T‑192/06. sz. ügy

Caffaro Srl

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – Hidrogén‑peroxid és nátrium‑perborát – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Bírságok – Elévülés – Eltérő bánásmód – A jogsértés időtartama – Enyhítő körülmények”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottságnak fenntartott mérlegelési mozgástér

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 5. pont, d) alpont)

2.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – Állítólagos kényszer alatt történő részvétel – Gazdasági függőségi helyzet

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 5. pont, d) alpont)

3.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az egyenlő bánásmód elve

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) és (3) bekezdés

4.      Verseny – Bírságok – Kiszabás – A vállalkozás jogsértésből eredő haszonszerzésének szükségessége – Hiány – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A haszon hiánya

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 5. pont, d) alpont)

5.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg – Az elrettentési tényező értékelési szempontjai

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

6.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az érintett vállalkozások különböző kategóriákba sorolása

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk)

7.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésben részt vett más vállalkozások nyilatkozatainak bizonyítékként való felhasználása – Megengedhetőség – Feltételek

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

8.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Az említett határozatot érintő hibák

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

9.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

10.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – Értékelés

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont)

11.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A kartellben kötött megállapodás szerintitől eltérő magatartás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, második francia bekezdés)

1.      A Bizottság azon hatásköre, amely szerint bírságot szabhat ki az EK 81. cikk (1) bekezdését szándékosan vagy gondatlanságból megsértő vállalkozásokra, egyike azoknak a Bizottságra ruházott eszközöknek, amelyek lehetővé teszik a közösségi jog által rábízott felügyeleti funkció ellátását. E feladat magában foglalja azon általános politika folytatásának kötelezettségét, amelynek célja a Szerződésben lefektetett elveknek a verseny területén való alkalmazása és a vállalkozások magatartásának ez irányba való terelése.

A Bizottság a bírságok összegének megállapítása kapcsán mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, azért hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok betartása felé terelje. Így különösen az a tény, hogy a Bizottság korábban bizonyos típusú jogsértések esetében adott szintű bírságokat alkalmazott, nem foszthatja meg attól a lehetőségtől, hogy ezt a szintet bármikor megemelje annak érdekében, hogy biztosítsa az Unió versenypolitikájának végrehajtását.

E mérlegelési mozgástér még inkább fennáll azon lehetőség kapcsán, hogy a Bizottság bizonyos esetekben „jelképes” bírságokat szabjon ki, amelyet a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 5. pontjának d) alpontjában tartott fenn magának, illetve hogy ne szabjon ki bírságot.

(vö. 37–39. pont)

2.      Versenyjogi ügyekben az a tény, hogy valamely kartell tagja gazdaságilag függő helyzetben cselekszik, önmagában nem képez olyan körülményt, amely alkalmas lenne felelősségének kizárására. Ezt a körülményt továbbá nem kell szükségképpen figyelembe venni a bírság összegének meghatározásánál sem.

Annak a vállalkozásnak, amely – akár más, nagyobb gazdasági erővel rendelkező résztvevők kényszerének hatása alatt – versenyellenes találkozókon vesz részt, minden esetben lehetősége van arra, hogy panaszt nyújtson be a Bizottsághoz a versenyellenes tevékenységek bejelentése érdekében az érintett találkozókon való részvétel helyett. Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy valamely vállalkozásra nyomást gyakoroltak a kartellhez való csatlakozása érdekében, a kartellhez való csatlakozás helyett erről tájékoztathatta volna az illetékes hatóságokat.

Figyelemmel ezekre a megfontolásokra, sem a kartell más tagjával szemben fennálló állítólagos függő helyzet, sem az utóbbi állítólagosan fenyegető fellépése nem eredményezhet olyan helyzetet, amelyet a Bizottságnak enyhítő körülményként figyelembe kell vennie.

Ennélfogva a Bizottság még kevésbé köteles figyelembe venni ezeket a körülményeket annak eldöntése során, hogy nem szab ki bírságot vagy csak jelképes bírságot szab ki.

(vö. 41–44. pont)

3.      A Bizottság határozathozatali gyakorlata nem szolgál jogi háttérként a versenyügyekben kiszabott bírságok tekintetében, és a más ügyekben hozott határozatoknak csupán jelzésértékük van a hátrányos megkülönböztetés esetleges fennállásának vonatkozásában, mivel meglehetősen valószínűtlen, hogy valamely ügy sajátos körülményei – mint például az érintett piacok, termékek, vállalkozások és időszakok – megegyezzenek. Ez az elv alkalmazandó a Bizottság azon korábbi határozataira nézve is, amelyekben a Bizottság nem szabott ki bírságot vagy csak jelképes bírságot szabott ki.

Ugyanakkor a Bizottság ebben az összefüggésben is köteles tiszteletben tartani az egyenlő bánásmód elvét, és nem kezelhet hasonló helyzeteket eltérő módon vagy eltérő helyzeteket ugyanolyan módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektív módon indokolt.

(vö. 46–47. pont)

4.      Az a tény, hogy valamely vállalkozásnak nem származott előnye az EK 81. cikk megsértéséből, nem képezi akadályát a bírság kiszabásának, hiszen másként a bírság elveszítené elrettentő jellegét. Ezért a Bizottságnak a bírság megállapításánál nem kell bizonyítania, hogy a jogsértés az érintett vállalkozás számára jogellenes előnyt biztosított, és adott esetben a kérdéses jogsértésből származó előny hiányát sem kell figyelembe vennie.

Az ilyen előny hiánya nem tekinthető olyan enyhítő körülménynek, amely alkalmas arra, hogy azt a Bizottság figyelembe vegye a bírság összegének megállapításánál, és ezért nem minősül olyan indoknak, amely igazolná a jelképes bírság kiszabását. Főszabály szerint ugyanezen megfontolások alkalmazandók arra a tényre is, hogy valamely vállalkozás a versenytársaival megvalósított jogsértésben saját érdekeivel ellentétesen vett részt, és ennek következtében a jogsértés negatív hatással volt rá, mivel e körülmény szintén nem olyan tény, amelyet mentő körülményként, illetve szükségszerűen a jelképes bírság kiszabását megalapozó körülményként figyelembe kellene venni.

Az a vállalkozás, amely az általa elszenvedett állítólagos kár ellenére folytatja versenytársaival az árak összehangolását, nem tekinthető az összejátszásban szintén részt vevő többi vállalkozásnál kevésbé súlyos jogsértést elkövető vállalkozásnak.

(vö. 59–62. pont)

5.      A jogellenes kartellben részt vevő vállalkozással szemben kiszabott bírság nem tekinthető a hatékony érvényesülésétől megfosztottnak pusztán azon indokból, hogy e vállalkozás már nincs jelen az érintett piacon, ám nem szüntette meg az összes gazdasági tevékenységét. A Bizottság ugyanis az elrettentő jelleget számos körülmény alapján, és nem pusztán az érintett vállalkozás sajátos helyzete alapján mérlegeli.

Ezen túlmenően ez a mérlegelés nem tartalmazza azon lehetőség értékelését, hogy a szóban forgó vállalkozás visszaeső lesz. Az elrettentő hatásra törekvés ugyanis nem kizárólag a bírságokat kiszabó határozat által konkrétan érintett vállalkozásokra vonatkozik, mivel a hasonló méretű és hasonló erőforrásokkal rendelkező vállalkozásokat is arra kell ösztönözni, hogy tartózkodjanak a versenyjog hasonló megsértésétől. A büntetési céllal ellentétes lenne, ha az érintett piacon folytatott kereskedelmi tevékenység megszüntetése azzal a következménnyel járhatna, hogy a vállalkozás elkerülhetné az elkövetett jogsértés miatti bírság kiszabását.

(vö. 66–67., 69–70. pont)

6.      A bírságok kiindulási összegének meghatározásakor az eltérő bánásmód alkalmazása érdekében a kartell tagjainak kategóriákba sorolása során be kell tartani az egyenlő bánásmód elvét, amely szerint tilos a hasonló helyzeteket eltérő módon, illetve a különböző helyzeteket azonos módon kezelni, kivéve ha ez a bánásmód objektíve igazolható. Egyébiránt a bírság összegének legalább arányban kell állnia a jogsértés súlyának értékeléséhez figyelembe vett tényezőkkel.

Az a tény, hogy a Bizottság az eltérő bánásmód keretében eltérő referenciaévet alkalmaz a kartell egyik tagja tekintetében, önmagában nem eredményezi az egyenlő bánásmód elvének megsértését.

Vitathatatlan, hogy az ugyanabban a jogsértésben részt vevő valamennyi vállalkozás tekintetében közös referenciaév alkalmazása biztosítékot nyújt az egyes vállalkozások számára, hogy a többi vállalkozással azonos bánásmódban részesüljenek, másrészt pedig hogy a jogsértéssel érintett időszak részét képező referenciaév alkalmazása lehetővé teszi az elkövetett jogsértés terjedelmének az ezen időszak során fennálló gazdasági valóság alapján való értékelését.

Ugyanakkor ebből nem következik az, hogy a közös év megjelölése az egyetlen olyan módszer, amely révén a szankciók az egyenlő bánásmód elvének megfelelő módon határozhatók meg.

Így különösen, a Bizottság jogszerűen veheti figyelembe azt a tényt, hogy egy adott vállalkozás esetében a közös referenciaév kívül esik a vele szemben megállapított jogsértéssel érintett időszakon, így nem tekinthető jelzésértékűnek a jogsértés során fennálló egyedi súlyára nézve, ezért a Bizottság a közös referenciaévtől eltérő évre vonatkozó forgalmát is figyelembe veheti azzal a feltétellel, hogy a kartell tagjainak kategóriákba való sorolása koherens és objektív módon indokolt.

Az ezekhez hasonló megfontolásokra tekintettel választható referenciaként eltérő üzleti év az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében előírt, a forgalom 10%‑ának megfelelő felső határ alkalmazása során is, amennyiben olyan vállalkozásról van szó, amely a kartell többi résztvevője tekintetében alkalmazott üzleti év során már nem tevékeny a piacon, és így ez a referenciaév nem jelzi megbízhatóan e vállalkozás tényleges gazdasági helyzetét.

(vö. 83., 87–91. pont)

7.      Egy eljárás alá vont vállalkozás olyan nyilatkozata, amelynek pontosságát több más vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá.

(vö. 116. pont)

8.      Ha valamely, versenyjogi jogsértést megállapító határozat indokolásának egyes elemei önmagukban is jogilag megkövetelt módon alátámasztják e határozatot, akkor a határozat alapját képező indokolás többi elemét érintő hibák semmi esetre sem érinthetik annak rendelkező részét.

(vö. 124. pont)

9.      Habár a versenyjogi ügyekben a Bizottság köteles a bizottsági vizsgálat által érintett vállalkozásnak bizonyos tájékoztatást adni az előzetes vizsgálati szakasztól kezdve, e kötelezettség az érintett vállalkozásnak a vele szemben hozott első intézkedés szakaszában adott információkra vonatkozik. Tehát a vállalkozás védelemhez való joga nem sérült az elkésett információnyújtás miatt, amennyiben a Bizottság e vállalkozást az információkérés keretében megfelelő módon tájékoztatta a folyamatban lévő vizsgálatról, feltéve hogy ezen információkérés tekinthető az utóbbival szemben hozott első intézkedésnek.

(vö. 162–163. pont)

10.    A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásból nem következik, hogy a Bizottságnak mindig külön‑külön figyelembe kell vennie minden egyes, annak 3. pontjában szereplő enyhítő körülményt. Bár a 3. pontban felsorolt körülmények kétségtelenül azok közé számítanak, amelyeket a Bizottság adott esetben tekintetbe vehet, azonban nem köteles e címen automatikusan tovább csökkenteni a bírságot, ha valamely vállalkozás e körülmények fennállására utaló bizonyítékot terjeszt elő.

Ennek megfelelően, mivel az iránymutatás nem tartalmaz kógens előírást a figyelembe vehető enyhítő körülmények kapcsán, a Bizottság továbbra is mérlegelési mozgástérrel rendelkezik ahhoz, hogy átfogó módon értékelhesse a bírságösszeg esetleges csökkentésének mértékét, figyelemmel az ügyre jellemző enyhítő körülményekre.

(vö. 173–174. pont)

11.    Annak meghatározásához, hogy valamely vállalkozással szemben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának második francia bekezdése alapján a megállapodások tényleges alkalmazásának elmaradása címén megállapítható‑e enyhítő körülmény, meg kell vizsgálni, hogy az adott vállalkozás előterjesztett‑e olyan érveket, amelyek alkalmasak annak alátámasztására, hogy azon időszak során, amely alatt részese volt a jogsértő megállapodásoknak, ténylegesen kivonta‑e magát azok alkalmazása alól azáltal, hogy a piacon versengő magatartást tanúsított, illetve legalábbis egyértelműen és olyan nagy mértékben megszegte‑e a kartell végrehajtására irányuló kötelezettségeket, hogy ezáltal megzavarta annak működését.

(vö. 178. pont)