A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)

2011. május 5.

T‑402/09. P. sz. ügy

Luigi Marcuccio

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Az Európai Közösségek tisztviselőinek baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzat – Megbetegedés foglalkozási eredetének elismerése iránti eljárás – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑86/07. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2009. július 20‑án hozott végzése (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑271. o. és II‑A‑1‑1467. o.) ellen benyújtott és annak hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat: A Törvényszék a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja. L. Marcuccio maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a fellebbezési eljárásban a Bizottságnál felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A pert megelőző eljárás során hozott, a kártérítési kérelmet elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelem

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom – Objektíve az érintett lejáratására vagy a munkafeltételei romlásának előidézésére irányuló magatartás

(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – Bizonyítási teher – Az érintett bizonyítékkezdemény szolgáltatására vonatkozó kötelezettsége

(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés)

4.      Fellebbezés – Jogalapok – A bizonyítékok Közszolgálati Törvényszék általi értékelésének a Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk)

5.      Fellebbezés – Jogalapok – Az információk értékelésének a Törvényszék általi felülvizsgálata – Kizártság

(EUMSZ 256. cikk, (2) bekezdés)

1.      A közszolgálati tárgyú ügyekben a kinevezésre jogosult hatóság elé terjesztett kártérítési kérelem hallgatólagos elutasítása kizárólag azzal a következménnyel jár, hogy az állítólag károsult fél számára lehetővé teszi, hogy kártérítési keresettel forduljon az uniós bírósághoz, anélkül hogy az befolyásolná a Közszolgálati Törvényszéknek az elutasítás megsemmisítése iránti kérelem elfogadhatatlanságára vonatkozó megállapításait.

(lásd a 23. pontot)

Hivatkozás: a Törvényszék T‑77/99. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑61. o. és II‑293. o.) 68. pontja.

2.       A lelki zaklatás olyan magatartás, amely objektíve az érintett lejáratására vagy munkafeltételei romlásának előidézésére irányul.

(lásd a 35. pontot)

Hivatkozás: a Törvényszék T‑73/05. sz., Magone kontra Bizottság ügyben 2006. május 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑107. o. és II‑A‑2‑485. o.) 79. pontja.

3.      Az tisztviselő, aki azt állítja, hogy lelki zaklatás áldozata volt, köteles e zaklatásra vonatkozóan bizonyítékkezdeményt szolgáltatni.

(lásd a 39. pontot)

4.      A Bíróság alapokmánya I. mellékletének 11. cikke szerint a Törvényszék előtti fellebbezésnek a jogkérdésekre kell korlátozódnia. Kizárólag a Közszolgálati Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha a megállapításainak tárgyi pontatlansága az ügy hozzá benyújtott irataiból kitűnik –, másrészt e tények értékelésére. A tények értékelése tehát – az elé terjesztett bizonyítékok elferdítését kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amelyet mint ilyet a fellebbviteli bíróságnak felül kellene vizsgálnia.

(lásd a 43. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑449/99. P. sz., EBB kontra Hautem ügyben 2001. október 2‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑6733. o.) 44. pontja; a Bíróság C‑121/01. P. sz., O’Hannrachain kontra Parlament ügyben 2003. június 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑5539. o.) 35. pontja; a Bíróság C‑230/05. P. sz., L kontra Bizottság ügyben 2006. április 27‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑B‑2‑7. o. és II‑B‑2‑45. o.) 45. pontja.

5.      A jogvitában részes fél által benyújtott, pervezető intézkedés vagy a bizonyításfelvétel iránti kérelmekről – első fokon eljáró bíróságként – kizárólag a Közszolgálati Törvényszék dönthet az előtte folyamatban lévő üggyel kapcsolatban rendelkezésére álló információk kiegészítésének esetleges szükségességéről.

(lásd az 50. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑315/99. P. sz., Ismeri Europa kontra Számvevőszék ügyben 2001. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑5281. o.) 19. pontja.