T‑365/13. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Litván Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„EMOGA – »Garancia« részleg – EMGA és EMVA – A finanszírozásból kizárt kiadások – Vidékfejlesztési intézkedések – »Hátrányos természeti adottságok« és agrár‑környezetvédelem – Az ellenőrzések megfelelősége – Pénzügyi átalánykorrekciók – Arányosság”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hetedik tanács), 2015. február 26.

Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Az EMOGA és az EMVA általi finanszírozás – Végső elszámolás – Az uniós szabályozás alkalmazása során történt szabálytalanságokból eredő kiadások elszámolásának megtagadása – A trágyahasználatra vonatkozó kritériumhoz kapcsolódó agrár‑környezetvédelemi intézkedések tiszteletben tartását illető tagállami ellenőrzések elégtelenségén alapuló 5%‑os átalánykorrekció – Az említett tagállam részéről annak bizonyítása, hogy a mulasztásból adódóan nem áll fenn jelentős uniós költségvetési kockázat – Az arányosság elvének megsértése – Az átalánykorrekció megsemmisítése

(1290/2005 tanácsi rendelet, 31. cikk, (2) bekezdés; 2013/214 bizottsági határozat)

A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005 rendelet 31. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottság egyrészt a jogsértés természetét és súlyát, másrészt pedig az Unió által elszenvedett pénzügyi veszteséget figyelembe véve vizsgálja meg a közösségi finanszírozásból kizárásra kerülő pénzösszegeket.

Ezért meg kell semmisíteni a trágyahasználatra vonatkozó kritériumhoz kapcsolódó agrár‑környezetvédelemi intézkedések tekintetében 5%‑os pénzügyi korrekciót előíró 2013/214 végrehajtási határozatot, amely a Bizottság azon megállapításán alapul, miszerint elégtelenek voltak a végrehajtott szemrevételezések, amennyiben az érintett tagállam jogilag megkövetelt módon bizonyítja, hogy a gyakorlatban az uniós szabályozásnak megfelelő keresztellenőrzések hiánya csak csekély pénzügyi veszéllyel járt az uniós költségvetés számára. Márpedig e veszély nem indokolja, hogy az említett határozat alapján ilyen korrekciót alkalmazzanak, amely csak arra az esetre szól, ha jelentős az uniós költségvetés veszteségének kockázata. Így ilyen feltételek mellett az 5%‑os pénzügyi korrekció előírása ellentétes az 1290/2005 rendelet 31. cikkének (2) bekezdésével és az arányosság elvével.

(vö. 110., 118., 119., 121. pont)