A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2015. november 12.(*)

„Állami támogatások – Banki ágazat – A HSH Nordbank szerkezetátalakítása – A támogatást bizonyos feltételek mellett a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – A személyében való érintettség hiánya – Támogatás kedvezményezettjének kisebbségi részvényese – Elkülönülő érdek fogalma – Részleges elfogadhatatlanság – Tőkerészesedés felhígulása”

A T‑499/12. sz. ügyben,

a HSH Investment Holdings Coinvest‑C Sàrl (székhelye: Luxembourg [Luxemburg]),

a HSH Investment Holdings FSO Sàrl (székhelye: Luxembourg)

(képviselik őket: H.‑J. Niemeyer, H. Ehlers és C. Kovács ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, T. Maxian Rusche és R. Sauer, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Bizottság 2011. szeptember 20‑i a Németországi Szövetségi Köztársaság által a HSH Nordbank AG számára nyújtott SA.29338 (C 29/09. [korábbi N 264/09.]) számú állami támogatásról szóló 2012/477/EU határozatának (HL L 225., 1. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),

tagjai: D. Gratsias elnök, M. Kancheva és C. Wetter (előadó) bírák,

hivatalvezető: K. Andová tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. április 22‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A HSH Nordbank AG a Hamburgische Landesbank és a Landesbank Schleswig‑Holstein összeolvadásával jött létre 2003. június 2‑án. Leányvállalataival (a továbbiakban: HSH‑csoport) együtt Németország ötödik legnagyobb regionális bankja.

2        A HSH Nordbank és a HSH‑csoport – sok pénzügyi intézményhez hasonlóan – szenvedő alanya volt a 2007‑ben bekövetkezett válság (az úgynevezett „másodrendű jelzáloghitel‑piaci válság”) következményeinek, amelyet a Lehman Brothers bankház 2008. szeptemberi csődje tovább súlyosbított, ennek folytán a HSH Nordbank 30 millió euró összegű likviditási fedezet iránti kérelemmel fordult a Sonderfonds Finanzmarktstabilisierunghoz (a pénzügyi piacok stabilizációjára szolgáló német különleges alap; a továbbiakban: különleges alap).

3        Azt követően, hogy a Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht (pénzügyi szolgáltatások felügyeletét ellátó német hatóság) közzétette véleményét, amely szerint az ilyen garanciára vonatkozó megállapodás nehezen feleltethető meg a német jog által a saját tőke vonatkozásában előírt követelményeknek, a Németországi Szövetségi Köztársaság 2009. április 30‑án két támogatási intézkedést jelentett be az Európai Közösségek Bizottságánál, nevezetesen, először is, egy 3 milliárd euró összegű, HSH Nordbank részvények kibocsátása útján történő feltőkésítésre irányuló intézkedést (a továbbiakban: feltőkésítés), amely részvények jegyzését teljes egészében egy olyan közjogi intézmény, a HSH Finanzfonds végzi, amelyet Hamburg és Schleswig‑Holstein tartomány hozott létre és felügyelt, valamint az abban fennálló tőkerészesedésük azonos volt, másodszor pedig egy 10 milliárd euró összegű, úgynevezett „másodlagos veszteségért” vállalt fedezetre irányuló intézkedést (a továbbiakban: kockázati fedezet), amelynek célja a HSH Nordbank azon veszteségektől való megóvása, amelyek az értékvesztetteszköz‑portfólióját érinthették, valamint a bank sajáttőke‑arányának megerősítése. Az „elsődleges veszteségrészt” a HSH Nordbank maga viselte.

4        A Bizottság a 2009. május 29‑i, N 264/09. sz. állami támogatásról szóló határozatában (HL C 179., 1. o.) az EK 87. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján engedélyezte a feltőkésítést és a HSH‑csoport megmentésére irányuló intézkedések tekintetében hat hónapos időtartamra biztosított kockázati fedezetet, és felszólította a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy három hónapon belül nyújtson be szerkezetátalakítási tervet.

5        A két fent említett tartomány 2009 májusában és júniusában nyújtotta a szóban forgó támogatási intézkedéseket a HSH Nordbank javára. A feltőkésítésre a HSH Nordbank az általa kért likviditási fedezet egy részeként 17 milliárd euró összegben részesült a különleges alapból (a továbbiakban: likviditási fedezet).

6        2009. szeptember 1‑jén a Németországi Szövetségi Köztársaság benyújtotta a HSH‑csoport szerkezetátalakítási tervét a Bizottságnak.

7        A Bizottság 2009. október 22‑én megindította az EK 88 cikk (2) bekezdése szerinti eljárást a feltőkésítés és a kockázati fedezet vonatkozásában. Az érintett feleket felszólította arra, hogy a Bizottság 2009. november 21‑i határozatának (HL C 281., 42. o.) az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételét követő tizenöt napon belül nyújtsák be észrevételeiket. Ennek keretében az amerikai JC Flowers & Co. LLC társaság által kezelt befektetési alapok, köztük a felperesek, a HSH Investment Holdings Coinvest‑C Sàrl és a HSH Investment Holdings FSO Sàrl 2009. december 3‑án kérelmezték, hogy észrevételeik benyújtására e határidőt hosszabbítsák meg, amit a Bizottság teljesített. Az említett észrevételeket 2009. december 17‑én nyújtották be a Bizottsághoz, miután ez utóbbi és az érintett felek – ideértve a többek között a felpereseket képviselő JC Flowers & Co.‑t – között 2009. december 2‑án találkozóra került sor.

8        A JC Flowers & Co. által kezelt befektetési alapok, amelyek a feltőkésítést megelőzően a HSH Nordbank tőkéjének 25,67%‑át birtokolták, a feltőkésítést követően, mivel abban nem működtek önként közre, már csak annak 9,19%‑ával rendelkeztek.

9        A jelen ügyben vizsgált szerkezetátalakítási koncepcióra vonatkozó kiegészítő információk figyelembevétele érdekében, amelyeket 2009 októbere és 2011 júniusa között nyújtottak be, a Németországi Szövetségi Köztársaság 2011. július 11‑én módosított szerkezetátalakítási tervet nyújtott be.

10      A Bizottság a Németországi Szövetségi Köztársaság által a HSH Nordbank AG számára nyújtott SA.29338 (C 29/09. [korábbi N 264/09.]) számú állami támogatásról szóló, 2011. szeptember 20‑i 2012/477/EU határozatában (HL L 225., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) megállapította, hogy a feltőkésítés, a kockázati fedezet és a likviditási fedezet az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül, azonban azok összeegyeztethetők a belső piaccal, amennyiben a Németországi Szövetségi Köztársaság tiszteletben tartja a megtámadott határozat I. és III. mellékletében felsorolt, részéről vállalt kötelezettségeket, valamint az említett határozatban szereplő, ezen intézmény által támasztott feltételeket.

11      A megtámadott határozat II. melléketének „Egyszeri kifizetés és tőkeemelés” címet viselő 1.11. pontja értelmében a HSH Finanzfondsnak és a HSH Nordbanknak a kockázati fedezet rendelkezésre bocsátásáról szóló, 2009. június 2‑án megkötött szerződést oly módon kell módosítania, illetve további dokumentumokkal kiegészítenie, hogy „az megalapozza a HSH Finanzfonds[nak] az 500 millió euró névértékű egyszeri kifizetés iránti igényét a HSH [Nordbankkal] szemben” (a továbbiakban: egyszeri kifizetés). Az egyszeri kifizetés a HSH Nordbank által a HSH Finanzfonds részére fizetendő 500 millió euróból tevődik össze, amely összeget – amint az a megtámadott határozat II. melléklete fent említett 1.11. pontjának szövegéből kifejezetten következik – a HSH Nordbank „természetbeni tőkeemelésére” kell fordítani. Ugyanezen melléklet 1.13. pontja pontosítja, hogy a HSH Finanzfonds javára történő, fent megjelölt összegű jegyzettőke‑emelést a „kisebbségi részvényesek elővásárlási jogának kizárásával”, vagy ha azt vegyes (természetbeni és készpénzzel történő) tőkeemelés útján kell megvalósítani, a részvényeseknek a készpénzben meghatározott részre biztosított elővásárlási jogával kell végrehajtani, azzal a feltétellel ugyanakkor, hogy a HSH Finanzfonds a készpénzzel történő tőkeemelésben nem vesz részt.

12      Ugyanezen melléklet „Osztalékfizetési tilalom” címet viselő 3. pontja kimondja, hogy „[a] HSH [Nordbank] a 2012. üzleti évig (ideértve a 2014. december 31‑én záruló üzleti évet is) nem fizet osztalékot”.

13      Ezenkívül az említett melléklet „A tartalékok védelme” címet viselő 4. pontja úgy rendelkezik, hogy [a] 2015. január 1. és 2016. december 31. közötti időszakban osztalékot csak a megelőző üzleti év éves bevételének 50%‑áig terjedő mértékben lehet kifizetni”, továbbá „ha középtávon sem veszélyeztetik a Bázel III. megállapodás szerinti, a hitelintézetek szavatoló tőke ellátottságára vonatkozó előírások betartását”.

 Az eljárás és a felek kérelmei

14      A Törvényszék Hivatalához 2012. november 13‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

15      2013. február 1‑jén a Bizottság előterjesztette ellenkérelmét.

16      A felperesek válaszukat 2013. április 15‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához. A viszonválasz ez utóbbihoz 2013. június 11‑én érkezett.

17      A Törvényszék részleges megújítását követően az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, a jelen ügyet tehát e tanács elé utalták.

18      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

19      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;

–        másodlagosan, a keresetlevél B.I 2. részének 5 jogalapját és B.II 2. részében felhozott kifogásokat mint elfogadhatatlanokat utasítsa el;

–        harmadlagosan, a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

20      A Bizottság kezdeményezte két további, általa negyedlegesen és ötödlegesen előterjesztett kereseti kérelem visszavonását, ami a 2015. április 22‑i tárgyalás jegyzőkönyvében rögzítésre került.

 A jogkérdésről

 Az elfogadhatóságról

21      A felperesek arra hivatkoznak, hogy kereshetőségi joggal rendelkeznek, mivel a megtámadott határozat őket az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének értelmében a HSH Nordbank részvényesi minőségükben közvetlenül és személyükben érinti. Előadják, hogy az ítélkezési gyakorlat elismeri a részvényesek – akár egyedüli részvényesek, akár nem – arra irányuló jogát, hogy kereset indítsanak az uniós bíróság előtt. Hozzáteszik, hogy tevékenyen részt vettek a megtámadott határozat elfogadásához vezető közigazgatási eljárásban.

22      A Bizottság vitatja a felperesek érveit, és előadja különösen, anélkül azonban, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése szerinti alakszerű elfogadhatatlansági kifogást nyújtott volna be, hogy a felperesek keresete elfogadhatatlan.

23      Először is emlékeztetni kell arra, hogy amint az az ítélkezési gyakorlatból következik, az eljáráshoz fűződő érdek hiányában nem kell megvizsgálni, hogy a felperes az EUMSZ 263. cikke negyedik bekezdésének rendelkezései értelmében közvetlenül és személyében érintett‑e (2003. december 18‑i Fern Olivieri kontra Bizottság és EMEA ítélet, T‑326/99, EBHT, EU:T:2003:351, 66. pont; 2013. május 15‑i Post Invest Europe kontra Bizottság végzés, T‑413/12, EU:T:2013:246, 17. pont).

24      Ugyanis az eljáráshoz fűződő érdek minden bírósági jogorvoslat lényeges és elsődleges feltételének minősül. A természetes vagy jogi személy által benyújtott megsemmisítés iránti kereset csak akkor fogadható el, ha a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez. A felperes eljáráshoz fűződő érdeke azt feltételezi, hogy a megtámadott jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, hogy a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat, valamint hogy az utóbbi igazolja az említett aktus megsemmisítéséhez fűződő, létrejött és fennálló érdekét (2009. június 19‑i Socratec kontra Bizottság ítélet, T‑269/03, EU:T:2009:211, 36. pont; Post Invest Europe kontra Bizottság végzés, fenti 23. pont, EU:T:2013:246, 22. pont).

25      Az ítélkezési gyakorlat szerint a felperesre hárul annak bizonyítása, hogy érdeke fűződik az eljáráshoz (1989. július 31‑i S. kontra Bizottság végzés, 206/89 R, EBHT, EU:C:1989:333, 8. pont; Sniace kontra Bizottság ítélet, T‑141/03, EBHT, EU:T:2005:129, 31. pont). A felperesnek különösen azt kell bizonyítania, hogy személyes érdeke fűződik a megtámadott aktus megsemmisítéséhez. Ezen érdeknek létre kellett jönnie, és fenn kell állnia, és azt a kereset benyújtásának időpontjára vonatkozóan kell elbírálni (a fent hivatkozott Sniace kontra Bizottság ítélet, EU:T:2005:129, 25. pont; 2007. szeptember 20‑i Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ítélet, T‑136/05, EBHT, EU:T:2007:295, 34. pont).

26      Mindazonáltal, amikor egy nem privilegizált felperes terjeszt elő megsemmisítés iránti keresetet azon jogi aktussal szemben, amelynek nem címzettje, az a követelmény, miszerint a megtámadott intézkedés kötelező joghatásainak érinteniük kell a felperes érdekeit, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét, együttesen érvényes az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott feltételekkel (a 2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑463/10 P és C‑475/10 P, EBHT, EU:C:2011:656, 38. pont; 2014. október 16‑i Alro kontra Bizottság ítélet, T‑517/12, EBHT, EU:T:2014:890, 25. pont).

27      Következésképpen annak értékelése céljából, hogy a megtámadott határozat keresettel megtámadható‑e, meg kell vizsgálni, hogy az a felperesekkel szemben kötelező joghatások kiváltására irányuló jogi aktusnak minősül‑e (lásd ebben az értelemben: Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, fenti 26. pont, EU:C:2011:656, 40. pont; Alro kontra Bizottság ítélet, fenti 26. pont, EU:T:2014:890, 26. pont).

28      Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás – az általános felépítését figyelembe véve – a támogatás nyújtásáért felelős tagállammal szemben folytatott eljárás (2011. március 24‑i Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet, T‑443/08 és T‑455/08, EBHT, EU:T:2011:117, 50. pont; 2013. február 19‑i Provincie Groningen és társai kontra Bizottság ítélet, T‑15/12 és T‑16/12, EU:T:2013:74, 41. pont).

29      Következésképpen, amennyiben valamely állami támogatás fennállását megállapító határozat megsemmisítése iránti keresetet nem az érintett tagállam, hanem valamely természetes vagy jogi személy nyújtja be, az említett, valamely egyedi támogatásra, nem pedig valamely támogatási rendszerre vonatkozó kereset csak abban az esetben elfogadható, ha a megtámadott aktus e személyt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül és személyében érinti.

30      Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EBHT, EU:C:1963:17, 197. pont; 2014. július 17‑i Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélet, T‑457/09, EBHT, EU:T:2014:683, 80. pont).

31      Végül emlékeztetni kell arra, hogy valamely személy, hacsak nem tud az eljáráshoz fűződő, azon vállalkozás érdekétől elkülönülő érdeket igazolni, amelyet az uniós aktus érint, és amelynek tőkéjében e személy részesedéssel rendelkezik, ezen aktussal szemben nem védelmezheti másként az érdekeit, mint hogy e vállalkozás tagjaként gyakorolja a jogait, míg keresetindításra maga a vállalkozás jogosult (2000. június 20‑i Euromin kontra Tanács ítélet, T‑597/97, EBHT, EU:T:2000:157, 50. pont; 2012. március 27‑i European Goldfields kontra Bizottság végzés, T‑261/11, EU:T:2012:157, 21. pont; Post Invest Europe kontra Bizottság végzés, fenti 23. pont, EU:T:2013:246, 24. pont, Westfälisch‑Lippischer Sparkassen und Giroverband kontra Bizottság ítélet, fenti 30. pont, EU:T:2014:683, 112. pont).

32      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy önmagában az, hogy a Bizottság az általa hozott határozatban a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánít valamely támogatást, valamint hogy az említett határozat elvileg nem okoz sérelmet a támogatás kedvezményezettjeinek (lásd ebben az értelemben: Freistaat Sachsen és Land Sachsen‑Anhalt kontra Bizottság ítélet, fenti 28. pont, EU:T:2011:117, 52. pont), nem mentesíti az uniós bíróságot annak vizsgálata alól, hogy a Bizottság által levezetett mérlegelés olyan kötelező joghatásokkal jár‑e, amelyek érinthetik a felperesek érdekeit (lásd ebben az értelemben: 2002. január 30‑i Nuove Industrie Molisane kontra Bizottság ítélet, T‑212/00, EBHT, EU:T:2002:21, 38. pont; Salvat père & fils és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 25. pont, EU:T:2007:295, 36. pont; Provincie Groningen és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 28. pont, EU:T:2013:74, 32. pont).

33      Ezenkívül az ilyen felperes fél az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően csak abban az esetben lehet személyében érintett a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárásban való tevékeny részvétele okán, ha olyan különleges helyzetekről van szó, amelyekben a felperes egyértelműen körülírt és a határozat tárgyához szorosan kapcsolódó tárgyalói szereppel bír, amely által olyan ténybeli helyzetben van, amely őt minden más személytől megkülönbözteti (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 9‑i Banco Bilbao Vizcaya Argentaria kontra Bizottság ítélet, T‑429/11, EU:T:2013:488, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      Ezen elvek alapján kell eldönteni, hogy a kereset elfogadható‑e, és adott esetben milyen mértékben fogadható el, azzal, hogy nem kétséges, hogy a megtámadott határozat közvetlenül érinti a felpereseket, amit egyébként a felek nem is vitatnak.

35      A jelen ügyben emlékeztetni kell a megtámadott határozat 1. cikkére, amelynek (1) bekezdésében a Bizottság a feltőkésítést, a kockázati fedezetet és a likviditási fedezetet állami támogatásnak minősíti, (2) bekezdésében pedig megállapítja e három támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét. Az említett határozat (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az eredeti szerkezetátalakítási tervet, amelyet 2009. szeptember 1‑jén nyújtottak be, és amelyet utolsó alkalommal a Németországi Szövetségi Köztársaság 2011. július 11‑i közleményével módosítottak, ideértve az ugyanezen határozat II. mellékletében szereplő feltételeket, e tagállam az előre meghatározott ütemtervnek megfelelően hajt végre. E melléklet, amint azt a Törvényszék a fenti 11–13. pontban kifejtette, a szóban forgó támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó feltételként előírja egyrészt az egyszeri kifizetést, másrészt pedig az osztalékfelosztás tilalmát, majd korlátozását.

36      A felperesek által előterjesztett kereseti kérelmek két részre oszthatók. A kereset második részében a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék a megtámadott határozatot teljes egészében semmisítse meg, és e kérelmük alátámasztására öt jogalapot hoznak fel. A kereset első részében a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék a megtámadott határozatot részben semmisítse meg annyiban, amennyiben abban a Bizottság velük – mint kisebbségi részvényesekkel – szemben kötelezettségeket állapított meg. E tekintetben nyolc jogalapot hoznak fel.

37      Meg kell vizsgálni a kereset elfogadhatóságát annyiban, amennyiben az abban foglalt kereseti kérelem a megtámadott határozat teljes egészében történő megsemmisítésére irányul.

38      Előzetesen, először is hangsúlyozni kell, hogy a keresetet nem a támogatások kedvezményezettje nyújtotta be, hanem annak két kisebbségi részvényese. Másodszor, a Bizottság a megtámadott határozatban megállapítja, hogy ezen intézkedések bizonyos feltételek – így az egyszeri kifizetés és az osztalékfelosztás tilalma, majd korlátozása – tiszteletben tartása esetén egyeztethetők össze a belső piaccal. Harmadszor, az e feltételekből következő kötelezettségek a megtámadott határozat rendelkező részének szövegére és az említett irányelv II. mellékletére tekintettel a Németországi Szövetségi Köztársaságot mint ugyanezen határozat címzettjét, valamint a HSH Nordbankot és a HSH Finanzfondsot mint olyan jogi személyeket terhelik, amelyekkel szemben a szóban forgó feltételeket előírták.

39      Először is tehát meg kell vizsgálni, hogy a felperesek mint kisebbségi részvényesek a megtámadott határozat lényegére figyelemmel magának a HSH Nordbanknak az eljáráshoz fűződő érdekétől elkülönülő érdekkel rendelkeznek‑e a fenti 31. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján.

40      Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 1. cikke vonatkozásában, amellyel a Bizottság a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősítette a szóban forgó támogatásokat, a felperesek eljáráshoz fűződő érdeke megegyezik a HSH Nordbank eljáráshoz fűződő érdekével.

41      Ugyanis, először is, emlékeztetni kell arra, hogy a feltőkésítésből, a kockázati fedezetből és a likviditási fedezetből álló megmentésre irányuló intézkedések hiányában a HSH Nordbank nagy valószínűséggel csődbe ment volna, és a kisebbségi részvényesei, akik a felszámolási eljárás keretében a részesedéseik áron alul való értékesítésével vagy épp azok teljes értékvesztésével lettek volna kénytelenek szembesülni, elveszítették volna a HSH Nordbank tőkéjében fennálló befektetéseiket. Ezen állítás alátámasztására elegendő a megtámadott határozat azon 1. sz. táblázatában szereplő számviteli adatokra hivatkozni, amelyből kitűnik, hogy a HSH Nordbank 2008‑ban elszenvedett vesztesége 3 milliárd 195 millió euró volt (a megmaradt saját tőkéjének összege az ugyanezen évre vonatkozó beszámolója szerint kicsit több mint 2 milliárd euró volt), 2009‑ben pedig 838 millió euró. A HSH Nordbank felhalmozott vesztesége 2009. december 31‑én elérte az 1 milliárd 851 millió eurót.

42      Ezt követően, azzal, hogy a felperesek nem vettek részt a feltőkésítésben, jóllehet arra jogilag lehetőségük lett volna (lásd a megtámadott határozat (255) és (256) preambulumbekezdést), mindazonáltal részesültek a szóban forgó megmentés nyújtotta előnyökből, anélkül hogy, először is, a részesedéseiknek az említett feltőkésítésből fakadó felhígulásán kívül más abból származó hátrányos következményt is elszenvedtek volna. Érdekeik tehát a jelen ügyben egyértelműen egybeestek a társaság érdekeivel, vagyis hogy részesüljenek a szóban forgó, e társaság fennmaradását lehetővé tevő állami támogatásokban.

43      Végül, ha a szóban forgó támogatási intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősítették volna, a Németországi Szövetségi Köztársaság kénytelen lett volna e támogatásoknak a HSH Nordbanktól való visszatéríttetésére, ami a társaság tőkéjében fennálló részesedéseik arányában a felperesek gazdasági helyzetére is kihatott volna.

44      Meg kell állapítani tehát, hogy amennyiben a felperesek keresete a megtámadott határozat 1. cikkére vonatkozik, a felperesek nem bizonyították, hogy a HSH Nordbank eljáráshoz fűződő érdekétől elkülönülő érdekkel rendelkeznének, feltételezve, hogy magának a HSH Nordbanknak is érdekében állt e rendelkezés vitatása. Ennélfogva a felpereseket nem lehet e jogcímen úgy tekinteni, mint akik az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben érintettek.

45      Másodszor, meg kell vizsgálni, hogy a felperesek megfelelnek‑e – ahogyan azt állítják – ez utóbbi feltételnek az alapján, hogy részt vettek a közigazgatási eljárásban. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy jóllehet igaz, hogy a felperesek az összes JC Flowers & Co. által kezelt befektetési alaphoz hasonlóan részt vettek a közigazgatási eljárásban, ott azonban nem a fenti 33. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerinti tárgyalói szerepkörben vagy a támogatás közvetlen kedvezményezettjeinek minőségében hallgatták meg őket, hanem egyszerű érdekelt felekként. Következésképpen a jelen ügyben a felpereseknek az említett eljárásban való részvétele nem elegendő ahhoz, hogy őket az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyükben érintetteknek lehessen tekinteni.

46      Ebből következően a felperesek nem bizonyították, hogy érdekük fűződik ahhoz, hogy a megtámadott határozat 1. cikkének megsemmisítését kérelmezzék, így a kereset annak második részében, amelyben a felperesek a megtámadott határozat egészének megsemmisítését kérik, elfogadhatatlan.

47      Ezenkívül meg kell vizsgálni a kereset első részét, amely a megtámadott határozat részleges megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmet foglalja magában, amennyiben a Bizottság e határozattal a felperesekkel mint kisebbségi részvényesekkel szemben kötelezettségeket írt elő.

48      Ahogyan arra a Bíróság a fenti 38. pontban emlékeztetett, a megtámadott határozat rendelkező részének szövege és a határozat II. melléklete semmilyen módon nem érinti a felpereseket. A határozat az érintett tagállam mellett jogi személyként csak a HSH Nordbankra mint a szóban forgó támogatási intézkedések kedvezményezettjére és a HSH Finanzfondsra mint a HSH Nordbank többségi részvényesére hivatkozik. A kereset elfogadhatósága, amennyiben annak tárgya a HSH Nordbankkal szemben előírt feltételek – azaz, először is, az egyszeri kifizetés, másodszor, az osztalékfelosztás tilalma, harmadszor pedig ezen osztalék felosztásának korlátozása – megsemmisítése iránti kérelem, azt feltételezi tehát, hogy a felperesek a HSH Nordbank eljáráshoz fűződő érdekétől elkülönülő érdekre hivatkoznak, ami arra utal, hogy az említett feltételek kötelező joghatásokat fejtenek ki velük szemben.

49      Végül az ilyen érdek fennállásának megállapítása érdekében a Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítéletben (fenti 30. pont, EU:T:2014:683) ismertetett szempontokat kell alkalmazni.

50      Ebben az ítéletben a Törvényszék a felperes tekintetében, aki kisebbségi részvényese egy olyan társaságnak, amely az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontja alapján a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekintett állami támogatások kedvezményezettje, megállapítja, hogy részlegesen jogosult a bizottsági határozat vitatására, amennyiben ez utóbbi a részvényesekkel szemben előírta, hogy a társaságot egy független harmadik fél részére adják el, ami számukra azzal járt, amint azt a Törvényszék megállapította, hogy „kötelező határidők mellett […] lemond[tak az említett társaságra] vonatkozó tulajdonjogukról (Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélet, fenti 30. pont, EU:T:2014:683, 116. pont).

51      Ezzel szemben a Törvényszék megállapította, hogy „egy német részvénytársaság részvényesének a részvételi jogokon kívüli jogai egyrészt a társaság hasznából való részesedésre, másrészt a vállalkozás megszűnése esetén a fennmaradó vagyonból való esetleges részesedésre korlátozód[ott]”, mivel a részvényesi minőség nem keletkeztet jogokat a „vállalkozás eszközeire” (Westfälisch‑Lippischer Sparkassen und Giroverband kontra Bizottság ítélet, fenti 30. pont, EU:T:2014:683, 118. pont).

52      Mivel a HSH Nordbank német jog szerinti részvénytársaság, a Törvényszék által lefektetett és a fenti 50. és 51. pontban hivatkozott elvek átültethetők a jelen ügyre.

53      Ami, először is, az egyszeri kifizetést illeti, pontosítani kell, hogy ez utóbbi a megtámadott határozat 2. cikke alapján történik, amelynek értelmében „Németország vállalja, hogy a 2009. szeptember 1‑jén megküldött eredeti szerkezetátalakítási tervet […], valamint az I. és III. mellékletben szereplő kötelezettségvállalási jegyzéket és a II. mellékletben felsorolt követelményeket a kötelezettségvállalási és követelményjegyzékben meghatározott ütemtervvel teljes összhangban végrehajtja”.

54      Másfelől a megtámadott határozat II. melléklete 1.11. és 1.13. pontjának együttesen értelmezett – a fenti 11. pontban ismertetett – rendelkezéseiből következik, hogy az egyszeri kifizetés valójában olyan összetett ügylet, amely nem kizárólag a szigorú értelemben vett kifizetés aspektusára korlátozódik. Ez az ügylet három elkülönülő szempontot foglal magában.

55      Először is, a HSH Nordbank 500 millió euró összegű kifizetést teljesít a HSH Finanzfonds javára, ami az első intézmény eszközeinek csökkenésével és a második intézmény eszközeinek növekedésével jár. Másodszor, a HSH Finanzfonds ezt az összeget egyszerre használja fel a HSH Nordbank új részvényeinek a felvásárlására és az e társaság tőkéjében fennálló részesedésének a növelésére. Harmadszor, a kizárólag a HSH Finanzfonds javára szolgáló tőkeemelés automatikusan csökkenti a többi részvényes, köztük a felperesek által birtokolt részesedéseket.

56      Az első szempontot illetően hangsúlyozni kell, amint azt a Törvényszék a fenti 51. pontban jelezte, hogy a Westfälisch‑Lippischer Sparkassen und Giroverband kontra Bizottság ítélet (fenti 30. pont, EU:T:2014:683, 118. pont) expressis verbis kimondja, hogy „a részvényesi minőség nem keletkeztet jogokat a vállalkozás eszközeire”. Pontosabban, a mérleg eszközoldali tételei egyikének csökkentésére vonatkozó kérdések az érintett társaság üzleti tevékenységéhez és vagyonának eladásához vagy felszámolásához kapcsolódnak. E társaság tehát bármilyen érvre hivatkozhatott a Bizottság által e témában elfogadott intézkedések vitatása érdekében (lásd ebben az értelemben: Westfälisch‑Lippischer Sparkassen und Giroverband kontra Bizottság ítélet, fenti 30. pont, EU:T:2014:683, 117. pont). Valamely német jog szerinti részvénytársaság mérlege eszközoldalának összegében bekövetkező csökkenés következésképpen nem érintheti e társaság részvényeseinek jogait (lásd ebben az értelemben: Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélet, fenti 30. pont, EU:T:2014:683, 118. pont). Ebből következően a szigorú értelemben vett kifizetést illetően a felperesek nem hivatkozhatnak arra, hogy a HSH Nordbank eljáráshoz fűződő érdekétől elkülönülő érdekkel rendelkeznek.

57      A második szempont kapcsán a megtámadott határozat rendelkező része választási lehetőséget biztosít, tudniillik, vagy egyszerűen a HSH Nordbank tőkéjének a HSH Finanzfonds javára történő természetbeni emelésére használják fel az 500 millió eurót, vagy kombinálják ezt a felhasználási módot a kisebbségi részvényesek részéről való készpénzzel történő tőkeemeléssel. Mindazonáltal e határozat II. mellékletének 1.13 pontja értelmében a HSH Finanzfonds és a HSH Nordbank „választhatja meg a tőkeemelésnek azt a formáját, amelyik a gyorsabb végrehajtást és a cégjegyzékbe való gyorsabb bejegyzést biztosítja”. Ezen együttesen értelmezett rendelkezésekből az következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozattal lehetővé tette a támogatásban részesülő társaság és annak többségi részvényesei számára, hogy adott esetben korlátozzák a kisebbségi részvényesek tulajdonhoz való jogát azzal, hogy egy részvénytársaság szabályos működésével ellentétes módon megtiltják számukra az új részvények felvásárlását. A két választási lehetőség közül a gyakorlatban egyébként a kisebbségi részvényesek – köztük a felperesek – kizárásával járó megoldásra esett a választás. Meg kell állapítani tehát, hogy ez a tilalom – akár potenciálisan – sérti a felperesek tulajdonhoz való jogát (Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ítélet, fenti 30. pont, EU:T:2014:683, 116. pont), amennyiben akadályozhatja az említett jog gyakorlását, mivel megtiltja a kisebbségi részvényesek számára, hogy azok megtarthassák a HSH Nordbank tőkéjében fennálló részesedésüket. Az említett tilalom továbbá ennek megfelelően korlátozza a részvényeseket megillető szociális jogokat, mivel a részvényesek döntéshozatali képességét nem a piacon érvényesülő szabad verseny korlátozza, hanem a megtámadott határozat joghatásai, amely határozat e tekintetben tehát joghatásokat vált ki a kisebbségi részvényesekre, így a felperesekre nézve (lásd ebben az értelemben: Alro kontra Bizottság ítélet, fenti 26. pont, EU:T:2014:890, 26. pont).

58      A harmadik szempontot illetően meg kell jegyezni, hogy a HSH Nordbank készpénztartalékai egy részének a kizárólag a HSH Finanzfonds javára végrehajtott feltőkésítés során történő felhasználása sérti a felperesek mint részvényesek jogait nem pusztán azért, mert – amint azt a Törvényszék a fenti 57. pontban hangsúlyozta – ez utóbbiaknak csökken a súlya a HSH Nordbank döntéshozó szerveiben, hanem azért is, hogy egy meghatározott pénzmennyiséghez (az osztalék formájában felosztható nyereséghez) képest az egyes részvények névértékének csökkenése miatt a jövedelmük alacsonyabb lesz.

59      Végeredményben meg kell állapítani, hogy a felperesek bizonyították, hogy a HSH Nordbank eljáráshoz fűződő érdekétől elkülönülő érdekkel rendelkeznek a fenti 57. és 58. pontban hivatkozott második és harmadik aspektus tekintetében (Westfälisch‑Lippischer Sparkassen und Giroverband kontra Bizottság ítélet, fenti 30. pont, EU:T:2014:683, 120. pont), ugyanis az egyszeri kifizetés a társaság szempontjából semleges volt, mivel a készpénztartalékból felhasznált 500 millió eurós kiadást egyidejűleg kompenzálták az 500 millió eurós törzstőkeemeléssel.

60      A kereset tehát elfogadható, mivel a megtámadott határozat a felpereseket közvetlenül és személyükben érinti annyiban, amennyiben a Bizottság abban feltételként rögzíti a HSH Nordbanknak a kizárólag a HSH Finanzfonds javára végrehajtott tőkeemelését.

61      Ami ezenkívül az osztalék felosztásának a 2014. december 31‑ig fennálló tilalmát, illetve esetleges kifizetésüknek a fenti 13. pontban hivatkozott feltételek mellett való, 2015. január 1‑je és 2016. december 31. közötti korlátozását illeti, hangsúlyozni kell, hogy ezen intézkedések a fenti 51. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében kétségtelenül a társaság nyereségéből való részesedéshez kapcsolódnak. Mindazonáltal ez a szükséges feltétel nem elegendő, mivel az kell, hogy a felperesek saját, azaz e tekintetben kisebbségi részvényesi minőségükben a HSH Nordbankétól elkülönülő érdekkel rendelkezzenek.

62      E tekintetben meg kell jegyezni egyrészt, hogy a társaságoknak érdekük fűződhet ahhoz, hogy részvényeseik megtartása, valamint e részvényesek befektetéseinek ellentételezése érdekében felosszák a nyereséget, és ebből következően az e nyereség felosztásának tilalmára, majd korlátozására vonatkozó intézkedés is sújthatja őket, ami alapján jogosulttá válnak az ilyen intézkedés vitatására. Másrészt az osztalék felosztásának elmaradásából e társaságoknak előnye származik, mivel ez saját tőkéjük megerősítéséhez járul hozzá, amit a Bizottság is célul tűzött ki a HSH Nordbank vonatkozásában. Ami a részvényes érdekét illeti, az rendkívül esetlegesnek mutatkozik. Főszabályként, a részvényes rövid távú érdeke a befektetése mielőbbi megtérülése, így tehát a nyereség felosztása. Közép‑ és hosszú távon a részvényes célja a társaság fejlődése, hogy például a részvényeinek értékesítése során árfolyamnyereséget érjen el, valamint válságidőszakban, amikor a társaság fejlődése nem valósítható meg, e társaság működésének fenntartása vagy helyreállítása.

63      A jelen ügyben a részvényesek – legyen szó akár kisebbségi, akár többségi részvényesről – és a társaság érdeke láthatóan egybevág. Az ügy irataiból ugyanis az következik, hogy a HSH Nordbank megmentésének lehetővé tétele érdekében ez utóbbinak és az összes részvényesnek a bank sajáttőke‑arányának megerősítése állt érdekében, ily módon elősegítve a vállalat felminősítését és új befektetők bevonását. Meg kell tagadni tehát a felperesektől, hogy a nyereség felosztásának tilalma, majd korlátozása tekintetében saját érdekkel rendelkeznének. Ebből következően a megtámadott határozat e tekintetben ez utóbbiakat nem érinti személyükben.

64      Azonkívül, amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozza, a felperesek az említett tilalom és korlátozás megsemmisítésére irányuló kérelmük alátámasztása érdekében nem hivatkoznak kellően alátámasztott jogalapra, sem pedig konkrét érvekre.

65      Ebből az következik, hogy a HSH Nordbanknak a kizárólag a HSH Finanzfonds javára végrehajtott tőkeemelésére irányuló feltétel megsemmisítése iránti kérelem kivételével, amelynek kapcsán a felperesek bizonyították, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében közvetlenül és személyükben érintettek, a kereset elfogadhatatlan. Egyrészt ugyanis a megtámadott határozat nem érinti személyükben a felpereseket, másrészt egyébként a nyereség felosztásának tilalmára, majd korlátozására irányuló feltétel tekintetében a kereset nem tartalmazza a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában előírt pontosításokat.

 Az ügy érdeméről

 A kereset első részének „általános” jogalapjairól

66      A felperesek által a keresetük első részében hivatkozott és elfogadhatónak tekinthető nyolc jogalap közül először is azokat a jogalapokat kell megvizsgálni, amelyek „általánosnak” minősíthetők, figyelemmel ugyanakkor a fenti 65. pontban szereplő megállapításra, azaz csak annyiban, amennyiben azok az egyszeri kifizetéshez kapcsolódnak.

–       Az indokolási kötelezettség megsértéséről

67      Először is a második jogalapot kell megvizsgálni, amelyben a felperesek azt kifogásolják a Bizottsággal szemben, hogy az megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti indokolási kötelezettséget, mivel nem fejtette ki, hogy miért kellett őket közvetett állami támogatás kedvezményezettjeinek tekinteni, továbbá mivel nem jelölte meg azokat az okokat, amelyek miatt hibásan számították ki a HSH Nordbank vállalat értékét.

68      Előzetesen röviden be kell mutatni, hogy miért lehetett a felpereseket valamely állami támogatás közvetett kedvezményezettjeinek tekinteni. A jelen ügyben a HSH Nordbank kisebbségi részvényesei e jogi személyen keresztül, amelynek a részvényesei, hasznot húztak azon támogatási intézkedésekből, amelyekben az közvetlenül és név szerint részesült, különösen a feltőkésítésből, mindezt anélkül, hogy – szemben a HSH Nordbank fő részvényeseivel – részt vettek volna az említett feltőkésítésben. A Bizottság úgy vélte (lásd különösen a megtámadott határozat 274. és 275. pontját), hogy akkor állt volna fenn ilyen közvetett támogatás, ha a megtámadott határozat II. mellékletében meghatározott, a közvetlen támogatást (amely egyedül képezte a hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát) a belső piaccal összeegyeztethetővé tevő feltételek nem teljesültek volna.

69      Meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap első része, amellyel a felperesek azt róják fel a Bizottságnak, hogy az nem fejtette ki, hogy miért kellett őket közvetett állami támogatás kedvezményezettjeinek tekinteni, nélkülözi a ténybeli alapot. Ellentétben azzal, amit a felperesek állítanak, a Bizottság a megtámadott határozat (247)–(262) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy miért jöhet létre ilyen közvetett támogatás a részvényesek közötti új tehermegosztás hiányában, és miért vélte úgy, hogy el kell utasítani a Németországi Szövetségi Köztársaság és a harmadik felek kifogását.

70      Így, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (247) preambulumbekezdésében kifejtette, „[a] kisebbségi részvényesek közvetett előnye abból adódott, hogy az állami tulajdonosok lemondtak a HSH [Nordbankban] való újabb részesedésről, amelyet abban az esetben szereztek volna, ha az új részvények ára megfelelő módon került volna meghatározásra”, illetve „okozati összefüggés áll[t] fenn a HSH [Nordbanknak] állami forrásokból nyújtott támogatások és a kisebbségi részvényesek számára biztosított előny között”. A megtámadott határozat (248) preambulumbekezdésében a Bizottság pontosítja, hogy a fent hivatkozott kifogásban foglaltakkal ellentétben a kisebbségi részvényesek által szerzett előny magától az államtól származik, mivel a részvényesek közgyűlése által a feltőkésítésről, a részvények számáról és azok áráról szóló határozat elfogadása során az „állami tulajdonosok részvényesként képviseltették magukat, és állami intézményi minőségükben jártak el”.

71      A megtámadott határozat (249)–(253) preambulumbekezdését a Bizottság annak bizonyításának szentelte, hogy a feltőkésítést követő tőkefelhígulás túlságosan csekély mértéke, amennyiben azt nem szüntetik meg, támogatásnak minősül.

72      A Bizottság megállapította továbbá, hogy az általa a részvényesek közötti tehermegosztás kapcsán valamely korábban hozott határozattal való összevetés nem bír jelentőséggel (a megtámadott határozat (254) preambulumbekezdése), és kifejtette, hogy mivel a kisebbségi részvényesek által nyújtott pénzügyi hozzájárulásra a támogatási intézkedéseket és különösen a feltőkésítést megelőzően került sor, ezért azok nem érinthették az említett intézkedések tekintetében elvégzendő kiigazítások jogszerűségét (a megtámadott határozat (255) és (256) preambulumbekezdése).

73      A Bizottság a megtámadott határozat (262) preambulumbekezdésében így arra a következtetésre jutott, hogy fennáll a „kisebbségi részvényesek által szerzett potenciális előny” és ebből következően a „megfelelő tehermegosztás szükségessége”. Ebből egyértelműen következik tehát, hogy az indokolás hiányára alapított jogalap első része nem megalapozott.

74      Ezenkívül, ami a második részt illeti, a megtámadott határozat vizsgálatából az következik, hogy azt szintén el kell utasítani. Ugyanis, amint azt a Törvényszék a fenti 71. pontban felidézte, a HSH Nordbank értékének és ennek folytán a tőkéjét képező részvények egységárának a kérdésével az említett határozat (249)–(253) preambulumbekezdése foglalkozik. Azokban a Bizottság hangsúlyozza, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaságnak és a HSH Nordbank állami részvényeseinek az elemzése, amely egy neves könyvvizsgáló cég által készített értékelésről szóló jelentésen (a továbbiakban: értékelésről szóló jelentés) alapul, több hiányosságban szenvedett (a megtámadott határozat (250) preambulumbekezdése), így például az említett értékelés olyan üzleti terven alapult, amely nem vette figyelembe azt, hogy a HSH Nordbanknak „képes[nek kell lennie] a bankfelügyeletileg előírt tőkekövetelmények[…] [teljesítésére]” (a megtámadott határozat (251) preambulumbekezdése), illetve hogy ennélfogva jelentős mértékű szerkezetátalakításon kell átesnie.

75      A Bizottság megállapítja különösen, hogy az ezen üzleti tervben szereplő, arra vonatkozó feltételezés, miszerint a piacok helyzete 2011‑re normalizálódik, „nem tekinthető konzervatív előrejelzésnek” (ugyanezen preambulumbekezdés). Kiemeli továbbá (a megtámadott határozat (252) preambulumbekezdése), hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság és a HSH Nordbank állami részvényesei figyelmen kívül hagyták a közvetlenül az értékelésről szóló jelentés szerzői által megfogalmazott fenntartásokat, különösen azt a körülményt, hogy a HSH Nordbanknak az A kategóriáról BBB+ negatív kilátásokkal kategóriára történő leminősítése „nem tükröződött vissza abban a finanszírozási tervben, amelyre az értékelés támaszkodott, ezért [e társaság] indikatív értékének kiszámításánál nem vették figyelembe”. Másrészt a Bizottság álláspontja szerint az, hogy a vállalatot 2013‑ra újra A kategóriába minősítik fel, téves feltételezésen alapult. A Bizottság ugyanebben a preambulumbekezdésben hozzáteszi, hogy az említett jelentés egyértelműen hivatkozott a szerkezetátalakítás szükségességére, amelyet az állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás szintén előírt. Végül megállapítja, hogy a vállalat értékét tévesen számították ki az értékelésről szóló jelentésben, amikor kész tényként számoltak azzal, hogy a kockázati fedezetet igénybe veszik (a megtámadott határozat (253) preambulumbekezdése), jóllehet annak megállapítása, hogy a szóban forgó intézkedések állami támogatásnak minősülnek‑e, és amennyiben igen, azok összeegyeztethetők‑e és milyen feltételek mellett összeegyeztethetők a belső piaccal, éppen a hivatalos vizsgálati eljárás tárgyát képezi.

76      A fentiekből következik, hogy a második jogalap második részét mint megalapozatlant, az említett jogalapot pedig következésképpen teljes egészében el kell utasítani.

77      Másodszor, a Törvényszék célszerűnek tartja egy másik, lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított jogalap, nevezetesen a hivatalos vizsgálati eljárás szabálytalan lezárásából fakadó eljárási hiba vizsgálatának lefolytatását.

–       A 659/1999/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének és a jogbiztonság elvének a hivatalos vizsgálati eljárás szabálytalan lezárásából fakadó megsértéséről

78      A felperesek arra hivatkoznak, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás szabálytalan lezárásával megsértették az [EUMSZ 108.] cikk[…] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999 rendelet (HL L 83, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 7. cikkének (1) bekezdését és a jogbiztonság elvét, mivel a Bizottság egyetlen, az említett 7. cikk (1) bekezdésében felsorolt határozatot sem hozott a szóban forgó, azon esetleges jogellenes támogatásokra vonatkozó eljárás lezárása érdekében, amelyekből a kisebbségi részvényesek részesülhettek. Arra hivatkoznak, hogy jóllehet a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást nyitva hagyja, az érintett intézménynek mindazonáltal a jogbiztonság elve alapján jeleznie kell, hogy mely intézkedések tekintetében zárja le az eljárást, ami a jelen esetben a kérdéses közvetett támogatások kapcsán nem történt meg.

79      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 659/1999 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése hivatkozást tartalmaz az említett rendelet 7. cikkének (2) és (5) bekezdésére, amely négy határozattípusról rendelkezik: olyan határozat, amely megállapítja, hogy a szóban forgó intézkedés nem minősül támogatásnak (a (2) bekezdés), olyan határozat, amely a szóban forgó támogatást az érintett tagállam által végrehajtott módosítást követően a belső piaccal összeegyeztethetőnek ismeri el (a (3) bekezdésben meghatározott „megengedő határozat”), olyan határozat, amelynek értelmében a Bizottság olyan feltételeket határoz meg megengedő határozatában, amelyek teljesítése esetén egy támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősül, és olyan kötelezettségeket állapít meg, amelyek biztosítják a határozat betartásának ellenőrzését (a (4) bekezdésben meghatározott „feltételt megállapító határozat”), végül pedig olyan határozat, amelyben a Bizottság megállapítja, hogy a támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal (az (5) bekezdésben hivatkozott „elutasító határozat”). A felperesek jogosan arra hivatkoznak, hogy a hivatalos vizsgálati eljárásnak az e négy határozattípus egyikével kellett volna lezárulnia.

80      Mindazonáltal tévesen hivatkoznak arra, hogy a kisebbségi részvényeseknek esetlegesen nyújtott közvetett támogatások tekintetében ez nem történt meg, továbbá különösen arra, hogy a megtámadott határozat rendelkező része hallgat e kérdés kapcsán. Nem vitatott ugyanis, hogy ez utóbbi a 659/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdése értelmében feltételt megállapító határozat, mivel a HSH Nordbank részére nyújtott állami támogatás csak azzal a kikötéssel minősül összeegyeztethetőnek a belső piaccal, ha a kisebbségi részvényesek hozzájárulásának növelése érdekében a részvényesek közötti tehermegosztás tekintetében kiigazításokat hajtanak végre. A Bizottságnak tehát nem kellett döntést hoznia a kisebbségi részvényesek javára jóváhagyott közvetett állami támogatás fennállása tekintetében, mivel éppen e támogatás létrejöttének elkerülése végett fogadták el az egyszeri kifizetést.

81      Így a Bizottság nem sértette meg a 659/1999 rendelet 7. cikkének (1) bekezdését, sem pedig a jogbiztonság elvét, amikor a megtámadott határozat rendelkező részében nem foglalt állást a kisebbségi részvényesek, köztük a felperesek javára szóló közvetett támogatás fennállása kapcsán, mivel éppen az ilyen eshetőségek bekövetkezésének megelőzése végett rögzítették a fenti 11. és 13. pontban részletezett feltételeket. Ez az érvelés egyáltalán nem mond ellent a fenti 7. pontban hivatkozott hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat (73) preambulumbekezdésében és 5. pontjában leírtaknak, amennyiben e határozat célja pusztán az volt, hogy a Bizottság megvizsgálhassa, hogy az említett közvetett támogatás megvalósulhatott‑e, ami ezen intézmény álláspontja szerint a megtámadott határozatban rögzített feltételek hiányában bekövetkezett volna.

82      Ebből következően a jelen jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

–       Először, a kisebbségi részvényesek javára nyújtott önálló támogatás hiányára, másodszor, a tényeknek a kisebbségi részvényesek javára nyújtott esetleges előnyök vizsgálata során való téves értékelésére, végül a tehermegosztás keretében a felperesek által előzetesen nyújtott szolgáltatások figyelmen kívül hagyására alapított jogalapokról

83      Az első, harmadik és negyedik jogalapot együttesen kell megvizsgálni, mivel mindhárom a Bizottság által a kisebbségi részvényesek, köztük a felperesek javára szóló közvetett támogatás esetleges fennállása tekintetében lefolytatott bizonyítás megalapozottságának értékeléséhez kapcsolódik. E jogalapok érdemben az indokolás hiányára vonatkozó jogalap megfelelői, amelyek vizsgálata lehetővé tette annak bizonyítását, hogy a Bizottság e kérdések kapcsán a jogilag megkövetelt módon szolgáltatott indokokat. A jelen esetben a kérdés a Bizottság e tekintetben képviselt álláspontjának a megalapozottsága.

84      Ami először is azon első kifogást illeti, amely azon alapul, hogy az állítólagos közvetett támogatás nem minősül önálló támogatásnak, a felperesek a 2002. június 13‑i Hollandia kontra Bizottság ítéletből (C‑382/99, EBHT, EU:C:2002:363, 62. és azt követő pontok) és a 2003. november 20‑i GEMO‑ítéletből (C‑126/01, EBHT, EU:C:2003:622, 28. és azt követő pontok) eredő ítélkezési gyakorlatra hivatkoznak annak alátámasztása érdekében, hogy csak abban az esetben beszélhetünk közvetett támogatásról, ha az eredeti kedvezményezett (a jelen ügyben a HSH Nordbank) más kedvezményezettekre (a jelen esetben a kisebbségi részvényeseknek) ruházza tovább a gazdasági előnyt. Márpedig a felperesek úgy vélik, hogy ez az ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel az a gazdasági előny, amelyből a többi kisebbségi részvényessel együtt részesültek volna, csak a „HSH Nordbank részére nyújtott támogatás egyszerű gazdasági reflexhatásának” minősül.

85      E kifogással szemben két ellenérv merül fel, amelyek annak elutasítására irányulnak. Először is, amint azt az indokolás hiányára vonatkozó jogalap vizsgálata keretében bemutatták, a Bizottság nem magát a közvetett támogatás fennállását akarta bizonyítani, hanem azt, hogy amennyiben a HSH Nordbank részére odaítélt támogatás kapcsán nem fogadtak volna el kiegészítő intézkedéseket, ez az esetleges támogatás megvalósult volna. A felperesek érvelésének legfontosabb eleme tehát pontatlan. Másodszor, még ha a Bizottság magát a kisebbségi részvényesek javára szóló közvetett támogatás fennállását akarta is bizonyítani, meg kell állapítani, hogy a felperesek által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem zárja ki a nyújtott előny eredeti kedvezményezett által történő részleges továbbruházásának esetét.

86      Az első kifogást tehát el kell utasítani.

87      Másodszor, a kisebbségi részvényesek javára nyújtott előny elismerésére vonatkozó értékelési hibát illetően a felperesek arra hivatkoznak, hogy az értékelésről szóló jelentés – ellentétben azzal, amit a Bizottság állít – elismert módszereken alapult. A felperesek vitatják különösen, hogy a jelen ügyben „konzervatív” értékelést kellett alkalmazni, és hogy a Bizottság által képviselt ezen elvi álláspont nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz. Hangsúlyozzák, hogy még összetett gazdasági értékelés esetén is a Törvényszék feladata a hivatkozott bizonyítékok, megbízhatóságuk, a közöttük fennálló összhang, valamint azon kérdés ellenőrzése, hogy e bizonyítékok alapul szolgálhatnak‑e a Bizottság által azokból levont következtetéseknek. A felperesek úgy vélik, hogy az értékelésről szóló jelentés objektív, ennélfogva semleges vállalati értéket alkalmazott; hangsúlyozzák, hogy a jövőre vonatkozó bizonytalan értékelések nem vehetők figyelembe oly módon, hogy azok az egyik fél érdekeit egyoldalúan hátrányosan érintik, ami a jelen ügyben egy még konzervatívabb előrejelzés elfogadása esetén állt volna fenn.

88      Másrészt, álláspontjuk szerint:

–        az értékelés időpontjában reális volt az általános gazdasági keretfeltételek 2011‑től való normalizálódásának gondolatából kiindulni;

–        objektíve nem volt indokolt, a végeredményre pedig nem lett volna kihatással az azokon kívüli szerkezetátalakítási intézkedések figyelembevétele, amelyeket a HSH Nordbank tekintetében már meghoztak, mivel a vállalat értékének meghatározására szolgáló részesedéseket és portfóliókat piaci értékükre figyelemmel becsülték fel, a vállalat értékének a Bizottság által követelt csökkentése pedig csak abban az esetben felel meg a valóságnak, ha a vállalatot a piaci érték alatt értékesítik;

–        objektíve indokolt volt az is, hogy a HSH Nordbanknak egy hitelminősítő intézet által történt leminősítését nem vették figyelembe, mivel az említett leminősítés nem volt hatással a vállalat értékének értékelésére;

–        objektíve indokolt volt a kockázati fedezet figyelembevétele;

–        a törzsrészvények kibocsátási árfolyamának a feltőkésítés során történt csökkentése nem volt objektíve indokolt.

89      E helyütt emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek érvelése milyen keretbe illeszkedik. Amint az az ellenkérelem 32. pontjából következik, a feltőkésítés során az új részvények kibocsátási árfolyamát 19 eurós egységáron rögzítették azon értékelésről szóló jelentés alapján, amelynek értelmében a vállalat értéke 2,01 és 2,94 milliárd euró között van, vagyis egy részvény egységára 19,1 és 27,8 euró közé esik. Az elfogadott árfolyam tehát kicsit alacsonyabb az értékelésről szóló jelentésben szereplő árfolyam feltételezett alsó határánál. Mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy a részvények 19 eurós egységára „még mindig túl magas[…]” (a megtámadott határozat (253) preambulumbekezdése és az ellenkérelem 32. pontja).

90      A felperesek a fenti 87. és 88. pontban kifejtett indokok alapján úgy vélik, hogy a HSH Nordbank vállalkozás értékére vonatkozó értékelés, következésképpen a tőkéjét alkotó részvények egységára jogszerű.

91      A fenti 88. pontban felsorolt öt érv mindegyike kapcsán állást kell foglalni, annak pontosítása mellett, hogy maga a tényállás nem képezi vita tárgyát.

92      Ami, először is, a gazdaság 2011‑től való normalizálódására irányuló feltételezés hibás jellegét illeti, először meg kell jegyezni, hogy a Bizottság jogosan emlékeztet az ellenkérelem 38. pontjában arra, hogy a könyvvizsgáló cégek által a jelentéseik elkészítése során alkalmazott szabályok semmilyen formában nem köthetik a Bizottságot. Másodszor, a felperesek állításával ellentétben, az említett szabályok célja a kockázatok megelőzése és mérséklése, így tehát a körültekintő eljárás biztosítása, amire a Bizottság helyesen emlékeztetett a megtámadott határozatban. Harmadszor, ezt a feltételezést ténylegesen elővigyázatlannak lehetett tekinteni a részvények árfolyamának meghatározása kapcsán, mivel egyrészt az értékelésről szóló jelentésből az következik, hogy a 2009‑re és 2010‑re várható növekedési ráta 2009‑re összeomlást jelzett, 2010‑ben pedig enyhe emelkedést mutatott, ami alapján nem lehetett a rendes gazdasági növekedés 2011‑re való helyreállására következtetni, másrészt pedig ugyanezen jelentés nem tartalmaz olyan állítást vagy érvelést, amely e feltevést magát megalapozhatná, mivel annak megállapítására szorítkozik, hogy az üzleti terv ilyen helyreállással számol. A felperesek első érvét tehát el kell utasítani.

93      Ami, másodszor, a szerkezetváltási és kompenzációs intézkedéseknek az új részvények kibocsátási árfolyama kiszámítása során való figyelmen kívül hagyását illeti, meg kell állapítani, hogy a német hatóságoknak a feltőkésítést képező intézkedés elfogadása során előre kellett látniuk, hogy azt a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok alapján megvizsgálja. Igaz ugyan, hogy bizonyos szerkezetátalakítási intézkedésre az értékelésről szóló jelentésben tettek javaslatot, mindezt azonban csupán azért tették, hogy a HSH Nordbank megfelelhessen a német jogszabálynak, különösen a különleges alap várt beavatkozása tekintetében. A Bizottság egyébként jogosan hangsúlyozta a megtámadott határozat (252) preambulumbekezdésében, hogy maga az értékelésről szóló jelentés is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy kiegészítő szerkezetátalakítási és kompenzációs intézkedések várhatók, anélkül ugyanakkor, hogy azokból következtetéseket vont volna le a HSH Nordbank részvényei egységárának meghatározása kapcsán.

94      Következésképpen a HSH Nordbank kisebbségi részvényesei, köztük a felperesek, nem alapíthatnak érvet az említett jelentés szövegére, különösen nem annak alátámasztása végett, hogy nem láthatták előre azon jogszabályok alkalmazását, amelyeket jól ismertek, és amelyeket a gondos és körültekintő gazdasági szereplőknek figyelembe kell venniük, amely gondosság és körültekintés tanúsítása e gazdasági szereplők feladata az olyan intézkedés tekintetében, amelyek érinthetik érdekeiket (lásd ebben az értelemben: 2011. július 21‑i Alcoa Trasformazioni kontra Bizottság ítélet, C‑194/09 P, EBHT, EU:C:2011:497, 71. pont; 2014. október 16‑i Eurallumina kontra Bizottság ítélet, T‑308/11, EU:T:2014:894, 59. pont).

95      A felperesek szintén tévesen állítják, hogy a szerkezetátalakítások és kompenzációk figyelembevétele a piaci ár alatti értékesítés hiányában nem befolyásolhatta a HSH Nordbank vállalati értékének a meghatározását. Ugyanis, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, a kereset A 3 részében szereplő tanulmány, amelyre a felperesek támaszkodnak, azon a követelményen alapul, hogy az eladó fenntartja annak lehetőségét, hogy nem értékesít, amely lehetőség a Németországi Szövetségi Köztársaság által benyújtott, módosított szerkezetátalakítási terv esetében annak fogalmából következően kizárt, mivel e tagállam köteles volt bizonyos portfóliók és tevékenységi terület előírt határidőn belül történő eladására. Hasonlóképpen nem állapítható meg, hogy az új tevékenységeinek a HSH Nordbank által történt megszüntetése nem volt hatással a vállalat értékére, amennyiben e tevékenységmegszüntetés automatikusan azt eredményezte, hogy az említett tevékenységek által érintett portfóliókat alkotó eszközök lejáratának függvényében a készletek folyamatosan csökkentek. A felperesek ahhoz kapcsolódó állítása, miszerint az ilyen tevékenységmegszüntetés hatása csak abban az esetben bírhat jelentőséggel, ha az említett eszközök jövedelmezősége megfelelő mértékű ahhoz, hogy fedezzék a saját finanszírozási költségeiket vagy e tevékenységek más, még újabb és kellően jövedelmező tevékenységekkel való felváltásához kapcsolódó költségeit. Márpedig a felperesek egyáltalán nem bizonyították, hogy ilyen körülmények állnának fenn. A felperesek második érvét tehát szintén el kell utasítani.

96      Ami, harmadszor, a HSH Nordbank hitelminősítő általi leminősítésének a figyelmen kívül hagyását illeti, a felperesek azon állítását, miszerint az ilyen leminősítés nem érintette a HSH Nordbank vállalati értékének meghatározását mint pontatlant el kell utasítani. Épp ellenkezőleg, emlékeztetni kell arra, hogy e leminősítéseknek maga a célja, illetve az esetek többségében az eredménye nem más, mint valamely vállalat értékének és ezen érték folyamatos változásának a lehető legpontosabb bemutatása.

97      Következésképpen a leminősítés figyelmen kívül hagyása gazdasági szempontból objektív módon abban az esetben indokolható, ha az érintett vállalat olyan bizonyítékokkal rendelkezik, amelyek gyengítik az említett leminősítés indokait, ilyenek például a más hitelminősítők által kiadott, ellentétes tartalmú minősítések. Márpedig a jelen ügyben ez az eset áll fenn, mivel a felperesek arra hivatkoztak, hogy másik két hitelminősítő A kategóriában tartotta a vállalatot. A megtámadott határozat (31) preambulumbekezdésében ismertetett tényekből az következik, hogy az első hitelminősítő 2009 májusában minősítette le a HSH Nordbankot, míg a másik két hitelminősítő csak egy évvel később, 2010 májusában és júniusában tett ugyanígy. Márpedig az összes minősítés a Bizottság rendelkezésére állt, mivel a feltőkésítést és a kockázati fedezetet 2009 májusában és júniusában biztosították, a hivatalos vizsgálati eljárást pedig 2009. október 22‑én indították meg. A Bizottság azzal indokolja az elemzését, hogy általában egyetlen egyszerű leminősítés is elegendő ahhoz, hogy az érintett vállalat számára megemelkedjenek a hitelköltségek. A Bizottság a tárgyaláson kifejtette, hogy a másodrendű jelzáloghitel‑piaci válság során a néhány megmaradt befektető nagyon érzékenyen reagált a leminősítésekre, még ha egyetlen hitelminősítő kongatta is meg a vészharangot. Álláspontja szerint az első leminősítésre irányuló állásfoglalás ebből a szempontból tehát különleges jelentőséggel bírt.

98      Az ez utóbbi érv jelentőségének csökkentésére irányuló szándék nélkül mindazonáltal azt el kell utasítani. Ugyanis a piacok által a jelen ügyben, legalábbis 2010 májusáig, az e társaság fennmaradásába vetett viszonylagos bizalom abból fakadt, hogy az említett vállalatot több hitelminősítő (a jelen ügyben a három „nagy” hitelminősítő közül kettő) továbbra is változatlan besorolásban tartotta. Következésképpen a Bizottság tévesen hivatkozott az „A” kategóriáról „BBB+” kategóriára történő leminősítésre azon érvelése alátámasztása érdekében, amely a HSH Nordbank vállalati értékének túlértékeltségére vonatkozó megállapításhoz vezetett.

99      E hibás elemzésnek a megtámadott határozat jogszerűségére gyakorolt hatása megállapítását megelőzően a felperesek további érveit is meg kell vizsgálni.

100    Ami, negyedszer, azt a körülményt illeti, miszerint a kockázati fedezetet úgy tekintették, mint amelyet már igénybe vettek és teljesítettek, jóllehet a Bizottságnak arról kellett nyilatkoznia, hogy e fedezet állami támogatásnak minősül‑e, és adott esetben ez a támogatás összeegyeztethető‑e a belső piaccal, a felperesek nem állíthatják megalapozottan, hogy ezen intézkedést előzetesen figyelembe lehetett venni a vállalat gazdasági értékének meghatározása érdekében, még akkor sem, ha a HSH Nordbanknak nyújtott „kockázati fedezet részletei, így annak költségei, összege, időtartama, már ismertek voltak”. Ugyanis abból a körülményből, hogy ezen intézkedések szövege ismert volt, valamint hogy e társaság azokról tájékoztatta a tárgyalópartnereit, hogy biztosítsa őket a gazdasági életképességéről, egyáltalán nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság az említett intézkedéseket végeredményben bizonyos feltételek tiszteletben tartása mellett a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásoknak tekinti majd. Más szóval, jóllehet a szóban forgó intézkedésekre mint a HSH Nordbank gazdasági túlélésének garanciájára lehetett tekinteni, ez nem minősült olyan releváns jogalapnak, amely alapján az említett intézkedések uniós jog szempontjából való jogszerűségének elismerését megelőzően azokat a vállalat gazdasági értéke meghatározásának tényezői közé sorolják. Egy ezzel ellentétes követelmény elismerése a lényegétől magától fosztja meg és okafogyottá teszi azt, hogy az állami támogatások területén ezt az eljárást alkalmazzák.

101    Szintén nem bír jelentőséggel az az állítás, amely szerint a Bizottság ugyancsak nem utasíthatta el a kockázati fedezet figyelembevételét, valamint nem követelhette meg, hogy legyenek tekintettel a várható szerkezetátalakítási és kompenzációs intézkedésekre. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy ez utóbbi intézkedéseket, köztük a portfóliók vagy tevékenységi ágazatok átruházását, a vállalat jövedelmezőségének növelése érdekében a piacok és a bankok mindenképpen kikényszerítették volna, amint a vállalat túlélése lényegében biztosított lett volna. Ezen összefüggésben, amint arra a Bizottság viszonválaszában jogosan hivatkozik, az értékelésről szóló jelentés célja a HSH Nordbank támogatás nélküli értékének megállapítása, hogy ezt alapul véve meghatározzák az éppen a támogatási intézkedések finanszírozására szánt részvények kibocsátási árfolyamát. Nem volt meglepő tehát, hogy a HSH Nordbank a vállalat értékének megállapítása során figyelembe vette azon eljárásokhoz kapcsolódó kötöttségeket, amelyeket a gondos és körültekintő gazdasági szereplőknek kötelességük előre látni. Nem vonatkozik ugyanez a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási intézkedésekre, amelyek nem minősülnek a vállalat piaci értékét alkotó összetevőknek, hanem amelyek olyan kivételes könnyítések, amelyek ez utóbbi felszámolásának elkerülésére és működése idővel való helyreállításának lehetővé tételére szolgálnak. Az ítélkezési gyakorlatból ily módon az következik, hogy „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” címet viselő bizottsági közlemény (HL 2008 C 270., 8. o.) alapján az állami garancia nyújtását sürgősségi intézkedésnek kell tekinteni, következésképpen annak szükségképpen átmenetinek kell lennie, mivel az ilyen garanciát a kedvezményezett szerkezetátalakítására vagy felszámolására vonatkozó intézkedésnek kell kísérnie (2015. március 5‑i Banco Privado Português és Massa Insolvente do Banco Privado Português ítélet, C‑667/13, EBHT, EU:C:2015:151, 70. pont). Ezenkívül semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy ezeket az intézkedéseket úgy lehet tekinteni, mint amelyeket a Bizottság jogszerűnek ítélt, vagyis amelyeket úgy tekintett, mint amelyek vagy nem minősülnek állami támogatásnak, vagy állami támogatásként összeegyeztethetők a belső piaccal. Ráadásul e támogatás összeegyeztethetőségét csak bizonyos feltételek mellett ismerték el, amely feltételeket egyébként a felperesek vitattak. Újfent rá kell mutatni arra, hogy jóllehet logikus és hasznos volt, hogy a HSH Nordbank tájékoztatta a gazdasági partnereit és a bankokat arról, hogy milyen lesz a pénzügyi helyzete a kockázati fedezet nyújtását követően, ez utóbbi fedezetet nem lehetett figyelembe venni a feltőkésítés keretében kibocsátott új részvények értékének meghatározásánál anélkül, hogy automatikusan ne értékelnék túl az említett értéket.

102    A fellebbezők negyedik érvének tehát nem lehet helyt adni.

103    Ami, ötödször és utolsóként, az új részvények kibocsátási árfolyama esetében a csökkentés indokolatlan jellegét illeti, a felperesek azt állítják, hogy ez az árfolyam valójában még túlságosan alacsony is volt, és az értékelésről szóló jelentésből származó 23,50 eurós részvényenkénti középárfolyamot vette alapul. Mivel ez utóbbi érvet a gyakorlatban úgy kell vizsgálni, mint az előző négy érvből levont következtetést, meg kell állapítani, hogy a Bizottság által felhozott összes indokra figyelemmel, azon indok kivételével hogy a három legjelentősebb hitelminősítő közül csak az egyik minősítette le a vállalatot, ezen intézmény figyelembe vette az összes releváns adatot, és nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát annak megállapításával, hogy a 19 eurós részvényenkénti érték túlzottan magas volt, és azt a részvényesek közötti új tehermegosztással kellett kompenzálni.

104    A felperesek második kifogását tehát szintén el kell utasítani.

105    Harmadszor, ami a felperesek által a tehermegosztás keretében nyújtott előzetes szolgáltatások figyelmen kívül hagyására alapított jogalapot illeti, azt mint hatástalant el kell utasítani. A megtámadott határozat (amely kizárja a HSH Nordbank részvényeseinek összes azt megelőzően tanúsított magatartását, hogy az úgy határozott, hogy a megmentésére irányuló intézkedések keretében a német hatóságok beavatkozását kéri) csak annyiban képezi vita tárgyát, amennyiben az a szóban forgó támogatásoknak a belső piaccal való összeegyeztethetővé tétele érdekében a HSH Nordbank részvényeseivel szemben bizonyos, a részvényesek közötti új tehermegosztásra vonatkozó feltételeket ír elő, nem pedig egyébként annyiban, amennyiben elismeri, hogy a szóban forgó intézkedések állami támogatásnak minősülnek. Az a körülmény, hogy a felperesek a többi részvényeshez hasonlóan a feltőkésítést megelőzően lépéseket tettek, nem érinti tehát az említett feltételek jogszerűségének értékelését. A teljesség kedvéért a Bizottsághoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy amikor 2008‑ban döntést hoztak a tőkeemelésről, a HSH Nordbank részvényesei abban bíztak, hogy befektetésük megtérül. Úgy vélték ugyanis, hogy a vállalat kilábalt a pénzügyi válságból, ekkor pedig tájékoztatták a Bizottságot, hogy a piacgazdasági feltételek szerint működő befektető elvének megfelelően jártak el, amit a Bizottság jóváhagyott (lásd a megtámadott határozat (25) preambulumbekezdését). Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy e jogalap hatásos, azt mint megalapozatlant el kell utasítani.

–       Az arányosság elvének az új tehermegosztás vonatkozásában való megsértéséről

106    A kereset első részének hetedik jogalapjával a felperesek azt állítják, hogy megsértették az arányosság elvét, amennyiben a Bizottság egyrészt elmulasztotta annak vizsgálatát, hogy a megtámadott határozatból eredő új tehermegosztás tekintetében tiszteletben tartották‑e ezen elvet, másrészt pedig az egyszeri kifizetés velük szemben való előírásával ténylegesen megsértette az említett elvet.

107    Először is meg kell jegyezni, hogy a jogalap első része nélkülözi a ténybeli alapot.

108    Így, mielőtt még indoklással szolgálna a kisebbségi részvényesekkel szemben előírt feltételek alkalmazása kapcsán, a Bizottság megállapítja, hogy „a módosított szerkezetátalakítási terv olyan kiegészítő intézkedéseket tartalmaz, amelyek jelentősen növelik a kisebbségi részvényesek tehermegosztásba való bevonását” (a megtámadott határozat (258) preambulumbekezdése), hogy „a Bizottság által megkövetelt, a kockázati fedezet ellentételezésével kapcsolatos további intézkedések […] révén növekszik meg a tehermegosztáshoz nyújtott hozzájárulás” (a megtámadott határozat (259) preambulumbekezdése), hogy „a tőkeintézkedések ellentételezésének korlátozása révén […] tovább javul a kisebbségi részvényesek tehermegosztásba való bevonása” (a megtámadott határozat (260) preambulumbekezdése). A Bizottság ezenfelül emlékeztet arra, hogy mindazonáltal a „kisebbségi részvényeseknek a tehermegosztásba való bevonását” célzó intézkedésekre figyelemmel a szóban forgó támogatási intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetetlennek kellene nyilvánítani, ha nem szabhatnának meg olyan újabb feltételeket, amelyek növelik a kisebbségi részvényeseknek a tehermegosztásba való bevonását. A Bizottság a megtámadott határozat (262) preambulumbekezdésében kifejezetten hangsúlyozza, hogy az osztalékfizetési tilalmat az „arányosság biztosítása érdekében korlátozni” kell. A Bizottság a megtámadott határozat (263) preambulumbekezdésében saját megfogalmazásával élve „a kisebbségi részvényesek megfelelő saját hozzájárulásá[ra]”, valamint a „kisebbségi részvényesek tehermegosztásba való megfelelő bevonásá[ra]” törekszik, ami hallgatólagosan, de szükségszerűen azt jelenti, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadása során figyelembe vette az arányosság elvét. Pontatlan tehát az az állítás, miszerint ezen intézmény nem folytatott le vizsgálatot arra nézve, hogy az említett elvet tiszteletben tartották‑e.

109    A jogalap második részét szintén el kell utasítani a következő okokból.

110    A Bizottság mind írásbeli beadványaiban, mind pedig a tárgyaláson kifogásolta, hogy a felperesek megalapozatlanul vitatták ezen intézkedéseket, amelyek révén lényegében kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint amelyet a támogatás engedélyezésének a hiánya eredményezett volna. Azonban amennyiben a felperesek eljáráshoz fűződő érdeke a fenti 56–60. pontban meghatározott feltételek között megállapítást nyer, a Bizottság által előírt feltételek jogszerűségének vizsgálatát – és különösen az arra irányuló vizsgálatot, hogy e feltételek tiszteletben tartották‑e az arányosság elvét – az uniós bíróságnak kell lefolytatnia egyrészt a felperesek által felhozott, elfogadható és hatásos jogalapok, másrészt pedig az eljárásgátló okokra alapított jogalapok alapján.

111    Ami az érdemi részt illeti, nyilvánvaló, hogy a Bizottság a jelen ügyben – ellentétben azzal, amit a felperesek homályos módon állítanak – tiszteletben tartotta ezt az elvet. A Bizottság nem mulasztotta el sem annak összegszerű megállapítását, hogy a kisebbségi részvényesek milyen mértékben nem vettek részt kellő módon a tehermegosztásban, sem pedig annak meghatározását, hogy mekkora volt a részvények formájában történő egyszeri kifizetésből fakadó részvényesi terhek összege.

112    E tekintetben, mivel azt az ellenkérelemben helyesen jelezték, meg kell állapítani, hogy a kisebbségi részvényesek tehermegosztásban való elégtelen részvételének számszerűsítése egyértelműen a megtámadott határozat (40) és (253) preambulumbekezdésének együttes olvasatából következik, tudniillik hogy a jelen ügyben ténylegesen elfogadott 19 eurós részvényenkénti egységár és a Bizottság által kiigazított árfolyam (9,1 euró, vagyis a ténylegesen elfogadott árfolyam csökkentve a kockázati fedezet értékével, amelynek eredménye 13,6 euró, majd ez csökkentve 4,5 euróval, tekintettel a megtámadott határozat (40) preambulumbekezdésében szereplő, az új részvények kibocsátási árfolyamának a 2009–2012‑es időszakban kifizetésre nem került 10%‑os osztalékkal való csökkentésére vonatkozó megállapításokra) közötti különbségről van szó. Ami a részvények formájában történő egyszeri kifizetés értékét illeti, a megtámadott határozat (196) preambulumbekezdése tartalmazza a felperesek számára szükséges pontosításokat.

113    Nem kétséges, hogy a Bizottság valóban tiszteletben tartotta az arányosság elvét.

 A kereset első részének „különös” jogalapjairól

114    Másodszor meg kell vizsgálni a „különösnek” minősíthető jogalapokat, de ebben az esetben is csak annyiban, amennyiben azok kapcsolódnak az egyszeri kifizetéshez.

115    E tekintetben a hatodik jogalap, amely azon alapul, hogy azzal, hogy a Bizottság olyan feltételeket és kötelezettségeket írt elő a megtámadott határozatban, amelyek nem kapcsolódtak a HSH Nordbank szerkezetátalakításához, hanem egy közvetett támogatás rejtett feltételes engedélyezésének minősültek, megsértette a 659/1999 rendelet 7. cikkének (4) bekezdését és az értékvesztett eszközök közösségi bankszektorban történő kezeléséről szóló közleményét (HL C 72., 1. o.), voltaképpen kizárólag az egyszeri kifizetés ellen irányul. E tekintetben fel kell idézni néhány megállapítást.

116    Az egyszeri kifizetés a megtámadott határozat „A kisebbségi részvényesek tehermegosztásba való bevonása” címet viselő része (245)–(249) preambulumbekezdésének tárgyát képezi. Mielőtt a Bizottság cáfolná a Németországi Szövetségi Köztársaság és a többi érdekelt fél, köztük a kisebbségi részvényesek (így a schleswig‑holsteini takarékpénztár‑szövetségek és a JC Flowers & Co. LLC társaság által kezelt társaságok, köztük a felperesek) érveit, e preambulumbekezdésekben áttekinti a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban szereplő megállapításokat (a megtámadott határozat (245) preambulumbekezdése).

117    A Bizottság álláspontja szerint a feltőkésítésben részt nem vevő kisebbségi részvényesek által birtokolt részvények nem kellő mértékben hígultak fel, más szóval a HSH Nordbank megmentése keretében a terhek megfelelő megosztásának hiányában egységáruk túl magas volt, noha e megosztás tette lehetővé, hogy a támogatási intézkedések a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősüljenek. Úgy véli továbbá, hogy az ebből származó, a kisebbségi részvényesek javát szolgáló közvetett előny a megtámadott határozatban szereplő feltételek hiányában önmagában állami támogatásnak minősülhet, mivel ha az új részvények ára megfelelő módon került volna meghatározásra, az állami részvényesek (vagyis Hamburg és Schleswig‑Holstein tartomány) újabb részesedést szereztek volna a HSH Nordbank tőkéjében, amely részesedésről korábban lemondtak (a megtámadott határozat (247) és (248) preambulumbekezdése).

118    A Bizottság szintén elutasítja a Németországi Szövetségi Köztársaság és a kisebbségi részvényesek által a részvények árfolyama és száma eredeti értékelésének relevanciájára vonatkozóan felhozott érveket. E felek álláspontja szerint a szóban forgó tényezők, amelyeket az értékelésről szóló jelentés alapján állapítottak meg, relevánsak voltak, míg a Bizottság úgy véli, hogy e jelentésben egyes szempontokat nem vettek figyelembe, ami ahhoz vezetett, hogy a feltőkésítés során a részvényenkénti árfolyamot túlértékelték (a megtámadott határozat (249) és 250) preambulumbekezdése). A Bizottság különösen az értékelésről szóló jelentésben elfogadott két feltevés kapcsán ad hangot egyet nem értésének, amelyek a részvények egységárának meghatározására szolgálnak (a megtámadott határozat (251) és (252) preambulumbekezdése), az egyik a piacok helyzetének 2011‑re való normalizálódása, a másik pedig, hogy a hitelminősítők újra A kategóriába sorolják majd a vállalatot (2009‑ben a HSH Nordbankot BBB+ negatív kilátásokkal kategóriába minősítették le), amelyeket a Bizottság túlzottan optimistának ítélt.

119    Ebből a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy egyszeri kifizetés útján történő kiigazításra van szükség, hogy a kisebbségi részvényeseknek a HSH Nordbank tőkéjében fennálló részesedését a szándékozott mértékben sikerüljön felhígítani (a megtámadott határozat (259) preambulumbekezdése).

120    A felperesek a hatodik jogalapjuk keretében arra hivatkoznak, hogy az egyszeri kifizetés, amennyiben az a kisebbségi részvényeseket terheli, amelyek közé ők is tartoznak, nem minősülhet a megtámadott határozat (209) preambulumbekezdésében a jelen formájában a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatási elem visszafizetéséhez való, a HSH Nordbank részéről történő hozzájárulásnak. Úgy vélik, hogy az elfogadott intézkedések nem foglalják magukban a támogatás nyújtója irányába történő pénzvisszaáramlást.

121    A Bizottság helytállóan emlékeztet arra, hogy a HSH Finanzfonds „kettős szereppel bír, […] egyrészt a HSH Nordbank részvényese […], másrészt pedig támogatásnyújtó […]”. Ebben az összefüggésben a HSH Nordbank 500 millió eurót fizetett a HSH Finanzfonds részére az egyszeri kifizetés keretében, mivel azt egyszerre vonták le ez utóbbi eszközeiből. Ezt az összeget részvények formájában fizették meg, mivel ennek megfelelő mértékű tőkeemelést hajtottak végre. Ugyanakkor a HSH Finanzfonds eszközeinek értéke az ügyletet követően 500 millió euróval nőtt, továbbá mivel a HSH Nordbank eszközeinek értéke ugyanekkora összeggel csökkent (mielőtt az összeg ismét a törzstőkéje részévé nem vált), az összes részvényes említett tőkében fennálló részesedésének részvényenkénti értéke csökkent.

122    Jóllehet a Bizottság ily módon elérte, hogy a kisebbségi részvényesek, így a felperesek által befektetett tőke fedezte a veszteségek egy részét, hogy lehetővé tegye a HSH Finanzfonds kisebbségi és többségi részvényesei közötti új tehermegosztást, a felperesek nem állíthatják megalapozottan, hogy ez az újrafelosztás indokolatlan volt, amint az a fenti 113. pontban megállapításra került. Ezenkívül, ellentétben a felperesek állításaival, az egyszeri kifizetés minden részvényesre hatást gyakorolt, nem csupán a részvényesek egy meghatározott csoportjára, még ha az a körülmény, hogy a többségi részvényes, aki ebben a minőségében az általa már birtokolt részvények értéke révén szintén hozzájárul az 500 millió euró összeg újrafelosztásához, hasonlóképpen részesül az újonnan kibocsátott részvényekből, eltérő bánásmód benyomását is kelti. Azonban itt csupán az egyszeri kifizetés hibás megközelítéséről van szó, mivel a HSH Finanzfonds kizárólag a vállalat túlértékelése miatt büntetéssel sújtott támogatásnyújtói minőségében, nem pedig részvényesi minőségében szerezte meg az új részvényeket. Amint azt a Bizottság jogosan hangsúlyozza, ezen egyensúly újbóli megteremtése érdekében lehetőség volt arra, hogy egy új közjogi intézményt hozzanak létre, amely nem minősül részvényesnek, csak az eszközök címzettje, és ugyanazon, a részvényesek közötti, az említett intézmény által képviselt támogatásnyújtó javára történő tehermegosztás tekintetében nyújtott volna segítséget.

123    Meg kell állapítani tehát, hogy az egyszeri kifizetés, jóllehet azzal a gazdasági következménnyel jár, hogy a kisebbségi részvényesek által a HSH Nordbankban birtokolt részesedések értéke csökken, ugyanakkor jogilag megalapozott, amennyiben e részvényeseket az állami részvényesek által a feltőkésítés során vállalttal arányos erőfeszítés vállalására kötelezi, ily módon a kisebbségi részvényesek nem részesülnek közvetett módon támogatásban, és a szóban forgó intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani.

124    A kereset első részének hatodik jogalapját tehát el kell utasítani.

125    A kereset első részének nyolcadik jogalapja keretében a felperesek a Bizottság három határozatára hivatkoznak.

126    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata nem érintheti valamely később hozott határozat érvényességét, amelyet kizárólag a Szerződés objektív szabályai alapján kell megítélni (2010. május 20‑i Todaro Nunziatina & C. ítélet, C‑138/09, EBHT, EU:C:2010:291, 21. pont; Eurallumina kontra Bizottság ítélet, fenti 94. pont, EU:T:2014:894, 80. pont).

127    A teljesség kedvéért ezen szempontokat is meg kell vizsgálni.

128    Ami a Bizottság 2009. május 7‑i határozatával történő összehasonlítást illeti, a felperesek azzal érvelnek, hogy a Generali csoport, amely nem vett részt a tőkeemelésben, „az esetleges osztalék kifizetésének két üzleti évre történő felfüggesztésétől eltekintve” szintén nem volt köteles a terhekhez való hozzájárulásra. Ebből az következik, hogy ez az első összehasonlítás valójában tehát nem érinti az egyszeri kifizetés megalapozottságát. Mivel az egyszeri kifizetés megalapozottsága a hatodik jogalap vizsgálata keretében megállapításra került, az ilyen összehasonlítás nem vezethet eredményre.

129    A második összehasonlítást ugyanezen hallgatólagos követelmény alapján folytatták le, mivel a felperesek előadták, hogy ebben az ügyben, amelyben néhány részvényes nem vett részt a tőkeemelésben, a Bizottság sajtóközleménye alapján „nem [volt] megállapítható, hogy az [említett] részvényesek egy egyszerű osztalékfizetésre irányuló tilalom formájában ve[ttek] részt a tehermegosztásban, vagy további terheket kellett vállalniuk”.

130    A harmadik összehasonlítás keretében a felperesek emlékeztetnek arra, hogy a Bizottság a 2011. december 9‑i, SA.31883 (2011/C) (korábbi N 516/2010) számú állami támogatásról szóló határozatának alapjául szolgáló ügyben azt az álláspontot képviselte, hogy a „bajor takarékpénztárakra többletteher hárul, mivel csendes részesedéseik után már nem részesülnek éves jövedelemben, és az arra vonatkozó tilalom miatt le kell mondania az osztalékfizetésről”, továbbá a felperesek úgy vélik, hogy e terhek „nem hasonlíthatók össze azon terhekkel, amelyeket a HSH Nordbank kisebbségi részvényesei voltak kötelesek viselni az egyszeri kifizetés és az osztalékfizetés korlátozása okán”.

131    Ebben az esetben sem az osztalékfizetés tilalmának, majd korlátozásának jogszerűsége képezte a vita tárgyát, mivel annak vitatása a jelen ügyben mindenképpen elfogadhatatlan, amint az a fenti 65. pontban megállapításra került, hanem annak jogszerűsége, hogy az osztalékfizetés tilalma, majd korlátozása kiegészült az egyszeri kifizetés jelentette teherrel. Következésképpen, a második és harmadik összehasonlítás az első összehasonlításra vonatkozókkal azonos okokból nem fogadható el. Mindenesetre a felperesek nem bizonyították, hogy ez a kettős teher bármilyen nyilvánvaló értékelési hibában szenvedne, sem pedig azt, hogy megsértették az arányosság elvét, mivel a jelen ügyben az említett elvet tiszteletben tartották, amint az a fenti 113. pontban szereplő megállapításokból következik.

132    Erre tekintettel a kereset első részének nyolcadik jogalapját el kell utasítani.

133    A felperesek összességében nem bizonyították, hogy az egyszeri kifizetés, amelynek az volt a kizárólagos célja, amint azt a Bizottság jogosan hangsúlyozza, hogy a támogatást a belső piaccal összeegyeztethetővé tegye, aránytalan vagy az egyenlő bánásmód elvével ellentétes feltételnek minősülne.

134    Következésképpen a keresetet részben mint elfogadhatatlant, részben mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A költségekről

135    A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a HSH Investment Holdings Coinvest‑C Sàrl‑t és a HSH Investment Holdings FSO Sàrl‑t kötelezi a költségek viselésére.

Gratsias Kancheva Wetter

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. november 12‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.