T‑304/02. sz. ügy

Hoek Loos NV

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Verseny − Kartell − Ipari és orvosi gázok holland piaca − Árrögzítés − Bírság összegének kiszámítása − Bírságkiszabási iránymutatás − Az arányosság és az egyenlő bánásmód elve”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok

(EK 81. cikk és EK 253. cikk)

2.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés, és 17. cikk)

3.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

4.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Figyelembe veendő forgalom

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

5.      Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság összegének csökkentése az eljárás alá vont vállalkozásnak a Bizottsággal való együttműködése miatt

(17 tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)

1.      A Bizottság szankciót megállapító határozatát, amelyet a jogellenes kartellben részt vevő különböző vállalkozásoknak címzett, bár azt egyetlen határozat formájában írta, olyan egyedi határozatok csoportjának kell tekinteni, amelyek a címzett vállalkozások terhére jogsértéseket állapítanak meg, és bírságot szabnak ki rájuk.

Ennélfogva amennyiben a határozat valamely címzettje ‑ a vele szemben kiszabott bírságot vitatva ‑ megsemmisítés iránti keresetet nyújt be, a közösségi bíróság a határozatnak csupán olyan elemeiről ítélkezik, amelyek vele kapcsolatosak. A többi címzettel kapcsolatos egyéb, meg nem támadott elemek viszont nem képezik azon jogvita tárgyát, amelyről a közösségi bíróságnak határoznia kell.

Ezen okból nem hivatkozhat e címzett arra, hogy az indokolás hiányos vagy nem megfelelő lenne azt illetően, hogy a jogsértést más, a határozat címzettjeként szereplő, és keresetet nem benyújtó vállalkozásoknak tudták be, és nem az anyavállalataiknak, amelyek nem lettek szankcionálva, és amelyek helyzete nem kapcsolódik a bíróság elé terjesztett jogvitához.

(vö. 59‑62. pont)

2.      A Bizottság mérlegelési joggal rendelkezik a közösségi versenyszabályok megsértéséért kiszabott bírság összegének meghatározását illetően, és nem köteles e célból pontos matematikai formula alkalmazására. Értékelését mindenesetre a közösségi jog tiszteletben tartásával kell végrehajtania, amely nemcsak a Szerződés rendelkezéseit tartalmazza, hanem általános elveket is.

A kiszabott bírság jogsértés időtartamával és súlyával való arányosságának megítélése − amely szempontokat a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése tartalmazza − e rendelet 17. cikke értelmében az Elsőfokú Bíróságra ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör részét képezi.

Ami a vállalkozásnak az érintett piacon való jelentőségére vonatkozó körülmény figyelembe vételét illeti, a Bizottság nem köteles a szóban forgó jogsértés súlyára és időtartamára tekintettel megállapítandó bírságösszeg meghatározásakor biztosítani, hogy ha ugyanazon jogsértésben részt vevő több vállalkozásra szab ki bírságot, akkor a bírságoknak a különböző vállalkozások esetén elvégzett számítás eredményeként meghatározott végső összege tükrözze a közöttük tett különbségtételt azok teljes vagy releváns forgalmára nézve.

A bírság végső összege nem a priori megfelelő tényező a kartellben résztvevők jelentőségét tekintve a bírság állítólagos aránytalanságának megállapításához. E végső összeget ugyanis a szóban forgó vállalkozás egyéni magatartásához kötődő számos tényezőre tekintettel kell megállapítani, nevezetesen a jogsértés időtartamára, a súlyosító vagy enyhítő körülmények fennállására, e vállalkozás együttműködésének fokára; nem pedig a piaci részesedésére vagy forgalmára tekintettel. A bírság kiindulási összege azonban releváns tényező lehet a kartellben résztvevők jelentőségét tekintve a bírság állítólagos aránytalanságának megállapításához.

Ilyen körülmények között az a tény, hogy valamely vállalkozással szemben kiszabott bírság végső összege a Bizottság által a kartellben részt vevő valamennyi vállalkozással szemben kiszabott bírságok teljes összegének közel 50%‑át teszi ki, nem ad okot olyan következtetésre, hogy ezen összeg aránytalan lenne, amennyiben a bírság kiindulási összege igazolt azokra a szempontokra tekintettel, amelyeket a Bizottság a vállalkozásoknak az érintett piacon fennálló jelentősége értékelésekor megállapított.

(vö. 68‑69., 84‑86., 93. pont)

3.      Amennyiben a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás alkalmazásakor a Bizottság nem követett el hibát a figyelembe veendő forgalom összegét illetően, a vállalkozás nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság hátrányosan megkülönböztette volna, mivel annak ellenére, hogy a jogsértés súlyát és időtartamát illetően azonos helyzetben volt a jogsértésben részt vevő másik társasággal, a vele szemben kiszabott bírság végleges összege az azonos kiindulási összeg ellenére jelentősen magasabb volt, hiszen e különbség azonkívül, hogy figyelembe veszi az együttműködés – nem vitatottan ‑ eltérő fokát, elsősorban a forgalom – a fent hivatkozott 15. cikk (2) bekezdésében meghatározott ‑ 10%‑os felső határának alkalmazásán alapul, amellyel kapcsolatban a Bizottság nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel.

(vö. 100‑112. pont)

4.      A büntetések és joghátrányok egyéniesítésének elve ‑ amely szerint valamely vállalkozás csak a neki személyesen felróható tények alapján részesíthető joghátrányban ‑ alkalmazandó minden olyan közigazgatási eljárásban, amely során a közösségi versenyjog alapján joghátrányt szabnak ki. Ezen okból a leányvállalat magatartása az anyavállalatnak csak akkor tudható be, ha a leányvállalat nem önálló módon határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében az anyavállalat által megszabott utasításokat követi.

Amennyiben nem ez a helyzet, azaz egyedül a leányvállalatnak tudható be a versenyszabályok megsértése, csupán ezen utóbbi forgalmát kell figyelembe venni a bírság összegének meghatározása céljából, függetlenül attól, hogy mivel a leányvállalat jogi értelemben már megszűnt a bírságot kiszabó határozat elfogadásának időpontjában, ez utóbbi az anyavállalatnak lett címezve, amely elismerte felelősségét volt leányvállalata tevékenységéért és így az annak magatartásához kapcsolódó szankcióért.

(vö. 117‑118., 120‑122. pont)

5.      A Bizottság által a versenyjogi bírságok összegének meghatározásakor alkalmazott megközelítés, amely szerint az együttműködéssel kapcsolatos tényezőt az érintett vállalkozás forgalmának ‑ a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében előírt ‑ 10%‑os felső határa alkalmazása után kell figyelembe venni, és így az közvetlenül befolyásolja a bírság összegét, biztosítja azt, hogy a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény teljes hatékonysággal érvényesüljön. Ha az alapösszeg az említett közlemény alkalmazása előtt jelentősen meghaladná a 10%‑os határt, és e határt nem lehetne azonnal alkalmazni, az érintett vállalkozás sokkal kevésbé volna ösztönözve a Bizottsággal való együttműködésre, hiszen a végső bírságot mindenképpen, együttműködés mellett is és anélkül is 10%‑ban állapították volna meg.

(vö. 123. pont)