T‑410/03. sz. ügy
Hoechst GmbH
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Verseny – Kartellek – Szorbátok piaca – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – A bírságok kiszámítása – Indokolási kötelezettség – A jogsértés súlya és időtartama – Súlyosító körülmények – A ne bis in idem elve – A közigazgatási eljárás során történő együttműködés – Iratbetekintés – Az eljárás időtartama”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségéből eredő jogsértés – A gondos ügyintézés és az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés és 17. cikk; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)
2. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 19. cikk, (1) bekezdés és 20. cikk)
3. Verseny – Közigazgatási eljárás – A jogsértések megszüntetése – A Bizottság hatásköre – A vállalkozásoknak címzett meghagyások
(17. tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés)
4. Verseny – Közigazgatási eljárás – Bírságokra vonatkozó elévülési idő – A 2988/74 rendelet kizárólagos alkalmazása
(2988/74 tanácsi rendelet, 2. cikk, (1) és (3) bekezdés)
5. Verseny – Bírságok – Bírságot kiszabó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem
(EK 253. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
6. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottság mérlegelési jogköre
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
7. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)
8. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az érintett vállalkozások azonos meghatározott kiindulóponttal rendelkező csoportokra való osztása
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)
9. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság elrettentő jellege
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont, 4. és 5. albekezdés)
10. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés időtartama
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.B. pont, 1. és 3. albekezdés)
11. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya és időtartama
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. és 1.B. pont)
12. Verseny – Közigazgatási eljárás – Kifogásközlés – Szükséges tartalom – A védelemhez való jog tiszteletben tartása
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 2. pont)
13. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Súlyosító körülmények – Visszaesés
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
14. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény és 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)
15. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az eljárás alá vont vállalkozás bizottsággal történő együttműködésének figyelembevétele
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, B. cím)
16. Verseny – Bírságok – Közösségi szankciók és valamely harmadik államban a nemzeti versenyjog megsértése miatt kiszabott szankciók
(EK 3. cikk, (1) bekezdés, g) pont; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk)
1. A kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény alkalmazásának keretében a Bizottság megsértette a gondos ügyintézés és az egyenlő bánásmód elvét, amikor arról biztosította az egyik együttműködő vállalkozást, hogy figyelmeztetni fogja, amennyiben más vállalkozások megpróbálnák az együttműködés terén megelőzni, még ha ezen ígéretet ezt követően ténylegesen nem is teljesítette.
Jóllehet ezen eljárási szabálytalanság nem eredményezheti a Bizottság végleges határozatának megsemmisítését, az említett elvek ezen intézmény általi tiszteletben tartásának fontossága indokolhatja, hogy a közösségi bíróság teljes felülvizsgálati jogkörében eljárva csökkentse a szabálytalanságot elszenvedő vállalkozással szemben kiszabott bírság összegét.
(vö. 136–137., 581–582. pont)
2. Az iratokhoz való hozzáférés joga, amely együtt jár a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvével, magában foglalja, hogy a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratai között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely hasznos lehet a védelme szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő iratokat, kivéve más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső iratait és egyéb bizalmas jellegű információkat.
A Bizottság ugyanakkor nem hivatkozhat általánosságban a bizalmas kezelésre az aktában szereplő iratok közzététele teljes megtagadásának igazolására. A vállalkozásoknak és vállalkozások társulásainak az üzleti titkaik védelméhez fűződő jogát ugyanis egyensúlyba kell hozni az iratok teljességéhez való hozzáférés jogának biztosításával.
E tekintetben a Bizottság iratainak részét képező valamely dokumentum olyan nem bizalmas változatához való hozzáférés biztosítása, amely oldalainak szinte mindegyike fehér, és a törölt rész az „üzleti titok” feliratot viseli, anélkül hogy sor kerülne érthetőbb nem bizalmas változat vagy akár összefoglaló közlésére, e dokumentum közlésének hiányával érhet fel.
(vö. 145., 152–153. pont)
3. A 17. rendelet 3. cikke (1) bekezdésének alkalmazása magában foglalhatja bizonyos olyan tevékenységek és magatartások folytatásának, vagy helyzetek fenntartásának megtiltását, amelyek jogellenessége megállapítást nyert, valamint a hasonló magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltását is. A vállalkozásokat terhelő ilyen kötelezettségek azonban nem haladhatják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és az ahhoz szükséges mértéket. Egyébként a Bizottságnak a meghagyás elrendelésével kapcsolatos jogköre a megállapított jogsértés természetétől függ.
Azon tény, hogy a vállalkozás, amely versenyellenes magatartást folytatott, már nem gyakorolta tevékenységeit az érintett piacon a Bizottság e magatartást szankcionáló határozata meghozatalának időpontjában, illetve hogy e magatartások már a határozat elfogadása előtt véget értek, nem jelenti azt, hogy a Bizottság túllépte volna a 17. rendelet 3. cikkének (1) bekezdése által ráruházott jogkört, amikor elrendelte, hogy e vállalkozás tartózkodjon a jövőben minden versenyellenes magatartástól vagy gyakorlattól, mivel az ilyen meghagyás természeténél fogva megelőző jellegű, és nem függ az érintett vállalkozásnak a határozat elfogadása időpontjában fennálló helyzetétől.
(vö. 198–200. pont)
4. Bár az ésszerű határidő túllépése bizonyos feltételek mellett indokolhatja a versenyjogi szabályok megsértését megállapító határozat megsemmisítését, nem ez a helyzet, ha az e határozatban kiszabott bírságok összegét vitatják, mivel a Bizottság bírságkiszabási jogkörét a versenyre vonatkozó szabályok alapján kezdeményezett szankciók végrehajtásáról szóló 2988/74 rendelet szabályozza, amely e tekintetben elévülési időt ír elő. E rendelet ugyanis teljes körű szabályrendszert alkotott, részletekbe menően szabályozva azon határidőket, amelyeken belül a Bizottság a jogbiztonság alapvető követelményének veszélyeztetése nélkül jogosult bírságot kiszabni azon vállalkozásokra, amelyek a közösségi versenyszabályok alkalmazására vonatkozó eljárásokban érintettek. A rendelet 2. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elévülési időszak mindenképpen lejár – az esetleges felfüggesztéstől eltekintve – tíz évvel azután, hogy az elévülési időszak a rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint megszakad, ekképpen a Bizottság az elévülés veszélye nélkül nem húzhatja vég nélkül a bírságokra vonatkozó határozat meghozatalát. E szabályozás okán figyelmen kívül kell hagyni a Bizottságnak a bírságkiszabási jogköre ésszerű határidőn belüli gyakorlására vonatkozó kötelezettségével kapcsolatos valamennyi megfontolást.
(vö. 220., 223–224. pont)
5. A közösségi versenyszabályok megsértéséért több vállalkozással szemben bírságot kiszabó bizottsági határozat – a bírság kiindulási összegének megállapítása végett az érintett vállalkozások különböző csoportokba sorolását illetően – kellően indokoltnak minősül, amennyiben a Bizottság megjelöli, hogy ‑ az érintett termékre vonatkozó világméretű forgalom adatai alapján megállapított ‑ világpiaci részesedéseket vette alapul, abban az esetben is, ha bizalmas mivolta miatt nem jelöli meg e forgalmat, hanem csupán a piaci részesedések alsó és felső határát jelöli meg, mivel ezen elemek kellően érthetőek.
(vö. 258–259., 261., 263–265. pont)
6. A közösségi versenyszabályok megsértéséért kiszabott bírság összegének meghatározásakor a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Egyébként a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének értelmében a bírság összege a jogsértés súlya és időtartama alapján kerül megállapításra. Ráadásul ezen összeg számtani műveletek sorozatának eredménye, amelyet a Bizottság az iránymutatással összhangban végzett el. Ezen összeget különösen a szóban forgó vállalkozás egyéni magatartásához kötődő számos tényezőre – nevezetesen a súlyosító vagy enyhítő körülmények fennállására – tekintettel kell megállapítani.
E jogi háttérből nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottságnak az így kiszámított bírságot az érintett termék Európai Gazdasági Térségen belüli piacának teljes forgalmához kellene arányítania a jogsértés adott éve tekintetében.
(vö. 342. pont)
7. A jogsértés súlyának a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás értelmében figyelembe veendő három értékelési szempontja – a jogsértés jellege, a piacra gyakorolt tényleges hatása, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac mérete – nem azonos súllyal esik latba az átfogó értékelés során. A jogsértés jellege elsődleges szerepet játszik, különösen a jogsértések „különösen súlyosnak” minősítésénél. E tekintetben a különösen súlyos jogsértéseknek az említett iránymutatásban található leírásából kitűnik, hogy az egyebek mellett az árak rögzítésére, illetve értékesítési kvóták meghatározására irányuló megállapodások, illetve összehangolt magatartások pusztán a jellegük alapján „különösen súlyosnak” minősülhetnek, anélkül hogy e magatartások sajátos hatását meg kellene határozni.
(vö. 343., 345. pont)
8. A Bizottság szankciót megállapító, jogellenes kartellben részt vevő vállalkozásoknak címzett határozatát, annak ellenére, hogy egyetlen határozat formájában fogalmazták meg, az egyes címzett vállalkozások tekintetében az általuk elkövetett jogsértést vagy jogsértéseket és velük szemben bírságot megállapító egyedi határozatok sorának kell tekinteni. A Bizottság tehát értékelheti külön‑külön a különböző vállalkozások helyzetét, és csoportokba sorolhatja őket annak alapján, hogy az egyes vállalkozások milyen mértékben járultak hozzá a kartell sikeréhez, még akkor is, ha a kartellen belül a vállalkozások mindig összehangolt magatartást követnek.
(vö. 308., 360., 365. pont)
9. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás értelmében a versenyszabályok megsértéséért kiszabott bírság összegének meghatározásakor a Bizottság alkalmazhat a kiindulási összeg növelésére a vállalkozás méretét és összesített forrásait figyelembe vevő növelési tényezőt.
Ugyanis egyfelől a bírság kellő elrettentő ereje biztosításának szükségessége megköveteli, hogy a bírság összege annak figyelembevételével kerüljön megállapításra, hogy elérje az érintett vállalkozásra gyakorolni szándékozott hatást annak érdekében, hogy a bírság – különös tekintettel a kérdéses vállalkozás pénzügyi teljesítőképességére – ne legyen elhanyagolható, vagy ellenkezőleg, túlzó mértékű, egyrészt a bírság hatékonyságának biztosításából, másrészt pedig az arányosság elvének tiszteletben tartásából eredő követelményeknek megfelelően. A Bizottság figyelembe veheti azon tényt, hogy az érintett vállalkozás a kartell többi tagjaihoz képest megvalósított teljes forgalma miatt könnyebben mozgósíthatja a bírság kifizetéséhez szükséges pénzeszközöket, ami a bírság kellő elrettentő erejére tekintettel jogossá teszi a szorzó alkalmazását. Ennek keretében fel kell mérni a vállalkozás pénzügyi forrásait az elrettentés céljának megfelelő elérése érdekében, és ezt az arányosság elvét tiszteletben tartva a bírság kiszabásának napjával kell megtenni. Ebben a vonatkozásban hasonló okokból meg kell jegyezni, hogy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése keretében a bírságnak az érintett vállalkozás forgalmának 10%‑ában meghatározott felső határa a határozatot megelőző üzleti év forgalmára vonatkozik.
Másfelől a Bizottság a vállalkozások magatartása jogsértő jellegének értékelésekor figyelembe veheti, hogy a vállalkozások milyen jogi és gazdasági infrastruktúrával rendelkeznek. Ez elsősorban azokat a nagy vállalkozásokat kívánja büntetni, amelyekről feltételezhető, hogy rendelkeznek a magatartásuk jogsértő jellegének felismeréséhez és esetleges előnyei értékeléséhez szükséges ismeretekkel és strukturális eszközökkel. Úgy kell tekinteni eszerint, hogy a forgalomnak, amelynek alapján a Bizottság a szóban forgó vállalkozások méretét – és ennélfogva a magatartásuk jellegének és következményeinek felmérésére vonatkozó képességüket ‑ megállapítja, a jogsértés elkövetésekor fennálló helyzetre kell vonatkoznia.
A Bizottság által a bírság kiindulási összegére alkalmazott, az érintett vállalkozás méretét és összesített forrásait figyelembe vevő 100%‑os szorzó nem haladja meg a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az iránymutatás által előírt felső határt.
(vö. 374., 379., 382., 387. pont)
10. Jóllehet a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 1. B. pontjának harmadik bekezdése a versenyszabályok hosszú időtartamú megsértését illetően „sokkal nagyobb összegű bírság fizetésének kockázatáról” rendelkezik, e kifejezések használata azonban nem enged arra következtetni, hogy a több mint hat éven át tartó jogsértés esetén a 100%‑ot meghaladó emelés ellentétes lenne az iránymutatásban előírt számítási módszerrel, vagy meghaladná az iránymutatás, vagy a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése által meghatározott keretet. Ugyanis még ha az iránymutatás 1. B. pontja első bekezdésének harmadik francia bekezdése nem is rendelkezik a hosszú időtartamú jogsértés minden egyes évét illető automatikus 10%‑os emelésről, e tekintetben mérlegelési mozgásteret hagy a Bizottságnak, és ez utóbbi az arányosság elvének megsértése nélkül állapíthat meg ilyen emelést.
(vö. 395–396. pont)
11. Még ha bizonyos jellegű kartelleket, mint például az árakra és az értékesítési mennyiségekre irányuló kartelleket lényegüket tekintve hosszú távra tervezik is, minden esetben különbséget kell tenni a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése alapján a tényleges működésük időtartama és a jellegükből fakadó súlyosságuk között. Következésképpen a jogsértés időtartama miatti emelés nem veszi – másodszor – figyelembe a jogsértés súlyát.
(vö. 397–398. pont)
12. A versenyjogi közigazgatási eljárás keretében a Bizottság nem tartja tiszteletben az adott vállalkozás védelemhez való jogát, amennyiben vele szemben olyan ténybeli elemek alapján állapít meg súlyosító körülményt, amelyeket a kifogásközlés bizonyos pontjai említenek ugyan, azonban összességükben nem kellően pontosak a jelentőségüket és minősítésüket illetően, és csupán a határozat szakaszában gyűjtötte össze a Bizottság ezen elemeket egyetlen részbe, és csak ekkor jelent meg egyértelműen a kifogás.
(vö. 424., 431., 433. pont)
13. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás az ugyanazon vállalkozás által elkövetett „azonos típusú, ismétlődő jogsértéseket” említ. E körülmények között amennyiben a vállalkozás azonos típusú jogsértést követ el, még ha az érintett gazdasági ágazat eltérő is, a Bizottság azt súlyosító körülményként értékelheti.
E tekintetben a Bizottság nem állapíthatja meg a vállalkozás visszaesésének tényét olyan, e vállalkozás ugyanolyan típusú jogsértését szankcionáló korábbi határozatra hivatkozva, amelyet azonban a közösségi bíróság a visszaesést megállapító határozat meghozatalát megelőzően megsemmisített. Az EK 231. cikk ugyanis úgy rendelkezik, hogy amennyiben a megsemmisítés iránti kereset megalapozott, a Bíróság a vitatott határozatot semmisnek nyilvánítja.
Ugyanakkor támaszkodhat olyan, e vállalkozás ugyanolyan típusú jogsértését szankcionáló korábbi határozatra, amellyel szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be a közösségi bírósághoz, amennyiben nem kérték a határozat végrehajtásának felfüggesztését. Az EK 256. cikk első bekezdésével összhangban az ilyen határozat végrehajtható, mivel a jogalanyokkal – és nem a tagállamokkal – szemben kirótt vagyoni kötelezettséget állapít meg, függetlenül attól, hogy e határozattal szemben nyújtottak‑e be megsemmisítés iránti kérelmet, hiszen az EK 242. cikk értelmében a közösségi bírósághoz benyújtott kereseteknek nincs halasztó hatályuk.
Amennyiben a Bizottság a visszaesés megállapításakor az érintett vállalkozással szemben hozott több korábbi határozatra is támaszkodott, amely határozatok egyikét a visszaesést megállapító határozat meghozatalát megelőzően megsemmisítették, a Bizottság által elkövetett hiba nem kérdőjelezi meg sem a visszaesőként való minősítést – hiszen azt a többi határozat kellően alátámasztja –, sem az alkalmazott emelési szorzót, legalábbis ha semmi sem utal arra, hogy a Bizottság azon megállapítása, miszerint a visszaesés több korábbi precedensből következik, lehetővé tette a bírság összegének súlyosító körülmény miatti, annál nagyobb emelését, mint amit abban az esetben alkalmaznának, amikor csak egy korábbi jogsértést azonosítottak.
(vö. 465–466., 468–470., 474. pont)
14. Amennyiben a kartelleljárásban érintett vállalkozások Bizottsággal való együttműködése a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 2002. évi közlemény elfogadását megelőzően kezdődött, és e vállalkozások a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló 1996. évi közlemény alapján léptek kapcsolatba a Bizottsággal, egyedül ez utóbbi rendelkezés alkalmazandó, még ha a Bizottság csak a 2002. évi engedékenységi közlemény elfogadása után hozott is végleges határozatot, többek között azon kérdésről, hogy adott esetben melyik vállalkozás részesülhet bírság alóli mentességben. Jóllehet ilyen esetben az együttműködés csupán a 2002. évi engedékenységi közlemény elfogadását követően fejtette ki hatását, az új szabály csak átmeneti rendelkezések hiányában alkalmazandó azonnal a korábbi szabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira. A 2002. évi engedékenységi közlemény 28. pontja egyértelműen úgy rendelkezik, hogy e közlemény 2002. február 14‑től lép az 1996. évi engedékenységi közlemény helyébe minden olyan esetben, ahol egyetlen vállalkozás sem lépett kapcsolatba a Bizottsággal az abban a közleményben meghatározott kedvező bánásmód igénybevétele céljából.
E következtetést ráadásul nem kérdőjelezi meg a legkedvezőbb rendelkezés elvére hivatkozás sem. Egyébiránt anélkül, hogy meg kellene vizsgálni, hogy ezen elv alkalmazható‑e a Bizottság engedékenységi közleményeire, nem lehet a 2002. évi engedékenységi közleményt teljességében az 1996. évi engedékenységi közleménynél kedvezőbbnek minősíteni, amelyet több ponton módosít mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályok szintjén, és e módosítások közül némelyek kedvezőbbek az érintett vállalkozásokra nézve, mások ugyanakkor nem azok.
Végül el kell utasítani a 2002. évi engedékenységi közlemény „analógia útján” történő alkalmazását, mivel a jelen helyzet eltér azon esetektől, amelyekben az 1996. évi engedékenységi közleményt lehetett analógia útján alkalmazni olyan eljárásokra, amelyek az említett közlemény meghozatala előtt kezdődtek, de nem tartoztak semmilyen más jogszabály hatálya alá.
(vö. 507–511. pont)
15. A bírság alóli teljes mentesítés vagy a bírság összegének csökkentése a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentesítésről és a bírságok csökkentéséről szóló 1996. évi közlemény B. szakaszának alkalmazásával megköveteli különösen azt, hogy az érintett vállalkozás szolgáltasson elsőként meghatározó bizonyítékokat a kartell létezésének bizonyítására. E tekintetben, bár ezen elemeknek nem kell feltétlenül önmagukban elegendőnek lenniük a kartell fennállásának bizonyításához, meghatározónak kell lenniük ebből a szempontból. Tehát nem csupán iránymutatásként kell szolgálniuk a Bizottság vizsgálatához, hanem a jogsértést megállapító határozathoz fő bizonyítékként közvetlenül felhasználható elemeknek kell lenniük. Ezen elemeket szóban is lehet szolgáltatni.
A Bizottság bizonyos mértékű mérlegelési mozgástérrel rendelkezik annak megítélését illetően, hogy a szóban forgó együttműködés „meghatározó” volt‑e, továbbá megkönnyítette‑e a jogsértés fennállásának megállapítására, valamint a jogsértés felszámolására irányuló feladatát, és egyedül e mozgástér nyilvánvaló túllépése miatt marasztalhat a közösségi bíróság.
A Bizottság nem követ el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy tekinti, hogy azon vállalkozás működött először együtt az 1996. évi engedékenységi közlemény B. címének értelmében, amely egy találkozó során a kartell tevékenységeinek és működésének részletes jellemzését szolgáltatta, amelyet olyan okirati bizonyítékokkal támasztott alá, amelyek relevánsnak bizonyultak a kartell fennállásának bizonyítása tekintetében, míg egy korábbi találkozón egy másik vállalkozás szolgáltatott kevésbé részletes jellemzést e kartellel kapcsolatban, amely nem tükrözte híven a szóban forgó kartell célját és működését, és végül semmilyen okirati bizonyítékra nem támaszkodott.
(vö. 552–555., 568–569. pont)
16. A ne bis in idem elvének alkalmazása a tényállás azonosságának, a jogsértő azonosságának és a védett jogtárgy egységességének hármas feltétele teljesülésétől függ. Ezen elv tehát tiltja, hogy ugyanazon személyt ugyanazon jogi érdek védelme érdekében többször ítéljék el ugyanazon jogellenes magatartásért.
A versenyszabályok megsértéséért kiszabott szankciók esetében ezen elv nem alkalmazható olyan helyzetben, amikor a harmadik államok jogrendje és versenyhatóságai a saját jogkörükben eljárva avatkoznak közbe.
Világszintű kartell esetében, amelyet egyidejűleg harmadik államok versenyhatóságai és a Bizottság is szankcionál, ezen elv tehát nem alkalmazható, még ha az előbbiek és az utóbbi előtti eljárásban felmerült tényállás a megállapodások ugyanazon csoportjából erednek is, mivel eltérőek a védett jogi érdekek. A Bizottság fellépése ugyanis ekképpen a közös piacon belüli szabad verseny védelmére irányul, ami az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja értelmében a Közösség alapvető célkitűzése, míg ha a harmadik állam hatóságai által indított eljárás vonatkozott is volna a kartell végrehajtási intézkedéseinek és hatásainak az e harmadik állam területén kívüli, különösen az Európai Gazdasági Térség területén történő érvényesülésére, e tény nyilvánvalóan sértette volna a Bizottság területi illetékességét.
Ugyanezen okokból el kell utasítani a méltányossággal kapcsolatos megfontolásokat, amelyek arra irányultak, hogy a kiszabott bírságból vonják le a harmadik állam hatóságai által kiszabott bírságok összegét.
(vö. 600–605. pont)