T‑138/03. sz. ügy

É. R. és társai

kontra

az Európai Unió Tanácsa és

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közös agrárpolitika – Állategészségügy – Szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (»kergemarhakór«) – A Creutzfeldt-Jakob kór új változata – Kártérítési kereset – Szerződésen kívüli felelősség – A Közösségnek a szervei jogellenes magatartása hiányában fennálló felelőssége – Kár – Okozati összefüggés – Alaki hibák – Párhuzamos nemzeti eljárások – Elévülés – Elfogadhatatlanság”

Az ítélet összefoglalása

1.      Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

2.      Kártérítési kereset – Önálló jelleg – A belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése – Kivétel – A kártérítéshez jutásnak a nemzeti bíróság előtti lehetetlensége

(EK 235. és EK 288. cikk, (2) bekezdés)

3.      Kártérítési kereset – Elévülési idő – Kezdet

(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk)

4.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek

(EK 288. cikk, második bekezdés)

5.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek

(EK 288. cikk, második bekezdés)

6.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek

(EK 288. cikk, második bekezdés)

1.      A Bíróság alapokmányának 21. cikke szerint és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontja szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása végett a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy az alapvető ténybeli és jogi elemek, amelyeken a kereset alapul, legalább összefoglalva, viszont koherens és érthető módon kiderüljenek magából a keresetlevél szövegéből. E követelmények teljesítése érdekében a valamely közösségi intézmény által okozott kár megtérítése iránti keresetnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyekből azonosítható a felperes által az intézménynek felrótt magatartás, azok az okok, amelyek alapján a felperes úgy véli, hogy okozati összefüggés áll fenn az intézmény magatartása és az általa állítólagosan elszenvedett kár bekövetkezte között, illetve amelyből megállapítható e kár jellege és annak mértéke.

(vö. 34. pont)

2.      Az EK 235. cikk és az EK 288. cikk második bekezdése szerinti kártérítési keresetet önálló jogorvoslatként hozták létre, amely a keresetek rendszerében sajátos szerepet tölt be, és a tárgyára figyelemmel meghatározott feltételekkel vehető igénybe. E keresetet azonban a magánszemélyek bírói jogvédelmi rendszerének egésze tekintetében kell értékelni, és a kereset elfogadhatóságának tehát lehet – bizonyos esetekben – feltétele azoknak a nemzeti jogorvoslati lehetőségeknek a kimerítése, amelyek lehetőséget adnak valamely nemzeti hatóság által hozott határozat hatályon kívül helyezésére. Ehhez a nemzeti jogorvoslatoknak hatékonyan biztosítaniuk kell az érintett magánszemélyek jogainak védelmét, és alkalmasnak kell lenniük a hivatkozott kár megtérítésének biztosítására.

Nem ez a helyzet, ha egyrészt egy nemzeti hatóság által hozott jogi aktus vagy aktusok hatályon kívül helyezésével a felperesek által hivatkozott károk megtérítésére még részben sincs lehetőség, másrészt pedig a felperesek által indított kártérítési kereset a Tanács és a Bizottság által állítólag elkövetett jogellenes magatartásokon alapul. Tekintettel különösen arra a tényre, hogy a közösségi bíróság az EK 288. cikk értelmében kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a Közösségnek felrótt kár megtérítésével kapcsolatos jogvitákban dönteni, a nemzeti jogorvoslati lehetőségek ilyen ügyben nem teszik lehetővé a felperesek hatékony jogvédelmének biztosítását, így többek között az általuk hivatkozott kár egészének a megtérítését.

Amikor két kártérítési kereset alapját ugyanazon kár képezi, amelyek közül az egyiket valamely tagállammal szemben egy nemzeti bírósághoz, a másikat a Közösséggel szemben a közösségi bírósághoz nyújtották be, szükséges lehet megvárni a nemzeti bíróságnak a tagállam esetleges felelősségére vonatkozó döntésének meghozatalát azon kár összegének meghatározása előtt, amelyért a Közösséget teszik felelőssé, annak elkerülése érdekében, hogy a felperest két különböző bíróság eltérő döntése folytán elégtelenül vagy túlzott mértékben kártalanítsák. Mindazonáltal e kérdés nem érinti a közösségi bíróság előtt indított kereset elfogadhatóságát, hanem ez utóbbi által megítélt kártérítési összeg végleges megállapítását.

(vö. 40–42. pont)

3.      A Bíróság alapokmányának 46. cikkében a Közösség ellen szerződésen kívüli felelősség tárgyában indított kereseti igényekre előírt ötéves elévülési idő múlása nem kezdődik el azelőtt, hogy minden olyan feltétel ne állna fenn, amelytől a kártérítési kötelezettség függ, és különösen azokban az esetekben, amikor a felelősség a jogalkotási aktusokból ered, az említett aktusok káros hatásainak a bekövetkezése előtt. Abban az esetben, amikor a kár kiváltó oka csak későn juthat az áldozat tudomására, az elévülési idő múlása vele szemben mindaddig nem kezdődhet el, amíg az a tudomására nem juthat.

(vö. 49. pont)

4.      A Közösség szerződésen kívüli felelőssége a szervei jogellenes magatartásáért az EK 288. cikk második bekezdése alapján akkor állapítható meg, ha bizonyos feltételek – nevezetesen a közösségi intézmények magatartásának jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és az említett kár közötti okozati összefüggés – együttesen fennállnak.

Az első feltétel esetében a jogalanyok számára meghatározott jogokat biztosító szabály kellően egyértelmű megsértésének a megállapítására van szükség. Ami a sérelem kellően egyértelmű voltának követelményét illeti, ez az ismérv akkor teljesül, ha az érintett közösségi intézmény nyilvánvalóan és súlyosan áthágja mérlegelési jogköre gyakorlásának korlátait. Amennyiben ezen intézmény mérlegelési mozgástere nagyon szűkre szabott, vagy nincs is mérlegelési mozgástere, akkor már a közösségi jog egyszerű megsértése is elegendő lehet a kellően egyértelmű sérelem megállapításához.

Amennyiben e feltételek egyike nem teljesül, a keresetet – az egyéb feltételek vizsgálata nélkül – egészében el kell utasítani

(vö. 99–101. pont)

5.      Akkor áll fenn az EK 288. cikk második bekezdése szerinti okozati összefüggés, ha kétségtelen és közvetlen ok-okozati összefüggés van az érintett intézmény által elkövetett szabálytalanság és a hivatkozott kár között, amelynek bizonyítása a felperesekre hárul.

Az olyan területen, mint az emberi és az állategészségügy, egy magatartás és egy kár közötti okozati összefüggés fennállását az intézményektől az akkor rendelkezésre álló tudományos ismeretek alapján elvárható magatartás elemzésével kell bizonyítani. Ezenkívül az olyan esetekben, amikor az a magatartás, amely állítólag a hivatkozott kárt okozza, a cselekvéstől való tartózkodásban nyilvánul meg, különösen szükséges megbizonyosodni arról, hogy az említett kárt valóban a felrótt tétlenséggel okozták‑e, és nem válthatták‑e ki az alperes intézményeknek felróttaktól eltérő magatartások.

(vö. 103., 133–134. pont)

6.      A Közösség intézményeinek olyan magatartása által okozott kár, amelynek a jogellenes jellege nem bizonyított, megalapozhatja a Közösség szerződésen kívüli felelősségét, amennyiben együttesen teljesülnek a kár tényleges bekövetkezésére, a kár és a közösségi intézmények magatartása közötti okozati összefüggésre, valamint a kérdéses kár rendkívüli és különleges jellegére vonatkozó feltételek.

(vö. 153. pont)