitális dekóderekhez 2006 tekintetében nyújtott támogatásokat.
A felperes szerint a 2006. évi jogszerű, és a 2004. és 2005. évi jogellenes támogatás közötti különbség ez utóbbi évek tekintetében a műholdas televíziózáshoz szükséges dekóderek finanszírozásának kifejezett kizárását jelenti, amely tehát de jure kizárásnak tekinthető, míg 2006 tekintetében csak "de facto" kizárásról van szó, mivel ez a monopolisztikus SKY platform által választott "nem nyílt" dekóder.
Kérelmének alátámasztására a felperes az alábbiakra hivatkozik:
az alperes által elkövetett értékelési hiba. E tekintetben arra hivatkozik, hogy:
az intézkedés szükséges volt a digitális technológiára való áttéréshez: a switch off-ra vonatkozó törvényi határidő (2006) nem volt (és ésszerűen tekintve nem is lehetett) jogvesztő.
az intézkedés nem helyettesítette a műsorszolgáltatók egyébként megtett kezdeményezését. Ez utóbbiaknak ugyanis, a földi digitális piac sajátosságai okán, egyáltalán nem állt érdekében a dekóderek beszerzésének finanszírozása, mivel:
(i) nem állnak vertikális integrációban a szoftverek vagy a dekóderek gyártóival;
(ii) nem rendelkeznek a havi előfizetésen alapuló üzleti modellel, amely lehetővé tenné az időbeli finanszírozást; és (iii) a földi dekóder több, egymással versenyben lévő földi szolgáltató kártyáját is fogadni tudja.
az intézkedés két okból sem különböztette meg hátrányosan a műholdas műsorszolgáltatókat. Először is, mivel ezek egy másik, a Bizottság által tévesen egységesnek minősített piacon folytatják tevékenységüket. Másodszor, mivel e műsorszolgáltatókat de facto már kizárták, mivel abban az időben már a SKY - monopolisztikus platform Olaszországban a műholdas televíziózásban - nem nyitott standarddal működő, tehát támogatásra nem érdemes tulajdonosi platformmal rendelkezett, amint azt a Bizottság a 2006. évi intézkedésről szóló határozatában megállapította.
Az intézkedésnek a piacra gyakorolt hatása kiszámítása tekintetében figyelembe vett időszak nem lehet a teljes 2004-2005 közötti időszak, mivel a TIMedia első, pay-per-view ajánlatát a földi digitális piacon 2005. január 22-én tette közzé és bocsátotta forgalomba. A határidő tekintetében nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy 2005. szeptember 1-jétől kezdve a támogatást csak az all digital területek fogyasztóinak nyújtották, vagyis azon tartományoknak (Val D'Aosta és Szardínia), amelyek tekintetében az átmenet előzetes lezárása került előírásra. A támogatás funkcionális és területi síkra korlátozódott. A TIMedia visszatérítheti a támogatást, mivel a figyelembe vett időszak során nem ért el további nyereséget. A költségek ugyanis meghaladják a bevételeket, ami az indulás állapotában szokványosnak tekinthető. A Bizottság többek között azt kéri, hogy a visszatéríttetés összegét azon nézői többletszámból eredő nyereségekből kiindulva határozzák meg, amely nézőket az intézkedés vonzott a pay-per-wiev földi digitális televíziózás felé. E nyereséget úgy kellene kiszámítani, hogy a felhasználók átlagos bevételét meg kell szorozni a további felhasználók becsült számával. A valóságban a további nyereséget a további költségeknek a további (nem átlagos) bevételekből történő levonásával kell kiszámítani. A további felhasználókból eredő nyereség ugyanis, amelynek nem sok köze van a pay-per-view események megvásárlásához, alacsonyabb, mint a felhasználók átlagából eredő bevétel.
Az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének és 87. cikke (3) bekezdése c) pontjának megsértése és helytelen alkalmazása, mivel a Bizottság nem bizonyította, hogy az intézkedés torzítja, vagy alkalmas arra, hogy torzítsa a versenyt, és ezért az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül. Azt sem bizonyította, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdése szerinti kivételt miként lehet alkalmazni a dekóderek gyártóira, és az ezeket használó műsorszolgáltatókra pedig nem, mikor ezek is közvetlen kedvezményezettek.
A megtámadott határozat belső ellentmondásossága és nyilvánvaló logikátlansága. E tekintetben hangsúlyozásra kerül, hogy a Bizottság szerint az intézkedés csak egyes közvetlen kedvezményezettekkel (televíziós műsorszolgáltatók), nem pedig másokkal (a dekóderek gyártói) szemben szelektív.
____________