T–72/17. sz. ügy
Gabriele Schmid
kontra
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala
„Európai uniós védjegy – Megszűnés megállapítása iránti eljárás – Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás – Steirisches Kürbiskernöl ábrás védjegy – Oltalom alatt álló földrajzi jelzés – A 207/2009/EK rendelet 15. cikke, 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 55. cikkének (1) bekezdése (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 18. cikke, 58. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 62. cikkének (1) bekezdése) – A védjegy tényleges használata – Védjegyként történő használat”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2018. június 7.
1. Európai uniós védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – A Törvényszéknek a megtámadott határozat megváltoztatására vonatkozó jogosultsága – Korlátok
(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk, (3) bekezdés)
2. Európai uniós védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – Értékelési szempontok
(207/2009 tanácsi rendelet, 15. cikk, (1) bekezdés)
3. Európai uniós védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – Önálló védjegyként lajstromozott, oltalom alatt álló földrajzi jelzés használata
(207/2009 tanácsi rendelet, 15. cikk, (1) bekezdés)
4. Európai uniós védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Megszűnési okok – A védjegy tényleges használatának hiánya – Steirisches Kürbiskernöl ábrás védjegy
(207/2009 tanácsi rendelet, 15. cikk, (1) bekezdés, és 51. cikk, (1) bekezdés, a) pont)
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 25., 62. pont)
2. Ami az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdését illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely védjegy akkor képezi e rendelkezés értelmében „tényleges használat” tárgyát, ha alapvető funkciójának megfelelően használják, amely abban áll, hogy biztosítja azon áruk vagy szolgáltatások származásának azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által biztosított jogok fenntartása.
Az a körülmény azonban, hogy egy védjegyet abból a célból használnak, hogy piacot hozzanak létre vagy tartsanak fenn azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, és nem kizárólag abból a célból, hogy a védjegy által biztosított jogokat fenntartsák, még nem elegendő a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „tényleges használat” megállapításához. Az is szükséges ugyanis, hogy ez a védjegyhasználat a védjegy alapvető funkciójának megfelelően történjen.
Az önálló védjegyek esetében ez az alapvető funkció abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól. Ugyanis ahhoz, hogy a védjegy betölthesse alapvető szerepét a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet a Szerződés létrehozni és fenntartani szándékozott, a védjegynek biztosítania kell, hogy a vele jelölt valamennyi árut vagy szolgáltatást azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, illetve nyújtották, amely ezek minőségéért felel.
Az, hogy a védjegyet a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában alapvető származásjelző funkciójának megfelelően kell használni, azt fejezi ki, hogy – bár a védjegyeket más funkciójuknak megfelelően is lehet használni, például a minőség szavatolásával vagy a kommunikációval, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos funkciónak megfelelően – a rendeletben előírt szankciókat kell alkalmazni abban az esetben, ha a védjegyet megszakítás nélkül öt éven át nem az alapvető funkciójának megfelelően használták. Ebben az esetben a védjegyjogosulttal szemben a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt szabályok szerint a védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, kivéve ha a védjegy alapvető rendeltetésének betöltését lehetővé tévő használat elmaradását kellőképpen igazolni tudja.
(lásd: 42–45. pont)
3. Az ítélkezési gyakorlat szerint, ha az önálló védjegy használata – annak ellenére, hogy a különféle gyártók áruinak földrajzi eredetét és az áruk ezen eredetnek tulajdonítható tulajdonságait tanúsítja – nem garantálja a fogyasztók számára, hogy ezek az áruk, illetve szolgáltatások azon egyetlen vállalkozástól származnak, amelynek az ellenőrzése mellett azokat előállították, illetve nyújtották, és amely következésképpen felelőssé tehető az említett áruk, illetve szolgáltatások minőségéért, akkor ez a használat nem a származásjelző funkciónak megfelelően történik.
Ugyanis nem az önálló védjegy alapvető funkciójának megfelelő használatról van szó abban az esetben, ha a védjegy árukon való elhelyezésének kizárólag az a funkciója, hogy a szóban forgó áruk földrajzi eredetét és az áruk ezen eredetnek tulajdonítható tulajdonságait tanúsító jelzésként szolgáljon, és nem pedig az, hogy ezen túlmenően azt is garantálja, hogy az áruk azon egyetlen vállalkozástól származnak, amelynek az ellenőrzése mellett azokat előállították, és amely a minőségükért felel.
(lásd: 48., 49. pont)
4. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 50–53., 55–59. pont)