Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2024. június 6.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság a tartással kapcsolatos ügyekben – 4/2009/EK rendelet – A 12. cikk (1) bekezdése – Perfüggőség – 13. cikk – Összefüggő keresetek – Fogalom”
A C‑381/23. sz. [Geterfer](i) ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Amtsgericht Mönchengladbach‑Rheydt (Mönchengladbach‑Rheydt‑i helyi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2023. június 19‑én érkezett, 2023. június 19‑i határozatával terjesztett elő a
ZO
és
JS
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: O. Spineanu‑Matei tanácselnök, J.‑C. Bonichot és L. S. Rossi (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Európai Bizottság képviseletében J. Vondung és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 7., 1. o.; helyesbítések: HL 2011. L 131., 26. o., HL 2013. L 8., 19. o., HL 2013. L 281., 29. o.) 12. cikkének értelmezésére irányul.
2 E kérelmet az eljárás során nagykorúvá vált ZO és édesanyja, JS között tartásdíj megfizetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
A 4/2009 rendelet
3 A 4/2009 rendelet (15) és (44) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(15) A tartásra jogosultak érdekeinek védelme érdekében, valamint a megfelelő uniós igazságszolgáltatás előmozdítása céljából ki kell igazítani a [polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i] 44/2001/EK [tanácsi] rendeletből [(HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.)] eredő, joghatóságra vonatkozó szabályokat. […]
[…]
(44) E rendeletnek módosítania kell a 44/2001/EK rendeletet, és annak a tartási kötelezettségekre alkalmazandó rendelkezései helyébe kell lépnie. E rendelet átmeneti rendelkezéseire is figyelemmel, a tagállamoknak a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságra, az elismerésre, a végrehajthatóságra és a határozatok végrehajtására e rendelet [helyesen: a tagállamoknak a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságra, a határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására, valamint a költségmentességre e rendelet] alkalmazásának időpontjától kezdődően a 44/2001/EK rendelet rendelkezései helyett e rendelet rendelkezéseit kell alkalmazniuk.”
4 E rendelet 1. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:
„Ezt a rendeletet a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre kell alkalmazni.”
5 Az említett rendelet „Joghatóság” című II. fejezete tartalmazza a 3–14. cikket.
6 Ugyanezen rendelet 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„A tagállamokban tartási kötelezettség tárgyában joghatósággal rendelkezik:
a) az a bíróság, amelynek illetékességi területén az alperes szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy
b) az a bíróság, amelynek illetékességi területén a jogosult szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy
c) az a bíróság, amely saját joga alapján a személyi állapottal kapcsolatos ügyekben joghatósággal rendelkezik, amennyiben a tartási kötelezettség megállapítására irányuló kérelem az ügyben járulékos jellegű, kivéve ha ez a joghatóság kizárólag valamelyik fél állampolgárságán alapul, […]
[…]”
7 A 4/2009 rendelet „Perfüggőség” című 12. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Amennyiben azonos felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak eljárásokat, a később felhívott bíróság az elsőként felhívott bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.
(2) Amennyiben az elsőként felhívott bíróság joghatóságát állapítják meg, a később felhívott bíróság ennek javára megállapítja saját joghatóságának hiányát.”
8 E rendeletnek a „Összefüggő eljárások” című 13. cikke értelmében:
„(1) Amennyiben összefüggő keresetek tekintetében különböző tagállamok bíróságai előtt vannak folyamatban eljárások, a később felhívott bíróság felfüggesztheti az eljárását.
(2) Amennyiben a keresetek tekintetében első fokon folyik az eljárás, a később felhívott bíróság valamely fél kérelmére megszüntetheti az eljárást, feltéve hogy a keresetek tekintetében az elsőként felhívott bíróság rendelkezik joghatósággal, és a rá vonatkozó jog az eljárások egyesítését lehetővé teszi.
(3) E cikk alkalmazásában a keresetek akkor tekintendők összefüggőnek, ha olyan szoros kapcsolat áll fenn közöttük, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együttesen határozni.”
9 Az említett rendeletnek „Az elismerés megtagadásának indokai” című 24. cikke első bekezdése c) pontjának szövege a következő:
„A határozat nem ismerhető el, amennyiben:
[…]
c) összeegyeztethetetlen egy, az azonos felek közötti jogvitában abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérelmezik”.
10 A 4/2009 rendelet 68. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy e rendelet – a 75. cikkének (2) bekezdésében előírt átmeneti rendelkezésekre is figyelemmel – módosítja a 44/2001 rendeletet, és e rendeletnek a tartási kötelezettségekre alkalmazandó rendelkezései helyébe lép.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
11 Az alapeljárás felperese, ZO 2001 novemberében született az apja és az alapeljárás alperese, JS közötti házasságból. E házasságot 2010 novemberében véglegesen felbontották.
12 ZO apja Németországban, míg anyja Belgiumban él.
13 A szülei különválását követően ZO először az anyjával élt együtt, apjának pedig a tribunal de première instance d’Eupen (eupeni elsőfokú bíróság, Belgium) 2014. december 17‑i ítéletének megfelelően havi tartásdíjat kellett fizetnie ZO és testvére után.
14 2017. augusztus 31‑i ítéletével a tribunal de première instance d’Eupen (eupeni elsőfokú bíróság) a „teljes körű szülői felügyeleti jogot” az apára ruházta át.
15 ZO a hetet Németországban bentlakásos iskolában tölti, és az iskolai szünet ideje alatt elsődlegesen apjánál tartózkodik. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információk szerint ZO továbbra is rendelkezik lakcímmel azon a településen, ahol anyja Belgiumban lakik, azonban nem hajlandó vele kapcsolatba lépni.
16 Az alapügyben ZO tartásdíj megfizetését kéri anyjától, amelyet még számszerűsíteni kell a 2017 novemberétől egy meg nem határozott időpontig kezdődő időszak tekintetében. Az anya perfüggőségi kifogást terjeszt elő.
17 Az alapügy megindításának időpontjában ugyanis az anya által ZO apjával szemben indított eljárás már folyamatban volt a tribunal de première instance d’Eupen (eupeni elsőfokú bíróság) előtt. Ezen eljárás keretében az anya költségtérítés iránti jogot érvényesít arra tekintettel, hogy 2017. augusztus 1. és 2018. december 31. között biztosította lánya lakhatását és eltartását.
18 2021. november 3‑i végzésével az Amtsgericht Mönchengladbach‑Rheydt (Mönchengladbach‑Rheydt‑i helyi bíróság, Németország) megállapította, hogy a 4/2009 rendelet 3. cikkének b) pontja alapján joghatósággal rendelkezik ZO kérelmének elbírálására. Ezt a kérelmet azonban a perfüggőség fennállása miatt mint elfogadhatatlant elutasította, mivel az anya korábban eljárást indított a tribunal de première instance d’Eupen (eupeni elsőfokú bíróság) előtt. Az Amtsgericht Mönchengladbach‑Rheydt (Mönchengladbach‑Rheydt‑i helyi bíróság) többek között rámutatott arra, hogy mindkét eljárás gyermektartásra irányul, továbbá pontosította, hogy Belgiumban a polgári törvénykönyv 203. és 203a. cikkének megfelelően a szülők kölcsönös hozzájárulási kötelezettség alapján még a gyermekeiknek a betöltött 18. életévben meghatározott nagykorúságát követően is kötelesek eltartásukról a tanulmányaik befejezéséig gondoskodni.
19 2022. április 26‑i végzésével az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) helyt adott a ZO által az Amtsgericht Mönchengladbach‑Rheydt (Mönchengladbach‑Rheydt‑i helyi bíróság) végzésével szemben benyújtott fellebbezésnek, azzal az indokkal, hogy a két eljárás nem azonos felekre vonatkozik, és az nem ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jogra vonatkozik. E bíróság az ügyet visszautalta az Amtsgericht Mönchengladbach‑Rheydt (Mönchengladbach‑Rheydt‑i helyi bíróság) elé újbóli ítélethozatal céljából.
20 Ez utóbbi bíróság, amely a kérdést előterjesztő bíróság az 1998. május 19‑i Drouot assurances ítéletre (C‑351/96, EU:C:1998:242) hivatkozva úgy véli, hogy az alapeljárás felperesének és apjának, a tribunal de première instance d’Eupen (eupeni elsőfokú bíróság) előtti alapeljárás alperesének érdekei olyan mértékben azonosak, hogy e személyeket a perfüggőség szempontjából egy és ugyanazon félnek lehet tekinteni. Ráadásul a két folyamatban lévő eljárás tárgya azonos, azaz tartásdíj megfizetése iránti kereset. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a 4/2009 rendelet 12. cikkének értelmezését és e 12. cikknek az alapügyben való alkalmazását illetően.
21 E körülmények között az Amtsgericht Mönchengladbach‑Rheydt (Mönchengladbach‑Rheydt‑i helyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A [4/2009/EK rendelet] alapján fennáll‑e perfüggőség egy másik, azonos tárgyú eljárásra tekintettel, ha Belgiumban az apa és az anya között tartásdíj iránti eljárás van folyamatban, míg Németországban ezt követően az időközben nagykorúvá vált gyermek indít az anyja ellen tartásdíj iránti eljárást?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
22 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 4/2009 rendelet 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy teljesülnek az ezen rendelkezésben előírt perfüggőségi helyzet elismerésének azon feltételei, amelyek szerint a eljárásoknak ugyanazon tárgyra kell vonatkozniuk, és azokat azonos felek között kell megindítani, ha a valamely tagállam bírósága előtt az időközben nagykorúvá vált gyermek által az anyja által fizetendő tartásdíj iránt benyújtott kérelem időpontjában az anya már kérelmet nyújtott be egy másik tagállam bírósága előtt, amelyben a gyermek apjától e gyermek lakhatására és eltartására tekintettel követel költségtérítést.
23 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy amint az a 4/2009 rendelet 68. cikkének (1) bekezdéséből és 75. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, e rendelet a tartási kötelezettségek tekintetében a 44/2001 rendelet helyébe lépett, amely pedig a tagállamok között az új tagállamok csatlakozásáról szóló, egymást követő egyezményekkel módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i Brüsszeli Egyezményt (HL 1972. L 299., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) váltotta fel.
24 Amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben lényegében hivatkozott, a Bíróság által az egyik jogi eszköz rendelkezéseire vonatkozóan adott értelmezés a másik jogi eszköz rendelkezéseire is érvényes, mivel ezek a rendelkezések „egyenértékűnek” tekinthetők (lásd ebben az értelemben: 2022. június 20‑i London Steam‑Ship Owners’ Mutual Insurance Association ítélet, C‑700/20, EU:C:2022:488, 42. pont).
25 Ez a helyzet áll fenn a perfüggőségre vonatkozó rendelkezések esetében, amelyeket a Brüsszeli Egyezmény 21. cikkének első bekezdése, a 44/2001 rendelet 27. cikke, a tartással kapcsolatos ügyekben pedig a 4/2009 rendelet 12. cikke tartalmaz, és amelyek rendelkezései hasonló módon vannak megfogalmazva.
26 Így a Brüsszeli Egyezmény 21. cikkének első bekezdéséhez és a 44/2001 rendelet 27. cikkének (1) bekezdéséhez hasonlóan a 4/2009 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy amennyiben azonos felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt különböző tagállamok bíróságai előtt indítottak eljárásokat, a később felhívott bíróság az elsőként felhívott bíróság joghatósága megállapításáig hivatalból felfüggeszti az eljárást.
27 Ez a perfüggőségi szabály – a Brüsszeli Egyezmény 21. cikkének első bekezdéséhez és a 44/2001 rendelet 27. cikkéhez hasonlóan –, amint arra többek között a 4/2009 rendelet (15) preambulumbekezdése emlékeztet, a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében arra irányul, hogy csökkentse a különböző tagállamok bíróságai előtti párhuzamos eljárások lehetőségét, és megakadályozza, hogy egymással összeegyeztethetetlen határozatokat hozzanak abban az esetben, ha ugyanazon ügyben több bíróság rendelkezik joghatósággal (lásd analógia útján: 2004. október 14‑i Mærsk Olie & Gas ítélet, C‑39/02, EU:C:2004:615, 31. pont; 2015. október 22‑i Aannemingsbedrijf Aertssen és Aertssen Terrassements ítélet, C‑523/14, EU:C:2015:722, 39. pont).
28 Így a 4/2009 rendelet 12. cikke arra irányul, hogy a lehető legteljesebb mértékben kizárja az olyan helyzetet, mint az e rendelet 24. cikke első bekezdésének c) pontjában említett helyzet, nevezetesen azt, hogy valamely határozatot nem ismerjenek el azért, mert összeegyeztethetetlen az azonos felek közötti jogvitában abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérik (lásd ebben az értelemben analógia útján: 2004. október 14‑i Mærsk Olie & Gas ítélet, C‑39/02, EU:C:2004:615, 31. pont).
29 A perfüggőségi esetek megoldásának e mechanizmusa objektív és automatikus jelleget ölt, és az az adott bíróságokhoz fordulás időbeli sorrendjén alapul (lásd analógia útján: 2015. október 22‑i Aannemingsbedrijf Aertssen és Aertssen Terrassements ítélet, C‑523/14, EU:C:2015:722, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Egyébiránt, tekintettel arra a körülményre, hogy a 4/2009 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése nem a tagállamok jogrendjére utal, hanem a perfüggőségi helyzet meghatározásának elemeiként több anyagi jogi feltételre hivatkozik, az e 12. cikkben használt fogalmakat önállónak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben analógia útján: 1987. október 14‑i Gubisch Maschinenfabrik ítélet, C144/86, EU:C:2004:528, 11. pont).
31 Amint az a 4/2009 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének a jelen ítélet 26. pontjában felidézett szövegéből következik, a perfüggőség meghatározásához több együttes feltételnek kell teljesülnie. Így ez akkor áll fenn, ha a kérelmeket „azonos felek között” terjesztik elő, „ugyanabból a ténybeli alapból” és „ugyanazon jog iránt”.
32 Az alapügyben a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy teljesülnek‑e a felek azonosságára és a két párhuzamosan folyamatban lévő eljárásban benyújtott kérelmek tárgyának azonosságára vonatkozó feltételek.
33 Először is, ami azt a feltételt illeti, amely szerint az eljárásoknak „azonos felek” között kell megindulnia, a kérdést előterjesztő bíróság kétségei abból a körülményből erednek, hogy míg a tribunal de première instance d’Eupen (eupeni elsőfokú bíróság) előtti jogvita a gyermek anyja és apja között áll alakult ki, addig az előtte folyamatban lévő jogvita ezen – időközben nagykorúvá vált – gyermek és az anyja között áll fenn, így e felek formailag nem azonosak.
34 E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy főszabály szerint fontos, hogy a jogvitában részt vevő felek azonosak legyenek, függetlenül az egyik vagy a másik fél helyzetétől a két párhuzamos eljárásban (lásd analógia útján: 2015. október 22‑i Aannemingsbedrijf Aertssen és Aertssen Terrassements ítélet, C‑523/14, EU:C:2015:722, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Mindazonáltal, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, a Bíróság az 1998. május 19‑i Drouot assurances ítéletben (C‑351/96, EU:C:1998:242, 19., 23. és 25. pont), amely a Brüsszeli Egyezmény 21. cikke első bekezdésének értelmezésére vonatkozott, elismerte, hogy a két szóban forgó jogvita tárgyához képest formailag különböző feleknek, nevezetesen a biztosítónak és a biztosítottjának érdekei annyira azonosak és szétválaszthatatlanok lehetnek, hogy őket e rendelkezés alkalmazásának céljából egy és ugyanazon félnek kell tekinteni.
36 Az „azonos felek” fogalmának hasonló értelmezése a 4/2009 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése keretében is elfogadható.
37 E rendelet anyagi jogi tárgyára tekintettel ugyanis, amely – amint azt e rendelet 1. cikkének (1) bekezdése kimondja – a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekre, és következésképpen gyakran a kiskorú gyermek olyan tartási követeléseire vonatkozik, amelyeket más személyek – például mindkét vagy egyik szülője vagy a jogosult jogaiba törvényesen lépő állami szerv – nyújtanak be, el kell ismerni, hogy bizonyos helyzetekben a formailag különböző feleknek a két szóban forgó jogvita tárgyához olyan mértékben azonos és elválaszthatatlan érdeke – konkrétan az érintett gyermeknek mint tartásra jogosultnak az érdeke – fűződik, hogy az e felek egyikével szemben hozott ítélet jogerős lehet a másikkal szemben. Ilyen esetben az említett feleket az említett rendelet 12. cikke értelmében egy és ugyanazon félnek kell tekinteni.
38 Ezt az értelmezést a 4/2009 rendelet 3. cikkének c) pontja is megerősíti. E rendelkezés ugyanis elismeri, hogy a tartási kötelezettség megállapítására irányuló keresetet járulékosan, személyi állapottal kapcsolatos olyan kereset keretében is meg lehet indítani, mint amilyen a házasság felbontása iránti eljárás, amelyben a felek szükségszerűen az érintett gyermek szülei, és akinek legalább az egyik szülője képviseli e gyermek érdekeit a tartási kötelezettséggel kapcsolatos járulékos eljárásban.
39 Az alapügyben tehát a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meggyőződnie arról, hogy a párhuzamos eljárások tárgyára, valamint arra a körülményre tekintettel, hogy az alapeljárás felperese az eljárás során nagykorúvá vált, e felperes érdekei olyannyira elválaszthatatlanok‑e apjának érdekeitől – aki az alperes a tribunal de première instance d’Eupen (eupeni elsőfokú bíróság) előtt –, hogy az ezen ügyek bármelyikében az egyik féllel szemben hozott ítélet a másik féllel szemben jogerős.
40 Másodszor, azon feltételt illetően, miszerint a kérelmek tárgyának azonosnak kell lennie, emlékeztetni kell arra, hogy e feltétel azt jelenti, hogy – az egyes jogviták felpereseinek követeléseire figyelemmel – e kérelmeknek és nem az alperes által esetlegesen felhozott védekezési jogalapoknak kell azonos célra irányulniuk (lásd ebben az értelemben analógia útján: 2003. május 8‑i Gantner Electronic ítélet, C‑111/01, EU:C:2003:257, 25. és 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
41 E tekintetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből az következik, hogy az anya a tribunal de première instance d’Eupen (eupeni elsőfokú bíróság) előtt a lányuk 2017. augusztus 1. és 2018. december 31. között felmerült lakhatási és eltartási költségeinek megtérítését követeli az apától, míg a kérdést előterjesztő bíróság előtt az alapeljárás felperese azt kéri az anyjától, hogy fizessen pénzbeli tartásdíjat a 2017. november 1‑jétől egy meg nem határozott, de 2019 novemberét – amely hónap során az alapeljárás felperese nagykorúvá vált – követően is folytatódó időszak tekintetében.
42 Ennélfogva – amint arra a Bizottság írásbeli észrevételeiben hivatkozott – nem bizonyul azonosnak az összes szóban forgó párhuzamos jogvitában benyújtott kérelem tárgya. Ugyanis, bár ezek a jogviták általánosságban a tartásdíj folyósítására vonatkoznak, kitűnik, hogy a felperesek kérelmeinek nem ugyanaz a céljuk, és nem ugyanarra az időszakra vonatkoznak.
43 Következésképpen, mivel a 4/2009 rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek kumulatívak, a Bíróság rendelkezésére álló információk alapján nem állapítható meg perfüggőségi helyzet.
44 Mindemellett hangsúlyozni kell, hogy – amint arra a Bizottság helyesen rámutatott – a perfüggőségi helyzet hiánya nem képezi akadályát a 4/2009 rendelet 13. cikke alkalmazásának, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli hogy a szóban forgó kérelmek kellően szoros kapcsolatban állnak egymással ahhoz, hogy azokat az e 13. cikk (3) bekezdése értelmében egymással összefüggőnek lehessen tekinteni, így e később felhívott bíróság felfüggesztheti az eljárást.
45 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 4/2009 rendelet 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy nem teljesülnek a perfüggőségi helyzet megállapításának e rendelkezésben előírt azon feltételei, amelyek szerint a kereseteknek ugyanazon tárgyra kell vonatkozniuk, és azokat azonos felek között kell megindítani, ha a valamely tagállam bírósága előtt az időközben nagykorúvá vált gyermek által az anyjával szemben tartásdíj fizetése iránt benyújtott kereset időpontjában az anya már keresetet nyújtott be egy másik tagállam bírósága előtt, amelyben a gyermek apjától e gyermek lakhatására és eltartására tekintettel követel költségtérítést, mivel a felperesek kérelmei nem azonos célt követnek, és időben nem fedik egymást. A 4/2009 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében vett perfüggőségi helyzet hiánya azonban nem képezi akadályát e rendelet 13. cikke alkalmazásának, ha a szóban forgó keresetek között kellően szoros kapcsolat áll fenn ahhoz, hogy azokat e 13. cikk (3) bekezdése értelmében egymással összefüggőnek lehessen tekinteni, és így az eljárást a kérdést előterjesztő bíróság – amelyhez később fordultak – felfüggesztheti.
A költségekről
46 Mivel ez az eljárás az alapeljárásokban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
A tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló, 2008. december 18‑i 4/2009/EK tanácsi rendelet 12. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
nem teljesülnek a perfüggőségi helyzet megállapításának e rendelkezésben előírt azon feltételei, amelyek szerint a kereseteknek ugyanazon tárgyra kell vonatkozniuk, és azokat azonos felek között kell megindítani, ha a valamely tagállam bírósága előtt az időközben nagykorúvá vált gyermek által az anyjával szemben tartásdíj fizetése iránt benyújtott kereset időpontjában az anya már keresetet indított egy másik tagállam bírósága előtt, amelyben a gyermek apjától e gyermek lakhatására és eltartására tekintettel követel költségtérítést, mivel a felperesek kérelmei nem azonos célt követnek, és időben nem fedik egymást. A 4/2009 rendelet 12. cikkének (1) bekezdése értelmében vett perfüggőségi helyzet hiánya azonban nem képezi akadályát e rendelet 13. cikke alkalmazásának, ha a szóban forgó keresetek között kellően szoros kapcsolat áll fenn ahhoz, hogy azokat e 13. cikk (3) bekezdése értelmében egymással összefüggőnek lehessen tekinteni, és így az eljárást a kérdést előterjesztő bíróság – amelyhez később fordultak – felfüggesztheti.
Aláírások