C‑212/18. sz. ügy
Prato Nevoso Termo Energy Srl
kontra
Provincia di Cuneo
és
ARPA Piemonte
(a Tribunale Amministrativo Regionale per il Piemonte [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (második tanács), 2019. október 24.
„Előzetes döntéshozatal – Környezet – 2008/98/EK irányelv – Hulladékok – Vegyi kezelésen átesett, használt növényi olaj –A 6. cikk (1) és (4) bekezdése – A hulladékstátusz megszűnése – 2009/28/EK irányelv – A megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásának támogatása – 13. cikk – A megújuló energiaforrásból villamos energiát, fűtőenergiát vagy hűtőenergiát termelő üzemekre alkalmazandó nemzeti jóváhagyási, minősítési és engedélyezési eljárások – Folyékony bio‑energiahordozó villamos energiát termelő erőmű tüzelőanyagaként való felhasználása”
1. Környezet – Hulladékok – 2008/98 irányelv – A hulladékstátusz megszűnése – Különös kritériumok – Az uniós szintű fogalommeghatározás hiánya – Nemzeti jogi aktus útján való meghatározás – Megengedhetőség – A hulladékbirtokos azon lehetősége, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságtól vagy bíróságtól a hulladékstátusz megszűnésének megállapítását kérje – Hiány
(2008/98 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk)
(lásd: 32–38. pont)
2. Környezet – A megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásának támogatása – 2009/28 irányelv – A megújuló energiaforrásból villamos energiát, fűtőenergiát vagy hűtőenergiát termelő üzemekre alkalmazandó nemzeti jóváhagyási, minősítési és engedélyezési eljárások – Fogalom –A hulladékstátusz 2008/98 irányelv értelmében vett megszűnésére vonatkozó kritériumok elfogadására irányuló eljárás – Kizártság
(2008/98 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) és (4) bekezdés, és 2009/28 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 13. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 40. pont)
3. Környezet – Hulladékok – 2008/98 irányelv – A hulladékstátusz megszűnése – Különös kritériumok – Az uniós szintű fogalommeghatározás hiánya – Nemzeti jogi aktus útján való meghatározás – Feltételek – Újrafeldolgozáson vagy egyéb hasznosítási műveleten átesett anyag vagy tárgy – Általános káros környezeti vagy egészségügyi hatásokat elő nem idéző felhasználás – A tagállamok mérlegelési mozgástere – Az elővigyázatosság elve
(EUMSZ 191. cikk, (2) bekezdés; 2008/98 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 41–59. pont)
Összefoglalás
A folyékony bio‑energiahordozók energiatermelő erőművek tüzelőanyagaként való engedélyezésére vonatkozó olasz szabályozás összhangban áll az uniós joggal
A 2019. október 24‑i Prato Nevoso Termo Energy (C‑212/18) ítéletében a Bíróság megerősítette, hogy a használt növényi olajak feldolgozása útján nyert folyékony bio‑energiahordozók energiatermelő erőművek tüzelőanyagaként való felhasználásának engedélyezésére irányadó olasz szabályozás főszabály szerint nem ellentétes sem a hulladékokról szóló 2008/98 irányelvvel,(1) sem pedig a megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásának támogatásáról szóló 2009/28 irányelvvel.(2)
A jelen esetben a Prato Nevoso Termo Energy Srl (a továbbiakban: Prato Nevoso társaság), amely egy hőenergiát és villamos energiát előállító erőművet működtet, annak engedélyezését kérte Cuneo megyétől (Olaszország), hogy az erőművében tüzelőanyagként használt metángázt folyékony bio‑energiahordozóval, a jelen esetben a használt sütőolaj gyűjtéséből és vegyi kezeléséből származó növényi olajjal váltsa fel. A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság az alkalmazandó olasz jogszabályokkal összhangban elutasította ezt a kérelmet azzal az indokkal, hogy az említett növényi olaj nem szerepel azon a nemzeti listán, amely meghatározza a biomasszából származó és levegőbe kibocsátást termelő létesítményekben felhasználható tüzelőanyag‑kategóriákat, amelyekre nem terjed ki a hulladékok energia célú hasznosítására vonatkozó szabályok hatálya. Az olasz szabályozás tehát azt eredményezi, hogy a használt sütőolaj vegyi kezeléséből származó folyékony bio‑energiahordozót hulladéknak, nem pedig tüzelőanyagnak kell tekinteni. A Prato Nevoso társaság által e határozattal szemben indított kereset tárgyában eljáró előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal céljából azt a kérdést terjesztette elő, hogy az ilyen nemzeti szabályozás összeegyeztethető‑e a fent említett irányelvek rendelkezéseivel.
Többek között a 2019. március 28‑i Tallinna Vesi ítéletre(3) támaszkodva a Bíróság kimondta, hogy a hulladékokról szóló 2008/98 irányelv főszabály szerint nem zárja ki, hogy a tagállamok a hulladékokból származó folyékony bio‑energiahordozó tüzelőanyagként történő felhasználását a hulladékok energetikai hasznosítására vonatkozó szabályozás hatálya alá vonják, mivel e folyékony bio‑energiahordozó nem tartozik a levegőbe kibocsátást termelő létesítményekben engedélyezett tüzelőanyagok nemzeti listáján szereplő egyik kategóriába sem. A Bíróság szerint e megállapítást nem kérdőjelezik meg a megújuló energiaforrásból előállított energia felhasználásának támogatásáról szóló 2009/28 irányelvben foglalt, a nemzeti jóváhagyási eljárásokra vonatkozó rendelkezések, mivel azok nem vonatkoznak a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok elfogadására irányuló jogalkotási eljárásokra.
A Bíróság ugyanakkor rámutatott arra, hogy ilyen esetben meg kell vizsgálni, hogy a nemzeti hatóságok levonhattak‑e olyan következtetést – anélkül, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követtek volna el –, amely szerint a szóban forgó folyékony bio‑energiahordozót hulladéknak kell tekinteni. A 2008/98 irányelv célkitűzéseire és a Bíróság azon lehetőségére utalva, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő ügy megoldása szempontjából minden hasznos útmutatást megadjon e bíróság számára, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a 2008/98 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy bizonyos hulladékok megszűnnek hulladék lenni, amennyiben hasznosítási műveleten vagy újrafeldolgozáson esnek át, és megfelelnek a tagállamok által több feltétellel összhangban kidolgozandó konkrét kritériumoknak, amelyek között szerepel, hogy „nem idéz[nek] elő általános káros környezeti vagy egészségügyi hatásokat”. Az olasz kormány által felhozott érvek alapján a Bíróság rámutatott arra, hogy a szóban forgó folyékony bio‑energiahordozókhoz hasonló anyagok hulladékstátuszának megszűnéséhez kapcsolódó környezeti kockázatokra vonatkozó bizonyos fokú tudományos bizonytalanság a tagállamokat arra késztetheti, hogy ezt az anyagot ne vegyék fel a levegőbe kibocsátást termelő létesítményekben engedélyezett tüzelőanyagok listájára. Az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében szereplő elővigyázatosság elvével összhangban ugyanis amennyiben az elérhető legjobb tudományos adatok vizsgálatát követően bizonytalanság marad fenn azzal kapcsolatban, hogy a hulladék hasznosításából származó anyag meghatározott körülmények közötti felhasználása semmilyen káros hatást nem gyakorol‑e a környezetre és az emberi egészségre, a tagállamnak tartózkodnia kell attól, hogy az ezen anyag hulladékstátuszának megszűnésére vonatkozó kritériumokat írjon elő, vagy rendelkezzen az e megszűnést megállapító egyedi határozat elfogadásának lehetőségéről.