T‑744/19. sz. ügy
Methanol Holdings (Trinidad) Ltd
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített nyolcadik tanács), 2022. szeptember 14.
„Dömping – Oroszországból, Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó karbamid‑ammónium‑nitrát keverékek behozatala – (EU) 2019/1688 végrehajtási rendelet – A 2016/1036 rendelet 3. cikkének (1)–(3) és (5)–(8) bekezdése – Kapcsolt vállalatokon keresztül történő értékesítés – Az exportár kiszámítása – Az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár – Az áralákínálás kiszámítása – Okozati összefüggés – A 2016/1036 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése – A kárkülönbözet kiszámítása – A kár megszüntetése”
1. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Az okozati összefüggés megállapítása – Az intézmények kötelezettségei – A szóban forgó behozataliár‑alákínálás kiszámítása – Számtanilag képzett exportár alkalmazása – Megengedhetőség
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (9) bekezdés, és 3. cikk, (1)–(3) bekezdés)
(lásd: 54–58. pont)
2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – Az exportár meghatározásának módszere – Számtanilag képzett exportár alkalmazása – Feltételek – Az exportőr és az importőr közötti társulás
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (8) és (9) bekezdés)
(lásd: 60–63. pont)
3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Az okozati összefüggés megállapítása – Az intézmények kötelezettségei – A szóban forgó behozataliár‑alákínálás kiszámítása – Az érintett termék ára és az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének ára közötti tisztességes összehasonlításra vonatkozó kötelezettség – Ugyanazon a kereskedelmi szinten megállapított árak között elvégzendő összehasonlítás – Az árak meghatározott kereskedelmi szinten való összehasonlításának a szükségessége – Hiány
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk, (1) bekezdés, és 3. cikk, (2) bekezdés)
(lásd: 74–85., 90–92. pont)
4. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(lásd: 86. pont)
Összefoglalás
Az Európai Bizottság egy panaszt követően elfogadta az Oroszországból, Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó karbamid‑ammónium‑nitrát keverékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 2019/1688 végrehajtási rendeletet.(1)
A felperes, a Methanol Holdings (Trinidad) Ltd Trinidad és Tobago joga alapján létrehozott társaság, amely az érintett termék gyártásával és kapcsolt importőrön keresztül az Európai Unióba való exportálásával foglalkozik. E társaság keresetet indított a vitatott rendelet megsemmisítése iránt.
E kereset elutasításával a Törvényszék megerősíti a számtanilag képzett exportáraknak az áralákínálás kiszámításához való alkalmazásának a lehetőségét. Ezenfelül alkalmazza és pontosítja azt az ítélkezési gyakorlatot is, amely szerint a Bizottság a dömpingellenes vizsgálatok tárgyát képező behozatalt érintő áralákínálási különbözet kiszámítása során köteles arra, hogy az árakat ugyanazon kereskedelmi szinten, tisztességesen vesse össze annak értékelése céljából, hogy fennáll‑e az uniós gazdasági ágazatnak e behozatalokkal okozott kár.
A Törvényszék álláspontja
Először is, ami a számtanilag képzett exportáraknak az áralákínálás kiszámítása céljából való behozatalok tekintetében alkalmazását illeti, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a dömpingellenes alaprendelet(2) 3. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint a kár megállapításának egyértelmű bizonyítékokon és többek között a behozatalnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatását érintő tárgyilagos vizsgálaton kell alapulnia, és e célból meg kell vizsgálni, hogy a dömpingelt behozatallal történt‑e jelentős áralákínálás a hasonló termék árával való összehasonlításban.
A Törvényszék ezt követően rámutat, hogy e rendelkezések nem írnak elő semmilyen konkrét módszert a dömpingelt behozatalnak az uniós gazdasági ágazat hasonló termékeinek áraira gyakorolt hatásainak a meghatározására vonatkozóan. Ebből az következik, hogy a Bizottságnak jogában áll a kár fennállását a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének a dömping fennállásának meghatározására vonatkozó (9) bekezdésével összhangban számtanilag képzett exportárak alapján meghatározni.
A jelen ügyben a Törvényszék lényegében megállapítja, hogy a számtanilag képzett exportár alkalmazását az indokolta, hogy a felperes által a vámhatóságnál bejelentett exportár a felperes és a kapcsolt importőre közötti, cégcsoporton belüli kapcsolat miatt nem volt megbízható.
Másodszor a behozatali áralákínálásnak az uniós gazdasági ágazat hasonló termékének árához viszonyított értékelését illetően a Törvényszék megállapítja, hogy az áralákínálásnak az ideiglenes végrehajtási rendelet(3) szakaszában elvégzett és a végleges számítás céljából a vitatott rendeletben átvett számítása keretében a Bizottság az összehasonlítást nem ugyanazon kereskedelmi szinten végezte. Így az exportáló gyártók tekintetében az uniós értékesítéseik árát csökkentette az értékesítési, általános és igazgatási költségekkel (a továbbiakban: SGA‑költségek) és az Unión belüli kapcsolt kereskedelmi vállalataik nyereségével, miközben az uniós gazdasági ágazat kapcsolt kereskedők révén megvalósuló értékesítései tekintetében nem végzett el ilyen levonást.
Mivel e számítási módszert a Jindal ítélet(4) a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésével ellentétesnek nyilvánította, a Bizottság az ideiglenes számításán felül a vitatott rendelet szakaszában két kiegészítő számítást is végzett, amelyeket a Törvényszék egymást követően vizsgált meg.
Először is e kiegészítő számítások közül az elsőt illetően a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság levonta az SGA‑költségeket és az uniós gyártókkal kapcsolatban álló szervezetek által felszámított eladási árakból származó nyereséget. Ezáltal az uniós gyártók számára meghatározott árakat a kötelezettségeinek megfelelően az exportáló gyártókéval azonos kereskedelmi szintre hozta.
A felperesnek az e számítás vitatására irányuló érvelésére válaszul a Törvényszék pontosítja, hogy az objektív és tisztességes összehasonlítás követelménye nem határozza meg előre azt a kereskedelmi szintet, amelyen a Bizottságnak az ár‑összehasonlítást el kell végeznie, hanem csak azt követeli meg, hogy az összehasonlítás a kereskedelem ugyanazon szintjén történjen mind az uniós gyártók, mind az exportáló gyártók árai tekintetében.
A Törvényszék kifejti azokat az okokat is, amelyek miatt a Kazchrome ítéletben(5) kialakított megoldás e számításra nem alkalmazható. Ennek alkalmával pontosítja többek között, hogy ezen ügy nem az SGA‑költségeknek és az értékesítési árból származó nyereségnek a levonására vonatkozott, és a Törvényszék ezen ítéletben mindenesetre nem zárta ki általános jelleggel annak lehetőségét, hogy az alákínálás kiszámítása céljából figyelembe vegyék a vámkezelés helye szerinti kikötőben az exportáló gyártók által alkalmazott CIF (költség, biztosítás, és fuvardíj) kirakodási árakat.
A Törvényszék továbbá a második kiegészítő számítást illetően megállapítja, hogy a Bizottság az alákínálás kiszámításából kizárta az uniós gazdasági ágazat kapcsolt felek közvetítésével teljesített eladásait, azaz az uniós mintába felvett felek eladásainak 40%‑át. E tekintetben, mivel az első vizsgált számítás keretében a jogilag megkövetelt módon megállapításra került az áralákínálás fennállása, és mivel a másodlagosan elvégzett második számítás nem alkalmas arra, hogy annak fennállását megkérdőjelezze, a Törvényszék megállapítja, hogy az alákínálásra vonatkozó második kiegészítő számításra sem lehet a megtámadott végrehajtási rendelet jogszerűségének vitatása érdekében érvényesen hivatkozni.
A Törvényszék a teljesség kedvéért hozzáteszi, hogy a felperes állításával ellentétben a Bizottság nem hasonlította össze egyrészt az uniós gazdasági ágazaton belül a független vevők részére történő, és másrészt a felperes által a kapcsolt felek részére megvalósított értékesítéseket, mivel az exportáló gyártók által a független vevők részére megvalósított értékesítéseket vette figyelembe, és azokat megfelelően kiigazította a CIF szintre. A felperes azt sem bizonyította, hogy az exportáló gyártók kiigazított ára nem ugyanazokat az árösszetevőket tartalmazza, mint az uniós gyártóké, mivel az SGA‑költségeket és a kapcsolt értékesítési egységek nyereségét az összehasonlítás egyik oldalán sem vették figyelembe.
Végezetül a Törvényszék megjegyzi, hogy az alákínálás fennállásának megállapításán túlmenően a dömpingelt behozatal hatása mindenképpen árleszorításhoz és árlenyomáshoz vezetett az uniós piacon, és e mutatók alátámasztják az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár fennállását.
Következésképpen még ha a Bizottság hibát is követett volna el az alákínálási különbözet ideiglenes kiszámításakor, az árakra gyakorolt hatások vizsgálata során a Bizottság által figyelembe vett további tényezők semlegesítették ezt a hibát.