Language of document : ECLI:EU:T:2012:311

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2012. június 19.

T‑234/11. P. sz. ügy

Oscar Orlando Arango Jaramillo és társai

kontra

Európai Beruházási Bank (EBB)

„Fellebbezés – Közszolgálat – Az EBB személyi állománya – Nyugdíjak – Nyugdíjjárulék – Az első fokon benyújtott kereset mint elfogadhatatlan elutasítása – Keresetindítási határidő – Elkésettség – Ésszerű határidő”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑34/10. sz., Arango Jamarillo és társai kontra EBB ügyben 2011. február 4‑én hozott végzése elleni, annak hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat:      A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Oscar Orlando Arango Jamarillo és az Európai Beruházási Bank (EBB) 34 másik alkalmazottja, akiknek neve az ítélet mellékletében szerepel, maguk viselik saját költségeiket, valamint kötelesek viselni az EBB részéről a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – Határidők – Az ésszerű határidő követelménye

(EUMSZ 270. cikk)

2.      Tisztviselők – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottai – Kereset – Határidők – Az ésszerű határidő követelménye – A személyzeti szabályzat 91. cikke (3) bekezdésének analógia útján történő alkalmazása – A három hónapos határidő leteltét követő benyújtás – Nem teljesült követelmény

(EUMSZ 270. cikk; Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

3.      Bírósági eljárás – Keresetindítási határidők – Jogvesztés – Előre nem látható körülmények vagy vis maior – Fogalom

(A Bíróság alapokmánya, 45. cikk, második bekezdés)

1.      Sem az EUM‑Szerződés, sem az Európai Beruházási Bank igazgatótanácsa által a Bank belső szabályzatának 29. cikke alapján elfogadott személyzeti szabályzata nem rendelkezik a Bank és az alkalmazottai közötti jogvitákra alkalmazandó keresetindítási határidőről. Egyrészt a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak – amely általános uniós jogelv, és megköveteli, hogy a jogalanynak megfelelő határidő álljon rendelkezésre a neki sérelmet okozó aktus jogszerűségének mérlegelésére, valamint adott esetben keresetlevele előkészítésére –, másrészt pedig a jogbiztonság követelményének – amely megkívánja, hogy bizonyos idő eltelte után az uniós intézmények által elfogadott aktusok véglegessé váljanak – összeegyeztetése megköveteli, hogy ezen jogvitákat ésszerű időn belül terjesszék az uniós bíróság elé.

(lásd a 22. pontot)

Hivatkozás:

a Törvényszék T‑7/98., T‑208/98. és T‑109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑49. o. és II‑185. o.) 97–99. pontja; T‑192/99. sz., Dunnett és társai kontra EBB ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2001. II‑813. o.) 51–53. pontja; T‑275/02. R. sz., D kontra EBB ügyben 2002. december 6‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑259. o. és II‑1295. o.) 31. és 32. pontja.

2.      Az ítélkezési gyakorlat a contrario értelmezése elfogadható, mivel semelyik más, erre vonatkozó értelmezés nem lenne sem megfelelő, sem az uniós jog alkalmazandó elveivel összeegyeztethető. Jogvesztő határidőt előíró eljárási szabály esetén kizárólag a szigorú alkalmazás felel meg a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód. A személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdése szerinti keresetindítási határidő analógiájára az az ítélkezési gyakorlat alakult ki, hogy az Európai Beruházási Bank alkalmazottja számára a Bank neki sérelmet okozó határozatának megsemmisítésére irányuló kereset benyújtására nyitva álló három hónapos határidőt kell ésszerűnek tekinteni. Ezen ítélkezési gyakorlatból a contrario következik, hogy a Bank alkalmazottja által a három hónapos, a távolságra tekintettel járó tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbított határidő lejárta után indított keresetet főszabály szerint nem ésszerű határidőn belül indítottnak kell tekinteni.

(lásd a 27. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 9/56. sz., Meroni kontra Főhatóság ügyben 1958. június 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1958., 9. o.) 27. pontja; C‑426/10. P. sz., Bell & Ross kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2011., I‑8849. o.) 43., 54. és 55. pontja;

a Törvényszék T‑33/99. sz., Méndez Pinedo kontra EKB ügyben 2000. március 30‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑63. o. és II‑273. o.) 33. és 34. pontja; a fent hivatkozott De Nicola kontra EBB ügyben hozott ítélet 107. pontja; a fent hivatkozott D kontra EBB ügyben hozott végzés 33. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd az 51. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 209/83. sz., Ferriera Valsabbia kontra Bizottság ügyben 1984. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 3089. o.) 22. pontja; C‑195/91. P. sz., Bayer kontra Bizottság ügyben 1994. december 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑5619. o.) 31. pontja; C‑325/03. P. sz., Zuazaga Meabe kontra OHIM ügyben 2005. január 18‑án hozott végzésének (EBHT 2005. I‑403. o.) 25. pontja; a C‑242/07. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2007. november 8‑án hozott végzésének (EBHT 2007., I‑9757. o.) 17. pontja.