T‑190/08. sz. ügy
Chelyabinsk electrometallurgical integrated plant OAO (CHEMK) és Kuzneckie ferrosplavy OAO (KF)
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Dömping – A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból, Kínából, Egyiptomból, Kazahsztánból és Oroszországból származó ferroszilícium behozatala – Az exportár meghatározása – Haszonkulcs – Árra vonatkozó kötelezettségvállalás – Kár – Okozati összefüggés – Panasz – Védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség”
Az ítélet összefoglalása
1. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – Az exportár meghatározása
(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (9) bekezdés)
2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – Az exportár meghatározása
(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (9) bekezdés)
3. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet elfogadása
(EK 253. cikk)
4. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Átmeneti tájékoztatást tartalmazó dokumentumnak a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban székhellyel rendelkező termelővel való előzetes közlése
(Az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás, 36. cikk, (2) bekezdés; 384/96 tanácsi rendelet)
5. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Védelemhez való jog
(384/96 tanácsi rendelet, 20. cikk, (1) bekezdés)
6. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingellenes eljárás – Az eljárás nem bizalmas irataiba történő betekintéshez való jog
(384/96 tanácsi rendelet, 6. cikk, (7) bekezdés és 8. cikk, (4) bekezdés)
7. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Figyelembe veendő tényezők
(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk, (2), (5) és (6) bekezdés, 4. cikk, (1) bekezdés és 5. cikk, (4) bekezdés)
8. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Az okozati összefüggés megállapítása
(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk, (7) bekezdés)
1. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdéséből (amelynek helyébe az 1225/2009 rendelet 2. cikkének (9) bekezdése lépett) az következik, hogy a Bizottság és a Tanács két esetben állapíthatja meg, hogy az exportár nem megbízható, vagyis akkor, ha kapcsolat áll fenn az exportőr és az importőr vagy valamely harmadik személy között, valamint akkor, ha kompenzációs megállapodás jött létre az exportőr és az importőr vagy valamely harmadik személy között. Ezen eseteken kívül, amennyiben van exportár, az intézmények a dömping megállapítása során kötelesek ezen exportárból kiindulni.
(vö. 26. pont)
2. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdése szerint (amelynek helyébe az 1225/2009 rendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdése lépett), amennyiben az exportár képzése az első független vevővel szemben alkalmazott ár alapján vagy bármilyen más ésszerű alapon történik, az importálás és a viszonteladás között felmerülő minden költségen, valamint a felhalmozódó nyereségen kiigazításokat kell végrehajtani a közösségi határnál megbízható exportár megállapítása érdekében. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének harmadik albekezdése (amelynek helyébe az 1225/2009 rendelet 2. cikke (9) bekezdésének harmadik albekezdése lépett) akként rendelkezik, hogy azok a költségek, amelyek vonatkozásában kiigazítást kell végrehajtani, magukban foglalják az értékesítési költségek, az adminisztratív költségek és egyéb általános költségek, valamint a haszonkulcs vonatkozásában ésszerűen elfogadható haszonrést.
Jóllehet az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése akként rendelkezik, hogy a haszonkulcs vonatkozásában kiigazítást kell végrehajtani, e rendelkezés nem szabályozza az említett haszonkulcs számításának vagy meghatározásának módszerét. E rendelkezés arra szorítkozik, hogy a kiigazítás tárgyát képező haszonkulcs ésszerű jellegére utal.
Amennyiben kapcsolat áll fenn a termelő és a Közösségbe behozatalt végző importőr között, az ilyen ésszerű haszonkulcsot nem a kapcsolatban álló termelőtől származó olyan adatok alapján kell számítani, amelyeket befolyásolhat e kapcsolat, hanem a független importőrtől származó adatok alapján.
Következésképpen az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az választási lehetőséget biztosít az intézményeknek a kapcsolt importőr valódi haszonkulcsának vagy a nem kapcsolt importőrök névleges haszonkulcsának alkalmazása között, az egyetlen megkötés ezzel kapcsolatban pedig az, hogy a haszonkulcs ésszerű legyen.
Mindazonáltal az intézmények a kereskedelmi védelmi intézkedések területén széles körű diszkrecionális jogkörrel rendelkeznek, vagyis az uniós bíróság csak korlátozott bírósági felülvizsgálatot gyakorolhat. Az ésszerű haszonkulcs meghatározása ezen elv alkalmazása szempontjából nem képez kivételt, mivel szükségképpen összetett gazdasági mérlegeléseket foglal magában.
(vö. 27–30., 38. pont)
3. Az EK 253. cikk által megkövetelt indokolásnak világosan és félreérthetetlenül be kell mutatnia a kifogásolt jogi aktust elfogadó uniós hatóság érvelését, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést alátámasztó körülményeket, illetve hogy az uniós bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét.
E tekintetben a Tanács a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet indokolásában nem köteles válaszolni az érdekeltek által a közigazgatási eljárás során hivatkozott minden ténybeli és jogkérdésre. Nem követelmény az sem, hogy az indokolás a releváns tény‑ és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel az indokolási kötelezettséget különösen a jogi aktus kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell mérlegelni. Elegendő, ha a Tanács azokat a tényeket és jogi megfontolásokat ismerteti, amelyeknek az ilyen rendelet főbb tartalmi elemei vonatkozásában különös jelentősége van.
(vö. 44., 45. pont)
4. Az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás 36. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a stabilizációs és társulási tanácsot dömping esetén azonnal értesíteni kell, amint megkezdték a vizsgálatot, továbbá hogy ha a dömping nem fejeződik be, vagy ha a stabilizációs és társulási tanácsnak az ügyről szóló értesítésétől számított harminc napon belül nem születik más megfelelő megoldás, megfelelő intézkedéseket lehet elfogadni. E rendelkezésből következik, hogy a Bizottság, valamint a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban székhellyel rendelkező termelő‑exportőrök között az átmeneti dömpingellenes intézkedések megállapítását megelőzően szükségképpen sor kellett, hogy kerüljön levélváltásokra, amelyek hiányában az e rendelkezés értelmében vett semmilyen megfelelő megoldás nem helyezhető kilátásba. E rendelkezésből ugyanezen okból az is következik, hogy a termelő‑exportőröknek ismerniük kell azokat a lényeges szempontokat és tényeket, amelyek alapján az intézmények átmeneti dömpingellenes intézkedések megállapítását szándékoznak javasolni, amely ismeret hiányában e termelő‑exportőrök nehezen tudnának megfelelő megoldást ajánlani.
Ebből következik, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban székhellyel rendelkező azon termelő, amelyre e megállapodást alkalmazták, és amely e megállapodás értelmében már előbb megkapta a dömpingellenes intézkedések elfogadására vonatkozó átmeneti tájékoztatást tartalmazó dokumentumot, nem tekinthető úgy, hogy hasonló helyzetben lenne az olyan más államban székhellyel rendelkező termelővel, amely állammal ilyen megállapodást kötöttek. Ilyen körülmények között az, ha az átmeneti tájékoztatást tartalmazó dokumentumot előzetesen közölték az első termelővel, a másodikkal viszont nem, nem képezi az egyenlő bánásmód elvének megsértését, mivel az érintett társaságok eltérő helyzetben vannak, ezen eltérő bánásmód alapját pedig jogszabályi rendelkezés képezi.
(vö. 68., 69., 72. pont)
5. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 20. cikke (1) bekezdése (amelynek helyébe az 1225/2009 rendelet 20. cikkének (1) bekezdése lépett) a felek tájékoztatására vonatkozik. Közelebbről, e cikk azt a lehetőséget biztosítja az érintett feleknek, hogy tájékoztatást kérjenek az átmeneti intézkedések megállapításának alapjául szolgáló lényeges tényekről és szempontokról, továbbá szabályozza ennek gyakorlati módszereit. Így az alaprendelet 20. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tájékoztatás iránti kérelmeket írásban kell előterjeszteni közvetlenül az átmeneti intézkedések megállapítása után, a tájékoztatást pedig amint lehetséges, írásban kell megadni.
E cikk szövegében semmi nem utal arra, hogy az átmeneti tájékoztatást tartalmazó dokumentumot csak az átmeneti dömpingellenes intézkedések megállapítását követően, valamint csak írásbeli kérelem alapján lehetne közölni az exportőrökkel. Jóllehet az alaprendelet 20. cikkének (1) bekezdéséből levezethető, hogy az érintett felek az átmeneti intézkedések megállapítása előtt nem kérhetik a tájékoztatást tartalmazó dokumentum közlését, továbbá kérelmüket írásban kell előterjeszteniük, e cikk nem tiltja meg a Bizottságnak, hogy maga kezdeményezze az említett dokumentum közlését, még az átmeneti intézkedések megállapítása előtt, és anélkül, hogy erre vonatkozóan írásbeli kérelmet terjesztettek volna elé.
(vö. 81., 82. pont)
6. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdése (amelynek helyébe az 1225/2009 rendelet 6. cikkének (7) bekezdése lépett) lényegében akként rendelkezik, hogy az érintett felek írásban kérhetik, hogy engedélyezzenek számukra betekintést az eljárás nem bizalmas irataiba, az ezen iratokban foglalt adatokkal kapcsolatban pedig észrevételeket tehetnek, amelyeket a Bizottságnak figyelembe kell vennie. Ezenkívül az alaprendelet 8. cikkének (4) bekezdése (amelynek helyébe az 1225/2009 rendelet 8. cikkének (4) bekezdése lépett) kimondja, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalást felajánló felek kötelesek kötelezettségvállalásuk nem bizalmas változatát rendelkezésre bocsátani abból a célból, hogy az a vizsgálatban érdekelt felek számára hozzáférhető legyen.
E rendelkezések szövegében semmi nem enged arra következtetni, hogy az, hogy a valamely termelő által felajánlott, az árra vonatkozó kötelezettségvállalást csak az átmeneti rendelet hivatalos kihirdetését követően csatolták az eljárás nem bizalmas irataihoz, sértené az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdését és 8. cikkének (4) bekezdését. E rendelkezések, jóllehet egyrészt a kötelezettségvállalást felajánló felekkel szemben előírják e kötelezettségvállalás nem bizalmas változatának rendelkezésre bocsátását, másrészt pedig a Bizottsággal szemben azt, hogy e nem bizalmas változathoz biztosítson hozzáférést azon érintett felek számára, akik erre vonatkozóan írásbeli kérelmet terjesztettek elő, nem tartalmaznak semmilyen utalást, főleg nem pedig kötelező előírást azzal kapcsolatban, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalás példányát mely időpontban kell az eljárás nem bizalmas irataihoz csatolni.
(vö. 84., 85. pont)
7. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 3. cikke (2), (5) és (6) bekezdésének (amelyek helyébe az 1225/2009 rendelet 3. cikkének (2), (5) és (6) bekezdése lépett) együttes olvasatából lényegében az következik, hogy a kár meghatározása a dömpingelt behozatal mennyisége és/vagy árszintje által a közösségi gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatás egyértelmű bizonyítékokon alapuló, tárgyilagos vizsgálatát feltételezi, amely az említett ágazat helyzete szempontjából releváns gazdasági tényezők és mutatók értékeléséből áll.
Másfelől az alaprendelet 3. cikkének (2), (5) és (6) bekezdésében említett közösségi gazdasági ágazat fogalmát ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) bekezdése (amelynek helyébe az 1225/2009 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése lépett) határozza meg, amely akként rendelkezik, hogy „közösségi gazdasági ágazat” alatt a hasonló termékek azon közösségi termelőinek összességét vagy közülük azokat kell érteni, akiknek együttes termelése e termékek teljes közösségi termelésének az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésének (amelynek helyébe az 1225/2009 rendelet 5. cikkének (4) bekezdése lépett) meghatározása szerinti jelentős hányadát teszi ki.
Ezenkívül az alaprendelet 5. cikke a dömpingellenes eljárás megindításáról szól. E cikk (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a dömpingellenes eljárás megindításának alapjául szolgáló panasz akkor tekinthető a közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok a közösségi termelők támogatják, akiknek együttes termelése az érintett termék teljes közösségi termelésének 50%‑át meghaladja.
Következésképpen e rendelkezések elemzéséből következik, hogy egyrészt, jóllehet az intézmények által lefolytatott vizsgálatnak arra az eredményre kell vezetnie, hogy a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár jelentős, nem követelmény, hogy valamennyi releváns gazdasági tényező és mutató negatív tendenciára utaljon. Másrészt az intézményeknek a dömpingelt behozatal hatását az egész közösségi gazdasági ágazat, vagyis az összes közösségi termelő, vagy legalábbis a dömpingellenes eljárás megindítását támogató azon közösségi termelők helyzetére tekintettel kell értékelniük, akiknek együttes termelése az érintett termék teljes közösségi termelésének 50%‑át meghaladja, viszont szabadon választhatják meg az ezen eredmény eléréséhez használandó módszert. Így az intézmények éppen dönthetnek mind az egyes közösségi termelőknek okozott kár bekövetkezésének bizonyítása mellett, mind amellett, hogy az ilyen kár bekövetkezését az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése szerint a közösségi gazdasági ágazatot képező közösségi termelők összességére vonatkozó, összesített vagy súlyozott adatok alapján bizonyítják.
(vö. 111–114. pont)
8. A dömpingellenes intézkedések elfogadása keretében a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkozó elemzést nem szükségszerűen oly módon kell lefolytatni a közösségi gazdasági ágazat egészének szintjén, hogy a dömpingelt behozatalon kívüli más tényező által valamely egyedi közösségi termelőnek okozott kárt ne lehetne figyelembe venni. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésében (amelynek helyébe az 1225/2009 rendelet 3. cikkének (7) bekezdése lépett) szabályozott, úgynevezett „be nem tudhatósági” elemzés keretében ugyanis az intézmények egyrészt kötelesek minden más ismert tényezőt megvizsgálni, amelyek a dömpingelt behozatallal azonos időpontban kárt okoztak a közösségi gazdasági ágazatnak, másrészt pedig kötelesek biztosítani, hogy az ezen más tényezők által okozott kárt ne tulajdonítsák e behozatalnak. Az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése nem mondja ki, hogy e vizsgálat során csak azt a kárt lehetne figyelembe venni, amelyet e más tényezők a közösségi gazdasági ágazat egészének okoztak. E rendelkezés céljára tekintettel – amely annak biztosításában nyilvánul meg, hogy az intézmények a dömpingelt behozatal káros hatásait elválasszák és megkülönböztessék az egyéb tényezők káros hatásaitól – lehetséges, hogy a dömpingelt behozatalon kívüli más tényező által valamely közösségi termelőnek egyénileg okozott kárt bizonyos körülmények között figyelembe kell venni, amennyiben e kár hozzájárult az egészében vett közösségi gazdasági ágazatban tapasztalt kárhoz.
(vö. 172. pont)