(T‑361/13. sz. ügy)

(kivonatos közzététel)

Menelaus BV

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal

(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – VIGOR közösségi szóvédjegy – VIGAR korábbi közösségi és nemzetközi ábrás védjegyek – A CD-ROM-on benyújtott, használatra vonatkozó bizonyítékok elfogadhatósága – Az előírt határidőn belül be nem nyújtott kiegészítő bizonyítékok figyelembevétele – A korábbi védjegyek tényleges használata – A 207/2009/EK rendelet 15. cikke és 57. cikkének (2) bekezdése – A megkülönböztető képességet nem érintő elemekben eltérő alak”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2015. november 18.

1.      Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – A kérelem vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – Értékelési szempontok – Konkrét és objektív bizonyítékok követelménye – Bizonyítási módok és eszközök – Korlátozás hiánya – A használat igazolására vonatkozó, CD-ROM-on benyújtott bizonyítékok elfogadhatósága

(207/2009 tanácsi rendelet, 57. cikk, (2) és (3) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (4) bekezdés, és 40. szabály, (6) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Az OHIM határozatai – Az egyenlő bánásmód elve – A megfelelő ügyintézés elve – Az OHIM korábbi döntéshozatali gyakorlata – A jogszerűség elve – Minden egyes esetben szigorú és teljes körű vizsgálat szükségessége

1.      A közösségi védjegyről szóló, módosított 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 22. szabályának (4) bekezdéséből az következik, hogy a bizonyítási eszközök itt található felsorolása (csomagolóanyagok, címkék, számlák stb.) nem kimerítő jellegű, mivel a rendelkezésben az áll, hogy a bizonyításnak „főszabály szerint [a felsorolt példákra] kell szorítkoznia”. Ezenkívül a Törvényszék már kimondta, hogy a tényleges védjegyhasználat igazolásának módjai és eszközei nem korlátozottak. Világos azonban, hogy nincsenek kizárva az olyan bizonyítási eszközök, mint az audio‑ és videoanyagok, így például a rádióban vagy televízióban sugárzott reklámhirdetések. Márpedig ezek rendszerint informatikai adattároló eszközön, például CD‑ROM‑on vagy pendrive‑on férhetők hozzá, és nem mutathatók be papíralapú eszközön vagy az ilyen dokumentum digitalizált változatában.

Ez nem vonatkozik az olyan bizonyítási eszközökre, mint a számlák vagy katalógusok, amelyeket be lehetett volna nyújtani papíralapú eszközön vagy beszkennelt dokumentumokat tartalmazó fájlként, de amelyeket benyújtás céljából CD‑ROM‑on tároltak. Még ha a CD‑ROM‑on tárolt bizonyítékok nem is ütköznek a felidézett elvekbe, a feltett kérdés akkor is mindenekelőtt a bizonyítékok Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) történő továbbítására vonatkozik. A bizonyítékok CD‑ROM‑on történő továbbítása azonban nem ütközik a kifejezetten a nyilatkozatok OHIM‑nak történő továbbítására vonatkozó, 2868/95 rendeletben foglalt rendelkezésekbe.

Nem kizárt, hogy a papíralapú eszközhöz vagy a beszkennelt dokumentumokat tartalmazó, egyszerű fájlhoz képest, amely nyomtatással könnyen sokszorosítható, a bizonyítékoknak a több elektronikus fájlt tartalmazó CD‑ROM‑on történő benyújtása megnehezíti a bizonyítékok vizsgálatát. E tekintetben a használatra vonatkozó bizonyítékokat CD‑ROM‑on benyújtó feleknek kell biztosítaniuk, hogy a bizonyítékok olvashatósága ne érintse hátrányosan a bizonyító erejüket.

(vö. 23–29., 34. és 35. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 37. és 38. pont)