C‑133/06. sz. ügy

Európai Parlament

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Megsemmisítés iránti kereset – Közös menekültpolitika – 2005/85/EK irányelv – A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások – Biztonságos származási országok – Európai biztonságos harmadik országok – Közös minimumlisták – A közös minimumlisták összeállítására és módosítására vonatkozó eljárás – Az EK 67. cikk (1) bekezdése és az (5) bekezdésének első francia bekezdése – Hatáskör hiánya”

Az ítélet összefoglalása

1.        Vízumok, menekültügy, bevándorlás – Menekültpolitika – A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások

(EK 202. cikk; 2005/85 tanácsi irányelv, (19) és (24) preambulumbekezdés)

2.        Intézmények jogi aktusai – Előkészítő eljárás – A Szerződés szabályai – Kógens jelleg

(EK 67. cikk, (2) bekezdés, második francia bekezdés)

3.        Vízumok, menekültügy, bevándorlás – Menekültpolitika – A menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások

(EK 63. cikk, első bekezdés, 1. pont és 2. a) pont; EK 67. cikk, (1) és (5) bekezdés, valamint EK 202. cikk; 2005/85 tanácsi irányelv)

1.        Az EK 202. cikk értelmében, ha közösségi szinten végrehajtási intézkedést kell elfogadni valamely alap-jogiaktushoz, akkor alapesetben a Bizottságra tartozik e hatáskör gyakorlása. A Tanácsnak a végrehajtandó alap-jogiaktus természetétől és tartalmától függően megfelelően indokolnia kell az e főszabálytól való eltérést.

Ezzel kapcsolatban a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló 2005/85 irányelv (19) és (24) preambulumbekezdésében kifejtett és a biztonságos származási országgá nyilvánítás politikai jelentőségére, illetőleg a biztonságos származási ország fogalmának a menedékjogot kérelmezőkre gyakorolt lehetséges hatásaira vonatkozó indokok igazolhatják ugyan a Parlamenttel folytatott konzultációt a biztonságos országok listáinak összeállítása és azok módosításai kapcsán, nem indokolhatják azonban megfelelően a végrehajtási jogoknak a Tanács részére történő különleges fenntartását.

(vö. 47–49. pont)

2.        A közösségi intézmények akaratnyilvánítására vonatkozó szabályokat a Szerződés állapítja meg, és azokról sem a tagállamok, sem maguk az intézmények nem rendelkezhetnek. Kizárólag a Szerződés hatalmazhat fel valamely intézményt arra, hogy az EK 67. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdésében szabályozott esethez hasonló különleges esetekben eltérjen a Szerződésben megállapított valamely döntéshozatali eljárástól.

Valamely intézmény arra vonatkozó lehetőségének elismerése, hogy másodlagos jogalapokat hozzon létre, akár azért, hogy megszigorítsa, akár pedig azért, hogy megkönnyítse valamely aktus elfogadásának módjait, az adott intézmény számára olyan jogalkotási hatáskör biztosításához vezetne, amely túllép a Szerződésben biztosított hatáskörön. Mindez azt is eredményezné, hogy az adott intézmény számára lehetővé válnék az intézményi egyensúly elvének megsértése, amely elv magában foglalja, hogy valamennyi intézmény úgy gyakorolja hatásköreit, hogy közben a többi intézmény hatáskörét tiszteletben tartja.

Ezenkívül a másodlagos jogalapok létrehozásával kapcsolatos korábbi gyakorlat fennállása nem alkalmas a Szerződés rendelkezéseitől való eltérésre, és így nem eredményezhet a Közösség intézményeire nézve kötelező precedenst.

(vö. 54–57., 60. pont)

3.        Annak meghatározása érdekében, hogy a biztonságos országok listájának jogalkotás útján történő elfogadása és módosítása, vagy pedig az EK 202. cikk harmadik francia bekezdésének a végrehajtási hatáskör átruházása vagy fenntartása formájában történő alkalmazására irányuló esetleges határozat az EK 67. cikk (1) vagy (5) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e, meg kell vizsgálni, hogy a Tanács a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló 2005/85 irányelv elfogadásával megalkotta‑e az EK 63. cikk első bekezdésének 1. pontja vagy 2. a) pontja szerinti ügyekben irányadó közös szabályokat és alapelveket meghatározó közösségi jogszabályokat.

Mivel a 2005/85 irányelv meghatározza a biztonságos országok listáinak későbbi összeállítását lehetővé tévő részletes szempontokat, a Tanács e jogalkotói aktussal elfogadta az EK 67. cikk (5) bekezdésének első francia bekezdése szerinti „közös szabályokat és alapelveket meghatározó közösségi jogszabályokat”, vagyis az együttdöntési eljárást kell alkalmazni.

(vö. 63., 65–66. pont)