JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2020. szeptember 17.(1)

C‑499/18. P. sz. ügy

Bayer CropScience AG és Bayer AG

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – 1107/2009/EK rendelet – Növényvédő szerek – 485/2013/EU végrehajtási rendelet – Klotianidin és imidakloprid hatóanyag – Jóváhagyási feltételek – Elfogadhatatlan mértékű környezeti hatások – A jóváhagyás felülvizsgálata – A vizsgálat terjedelme – Az elővigyázatosság elve – Bizonyítási teher – Az üvegházakon kívüli használat tilalma – Az e hatóanyagokkal kezelt vetőmagok értékesítésének tilalma”

Tartalomjegyzék

I.      Bevezetés

1.        A jelen eljárás tárgyát egy végrehajtási rendelet(2) érvényessége képezi, amellyel a Bizottság módosította két növényvédőszer‑hatóanyag jóváhagyását. Végeredményben e hatóanyagokat ezt követően már csak nagyon korlátozottan lehetett felhasználni. A növényvédő szerekről szóló rendelet(3) lehetővé teszi ugyan a Bizottság számára a jóváhagyás visszavonását vagy módosítását. A Bayer CropScience AG és a Bayer AG (a továbbiakban: Bayer) azonban a jelen ügyet arra használja fel, hogy alapjaiban kérdőjelezze meg e jogkör gyakorlását.

2.        A Bayer ennek során mindenekelőtt azt kifogásolja, hogy a Bizottság annak ellenére vizsgálta felül és módosította a jóváhagyásokat, hogy a Bayer véleménye szerint az eredeti jóváhagyási eljáráshoz képest nem álltak rendelkezésre kellően új tudományos ismeretek. A Bayer a hatóanyagokhoz kapcsolódó kockázatok – különösen bizonyos iránymutatások felhasználásával elvégzendő – alaposabb tudományos értékelésére is igényt tart. A Bayer végül különösen azokat a tilalmakat kifogásolja, amelyek a hatóanyagok levélzetkezelés céljára történő, illetve nem hivatásos felhasználók által végzett felhasználására vonatkoznak.

3.        A jelen eljárásban a Bíróság lehetőséget kap arra, hogy részletesen kifejtse álláspontját a növényvédőszer‑hatóanyagok jóváhagyásának felülvizsgálatára irányuló eljárással és az e jóváhagyás módosítására vonatkozó jogkörrel kapcsolatban, és különösen hogy ezzel összefüggésben tisztázza az elővigyázatosság elvének jelentését. Ezenkívül új kérdések is felmerülnek az eljáráshoz fűződő érdek terjedelmét illetően, mert a vitatott végrehajtási rendeletet időközben hatályon kívül helyezték.

II.    Jogi háttér

4.        A növényvédő szerek és a felhasznált hatóanyagok engedélyezését először – az annak idején az érintett hatóanyagok jóváhagyásának alapját képező – a növényvédő szerekről szóló 1991. évi irányelv(4) szabályozta. Az irányelvet azonban 2009‑ben felváltotta a növényvédő szerekről szóló rendelet.

5.        A növényvédő szerek hatóanyagainak jóváhagyási kritériumait többek között a növényvédő szerekről szóló rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdése tartalmazza:

„(1)      A hatóanyagok jóváhagyását a II. mellékletnek megfelelően kell végezni, ha – a mindenkori tudományos és műszaki ismeretek fényében, figyelembe véve az említett melléklet 2. és 3. pontjában meghatározott jóváhagyási kritériumokat – várható, hogy az adott hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer teljesíti a (2) és (3) bekezdésben előírt követelményeket.

[…]

(2)      A növényvédő szerek maradékai tekintetében – helyes növényvédelmi gyakorlat következetes alkalmazása esetén és reális felhasználási feltételek mellett – a következő követelményeknek kell teljesülniük:

a)      nem lehet káros hatásuk az emberi egészségre – ideértve a sérülékeny csoportok egészségét is – vagy az állatok egészségére, figyelembe véve az ismert halmozódó és szinergikus hatásokat is, ha az ilyen hatások értékelésére szolgáló, a Hatóság által jóváhagyott tudományos módszerek rendelkezésre állnak, sem a felszín alatti vizekre;

b)      nem terhelik elfogadhatatlan mértékben a környezetet.

A toxikológiai, ökotoxikológiai, környezetvédelmi vagy az ivóvízzel kapcsolatos szempontokból fontos szermaradékok esetében az ezek mérésére szolgáló, általánosan használt módszereket kell bevezetni. Az analitikai standardoknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük.

(3)      Egy növényvédő szer tekintetében – helyes növényvédelmi gyakorlat következetes alkalmazása esetén és reális felhasználási feltételek mellett – a következő követelményeknek kell teljesülniük:

a)      kellően hatékony;

b)      nem lehet azonnali vagy késleltetett káros hatása az emberi egészségre – ideértve a sérülékeny csoportok egészségét is – vagy állatok egészségére, sem közvetlenül, sem ivóvízen (figyelembe véve a vízkezeléssel nyert termékeket), élelmiszeren, takarmányon vagy levegőn keresztül, sem munkahelyi terhelés következményeként, sem más közvetett hatáson keresztül, figyelembe véve az ismert halmozódó és szinergikus hatásokat is, ha az ilyen hatások értékelésére szolgáló, a Hatóság által jóváhagyott tudományos módszerek rendelkezésre állnak, sem pedig a felszín alatti vizekre;

c)      nem terheli elfogadhatatlan mértékben a növényeket vagy növényi termékeket;

d)      nem okoz szükségtelen szenvedést és fájdalmat azoknak a gerinces állatoknak, amelyek ellen a védekezés irányul;

e)      nem terheli elfogadhatatlan mértékben a környezetet, különös tekintettel a következő szempontokra, ha az ilyen hatások értékelésére szolgáló, a Hatóság által jóváhagyott tudományos módszerek rendelkezésre állnak:

i.      további sorsa és eloszlása a környezetben, különösen a felszíni vizek, ideértve a torkolati és parti vizeket is, a felszín alatti vizek, valamint a levegő és a talaj szennyezését illetően, figyelembe véve a nagy hatótávolságú környezeti szállítást követően a felhasználásától távol eső helyszíneket;

ii.      a nem célszervezetekre gyakorolt hatása, beleértve az e fajok viselkedésére gyakorolt hatást;

iii.      a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémára gyakorolt hatása.”

6.        A növényvédő szerekről szóló rendelet 7. cikke értelmében a hatóanyag gyártója különböző dokumentumokat nyújt be a jóváhagyás iránti kérelmével együtt, amelyek igazolják, hogy a hatóanyag megfelel a 4. cikkben meghatározott jóváhagyási kritériumoknak.

7.        A növényvédő szerekről szóló rendelet 12. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) annak értékelése során, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel‑e a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumoknak, felhasználja a rendelkezésre álló útmutatókat.

8.        A növényvédő szerekről szóló rendelet II. mellékletének 1.3. pontja szintén az útmutatások felhasználására vonatkozik:

„A 4–21. cikkben meghatározott értékelési és döntéshozatali folyamat során a tagállamok és a Hatóság figyelembe veszik az Élelmiszerlánc‑ és Állategészségügyi Állandó Bizottság keretében a kockázatértékelés esetlegesen szükséges pontosítása érdekében kidolgozott útmutatásokat.”

9.        A növényvédő szerekről szóló rendelet II. mellékletének 3.8.3. pontja a méhek védelmére vonatkozó különös rendelkezéseket tartalmaz:

„A hatóanyag, védőanyag vagy kölcsönhatás‑fokozó csak közösségi vagy nemzetközileg elfogadott vizsgálati iránymutatások szerint történt értékelést [helyesen: megfelelő kockázatértékelést] követően hagyható jóvá, amely szerint az e hatóanyagot, védőanyagot vagy kölcsönhatás‑fokozót tartalmazó növényvédő szerek használata a javasolt alkalmazási feltételek mellett:

–        a méhek elhanyagolható mértékű expozícióját eredményezi, vagy

–        nem rendelkezik elfogadhatatlan akut vagy krónikus hatással a háziméh‑kolónia túlélésére és fejlődésére, beleértve a háziméhek lárváira és a háziméhek viselkedésére gyakorolt hatásokat.”

10.      A növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke a jóváhagyás felülvizsgálatát szabályozza:

„(1)      A Bizottság bármikor felülvizsgálhatja egy hatóanyag jóváhagyását. Figyelembe veheti a tagállam azon kérését, hogy az új tudományos és műszaki ismeretek és a monitoringadatok fényében egy adott hatóanyag jóváhagyását vizsgálja felül, többek között akkor, ha az engedélyezésnek a 44. cikk (1) bekezdésében előírt felülvizsgálata során arra utaló jelek mutatkoznak, hogy a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának és b) pontja i. alpontjának, valamint a 7. cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelő célok teljesülése veszélyeztetve van.

Ha a Bizottság az új tudományos vagy műszaki ismeretek fényében úgy véli, hogy az anyag már nem felel meg a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumoknak, vagy a 6. cikk f) pontja szerint kért kiegészítő információkat nem nyújtották be, akkor erről tájékoztatja a tagállamokat, a Hatóságot és a hatóanyag gyártóját, határidőt tűzve ki arra, hogy a gyártó megtegye észrevételeit.

(2)      A Bizottság szakvéleményt, illetve tudományos vagy műszaki segítséget kérhet a tagállamoktól és a Hatóságtól. A többi tagállam szintén benyújthatja észrevételeit a Bizottságnak a kérelem időpontjától számított három hónapon belül. A Hatóság a kérelem időpontjától számított három hónapon belül ismerteti a Bizottsággal véleményét vagy munkájának eredményeit.

(3)      Ha a Bizottság azt állapítja meg, hogy a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumok már nem teljesülnek, vagy a 6. cikk f) pontjával összhangban kért kiegészítő információk beadása nem történt meg, akkor a 79. cikk (3) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban a jóváhagyás visszavonásáról vagy módosításáról szóló rendeletet fogad el.

A 13. cikk (4) bekezdése és a 20. cikk (2) bekezdése alkalmazandó.”

11.      A növényvédő szerekről szóló rendelet (16) preambulumbekezdése ezzel kapcsolatban a következőket rögzíti:

„Bizonyos feltételek mellett lehetőséget kell biztosítani egy hatóanyag jóváhagyásának módosítására vagy visszavonására abban az esetben, ha az már nem teljesíti a jóváhagyási kritériumokat […]”.

12.      A növényvédő szerekről szóló rendelet 53. cikkének (1) bekezdése értelmében „különleges körülmények fennállása esetén a tagállamok legfeljebb 120 napra engedélyezhetik növényvédő szerek korlátozott és ellenőrzött felhasználást szolgáló forgalomba hozatalát, ha ez az intézkedés olyan veszély miatt szükséges, amely más észszerű eszközzel nem hárítható el”.

13.      A növényvédő szerekről szóló rendelet 69. cikke a szükséghelyzeti intézkedéseket szabályozza:

„Ha egyértelmű, hogy egy jóváhagyott hatóanyag […] valószínűleg komoly kockázatot jelent az emberek vagy állatok egészségére, vagy a környezetre, és hogy ez a kockázat nem szüntethető meg kielégítő módon az érintett tagállam(ok) által hozott intézkedésekkel, akkor […] haladéktalanul intézkedéseket kell hozni az adott anyag vagy szer felhasználásának és/vagy értékesítésének a korlátozására vagy betiltására. […]”

III. Előzmények és a fellebbezés

14.      A Bizottság a neonikotinoidok családjába tartozó klotianidin és imidakloprid hatóanyagot a 2006/41 irányelvvel(5) és a 2008/116 irányelvvel(6) vette fel a növényvédő szerekről szóló irányelv I. mellékletébe és engedélyezte ezáltal. A jóváhagyás lejártát 2016. július 31‑ben (klotianidin), illetve 2019. július 31‑ben (imidakloprid) határozták meg.

15.      Az imidaklopridot és a klotianidint a Bayer csoport gyártja és forgalmazza az Európai Unióban.

A.      Az EPPO‑iránymutatás

16.      A növényegészségügyi termékek méhekkel kapcsolatos kockázatértékelésének rendszerét először az Európai és Földközi‑tenger melléki Növényvédelmi Szervezet (European and Mediterranean Plant Protection Organisation, EPPO) határozta meg. Ezt a rendszert a PP 3/10. referenciaszámú, „Environmental risk assessment scheme for plant protection products” („A növényvédő szerek környezeti kockázatainak értékelési rendszere”) című dokumentumban (a továbbiakban: EPPO‑iránymutatás) mutatták be.

17.      2011. március 18‑án a Bizottság felkérte az EFSA‑t, hogy vizsgálja felül az EPPO‑iránymutatást, tekintettel a méhekre vonatkozó krónikus kockázatra, az alacsony dózisú expozícióra (a méheket illetően), a guttációs folyadéknak való kitettségre és a kumulatív kockázatbecslésre.

18.      2012. május 23‑án, a Bizottság 2011. március 18‑i felkérésére válaszolva, az EFSA közzétett egy véleményt a növényvédő szerek méhekkel kapcsolatos kockázatértékelése elvégzésének alapul szolgáló tudományos megközelítésről.(7) Ez a dokumentum több olyan területet azonosított, ahol a méhekkel kapcsolatos jövőbeli kockázatértékeléseken javítani kell. A dokumentum az EPPO‑iránymutatás több olyan hiányosságát is kiemelte, amely a mézelő méhek expozíciójának tényleges mértékét illetően bizonytalanságokat okozott, és a méhek egészségét illetően olyan lényeges kérdésekre mutatott rá, amelyeket az EPPO‑iránymutatás korábban nem kezelt.

19.      Az EFSA ezt követően kidolgozta saját iránymutatását, amelyet azonban a megtámadott ítélet(8) és a Bayer által a fellebbezési eljárásban előadottak szerint még nem fogadtak el hivatalosan, és az ezért nem kötelező.

20.      Az EPPO növényvédő szerekkel foglalkozó munkacsoportja ezzel szemben 2018‑ban megállapította, hogy már nem rendelkezik az EPPO‑iránymutatás naprakészen tartásához szükséges szakismerettel, és ezért visszavonta azt.(9)

B.      A vitatott végrehajtási rendelet

21.      2008‑ban és 2009‑ben az érintett hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerekkel való visszaéléssel összefüggő több esemény kolóniapusztulásokat okozott a mézelő méheknél. Erre az érintett tagállamok különböző korlátozó intézkedések meghozatalával reagáltak.

22.      Ezen eseményekre reagálva az Európai Bizottság elfogadta a 2010/21 irányelvet,(10) amely a nem célzott szervezetek, így különösen a mézelő méhek védelme tekintetében az érintett anyagok vonatkozásában további, megfelelő kockázatcsökkentő intézkedéseket is magában foglaló rendelkezéseket állapított meg.

23.      Az érintett hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek használatára vonatkozó korlátozó intézkedéseket nemzeti szinten továbbra is alkalmaztak különböző tagállamokban. Az Élelmiszerlánc‑ és Állategészségügyi Állandó Bizottság keretében a tagállamok szakértőivel való megbeszélést követően a Bizottság 2012. március 22‑én úgy döntött, hogy kikéri az EFSA véleményét. E tekintetben az olaszországi Apenet ellenőrzési és kutatási program 2011. októberi végleges jelentését is alapul vette, amely az érintett hatóanyagokkal kezelt vetőmagok használatát illetően aggodalomra adott okot.

24.      2012. március 30‑án az imidakloprid hatóanyag méhekre gyakorolt szubletális hatásaival kapcsolatos tanulmányt publikáltak a Science magazinban (a továbbiakban: Whitehorn‑tanulmány). A szerzők azt állapították meg, hogy az említett hatóanyag normális szintű alkalmazása jelentős hatást gyakorolhat a mézelő méhek és poszméhek kolóniáinak stabilitására és túlélésére.

25.      2012. április 3‑án a Bizottság a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke alapján felkérte az EFSA‑t, hogy 2012. április 30‑ig (meghosszabbítást követően legkésőbb 2012. május 31‑ig) értékelje az új tanulmányt, és vizsgálja meg, hogy a Whitehorn‑tanulmányban hivatkozott kísérletek céljára felhasznált dózisok összehasonlíthatók‑e azokkal az dózisokkal, amelyeknek a méhek ténylegesen ki vannak téve az Unióban, figyelemmel az uniós szinten engedélyezett használatra és a tagállamok által adott engedélyekre (a továbbiakban: első megbízás). A Bizottság továbbá azt kérdezte, hogy a tanulmányok eredményei alkalmazhatók‑e a vetőmagok kezelésére használt más neonikotinoidok, többek között a klotianidin vonatkozásában.

26.      2012. április 25‑én a Bizottság felkérte az EFSA‑t, hogy 2012. december 31‑ig tegye naprakésszé a többek között az érintett hatóanyagokhoz kapcsolódó kockázatok felmérését. Ez a felkérés különösen egyrészt a kolóniák fejlődésére és túlélésére gyakorolt akut és krónikus hatásokra vonatkozott, figyelemmel a méhlárvákra és a méhek viselkedésére gyakorolt hatásokra, másrészt pedig a szubletális dózisoknak a méhek túlélésére és viselkedésére gyakorolt hatásaira (a továbbiakban: második megbízás).

27.      2012. június 1‑jén, az első megbízásra válaszul az EFSA benyújtotta a jelenleg Európában engedélyezett használatokra figyelemmel a bizonyos neonikotinoidok által a méhekre gyakorolt szubletális hatásokkal kapcsolatos újabb kutatásokra vonatkozó nyilatkozatát. Ebben a nyilatkozatban az EFSA értékelte a Whitehorn‑tanulmányt, valamint egy, a klotianidinra vonatkozó, 2012. januárban közzétett tanulmányt (a továbbiakban: Schneider‑tanulmány).

28.      2012. július 25‑én, az EFSA által arra vonatkozóan előadott aggodalmakat követően, hogy a megállapított határidőn belül nem képes teljesíteni a második megbízást, a Bizottság a 2012. június 1‑jei nyilatkozatot figyelembe véve, fenntartva a 2012. december 31‑i határidőt, oly módon korlátozta az említett második megbízást, hogy prioritásként az érintett hatóanyagok mellett kizárólag egy további neonikotinoid, a tiametoxam felülvizsgálatát jelölte meg, két másik neonikotinoid kizárásával, továbbá annak fókuszába a vetőmagkezelés céljára, illetve granulátum formájában történő használatot állítva.

29.      2013. január 16‑án az EFSA közzétette az érintett hatóanyagok méhekre jelentett kockázataival kapcsolatos értékelésre vonatkozó következtetéseit (a továbbiakban: az EFSA következtetései), amelyekben megállapította, hogy különböző használatok nagy fokú és akut kockázatot jelentenek a méhekre. Az EFSA következtetései ezenkívül számos olyan területet is azonosítottak, amelyek a tudományos adatok hiánya miatt bizonytalanok voltak.

30.      A 2013. január 16‑i levelekkel a Bizottság felkérte a Bayert arra, hogy tegyen észrevételeket az EFSA következtetéseire, amit az a 2013. január 25‑i levelekkel meg is tett. Ehhez hasonlóan a Bizottság a 2013. február 22‑i levelekkel felkérte a Bayert arra, hogy tegyen észrevételeket a megtámadott jogi aktus tervezetére. A Bayer az észrevételeit a 2013. március 1‑jei levelekkel nyújtotta be. Egyébként a növényvédelmi ágazatot, és így a Bayert képviselő szervezetek részt vettek a Bizottság szolgálataival 2013. januárban és februárban tartott, az érdekeltek (ágazat, környezetvédelmi nem kormányzati szervek) EFSA következtetéseire és a Bizottság által tervezett intézkedésekre vonatkozó véleményeinek összegyűjtését szolgáló megbeszéléseken.

31.      A Bizottság 2013. május 24‑én elfogadta a vitatott végrehajtási rendeletet. E rendelet az érintett anyagok jóváhagyása vonatkozásában különösen az alábbi korlátozásokat vezette be:

–        minden kültéri és beltéri, nem hivatásos felhasználó által végzett felhasználás tilalma;

–        a vetőmag‑ vagy talajkezelés céljára történő felhasználás tilalma a következő gabonafélék esetében, amennyiben azokat a januártól júniusig terjedő időszakban vetik el: árpa, köles, zab, rizs, rozs, cirok, tritikálé, búza;

–        a levélzetkezelés a következő gabonafélék esetében tiltott: árpa, köles, zab, rizs, rozs, cirok, tritikálé, búza;

–        a vetőmagkezelés, a talajkezelés vagy a levélzetkezelés céljára történő felhasználás tilalma körülbelül száz növény (köztük a repce, a szója, a napraforgó és a kukorica) esetében, az üvegházakban történő felhasználás és a virágzást követő levélzetkezelés kivételével;

–        bizonyos, az érintett hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerekkel kezelt növények vetőmagjai használatának és forgalomba hozatalának tilalma, az üvegházakban történő felhasználásra szánt vetőmagok kivételével. Ez többek között a nyári gabonák, a repce, a szója, a napraforgó és a kukorica magvait érintette.

32.      A megtámadott ítélet meghozatalát követően a Bizottság újraszabályozta a klotianidin(11) és az imidakloprid(12) jóváhagyását, és ennek során még szigorúbb korlátozásokat vezetett be. A Bayer nem támadta meg ezen intézkedéseket. Amennyire megállapítható, a klotianidin jóváhagyása időközben le is járt.(13)

IV.    A bírósági eljárás

33.      A Bayer Cropscience AG keresetet indított a vitatott végrehajtási rendelet ellen a T‑429/13. sz. ügyben. A Törvényszék első tanácsának elnöke az Association générale des producteurs de maïs et autres céréales cultivées de la sous‑famille des panicoïdées (AGPM), a National Farmers’ Union (NFU), az Association européenne pour la protection des cultures (European Crop Protection Association) (ECPA), a Rapool‑Ring GmbH Qualitätsraps deutscher Züchter (Rapool‑Ring), a European Seed Association (ESA) és az Agricultural Industries Confederation Ltd (AIC) számára engedélyezte, hogy a Bayer kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak.

34.      Ugyanezen tanácselnök engedélyezte a Svéd Királyság, az Union nationale de l’apiculture française (UNAF), a Deutscher Berufs‑ und Erwerbsimkerbund e. V. (DBEB), az Österreichischer Erwerbsimkerbund (ÖEB), a Stichting Greenpeace Council (Greenpeace), a Pesticide Action Network Europe (PAN Europe), a Bee Life – European Beekeeping Coordination (Bee Life) és a Buglife – The Invertebrate Conservation Trust (Buglife) számára, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak.

35.      A Törvényszék elutasította a keresetet a megtámadott, 2018. május 17‑i Bayer CropScience és társai kontra Bizottság ítélettel (T‑429/13 és T‑451/13, EU:T:2018:280).

36.      A Bayer – pontosabban a Bayer CropScience AG és a Bayer AG – 2018. július 27‑én benyújtotta a jelen fellebbezést a megtámadott ítélet ellen, amelyben azt kéri, hogy a Bíróság

–        helyezze hatályon kívül a Törvényszék T‑429/13. sz. ügyben hozott ítéletét;

–        adjon helyt a keresetnek, és a fellebbezőket érintő részében semmisítse meg a vitatott végrehajtási rendeletet;

–        a Bizottságot kötelezze azon költségek viselésére, amelyek az elsőfokú eljárásban és a fellebbezési eljárásban a saját és a fellebezők részéről merültek fel.

37.      Az NFU és az AIC ugyanezt kéri. Az ECPA támogatja a Bayer kérelmeit, a maga részéről azonban nem ad elő érveket.

38.      Az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság

–        utasítsa el a fellebbezést; és

–        a Bayert kötelezze a költségek viselésére.

39.      Az UNAF, a DBEB/ÖEB, a Greenpeace/PAN Europe/Bee Life/Buglife, valamint Svédország támogatja a Bizottság kérelmeit.

40.      A Bíróság elnöke ezenkívül engedélyezte a Stichting De Bijenstichting (alapítvány a méhalapítvány) számára, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozzon a fellebbezési eljárásba.

41.      A felek írásbeli észrevételeket nyújtottak be. A 2020. június 3‑i tárgyaláson a Bayer, az NFU, az AIC, a Bizottság, a DBEB/ÖEB és a Greenpeace/PAN Europe/Bee Life/Buglife vett részt.

V.      Jogi értékelés

42.      A fellebbezés a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének alkalmazása során követendő és a vitatott végrehajtási rendelet elfogadásához vezető különböző lépések Törvényszék általi értékelése ellen irányul.

A.      Előzetes  megjegyzés

43.      A növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke szerint a Bizottság bármikor felülvizsgálhatja egy hatóanyag jóváhagyását (az (1) bekezdés első albekezdésének első mondata), és ez alapján módosíthatja vagy visszavonhatja a jóváhagyást, ha azt állapítja meg, hogy a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumok már nem teljesülnek (a (3) bekezdés).

44.      Ahogyan az a növényvédő szerekről szóló rendelet (8) preambulumbekezdéséből is kitűnik, a 4. cikkből lényegében két követelmény következik valamely hatóanyag jóváhagyását illetően. A hatóanyag növényvédő szerhez történő felhasználásának egyrészt nem lehet káros hatása az emberi egészségre – ideértve a sérülékeny csoportok egészségét is – vagy az állatok egészségére, valamint a felszín alatti vizekre (a (2) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés b) pontja). Másrészt nem terhelhető elfogadhatatlan mértékben a környezet (a (2) bekezdés b) pontja és a (3) bekezdés e) pontja).

45.      A jóváhagyás jogsértő, ha nem felel meg e követelményeknek. Valamely jogsértő határozat visszavonása esetén egyensúlyt kell találni a jogbiztonság és a jogszerűség követelménye között.(14) Ezt az egyensúlyt azonban az uniós jogalkotó különleges jogkörök meghatározása útján előre megteremtheti.(15) Ezt úgy tette meg a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (3) bekezdésében, hogy a jóváhagyást módosítani kell, vagy vissza kell vonni, ha az már nem felel meg a 4. cikkben előírt kritériumoknak, és e tekintetben a jogszerűségnek biztosított elsőbbséget. Ez a jogbiztonság elvét illetően nem vet fel problémát, mivel a jogsértő határozat minden esetben visszavonható a jövőre nézve.(16)

46.      A jelen ügy sajátosságát az adja, hogy kizárólag környezeti hatásokról van szó. A káros környezeti hatások azonban nem feltétlenül zárják ki a jóváhagyást, hanem csak akkor, ha „elfogadhatatlan” mértékűek. A növényvédő szerekről szóló rendelet II. mellékletének 3.8.3. pontja úgy pontosítja ezt a háziméhek tekintetében, hogy expozíciójuknak „elhanyagolható” mértékűnek kell lennie, és hogy nem következhet be „elfogadhatatlan” akut vagy krónikus hatás a háziméh‑kolónia túlélésére és fejlődésére nézve, beleértve a háziméhek lárváira és a háziméhek viselkedésére gyakorolt hatásokat.

47.      A jóváhagyás jogszerűségét tehát összetett mérlegelés útján kell értékelni. Az értékelés nem korlátozható a védett értékkel, tehát a mézelő méhekkel kapcsolatos hatások, illetve expozíció súlyozására. Sokkal inkább a hatóanyag felhasználásához fűződő érdeket is figyelembe kell venni, nem zárható ki ugyanis, hogy ez az érdek nagyobb súllyal esik latba, mint a hatóanyag káros hatásai, és a hatások ezért „elfogadható” mértékűek. Ez megfelel a növényvédő szerekről szóló rendelet (8) preambulumbekezdésének, amely szerint a rendelet célja, hogy biztosítsa mind az emberek és állatok egészségének, mind a környezetnek a magas szintű védelmét, és ezzel egyidejűleg megőrizze a közösségi mezőgazdaság versenyképességét. Kifejezetten a jóváhagyás módosítása vagy visszavonása esetében felmerül továbbá a kérdés, hogy milyen mértékben kell figyelembe venni a jóváhagyás jogosultjának jogait.(17)

48.      A vitatott rendelet (6), (7), (10), (11) és (14) preambulumbekezdése szerint a Bizottság arra a következtetésre jutott az EFSA értékelései alapján, hogy az érintett hatóanyagok használata bizonyos nagy fokú akut kockázatokkal jár a méhekre nézve, és hogy egyéb elfogadhatatlan mértékű kockázatok fennállását sem lehet kizárni. Ezért szükségesek az előírt korlátozások.

49.      A Bizottság e megállapítás alapjául szolgáló mérlegelése központi jelentőséggel bír a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (3) bekezdésén alapuló döntés szempontjából. A fellebbezés azonban nem közvetlenül a döntést támadja, hanem elsősorban azt kifogásolja, hogy a Bizottság elégtelen információk alapján döntött, és eljárási hibákra hivatkozik.

50.      Ez a perstratégia megfelel az uniós bíróságok előtti jogvédelem szerkezetének. A Bizottságot először is széles mérlegelési jogkör illeti meg a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (3) bekezdésén alapuló összetett tudományos és gazdasági mérlegelés tekintetében, és az uniós bíróságok ezért csak abból a szempontból vizsgálhatják felül tartalmilag a mérlegelést, hogy fennállnak‑e nyilvánvaló mérlegelési hibák.(18) Másodszor pedig még ez a korlátozott felülvizsgálat is a tények Törvényszék általi értékelését kívánja meg, amely – a tények és bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve – nem minősül olyan jogkérdésnek, amely a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának hatálya alá tartozna.(19)

51.      Az uniós bíróságnak ezzel szemben összetett döntések esetében is vizsgálnia kell az eljárási szabályok betartását, a Bizottság által megállapított tények ténybeli pontosságát, illetve a hatáskörrel való visszaélés hiányát.(20) Közelebbről, annak vizsgálata során, hogy a hatáskörrel rendelkező intézmény elkövetett‑e nyilvánvaló mérlegelési hibát, az uniós bíróságnak ellenőriznie kell, hogy ez az intézmény gondosan és pártatlanul megvizsgált‑e minden, az ügyre vonatkozó olyan tényt, amely alátámasztja az általa levont következtetéseket.(21)

52.      A fellebbezés ezért a felülvizsgálat megindítására (erről lásd a C. pontot), az EFSA által elvégzett kockázatértékelésre (erről lásd a D. pontot), a jóváhagyási kritériumok teljesülésének a Bizottság által elvégzett értékelésére (erről lásd az E. pontot), valamint a szabályozás hatásainak vizsgálatára (erről lásd az F. pontot) vonatkozik.

53.      Legelőször mindazonáltal a fellebbezés elfogadhatóságát és különösen a Bayer eljáráshoz fűződő érdekének fennállását kell megvizsgálni, mivel a vitatott végrehajtási rendeletet időközben más szabályozások váltották fel (erről lásd a B. pontot).

54.      Ezenfelül két megjegyzést kell tenni különböző olyan jogi szempontokkal kapcsolatban, amelyekre az eljárás több résztvevője is hivatkozik álláspontjának alátámasztása érdekében. E tekintetben egyrészt az elővigyázatosság elvének alkalmazásáról szóló, 2000. február 2‑i bizottsági közleményről,(22) másrészt pedig a Törvényszék különböző ítéleteiről van szó. Mindkét forrás bizonyosan fontos érvekkel szolgálhat, figyelmen kívül hagyásuk azonban még nem feltétlenül jelent téves jogalkalmazást. A téves jogalkalmazás sokkal inkább az uniós jog megsértéséből ered. E jog tartalma szempontjából sem a Bizottság közleményei, sem – különösen a fellebbezési eljárásban – a Törvényszék ítélkezési gyakorlata, hanem kizárólag az érintett – adott esetben a Bíróság által értelmezett – jogi normák bírnak döntő jelentőséggel.

55.      Ami különösen az említett közleményt illeti, igaz, hogy a Törvényszék azt már a Bizottság mérlegelési jogkörének korlátjaként értelmezte.(23) Az elővigyázatosság elvével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában azonban a Bíróság kizárólag az elvre mint olyanra hivatkozik, ahogyan azt az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdése rögzíti.(24)

B.      A fellebbezés elfogadhatóságáról és tárgyáról

56.      A Bíróság az alapokmányának 56. cikke alapján hozzá benyújtott fellebbezés esetén köteles szükség szerint hivatalból dönteni a fellebbezéssel érintett megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságáról.(25)

57.      A jelen ügyben kétséges az eljáráshoz fűződő érdek fennállása, mivel a jogvita időközben tárgytalanná vált. Az eljáráshoz fűződő érdeknek – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. E jogvita tárgyának azonban – az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan – szintén fenn kell maradnia a bírósági határozat kihirdetéséig, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik. A fennmaradás pedig azt feltételezi, hogy a kereset az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon.(26)

58.      A megtámadott ítélet kihirdetéséig kétségtelenül fennállt az eljáráshoz fűződő érdek, mert a vitatott végrehajtási rendelet jelentős mértékben korlátozta a Bayer által gyártott klotianidin és imidakloprid hatóanyagokon alapuló növényvédő szerek használatát. E korlátozások megszűntek volna, ha a kereset eredményes lett volna.

59.      A Bizottság azonban közvetlenül a megtámadott ítélet kihirdetését követően újraszabályozta a klotianidin és az imidakloprid jóváhagyását, és ennek során még szigorúbb korlátozásokat vezetett be.(27) E szabályozások fennállását nem érintené a jelen eljárás, és a Bayer nem is támadta meg azokat külön.

60.      A megtámadott jogi aktusnak a kereset benyújtását követő hatályon kívül helyezése mindazonáltal önmagában nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság az ítélet kihirdetésének időpontjában a kereset tárgyának hiányában vagy az eljáráshoz fűződő érdek hiányában köteles lenne megállapítani a kereset okafogyottságát.(28) A felperes megőrizheti különösen a határozat megsemmisítésének kérelmezéséhez fűződő érdeket, hogy ily módon kerülje el a megtámadott jogi aktushoz állítólag kapcsolódó jogellenesség ismétlődésének kockázatát.(29) A felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását ennek során in concreto kell értékelni, figyelembe véve különösen a hivatkozott jogellenesség következményeit, valamint az állítólagosan elszenvedett kár jellegét.(30)

61.      Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása ellen szól először is, hogy a Bayer már nem kérdőjelezi meg a klotianidin és az imidakloprid felhasználásának korlátozását. Nem támadta meg az új, szigorúbb szabályozásokat, és nem kifogásolta a klotianidin jóváhagyásának lejártát sem.(31) A jelen fellebbezés vagy a kereset eredményessége tehát nem tenné lehetővé a Bayer számára az említett hatóanyagok további forgalmazását.

62.      Az alábbi megfontolások fényében és a Bizottság felülvizsgálat tárgyában hozott döntésének tudományos összetettségére tekintettel az is valószínűtlennek tűnik, hogy a Bizottság által elkövetett esetleges jogsértések kellően súlyosak lennének ahhoz, hogy kártérítési igényt alapozzanak meg.(32) A Bizottság szerint ezenfelül egy ilyen igény időközben el is évült volna.

63.      A Bayer azonban köztudottan sok más jóváhagyott növényvédőszer‑hatóanyagot is gyárt és forgalmaz. E vállalkozás ezért különösen érdekelt abban, hogy tisztázódjanak a kiadott jóváhagyásoknak a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke alapján történő felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó jogi keretfeltételek, hogy a Bizottság vagy az EFSA ne kövesse el más hatóanyagokkal kapcsolatban is az alkalmazás során elkövetett esetleges hibákat. A Bizottság álláspontjával ellentétben ezenkívül a jelen fellebbezés tárgyát nem az egyedi ügy sajátos kérdései, hanem átfogó jelentőségű értelmezési kérdések képezik.

64.      Főszabály szerint tehát továbbra is fennáll a Bayer eljáráshoz fűződő érdeke. Az esetleges téves jogalkalmazás következményei körében mindazonáltal még egyszer részletesen kitérek arra, hogy ez az eljáráshoz fűződő érdek mennyiben indokol további lépéseket.(33)

65.      A fellebbezés tárgya mindazonáltal nem terjeszkedhet túl a Bayer által a Törvényszékhez a T‑429/13. sz. ügyben benyújtott kereseten.(34) E kereset tárgyát a Bayer által gyártott és forgalmazott klotianidin és imidakloprid hatóanyagok képezték, míg a neonikotinoidok családjába tartozó tiametoxam, amelynek használatát a vitatott végrehajtási rendelet szintén korlátozta, a Syngenta Crop Protection AG által a T‑451/13. sz. ügyben benyújtott kereset tárgya volt. A Syngenta azonban nem nyújtott be fellebbezést. A Bayer kérelme ennek megfelelően a vitatott végrehajtási rendelet megsemmisítésére szorítkozik annyiban, amennyiben a Bayert érintik a klotianidin és az imidakloprid használatával kapcsolatos korlátozások.

66.      Az UNAF szerint egyébként a fellebbezés teljes egészében elfogadhatatlan, mivel a tények újbóli értékelésére irányul. Ezt az érvet azonban el kell utasítani, mivel nem foglalkozik részletesen a Bayer érveivel. Az alábbi megfontolásokból ezenkívül kiderül, hogy ez a kifogás megalapozatlan.

67.      Végezetül foglalkozni kell azzal, hogy bár a fellebbezés benyújtására a Bayer CropScience AG és a Bayer AG nevében került sor, azonban csak az előbbi társaság vett részt a Törvényszék előtti eljárásban. A fellebbezéshez csatolt levélből ezzel kapcsolatban kiderül, hogy az imidakloprid és klotianidin hatóanyagokkal kapcsolatos üzleti tevékenység 2017 januárjában a Bayer CropScience AG‑tól a Bayer AG‑hoz került át.

68.      Az alapokmány 56. cikke szerint fellebbezéssel csak a felek és a Törvényszék előtti eljárásba beavatkozók, valamint a tagállamok és az Unió intézményei élhetnek. Az általános jogutódlást illetően a Bíróság már megállapította, hogy a jogutód folytathatja a jogelőd által indított bírósági eljárást.(35) A Törvényszék ezzel szemben hangsúlyozta, hogy részleges jogutódlás folytán a jogutód nem válik a jogelődnek címzett határozat címzettjévé. A jogutód ezért a jogelőd által az ilyen határozat ellen indított perbe sem léphet be.(36) A Törvényszék eljárási szabályzatának 174–176. cikke egyébként különös rendelkezéseket tartalmaz a jogutód perbelépésére vonatkozóan a szellemi tulajdon területén. Bár a jelen ügyben nem egy határozat címzettjéről van szó, a Bayer CropScience AG keresete azonban csak azért volt elfogadható, mert bejelentőként közvetlenül és személyében érintette a vitatott végrehajtási rendelet.

69.      Mivel azonban a jogvita ebből a szempontból időközben tárgytalanná vált, nem indokolt megvizsgálni, hogy a Bayer AG beléphet‑e az eljárásba a Bayer CropScience AG részleges jogutódjaként. Az eljáráshoz fűződő érdek ugyanis nagyrészt már elvált a két érintett hatóanyagtól, és lényegében az egyéb növényvédelmi tevékenységen alapul. E tekintetben elegendő, ha a Bayer CropScience AG tovább folytathatja az eljárást.

70.      A fellebbezés elfogadhatatlan viszont annyiban, amennyiben azt a Bayer AG nevében nyújtották be.

C.      Az első jogalapról – A felülvizsgálat megindítása

71.      Első jogalapjával a Bayer azt kifogásolja, hogy a Törvényszék jogilag tévesen állapította meg, hogy a korábbi tudományos ismeretek bizonyossági fokának erősödését új tudományos ismeretnek lehet minősíteni, és a Bizottság ezért felülvizsgálhatja az érintett jóváhagyást a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (1) bekezdése alapján.

72.      A növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első mondata szerint a Bizottság bármikor felülvizsgálhatja egy hatóanyag jóváhagyását. A második mondat értelmében a Bizottság figyelembe veheti a tagállam azon kérését, hogy az új tudományos és műszaki ismeretek és a monitoringadatok fényében egy adott hatóanyag jóváhagyását vizsgálja felül. Ha a Bizottság az új tudományos vagy műszaki ismeretek fényében úgy véli, hogy az anyag már nem felel meg a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumoknak, akkor a 21. cikk (1) bekezdésének második albekezdése alapján erről tájékoztatja a tagállamokat, az EFSA‑t és a hatóanyag gyártóját, határidőt tűzve ki arra, hogy a gyártó megtegye észrevételeit.

73.      A megtámadott ítélet 160–162. pontjában a Törvényszék ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az új tudományos és műszaki ismeretek fogalma jelöli ki a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke (1) bekezdésének alkalmazási küszöbét. A küszöböt nem érik el azok az új ismeretek, amelyek csak korábbi ismeretek egyszerű megismétléseire, szilárd alap nélküli új feltételezésekre, valamint a tudományhoz nem kapcsolódó politikai megfontolásokra vonatkoznak. Végeredményben az új tudományos és műszaki ismereteknek tehát tényleges jelentőséggel kell rendelkezniük annak értékelése szempontjából, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet 4. cikke szerinti jóváhagyási feltételek továbbra is teljesülnek‑e. A megtámadott ítélet 179. pontjában a Törvényszék ezt úgy pontosította, hogy a már meglévő ismereteket megerősítő eredmények akkor tekinthetők új tudományos ismereteknek, ha olyan új módszereken alapulnak, amelyek megbízhatóbbak, mint a korábban alkalmazottak.

74.      A Bayer ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a jogbiztonság elvére tekintettel csak akkor vizsgálható felül egy határozott időre kiadott jóváhagyás, ha változik a tudományos és műszaki ismeretek állása. A jogalkotó ezt egyértelművé tette azzal, hogy a Bizottság javaslatát kiegészítette az „új” ismeretek kritériumával. A meglévő ismeretek megerősítése nem éri el ezt a szintet. Ellenkező esetben a felülvizsgálat nem lenne feltételekhez kötve, és veszélybe kerülne a hatóanyag átfogó vizsgálatát magában foglaló jóváhagyási eljárás célja. Az AIC is hivatkozik a jogbiztonság elvének megsértésére.

75.      A Törvényszék megállapításai valóban téves jogalkalmazáson alapulnak, azonban nem a Bayer szerinti értelemben. A növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke (1) bekezdése első albekezdésének első mondata ugyanis anélkül, hogy ezzel kapcsolatban további feltételeket támasztana, lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a jóváhagyást bármikor felülvizsgálja.

76.      Amennyiben a jogalkotó a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében új ismereteket kíván meg, annyiban különleges esetekkel, mégpedig egyrészt a tagállam felülvizsgálatra irányuló kérésével, másrészt pedig azon esettel kapcsolatos kötelezettségekről van szó, hogy ezen ismeretek fényében úgy vélhető, hogy az anyag már nem felel meg a jóváhagyási kritériumoknak. A tagállamok kérése esetében az új ismeretek korlátozzák a Bizottság felülvizsgálattal kapcsolatos mérlegelési jogkörét. A Bizottság ebben az esetben köteles a felülvizsgálatot ezen ismeretek fényében megindítani. Amennyiben pedig a második eset valósul meg, úgy a Bizottságnak tájékoztatnia kell a tagállamokat, az EFSA‑t és a hatóanyag gyártóját, lehetőséget kell tehát adnia számukra észrevételeik megtételére.

77.      Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottság kizárólag új ismeretek esetén indíthat felülvizsgálatot. A Bíróság ennek megfelelően nemrégiben megállapította, hogy az új tudományos és műszaki ismeretek csak egyik lehetséges indokát jelentik a felülvizsgálatnak („notamment”, „u. a.”, „különösen”),(37) és ezzel egyéb indokoknak is teret engedett.

78.      A felülvizsgálatra indokul szolgálhat például az is, hogy a jogalkotó időközben úgy döntött, hogy megszigorít bizonyos védelmi követelményeket. Így a Bizottság kifejti, hogy a méhek védelme nagyobb súlyt kapott a növényvédő szerekről szóló rendeletben, mint a korábban hatályos, a növényvédő szerekről szóló irányelvben, amelynek alapján először jóváhagyta az érintett hatóanyagokat. A DBEB/ÖEB ezenfelül helyesen mutat rá arra, hogy az EFSA‑nak az EPPO‑iránymutatás hiányosságaival kapcsolatos véleménye szintén indokot szolgáltatott az említett iránymutatás alkalmazásása mellett kiadott jóváhagyások felülvizsgálatára. Elképzelhető lenne egyébként az eredeti jóváhagyási eljárásban elkövetett hibák felfedezése is.

79.      A növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke (1) bekezdésének ilyen értelmezése lehetővé teszi a jóváhagyásokkal kapcsolatban elképzelhető összes aggályra való gyors és rugalmas reagálást. A Bizottság számára így biztosított a lehetőség, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. cikke, valamint az EUMSZ 9. cikk, az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdése és az EUMSZ 168. cikk (1) bekezdése által megkövetelt módon az emberi egészségvédelem magas szintjére,(38) és ezzel párhuzamosan az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésével, az EUMSZ 114. cikk (3) bekezdésével és a Charta 37. cikkével összhangban a környezet minőségének magas fokú védelmére és javítására törekedjen. Ezek egyébként az 1. cikk (3) bekezdése és (8) preambulumbekezdése szerint a növényvédő szerekről szóló rendelet kifejezett céljai is egyben.

80.      A (16) preambulumbekezdés, amelyre a Bayer hivatkozik, nem kérdőjelezi meg ezt az értelmezést. Jóllehet e preambulumbekezdés „[b]izonyos feltételek[et]” említ, ezeknek azonban a jóváhagyás módosításához vagy visszavonásához kell fennállniuk, nem pedig a felülvizsgálat megindításához. Csak az eljárás e szakaszában jut jelentőséghez a Bayer által hivatkozott jogbiztonság és a bizalomvédelem. A Bizottság ugyanis csak akkor módosíthatja vagy vonhatja vissza a jóváhagyást a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (3) bekezdése alapján, ha a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumok már nem teljesülnek, vagy bizonyos kért információk beadása nem történik meg. Különösen a jogbiztonság fényében e rendelkezés nem teszi lehetővé a jóváhagyás visszavonását pusztán azért, mert a Bizottság változatlan tények alapján eltérő döntést hoz az e tekintetben őt megillető mérlegelési jogkör keretében.(39)

81.      Meg kell tehát állapítani, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke (1) bekezdésének a megtámadott ítéletben, különösen annak 162. pontjában szereplő értelmezése téves jogalkalmazáson alapul, mert a felülvizsgálat megindításához nincs szükség új tudományos ismeretekre. Ez a téves jogalkalmazás azonban nem eredményezi az ítélet hatályon kívül helyezését, mivel az nem kérdőjelezi meg a Törvényszék által elvégzett vizsgálat eredményét. E tekintetben elegendő az indokolást pontosítani.(40) Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

D.      A második jogalapról – a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (2) bekezdésén alapuló kockázatértékelés során alkalmazandó iránymutatás

82.      Második jogalapjával a Bayer azt kifogásolja, hogy a Törvényszék jogilag tévesen állapította meg, hogy az EFSA‑nak nem kellett volna a kockázatértékelését a felülvizsgálat idején hatályban lévő iránymutatásra alapoznia. Ez a kifogás alapvetően megalapozott, a jelen konkrét ügyet illetően azonban már nem terjed ki rá az eljáráshoz fűződő érdek, és ezért nem eredményezi a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését.

83.      E kifogás megalapozottságát illetően meg kell állapítani, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (3) bekezdése alapján a Bizottság a jóváhagyás visszavonásáról vagy módosításáról szóló rendeletet fogad el, ha azt állapítja meg, hogy a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumok már nem teljesülnek. A növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke (2) bekezdésének első mondata szerint a Bizottság e döntés előkészítéséhez szakvéleményt, illetve tudományos vagy műszaki segítséget kérhet az EFSA‑tól.

84.      A növényvédő szerekről szóló rendelet 12. cikkének (2) bekezdése értelmében az EFSA a rendelkezésre álló útmutatókat felhasználva értékeli, hogy a hatóanyag várhatóan megfelel‑e a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumoknak. A II. melléklet 3.8.3. pontja szerint továbbá a hatóanyagokat közösségi vagy nemzetközileg elfogadott vizsgálati iránymutatások szerint történő megfelelő kockázatértékelés alapján értékelik.

85.      Ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 249. pontjában megállapította, a felülvizsgálat idején még nem állt rendelkezésre vonatkozó uniós iránymutatás, hanem csak az EFSA előkészítő véleménye.(41) Rendelkezésre állt viszont az EPPO nemzetközileg elfogadott iránymutatása, amelyet az EFSA‑nak alkalmaznia kellett volna a Bayer véleménye szerint. Téves jogalkalmazást jelent, hogy a Törvényszék nem követelte meg ezen iránymutatás alkalmazását.

86.      A Törvényszék lényegében azzal az indokkal utasította el ezt az érvet a megtámadott ítélet 266. és 271. pontjában, hogy nem bírhatnak jelentőséggel a jóváhagyás időpontjában rendelkezésre álló iránymutatások, hanem naprakész iránymutatásokat kell felhasználni.

87.      A Bayer azonban megalapozottan hivatkozik ezen érvvel szemben arra, hogy az nem ad választ a Törvényszék előtt előadott érvére. A fellebbező ugyanis a naprakésszé tett iránymutatásra hivatkozott.(42)

88.      A Törvényszéknek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 36. cikkében és 53. cikke első bekezdésében előírt, az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettsége nem jelenti azt, hogy a Törvényszéknek olyan magyarázatot kell adnia, amely kimerítően és egyenként követi az eljárás felei által előadott összes érvet. Amennyiben az indokolás világos és egyértelmű módon tükrözi a Törvényszék érvelését, az indokolás lehet hallgatólagos, feltéve, hogy lehetővé teszi az érintett személyek számára, hogy meggyőződjenek a szóban forgó intézkedések meghozatalának okairól, és elegendő információval szolgál a Bíróság részére felülvizsgálati jogköre gyakorlásához.(43)

89.      A jelen ügyben azonban a Törvényszék sem kifejezetten, sem hallgatólagosan nem válaszolta meg a Bayer érvét, hanem tartalmilag elferdítette azt. Ez legalábbis indokolási hiányosságnak minősül, és ezenkívül az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való jogot is sérti.

90.      Annak kérdésétől függetlenül, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében és II. mellékletének 3.8.3. pontjában szereplő, útmutatókra, illetve iránymutatásokra való hivatkozásokat mint olyanokat figyelembe kell‑e venni a 21. cikk alkalmazása során, ez a téves jogalkalmazás releváns volt a megtámadott ítélet szempontjából.

91.      A növényvédő szerekről szóló rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumok teljesülésének vizsgálata ugyanis összetett tudományos értékelést igényel, amelynek során a Bizottságnak gondosan és pártatlanul meg kell vizsgálnia minden, az ügyre vonatkozó tényt.(44) A vonatkozó iránymutatások mindenképpen ezek körébe tartoznak, amit a 12. cikk (2) bekezdése és a II. melléklet 3.8.3. pontja csak alátámaszt.

92.      Ez nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak és az EFSA‑nak szó szerint kell követniük ezen iránymutatásokat, a felülvizsgálatnak ugyanis nem kell megismételnie a jóváhagyási eljárás egészét.(45) Amennyiben azonban az iránymutatások jelentőséggel bírnak a felülvizsgálat tárgyát képező kérdések szempontjából, úgy azokat kötelező figyelembe venni.

93.      Mivel a Törvényszék nem vizsgálta meg, hogy kellőképpen figyelembe vették‑e az EPPO‑iránymutatást, nem került megálllapításra, hogy a vitatott döntés a vonatkozó információk megfelelő vizsgálatán alapul‑e. A megtámadott ítélet ennélfogva téves jogalkalmazást valósít meg.

94.      E téves jogalkalmazás orvoslásához mindazonáltal a Bíróságnak vissza kellene utalni az ügyet a Törvényszék elé a hiányzó vizsgálat elvégzése érdekében. E vizsgálat szempontjából jelentőséggel bírhat az EPPO‑iránymutatásnak az EFSA véleményében szereplő értékelése, valamint a Bizottság azon érve, hogy magából az EPPO‑iránymutatásból is az tűnik ki, hogy az alkalmatlan lenne bizonyos kérdések értékelésére. Svédország azon érvével is foglalkozni kellene, hogy az EFSA ténylegesen figyelembe vett az EPPO‑iránymutatás vonatkozó részét.

95.      A Bayer eljáráshoz fűződő érdeke mindazonáltal nem teszi indokolttá e jogkövetkezményeket. Az kiterjed ugyan arra az alapvető kérdésre, hogy milyen mértékben kell figyelembe venni az iránymutatásokat a felülvizsgálat során, mivel e kérdés más felülvizsgálatokkal kapcsolatban is felmerülhet. Nem fűződik azonban jogos érdek az EPPO‑iránymutatás jelentőségének további tisztásához, mert az EPPO időközben visszavonta azt.(46) Emellett az EFSA újabb iránymutatása is rendelkezésre áll, amely hivatalosan még nem alkalmazható ugyan,(47) legalábbis tudományos szempontból azonban releváns tényezőket tartalmaz.

96.      A Bíróságnak ezért anélkül, hogy a megtámadott ítéletet e tekintetben hatályon kívül helyezné, csak azt kellene megállapítania, hogy téves jogalkalmazáson alapul az a megállapítás, amely szerint a vitatott végrehajtási rendelet elfogadása során nem kellett figyelembe venni az EPPO‑iránymutatás.

E.      A harmadik, negyedik és ötödik jogalapról – Jóváhagyási kritériumok

97.      A harmadik, negyedik és ötödik jogalap a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke (3) bekezdésének a Törvényszék általi alkalmazására és ennek körében különösen az elővigyázatosság elvére vonatkozik. A 21. cikk (3) bekezdése szerint a jóváhagyást módosítják vagy visszavonják, ha a Bizottság azt állapítja meg, hogy többek között a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumok már nem teljesülnek. Amint már kifejtettem, a jelen ügyben az bír jelentőséggel, hogy a hatóanyagok használata elfogadhatatlan mértékben terheli‑e a környezetet.

1.      A hatóanyagokhoz kapcsolódó kockázatok vizsgálatáról

98.      Harmadik jogalapjának első részével és ötödik jogalapjával a Bayer azt kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet 309. és 310. pontjában a Törvényszék elismerte, hogy a Bizottságnak lehetősége van az EFSA előzetes kockázatértékelése alapján dönteni, és nem kell megvárnia a hatóanyagokhoz kapcsolódó kockázatok átfogóbb és pontosabb tudományos értékelését.

99.      A Bayer e tekintetben a növényvédő szerekről szóló rendelet II. mellékletének 3.8.3. pontjára, amely szerint a kockázatértékelésnek megfelelőnek kell lennie, valamint a Törvényszék ítélkezési gyakorlatára támaszkodik. A Bayer ennek során azt a benyomást kelti, hogy a Törvényszék egy hiányos és elsietett kockázatértékelést fogadott el. Ez az álláspont azonban egyáltalán nincs megindokolva, és a Törvényszék megfontolásainak sem felel meg.

100. Ahogyan az a megtámadott ítélet 306–308. pontjából kitűnik, az EFSA kockázatértékelése a rendelkezésre álló tudományos ismereteken alapult. A Törvényszék csak annak megindokolása érdekében fogalmazta meg a kifogásolt megállapításokat, hogy az EFSA‑nak és a Bizottságnak miért nem kell megvárnia, hogy a kockázatértékeléssel kapcsolatos – többek között a helyszíni vizsgálatok keretét meghatározó – uniós iránymutatás is rendelkezésre álljon.

101. A kockázatértékelés időtartamát illetően Svédország, valamint az eljárásban részt vevő környezetvédelmi szervezetek és méhészszövetségek helyesen hangsúlyozzák, hogy az EFSA‑nak nyolc hónap állt rendelkezésére véleményének elkészítésére, miközben a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (2) bekezdése csupán három hónapos határidőt ír elő. Elsietett döntésről ezért nem lehet szó.

102. Ezt az eljárásmódot az elővigyázatosság elve igazolja, amelyet a jelen eljárásban is alkalmazni kellett.

103. Az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdése előírja, hogy a környezetpolitika – többek között – az elővigyázatosság elvén alapul, miközben a növényvédő szerekről szóló rendeletet nem az Unió környezetvédelmi hatáskörére alapították. Az elővigyázatosság elve azonban arra is irányul, hogy azt az Unió más hatáskörei keretében is alkalmazzák, különösen a közegészség EUMSZ 168. cikk szerinti védelme keretében, valamint akkor, ha az uniós intézmények a közös agrárpolitika vagy a belső piaci politika jogcímén az emberi egészség védelmére irányuló intézkedéseket fogadnak el.(48) E tekintetben a növényvédő szerekről szóló rendelet (8) preambulumbekezdéséből és 1. cikkének (4) bekezdéséből az következik, hogy e rendelet rendelkezései az elővigyázatosság elvén alapulnak.(49)

104. Ezért a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkét és a II. melléklet 3.8.3. pontja szerinti kockázatértékelés megfelelőségét is ezen elv fényében kell megítélni. Megalapozatlan ellenben az AIC azon kifogása, hogy a Törvényszék lehetővé tette az elővigyázatosság elvének elszigetelt alkalmazását.

105. Az elővigyázatosság elvének helyes alkalmazása először is az érintett hatóanyagok használatának az egészségre gyakorolt potenciálisan káros hatásai azonosítását feltételezi, másodsorban pedig az egészséget érintő kockázatok átfogó elemzését, ami a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tudományos adatokon és a nemzetközi kutatások legújabb eredményein alapul.(50) A környezeti kockázatokra ugyanezek a megfontolások vonatkoznak.(51)

106. Az elővigyázatosság elvéből azonban az is következik, hogy amennyiben bizonytalanságok állnak fenn a kockázatok fennállása vagy mértéke tekintetében, védelmi intézkedéseket lehet hozni anélkül, hogy meg kellene várni, hogy e kockázatok valósága és súlyossága teljesen bizonyossá váljon.(52) Amikor nem állapítható meg teljes bizonyossággal az állítólagos kockázat fennállása vagy mértéke, az elővigyázatosság elve igazolja tehát korlátozó intézkedések elfogadását. Ez a helyzet akkor, ha az elvégzett vizsgálatok eredményei nem meggyőzőek, azonban a veszély bekövetkezése esetén a tényleges káros hatás valószínűsíthetően fennállna.(53) Ennek megfelelően az elővigyázatosság elvére tekintettel akkor is hozhatók védelmi intézkedések, ha a konkrét ügy sajátos körülményeire tekintettel lehető legátfogóbb tudományos kockázatfelmérést nem lehet elvégezni, mert a rendelkezésre álló tudományos adatok nem elegendőek.(54)

107. A Törvényszék – például a megtámadott ítélet 116., 118., 120. és 122. pontjában – többször is megemlíti, hogy az elővigyázatosság elve lehetővé teszi megelőző intézkedések elfogadását. Ezzel terminológiai szempontból összekeveri az elővigyázatosság elvét a szintén az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében említett megelőzés elvével. Bár a Törvényszék e tekintetben támaszkodhat a jogirodalmi véleményekre,(55) észszerűbb az ítélkezési gyakorlatban ez idáig kevésbé intenzíven vizsgált megelőzés elvét elsődlegesen a környezetkárosítások megakadályozásának kötelezettségére vonatkoztatni, amely környezetkárosítások a rendelkezésre álló ismeretek alapján bizonyosan fellépnének,(56) míg az elővigyázatosság elve védelmi intézkedések elfogadását teszi lehetővé a hatásokkal kapcsolatos bizonytalanság esetén.(57) A Törvényszék e terminológiai pontatlansága azonban nincs hatással a megtámadott ítélet fennmaradására, mivel az tartalmi szempontból egyszer sem valódi megelőző intézkedésekből, hanem óvintézkedésekből indul ki.

108. A megtámadott ítélettel szemben megfogalmazott jelen kifogások szempontjából döntő, hogy az elővigyázatosság elve a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek figyelembevételét követeli meg. Az EFSA‑nak és a Bizottságnak ezért nem kellett elhalasztania a kockázatértékelést további tanulmányok vagy új uniós iránymutatások rendelkezésre állásáig.(58) A Törvényszéknek sem volt indoka e tekintetben kifogásokat megfogalmazni.

109. A vitatott végrehajtási rendelet célja egyébként nem az volt, hogy előzetes ismeretek alapján hosszú távra írjon elő védelmi intézkedéseket. Ellenkezőleg, a Bizottság előrelépésekkel számolt a kockázatértékelés terén, mivel a végrehajtási rendelet (16) preambulumbekezdése kifejezetten előírta, hogy a Bizottság két éven belül haladéktalanul az új tudományos ismeretek felülvizsgálatába kezd. Ennek megfelelően az érintett hatóanyagokra vonatkozó bejegyzések B. része rögzítette, hogy az érintett vállalkozásoknak 2014. december 31‑ig további információkat kell benyújtaniuk bizonyos kockázatokkal kapcsolatban.(59)

110. A harmadik jogalap első része és az ötödik jogalap ezért megalapozatlan.

2.      A növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (3) bekezdésén alapuló szükséghelyzeti intézkedésekről

111. Harmadik jogalapjának második részével a Bayer tovább részletezi az elsietett döntéshozatallal kapcsolatos kifogását, és azt az álláspontot képviseli, hogy amennyiben különösen sürgősen kellett döntést hozni, úgy a Bizottság nem támaszkodhatott volna a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkére, hanem a rendelet 69. cikkét kellett volna alapul vennie.

112. Ez az érv azonban nem képezte a Törvényszékhez benyújtott kereset tárgyát, és az eljárási szabályzat 170. cikke (1) bekezdésének második mondata alapján ezért elfogadhatatlan.

113. A fellebbezési eljárás keretében ugyanis a Bíróság hatásköre az első fokon hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik. Ha valamely félnek megengednék, hogy először a Bíróság előtt hozzon fel a Törvényszék előtt megtámadott intézkedésekkel szemben olyan jogalapot, amelyet a Törvényszéknél nem – vagy mint a jelen esetben, csak késedelmesen, a válasz keretében – terjesztett elő, az azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a Bírósághoz, amelynek hatásköre korlátozott a fellebbezési eljárásban.(60)

114. Ez az érv azonban érdemben sem meggyőző, mivel nem állapítható meg, hogy bármilyen alapja lenne a Bizottság azon kötelezettségének, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet 69. vagy 70. cikke szerinti eljárást vegye igénybe, ha fennállnak a 21. cikk alkalmazásának feltételei.(61)

3.      Az új információk benyújtására vonatkozó követelmény hiányáról

115. A harmadik jogalap harmadik része arra a körülményre vonatkozik, hogy a Bayer nem kapott lehetőséget arra, hogy naprakésszé tett információkat nyújtson be a Bizottságnak annak érdekében, hogy eloszlassa a növényvédő szerekről szóló rendelet 4. cikkében előírt feltételek további teljesülésével kapcsolatos kétségeket.

116. A Bayer e tekintetben a megtámadott ítélet 142. pontját kifogásolja. E pontban a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság visszavonhatja a Bayer hatóanyagainak jóváhagyását, mert az eredeti jóváhagyás céljából elvégzett vizsgálatok során keletkezett adatok elégtelenek voltak a módosult jóváhagyási feltételekre tekintettel a szóban forgó hatóanyaghoz kapcsolódó, méheket érintő összes kockázat azonosításához.

117. A Bayerrel egyet kell érteni annyiban, hogy a Bizottság csak azután vonhatja vissza vagy módosíthatja valamely hatóanyag jóváhagyását, hogy lehetőséget biztosított a gyártó számára az ezzel kapcsolatos észrevételeinek megtételére. Ezt bizonyos esetek tekintetében kifejezetten előírja a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke (1) bekezdésének második albekezdése. Ez egyébként a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjából következik, mivel e rendelkezés értelmében mindenkinek joga van arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

118. Ahogyan azt azonban a Törvényszék a megtámadott ítélet 435. pontjában bemutatta, a Bayernek többször is lehetősége volt arra, hogy megtegye észrevételeit ebben az értelemben.(62)

119. A meghallgatáshoz való jog nem kötelezi ellenben a Bizottságot arra, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke szerinti felülvizsgálat keretében lehetőséget adjon a gyártó számára új vizsgálatok elvégzésére az esetlegesen hiányzó adatok pótlása érdekében.

120. Ilyen kötelezettség fennáll ugyan a hatóanyag eredeti jóváhagyásával kapcsolatos eljárásban a növényvédő szerekről szóló rendelet 11. cikkének (3) bekezdése és 12. cikkének (3) bekezdése alapján,(63) valamint a jóváhagyás meghosszabbításával összefüggésben adott esetben a 15. és 17. cikk alapján is. A növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke azonban nem tartalmaz hasonló utalást.

121. Ez logikus is, mivel a jóváhagyás előtt a hatóanyag nem használható, és nem okozhat kárt. Ha azonban később kétségek merülnek fel a növényvédő szerekről szóló rendelet 4. cikkével való összeegyeztethetőséget illetően, amelyek alapján a Bizottság felülvizsgálatot indít, akkor a gyártó általi teljes körű tájékoztatás megvárása meghosszabbítaná azt az időszakot, amely alatt továbbra is fennállnak az emberi egészségre vagy a környezetre jelentett esetleges kockázatok. A Törvényszék ezzel kapcsolatban azt állapítja meg a megtámadott ítélet 443. pontjában, hogy a Bizottság és a Bayer egymással egyetértve úgy ítélik meg, hogy az említett hiányosságok pótlása érdekében szükséges adatok előállítása legalább egy vagy két évet igényelt volna azt követően, hogy rendelkezésre áll az iránymutatás.

122. Ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 442. pontjában megállapítja, megfelel ezért az elővigyázatosság elvének, hogy a Bizottság a jóváhagyás felülvizsgálata során nem köteles a gyártó számára lehetőséget adni az összes hiányzó adat pótlására, hanem csak észrevételeinek megtételére kell lehetőséget biztosítania a jóváhagyás módosítása előtt.(64) Ez természetesen nem zárja ki, hogy a Bizottságnak újból meg kell könnyítenie a hatóanyagok felhasználását, ha a gyártó később pótolni tudja a hiányzó adatokat, és így ki tudja zárni az aggodalomra okot adó kockázatokat.

123. A harmadik jogalap harmadik része ezért megalapozatlan.

4.      Az új jogi követelményekkel kapcsolatos jogbiztonságról

124. A harmadik jogalap negyedik része ellentmondást tár fel a Törvényszék megfontolásaiban. A megtámadott ítélet 160–162. pontjában a Törvényszék egyfelől új tudományos ismereteket kíván meg a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (1) bekezdése szerinti felülvizsgálati eljárás megindításához, másfelől viszont a megtámadott ítélet 142. pontja szerint a jóváhagyás 21. cikk (3) bekezdése szerinti visszavonása vagy módosítása új, szigorúbb jóváhagyási kritériumokra alapozható. A 142. pont is megemlíti ugyan az új ismereteket, új kritériumok esetében azonban azok nem elengedhetetlenek. Valóban ellentmondásos lenne azonban a felülvizsgálati eljárás megindításához szélesebb körű vagy teljes mértékben eltérő feltételeket előírni, mint a végleges döntéshez.

125. Ez az ellentmondás megerősíti a már az első jogalappal összefüggésben megállapított téves jogalkalmazást.(65) Az új tudományos ismeretek szükségszerűen csak a felülvizsgálatot megalapozó egyik elképzelhető esetet jelentik. Új jóváhagyási feltételek esetében szintén lehetségesnek kell lennie a felülvizsgálatnak.

126. Ez az ellentmondás mindazonáltal ugyanúgy nem eredményezi a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mint az említett téves jogalkalmazás. Ellenkezőleg, az ellentmondás megszűnik, ha a Bíróság elfogadja javaslatomat, és az első jogalappal összefüggésben megállapítja, hogy a jóváhagyás felülvizsgálatának megindítása nem feltételez új információkat.

127. Ezért végeredményben a harmadik jogalap negyedik része is megalapozatlan.

5.      A kockázatokkal kapcsolatos fokozott bizonyosságról és az új adatokról

128. Negyedik jogalapjának első részével a Bayer azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel nem határozta meg az állítólagos kockázat bekövetkezésével kapcsolatos tudományos bizonyosságnak az óvintézkedések alkalmazása szempontjából megfelelő fokát.

129. A Bayer e tekintetben megint csak a megtámadott ítélet 142. pontját kifogásolja, ez alkalommal azonban azt a megállapítást, hogy elegendő, ha a Bizottság olyan komoly és meggyőző valószínűsítő körülményekre hivatkozik, amelyek észszerű kétséget ébresztenek azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó hatóanyag teljesíti‑e a jóváhagyási kritériumokat.

130. A Bayer álláspontja szerint azonban az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a fennálló jóváhagyásokba beavatkozó intézkedésekhez egyrészt az állítólagos kockázat bekövetkezésével kapcsolatos bizonyosság magasabb fokára van szükség, amely – másrészt – új tudományos adatokon alapul.(66)

131. A jóváhagyás felülvizsgálatával kapcsolatban a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (3) bekezdése a visszavonás vagy módosítás feltételeként azt írja elő, hogy a 4. cikkben előírt jóváhagyási kritériumok már nem teljesülnek, vagy bizonyos információk beadása nem történt meg. E rendelkezés nem követel meg új tudományos ismereteket,(67) és az érintett kockázat bekövetkezésével kapcsolatos különös bizonyosságra sincs szükség.

132. A növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (1) bekezdése többször megemlíti ugyan az új ismereteket, ez azonban csak a jóváhagyás felülvizsgálatának bizonyos eseteire vonatkozik.(68) Ez az új ismeretekre való hivatkozás tehát szintén nem alapoz meg további feltételeket a jóváhagyás 21. cikk (3) bekezdése szerinti módosításával vagy visszavonásával kapcsolatban.

133. Ami a növényvédő szerekről szóló rendelet 4. cikkében előírt jóváhagyási kritériumokat illeti, a Bizottságnak meg kell különösen vizsgálnia, hogy a hatóanyagok nem terhelik‑e elfogadhatatlan mértékben a környezetet (a 4. cikk (2) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdésének e) pontja). Mivel a jelen esetben a méhek védelméről volt szó, a növényvédő szerekről szóló rendelet II. mellékletének 3.8.3. pontja alapján meg kellett vizsgálni, hogy a méhek expozíciója „elhanyagolható” mértékű‑e, és hogy nem következik‑e be elfogadhatatlan akut vagy krónikus hatás a háziméh‑kolónia túlélésére és fejlődésére nézve, beleértve a háziméhek lárváira és a háziméhek viselkedésére gyakorolt hatásokat.(69)

134. Ez ugyanaz a vizsgálat, mint amelyet a hatóanyag első jóváhagyásakor el kellene végezni. Főszabály szerint ezért nincs szükség az első jóváhagyásra irányuló eljáráshoz képest a kockázatok bekövetkezésével kapcsolatos fokozott bizonyosságra.

135. A bizonyosság foka ugyanakkor érintheti annak mérlegelését, hogy a hatóanyaghoz kapcsolódó bizonyos kockázatok még „elfogadható”, vagy már „elfogadhatatlan” mértékűek‑e a környezet szempontjából. A kockázat bekövetkezésével kapcsolatos nagyobb fokú bizonyosság esetében már kisebb mértékű fenyegető károk is háttérbe szoríthatják a hatóanyag felhasználásához fűződő érdeket, mint kevésbé bizonyos kockázatok esetében.

136. Ezért úgy értelmezem a Bayer érvét, hogy a jogbiztonság és a jóváhagyás fennmaradásába vetett bizalom további tényezőket képez a mérlegelés során, amelyek csak akkor szorulnak háttérbe, ha az első jóváhagyáshoz képest fokozott bizonyosság áll fenn a kockázatok bekövetkezésével kapcsolatban. Az ilyen fokozott bizonyosság egyébként új ismereteket is feltételez, mivel a kockázatokkal kapcsolatban a jóváhagyási eljárásban elért – és a Bayer szerint a módosításhoz nem elegendő mértékű – bizonyosság már az annak idején rendelkezésre álló ismereteken alapult.

137. Ez a megfontolás első pillantásra észszerűnek tűnik ugyan, végső soron azonban nem fogadható el. A növényvédő szerekről szóló rendelet 4. cikke által valamely hatóanyag használatát illetően felállított küszöb ugyanis nem függhet attól, hogy a hatóanyagot jóváhagyták‑e már vagy sem. A 21. cikk (3) bekezdésében szereplő, a 4. cikkre való hivatkozással a jogalkotó sokkal inkább pontosan ugyanazt a küszöböt állította fel, mint az eredeti jóváhagyás esetében. Amint azt a De Bijenstichting és az eljárás más résztvevői kifejtik, a jogalkotó következésképpen nem az „elfogadhatatlan” mértékű környezeti hatások előidézéséhez való jogként értette valamely hatóanyag jóváhagyását, hanem pusztán annak megállapításaként, hogy az azonosított környezeti hatások és környezeti kockázatok elfogadható mértékűek. Ha e megállapítás később tévesnek bizonyul, a 21. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi annak módosítását vagy visszavonását. A növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikke (3) bekezdésének alkalmazása során ezért nincs szükség a jóváhagyáshoz képest a kockázatok bekövetkezésével kapcsolatos fokozott bizonyosságra.

138. A Bíróság Bayer által hivatkozott Fidenato ítélete alapján nem kell szélesebb körű követelményeket támasztani a környezeti kockázatokkal kapcsolatos bizonyossággal szemben. Az említett ítélet tárgyát az 1829/2003/EK rendelet(70) 34. cikke szerinti, az engedélyezett, géntechnológiával módosított takarmányokkal és élelmiszerekkel kapcsolatos szükséghelyzeti intézkedések képezték. A Bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy az említett rendelkezésben szereplő „valószínűleg [helyesen: minden bizonnyal]” és „komoly kockázat” kifejezések az emberi egészséget, az állati egészséget vagy a környezetet nyilvánvaló módon veszélybe sodró, jelentős kockázatra utalnak.(71) A növényvédő szerekről szóló rendelet keretében a megfelelő intézkedéseket nem a 21. cikk, hanem a rendelet 69. cikke alapján kellene meghozni, amelyben ugyanazok a fogalmak szerepelnek, mint az 1829/2003/EK rendelet 34. cikkében.

139. A Bíróság emellett az említett szükséghelyzeti intézkedéseket kifejezetten elhatárolta az általános óvintézkedésektől, amelyekhez elegendő, hogy a rendelkezésre álló információk értékelését követően bebizonyosodik az egészségkárosító hatások lehetősége, de a helyzet tudományos megítélése még bizonytalan.(72) Legalábbis ebben az esetben a Bíróság nem tartotta tehát feltétlenül szükségesnek a jelentős kockázatokat a nem szükséghelyzeti jellegű óvintézkedések megalapozásához. Az említett ítélet ennélfogva ahhoz sem nyújt alapot, hogy értelmezés útján megfelelő követelményeket olvassunk bele a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (3) bekezdésébe.

140. A Bayerrel mindazonáltal egyet kell érteni abban, hogy a konkrét jóváhagyáshoz képest változatlan döntési alap főszabály szerint nem teszi lehetővé a Bizottság számára arra vonatkozó értékelésének módosítását, hogy bizonyos környezeti hatások vagy környezeti kockázatok „elfogadhatatlan” mértékűek‑e. A jogbiztonságnak ugyanis az az egyik alapfunkciója, hogy a közigazgatási szervek nem kérdőjelezik meg kellő ok nélkül a tényhelyzet általuk egyszer már elvégzett értékelését.(73) Még inkább igaz ez akkor, ha ezen értékelés időbeli hatálya – mint a hatóanyagok jóváhagyása esetében – korlátozott, a jóváhagyás jogosultja tehát különös módon bízhat a jóváhagyás ezen időtartam alatti fennmaradásában.

141. A jóváhagyásnak a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (3) bekezdésén alapuló korlátozását illetően ebből végső soron az következik, hogy a Bizottságnak olyan új valószínűsítő körülményekre vonatkozó információkkal kell rendelkeznie, amelyek az eredeti jóváhagyási eljárásban elegendőek lettek volna ahhoz, hogy a jóváhagyást eleve ilyen módon korlátozza.

142. Ebből azonban nem következik az, hogy a megtámadott ítélet téves jogalkalmazást tartalmaz, mivel a Törvényszék a 142. pontban kifejezetten egy módosult – és ezáltal új – döntési alapra tekintettel tette meg az észszerű kétséget ébresztő komoly és meggyőző valószínűsítő körülményekkel kapcsolatos kifogásolt megállapítást.

143. A döntési alap esetleges módosulása nem korlátozódik tehát a tudományos ismeretekre, hanem az alkalmazandó szabályozásnak a megtámadott ítélet 142. pontjában említett módosulását is magában foglalja.(74) Az eredeti jóváhagyások kiadásának alapját képező, a növényvédő szerekről szóló irányelvhez képest ugyanis a növényvédő szerekről szóló rendelet nagyobb hangsúlyt fektetett a mézelő méhek védelmére, és általánosságban pontosította a káros hatások korlátozásával kapcsolatos rendelkezéseket.

144. Új egyébként a megtámadott ítélet 233–240. pontjában vizsgált EFSA‑vélemény is, amelyből kitűnik a tudományos ismeretek aktuális állása és a hatóanyagok jóváhagyása során alkalmazott EPPO‑iránymutatás hiányosságai. Jóllehet a megtámadott ítélet 170. pontjában a Törvényszék csak kis szerepet tulajdonít e véleménynek a Bizottság döntése szempontjából, legalábbis azonban az EFSA két hatóanyagra vonatkozó következtetései szintén a véleményre hivatkoznak.(75)

145. A Bizottság ezenkívül a felülvizsgálat konkrét indokaként a 2012. évi új tanulmányokat jelölte meg, amelyek esetében vélhetően a megtámadott ítélet 142. pontjában említett új adatokról van szó. A megtámadott ítélet 198. pontja szerint e tanulmányok aggasztó eredményt jelentenek azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy kizártak‑e a nem célszervezetekre gyakorolt elfogadhatatlan mértékű hatások.

146. Nem megalapozottak tehát azok a megtámadott ítélet 142. pontjában a Törvényszék által megfogalmazott mércével szemben felhozott kifogások, amelyeket a Bayer a környezeti hatásokkal kapcsolatos fokozott bizonyosság és az új ismeretek hiányára alapoz. A negyedik jogalap első része ezért megalapozatlan.

6.      A bizonyítási teher megfordulásáról

147. Negyedik jogalapjának harmadik részével a Bayer azt kifogásolja, hogy a Törvényszék annak ellenére követelte meg tőle egyes tények bizonyítását, hogy a Bizottság köteles bizonyítani, hogy a jóváhagyási feltételek már nem állnak fenn.

148. A Bayer figyelmen kívül hagyja azonban a felülvizsgálati eljárásban alkalmazandó bizonyítási követelményeket. E tekintetben a Bizottságnak nem feladata annak teljes körű bizonyítása, hogy a hatóanyag nem felel meg a növényvédő szerekről szóló rendelet 4. cikkében előírt követelményeknek.

149. A növényvédő szerekről szóló rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint sokkal inkább a jóváhagyási eljárás kérelmezőjének feladata annak bizonyítása, hogy a hatóanyag megfelel‑e az ugyanezen rendelet által előírt feltételeknek.(76) A bizonyítási teher ugyanígy oszlik meg a felülvizsgálati eljárásban is, mivel ezen eljárás – amint már említettem – ugyanolyan védelmi szint megteremtésére irányul, mint a jóváhagyási eljárás.

150. Jóllehet e tekintetben az a kiindulópont, hogy a jóváhagyás jogosultja a növényvédő szerekről szóló rendelet 7. cikkének megfelelően már bizonyította, hogy a hatóanyag megfelel a 4. cikkben meghatározott követelményeknek. Ha azonban a Bizottság – a megtámadott ítélet 142. pontjában megkövetelt módon – komoly és meggyőző valószínűsítő körülményekre hivatkozik, amelyek észszerű kétséget ébresztenek e követelmények betartásával kapcsolatban, újból feléled az eredeti bizonyítási teher. Ebben az esetben a jóváhagyás jogosultjának ki kell egészítenie bizonyítékait, hogy megcáfolja a Bizottság által hivatkozott valószínűsítő körülményeket.

151. El kell ismerni, hogy ez a bizonyítási teher jelentős mértékű lehet a növényvédő szerekre vonatkozó jog területén, ha a Bizottság az adatokkal kapcsolatos hiányosságokat azonosít. Ezeket a hiányosságokat azonban a jóváhagyás jogosultjának már az eredeti jóváhagyási eljárásban, tehát a hatóanyag első felhasználását megelőzően orvosolnia kellett volna.

152. A bizonyítási teher megfordulásával kapcsolatos kifogás ezért szintén megalapozatlan.

7.      A hipotetikus kockázatokról

153. Ez a közbenső következtetés mindazonáltal nem zárja ki, hogy a negyedik jogalap második részében a Bayer és az AIC helyesen hivatkozik téves jogalkalmazásra a bizonyítási teher konkrét alkalmazását illetően. A téves jogalkalmazás a levélzetkezelés céljára történő felhasználás és a nem hivatásos felhasználó által végzett, rovarölő szerként történő felhasználás tilalmát érinti.

a)      A levélzetkezelésről

154. A Bayer kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet 534. pontjában a Törvényszék lehetővé tette a levélzetkezelés tilalmát, mivel az érintett hatóanyagok egyes addig jóváhagyott használatai elfogadhatatlan kockázatokkal járhatnak a méhekre, jóllehet ezt a használatot nem vizsgálta meg az EFSA. A Bayer és az AIC különösen azt kifogásolja, hogy a Bizottság maga végezte el a kockázatértékelést, ahelyett, hogy az EFSA‑val végeztette volna el azt. A kockázatértékelést azonban szakértőkre kell bízni.

155. Ez utóbbi kifogással szemben arra kell hivatkozni, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az EFSA‑hoz fordul‑e,(77) az EFSA‑nak pedig ezt követően három hónapon belül kell ismertetnie véleményét. Ez a rendelkezés ezért eleve az EFSA korlátozott terjedelmű kockázatértékeléséből indul ki, amely nem is feltétlenül szükséges. Ennélfogva önmagában az a körülmény, hogy a Bizottság nem fordult az EFSA‑hoz a levélzetkezelés kérdésében, nem kérdőjelezi meg a levélzetkezelés tilalmát.

156. A Bayer és az AIC egyébként az elővigyázatosság elvével kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlatra támaszkodik, amely szerint a kockázatértékelés nem alapulhat kizárólag hipotetikus feltevéseken.(78) Ez tisztán feltételezett, tudományosan még nem igazolt, egyszerű feltételezéseket jelent.(79) Ezzel szemben a tudományosan megalapozott aggályok a tudományos bizonytalanság fennmaradása esetén is megfelelnek az említett elv követelményeinek.(80)

157. A Bayer mindazonáltal szelektív módon ismerteti a Törvényszék megállapításait, mivel a megtámadott ítélet 534. pontjában a Törvényszék kifejezetten csak abban az esetben tette lehetővé a nem értékelt használatok tilalmát, ha a Bizottság észszerűen feltételezhette, hogy azok az értékelt használatok kockázataihoz hasonló kockázatokkal járnak.

158. Az előadott érveknek a megtámadott ítélet 537–545. pontjában elvégzett részletes értékelése ezenkívül megmutatja, hogy a Törvényszék a tisztán feltételezett, tudományosan még nem igazolt, egyszerű feltételezést nem fogadja el „észszerű feltételezésként”. Az 542. pontban sokkal inkább azért utasítja el részlegesen a Bizottság érvelését, mert a hivatkozott tudományos tanulmány alkalmatlan annak alátámasztására.

159. Az 544. és 545. pontban viszont a Törvényszék elegendőnek tekinti a Bizottság fennmaradó érveit a tilalom igazolásához. Azok alátámasztják ugyanis, hogy a levélzetkezelés céljára történő alkalmazások az érintett növényvédő szer talajon való lerakódását eredményezték, ahonnan a hatóanyagokat felszívhatták a gyökerek és szétterjedhettek a növényben. Ilyen módon azok végső soron káros hatást gyakorolhatnak a méhekre.

160. A levélzetkezelés tilalma esetében tehát a Törvényszék a Bayer álláspontjával ellentétben nem tette lehetővé a kizárólag hipotetikus feltevéseken alapuló kockázatértékelést.

161. Ez a kifogás következésképpen megalapozatlan.

b)      A nem hivatásos felhasználó által végzett felhasználás tilalmáról

162. A hatóanyagok nem hivatásos felhasználó által végzett, rovarölő szerként történő felhasználásának tilalmát illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott végrehajtási rendelet lehetővé tesz ugyan bizonyos, hivatásos felhasználó által végzett felhasználásokat, teljes mértékben megtiltotta azonban a nem hivatásos felhasználó által végzett felhasználást.

163. E szélesebb körű tilalomra tekintettel a Bayer kifogásolja, hogy a megtámadott ítélet 558. pontjában a Törvényszék azt állapítja meg, hogy nem zárható ki a használati útmutatót tiszteletben nem tartó helytelen használat, különösen a nem hivatásos felhasználók esetében. Az 553. pontban ugyanakkor elismerte, hogy sem a Bizottság, sem a felperesek nem bizonyították, hogy e valószínűség fennáll‑e, vagy sem.

164. Ez a kifogás megalapozott. A megtámadott ítélet 551. és 552. pontjában a Törvényszék elfogadja a Bizottság azon lényeges érvét, hogy az ő feladata az elfogadható kockázati szint politikai megfontolások alapján történő meghatározása. Amennyiben a Törvényszék az 553–556. pontban figyelembe vesz egyáltalán tudományos megfontolásokat, mégpedig két felmérést, annyiban erre kizárólag a Bayer kezdeményezésére kerül sor.

165. A tárgyaláson a Bizottság kifejtette, hogy az uniós jogban megszokott a növényvédő szerek hivatásos felhasználó által végzett és nem hivatásos felhasználó által végzett felhasználása közötti különbségtétel. A Bizottság egyrészt a hivatásos felhasználó fogalmának a növényvédő szerekről szóló rendelet 3. cikkének 25. pontjában szereplő meghatározására, másrészt pedig arra hivatkozott, hogy a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló irányelv(81) (17) preambulumbekezdésében a jogalkotó megállapította, hogy az ismerethiány miatt bekövetkező helytelen kezelés a legnagyobb valószínűséggel a nem hivatásos felhasználók felhasználói csoportjában fordul elő.

166. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a Bizottság a nem hivatásos felhasználókra vonatkozó konkrét tilalmak esetében egyáltalán nem értékelte a rendelkezésre álló tudományos adatokat, például a Bayer által benyújtott felméréseket. Óvintézkedések elfogadása esetében azonban köteles erre.(82)

167. Előfordulhat, hogy ezt követően, annak mérlegelése keretében, hogy elfogadható mértékűek‑e a kockázatok, a nem hivatásos felhasználók bizonyos növényvédő szerek felhasználásához fűződő érdeke kisebb súllyal esik latba, mint a hivatásos felhasználók érdeke. A nem hivatásos felhasználókhoz adott esetben különös kockázatok is kapcsolódhatnak, például szakképesítésük hiánya vagy a magánkertek különös jellemzői miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a korlátozásokhoz tisztán feltételezések is elegendőek lennének a rendelkezésre álló tudományos ismeretek figyelembevétele nélkül.

168. E tekintetben megalapozott tehát a Bayer fellebbezése. A megtámadott ítéletet ezért hatályon kívül kell helyezni annyiban, amennyiben a Törvényszék elutasította a keresetet a klotianidin és az imidakloprid nem hivatásos felhasználó által végzett, rovarölő szerként történő felhasználására vonatkozó tilalmat illetően, amennyiben e tilalom meghaladja a hivatásos felhasználó által végzett felhasználás tilalmát. E tekintetben nem állapíthatók az eljáráshoz fűződő érdekkel kapcsolatos kétségek. A vonatkozó információk figyelembevételével kapcsolatos, a Törvényszék által figyelmen kívül hagyott hiányosság sokkal inkább közvetlenül a vitatott végrehajtási rendeletet érinti, és a Bíróság ezért ebben a részében is megsemmisítheti azt.

F.      A hatodik jogalapról – A hatásvizsgálat terjedelme

169. Hatodik jogalapjával a Bayer a Bizottság által elvégzett hatásvizsgálatnak a megtámadott ítélet 459–461. pontjában foglalt értékelését kifogásolja. A Törvényszék elegendőnek tekintette, hogy a Bizottság tudomást szerzett azokról a hatásokról, amelyeket az intézkedés kiválthat (460. pont), és megállapította, hogy a vizsgálat terjedelme és formája a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik (459. és 460. pont). Végeredményben ezért a Törvényszék számára elegendő volt egy többek között a Bayer által a gazdasági hatásokról előterjesztett tanulmány négy pontban való összefoglalása, jóllehet a Bizottság nem rendelkezett az alternatív növényvédő szerek átfogó áttekintésével (461. pont). Ezzel a hatásvizsgálatra vonatkozó kötelezettség tartalmilag teljesen kiüresedik.

170. A Bayerrel egyet kell érteni abban, hogy az EUMSZ 191. cikk (3) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében környezetpolitikája kidolgozása során az Unió figyelembe veszi a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás lehetséges hasznait és költségeit.

171. Az is igaz, hogy az elővigyázatosság elvét az arányosság elvének figyelembevételével kell alkalmazni. Ez utóbbi elv szerint az uniós intézmények aktusai nem haladhatják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket. Így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok.(83)

172. Ezzel összefüggésben a Bizottság álláspontjával ellentétben nem elegendő csak a hatóanyagok környezetre, különösen a méhekre gyakorolt káros hatásait, valamint az e tekintetben azonosított, az adatokkal kapcsolatos hiányosságokat és kockázatokat figyelembe venni. Sokkal inkább a társadalmi‑gazdasági érdekeket is mérlegelni kell, legalábbis amennyiben a növényvédő szerekről szóló rendelet 21. cikkének (3) bekezdése mérlegelési mozgásteret biztosít a Bizottság számára, amelynek keretében az alkalmazhatja az arányosság elvét.

173. A növényvédő szerekről szóló rendelet 4. cikke szerint nem áll rendelkezésre ilyen mozgástér az emberi egészségre vagy a felszín alatti vizekre gyakorolt káros hatások esetében, a jelen ügyben releváns környezeti hatások azonban csak akkor zárják ki valamely hatóanyag jóváhagyását, ha azok „elfogadhatatlan” mértékűek. Konkrétan a háziméhek esetében a II. melléklet 3.8.3. pontja szerint el kell kerülni a háziméh‑kolóniákra gyakorolt elfogadhatatlan hatásokat.(84)

174. A Bizottságnak ezért értékelnie kell az érintett intézkedés, tehát a jóváhagyások korlátozásának, valamint az intézkedés esetleges alternatíváinak előnyeit és hátrányait.

175. Az arányosság elvének követelményeitől meg kell azonban különböztetni annak bírósági felülvizsgálatát. E felülvizsgálat különösen a jogalkotás keretében korlátozott, az azonban legalábbis szükségessé teszi, hogy az uniós intézmények, amelyek a szóban forgó jogi aktus alkotói, bizonyíthassák a Bíróság előtt, hogy a jogi aktust mérlegelési jogkörük tényleges gyakorlásával fogadták el. Ez feltételezi az ezen aktus által szabályozni szándékozott helyzet valamennyi releváns tényének és körülményének figyelembevételét. Az uniós intézményeknek tehát legalábbis világosan és egyértelműen be kell tudniuk nyújtani és tudniuk kell ismertetni azokat az alapvető adatokat, amelyeket figyelembe kellett venniük e jogi aktus vitatott intézkedéseinek megalapozásához, és amelyektől mérlegelési jogkörük gyakorlása függött.(85) A végrehajtási hatáskörök Bizottság általi gyakorlása esetén még inkább fennáll ez az ismertetési kötelezettség.(86)

176. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogköre, amelynek gyakorlása csak korlátozott bírósági felülvizsgálat alá tartozik,(87) nem kizárólag a meghozandó rendelkezések jellegére és hatályára vonatkozik, hanem bizonyos mértékig az alapvető adatok megállapítására is.(88) Nem releváns különösen, hogy milyen formában tartják nyilván a figyelembe vett adatbázisokat. Rendkívül hasznos lehet ugyan az átfogó formális hatásvizsgálat,(89) a Bizottság azonban más információforrást is figyelembe vehet.(90)

177. A Törvényszék helyesen értékelte e kritériumok alapján a vitatott szabályozás kedvezőtlen hatásainak Bizottság általi értékelését.

178. Ami a gazdasági hatásokat illeti, a megtámadott ítélet 461. pontjában a Törvényszék helyesen vonta le azt a következtetést az említett négy pontból, hogy a Bizottság figyelembe vette az azokban összefoglalt tanulmányt. A Törvényszék ezenfelül azt is értékelte a megtámadott ítélet 464. és 465. pontjában, hogy a neonikotinoidok tilalmával kapcsolatban már tapasztalattal rendelkező tagállamok semmilyen, a termékenységgel, illetve a környezettel kapcsolatos különleges hátrányról nem számoltak be a Bizottságnak.

179. A Bayer és mindenekelőtt az NFU különösen azt kifogásolja e jogalappal összefüggésben, hogy a Törvényszék nem értékelte megfelelően az alternatív növényvédő szerek jelentőségét.

180. E tekintetben igaz, hogy a korlátozásokkal járó hátrányok azoktól a növényvédő szerektől függnek, amelyeket a mezőgazdasági termelők még használhatnak. Ezek ár‑minőség aránya hatással van a mezőgazdasági termelők bevételére, és ezenkívül az azok fokozott használata által az egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatásokat is figyelembe kell venni.

181. Amint az azonban a megtámadott ítélet 468. pontjából kitűnik, a Bizottság átfogó áttekintéssel rendelkezett az általa jóváhagyott hatóanyagokról, azok mezőgazdasági hasznát, valamint az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásaikat is ismerte tehát. A Bizottság figyelembe is vette ezt az ismeretet, mivel tudott arról, hogy annak idején két másik neonikotinoid továbbra is rendelkezésre állt.(91)

182. A Bizottságnak nem kellett viszont megvizsgálnia, hogy a tagállamok milyen mértékben engedélyeztek már a vitatott végrehajtási rendelet alapján kieső szerek helyettesítésére alkalmas növényvédő szereket egyéb hatóanyagok alapján. Lehetséges lett volna ugyan ezeket az információkat bekérni a tagállamoktól, e tekintetben azonban csupán egy pillanatfelvételről lett volna szó. Abból kellett ugyanis kiindulni, hogy az új szabályozás folytán a gyártók az érintett károsító szervezetek tekintetében továbbra is jóváhagyott hatóanyagokon alapuló növényvédő szereket jelentenek be.

183. A Törvényszék emellett helyesen állapítja meg a megtámadott ítélet 463. pontjában, hogy a növényvédő szerekről szóló rendelet 53. cikke lehetővé teszi a szóban forgó korlátozások észszerűtlen következményeinek elkerülését. E rendelkezés alapján ugyanis a tagállamok átmenetileg engedélyezhetik nem engedélyezett hatóanyagokon alapuló növényvédő szerek korlátozott és ellenőrzött felhasználást szolgáló forgalomba hozatalát, ha ez az intézkedés olyan veszély miatt szükséges, amely más észszerű eszközzel nem hárítható el. A Bizottság tehát abból indulhatott ki, hogy az általa bevezetett korlátozások nem abszolút és megváltoztathatatlan módon fognak érvényesülni, hanem a tagállamok sürgős esetben eltérést engedélyeznek majd.

184. Az NFU kifejti ugyan, hogy ezen eltérés alkalmazásának a gyakorlata az Egyesült Királyságban rendkívül megszorító, e tekintetben azonban éppen az arányosság elve valósul meg. Ha a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti szervek arra a következtetésre jutnak, hogy a káros hatások a konkrét egyedi esetben kizárják eltérés engedélyezését, tehát a kivétellel járó hátrányok jelentősebbek annak előnyeinél, akkor az arányosság elve nem követel meg nagyvonalúbb általános engedélyezést.

185. Mivel ennek keretében a tagállamok felelősek az egymással ütköző érdekek közötti egyensúly megteremtéséért, nem követelhető meg egyébként a Bizottságtól, hogy valamely jóváhagyás felülvizsgálata során megelőlegezze gyakorlatukat.

186. Következésképpen a hatodik jogalap nem megalapozott.

VI.    A Törvényszék előtti keresetről

187. Az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 61. cikkének első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, ha a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

188. A fenti megfontolásokra tekintettel a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezni annyiban, amennyiben a Törvényszék elutasította a keresetet a klotianidin és az imidakloprid nem hivatásos felhasználó által végzett, rovarölő szerként történő felhasználására vonatkozó tilalmat illetően, amennyiben e tilalom meghaladja a hivatásos felhasználó által végzett felhasználás tilalmát. E tekintetben a per állása megengedi, hogy a Bíróság eldöntse az ügyet, mivel megállapítható, hogy a Bizottság e tekintetben nem a rendelkezésre álló tudományos ismeretekre támaszkodott. A vitatott végrehajtási rendeletet következésképpen e tekintetben meg kell semmisíteni.

VII. A költségekről

189. A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

190. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A 138. cikk (3) bekezdésének első mondata értelmében azonban részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikke (3) bekezdésének első mondata ugyanilyen rendelkezést tartalmaz.

191. Ezért a Bizottságnak és a Bayernek magának kell viselnie a Törvényszék és a Bíróság előtti eljárásban felmerült saját költségeit.

192. Ez a Bayer AG nevében benyújtott elfogadhatatlan fellebbezésre is vonatkozik, mivel az a Bayer CropScience AG elfogadható fellebbezésével ellentétben nem okozott többletköltséget az eljárás többi résztvevője számára.

193. Az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdéséből egyébként az következik, hogy ha nem az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél terjesztette elő a fellebbezést, az elsőfokú eljárásban beavatkozó felet csak akkor lehet a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére kötelezni, ha részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában. Ha e fél válaszbeadvány benyújtásával részt vesz az eljárásban vagy a tárgyaláson, a Bíróság dönthet úgy, hogy e fél maga viseli saját költségeit. Az eljárás eredményére tekintettel ezért azt javasolom, hogy a Bíróság kötelezze saját költségeik viselésére azokat az elsőfokú eljárásban beavatkozó feleket, amelyek részt vettek a jelen eljárásban.(92)

194. Egyébként az elsőfokú eljárásban beavatkozó felek tekintetében is ki kell javítani a költségekre vonatkozó döntést. A Törvényszék eljárási szabályzata 138. cikkének (3) bekezdése alapján e feleknek is maguknak kell viselniük saját költségeiket.

195. Végül a De Bijenstichting tekintetében azt javasolom, hogy a Bíróság az eljárási szabályzat 140. cikkének (3) bekezdését alkalmazza, amely alapján elrendelheti, hogy a De Bijenstichting maga viselje saját költségeit.

VIII. Végkövetkeztetés

196. Azt javasolom tehát a Bíróságnak, hogy a jelen jogvitában a következőképpen határozzon:

1)      A fellebbezés elfogadhatatlan annyiban, amennyiben azt a Bayer AG nevében nyújtották be.

2)      A Bíróság a Törvényszék 2018. május 17‑i Bayer és társai kontra Bizottság ítéletét (T‑429/13 és T‑451/13, EU:T:2018:280) hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben a Törvényszék elutasította a keresetet a klotianidin és az imidakloprid nem hivatásos felhasználó által végzett, rovarölő szerként történő felhasználására vonatkozó tilalmat illetően, amennyiben e tilalom meghaladja a hivatásos felhasználó által végzett felhasználás tilalmát.

3)      A Törvényszék 2018. május 17‑i Bayer és társai kontra Bizottság ítélete (T‑429/13 és T‑451/13, EU:T:2018:280) téves jogalkalmazáson alapul annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a klotianidin, a tiametoxam és az imidakloprid hatóanyag jóváhagyási feltételei, valamint az e hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerrel kezelt vetőmagok használatának és értékesítésének tilalma tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. május 24‑i 485/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet elfogadása során nem kellett figyelembe venni az Európai és Földközi‑tenger melléki Növényvédelmi Szervezet által közzétett, „A növényvédő szerek környezeti kockázatainak értékelési rendszere” című dokumentum 2010‑ben naprakésszé tett változatát.

4)      A Bíróság a 485/2013 végrehajtási rendeletet megsemmisíti annyiban, amennyiben az a klotianidin és az imidakloprid nem hivatásos felhasználó által végzett, rovarölő szerként történő felhasználását szélesebb körben tiltja meg, mint a hivatásos felhasználó által végzett felhasználást.

5)      A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárás valamennyi résztvevője, valamint az ezen eljárásokban beavatkozó felek maguk viselik saját költségeiket.

1      Eredeti nyelv: német.

2      Az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a klotianidin, a tiametoxam és az imidakloprid hatóanyag jóváhagyási feltételei, valamint az e hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerrel kezelt vetőmagok használatának és értékesítésének tilalma tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. május 24‑i 485/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2013. L 139., 12. o.; helyesbítés: HL 2014. L 196., 45. o.).

3      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21‑i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309., 1. o.).

4      A növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15‑i 91/414/EGK tanácsi irányelv (HL 1991. L 230., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 11. kötet, 332. o.).

5      A 91/414/EGK tanácsi irányelvnek a klotianidin és a petoxamid hatóanyagként való felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2006. július 7‑i 2006/41/EK bizottsági irányelv (HL 2006. L 187., 24. o.).

6      A 91/414/EGK tanácsi irányelvnek az aklonifen, az imidakloprid és a metazaklór hatóanyagként történő felvétele céljából történő módosításáról szóló, 2008. december 15‑i 2008/116/EK bizottsági irányelv (HL 2008. L 337., 86. o.).

7      EFSA Panel on Plant Protection Products and their Residues (PPR), Scientific Opinion on the science behind the development of a risk assessment of Plant Protection Products on bees (Apis mellifera, Bombus spp. and solitary bees). EFSA Journal 2012, 10(5) 2668 (doi:10.2903/j.efsa.2012.2668).

8      241–243. pont.

9      EPPO, Annual Report and Council Recommendations 2018, EPPO Bulletin (2019) 49, 509. (602.) o.

10      A 91/414/EGK tanácsi irányelv I. mellékletének a klotianidinra, a tiametoxámra, a fipronilra és az imidaklopridra vonatkozó különös rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló, 2010. március 12‑i 2010/21/EU bizottsági irányelv (HL 2010. L 65., 27. o.).

11      Az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek a klotianidin hatóanyag jóváhagyási feltételei tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 29‑i (EU) 2018/784 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2018. L 132., 35. o.).

12      Az 540/2011/EU végrehajtási rendeletnek az imidakloprid hatóanyag jóváhagyási feltételei tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. május 29‑i (EU) 2018/783 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2018. L 132., 31. o.).

13      https://ec.europa.eu/food/plant/pesticides/eu‑pesticides‑database/public/?event=activesubstance.detail&language=HU&selectedID=1154.

14      1961. március 22‑i S.N.U.P.A.T./Hohe Behörde ítélet (42/59 és 49/59, EU:C:1961:5, 172. o.); 2012. október 4‑i Byankov ítélet (C‑249/11, EU:C:2012:608, 77. pont); 2017. december 20‑i Incyte ítélet (C‑492/16, EU:C:2017:995, 48. pont).

15      Campos Sánchez‑Bordona főtanácsnok Repower kontra EUIPO ügyre vonatkozó indítványa (C‑281/18 P, EU:C:2019:426, 34. és 35. pont).

16      1978. március 9‑i Herpels kontra Bizottság ítélet (54/77, EU:C:1978:45, 38. pont).

17      Lásd ezzel kapcsolatban a lenti 137. és 138. pontot.

18      Lásd ebben az értelemben a növényvédő szerekről szóló irányelvvel kapcsolatban: 2007. július 18‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet (C‑326/05 P, EU:C:2007:443, 75. és 76. pont); 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional e Serviços ítélet (C‑77/09, EU:C:2010:803, 55. és 56. pont).

19      2010. április 15‑i Makhteshim‑Agan Holding és társai kontra Bizottság végzés (C‑517/08 P, nem tették közzé, EU:C:2010:190, 62. pont); 2013. május 7‑i Dow AgroSciences és társai kontra Bizottság végzés (C‑584/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:281, 73. pont).

20      Lásd ebben az értelemben a növényvédő szerekről szóló irányelvvel kapcsolatban: 2007. július 18‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet (C‑326/05 P, EU:C:2007:443, 76. pont); 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional e Serviços ítélet (C‑77/09, EU:C:2010:803, 56. pont).

21      Lásd ebben az értelemben a növényvédő szerekről szóló irányelvvel kapcsolatban: 2007. július 18‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet (C‑326/05 P, EU:C:2007:443, 77. pont); 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional e Serviços ítélet (C‑77/09, EU:C:2010:803, 57. pont).

22      COM(2000) 1 végleges.

23      2002. szeptember 11‑i Pfizer Animal Health kontra Tanács ítélet (T‑13/99, EU:T:2002:209, 119. pont).

24      Szemléletes példaként lásd: 2008. április 1‑jei Parlament és Dánia kontra Bizottság ítélet (C‑14/06 és C‑295/06, EU:C:2008:176, 75. pont); 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional e Serviços ítélet (C‑77/09, EU:C:2010:803, 71–73. pont); 2011. július 21‑i Etimine ítélet (C‑15/10, EU:C:2011:504, 129. pont); 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 41–43. pont).

25      2007. november 29‑i Stadtwerke Schwäbisch Hall és társai kontra Bizottság ítélet (C‑176/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:730, 18. pont); 2019. július 29‑i Bayerische Motoren Werke és Freistaat Sachsen kontra Bizottság ítélet (C‑654/17 P, EU:C:2019:634, 44. pont).

26      2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet (C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 42. pont); 2015. december 23‑i Parlament kontra Tanács ítélet (C‑595/14, EU:C:2015:847, 17. pont); 2019. december 17‑i Rogesa kontra Bizottság végzés (C‑568/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1092, 25. pont).

27      Lásd a fenti 32. pontot.

28      2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 62. pont); 2015. december 23‑i Parlament kontra Tanács ítélet (C‑595/14, EU:C:2015:847, 16. pont).

29      1979. március 6‑i Simmenthal kontra Bizottság ítélet (92/78, EU:C:1979:53, 32. pont); 1986. június 24‑i AKZO Chemie és AKZO Chemie UK kontra Bizottság ítélet (53/85, EU:C:1986:256, 21. pont); 2007. június 7‑i Wunenburger kontra Bizottság ítélet (C‑362/05 P, EU:C:2007:322, 50. pont); 2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 63. pont); 2018. szeptember 4‑i ClientEarth kontra Bizottság ítélet (C‑57/16 P, EU:C:2018:660, 48. pont).

30      2013. május 28‑i Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑239/12 P, EU:C:2013:331, 65. pont); 2015. december 23‑i Parlament kontra Tanács ítélet (C‑595/14, EU:C:2015:847, 18. pont); 2020. április 30‑i Izba Gospodarcza Producentów i Operatorów Urządzeń Rozrywkowych kontra Bizottság ítélet (C‑560/18 P, EU:C:2020:330, 41. pont).

31      Ettől eltérő volt a helyzet a 2013. június 27‑i Xeda International és Pace International kontra Bizottság ítélet (C‑149/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:433, 34. pont) esetében.

32      A súlyos jogsértés követelményével kapcsolatban lásd: 2019. szeptember 10‑i HTTS kontra Tanács ítélet (C‑123/18 P, EU:C:2019:694, 32. és 33., valamint 42. és 43. pont).

33      A lenti 94. és 168. pont.

34      Lásd ebben az értelemben: 1999. szeptember 14‑i Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ítélet (C‑310/97 P, EU:C:1999:407, 52–55. pont).

35      1983. október 20‑i Gutmann kontra Bizottság ítélet (92/82, EU:C:1983:286, 2. pont); 1986. április 23‑i Les Verts kontra Parlament ítélet (294/83, EU:C:1986:166, 15–18. pont).

36      2004. július 8‑i JFE Engineering kontra Bizottság ítélet (T‑67/00, T‑68/00, T‑71/00 és T‑78/00, EU:T:2004:221, 47–50. pont); 2006. december 14‑i Raiffeisen Zentralbank Österreich és társai kontra Bizottság ítélet (T‑259/02–T‑264/02 és T‑271/02, EU:T:2006:396, 72–74. pont).

37      2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 99. pont).

38      Lásd: 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39      Lásd a lenti 140. pontot.

40      Lásd: 2019. január 23‑i Deza kontra ECHA ítélet (C‑419/17 P, EU:C:2019:52, 87. pont).

41      Lásd a fenti 18. pontot.

42      A Törvényszékhez benyújtott keresetlevél 109. és 116. pontja.

43      2007. február 8‑i Groupe Danone kontra Bizottság ítélet (C‑3/06 P, EU:C:2007:88, 46. pont); 2019. július 10‑i VG kontra Bizottság ítélet (C‑19/18 P, EU:C:2019:578, 31. pont).

44      Lásd ebben az értelemben a növényvédő szerekről szóló irányelvvel kapcsolatban: 2007. július 18‑i Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet (C‑326/05 P, EU:C:2007:443, 75. és 77. pont); 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional e Serviços ítélet (C‑77/09, EU:C:2010:803, 55. és 57. pont).

45      Lásd a harmadik, negyedik és ötödik jogalappal kapcsolatos lenti megfontolásokat is.

46      Lásd a fenti 20. pontot.

47      Lásd a fenti 19. pontot.

48      2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49      2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50      2003. szeptember 23‑i Bizottság kontra Dánia ítélet (C‑192/01, EU:C:2003:492, 51. pont); 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional e Serviços ítélet (C‑77/09, EU:C:2010:803, 75. pont); 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, 94. pont).

51      2019. március 28‑i Verlezza és társai ítélet (C‑487/17–C‑489/17, EU:C:2019:270, 57. pont). Lásd még: 2019. július 29‑i Inter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet (C‑411/17, EU:C:2019:622, 134. pont); 2019. október 10‑i Luonnonsuojeluyhdistys Tapiola ítélet (C‑674/17, EU:C:2019:851, 66. pont); 2019. október 24‑i Prato Nevoso Termo Energy ítélet (C‑212/18, EU:C:2019:898, 58. pont).

52      1998. május 5‑i National Farmers‘ Union és társai ítélet (C‑157/96, EU:C:1998:191, 63. és 64. pont); 2003. szeptember 9‑i Monsanto Agricoltura Italia és társai ítélet (C‑236/01, EU:C:2003:431, 111. pont); 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 43. pont).

53      2003. szeptember 23‑i Bizottság kontra Dánia ítélet (C‑192/01, EU:C:2003:492, 52. pont); 2010. január 28‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑333/08, EU:C:2010:44, 93. pont); 2010. április 29‑i Solgar és társai ítélet (C‑446/08, EU:C:2010:233, 70. pont); 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 43. pont).

54      2003. szeptember 9‑i Monsanto Agricoltura Italia és társai ítélet (C‑236/01, EU:C:2003:431, 112. pont).

55      Krämer, L., in: von der Groeben/Schwarze (szerk.), Kommentar zum Vertrag über die Europäische Union und zur Gründung der Europäischen Gemeinschaft, 7. kiadás, Nomos, Baden‑Baden 2015., EUMSZ 191. cikk, 40. pont; Scherer, J. és Heselhaus, S., Umweltrecht, 36. pont, in: Dauses (szerk.), Handbuch des EU‑Wirtschaftsrechts, C. H. Beck, München, EL 49, 2019. november.

56      Lásd: 1999. október 5‑i Lirussi és Bizzaro ítélet (C‑175/98 és C‑177/98, EU:C:1999:486, 51. pont); 2000. június 22‑i Fornasar és társai ítélet (C‑318/98, EU:C:2000:337, 37. pont); 2005. április 26‑i Bizottság kontra Írország ítélet (C‑494/01, EU:C:2005:250, 165. pont).

57      Lásd: Calliess, C. in: Calliess/Ruffert (szerk.), EUV/AEUV, 5. kiadás 2016., EUMSZ 191. cikk, 32. és 33. pont; Kahl, W. in: Streinz (szerk.), EUV/AEUV, 3. kiadás 2018., EUMSZ 114. cikk, 81. és 82. pont; Nettesheim, M. in Grabitz/Hilf/Nettesheim (szerk.), Das Recht der Europäischen Union, 44. átdolgozott kiadás, 2011. május, 191. cikk, 89. pont.

58      Lásd még: 2011. július 21‑i Etimine ítélet (C‑15/10, EU:C:2011:504, 128. és 129. pont).

59      A 2010. július 8‑i Afton Chemical ítélet (C‑343/09, EU:C:2010:419, 60. és 64. pont) alapjául szolgáló szabályozás esetében is hasonló volt a helyzet.

60      1994. június 1‑jei Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ítélet (C‑136/92 P, EU:C:1994:211, 59. pont); 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet (C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EU:C:2005:408, 165. pont); 2017. november 16‑i Ludwig‑Bölkow‑Systemtechnik kontra Bizottság ítélet (C‑250/16 P, EU:C:2017:871, 29. pont).

61      Lásd: a Union des industries de la protection des plantes ügyre vonatkozó indítványom (C‑514/19, EU:C:2020:422, 91. és 92. pont).

62      Lásd a fenti 30. pontot.

63      2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 92. pont).

64      Lásd még: 2011. július 21‑i Etimine ítélet (C‑15/10, EU:C:2011:504, 128. és 129. pont).

65      Lásd a fenti 75. és azt követő pontokat.

66      A Bayer a 2017. szeptember 13‑i Fidenato és társai ítéletre (C‑111/16, EU:C:2017:676, 52. pont), Bobek főtanácsnok Fidenato és társai ügyre vonatkozó indítványára (EU:C:2017:248, 74–77. pont), valamint az Elsőfokú Bíróság 2002. november 26‑i Artegodan kontra Bizottság ítéletére (T‑74/00, T‑76/00, T‑83/00–T‑85/00, T‑132/00, T‑137/00 és T‑141/00, EU:T:2002:283, 192. és 195. pont) hivatkozik.

67      2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C 616/17, EU:C:2019:800, 99. pont). Lásd a fenti 76., valamint 115. és azt követő pontokat is.

68      Lásd a fenti 76. pontot.

69      Lásd a fenti 44–49. pontot.

70      A géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2003. L 268., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 32. kötet, 432. o.).

71      2011. szeptember 8‑i Monsanto és társai ítélet (C‑58/10–C‑68/10, EU:C:2011:553, 76. pont); 2017. szeptember 13‑i Fidenato és társai ítélet (C‑111/16, EU:C:2017:676, 51. pont).

72      2017. szeptember 13‑i Fidenato és társai ítélet (C‑111/16, EU:C:2017:676, 50., 52. és 53. pont).

73      Szemléletes példaként lásd a kötelező érvényű tarifális felvilágosítással kapcsolatban: 1998. január 29‑i Lopex Export ítélet (C‑315/96, EU:C:1998:31, 28. pont); 2010. december 2‑i Schenker ítélet (C‑199/09, EU:C:2010:728, 16. pont); 2011. április 7‑i Sony Supply Chain Solutions (Europe) ítélet (C‑153/10, EU:C:2011:224, 24. pont).

74      Lásd: 1998. január 29‑i Lopex Export ítélet (C‑315/96, EU:C:1998:31, 28. és 29. pont).

75      EFSA, Conclusion on the peer review of the pesticide risk assessment for bees for the active substance clothianidin. EFSA Journal 2013, 11(1):3066 (doi:10.2903/j.efsa.2013.3066), 6. o.; European Food Safety Authority; Conclusion on the peer review of the pesticide risk assessment for bees for the active substance imidacloprid. EFSA Journal 2013, 11(1):3068 (doi:10.2903/j.efsa.2013.3068), 6. o.

76      Lásd: 2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional e Serviços ítélet (C‑77/09, EU:C:2010:803, 58. pont); 2019. október 1‑jei Blaise és társai ítélet (C‑616/17, EU:C:2019:800, 79. pont).

77      Lásd még: 2007. szeptember 13‑i Land Oberösterreich és Ausztria kontra Bizottság ítélet (C‑439/05 P és C‑454/05 P, EU:C:2007:510, 32. pont); 2008. november 6‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet (C‑405/07 P, EU:C:2008:613, 67. pont).

78      2003. szeptember 9‑i Monsanto Agricoltura Italia és társai ítélet (C‑236/01, EU:C:2003:431, 106. pont); 2010. január 28‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet (C‑333/08, EU:C:2010:44, 91. pont); 2017. január 19‑i Queisser Pharma ítélet (C‑282/15, EU:C:2017:26, 60. pont).

79      2003. szeptember 9‑i Monsanto Agricoltura Italia és társai ítélet (C‑236/01, EU:C:2003:431, 106. pont); 2011. szeptember 8‑i Monsanto és társai ítélet (C‑58/10–C‑68/10, EU:C:2011:553, 77. pont); 2017. szeptember 13‑i Fidenato és társai ítélet (C‑111/16, EU:C:2017:676, 51. pont).

80      2010. december 22‑i Gowan Comércio Internacional e Serviços ítélet (C‑77/09, EU:C:2010:803, 78. és 79. pont).

81      2009. október 21‑i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 309., 71. o.; helyesbítés: HL 2010. L 161., 11. o.).

82      Lásd a fenti 105. pontot.

83      2010. július 8‑i Afton Chemical ítélet (C‑343/09, EU:C:2010:419, 45. és 60–62. pont); 2016. június 9‑i Pesce és társai ítélet (C‑78/16 és C‑79/16, EU:C:2016:428, 48. pont).

84      Lásd a fenti 44–49. pontot.

85      Lásd: 2006. szeptember 7‑i Spanyolország kontra Tanács ítélet (C‑310/04, EU:C:2006:521, 122. és 123. pont); 2010. július 8‑i Afton Chemical ítélet (C‑343/09, EU:C:2010:419, 34. pont); 2019. március 13‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑128/17, EU:C:2019:194, 73. pont).

86      2014. május 22‑i Bilbaína de Alquitranes és társai kontra ECHA végzés (C‑287/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:599, 20. pont); 2014. szeptember 4‑i Rütgers Germany és társai kontra ECHA végzés (C‑290/13 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2174, 26. pont).

87      Lásd a fenti 50. pontot.

88      Lásd: 1979. július 12‑i Olaszország kontra Tanács ítélet (166/78, EU:C:1979:195, 14. pont); 1997. június 25‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet (C‑285/94, EU:C:1997:313, 23. pont); 2006. november 9‑i Agraz és társai kontra Bizottság ítélet (C‑243/05 P, EU:C:2006:708, 73. pont); 2010. július 8‑i Afton Chemical ítélet (C‑343/09, EU:C:2010:419, 33. pont); 2019. április 30‑i Olaszország kontra Tanács (Halászati kvóta a földközi‑tengeri kardhal vonatkozásában) ítélet (C‑611/17, EU:C:2019:332, 57. pont).

89      Lásd: 2010. június 8‑i Vodafone és társai ítélet (C‑58/08, EU:C:2010:321, 55., 58. és 65. pont); 2011. május 12‑i Luxemburg kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑176/09, EU:C:2011:290, 65. pont).

90      Lásd: 2019. március 13‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑128/17, EU:C:2019:194, 31. pont); szemléletes példaként lásd: 2010. július 8‑i Afton Chemical ítélet (C‑343/09, EU:C:2010:419, 36., 37. és 40. pont); 2016. május 4‑i Pillbox 38 ítélet (C‑477/14, EU:C:2016:324, 64–66. pont).

91      A fellebbezés 23. melléklete, 3. o. (a mellékletek 633. oldala).

92      Lásd: 2014. szeptember 11‑i MasterCard és társai kontra Bizottság ítélet (C‑382/12 P, EU:C:2014:2201, 265. pont).