A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2013. január 15.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A BELLRAM közösségi szóvédjegy bejelentése – RAM és Ram korábbi nemzeti ábrás és szóvédjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A meghallgatáshoz való jog – A 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése, valamint 75. és 76. cikke – Határidők a felszólalási eljárásban”
A T‑237/11. sz. ügyben,
a Lidl Stiftung & Co. KG (székhelye: Neckarsulm [Németország], képviseli: T. Träger ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik: K. Klüpfel és D. Walicka, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban és beavatkozó a Törvényszék előtt:
a Lactimilk SA (székhelye: Madrid [Spanyolország], képviseli: P. Casamitjana Lleonart ügyvéd),
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a Lactimilk SA és a Lidl Stiftung & Co. KG közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2011. március 1‑jén hozott határozata (R 1154/2009‑4. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe (előadó) és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalánál 2011. május 4‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2011. október 7‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 22‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2012. január 3‑án benyújtott válaszra,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2012. március 7‑én benyújtott viszonválaszára,
a 2012. július 10‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2006. május 15‑én a felperes Lidl Stiftung & Co. KG a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a BELLRAM szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették az alábbi leírással: „sajtok”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2006. október 16‑i, 42/2006. számában hirdették meg.
5 2007. január 9‑én a beavatkozó, a Lactimilk, SA a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben, a fenti 3. pontban említett, a 29. osztályba tartozó áruk vonatkozásában.
6 A felszólalás a következő korábbi spanyol védjegyeken alapult:
– A 2414439. számon lajstromozott sárga és kék színű alábbi ábrás védjegy (a továbbiakban: első korábbi ábrás védjegy):
– a 98550. számon lajstromozott ábrás védjegy (a továbbiakban: második korábbi ábrás védjegy):
– az 151890. számon lajstromozott RAM szóvédjegy (a továbbiakban: korábbi szóvédjegy).
7 Az első korábbi ábrás védjegyet a Nizzai Megállapodás szerinti 29. osztályba tartozó árukra vonatkozásában lajstromozták, az alábbi leírással: „Hús, hal, baromfi‑ és vadhús; húskivonatok; tartósított, szárított és főzött gyümölcsök, zöldségek, húsok és halak; zselék, kompótok; tojások; étkezési olajok és zsírok; húsból, halból és zöldségből készült készételek, és különösen tej és tejtermékek, joghurt, sajt, vaj, margarin és tejföl (tejtermékek)”;
8 A második korábbi ábrás védjegyet a Nizzai Megállapodás szerinti 29. osztályba tartozó árukra vonatkozásában lajstromozták, az alábbi leírással: „mindenfajta vaj, friss tej, sűrített tej és tejpor, sajt, vaj, joghurt, kefír és más tejtermékek”.
9 A korábbi szóvédjegyet eredetileg a Nizzai Megállapodás szerinti 29. osztályba tartozó árukra vonatkozásában lajstromozták, az alábbi leírással: „friss tej, sűrített tej és tejpor, sajt, vaj, joghurt, kefír és más tejtermékek”. Ezt az árulistát később a következő leírással egészítették ki: „állati eredetű élelmiszerek; étkezési olajok és zsírok; szárított zöldségek és fogyasztásra előkészített vagy tartósított egyéb zöldségek; zselék és lekvárok (dzsemek); hús, baromfi‑ és vadhús; tojások; salátaöntetek; olyan tejes italok, amelyekben a tej az alapvető összetevő; kifejezetten kizárva a tartósított halat és tengeri árukat”.
10 A felszólalás a három korábbi védjegy árujegyzékében szereplő valamennyi árun alapult.
11 A felszólalás alátámasztásául a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okra hivatkoztak.
12 2009. augusztus 31‑én a felszólalási osztály – kizárólag a bejelentett védjegyet és az első korábbi ábrás védjegyet összehasonlítva – helyt adott a beavatkozó felszólalásának. Először is az említett védjegyekkel érintett áruk összehasonlítását illetően úgy ítélte meg, hogy ezek az áruk azonosak. Ezt követően a megjelölések összehasonlításával kapcsolatban egyrészt arra mutatott rá, hogy átlagos mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóság áll fenn közöttük. Ezenkívül azt is megállapította, hogy ennek a két megjelölésnek spanyolul nincsen különös jelentése. Végül az első korábbi ábrás védjegy átlagos megkülönböztető képességére figyelemmel arra a megállapításra jutott, hogy fennáll az összetévesztés veszélye. Másfelől úgy vélte, hogy a bejelentett védjegy és az első korábbi ábrás védjegy között fennálló összetéveszthetőségre tekintettel nem szükséges elvégezni az összehasonlítást a bejelentett védjegy és a második korábbi ábrás védjegy, illetve a korábbi szóvédjegy között is.
13 2009. október 1‑jén a felperes a felszólalási osztály határozata ellen a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz.
14 Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa 2011. március 1‑jei határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a felszólalási osztály határozata ellen benyújtott fellebbezést. Többek között úgy ítélte meg, hogy egyrészt mivel a beavatkozó csak a korábbi szóvédjegy lajstromozását igazolta, az összetéveszthetőség vizsgálatát csak e védjegy vonatkozásában lehet elvégezni, a két korábbi ábrás védjegy vonatkozásában pedig nem (lásd a megtámadott határozat 13–20. pontját). Másrészt a bejelentett védjegy és a korábbi szóvédjegy összetéveszthetőségének vizsgálata keretében a fellebbezési tanács először is úgy vélte, hogy a korábbi szóvédjegy tényleges használatát csak az „olyan tejes italok, amelyekben a tej az alapvető összetevő” áruk vonatkozásában igazolták, és így ez a védjegy csak ezen áruk tekintetében tekinthető lajstromozottnak (lásd a megtámadott határozat 23–29. pontját). Ezt követően azt állapította meg, hogy hasonlóság áll fenn a korábbi szóvédjeggyel jelölt „olyan tejes italok, amelyekben a tej az alapvető összetevő” és a bejelentett védjeggyel jelölt „sajtok” között (lásd az említett határozat 30. pontját). Ezenkívül úgy vélte, hogy a szóban forgó megjelölések hasonlók (lásd az említett határozat 31–35. pontját), és hogy bizonyítást nyert, hogy a korábbi szóvédjegy intenzív használata révén fokozott megkülönböztető képességet szerzett (lásd az említett határozat 37–39. pontját). A fenti megállapításokra tekintettel a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a bejelentett védjegy és a korábbi szóvédjegy között fennáll az összetévesztés veszélye, jóllehet az utóbbi védjegy csupán átlagos mértékű megkülönböztető képességgel rendelkezik (lásd az említett határozat 36–40. pontját).
A felek kérelmei
15 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
16 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy az Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
17 A felperes öt jogalapra hivatkozik: az első jogalapot a felperes meghallgatáshoz való jogának és a fellebbezési tanács mérlegelési jogkörének megsértésére, a második jogalapot a fellebbezési tanács által a korábbi szóvédjegy által jelölt azon árukkal kapcsolatban elkövetett hibára alapítja, amelyeket az összetéveszthetőség vizsgálata keretében figyelembe kell venni, a harmadik jogalapot a korábbi szóvédjegy tényleges használatának igazolásával kapcsolatos hibákra, a negyedik jogalapot a korábbi szóvédjegy megkülönböztetési képességére vonatkozó értékelési hibára, az ötödik jogalapot pedig a szóban forgó megjelölések közötti összetéveszthetőség értékelése során elkövetett hibákra alapítja.
18 Az OHIM és a beavatkozó valamennyi jogalap megalapozottságát vitatja.
A felperes meghallgatáshoz való jogának és a fellebbezési tanács mérlegelési jogkörének megsértésére alapított első jogalapról
19 A felperes az első jogalap keretében lényegében két fő érvre hivatkozik. Egyrészt a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdéséből, valamint 75. és 76. cikkéből eredő meghallgatáshoz való jogát. Másrészt a fellebbezési tanács saját mérlegelési jogkörét is megsértette, amely – a 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésével, valamint 75. és 76. cikkével összefüggésben értelmezve, amelyek a meghallgatási jogról rendelkeznek – a 2004. december 6‑i 2082/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 360., 8. o.) módosított, az OHIM fellebbezési tanácsainak eljárási szabályzatáról szóló, 1996. február 5‑i 216/96/EK bizottsági rendelet (HL L 28., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 221. o.) 4. cikkének (2) bekezdése és 10. cikke alapján áll fenn. A felperes szerint ugyanis a fellebbezési tanácsnak az előtte folyamatban lévő eljárás keretében fel kellett volna őt hívnia arra, hogy nyújtsa be észrevételeit a korábbi szóvédjeggyel kapcsolatban, mivel a felszólalási osztály csak a bejelentett védjegy és az első korábbi ábrás védjegy közötti összehasonlítást végezte el.
20 Az OHIM és a beavatkozó nem ért egyet a felperes érvelésével.
21 Elsőként a felperes azon kifogásával kapcsolatban, miszerint a fellebbezési tanács megsértette a meghallgatáshoz való jogát, először is rá kell mutatni arra, hogy a 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] fellebbezés vizsgálata során a fellebbezési tanács, ahányszor csak szükséges, felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy a fellebbezési tanács felhívásával kapcsolatos észrevételeiket.”
22 A 207/2009 rendelet 75. cikke továbbá a következőképpen rendelkezik:
„A[z OHIM] határozatait indokolni kell. A határozatok csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni.”
23 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendelet 75. cikke a közösségi védjegyjogban a védelemhez való jog biztosításának általános elvét fejezi ki (lásd analógia útján a T‑191/07. sz., Anheuser‑Busch kontra OHIM – Budějovický Budvar (BUDWEISER) ügyben 2009. március 25‑én hozott ítélet [EBHT 2009., II‑691. o.] 33. és 34. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Amikor a 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése és 76. cikke biztosítja a felek arra vonatkozó jogát, hogy meghallgassák őket a fellebbezési tanács elé terjesztett észrevételekről, ténybeli elemekről és bizonyítékokról, e két cikk a közösségi védjegyjogban a védelemhez való jog biztosításának általános elvét is kifejezi.
24 Az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL 2010 C 83., 389. o.) 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjában is megfogalmazott ezen uniós jogi alapelv értelmében a hatósági határozatok azon címzettjeinek, akik érdekeit a határozat érzékelhetően érinti, lehetőséget kell adni arra, hogy megfelelően kifejthessék álláspontjukat (lásd a fenti 23. pontban hivaktozott BUDWEISER‑ügyben hozott ítélet 34. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
25 Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendelet 64. cikke (1) bekezdésének értelmében a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően a fellebbezési tanács határoz a fellebbezésről, és ennek során többek között „eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta”, vagyis adott esetben ő maga dönt a felszólalás tárgyában, amelyet elutasít, vagy amelynek megállapítja megalapozottságát, helybenhagyva vagy hatályon kívül helyezve ezzel az OHIM előtt első fokon hozott határozatot. E rendelkezésből ezért az következik, hogy a fellebbezési tanácsnak az előtte benyújtott fellebbezés vonatkozásában el kell végeznie a felszólalás új és teljes érdemi vizsgálatát, úgy a jogi, mint a tényállási elemek vonatkozásában (lásd a fenti 23. pontban hivaktozott BUDWEISER‑ügyben hozott ítélet 43 pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 A 207/2009 rendelet 76. cikke ezenkívül a következőképpen rendelkezik:
„(1) A[z OHIM] az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja. A lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban azonban a hivatal a vizsgálat során a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez kötve van.
(2) A[z OHIM] figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.”
27 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy sem a felperes által hivatkozott rendelkezésekből, sem az ítélkezési gyakorlatból nem következik az, hogy a fellebbezési tanács köteles lenne felhívni a feleket arra, hogy nyújtsanak be észrevételt a bejelentett védjegy és az egyik korábbi védjegy közötti összetéveszthetőség fennállásával kapcsolatban abban az esetben, amikor – mint a jelen ügyben is – a fellebbezési tanács az összetéveszthetőség vizsgálatát egy olyan korábbi védjegyre alapította, amelyet a felszólalási osztály nem vett figyelembe, de amelyre az említett felszólalás alátámasztásául jogszerűen hivatkoztak. Márpedig e tekintetben a felperes sem vitatja, hogy a beavatkozó 2007. január 9‑i beadványában többek között a korábbi szóvédjegyre is hivatkozott a felszólalása alátámasztásául, és azt sem vitatja, hogy a 2007. június 19‑én benyújtott felszólalási beadványt alátámasztó indokolásban a beavatkozó kifejezetten említette a bejelentett védjegy és a korábbi szóvédjegy közötti összetévesztés veszélyét.
28 Másodszor azt kell megállapítani, hogy a felperesnek mind a felszólalási osztály, mind a fellebbezési tanács előtt ténylegesen lehetősége volt arra vonatkozó érveit ismertetni, hogy nem áll fenn összetéveszthetőség a bejelentett védjegy és különösen a korábbi szóvédjegy között, de úgy döntött, hogy ez utóbbira vonatkozó érveit nem fejti a fellebbezési tanács előtt. Nem vitatott ugyanis, hogy 2009. december 22‑i levelével a felperes a felszólalási osztály határozata ellen benyújtott fellebbezés keretében előadta azokat az érveit, amelyek a bejelentett védjegy és az első korábbi ábrás védjegy közötti – és nem a bejelentett védjegy és a korábbi szóvédjegy közötti – összetéveszthetőség fennállásának vitatására irányultak. Márpedig mivel a felszólalás különösen a korábbi szóvédjegyen alapult, és a fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése értelmében rendelkezésre álló jogköre alapján az összetéveszthetőség vizsgálatát lefolytathatja kizárólag ezen korábbi védjegy és a bejelentett védjegy között, a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése alapján a felperesnek a fellebbezési tanács előtti fellebbezés keretében elő kellett volna terjesztenie a korábbi szóvédjegyre vonatkozó észrevételeit, ha azt szerette volna, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban válaszoljon erre. A felperes ezért nem hivatkozhat helytállóan arra, hogy nem láthatta előre, hogy a fellebbezési tanács az összetéveszthetőség vizsgálatát a korábbi szóvédjegyre fogja alapítani.
29 A fenti 27. és 28. pontban megfogalmazott megállapításokból következően a fellebbezési tanács nem sértette meg a felperes meghallgatáshoz való jogát azáltal, hogy nem hívta fel őt kifejezetten arra, hogy nyújtsa be a korábbi szóvédjegyre vonatkozó észrevételeit.
30 Egyébiránt mivel a felperes a felszólalási osztály határozata ellen benyújtott fellebbezése keretében nem adott elő olyan érveket, amelyek a bejelentett védjegy és a korábbi szóvédjegy közötti összetéveszthetőség fennállására vonatkoztak, nem bírálhatja jogosan azt, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban nem válaszolt kifejezetten az említett érvekre. Amennyiben ugyanis a fellebbezési tanácsnak újból le kell folytatnia a felszólalás megalapozottságának teljes körű vizsgálatát, akkor a 207/2009 rendelet 76. cikke alapján – amelynek tartalmát a fenti 26. pont ismerteti – csak az eléterjesztett jogalapokat és érveket kell megvizsgálnia. Ha a fellebbezési tanács nem így járna el, akkor olyan jogalapokról és érvekről is határozna, amelyeket a felperes nem kívánt az eljárás e szakaszában előterjeszteni.
31 A fenti 27–30. pontban foglalt megállapításokból következően a felperes első kifogását mint megalapozatlant el kell utasítani.
32 Másodszor, a felperes arra vonatkozó érvével kapcsolatban, miszerint a fellebbezési tanács megsértette mérlegelési jogkörét, mivel köteles lett volna közölni a felperessel, hogy az összetéveszthetőség vizsgálatának keretében az első korábbi ábrás védjegyet fel kívánja cserélni a korábbi szóvédjeggyel, meg kell állapítani a felperes szerint megsértett és a fenti 19. pontban ismertetett jogszabályokat illetően, hogy a 216/96 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A[z OHIM mindegyik fellebbezési tanácsában az] előadó végzi el a fellebbezés előzetes tanulmányozását. Az előadó a tanács elnöke utasításainak megfelelően előkészíti a feleknek szóló közléseket. A közléseket a tanács nevében az előadó írja alá.”
33 A 216/96 rendelet 10. cikke másrészt úgy rendelkezik, hogy „ha a tanács úgy ítéli meg, hogy célszerű a felekkel való egyeztetés a lényegi vagy a jogi kérdések lehetséges értékelését illetően, az erre vonatkozó közlésben utalnia kell arra, hogy az ilyen egyeztetés a tanácsot semmiben nem köti.”
34 Ezért a felperes állításával ellentétben az állapítható meg, hogy a 216/96 rendelet fenti 32. és 33. pontban ismertetett két rendelkezése közül, amelyet a felperes szerint a 207/2009 rendeletnek a meghallgatáshoz való jogról rendelkező 63. cikke (2) bekezdésével, valamint 75. és 76. cikkével összefüggésben kell értelmezni, egyik sem írja elő a fellebbezési tanács számára azt, hogy tájékoztatnia kell a feleket arról, hogy az összetéveszthetőség vizsgálata során a felszólalás tárgyát képező egyik vagy valamennyi korábbi védjegyet kívánja‑e figyelembe venni.
35 Ennélfogva a felperes második kifogását és az első jogalap egészét el kell utasítani mint megalapozatlant.
A korábbi szóvédjegy által jelölt azon árukkal kapcsolatban elkövetett hibára alapított második jogalapról, amelyeket az összetéveszthetőség vizsgálata keretében figyelembe kell venni
36 A felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 2005. június 29‑i 1041/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 172., 4. o.) módosított, a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95 bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 15. szabálya (2) bekezdésének f) pontjával összefüggésben értelmezve a 207/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdését. E tekintetben lényegében azt adja elő, hogy a fellebbezési tanácsnak csak a korábbi szóvédjeggyel jelölt, „friss tej, sűrített tej és tejpor, sajt, vaj, joghurt, kefir és más tejtermékek” megnevezésű árukat kellett volna figyelembe vennie, mivel csak ezeket az árukat nevezték meg a közösségi védjegybejelentés meghirdetésétől számított három hónapos jogszabályi határidőn belül benyújtott felszólalásban.
37 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érvelését.
38 Elsőként a felszólalás benyújtására vonatkozó fő szabályokat kell ismertetni, második lépésként a beavatkozó által tett felszólalás pontos tartalmát kell megállapítani, végül harmadik lépésként azt kell meghatározni, hogy a jelen ügyben a fellebbezési tanács jogosan vette‑e figyelembe a szóban forgó védjegyek közötti összetéveszthetőség vizsgálata során az összes, korábbi szóvédjeggyel jelölt árut, vagy csak azok egy részét kellett volna figyelembe vennie.
39 Először is rá kell mutatni arra, hogy a 207/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdése alapján „a közösségi védjegybejelentés meghirdetésétől számított három hónapon belül a[z ugyanezen rendelet] 8. cikk[e] alapján a bejelentett megjelölés védjegyként való lajstromozásával szemben felszólalhat”.
40 A 207/2009 rendelet 41. cikkének (3) bekezdése pedig a következőket tartalmazza:
„A felszólalást írásban kell benyújtani, és abban meg kell jelölni az annak alapjául szolgáló okokat. A[z OHIM] által megjelölt határidőn belül a felszólaló állításainak alátámasztására tényeket, bizonyítékokat és érveket terjeszthet elő.”
41 Ezenkívül a 2868/95 rendelet 15. szabályának (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A felszólalás a következőket tartalmazza:
[…]
b) a felszólalás alapját képező korábbi védjegy vagy korábbi jog egyértelmű azonosítása, konkrétan:
i) amennyiben a felszólalás alapja a [207/2009] rendelet 8. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti valamely korábbi védjegy […], a korábbi védjegy ügyszáma vagy lajstromszáma, annak jelzése, hogy a korábbi védjegy lajstromozva van‑e vagy lajstromozás iránti bejelentés‑e, valamint annak a tagállamnak a feltüntetése, ideértve indokolt esetben a Benelux államokat, amelyben vagy amely esetében a korábbi védjegy oltalom alatt állt, vagy indokolt esetben annak feltüntetése, hogy az közösségi védjegy;
[…]
f) a felszólalás alapját képező áruk és szolgáltatások;
[…]”
42 A 2868/95 rendelet 17. szabályának (4) bekezdése továbbá a következőképpen rendelkezik:
„Ha a felszólalás nem felel meg a [2868/95 rendelet] 15. szabály[a] rendelkezéseinek, a[z OHIM] erről értesíti a felszólalót, és két hónapon belül történő hiánypótlásra hívja fel. Ha a hiányokat nem pótolják a megjelölt határidőn belül, a[z OHIM] elutasítja a felszólalást mint nem elfogadhatót.”
43 Egyébiránt a 2868/95 rendelet 18. szabályának (1) bekezdése szerint „[a]mikor a felszólalást elfogadhatónak nyilvánítják a[z említett rendelet] 17. szabály[a] értelmében, a[z OHIM] értesítést küld a feleknek, amelyben tájékoztatja őket arról, hogy a felszólalási eljárás a közlemény kézhezvételétől számított két hónapon belül megkezdődik.”
44 Végül a 2868/95 rendelet „A felszólalás indoklása” címet viselő 19. szabálya a következőképpen rendelkezik:
„(1) A[z OHIM] lehetőséget ad a felszólalónak, hogy benyújtsa a felszólalása alátámasztására szolgáló tényeket, bizonyítékokat és érveket, vagy kiegészítse a 15. szabály (3) bekezdése alapján benyújtott bármely tényt, bizonyítékot vagy érvet az általa megadott határidőn belül, amely legalább 2 hónap attól a naptól kezdve, amelyen a felszólalási eljárást megkezdettnek tekintik a[z ugyanezen rendelet] 18. szabály[ának] (1) bekezdésével összhangban.
(2) Az (1) bekezdésben említett határidőn belül a felszólaló benyújtja a korábbi védjegye vagy joga létezésének, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítékát [helyesen: fennállásának, érvényességének és az oltalom terjedelmének bizonyítékát], valamint a felszólalásra való jogosultságát igazoló bizonyítékot. A felszólaló különösen az alábbi bizonyítékokat nyújtja be:
a) ha a felszólalás alapja olyan védjegy, amely nem közösségi védjegy, a benyújtásának vagy lajstromozásának bizonyítéka az alábbiakkal igazolva:
[…]
ii. ha a védjegyet lajstromba vették, a megfelelő lajstromozási igazolás [helyesen: lajstromozási okirat] és adott esetben a legújabb megújítási igazolás [helyesen: megújítási okirat] másolata, amely feltünteti, hogy a védjegy oltalmának időtartama meghaladja az (1) bekezdésben említett határidőt és annak bármilyen meghosszabbítását, vagy a védjegyet lajstromba vevő igazgatási szerv által kibocsátott egyenértékű dokumentum másolata;
[…]”
45 Második lépésként a jelen ügyben a beavatkozó által tett felszólalás tartalmát kell megállapítani.
46 Először is nem vitatott, hogy a 2007. január 9‑én benyújtott felszólalásban a beavatkozó közölte, hogy felszólalását „[a korábbi védjeggyel] jelölt valamennyi árura és szolgáltatásra alapítja.
47 Másodszor, a 2007. január 9‑én benyújtott felszólalás alátámasztásául a beavatkozó mellékelte az Oficina Española de Patentes y Marcas (spanyol szabadalmi és védjegyhivatal) által 2004. június 4‑én kiállított okiratot, amely azt tartalmazta, hogy a korábbi szóvédjegyet 1944. március 30‑án nyújtották be a 29. osztályba tartozó árukra vonatkozásában, az alábbi leírással: „friss tej, sűrített tej és tejpor, sajt, vaj, joghurt, kefir és más tejtermékek”.
48 Harmadszor, az OHIM által a 2007. február 19‑én a beavatkozónak címzett levélből kitűnik, hogy az OHIM felszólította a beavatkozót arra, hogy négy hónapon belül, azaz 2007. június 20‑ig terjesszen elő, illetve egészítsen ki minden olyan ténybeli elemet, bizonyítékot és érvet, amellyel a felszólalását alátámasztja, és igazolja azoknak a korábbi védjegyeknek a fennállását és érvényességét, amelyeken a felszólalása alapul.
49 Negyedszer, a fenti 48. pontban említett levélre az OHIM‑nak válaszul 2007. június 18‑án megküldött levélben a beavatkozó elküldte a korábbi szóvédjegy lajstromozási okiratának fénymásolatát. Az Oficina Española de Patentes y Marcas által 2007. március 28‑án kiállított ezen okirat (a továbbiakban: második okirat) azt tartalmazza, hogy ez az 1944. március 30‑án lajstromozott védjegy a 29. osztályba tartozó, az alábbi leírásnak megfelelő árukra vonatkozik: „friss tej, sűrített tej, tejpor, sajt, vaj, joghurt, kefir és más tejtermékek”. Az is szerepel benne, hogy 1995. szeptember 8‑tól a lajstromozást kiterjesztették a következő leírásnak megfelelő árukra: „állati eredetű élelmiszerek; étkezési olajok és zsírok; szárított zöldségek és fogyasztásra előkészített vagy tartósított egyéb zöldségek; zselék és lekvárok (dzsemek); hús, baromfi‑ és vadhús; tojások; salátaöntetek; olyan tejes italok, amelyekben a tej az alapvető összetevő; kifejezetten kizárva a tartósított halat és tengeri árukat”.
50 A fenti 46–49. pontban szereplő megállapításokból tehát először is az következik, hogy a beavatkozó a felszólalását a védjegybejelentésnek a Közösségi Védjegyértesítőben történt meghirdetését követő három hónapos határidőn belül nyújtotta be. Továbbá bár ez beadvány azt tartalmazta, hogy a felszólalás a korábbi szóvédjeggyel jelölt „valamennyi árun” alapul, az első okirat az említett védjeggyel jelölt áruknak csak egy részét sorolta fel. Végül a felperes az OHIM által megállapított határidőn belül felszólalása kiegészítéséül benyújtotta a második okiratot, amely az említett védjeggyel jelölt valamennyi áru felsorolását tartalmazta.
51 Harmadik lépésként, egyrészt a fenti 39–44. pontban ismertetett szabályokra, másrészt pedig a fenti 50. pontban kifejtett megállapításokra tekintettel arra kell rámutatni, hogy a fellebbezési tanács nem követett el hibát azzal, hogy az összetéveszthetőség vizsgálata során a korábbi védjeggyel jelölt valamennyi árut figyelembe vette.
52 Először is ugyanis a beavatkozó a 207/2009 rendelet 41. cikkének (1) bekezdésének megfelelően nyújtotta be a felszólalását 2007. január 9‑én, azaz védjegybejelentésnek a Közösségi Védjegyértesítőben 2006. október 16‑án történt meghirdetését (lásd a fenti 4. pontot) követő három hónapos határidőn belül, kifejezetten a korábbi szóvédjegyre való hivatkozással.
53 Másodszor, egyfelől felszólalási beadványának tanúsága szerint a beavatkozó a 2868/95 rendelet 15. szabálya (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja értelmében egyértelműen megnevezte a korábbi szóvédjegyet mint a felszólalása alapját képező egyik védjegyet. Másfelől a 2868/95 rendelet 15. szabálya (2) bekezdésének f) pontjának megfelelően közölte, hogy a felszólalás keretében a korábbi szóvédjeggyel jelölt „valamennyi árut” figyelembe kell venni. Igaz ugyan, hogy sajnálatos módon – a beavatkozó állításával ellentétben és az OHIM aktájának tanúsága szerint – az első okiratot csatolta, amely a korábbi szóvédjegy oltalma alatt álló áruknak csak egy részét jelöli, ettől azonban még nem veszíti érvényét az a megállapítás, hogy a felszólalási beadvány kifejezetten tartalmazta azt, hogy a beavatkozó felszólalása alátámasztásául az említett védjegy oltalma alatt álló összes árura hivatkozott.
54 Harmadszor, tekintettel arra az ellentmondásra, hogy a felszólalási beadvány szerint a felszólalás a korábbi szóvédjeggyel érintett valamennyi árun alapul, az első okirat viszont csak az említett áruk egy részéről tesz említést, az OHIM a 2868/95 rendelet 19. szabályának (1) bekezdése és (2) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében arra szólította fel a beavatkozót, hogy a korábbi szóvédjegy fennállására és oltalmának terjedelmére vonatkozóan terjesszen elő másik bizonyítékot, aminek a beavatkozó a második okirat benyújtásával eleget is tett, mivel ez kimerítő jelleggel tartalmazza az összes olyan árut és szolgáltatás felsorolását, amellyel kapcsolatban a beavatkozó jelezte, hogy a felszólalását alapítani kívánja.
55 Következésképpen a beavatkozó – a felperes állításával ellentétben – nem terjesztette ki jogellenesen a felszólalás tartalmát a három hónapos határidő lejártát követően, hanem jogszerűen kiegészítette a felszólalását a második okirattal, amely a korábbi védjeggyel érintett valamennyi áru pontos listáját tartalmazta.
56 Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.
A korábbi szóvédjegy tényleges használatának igazolásával kapcsolatos hibákra alapított harmadik jogalapról
57 A felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács a korábbi szóvédjegy tényleges használatának igazolásával kapcsolatban hibákat követett el, és ezért megsértette a 207/2009 rendelet 15. cikkét, valamint 42. cikkének (2) és (3) bekezdését.
58 Az OHIM és a beavatkozó nem ért egyet a felperes érvelésével.
59 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy – miként a 207/2009 rendelet (10) preambulumbekezdéséből is következik – csak akkor indokolt oltalomban részesíteni egy korábbi védjegyet, ha azt ténylegesen használják. E rendelkezéssel összhangban a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a közösségi védjegy bejelentője kérheti annak igazolását, hogy a korábbi védjegyet a felszólalás alapjául szolgáló védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évben ténylegesen használták azon a területen, amelyen oltalom alatt áll.
60 A 2868/95 rendelet 22. szabályának (3) bekezdése alapján továbbá a tényleges használat igazolásának a korábbi védjegy használatának helyére, idejére, mértékére és jellegére kell irányulnia.
61 Ezenkívül a 40/94 rendelet 15. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 43. cikke (2) és (3) bekezdésének együttes alkalmazásában a valamely közösségi védjegybejelentéssel szemben benyújtott felszólalás alapját képező korábbi nemzeti vagy közösségi védjegy tényleges használatának bizonyítása magában foglalja a közösségi védjegy olyan alakban történő használatát, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el (lásd e tekintetben a Törvényszék T‑29/04. sz., Castellblanch kontra OHIM – Champagne Roederer (CRISTAL CASTELLBLANCH) ügyben 2005. december 8‑án hozott ítélet [EBHT 2005., II‑5309. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
62 A Törvényszék célszerűnek tartja a felperes által előadott két kifogás vizsgálatát a másodikkal kezdeni.
63 Először is a felperes második kifogása keretében arra hivatkozik, hogy a beavatkozó által a tényleges használat igazolása céljából az OHIM elé terjesztett bizonyítékok a fenti 6. pontban ismertetett korábbi ábrás védjegyekre vonatkoznak, és különösen az első korábbi ábrás védjegyre, nem pedig a korábbi szóvédjegyre. A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a Bíróságnak a C‑234/06. P. sz., Il Ponte Finanziaria kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑7333. o.) megfelelően a beavatkozó nem igazolhatja a korábbi szóvédjegy tényleges használatát olyan dokumentumokkal, amelyek az első korábbi ábrás védjegyet ábrázolják.
64 A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács lényegében azt állapította meg egyrészt a 26. pontban, hogy a beavatkozó olyan, több millió euró összegű számlákat mutatott be, amelyeket 2001 októbere és 2006 októbere között spanyol áruházaknak állított ki, és amelyek fejlécén, és az eladott árukat – tej, tejszín és tejes italok –, valamint az áruk mennyiségét és árát feltüntető soraiban a RAM szóelem látható. Másrészt az említett határozat 27. pontjában a fellebbezési tanács ezenkívül arra is rámutatott, hogy a korábbi szóvédjegy a beavatkozó által bemutatott különböző dokumentumokon is látható, így például az említett védjeggyel érintett egyes áruk reklámjairól és csomagolásairól készült fotókon.
65 Egyébiránt a fellebbezési tanács az előző pontban említett számlákkal kapcsolatban rámutatott arra, hogy a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján az a tény, hogy a korábbi szóvédjegy sárga félkörre nyomtatott kék betűkkel jelenik meg, nem változtatja meg a megkülönböztető képességét, mivel olyan alapvető grafikai elemekről van szó, amelyeket gyakran használnak a kereskedelemben.
66 A jelen ügyben egyrészt meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 26. és 27. pontjában jogosan mutatott rá arra, hogy az a rengeteg számla, amelyet a beavatkozó bemutatott, és amelyen a különböző eladott árukat kifejezetten a korábbi szóvédjeggyel jelölték, teljes egészében lefedi a releváns, a védjegybejelentés meghirdetését megelőző ötéves időszakot. Másrészt e számlák mellett ott van még több olyan, reklámokról és csomgolásokról készült fotó is, amelyeken nemcsak az első korábbi ábrás védjegy, hanem a korábbi szóvédjegy is látható.
67 Ilyen feltételek mellett meg kell állapítani, hogy a fenti 66. pontban említett dokumentumok alapján a fellebbezési tanács jogosan állapította meg a korábbi szóvédjegy tényleges használatát.
68 Amennyiben a felperes arra hivatkozik, hogy lényegében a fellebbezési tanács a korábbi szóvédjegy tényleges használatának megállapítása érdekében az állandó ítélkezési gyakorlat szerint nem hivatkozhat jogszerűen olyan dokumentumokra, amelyek az első korábbi ábrás védjegy tényleges használatát bizonyítják, mivel a két védjegy között nincsenek jelentős eltérések, úgy ezt az érvet, mint hatástalant, el kell utasítani. Még ha azt is kellene ugyanis megállapítani, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el azáltal, hogy a korábbi szóvédjegy tényleges használatának vizsgálata keretében a fenti 65. pontban ismertetett megállapítást tette, ez akkor sem befolyásolná a következő pontban kifejtett azon megállapítást, miszerint a korábbi szóvédjegy használatára vonatkozó bizonyítékok egyébként elegendők ahhoz, hogy az említett védjegy tényleges használatát meg lehessen állapítani.
69 Másodszor, a felperes az első kifogása keretében arra hivatkozik, hogy a korábbi szóvédjegy tényleges használatának igazolását csak az „ultra magas hőmérsékleten kezelt tej és tartósított tejes italok” vonatkozásában adták elő. A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 29. pontjában ezért tévesen állapította meg azt, hogy a beavatkozó a korábbi szóvédjegy tényleges használatát a „tej, tejszín, olyan tejes italok, amelyekben a tej az alapvető összetevő” áruk vonatkozásában, a korábbi szóvédjeggyel jelölt egyéb árukat kizárva igazolta.
70 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a fenti 64. pontban ismertetett számlák, valamint reklámokról és csomagolásokról készült fotók különböző tejtermékek – teljes tej, félzsíros tej és sovány tej, valamint tejszín és tejes italok, például csokoládés tejitalok – eladására vonatkoznak.
71 Először is bár igaz, hogy – miként ezt a felperes lényegében előadja – a beavatkozó által bemutatott dokumentumok egyike sem szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a korábbi szóvédjegyet a „friss tejként” jelölt árucsoport tekintetében használták, ugyanakkor – ahogyan ezt az OHIM is megállapítja – a korábbi szóvédjegy tekintetében a „friss tej” megjelölés a folyékony tejre vonatkozik, mivel ez a tejtermék az említett védjeggyel érintett többi tejtermék – a „sűrített tej” és a „tejpor” – felsorolását egészíti ki. Azt is meg kell állapítani, hogy a felperes nem szolgáltat bizonyítékot arra, hogy a „friss tej” olyan árukategória lenne, amelybe nem tartozik bele a teljes tej, a félzsíros tej és a sovány tej. Végül – miként a beavatkozó helytállóan előadja – a teljes tej, a félzsíros tej és a sovány tej mindenképpen beletartozik az „olyan tejes italok, amelyekben a tej az alapvető összetevő” megnevezésű árucsoportba, amely áruk lényegében olyan „tejnek” felelnek meg, amelyhez más összetevőket is adtak. A felperes arra vonatkozó érveit, miszerint a beavatkozó nem igazolta a korábbi szóvédjegy „tej” és „friss tej” vonatkozásában történő használatát, mint megalapozatlanokat, el kell utasítani.
72 Másodszor, a felperes arra vonatkozó érveivel kapcsolatban, hogy a beavatkozó korlátozott számú bizonyítékot szolgáltatott a korábbi szóvédjegy „tejszín” vonatkozásában való használatát illetően, és a felszólalási beadványban nem hivatkozott arra, hogy az említett áru a „tejtermékek” megnevezésű árucsoportnak felel meg, egyfelől arra kell rámutatni, hogy a beavatkozó által bemutatott, a fenti 64. pontban hivatkozott számlák tanúsága szerint az érintett időszakban több ízben értékesítettek „tejszínt”. Másfelől a felperes sem vitatja, hogy a „tejszín” megfeleltethető a „tejtermékek” csoportjának. Ilyen feltételek mellett a felperes erre irányuló érvét, mint megalapozatlant, el kell utasítani.
73 Harmadszor, mint megalapozatlant, el kell utasítani a felperes azon érvét, miszerint nem vehetők figyelembe az „olyan tejes italok, amelyekben a tej az alapvető összetevő”, mivel nem képezik részét a felszólalásnak. Egyrészt ugyanis – miként ez a fenti 51–55. pontban megállapítást nyert – a beavatkozó felszólalása alátámasztásául jogszerűen hivatkozott az említett védjegy oltalma alatt álló összes árura, beleértve az „olyan tejes italokat” is, „amelyekben a tej az alapvető összetevő”. Másrészt arra kell rámutatni, hogy a felperes nem vitatja azt, hogy a beavatkozó igazolta a korábbi szóvédjegynek ez utóbbi áruk vonatkozásában történő tényleges használatát.
74 Ilyen feltételek mellett a felperes első kifogását, mint megalapozatlant, és a harmadik jogalapot, mint részben megalapozatlant, részben hatástalant, el kell utasítani.
A korábbi szóvédjegy megkülönböztetési képességére vonatkozó értékelési hibára alapított negyedik jogalapról és a szóban forgó megjelölések összehasonlítása során elkövetett hibákra alapított ötödik jogalapról
75 A negyedik jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 76. cikkét, valamint a 2868/95 rendelet 19. szabályának (1) és (3) bekezdését és 50. szabályának (1) bekezdését. Lényegében úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési tanács tévesen vette figyelembe a korábbi szóvédjegy fokozott megkülönböztető képességét annak ellenére, hogy a beavatkozó e tekintetben nem terjesztett elő sem érveket, sem pedig bizonyítékokat az előírt határidőn belül.
76 Az ötödik jogalap keretében a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját. E tekintetben úgy véli, hogy nem áll fenn összetéveszthetőség a bejelentett védjegy és a korábbi szóvédjegy között. Először is a tej és a sajt között csak igen távoli hasonlóság áll fenn. Továbbá a szóban forgó megjelölések különösen azért nem hasonlók, mert a bejelentett védjegyben a hangsúly nem a második szótagon van. A fellebbezési tanácsnak pedig különösen azért nem kellett volna figyelembe vennie a fokozott megkülönböztető képességet, mert vizsgálatának korlátait a felszólalás – beavatkozó által kialakított – tartalma szabta meg. Végül a fellebbezési tanács különösen azért értékelte helytelenül a szóban forgó védjegyek közötti összetéveszthetőség fennállását, mert a BELLRAM megjelölés csak egy szóból áll, és a „bellram” új szónak tekinthető.
77 Az OHIM és a beavatkozó nem ért egyet ezzel a két jogalappal.
78 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy bár a felszólalás alapját képező korábbi védjegy megkülönböztető képességét tekintetbe kell venni az összetéveszthetőség mérlegelése során, ez csupán egyike az ezen értékelés során közrejátszó számos elemnek (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑378/09. sz., Spar kontra OHIM – Spa Group Europe (SPA GROUP) ügyben 2012. január 31‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 22. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezért a felperes által a negyedik jogalap keretében előterjesztett érveket az ötödik jogalap keretében előterjesztett azon érvekkel együtt kell megvizsgálni, amelyek lényegében arra vonatkoznak, hogy a bejelentett védjegy és a korábbi szóvédjegy között nem áll fenn összetéveszthetőség.
79 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
80 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
81 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az összetéveszthetőség előfeltétele, hogy az ütköző védjegyek azonosak vagy hasonlók legyenek, és hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlók legyenek. E feltételeknek együttesen kell teljesülniük (lásd a Törvényszék T‑316/07. sz., Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ügyben 2009. január 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑43. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
82 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésekor az érintett termékcsoport átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő. Tekintettel kell lenni arra is, hogy az átlagos fogyasztó figyelme változó lehet a kérdéses áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően (lásd a Törvényszék C‑256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ügyben 2007. február 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑449. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
83 Végül valamely védjegy megkülönböztető képességének az összetéveszthetőség átfogó értékelésének vizsgálata keretében történő figyelembevételét illetően rá kell mutatni arra, hogy még a csekély megkülönböztető képességgel rendelkező korábbi védjegyek esetén is fennállhat az összetévesztés veszélye, különösen az érintett megjelölések és áruk vagy szolgáltatások hasonlósága következtében (lásd ebben az értelemben a fenti 78. pontban hivatkozott SPA GROUP ügyben hozott ítélet 22. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
84 A jelen ügyben rá kell mutatni arra is, hogy a szóban forgó védjegyek közötti összetéveszthetőséget a spanyol átlagfogyasztó szempontjából kell értékelni. Amint ugyanis arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában rámutatott, és ezt a felperes sem vitatta, a szóban forgó védjegyeket egyrészt a nagyközönség részét képező végső fogyasztóknak szánják, másrészt pedig a korábbi szóvédjegyet Spanyolországban lajstromozták.
A szóban forgó védjegyekkel érintett áruk összehasonlításáról
85 A felperes vitatja a fellebbezési tanácsnak a megtámadott határozat 30. pontjában szereplő azon értékelését, miszerint a korábbi szóvédjeggyel érintett „tej, tejszín, olyan tejes italok, amelyekben a tej az alapvető összetevő” megnevezésű áruk fölöttébb hasonlítanak a bejelentett védjeggyel érintett „sajtokra”. A felperes szerint a szóban forgó védjegyekkel érintett áruk nem vagy csak igen kis mértékben hasonlítanak egymásra.
86 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az áruk vagy szolgáltatások kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. E tényezők magukban foglalják különösen az áruk vagy szolgáltatások jellegét, rendeltetését, használatát, valamint egymást helyettesítő vagy kiegészítő voltukat. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett áruk forgalmazási csatornái (lásd a Törvényszék T‑443/05. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑2579. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
87 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy – miként erre a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 30. pontjában helytállóan rámutatott – a bejelentett védjeggyel jelölt „sajtok” teljesen vagy majdnem egészükben „tejből” készített élelmiszerek, amely utóbbi áru a korábbi szóvédjeggyel érintett áruk közé tartozik. Következésképpen a felperes állításával ellentétben az említett megjelölésekkel érintett áruk jellegüket tekintve nemigen különülnek el egymástól, ezzel szemben bizonyos mértékű hasonlóságot mutatnak. Ezt a hasonlóságot alátámasztja, hogy – ahogyan erre az OHIM helytállóan hivatkozik – a „tejet” és a „sajtokat” egymást helyettesítő vagy kiegészítő áruként foghatja fel az a fogyasztó, aki kálciumban gazdag étrendet kíván követni. Ezt a megállapítást a felperes azon érve sem gyengíti, miszerint a szóban forgó áruk fogyasztása és íze különbözik.
88 Másodszor, még ha be is bizonyosodna, hogy – miként ezt a felperes állítja – vannak olyan jelentős spanyol sajtkészítők, akik nem termelnek tejet, ez alapján nem lehetne kizárni azt, hogy – ahogyan ezt az OHIM helytállóan megjegyzi – ez a spanyol átlagfogyasztó előtt nem ismeretes. A spanyol átlagfogyasztó ugyanis azt hiheti, hogy a sajtok és a tej ugyanazoktól a vállalkozásoktól származik, tekintettel arra, hogy a sajtokat teljesen vagy majdnem egészükben tejből készítik.
89 Harmadszor, a felperes nem vitatja, hogy – miként az OHIM hangsúlyozza – a szóban forgó áruk ugyanazokkal az értékesítési csatornákkal rendelkeznek, ezek nevezetesen az áruházak, és hogy – amint erre a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 30. pontjában rámutat – az említett áruházakban mindkettőt a tejtermékek részlegén árusítják.
90 A fenti 87–89. pontban kifejtett megállapításokra tekintettel azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó áruk fölöttébb hasonlítanak egymásra. A felperes erre vonatkozó érvelését ezért mint megalapozatlant el kell utasítani.
A szóban forgó megjelölések összehasonlításáról
91 A felperes előadja, hogy a szóban forgó megjelölések nem vagy csak csekély mértékben hasonlítanak egymásra.
92 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyeket hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. Márpedig az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit (lásd a Bíróság C‑334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑4529. o.] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
93 Először is a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 33. pontjában azt állapította meg, hogy a szóban forgó megjelölések összességükben értékelve hasonlók. E tekintetben lényegében arra mutat rá, hogy bár a két ütköző védjegy a bejelentett védjegy első négy betűje, a „b”, „e”, „l” és „l” betűk miatt különböző hosszúságú, ettől még nem valószínű, hogy a fogyasztók – még ha egészében is érzékelik a bejelentett védjegyet – nem veszik észre, hogy a két védjegyben közös az első három betű, az „r”, az „a” és az „m”, amelyek a lajstromoztatni kívánt megjelölés több mint felét képviselik.
94 A felperes nem ért egyet ezzel az értékeléssel, és azt állítja, hogy igen kevéssé valószínű, hogy a fogyasztók észreveszik, hogy a bejelentett védjegyben és a korábbi szóvédjegyben megegyezik a három utolsó betű, az „r”, az „a” és az „m”, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyetlen szóból álló védjegyeket a fogyasztók egészükben, nem pedig az egyes alkotóelemeik szerint érzékelik.
95 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy és a korábbi szóvédjegy között eltérések állnak fenn, amelyek abból fakadnak, hogy a bejelentett védjegy hét betűből, a korábbi szóvédjegy pedig csak három betűből áll, és hogy a bejelentett védjegy első négy betűje különbözik a korábbi szóvédjegy betűitől. Ezek az eltérések azonban nem elegendők annak kizárásához, hogy a releváns fogyasztóban olyan benyomás alakulhat ki, hogy hasonló elemeikre tekintettel ezek a védjegyek – átfogóan értékelve – vizuális szempontból hasonlítanak egymásra. Először is – miként erre a fellebbezési tanács rámutat – az a tény, hogy a bejelentett védjegy két szótagja közül az egyik azonos a korábbi szóvédjegyet alkotó egyetlen szótaggal, olyan benyomást kelt, hogy az említett védjegyek hasonlók. Másodszor – a felperes állításával ellentétben – az a tény, hogy a bejelentett védjegyet egészében érzékelik, nem kérdőjelezi meg a szóban forgó védjegyek közötti hasonlóságot, mivel a korábbi szóvédjegy teljes egészében szerepel a bejelentett védjegyben. Harmadszor ezt a hasonlóságot a felperes állításával ellentétben nem csökkenti, hogy a mindkét védjegyben megtalálható „ram” szótag a bejelentett védjegynek csak a második szótagja, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fogyasztó ugyanakkor rendszerint nagyobb jelentőséget tulajdonít a megjelölések elejének. Ugyanis a korábbi szóvédjegyet alkotó, három betűs „ram” szó és a bejelentett védjegyet alkotó, hét betűs „bellram” szó mindegyike rövid megjelölés. Ilyen esetben a szóban forgó két védjegyben a „ram” szótag azonossága különösen felhívhatja és fenntarthatja a releváns fogyasztó figyelmét.
96 Ezért egyrészt mint megalapozatlanokat el kell utasítani a felperes erre irányuló érveit, másrészt pedig – a fellebbezési tanácshoz hasonlóan – meg kell állapítani, hogy összességében értékelve a bejelentett védjegy és a korábbi szóvédjegy vizuális szempontból hasonlít egymásra.
97 Másodszor, hangzásbeliség szempontjából a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 34. pontjában úgy vélte, hogy a szóban forgó védjegyek összességükben értékelve hasonlók. Egyfelől a bejelentett védjegyet két szótaggal ejtik. Másfelől a spanyol kiejtési szabályok szerint a hangsúly a második szótagon van, amely megegyezik a korábbi szóvédjegyet alkotó egyetlen szótaggal. Ráadásul ez a második szótag „r” betűvel kezdődik, amely a spanyolban igen erősen és tisztán kivehető.
98 A felperes vitatja a fellebbezési tanács értékelését. A spanyol kiejtési szabályokra tekintettel tévedés azt gondolni, hogy a hangsúlynak mindig az utolsó szótagon kell lennie. E tekintetben a hangsúlyos ejtés a kiemeléstől függ, és egyes több szótagból álló szavak nem is kapnak hangsúlyt. Végül az „r” hang nem hangsúlyos.
99 Mindenekelőtt rá kell mutatni arra – miként ezt a fellebbezési tanács is tette –, hogy a bejelentett védjegyben egy szótaggal több van, mint a korábbi szóvédjegyben, és a bejelentett védjegy két szótagja közül az első különbözik a korábbi szóvédjegyétől. Ezek az eltérések azonban nem elegendők annak kizárásához, hogy a releváns fogyasztóban olyan benyomás alakulhat ki, hogy hasonló elemeikre tekintettel ezek a védjegyek – átfogóan értékelve – hangzásbeli szempontból hasonlítanak egymásra. Először az említett védjegyek ugyanis egy azonos szótagot tartalmaznak, amely egyfelől a korábbi szóvédjegy egyedüli szóelemét képezi, másfelől a bejelentett védjegy két szótagja közül az egyik. Másodszor még ha azt is feltételezzük, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el annak megállapításával, hogy a spanyol nyelv szabályai szerint a második szótagon van a hangsúly, akkor is azt kell megállapítanunk, hogy a felperes a jelen ügyben nem bizonyította, hogy a hangsúly inkább az első, semmint a második szótagra esik, és ezért az első szótag kiejtése csökkenti a második szótag jelentőségét. Ilyen feltételek mellett azt kell megállapítani, hogy az ütköző védjegyekben szereplő „ram” szótag azonossága miatt a releváns fogyasztó világosan érzékelheti a két ütköző védjegy közötti hangzásbeli hasonlóságot. Harmadszor, még ha főszabály szerint meg is állapítható, hogy a fogyasztó rendszerint nagyobb jelentőséget tulajdonít a szavak elejének, a jelen ügyben ez nincsen így. Egyfelől – miként ez a fenti 95. pontban is megállapításra került – mivel a szóban forgó védjegyek rövid megjelölések, a bennük szereplő „ram” szótag azonossága különösen felhívhatja és fenntarthatja a releváns fogyasztó figyelmét, amikor kiejti ezt a szótagot. Másfelől – ahogyan ezt a felperes állítja – az „r” mássalhangzó főszabály szerint nem hangsúlyos a spanyolban, mégis olyan erős és tisztán kivehető mássalhangzóról van szó, amely hangsúlyozhatja a bejelentett védjegy második szótagjának hangzásbeli jelentőségét.
100 E feltételek mellett egyrészt mint megalapozatlanokat el kell utasítani a felperes erre irányuló érveit, másrészt pedig meg kell állapítani, hogy összességében értékelve a bejelentett védjegy és a korábbi szóvédjegy hangzásbeli szempontból hasonlít egymásra.
101 Harmadszor, fogalmi szempontból a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 35. pontjában azt állapította meg, hogy a szóban forgó megjelölések közötti fogalmi összehasonlítás nem befolyásolhatja a köztük lévő hasonlóság értékelését. Helyt kell adni ennek a – felperes által sem vitatott – megállapításnak, mivel – miként erre a fellebbezési tanács helytállóan rámutatott – a szóban forgó, összességükben tekintett megjelölések egyike sem jelent semmit.
102 A fenti 96., 100. és 101. pontban kifejtett megállapításokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a szóban forgó megjelölések egészükben értékelve hasonlóak, figyelembe véve – miként erre a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 40. pontjában rámutatott – a köztük fennálló vizuális és hangzásbeli hasonlóságot, valamint azt, hogy mivel nem jelentenek semmit, ez nem hat ki a hasonlóságuk értékelésére. A felperes erre irányuló érveit ezért – mint megalapozatlanokat – el kell utasítani.
Az összetéveszthetőségről
103 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 37–39. pontjában először is azt állapította meg, hogy a korábbi szóvédjegy a beavatkozó által a védjegy intenzív használatára vonatkozóan bemutatott bizonyítékokra tekintettel fokozott megkülönböztető képességgel rendelkezik. A megtámadott határozat 40. pontjában továbbá úgy ítélte meg, hogy a korábbi szóvédjegy fokozott megkülönböztető képességére, a megjelölések közötti vizuális és hangzásbeli hasonlóságra és az áruk nagymértékű hasonlóságára tekintettel fennáll az összetévesztés veszélye. Végül a megtámadott határozat 40. pontjában kifejtette, hogy a szóban forgó megjelölések között akkor is fennáll az összetévesztés veszélye, ha a korábbi szóvédjegy csak átlagos mértékű megkülönböztető képességgel rendelkezik.
104 A felperes nem ért egyet ezzel az értékeléssel, és először is arra hivatkozik, hogy a negyedik és az ötödik jogalap keretében a fellebbezési tanács nem vehette figyelembe a korábbi szóvédjegy erőteljes megkülönböztető képességét, mivel a beavatkozó erre vonatkozóan nem terjesztett elő érveket az előírt határidőn belül. Másodszor a fellebbezési tanács különösen azért értékelte helytelenül a szóban forgó védjegyek közötti összetéveszthetőség fennállását, mert a BELLRAM megjelölés csak egy szóból áll, és a „bellram” egynemű és új szónak tekinthető.
105 A jelen ügyben, mivel a releváns vásárlóközönség átlagos végfogyasztókból áll (lásd a fenti 84. pontot), a szóban forgó áruk nagymértékben hasonlítanak egymásra (lásd a fenti 90. pontot), és a szóban forgó megjelölések hasonlók (lásd a fenti 102. pontot), azt kell megállapítani, hogy – miként erre a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 40. pontjában rámutatott – a szóban forgó védjegyek között – függetlenül attól, hogy a korábbi szóvédjegy erőteljes vagy gyenge megkülönböztető képességgel rendelkezik – fennáll az összetéveszthetőség.
106 E feltételek mellett még ha megállapítást is nyerne, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el a korábbi szóvédjegy megkülönböztető képességének értékelésekor, ez akkor sem változtatna azon a megállapításon, hogy helyesen állapította meg azt, hogy a szóban forgó védjegyek között fennáll az összetéveszthetőség.
107 A felperes által előadott többi érv nem alkalmasak a fenti 106. pontban kifejtett következtetés megcáfolására.
108 Először is a felperes azon érvét – amelyet a szóban forgó megjelölések összehasonlítása keretében is előterjesztett –, miszerint a „ram” szóelemnek önálló, megkülönböztető pozíciója van a bejelentett védjegyben, a fenti 95. és 99. pontban kifejtett indokok alapján el kell utasítani.
109 Másodszor a felperes azon érvét, miszerint a Törvényszék ítélkezési gyakorlata szerint a Törvényszék a szóban forgó védjegytől eltérő más védjegyekkel kapcsolatos ügyekben azt mondta ki, hogy egyetlen közös szótag fennállása alapján nem állapítható meg az összetéveszthetőség, mint megalapozatlant, el kell utasítani. Egy adott ügyben tett azon megállapítás ugyanis, miszerint két ütköző védjegy egyetlen közös szótagja nem elegendő az összetéveszthetőség megállapításához, az adott ügy tényállásához kapcsolódik, és nem alkalmas annak megcáfolására, hogy a fellebbezési tanács – a fenti 102. pontban ismertetett szempontokra tekintettel – a jelen ügyben nem követett el hibát.
110 Következésképpen a negyedik jogalapot mint hatástalant, és az ötödik jogalapot mint részben hatástalant, részben megalapozatlant, el kell utasítani.
111 Minthogy a felperes által előterjesztett valamennyi jogalapot el kell utasítani, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
112 A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Lidl Stiftung & Co. KG‑t kötelezi a költségek viselésére.
Pelikánová | Jürimäe | Van der Woude |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. január 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita előzményei2
A felek kérelmei5
A jogkérdésről5
A felperes meghallgatáshoz való jogának és a fellebbezési tanács mérlegelési jogkörének megsértésére alapított első jogalapról5
A korábbi szóvédjegy által jelölt azon árukkal kapcsolatban elkövetett hibára alapított második jogalapról, amelyeket az összetéveszthetőség vizsgálata keretében figyelembe kell venni9
A korábbi szóvédjegy tényleges használatának igazolásával kapcsolatos hibákra alapított harmadik jogalapról13
A korábbi szóvédjegy megkülönböztetési képességére vonatkozó értékelési hibára alapított negyedik jogalapról és a szóban forgó megjelölések összehasonlítása során elkövetett hibákra alapított ötödik jogalapról16
A szóban forgó védjegyekkel érintett áruk összehasonlításáról18
A szóban forgó megjelölések összehasonlításáról19
Az összetéveszthetőségről22
A költségekről23