T‑501/13. sz. ügy

Karl‑May‑Verlag GmbH, korábban Karl May Verwaltungs‑ und Vertriebs‑ GmbH

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal
(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – A WINNETOU közösségi szóvédjegy – Feltétlen kizáró ok – Leíró jelleg – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja – A 207/2009 rendelet 52. cikkének (1) és (2) bekezdése – A közösségi védjegy önállóságának és függetlenségének elve – Indokolási kötelezettség”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2016. március 18.

1.      Közösségi védjegy – Jogorvoslati eljárás – Az uniós bírósághoz benyújtott kereset – Fellebbezési tanács határozatának jogszerűsége – A nemzeti szabályozás, ítélkezési gyakorlat vagy szakirodalom figyelembevétele az uniós jog alkalmazása során – Megengedhetőség

(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk)

2.      Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Törlési kérelem – A kérelem alapjául szolgáló törlési ok meghatározása

(207/2009 tanácsi rendelet, 52. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

3.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Valamely megjelölés lajstromozhatóságának értékelése – Kizárólag az uniós szabályozás figyelembevétele – A nemzeti hatóságok által hozott, az uniós fórumokat nem kötő határozatok

(207/2009 tanácsi rendelet)

4.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A határozatok indokolása – A 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata – Az EUMSZ 296. cikkével azonos hatály

(207/2009 tanácsi rendelet, 75. cikk, első mondat)

5.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – A kizáró okoknak a lajstromozás iránti kérelemmel érintett minden egyes áru vagy szolgáltatás tekintetében történő elkülönült vizsgálata – A lajstromozás megtagadása indokolásának kötelezettsége – Terjedelem

(207/2009 tanácsi rendelet, 75. cikk, első mondat)

1.      Sem a feleket, sem magát a Törvényszéket nem lehet akadályozni abban, hogy a nemzeti jogszabályokból, ítélkezési gyakorlatból vagy jogelméletből merítsen, mivel a fellebbezési tanácsnak nem azt rója fel a felperes, hogy nem vett tekintetbe egy adott nemzeti ítéletben szereplő tényeket, hanem azt, hogy megsértette a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet egy rendelkezését, és ezen jogalap alátámasztására az ítélkezési gyakorlatra hivatkozik.

(vö. 18. pont)

2.      Annak meghatározása során, hogy valamely törlési kérelem mely okokon alapul, a kérelem egészét kell megvizsgálni, különös tekintettel az azt alátámasztó okok részletes bemutatására.

(vö. 26. pont)

3.      Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a közösségi védjegyszabályozás szabályok együtteséből álló, sajátos célokat követő önálló rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől.

Ebből következően, valamely megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozhatóságát kizárólag a vonatkozó uniós szabályozás alapján – amint azt az uniós Bíróság értelmezi – kell értékelni. A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) tehát nincs kötve a tagállami szinten hozott határozatokhoz, még akkor sem, ha e határozatokat valamely, a védjegyekről szóló 89/104 első irányelv alapján harmonizált nemzeti jogszabály alkalmazása során hozták.

Ehhez hozzá kell tenni, hogy a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet egyik rendelkezése sem kötelezi az OHIM‑ot vagy kereset esetében a Törvényszéket arra, hogy ugyanarra az eredményre jusson, mint a nemzeti hatóságok vagy bíróságok egy hasonló ügyben

Ugyancsak az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy jóllehet az OHIM‑ot nem kötik a nemzeti hatóságok által hozott határozatok, e határozatokat, nem kötelező vagy akár döntő jelleggel, az OHIM mindazonáltal figyelembe veheti iránymutatásként az ügy tényállásának értékelése keretében.

E tényezők összességéből az következik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett eseten kívül, amelynek keretében az OHIM‑nak alkalmaznia kell a nemzeti jogot, ideértve a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlatot is, a Törvényszéket nem köthetik a nemzeti hatóságok vagy bíróságok határozatai.

(vö. 34–37. pont)

4.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata értelmében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) határozatait indokolni kell. Az itt kimondott indokolási kötelezettség tartalmilag megegyezik az EUMSZ 296. cikk követelményeivel, amely szerint az indokolásból világos és egyértelmű módon ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény gondolatmenetének úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést alátámasztó körülményeket, illetve hogy az illetékes bíróság ellenőrzést gyakorolhasson felette. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy egy aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem annak összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is.

Közelebbről, amennyiben az OHIM elutasítja valamely megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozását, határozatának indokolásához fel kell tüntetnie azon feltétlen vagy viszonylagos kizáró okot, amely miatt e lajstromozás nem lehetséges, valamint azon rendelkezést, amelyen ezen ok alapul, és be kell mutatnia azon ténybeli körülményeket, amelyeket bizonyítottként alapul vesz, és amely véleménye szerint indokolja a hivatkozott rendelkezés alkalmazását. Az ilyen indokolást főszabály szerint elégségesnek kell tekinteni.

(vö. 53., 54. pont)

5.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 65–68. pont)