YVES BOT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2018. július 4.(1)
C‑308/17. sz. ügy
Hellenische Republik
kontra
Leo Kuhn
(az Oberster Gerichtshof [legfelsőbb bíróság, Ausztria] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – 1215/2012/EU rendelet – Joghatóság polgári és kereskedelmi ügyekben – Hatály – Az 1. cikk (1) bekezdése – A »polgári és kereskedelmi ügyek« fogalma – Tagállam által kibocsátott államkötvények – Részvétel az államadósság szerkezetátalakításában – A kölcsönfeltételek egyoldalú és visszaható hatályú módosítása – Kollektív fellépési záradékok – Kötvényeket birtokló magánhitelezők mint természetes személyek által az állam ellen benyújtott kereset – Az államnak az acta iure imperii miatt fennálló felelőssége – Különös joghatóságok – A 7. cikk (1) bekezdésének a) pontja – Szerződésekre vonatkozó joghatóság – Szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügy fogalma – Az »egyik fél részéről a másik felé szabadon vállalt kötelezettség« fogalma– A »vitatott kötelezettség teljesítésének helye« fogalma – Az államkötvény jegyzésének feltételei – A tartozás egymás követő átruházásai – A »főkötelezettség« tényleges teljesítési helye – Kamatfizetés”
I. Bevezetés
1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 7. cikke 1. pontja a) alpontjának értelmezésére vonatkozik.
2. E kérelmet a Hellenische Republik (Görög Köztársaság) és Leo Kuhn között az ezen tagállam által kibocsátott, az utóbbi birtokában lévő államkötvényekre vonatkozó kölcsönfeltételek érvényesítése vagy azok teljesítésének elmaradása miatti kártérítés iránti keresettel kapcsolatos jogvita keretében terjesztették elő.
3. A kérelem értelmének és tartalmának teljes felmérése érdekében azt szélesebb összefüggésbe kell helyezni.
4. Egyrészt ez a görög államadósság szerkezetátalakítására irányuló, 2012. márciusban a magánszektor közreműködésével lefolytatott eljárás(3) nem elszigetelt jellegű.
5. Másrészt az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria), vagyis a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett, a joghatóságra vonatkozó kérdések jelentősége nagymértékben túllép az értelmezendő rendelkezés kapcsán hagyományosan nehéznek tekintett technikai vetületeken. Ennek alapját lényegében az államok kölcsönfelvételi technikájának fejlődése, valamint azok a gazdasági és politikai tétek jelentik, amelyek miatt az államadóssággal kapcsolatos pereket rendkívül érzékeny kérdésnek tekintik.
6. Az államkötvények útján történő piaci finanszírozás(4) mellett szóló döntésnek ugyanis az lett a következménye, hogy az államadósság kezelése sokkal bonyolultabbá vált amiatt, hogy a szerződéses mechanizmusokat nem igazították hozzá a hitelezők sokszínűségéhez – utóbbiak lehetnek állami, magán‑ és intézményi szereplők, illetve természetes személyek –, illetve főként ahhoz, hogy nincs közöttük semmilyen koordináció.
7. Így tehát amikor államadóssággal kapcsolatos válságra kerül sor, az államok fizetésképtelenségének kezelésével kapcsolatos általános és szervezett eljárás hiányának eredményeként a szerkezetátalakítási eljárás sorsáról a bíróság határoz.(5)
8. Ily módon az eljárások megsokszorozódásával és nemzetközivé válásával kapcsolatos összetett jogi problémák nem választhatók el attól a gazdasági összefüggéstől, amelyben azokat meg kell oldani.(6)
9. A görög adósság 2012‑es történelmi összegű szerkezetátalakítása(7) esetében a hagyományosan ismert nehézségek új formában jelentkeztek az euróban kibocsátott értékpapírok és az ebből fakadó rendszerszintű válság kockázata miatt.(8) E nehézségek indokolták azon pénzügyi és jogi megoldások alkalmazását, amelyeknek kivételes jellege magyarázza a megoldandó problémák intenzitását.
10. Az Európai Unió Bíróságának már volt alkalma arra, hogy megvizsgálja ezen szerkezetátalakítás görög államkötvény‑tulajdonosokra gyakorolt hatásainak kényes kérdését a bírósági iratok kézbesítésének, vagyis a per minden érdemi vizsgálatot megelőző előőrsének szemszögéből a 2015. június 11‑i Fahnenbrock és társai ítéletben (C‑226/13, C‑245/13 és C‑247/13; a továbbiakban: Fahnenbrock és társai ítélet, EU:C:2015:383).
11. Ezen időpontot követően az európai bíróságok további határozatokat hoztak az előttük a rendkívül nagy számú görög államkötvény‑tulajdonos által ugyanazon céllal – szerződéses jogaik tiszteletben tartásának vagy állítólagos káraik megtérítésének elérése érdekében – indított további ügyekben.
12. Ily módon a 2015. október 7‑i Accorinti és társai kontra EKB ítélettel(9) az Európai Unió Törvényszéke elutasította a 2013. február 11‑én több mint 200, nagyrészt olasz állampolgárságú görögmagánkötvény‑tulajdonos által benyújtott, azon kár megtérítése iránti keresetet, amelyet többek között a Görög Köztársaság adósságcsere‑ajánlatával összefüggésben a Görög Köztársaság által kibocsátott vagy teljes mértékben garantált forgalomképes adósságinstrumentumok elfogadhatóságáról szóló, 2012. március 5‑i határozatnak az EKB által történő elfogadása,(10) valamint a görög államadósság szerkezetátalakításához kapcsolódóan az EKB által meghozott egyéb intézkedések miatt szenvedtek el. Ezt követően a 2017. január 24‑i Nausicaa Anadyomène és Banque d’escompte kontra EKB ítélettel(11) a Törvényszék elutasította a kereskedelmi bankok által 2015. december benyújtott kártérítési keresetet, kizárva az EKB felelősségét, ezáltal megerősítve azt, amit a görög adósságinstrumentumok természetes személy tulajdonosai tekintetében kimondott.
13. Egyébként az Emberi Jogok Európai Bírósága megvizsgálta a 2014. szeptemberben és októberben 6320 görög állampolgárságú, 10 000 euró és 1 510 000 euró között változó összegű görög államkötvények természetes személy tulajdonosai által benyújtott kérelmeket, amelyek a görög államadósság csökkentésében oly módon való kényszerrészvételükre vonatkoztak, hogy kötvényeiket más, alacsonyabb értékű kötvényekre cserélték. A 2016. július 21‑i ítélettel(12) az EJEB egyhangúlag úgy határozott, hogy nem sértették meg az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény(13) 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkét, valamint az EJEE e kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkével együttesen értelmezett 14. cikkét sem.(14)
14. A Bíróságot most arra kérik, hogy egészítse ki elemzését, és határozzon az állami értékpapír kibocsátója és annak megszerzője közötti jogviszonyok természetével összefüggésben az eljáró bíróság joghatóságának meghatározására vonatkozó szabályokról, a Fahnenbrock és társai ítéletet, illetve a 2015. január 28‑i Kolassa ítéletet (C‑375/13, a továbbiakban: Kolassa ítélet, EU:C:2015:37) követve.
15. A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdések, valamint a felek által tett észrevételek alapján a Bíróságnak előzetesen meg kell vizsgálnia, hogy az alapeljárás az 1. cikkének (1) bekezdése szerint az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során végrehajtott intézkedéseire vonatkozó felelősség különös kivételével a „polgári […] ügyekben” alkalmazandó 1215/2012 rendelet hatálya alá tartozik‑e. Amennyiben a jogvita e rendelet hatálya alá tartozik, akkor ezt követően azt kell megvizsgálni, hogy az az említett rendeletnek a Bíróság által értelmezett azon 7. cikke 1. pontja a) alpontja értelmében vett „szerződéssel kapcsolatos ügynek” minősíthető‑e, amely az alperes lakóhelye szerinti általános joghatósági szabálytól eltérve különös joghatósági szabályt ír elő. Végül, ha ez a helyzet, akkor meg kell határozni, hogy mi tekintendő az említett 7. cikk értelmében vett „vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróságnak”.
16. Elemzésem eredményeként kizárólag másodlagos jelleggel javaslatot teszek az ezen 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában előírt különös joghatósági szabály alkalmazási feltételeire vonatkozó két utolsó kérdésre adandó válasz egyes elemeit illetően.
17. Elsődlegesen ugyanis úgy vélem, hogy a jogvita nem tartozik az említett rendelet hatálya alá.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
18. A 1215/2012 rendelet(15) (4), (15) és (16) preambulumbekezdése kimondja:
„(4) A joghatóságra és a határozatok elismerésére vonatkozó nemzeti jogszabályok között fennálló egyes különbségek akadályozzák a belső piac megfelelő működését. Kulcsfontosságúak a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére, valamint az egyes tagállamok által hozott határozatok gyors és egyszerű elismerésének és végrehajtásának biztosítására irányuló rendelkezések.
[…]
(15) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg. A joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a jogvita tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő kapcsoló tényezőt kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.
(16) Az alperes lakóhelyén vagy székhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében. A szoros kapcsolat megléte jogbiztonságot nyújt, és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott. Ez különösen fontos a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a jó hírnév – megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokkal kapcsolatos jogviták tekintetében.”
19. E rendelet 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. Ez a rendelet nem terjed ki különösen az adó‑, vám‑ vagy közigazgatási ügyekre, vagy az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során végrehajtott intézkedéseire vagy mulasztásaira vonatkozó felelősségre.”
20. Az említett rendelet „Joghatóság” című II. fejezetének „[á]ltalános rendelkezéseket” tartalmazó 1. szakaszában található 4. cikkének (1) bekezdése szerint:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
21. Ugyanezen II. fejezet „Különös joghatóság” című 2. szakaszában található az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja, amely a következőket mondja ki:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:
1) a) ha az eljárás tárgya egy szerződés, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt”(16).
B. A görög jog
22. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat(17) szerint a Görög Köztársaság Görögországban a görög jog alapján államkötvényeket bocsátott ki értékjogként (az államadósság nyilvántartásában rögzített követelésekként), amelyekkel az athéni tőzsdén kereskedtek. Ezeket az értékjogokat a görög központi bank elszámolási rendszerében rögzítették,(18) amely a görög központi bank elnöke által engedélyezett résztvevőinek nevén vezetett számlákat tartalmazza.(19)
23. Az említett törvény 6. cikkének (2) bekezdése szerint a görög központi bank elszámolási rendszerének résztvevői átengedhetik a kötvényre vonatkozó jogokat(20) harmadik személy befektetőknek, az ilyen jogügyletek azonban csak az érintett felek között hatályosak, a Görög Köztársaságot pedig kifejezetten nem jogosítják, illetve nem kötelezik.
24. A 2198/1994. sz. törvény 6. cikkének (4) bekezdése azt írja elő, hogy a kötvény a résztvevő számláján történő jóváírással kerül átruházásra.
25. E törvény 6. cikkének (5)–(7) bekezdése megkönnyíti a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett „rendszer” megértését. Ennek értelmében:
„(5) A résztvevők számláit a rendszerben vezetik. A befektetők számláit a résztvevőknél vezetik.
(6) A számlákat mind a rendszerben, mint a résztvevőknél a közös jellemzőkkel rendelkező értékpapírok kategóriáiként külön vezetik.
(7) A rendszerben minden résztevő vonatkozásában külön számlát vezetnek egyrészt a saját portfolióban található értékpapírok számára, másrészt a befektető ügyfelek portfoliójában található értékpapírok számára. A befektetők portfoliójának minden egyes résztvevőnél vezetett számlája a résztvevő valamennyi befektetőjét tartalmazza.”
26. Az említett törvény „A befektetők követelései” című 8. cikke szerint:
„[…]
(2) A befektető értékpapírján alapuló követelése kizárólag azon résztvevővel szemben áll fenn, amelynél számláját vezetik. Amennyiben az állam nem teljesítette az e cikk (6) bekezdésében hivatkozott kötelezettségeit, a befektető értékpapírján alapuló követelése kizárólag az állammal szemben áll fenn.
[…]
(6) Az állam részéről az esedékes tőke és kamat törlesztése a görög központi bank felé az állam kötelezettségeinek megszűnését eredményezi. A görög központi bank minden résztvevő részére kiosztja a kölcsön lejáratakor az értékpapírok után fizetendő tőkét és kamatokat. A fent hivatkozott törlesztés a görög központi bank kötelezettségeinek megszűnését eredményezi.
[…]”.
27. Egyebekben a 2012. február 23‑i Nómos 4050/2012 – Kanónes tropopoiíseos títlon ekdóseos í engyíseos tou Ellinikoú Dimosíou me symfonía ton Omologioúchon (A görög állam által kibocsátott vagy garantált értékpapíroknak a kötvények tulajdonosaival egyetértésben történő módosításaira vonatkozó szabályokról szóló 4050/2012. sz. törvény)(21) azt írja elő, hogy a görög állam bizonyos kötvényeinek a tulajdonosai „szerkezetátalakítási” ajánlatot kapnak.
28. Ez a kérdést előterjesztő bíróság által használt kifejezés a Fahnenbrock és társai ítéletben is szerepel (8. pont). Álláspontom szerint meg kell különböztetni „az államadósság szerkezetátalakítását” és az abban való részvételre irányuló ajánlatot, amely a 4050/2012. sz. törvény 1. cikkének (1) bekezdése szerinti „elfogadható értékpapírok módosítását” jelenti; az említett rendelkezés a következőket mondja ki:
„A minisztertanács az Ypourgoú Oikonomikón (pénzügyminiszter, Görögország) javaslatára megindítja a kötvénytulajdonosok által elfogadható értékpapírok módosítására irányuló eljárást, meghatározza az elfogadható értékpapírokat, továbbá helyettesítés esetén meghatározza a tőkét vagy a névleges összeget, a kamatlábat vagy a hozamot, a lejáratot a görög állam által kibocsátott új értékpapírokra alkalmazandó (angol vagy egyéb) jogot, valamint felhatalmazza az Organismós Diacheírisis Dimósiou Chréous (Államadósság‑kezelő ügynökség, Görögország), hogy a görög állam nevében kiadjon egy vagy több felhívást.
E felhívással az abban hivatkozott elfogadható értékpapírok tulajdonosait felhívják arra, hogy meghatározott határidőn belül döntsék el, hogy elfogadják‑e az elfogadható értékpapírok görög állam által az e cikkben előírt eljárásnak megfelelően javasolt módosítását.”
29. E 4050/2012. sz. törvény „szerkezetátalakítási”(22) záradék vagy kollektív fellépési záradék (a továbbiakban: KFZ) bevezetését írja elő, amely lehetővé teszi, hogy olyan határozatokon keresztül módosítsák az eredeti kölcsönfelvételek módosítását, amelyeket a kint lévő tőke minősített többségével fogadnak el, és amelyek a kisebbségre is alkalmazandók.
30. A Fahnenbrock és társai ítélet 9. pontjában az szerepel, hogy „[e] törvény 1. cikkének (4) bekezdése értelmében az érintett értékpapírok módosításához a szóban forgó kötvények összességének az 50%‑át képviselő határozatképesség, valamint a részt vevő tőke kétharmadának megfelelő minősített többség szükséges”.
31. Az ezen ítélet 10. pontjában szereplő összefoglaló kiegészítése érdekében meg kell ismételni az említett törvény görög kormány által hivatkozott 9. cikkének (1) bekezdését, amely szerint:
„A minisztertanács jóváhagyó rendeletének a Görög Köztársaság Hivatalos Lapjában történt közzétételt követően a kötvénytulajdonosok eljáráskezelő által igazolt döntése erga omnes hatállyal bír, kötelező minden kötvénytulajdonosra és az elfogadható értékpapírok befektetőire, továbbá elsőbbséget élvez minden törvény, szabályozói aktus vagy megállapodás esetleges ellentétes általános vagy különös rendelkezéseivel szemben. Amennyiben az elfogadható értékpapírokat új értékpapírok rendszerben való nyilvántartásba vétele révén váltják fel, az új értékpapírok által felváltott elfogadható értékpapírok automatikusan semmisek, ami az azokon alapuló valamennyi jog és kötelezettség megszűnését eredményezi, beleértve a bármikor ezek részét képező valamennyi jogot és kötelezettséget.”
32. A 4050/2012. sz. törvény 1. cikkének a Mamatas ítéletben (48. §) is hivatkozott (11) bekezdése a következőket írja elő:
„E cikk rendelkezései feltétlenül érvényesítendő közérdek védelmét szolgálják, azok kógens és közvetlenül alkalmazható rendelkezések, amelyek elsőbbséget élveznek minden törvény, szabályozói aktus vagy megállapodás esetleges ellentétes általános vagy különös rendelkezéseivel szemben […], továbbá alkalmazásuk nem teremt és nem aktivál semmilyen szerződésen vagy jogszabályon alapuló jogot a kötvénytulajdonos vagy a befektető javára és semmilyen szerződésen vagy jogszabályon alapuló kötelezettséget az értékpapírok kibocsátójának vagy garantálójának terhére […], kivéve ha azt e cikk rendelkezései kifejezetten előírják.”
III. A jogvita alapját képező tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
33. L. Kuhn bécsi (Ausztria) lakos egy ausztriai székhelyű, bizományosként(23) eljáró letétkezelő bankon keresztül 35 000 euró(24) névértékben megszerzett a Görög Köztársaság által a görög jog alapján kibocsátott államkötvényeket. Ezeket az államkötvényeket a letétkezelő bank által vezetett azon értékpapírszámlán írták jóvá, amelynek L. Kuhn a jogosultja.(25) Bemutatóra szóló értékpapírokról van szó, amelyek a kölcsönfeltételeknek megfelelően a tőke lejáratkori visszafizetésére és „határidőben történő kifizetésre” jogosítanak.(26)
34. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a görög állam Görögországban, a görög jog alapján bocsátotta ki „értékjogként” – vagyis az államadósság nyilvántartásában rögzített követelésekként – ezeket az államkötvényeket, amelyekkel az athéni tőzsdén kereskedtek. Az értékjogokat nyilvántartásba vették a görög központi bank folyószámlarendszerében, amelyben e rendszernek az említett bank elnöke által engedélyezett résztvevői saját nevükön számlával rendelkeznek.
35. E bíróság szerint mind a 2198/1994. sz. törvény rendelkezéseiből, mind a szóban forgó államkötvényekre vonatkozó kölcsönfeltételekből az következik, hogy először az említett rendszer résztvevői váltak a számlájukon való jóváírás révén átruházott kötvények tulajdonosaivá és jogosultjaivá, majd a kötvényekhez kapcsolódó jogokat harmadik személy hitelezők részére engedték át, azzal, hogy e jogügyletek csak az érintett személyek felé hatályosak, a Görög Köztársaság kizárásával.
36. A 4050/2012. sz. törvény elfogadásával a Görög Köztársaság az L. Kuhn által megszerzett kötvényeket átváltotta, alacsonyabb névértékű új államkötvényekre cserélve azokat.
37. A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy L. Kuhn állítása szerint a Görög Köztársaság az említett átváltás napján kamatokat fizetett egy L. Kuhn nevében egy ausztriai székhelyű bankban vezetett folyószámlára. Kiemeli, hogy L. Kuhn eladta(27) az átváltott kötvényeket 7831,58 euróért, aminek eredményeként 28 673,42 euró összegű kára keletkezett; ez az összeg a 2012. február 20‑i(28) esedékességi dátumú kötvények kamatokkal és költségekkel növelt összegű névértékének felel meg.
38. E körülmények között L. Kuhn kereset indított a Landesgericht für Zivilrechtssachen Wien (polgári ügyekben eljáró bécsi regionális bíróság, Ausztria)(29) előtt a szóban forgó kötvényekre vonatkozó kölcsönfeltételek teljesítése, illetve az azok nemteljesítése miatt fizetendő kártérítés iránt.
39. 2016. január 8‑i végzésével e bíróság megállapította joghatósága hiányát a kereset elbírálására.
40. A végzés elleni fellebbezés ügyében eljáró Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság, Ausztria) 2016. február 25‑i végzésével elutasította az osztrák bíróságok joghatóságának hiányára alapított kifogást, azzal az indokkal, hogy L. Kuhn nem egy görög jogalkotási aktusra hivatkozott, hanem a szóban forgó államkötvényekre vonatkozó eredeti kölcsönfelvételekre, valamint hogy a felek szerint alkalmazandó görög jog által kijelölt bíróság a jelen esetben a jogosult lakóhelye, ahol a pénztartozást teljesíteni kell.
41. A Görög Köztársaság „rendkívüli felülvizsgálati kérelmet” nyújtott be e végzéssel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.
42. Az utóbbi szerint mivel L. Kuhn azt kéri, hogy a Görög Köztársaság teljesítse a szóban forgó államkötvényekre vonatkozó kölcsönfeltételeket, megalapozottan hivatkozik a közötte mint az államkötvények megszerzője és a Görög Köztársaság mint a kötvények kibocsátója között fennálló jogviszonyra, ily módon pedig fennáll az 1215/2012 irányelv 7. cikkének 1. pontja szerinti szerződéses („másodlagos”)(30) jogviszony.
43. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja továbbá egyrészt, hogy L. Kuhn a Görög Köztársaság mint a kötvény kötelezettje által vállalt fizetési kötelezettségre alapított kölcsönfeltételek végrehajtásához való jogra hivatkozik, másrészt pedig, hogy a kötvények kibocsátása („bemutatóra szóló, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok”)(31) nem tekinthető az acta juri imperii körébe tartozónak. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy a jogvita a polgári és kereskedelmi ügyek körébe tartozik.
44. E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontját, hogy
– az említett rendelkezés értelmében vett teljesítési helyet – a jelen ügyhöz hasonló – többszöri szerződéses követelésátruházás esetén is az első szerződéses megállapodás határozza meg?
– a jelen ügyben a Görög Köztársaság által kibocsátottakhoz hasonló államkötvény feltételeinek betartására irányuló igény, illetve az említett igény teljesítésének elmaradása miatti kártérítés érvényesítése esetén már az említett államkötvény kamatainak egy belföldi értékpapírszámla tulajdonosának számlájára történő kifizetése megalapozza a tényleges teljesítési helyet[(32)]?
– az a körülmény, hogy az első szerződéses megállapodás meghatározta [az említett rendelkezés] értelmében vett jogi teljesítési helyet, akadályát képezi azon megállapításnak, hogy a szerződés későbbi tényleges teljesítése [az ugyanazon] rendelkezés értelmében vett – további – teljesítési helyet alapoz meg?”
IV. Elemzés
45. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett három kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben valamely személy egy letétkezelő bankon keresztül megszerezte a valamely tagállam által kibocsátott kötvényeket, és az utóbbival szemben követeléssel él az államkötvény feltételeire hivatkozva, az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a „vitatott kötelezettség teljesítésének helyét” az e kötvények kibocsátása során fennálló kölcsönfeltételek határozzák meg, függetlenül e kötvények későbbi átruházásaitól, vagy pedig annak a kölcsön tényleges teljesítésének (mint a kamatfizetésnek) a helye minősül.
46. Ki kell emelni, hogy a Görög Köztársaság, valamint a görög és az olasz kormány szerint az alapeljárás nem tartozik sem az 1215/2012 rendelet tárgyi hatálya alá, mivel lényegében az államadósság szerkezetátalakításának jogszabályi rendezése az állam szuverén jogán alapul, sem pedig a 7. cikk 1. pontjának a) alpontja értelmében vett „szerződéssel kapcsolatos ügyek” körébe, mivel nem áll fenn szerződéses viszony a tagállam és az állampapírok tulajdonosa között. Ebből következően a Bíróságnak előzetesen azt kell eldöntenie, hogy a kereset az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „polgári és kereskedelmi ügyekre” vonatkozik‑e.(33) A Bíróságnak csak az e kérdésre adott igenlő válasz esetén kell állást foglalnia az alább kifejtett második előzetes kérdésről.
A. A jogvita az 1215/2012 rendelet hatálya alá tartozik‑e?
47. Annak érdekében, hogy a jogvitát a polgári és kereskedelmi ügyek körébe tartozónak minősítse, a kérdést előterjesztő bíróság a Fahnenbrock és társai ítéletre hivatkozott, miután megállapította, hogy a felperes a kölcsönfeltételek teljesítését kéri, vagy azoknak az alperes állam, az államkötvények kibocsátója általi nemteljesítése miatt fizetendő kártérítést, az utóbbit mint a kötvény kötelezettje által vállalt fizetési kötelezettség alapján.(34) Bár e párhuzam bizonyos mértékig relevánsnak tűnhet, álláspontom alapvetően eltér az abból levonandó következtetéseket illetően, mivel a joghatóság elemzésének eltérő alapokon kell nyugodnia, amelyeket az alábbiakban vizsgálok meg.
1. A Fahnenbrock és társai ítélet tartalmáról
48. Az első kapcsolódási pontot illetően kiemelhető, hogy a jogvita szinte azonos ténybeli körülmények(35) közé illeszkedő tárgya hasonló, mivel az egyik ügyben (Kickler és társai, C‑578/13), amely alapján a Bíróság meghozta a Fahnenbrock és társai ítéletet, a görög kötvények tulajdonosai a kártérítésen kívül a lejárt eredeti kötvények kifizetésének szerződéses teljesítését követelték a Görög Köztársaságtól. A kérelem jogcíme mindegyik esetben a szerződéses jogok és kötelezettségek megsértése.(36)
49. E körülmények között a második kapcsolódási pont különösen fontos, mivel a Bíróság az 1393/2007/EK rendelet(37) 1. cikkének értelmezéséről döntött, amelynek szövege megegyezik az 1215/2012 rendelet 1. cikkének szövegével. Hatályuk a „polgári és kereskedelmi ügyekre” korlátozódik és nem terjed ki többek között „az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során végrehajtott intézkedéseire vagy mulasztásaira vonatkozó felelősségre”(38).
50. A Bíróság a Fahnenbrock és társai ítéletben kimondta, hogy „[az 1393/2007 rendelet] 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelet hatálya alá tartoznak az államkötvény‑tulajdonos magánszemélyek által a kibocsátó állammal szemben indított, birtokháborítás és tulajdonzavarás miatti kártérítésre, szerződés teljesítésére és kártérítésre irányuló olyan bírósági keresetek, mint amelyekről az alapügyekben szó van, kivéve ha azok nyilvánvalóan nem tartoznak a polgári vagy kereskedelmi ügyek körébe”(39).
51. Ugyanakkor a Fahnenbrock és társai ítélet tartalma álláspontom szerint nem az, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság annak tulajdonít. Különös figyelmet kell fordítani ugyanis a Bíróság által rögzített értelmezési korlátokra.
52. E tekintetben először is azt lényeges kiemelni, hogy a Bíróság a sajátos elérendő célok miatt eltért az ugyanazon fogalom értelmezésének harmonizálására irányuló korábbi megoldásoktól.(40) Ily módon e határozat módszertani indokaiból(41) kitűnik, hogy a Bíróság egyértelműen előnyben részesítette az 1393/2007 rendelet által bevezetett mechanizmust, annak érdekében, hogy biztosítsa annak teljes hatékonyságát abból a célból, hogy garantálja az eljáró bíróság gyors elérését és a tisztességes eljáráshoz való jogot.(42)
53. A Bíróság ezt követően megállapította, hogy a bíróság által a kézbesítési kérelem szakaszában végzett vizsgálat sajátos jellegű, úgy ítélve meg, hogy az eljáró bíróságra tartozik a későbbi kontradiktórius eljárás keretében a joghatósággal kapcsolatos vita eldöntése.(43)
54. E tekintetben úgy ítélte meg, hogy a kézbesítési kérelem átvevő intézmény általi visszaküldését azon jogviták esetére kell fenntartani, amelyek nyilvánvalóan nem tartoznak a polgári és kereskedelmi ügyek körébe.(44)
55. Végül a Bíróság két hasznos válaszelemet szolgáltatott a prima facie, vagy másként fogalmazva a gyors eljárásra vonatkozó célhoz megfelelően adaptált intenzitású vizsgálathoz, pontosan abban az esetben, amikor a priori kétséges lehet a kereset polgári jellege, mivel az valamely állam ellen irányul, és az ezen állam által végzett államkötvény‑kibocsátással kapcsolatos.
56. Először, a Bíróság rámutatott, hogy „a kötvénykibocsátás nem feltételezi szükségszerűen a magánszemélyek közötti viszonyokban alkalmazandó szabályokon túlmenő hatalomgyakorlást”(45). Másodszor kiemelt bizonyos olyan körülményeket, amelyek indokolják az állam és a tulajdonos közötti kapcsolat alapos vizsgálatát. A szóban forgó értékpapírok pénzügyi feltételeiről van szó, amelyeket esetlegesen „azon piaci feltételek alapján [határoztak] meg, amelyek e pénzügyi eszközök cseréjét és jövedelmezőségét szabályozzák”(46), valamint e pénzügyi feltételek módosításairól, amelyeknek a kibocsátási szerződésekbe illesztett szerződéses záradék alapján „a kötvénytulajdonosok többsége határozatá[t] kellett [volna] követnie”(47).
57. A Bíróság, amely korábban rámutatott, hogy az állam immunitására kiható kérdések összetettek,(48) ebből arra következtetett, hogy „nem állapítható meg, hogy az alapügyek nyilvánvalóan nem tartoznak az 1393/2007 rendelet értelmében vett polgári vagy kereskedelmi ügyek körébe, és így e rendelet alkalmazandó ezen ügyekre”(49).
58. Következésképpen, mivel az eljáró bíróságnak kell vizsgálnia joghatóságát, amint arra a Bíróság emlékeztetett,(50) a jogvita minősítésére vonatkozó elemzéssel kell folytatni, a vita fókuszát a Bíróság által a Fahnenbrock és társai ítéletben a közhatalom gyakorlásának nyilvánvaló jellegét illető fenntartásainak igazolása érdekében kiemelt körülményekre helyezve át.
2. A jogvita minősítése
59. Elöljáróban álláspontom szerint emlékeztetni kell arra, hogy a joghatóságot szabályozó korábbi jogi aktusok eddig követett értelmezési módszereit(51) az 1215/2012 rendeletre való alkalmazásra szánták.(52)
60. Ily módon az állandó ítélkezési gyakorlat szerint „a polgári és kereskedelmi ügyek” önálló fogalmának értelmezése a bírósági joghatóságot szabályozó jogi aktusok tárgyi hatályának értelmezését eredményezi, „olyan tényezők miatt, amelyek a peres felek közötti jogviszony jellegére, vagy a jogvita tárgyára vezethetők vissza”(53). Meg kell tehát határozni a peres felek között fennálló jogviszonyt, továbbá vizsgálni kell az előterjesztett kereset alapját és megindításának módját.(54)
61. A jelen esetben azt kell megvizsgálni, hogy magánszemély által a kötvénykibocsátó állam ellen indított kártérítés iránti kereset tárgyi forrását közhatalmi aktus jelenti‑e, vagy közelebbről, hogy a görög állam és L. Kuhn közötti, a kölcsönfeltételekből következő jogviszony sajátosságát képezi‑e a kötelezett állam részéről a közhatalom gyakorlásának megnyilvánulása, amennyiben az megfelel az állam túlzott hatáskörgyakorlásának a magánszemélyek között fennálló jogviszonyokra alkalmazandó szabályok vonatkozásában.(55)
62. Álláspontom szerint e megnyilvánulás – a jelen ügyben ugyanúgy, mint a korábbi, a görög adósság szerkezetátalakítására vonatkozó ügyekben – mind a görög állam és az értékpapír‑tulajdonosok közötti szerződéses viszony jellegéből és módosítási szabályaiból, mind pedig az utóbbiak összefüggéséből következik.
63. Az értékpapírok „módosításának” vagy „átváltásának” általánosan használt fogalmai igen erősen enyhítik az elvégzett értékpapírcsere valós körülményeit(56): az eredeti értékpapírokat érvénytelenítik és új, alacsonyabb névértékű értékpapírokkal váltják fel, ami 53,5%‑os tőkeveszteséget okoz, sőt még magasabbat, ha figyelembe vesszük azon időpont módosítását, amikor a korábbi értékpapírok lejáratukhoz érkeztek volna;(57) egy részük 2023 és 2042 között vált volna esedékessé. A kuponok kifizetésének éves mértékeit felülvizsgálták. Végül az értékpapírokra immár nem a görög, hanem az angol jogot kell alkalmazni.(58)
64. Lényegi jellege miatt az értékpapírok ezen cseréje nem hasonlítható az általában az ilyen típusú befektetésekkel járó, teljes egészében a hitelfelvevő állam által kezelt(59) kockázatokat jelentő módosításokhoz, amelyekre egy szokásosan tájékozott kötvényvásárló számíthat.(60)
65. E csere részletszabályait is ki kell emelni, mivel azokat az értékpapírok kibocsátásakor sem a kölcsönfeltételek, sem a görög jog nem szabályozta. E szabályokat a görög jogalkotó írta elő a 4050/2012. sz. törvény erejénél fogva, visszaható hatállyal vezetve be KFZ‑ket.
66. E záradékoknak köszönhetően az állam és az azon kötvénytulajdonosok között kötött megállapodás, amelyek minősített többséggel elfogadták a görög állam által javasolt szerződésmódosításokat, lehetővé tette az említett módosítások előírását a tulajdonosok kisebbsége számára, beleértve azokat is, amelyek e módosításokat el kívánták utasítani.
67. E mechanizmus igénybevétele vitathatatlanná teszi a kölcsönfeltételek módosítása által a hitelezők kisebbségére gyakorolt hatás azonnali és közvetlen(61) jellegét, annál is inkább, mivel a 4050/2012. sz. törvény éppen ezt az eredményt kívánta elérni, Görögország nemteljesítésének elkerülése érdekében.(62) Az Emberi Jogok Európai Bírósága egyébként a KFZ‑k mechanizmusából arra a következtetésre jutott, hogy „azok a szabályok, amelyektől a csere lebonyolítása függött, egyértelműen bizonyítják [a kérelmezők] leírási folyamatban való részvételének nem akaratlagos jellegét”(63).
68. Az 1215/2012 rendelet alkalmazhatósága jelen ügyet érintő kérdésének eldöntése érdekében nem lehet arra sem érvelést alapítani, hogy a KFZ‑knek köszönhetően a tulajdonosok megállapodását szerződéses keretbe foglalták.(64) Az ugyanis nem választható el azon körülményektől, amelyek között e záradékok visszamenőleges kölcsönfeltételekbe iktatását elfogadták.
69. Bár a 4050/2012. sz. törvény a Görög Köztársaság és a magánbefektetők (PSI) – amelyek közreműködését úgy tekintették, mint amely „alapvető fontosságú szerepet játszik abban, hogy a [Görög Köztársaság] adósságállománya elfogadható szintre kerüljön”(65)– között nem vitatott, hogy a görög államkötvények tulajdonosai között csak kisebbségi szerepet játszó, Görögország összesített államadósságának körülbelül 1%‑át képviselő magánszemélyek nem vettek részt ezeken az intézményi befektetőkkel, így többek között bankokkal és hitelintézetekkel folytatott tárgyalásokon.(66)
70. Ezenkívül figyelembe kell venni a 4050/2012. sz. törvény kihirdetése kivételes összefüggésének egyéb vetületeit is.
71. Először, az e törvény által előírt kötelező eljárás a Görög Köztársaság helyzetére vonatkozó „kivételes és egyedülálló megoldás”(67) keresésének eredménye. Az elválaszthatatlanul kapcsolódik az Unió monetáris politikájához, mivel az egy tagállam pénzügyi szervezete megóvásának biztosítására, illetve tágabban az egész euróövezet pénzügyi stabilitásának megőrzésére irányul.(68)
72. Másodszor, a KFZ visszaható hatályú beiktatása eleddig ismeretlen módszerének igénybevétele(69) az adósság szerkezetátalakítási terve megbukásának kockázatát(70) kívánta megakadályozni, amely a Görög Köztársaság által a nemzeti piacon végzett értékpapír‑kibocsátások esetében többek között a KFZ hiányából(71) származhatott. Mivel az elérendő cél valamennyi magánszemély hitelező részvételének biztosítása volt, a görög hatóságok kihasználták, hogy az államadósság több mint 90%‑a görög jog hatálya alá tartozott: ezt az említett záradékok előírása révén módosították.(72)
73. Harmadszor, az ilyen eljárásnak az egyszerre szerződő félként és jogalkotóként eljáró állam általi végrehajtása időben körülhatárolt.(73) Egyrészt ugyanis az átváltás során kibocsátott új értékpapírokra az angol jog vonatkozik, az pedig KFZ‑ket ír elő.(74) Másrészt az euróövezet pénzügyminisztereinek 2010. novemberben hozott és a 2011. március 24‑i és 25‑i európai tanácsi következtetések(75) által megerősített határozatát követően az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló, 2012. február 2‑án Brüsszelben kötött szerződés(76) 12. cikkének (3) bekezdése alapján a KFZ‑k 2013. január1‑je óta minden egy évet meghaladó időtartamú, az euróövezet tagállamainak államadósságára vonatkozó értékpapírban szerepelnek.(77) Ezek immár az egyik olyan eszközt jelentik, amelyek lehetővé teszik az euróövezet pénzügyi stabilitásának biztosítását, és ily módon részt vesznek az „államok fizetőképességi válságai kezelésének biztosítására”(78) irányuló cél megvalósításában és a befektetők megnyugtatásában.
74. E körülmények összessége olyan közérdekű cél követését helyezi előtérbe, amely nem korlátozódik Görögországra, hanem az egész euróövezetet érinti. Ilyen körülmények között, ha elfogadjuk, hogy a jogvita nem marad a szigorúan vett szerződések területén,(79) ez álláspontom szerint nem könnyíti meg a hitelfelvevő államok számára, hogy a törvényhez folyamodjanak az államadósságról szóló szerződések „mentesítése”(80) érdekében, oly módon, hogy többek között visszaható hatállyal módosítják a kölcsönfeltételeket.
75. Ebből arra következtetek, hogy az alapeljárás tárgyi forrását olyan közhatalmi aktus jelenti, amely révén kivételes feltételek és körülmények között visszaható hatállyal előírták az értékpapírok átváltását és az eredeti kölcsönfeltételek módosítását, annak elkerülése céljából, hogy a görög állam ne teljesítse kötelezettségeit, valamint hogy garantálják az euróövezet stabilitását.
76. Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ adja, hogy nem tartozik az 1215/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „polgári vagy kereskedelmi ügyek” körébe a valamely tagállam által kibocsátott kötvényeket megszerző természetes személy által indított, az eredeti kölcsönfeltételek teljesítése, illetve az azok abból az okból bekövetkezett nemteljesítése miatt fizetendő kártérítés iránti kereset, hogy e kötvényeket kisebb értékű kötvényekre cserélték, amire az említett természetes személy a nemzeti jogalkotó által kivételes körülmények között elfogadott, a kötvényekre vonatkozó feltételeket visszaható hatállyal oly módon módosító törvény erejénél fogva köteles volt, hogy azokba a kötvények tulajdonosainak többsége számára a kisebbség ilyen cserére kötelezését lehetővé tévő KFZ‑ket iktatott.
77. Ha azonban a Bíróság úgy ítélné meg, hogy a szóban forgó kereset arra szorítkozik, hogy az államkötvény megszerzője és a iure gestionis cselekményt végrehajtó állam „magánjogi jogviszonyokat von bírósági felülvizsgálat alá”(81), úgy el kellene dönteni, hogy a jogvita az e rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett, „szerződéssel kapcsolatos ügyek” körébe tartozik‑e.
B. A jogvita az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett, „szerződéssel kapcsolatos ügyek” körébe tartozik?
78. Az okfejtés alapjainak rögzítését, illetve annak kiemelését követően, hogy a Kolassa ítélet mennyiben nem szolgálhat referenciaként, kifejtem álláspontomat az alapeljárás minősítését illetően.
1. Az értelmezési alapelvek felidézése
79. Előzetesen felidézem azokat az alapokat, amelyeken a „szerződéssel kapcsolatos ügyek” fogalmának minden értelmezése nyugszik.
80. Ahogy az 1215/2012 rendelet 1. cikkének értelmezésénél is,(82) a Bíróság által a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja kapcsán kifejtett értelmezésre kell támaszkodni, mivel az irányadó az 1215/2012 rendelet e rendelkezést felváltó 7. cikk 1. pontjának a) alpontja esetében is.(83)
81. Ebből először is az következik, hogy e 7. cikk értelmezésének megszorítónak kell lennie, mivel az joghatósági választás lehetőségét, vagyis az alperes lakóhelye szerinti állam bíróságának joghatóságára vonatkozó elv alóli kivétel lehetőségét biztosítja a felperes számára. Ily módon a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a joghatósági szabályok nem teszik lehetővé az említett rendeletben kifejezetten előírt eseteken túlterjeszkedő értelmezést.(84)
82. Másodszor, fontos, hogy a megoldások az 1215/2012 rendelet (16) preambulumbekezdésében megfogalmazott, elérni kívánt általános célkitűzéssel összhangban kerüljenek meghatározásra. Az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdításáról van szó, amennyiben „a jogvita és az eljáró bíróság között szoros kapcsolat létezik”(85). Rendszerint a szerződésben kikötött és a kereset alapjául szolgáló kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság a legalkalmasabb a jogvita eldöntésére, többek között a jogvita tárgyához való közelsége és a könnyebb bizonyításfelvétel miatt.(86) A határozat gyors végrehajtásának biztosítása szintén figyelembe vehető.(87)
83. Harmadszor, továbbra is a „szerződéssel kapcsolatos ügyek”(88) fogalmára, és így „az érintett államok valamelyikének a belső jogrendjére való utalás” kizárására(89) vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat szerint az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában ezen ügyek kapcsán előírt különös joghatósági szabály alkalmazása az egyik fél által a másik felé szabadon vállalt kötelezettséget feltételez, amelyen a felperes keresete alapul, függetlenül a szerződéskötés hiányától,(90) vagy pedig azt, hogy a szerződést kógens rendelkezések szabályozzák.(91)
84. E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy a felelősség megállapítására irányuló kereset akkor tartozhat a „szerződéssel kapcsolatos ügyek” fogalma alá, „ha a felrótt magatartás a szerződés tárgyára figyelemmel meghatározható szerződéses kötelezettségek megszegésének tekinthető”, valamint hogy „[e]z lesz a helyzet eleve akkor, ha az alperest a felpereshez kötő szerződés értelmezése elengedhetetlen az utóbbi által az előbbi terhére rótt magatartás jogszerű vagy – éppen ellenkezőleg – jogellenes voltának megállapításához”(92). A „szerződéssel kapcsolatos ügyek” fogalmát csak akkor alkalmazzák, ha a kereset szorosan kapcsolódik valamely szerződéshez.(93)
85. Az alapeljárásban szereplőhöz hasonló kereset esetében a Görög Köztársaság szerint elegendő a Kolassa ítélet ítélkezési gyakorlatának átültetése. Az alább kifejtett okokból nem osztom ezt a véleményt.
2. A Kolassa ítélet tartalma
86. Ebben az értékpapírok másodlagos piacon, az alapeljárás körülményeihez hasonlóan több közvetítő révén történő megszerzésére vonatkozó ítéletben a Bíróság többek között azt mondta ki, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy az a felperes, aki bemutatóra szóló kötvényt vásárolt egy harmadik személytől anélkül, hogy a kötvény kibocsátója szabadon kötelezettséget vállalt volna e felperes felé – aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, nem hivatkozhat az e rendelkezésben előírt joghatósági szabályra az e kibocsátóval szemben a kölcsönfeltételekre, a tájékoztatási és ellenőrzési követelmények megsértésére, továbbá a tájékoztatóért való felelősségre alapított kereset benyújtása céljából.(94)
87. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a tényeknek a kérdést előterjesztő bíróság általi tömör ismertetéséből az tűnik ki, hogy a kötvénykibocsátó bank által a harmadik személytől bemutatóra szóló kötvényt vásárolt felperes felé szabadon vállalt kötelezettség nem állt fenn.(95)
88. Úgy vélem, hogy az alapeljárás több okból különbözik az ezen ítélet alapjául szolgáló helyzettől. Először, azok a kötelezettségek, amelyekre a befektető támaszkodott, szerződést megelőző jellegűek voltak. Az általa megszerzett értékpapírok kibocsátójának felelősségére hivatkozott, a tájékoztató, valamint a kibocsátót terhelő egyéb jogszabályi tájékoztatási kötelezettségek megsértése alapján, annak bizonyítása céljából, hogy ha jobban tájékozott lett volna, akkor nem eszközölt volna ilyen befektetést.
89. Másodszor, az államkötvények kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett kibocsátására, amely megfelel az államadósság területén szokásos közvetítésnek, olyan feltételek vonatkoznak, amelyek alapvetően eltérnek az olyan certifikátokra vonatkozó feltételektől, mint amelyekbe Harald Kolassa befektetett. E vitatott certifikátokat egy magánbank bocsátotta ki, olyan bemutatóra szóló kötvények formájában, amelyek értékét egy olyan portfolió alapján kialakított index szerint kellett meghatározni, amelynek kezelését egy társaságra bízták.(96)
90. Harmadszor, a Bíróság kimondta, hogy a felperes nem volt tulajdonosa e kötvényeknek,(97) miután megállapította, hogy azokat az a bank rendelte meg és szerezte be anyavállalatától, amellyel a felperes közvetlen kapcsolatban állt, mivel e társaságok saját nevükben hajtották végre a megrendelést, valamint hogy az említett kötvényeket a közvetítő bank fedezeti állományként saját nevében őrizte a felperes javára.(98)
91. Az alapeljárásban nem ez a helyzet áll fenn. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis a felperes az értékpapírok tulajdonosa, amelyeket a nevében a letétkezelő bank szerzett be, amely bizományosi minőségben járt el.
92. Következésképpen felmerül e kapcsolatok sajátos minősítésének kérdése. Figyelemmel a „szerződéssel kapcsolatos ügyek” fogalmának önálló jellege melletti döntésre,(99) e kérdéssel kapcsolatban a Bíróságnak kell határoznia.
3. Konkrét minősítés az állampapírok kibocsátása terén
93. E minősítési kérdés az állampapírok kibocsátása terén újszerű és összetett, annak kettős tárgya, vagyis az államkötvény sajátos jellege és a kapcsolódó jogok átruházása, illetve a követelés engedményezése miatt.
94. Azt is figyelembe kell venni, hogy „[a]z értékpapírokra vonatkozó jogokat immár többségükben értékpapírszámlákon történő jóváírás révén tartják, ruházzák át vagy terhelik meg”(100).
95. Noha különböző szerzők azt állítják, hogy nem áll fenn szerződéses kapcsolat a kibocsátó és a másodlagos piaci befektető között, mások úgy vélik, hogy a megközelítést viszonylagosnak lehetne tekinteni.(101) Az utóbbiakhoz hasonlóan úgy vélem, hogy bár e területen el lehet ismerni, hogy a kibocsátó és a tulajdonos által aláírt értékpapír hiányában immár nem áll fenn közvetlen szerződéses kapcsolat,(102) „nem lehet általános szabályaként rögzíteni azt, hogy valamely pénzügyi értékpapír kibocsátója és az ezen eszközöket (akár a másodlagos piacon) megszerző befektető közötti jogviszonyok ne lennének szerződéses jellegűek. E kérdést csak esetről esetre lehet elemezni, a pénzügyi eszközök pontos természetétől, az azokat szabályozó dokumentumoktól, valamint az azokból a kibocsátóra és a befektetőre nézve következő jogoktól és kötelezettségektől függően”(103).
96. Álláspontom szerint a Kolassa ítélet 41. pontjának olvasata azt támasztja alá, hogy ebbe az irányba kell továbbhaladni, ami nem zárja ki, hogy a jogvita a szerződéssel kapcsolatos ügyek körébe tartozzon.
97. Ennélfogva azok a kérdést előterjesztő bíróság által ismertetett kötelezettségek, amelyek mellett a valamely tagállam által jegyzett kötvényeket kínálják, álláspontom szerint nem minősíthetők a Bíróság ítélkezési gyakorlata(104) értelmében vett „szerződések láncolatának”.
98. Ahogy ugyanis az az ügy irataiból, különösen a subscription agreementből (jegyzési szerződés) kitűnik, a görög állam a managerekkel, vagyis az elsődleges piac résztvevőivel kötött szerződést, akik az értékpapírok első tulajdonosaiként azokat értékesíthetik a másodlagos piacon. Másként fogalmazva, szerepük „forgalmazói szerepnek” tekinthető a másodlagos piac befektetői felé; itt kerül sor az e kötvényekre vonatkozó ügyletekre.
99. A görög állam emellett, mint minden értékpapír‑kibocsátó állam, kidolgozott egy offering circulart (kibocsátási tájékoztató), amely a fő kölcsönfeltételeket tartalmazza és jogi szempontból a hitelezőivel kötött szerződésnek minősül.(105) Ily módon ebben a jogviszonyban az állam vállalja, hogy kifizeti a kuponokat, valamint hogy lejáratkor visszatéríti a tőkét minden értékpapír‑tulajdonos részére, kétségkívül nem közvetlenül, hanem azon közvetítőkön keresztül, amelyek a tulajdonos javára megszerezték az értékpapírokat. E viszonyban emellett úgy lehet tekinteni, hogy „az értékpapír tulajdonosra való átruházása az értékpapír által megtestesített jogok engedményezését jelenti; mivel a jegyző eredetileg az értékpapír minden tulajdonosa felé vállalt kötelezettséget, a tulajdonos saját jogán jogosult a kibocsátóval szemben”(106). A 2015. október 7‑i Accorinti és társai kontra BCE ítélet(107) 91. pontjában is ezzel egybehangzó elemzés szerepel. E pont kimondja, hogy „az alkalmazandó magánjogi szabályok szerint [a] központi bankok az állami adósságinstrumentumok megvásárlása során a magánbefektetőkhöz hasonlóan a kiállító és adós állam hitelezőjének jogállását szerezték meg”(108).
100. Két kiegészítő érv alapítható a jogalkotó állam annak érdekében történő beavatkozására, hogy módosítsa a szerződő állam kölcsönfeltételeit. Egyrészt a szóban forgó törvény közvetlen és azonnali joghatás kiváltására irányult a magánintézményi befektetők, illetve természetes személyek tulajdonában álló értékpapírokat illetően, függetlenül a pénzügyi intézmények közvetítésétől.
101. Másrészt e jogalkotási kezdeményezés rámutat arra, hogy az állam szerződő államként(109) teljes mértékben tisztában volt az értékpapírok tulajdonosaival szemben fennálló kötelezettségvállalásainak mértékével,(110) mivel módosította azok tartalmát, mielőtt nemteljesítésre került volna sor, és így kénytelen lett volna a tartozás előrehozott visszafizetésére irányuló, közvetlenül hozzá intézett követelésekkel szembesülni.
102. E körülmények összességéből azt a következtetést vonom le, hogy az a kereset, amelynek révén a valamely tagállamban kibocsátott kötvények megszerzője többek között a kölcsönfeltételek tagállam általi egyoldalú és visszaható hatályú módosítását követően ezen állammal szemben érvényesíteni kívánja az ezen értékpapírokból fakadó jogokat, az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett „szerződéssel kapcsolatos ügyek” fogalma körébe tartozik.
103. Következésképpen meg kell határozni, hogy melyek az elemei a kérdést előterjesztő bíróság részére ezen, a kérelem alapjául szolgáló kötelezettség teljesítése helyének meghatározása céljából adható válasznak.
C. Az igény teljesítési helyének meghatározásáról
104. Annak eldöntéséről van szó, hogy az alapeljárásban szereplőhöz hasonló helyzetben az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett „vitatott kötelezettség teljesítésének helye” az érintett kötvényekre vonatkozó kölcsönfeltételekből következő hely‑e, vagy ez a hely változhat az e kötvényekhez kapcsolódó követelések engedményezéseitől függően, illetve lehet‑e szó a kamatok hitelező általi beszedésének helyéről.
105. Az állandó ítélkezési gyakorlat(111) szerint, ha a felek nem jelölik ki a vitatott követelés teljesítésének helyét, azt az e kötelezettséget az eljáró bíróság jogának kollíziós szabályai alapján szabályozó jognak megfelelően kell meghatározni.
106. Amint azt korábban ismertettem, a kötvények görög jog szerinti kibocsátását korlátozzák az offering circular (kibocsátási tájékoztató) rendelkezései. E dokumentumban, az államadósságra alkalmazandó 2198/1994. sz. törvény 8. cikke (6) bekezdésének megfelelően a görög központi bankot jelölik ki „paying agentként”, a kiválasztott alkalmazandó jog a görög jog, a „bond holderek” pedig a „relevant participants of the Bank of Greece Book entry system”. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a vitatott kötelezettség teljesítésének (kuponok kifizetése és a tőke visszatérítése) helye az említett 2198/1994. sz. törvénynek megfelelően Görögországban található. A görög jog hatálya alá tartozó értékpapíroknak a 4050/2012. sz. törvényből következő átváltása szintén azt bizonyítja, hogy a befektetéseik szabályaival és teljesítésükkel kapcsolatos döntések meghozatalának helyéről van szó.
107. E körülmények között, figyelemmel az értékpapírnak a tulajdonosra való átruházása minősítésére vonatkozó elemzésemre, amennyiben az az értékpapír által megtestesített jogok átruházását, illetve a követelés engedményezését eredményezi, úgy vélem, hogy a korábbi átruházások nem alkalmasak az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett teljesítési hely meghatározásának módosítására.(112)
108. Ez az értelmezés megfelel a kiszámíthatóság és jogbiztonság 1215/2012 irányelv (15) preambulumbekezdéséből eredő követelményének,(113) mivel azon lehetőség kizárását eredményezi, hogy az alperessel szemben egy olyan tagállam bírósága előtt indítsanak eljárást, amelynek vonatkozásában észszerűen nem láthatta előre, hogy annak meghatározása az értékpapír letétbe helyezése helyének kiválasztásától függ, továbbá hozzájárul az igazságszolgáltatás e rendelet (16) preambulumbekezdésében hivatkozott megbízható működéséhez is.
109. E célokat akkor sem lehetne elérni továbbá, ha a teljesítés helyét az államkötvény tulajdonosának fizetendő kamatok beszedésének helyétől függően kellene meghatározni.(114)
110. Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy állapítsa meg, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy a kölcsönfeltételek határozzák meg az államkötvény teljesítésének helyét az említett értékpapír kibocsátásának során, függetlenül annak későbbi átruházásaitól, illetve attól, hogy ténylegesen egy másik helyen teljesítik a kamatok fizetésére vagy a tőke visszatérítésére vonatkozó kölcsönfeltételeket.
V. Végkövetkeztetés
111. A fenti megfontolások alapján azt javasolom a Bíróságnak, hogy az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
Elsődlegesen:
– Nem tartozik a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „polgári vagy kereskedelmi ügyek körébe” a valamely tagállam által kibocsátott kötvényeket megszerző természetes személy által indított, az eredeti kölcsönfeltételek teljesítése, illetve az azok abból az okból bekövetkezett nemteljesítése miatt fizetendő kártérítés iránti kereset, hogy e kötvényeket kisebb értékű kötvényekre cserélték, amire az említett természetes személy a nemzeti jogalkotó által kivételes körülmények között elfogadott, a kötvényekre vonatkozó feltételeket visszaható hatállyal oly módon módosító törvény erejénél fogva köteles volt, hogy azokba a kötvények tulajdonosainak többsége számára a kisebbség ilyen cserére kötelezését lehetővé tévő kollektív fellépési záradékokat iktatott.
Másodlagosan, amennyiben a Bíróság úgy határoz, hogy a jogvita az 1215/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „polgári vagy kereskedelmi ügyek” körébe tartozik:
– Az a kereset, amelynek révén a valamely tagállamban kibocsátott kötvények megszerzője többek között a kölcsönfeltételek tagállam általi egyoldalú és visszaható hatályú módosítását követően ezen állammal szemben érvényesíteni kívánja az ezen értékpapírokból fakadó jogokat, az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett „szerződéssel kapcsolatos ügyek” fogalma körébe tartozik.
– Az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy a kölcsönfeltételek határozzák meg az államkötvény teljesítésének helyét az említett értékpapír kibocsátásának során, függetlenül annak későbbi átruházásaitól, illetve attól, hogy ténylegesen egy másik helyen teljesítik a kamatok fizetésére vagy a tőke visszatérítésére vonatkozó kölcsönfeltételeket.