AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)
2009. szeptember 9.
T‑375/08. P. sz. ügy
Bart Nijs
kontra
az Európai Közösségek Számvevőszéke
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – A Számvevőszék által a főtitkára megbízatásának meghosszabbításáról hozott határozat – A fellebbezőnek a 2004‑es előléptetési időszakban való előléptetését megtagadó határozat – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (második tanács) F‑108/07. sz., Nijs kontra Számvevőszék ügyben 2008. június 26‑án hozott végzése (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, és annak hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. Bart Nijs maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Közösségek Számvevőszéke részéről a jelen eljárás keretében felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Eljárás – A Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott kereset – Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata valamely cikke és a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata valamely cikke normatív tartalmának azonossága – A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata említett cikkének ezen eljárási szabályzat hatálybalépése előtt előterjesztett ügyben való alkalmazhatósága
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 111. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 76. cikk; 2004/752 tanácsi határozat, 3. cikk, (4) bekezdés)
2. Eljárás – Indokolt végzéssel hozott határozat – Feltételek – A főtanácsnok meghallgatása – A Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban nem létező alaki követelmény
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 111. cikk; 2004/752 tanácsi határozat, 3. cikk, (4) bekezdés)
3. Eljárás – A Közszolgálati Törvényszékhez benyújtott kereset – Második beadványváltás lehetősége – A Közszolgálati Törvényszék diszkrecionális jogköre
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 7. cikk, (3) bekezdés)
4. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
5. Fellebbezés – A jogalapok és jogi érvek keresetlevélben való ismertetése – Nem kellően pontos jogalap – A mellékletek összességére való hivatkozás – Elfogadhatatlanság
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §, c) pont)
6. Fellebbezés – Jogalapok – A Közszolgálati Törvényszéknek a költségek tárgyában hozott határozata ellen irányuló jogalap – Az összes többi jogalap elutasítása esetén való elfogadhatatlanság
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)
1. Abban az esetben, ha a Közszolgálati Törvényszék az ítélkezési gyakorlat által támasztott követelményeknek eleget téve egyidejűleg alkalmazta az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 111. cikkét és a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 76. cikkét az ezen utóbbi cikk hatályba lépését megelőzően elé terjesztett ügyben, a felperes nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy a keresetindítás időpontjában nem ismerhette azon szabályokat, amelyek alapján keresetét elutasították. Ugyanis ami a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban való alkalmazást illeti, az említett 111. cikk és 76. cikk normatív tartalma teljesen azonos. Márpedig az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának szövegét 1991. május 30‑án tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, így arról mindenkinek tudomással kell bírnia.
(lásd a 21., 23., 24. és 28. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 161/88. sz., Binder ügyben 1989. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., I‑2415. o.) 19. pontja.
2. Mivel a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának hatályba lépéséig az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 111. cikkének mutatis mutandis alkalmazása a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásokban szükségszerűen magába foglalja a Közszolgálati Törvényszék belső szervezetének figyelembevételét, e rendelkezés nem írhatja elő főtanácsnok semmiféle közreműködését a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásokban.
(lásd a 22. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑222/07. P. sz., Kerstens kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑37. o. és II‑B‑10267. o.) 49. és 50. pontja.
3. A Bíróság alapokmánya I. melléklete 7. cikkének (3) bekezdéséből világosan kitűnik, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek semmiféle kötelezettsége nincs arra vonatkozóan, hogy a feleket második beadványváltásra hívja fel. A beadványváltásra való felhívás a Közszolgálati Törvényszék diszkrecionális jogkörébe tartozik, amelyeket a saját, tájékoztatás iránti igényeinek megfelelően gyakorol. Következésképpen e rendelkezés megfogalmazása nem kelthet jogos bizalmat a felperesben a keresetlevelet követő második beadvány benyújtásának lehetőségét illetően.
(lásd a 27. pontot)
4. A keresetlevél csak akkor felel meg az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában előírt követelményeknek, ha a jogvita tárgya és a felhozott jogalapok rövid ismertetése kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy egyaránt lehetővé tegye az alperes számára védekezésének előkészítését, az Elsőfokú Bíróság számára pedig a keresetről való határozathozatalt, amely feltételek kumulatívak. Ennélfogva ha a keresetlevél nem teszi lehetővé az Elsőfokú Bíróság számára az előadott érvek megértését, és ezáltal azok megalapozottságának mérlegelését, nem releváns azon érv, hogy a keresetlevél az ellenérdekű fél számára – az általa ismert tények miatt – érthető.
(lásd a 35–37. pontot)
5. A Közszolgálati Törvényszék határozata elleni, az Elsőfokú Bíróság előtti fellebbezés keretében azon érv, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem határozott valamely jogalapról, nem felel meg az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 138. cikke 1. §‑ának c) pontjában előírt egyértelműség és pontosság követelményének, ha a fellebbező nem fejti ki egyértelmű és pontos kifejezésekkel, hogy miben áll az állítólagos téves jogalkalmazás. E tekintetben a fellebbezésen kívüli iratokra történő általános hivatkozás nem orvosolja az e rendelkezésben előírt jogi érvelés lényeges elemeinek hiányát. Emellett az Elsőfokú Bíróságnak nem feladata, hogy a mellékletekben megkeresse és azonosítsa azon jogalapokat és érveket, amelyek a fellebbezés alapját képezhetik, a mellékleteknek ugyanis tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van.
(lásd a 41. és 57. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑154/98. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1999. május 21‑én hozott végzésének (EBHT 1999., II‑1703. o.) 49. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., II‑5527. o.) 57. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
6. A Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a fellebbezés nem vonatkozhat kizárólag a költségek összegére, vagy arra, hogy a költségek viselésére melyik felet kötelezték. Ebből következik, hogy abban az esetben, ha a Közszolgálati Törvényszék valamely határozata elleni fellebbezés minden egyéb jogalapját elutasították, a Közszolgálati Törvényszék költségek viselésére vonatkozó határozatának állítólagos szabálytalanságára vonatkozó jogalapot mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani.
(lásd a 71. és 72. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑301/02. P. sz., Tralli kontra EKB ügyben 2005. május 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2005., I‑4071. o.) 88. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.