A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített kilencedik tanács)
2021. szeptember 29.(*)
„Verseny – Kartellek – Az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok piaca – Az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – Az árak összehangolása az egész EGT‑ben – Összehangolt magatartás – Érzékeny kereskedelmi információk cseréje – A Bizottság joghatósága – Védelemhez való jog és meghallgatáshoz való jog – A jogi aktus sérthetetlensége – Egységes és folyamatos jogsértés – Cél általi versenykorlátozás – 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás – Az eladások értéke – Indokolási kötelezettség – Arányosság – Egyenlő bánásmód – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás 37. pontja – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”
A T‑363/18. sz. ügyben,
a Nippon Chemi‑Con Corporation (székhelye: Tokió [Japán], képviselik: H.‑J. Niemeyer, M. Röhrig, I.‑L. Stoicescu és P. Neideck ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: A. Cleenewerck de Crayencour, B. Ernst, T. Franchoo, C. Sjödin és L. Wildpanner, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az elsődlegesen az [EUMSZ] 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40136 – „kondenzátorok” ügy) 2018. március 21‑én hozott C(2018) 1768 final bizottsági határozat felperesre vonatkozó részében történő megsemmisítése iránt, és másodlagosan az említett határozatban vele szemben kiszabott bírság törlése, illetve összegének csökkentése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács),
tagjai: M. J. Costeira elnök (előadó), D. Gratsias, M. Kancheva, Berke B. és T. Perišin bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. október 23‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
I. A jogvita előzményei
A. A felperes és az érintett ágazat
1 A felperes, a Nippon Chemi‑Con Corporation Japánban székhellyel rendelkező társaság, amely alumínium‑elektrolitkondenzátorokat gyárt és értékesít. 2005 márciusáig tantál‑elektrolitkondenzátorokat is gyártott, és 2011 januárjáig értékesítette azokat, az Európai Gazdasági Térségben (EGT) 2005 februárjáig közvetlen értékesítéssel. A felperes 100%‑os részesedéssel rendelkezik a Europe Chemi‑Con (Deutschland) GmbH német jog szerint létrejött társaságban, valamint 100%‑os részesedéssel a United Chemi‑Conban, az Egyesült Államok joga szerint létrejött társaságban (a továbbiakban: Europe Chemi‑Con, illetve United Chemi‑Con, valamint a felperessel együtt: Nippon Chemi‑Con csoport).
2 A szóban forgó jogsértés az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorokat érinti. A kondenzátorok olyan elektromos alkotóelemek, amelyek elektromos mezőben elektrosztatikus módon villamos energiát tárolnak. Az elektrolitkondenzátorokat szinte minden elektronikus termékben használják, így személyi számítógépekben, táblagépekben, telefonokban, légkondicionálókban, hűtőgépekben, mosógépekben, gépjárműipari termékekben és ipari készülékekben. Az ügyfélkör tehát igen változatos. Az elektrolitkondenzátorok, közelebbről az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok olyan termékek, amelyeknek az ára fontos versenytényező.
B. A közigazgatási eljárás
3 2013. október 4‑én a Panasonic és leányvállalatai a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2006. C 298., 17. o.; a továbbiakban: 2006. évi engedékenységi közlemény) 14. és 15. pontja alapján marker iránti kérelmet nyújtottak be az Európai Bizottsághoz, információkat szolgáltatva feltételezett jogsértés fennállásáról az elektrolitkondenzátorok ágazatában.
4 2014. március 28‑án a Bizottság [az EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikke alapján információkat kért több, az elektrolitkondenzátorok ágazatában működő vállalkozástól, többek között a felperestől.
5 2015. március 3‑tól és 6‑ig a Bizottság az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján helyszíni vizsgálatokat folytatott a Europe Chemi‑Con helyiségeiben.
6 2015. november 4‑én Bizottság kifogásközlést fogadott el, amelyet többek között a felpereshez címzett.
7 2015. november 12. és december 17. között a kifogásközlés címzettjei az „aktába való betekintés – DVD” révén betekinthettek az akta nagy részébe.
8 A kifogásközlés több címzettje által benyújtott, az ügyfeleknek a 2015. november 4‑i kifogásközlésből kitakart neveihez való hozzáférés iránti kérelmeket követően a Bizottság két új DVD‑t bocsátott rendelkezésre, amelyek tartalmazták a kitakart ügyfélneveket, és amelyekről a felperes 2016. március 7‑én és április 27‑én szerzett tudomást.
9 2016. május 4‑én a Bizottság a kifogásközlés bizonyos elemeit illetően tényállást közlő levelet küldött a kifogásközlés címzettjeinek (a továbbiakban: tényállást közlő levél), amelyhez csatolta a 2015. november 4‑i kifogásközlés és annak 1. melléklete új, kitakarást nem tartalmazó változatát, és kéthetes határidőt állapított meg számukra a válaszadásra, amelyet 2016. május 20‑ig meghosszabbított.
10 2016. május 20‑án a felperes benyújtotta a kifogásközlésre, valamint a tényállást közlő levélre adott válaszát.
11 A Bizottság a kifogásközlés címzettjeit, köztük a felperest, a 2016. szeptember 12. és 14. között tartott meghallgatáson hallgatta meg.
C. A megtámadott határozat
12 2018. március 21‑én a Bizottság az [EUMSZ] 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40136 – „kondenzátorok” ügy) meghozta a C(2018) 1768 final határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).
1. A jogsértés
13 A megtámadott határozatban a Bizottság megállapította az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT‑Megállapodás 53. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértés fennállását az elektrolitkondenzátorok ágazatában, amely jogsértésben kilenc vállalkozás, illetve vállalkozáscsoport, vagyis az Elna, a Hitachi AIC, a Holy Stone, a Matsuo, a NEC Tokin, a Nichicon, a Rubycon, a Sanyo (vagyis a Sanyo és a Panasonic együtt) és a felperes vett részt (a továbbiakban együtt: a kartell résztvevői) (a megtámadott határozat (1) preambulumbekezdése és 1. cikke).
14 A Bizottság lényegében megállapította, hogy a szóban forgó jogsértés 1998. június 26. és 2012. április 23. között az EGT egész területén megvalósult, és olyan megállapodásokból és/vagy összehangolt magatartásokból állt, amelyek célja az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok szállítására vonatkozó árpolitikák összehangolása volt (a megtámadott határozat (1) preambulumbekezdése).
15 A kartellt lényegében olyan többoldalú találkozók révén szervezték meg, amelyeket általában Japánban tartottak havonta vagy kéthavonta az értékesítési felsővezetők szintjén, és hathavonta a vezetők szintjén, beleértve az elnököket is (a megtámadott határozat (63), (68) és (738) preambulumbekezdése).
16 A többoldalú találkozókat először is 1998 és 2003 között „az elektrolitkondenzátor(ok) köre” vagy „az elektrolitkondenzátorok konferenciája” (a továbbiakban: ECC‑találkozók) néven szervezték meg. A találkozókat ezt követően 2003 és 2005 között „alumínium‑tantál konferencia” vagy „az alumínium‑ vagy tantálkondenzátorok csoportja” (a továbbiakban: ATC‑találkozók) néven szervezték meg. Végül 2005 és 2012 között „piackutatási csoport” vagy „marketingcsoport” (a továbbiakban: MK‑találkozók) néven szervezték meg őket. Az MK‑találkozókkal párhuzamosan – és azokat kiegészítve – 2006 és 2008 között „a költségek növekedése” vagy „a kondenzátorok emelése” néven találkozókat (a továbbiakban: CUP‑találkozók) szerveztek (a megtámadott határozat (69) preambulumbekezdése).
17 E többoldalú találkozók mellett a kartell résztvevői szükség szerint kétoldalú és háromoldalú ad hoc kapcsolatokat is fenntartottak (a megtámadott határozat (63), (75) és (739) preambulumbekezdése) (a továbbiakban együtt: versenyellenes kapcsolatok).
18 A versenyellenes kapcsolatok keretében a kartell résztvevői lényegében az alkalmazott árakra és a jövőbeli árakra, a jövőbeni árcsökkentésekre és e csökkentések tartományaira, továbbá a kínálatra és a keresletre – ideértve a jövőbeli kínálatot és keresletet is – vonatkozó információkat cseréltek, és bizonyos esetekben ármegállapodásokat kötöttek, amelyeket alkalmaztak és követtek (a megtámadott határozat (62), (715), (732) és (741) preambulumbekezdése).
19 A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kartell résztvevőinek magatartása a megállapodás és/vagy összehangolt magatartás egyik formájának minősül, amely közös célkitűzésre, vagyis arra irányult, hogy elkerüljék az árversenyt, és összehangolják jövőbeni magatartásukat az elektrolitkondenzátorok értékesítésével kapcsolatban, ezáltal csökkentve a piaci bizonytalanságot (a megtámadott határozat (726) és (731) preambulumbekezdése).
20 A Bizottság megállapította, hogy e magatartásnak egységes versenyellenes célja volt (a megtámadott határozat (743) preambulumbekezdése).
2. A felperes felelőssége
21 A Bizottság megállapította a felperes felelősségét a kartellben 1998. június 26. és 2012. április 23. között való közvetlen részvétele miatt (a megtámadott határozat (959) preambulumbekezdése és 1. cikkének g) pontja).
3. A felperessel szemben kiszabott bírság
22 A megtámadott határozat 2. cikkének j) pontja a felperessel szemben 97 921 000 euró összegű bírságot szabott ki.
4. A bírságok összegének kiszámítása
23 A bírságok összegének kiszámításakor a Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásban (HL 2006. C 210., 2. o.; a továbbiakban: 2006. évi iránymutatás) kifejtett módszert követte (a megtámadott határozat (980) preambulumbekezdése).
24 Először is a felperessel szemben kiszabott bírság alapösszegének meghatározása érdekében a Bizottság a 2006. évi iránymutatás 13. pontjának megfelelően a jogsértésben való részvétel utolsó teljes évében teljesített eladások értékét vette figyelembe (a megtámadott határozat (989) preambulumbekezdése).
25 A Bizottság az eladások értékét az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok EGT‑ben letelepedett ügyfelek részére történő értékesítése alapján számította ki (a megtámadott határozat (990) preambulumbekezdése.
26 Ezenkívül a Bizottság az eladások releváns értékét a két termékkategória, vagyis az alumínium‑elektrolitkondenzátorok és a tantál‑elektrolitkondenzátorok tekintetében külön számította ki, és az időtartam alapján eltérő szorzókat alkalmazott azokra (a megtámadott határozat (991) preambulumbekezdése).
27 A felperest illetően a Bizottság először is úgy ítélte meg, hogy referencia‑időszakként egyrészt az alumínium‑elektrolitkondenzátorok eladásainak értékét illetően a jogsértésben való részvétel utolsó teljes évét, azaz a 2011–2012‑es évet, másrészt azt az utolsó teljes évet kell figyelembe venni, amely során a felperes tantál‑elektrolitkondenzátorokat értékesített, azaz a 2003–2004‑es évet, mivel a felperes a jogsértésben való részvételének vége előtt felhagyott azok értékesítésével (lásd a megtámadott határozat (34), (989)–(991) preambulumbekezdését, (1007) preambulumbekezdésének 1. táblázatát, valamint 1657. lábjegyzetét).
28 Ezt követően a Bizottság megállapította, hogy a felperes a Europe Chemi‑Con és a United Chemi‑Con közvetítésével az EGT‑ben a jogsértésben való részvételének teljes időtartama alatt közvetlenül értékesített alumínium‑elektrolitkondenzátorokat (a megtámadott határozat (990) és (998) preambulumbekezdése), valamint az EGT‑ben 2005. február 1‑jéig közvetlenül értékesített tantál‑elektrolitkondenzátorokat (a megtámadott határozat (34) és (1006) preambulumbekezdése).
29 Végül a Bizottság a felperes esetében az alumínium‑elektrolitkondenzátorok vonatkozásában 13,82‑os (az 1998. június 26. és 2012. április 23. közötti időszaknak megfelelő) szorzótényezőt, míg a tantál‑elektrolitkondenzátorok vonatkozásában 5,26‑os (az 1999. október 29. és 2005. február 1. közötti időszaknak megfelelő) szorzótényezőt állapított meg (a megtámadott határozat (1007) preambulumbekezdésének 1. táblázata).
30 A Bizottság az eladások értékének a jogsértés súlya címén figyelembe veendő arányát 16%‑ban állapította meg. E tekintetben úgy ítélte meg, hogy az árak összehangolására irányuló horizontális „megállapodások” jellegüknél fogva az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének legsúlyosabb megsértései közé tartoznak, és hogy a kartell az EGT egész területére kiterjedt (a megtámadott határozat (1001)–(1003) preambulumbekezdése).
31 A Bizottság a 2006. évi iránymutatás 25. pontja alapján a kiszabott bírság kellően elrettentő jellegének biztosítása érdekében 16%‑os kiegészítő összeget alkalmazott (a megtámadott határozat (1009) preambulumbekezdése).
32 A Bizottság ennélfogva a felperessel szemben kiszabandó bírság alapösszegét 205 649 000 euróban állapította meg (a megtámadott határozat (1010) preambulumbekezdése).
33 Másodszor a bírságok alapösszegének kiigazítását illetően a Bizottság a felperes esetében semmilyen súlyosító vagy enyhítő körülményt nem állapított meg (a megtámadott határozat (1054) preambulumbekezdése).
34 Harmadszor a Bizottság alkalmazta az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, az előző üzleti évben elért teljes forgalom 10%‑ának megfelelő felső határt (a megtámadott határozat (1057) és (1058) preambulumbekezdése).
35 A Bizottság ennélfogva a felperessel szemben kiszabott bírság teljes összegét 97 921 000 euróban állapította meg (a megtámadott határozat (1139) preambulumbekezdésének 3. táblázata).
[omissis]
II. Az eljárás és a felek kérelmei
37 A Törvényszék Hivatalához 2018. június 5‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
38 A Bizottság 2018. október 19‑én nyújtotta be ellenkérelmét a Törvényszék Hivatalához.
39 A választ és a viszonválaszt 2019. február 27‑én, illetve június 5‑én nyújtották be a Törvényszék Hivatalához.
40 A Törvényszék második tanácsának javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikke alapján úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.
41 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján az előadó bírót a kibővített kilencedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
42 Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett a felekhez, valamint felhívta őket arra, hogy azokra a tárgyaláson válaszoljanak.
43 A Törvényszék a felek szóbeli előadásait, és az általa írásban és szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2020. október 23‑i tárgyaláson hallgatta meg.
44 Berke B. bíró 2021. augusztus 1-jén bekövetkezett halálát követően azon három bíró, akiknek az aláírása szerepel a jelen ítéleten, az eljárási szabályzat 22. cikkének és 24. cikke (1) bekezdésének megfelelően folytatta a tanácskozásokat.
45 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– elsődlegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az megállapította, hogy a felperes megsértette az EUMSZ 101. cikket;
– másodlagosan törölje a vele szemben kiszabott bírságot, vagy harmadlagosan csökkentse annak összegét;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
46 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
III. A jogkérdésről
[omissis]
B. Az ügy érdeméről
56 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes mind az elsődlegesen előterjesztett, a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmeinek, mind a másodlagosan előterjesztett, a vele szemben kiszabott bírság törlése, illetve összegének csökkentése iránti kérelmeinek alátámasztása érdekében hat jogalapra hivatkozik.
57 Az első öt jogalappal a felperes a Bizottság azon következtetését vitatja, amely szerint az EGT egész területén majdnem tizennégy éven keresztül az EUMSZ 101. cikkbe ütköző egységes és folyamatos jogsértést követtek el az elektrolitkondenzátorok ágazatában. Az első jogalap a meghallgatáshoz való jognak, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkének, a védelemhez való jognak és a jogi aktus sérthetetlensége elvének megsértésén alapul. A második jogalap a jogsértés bizonyítékainak hiányán, ténybeli tévedéseken és az elévülésen alapul. A harmadik jogalap az egységes és folyamatos jogsértés hiányán alapul. A negyedik jogalap a cél általi jogsértés hiányán alapul. Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nem rendelkezik joghatósággal arra, hogy a jelen ügyben az EUMSZ 101. cikket és az EGT‑Megállapodás 53. cikkét alkalmazza.
58 A hatodik jogalappal a felperes a vele szemben kiszabott bírságot vitatja, és annak törlését, illetve összegének csökkentését kéri. E jogalap a bírság összegének kiszámítása során elkövetett hibákon és a 2006. évi iránymutatás megsértésén, valamint az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértésén alapul.
[omissis]
1. A megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmekről
[omissis]
a) Az ötödik, a Bizottság joghatóságának hiányára alapított jogalapról
71 A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság a megtámadott határozat (660) preambulumbekezdésében tévesen állapította meg, hogy joghatósággal rendelkezik arra, hogy a jelen ügyben az EUMSZ 101. cikket és az EGT‑Megállapodás 53. cikkét alkalmazza, azzal az indokkal, hogy a versenyellenes magatartást világszinten hajtották végre, ideértve az EGT‑t is, noha az említett magatartás Ázsiára összpontosított, és azt nem hajtották végre az EGT‑ben, és nem is gyakorolt jelentős hatást ott.
72 A Bizottság vitatja ezen érveket.
73 E tekintetben az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke területi alkalmazhatóságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 101. cikkben rögzített uniós versenyszabály tiltja az olyan megállapodásokat és magatartásokat, amelyek célja vagy hatása „a belső piacon belüli” verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása.
74 Rá kell mutatni továbbá arra, hogy az EUMSZ 101. cikk területi alkalmazhatóságának feltételei két esetben teljesülnek.
75 Először is az EUMSZ 101. cikk alkalmazása akkor indokolt, ha az általa hivatkozott magatartásokat a belső piac területén fejtik ki, függetlenül attól, hogy honnan erednek. A versenyjogban megállapított tilalmak alkalmazhatóságának a kartell létrehozásának helyétől való függővé tétele ugyanis nyilvánvalóan azzal a következménnyel járna, hogy a vállalkozások könnyen kibújhatnának az említett tilalmak alól (1988. szeptember 27‑i Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ítélet, 89/85, 104/85, 114/85, 116/85, 117/85 és 125/85–129/85, EU:C:1988:447, 16. pont).
76 Annak meghatározása érdekében, hogy a kartell végrehajtásának helye az EGT‑n belül található‑e, egyrészt nincs jelentősége annak, hogy a kartell résztvevői igénybe vettek‑e, vagy sem, az EGT‑ben letelepedett leányvállalatokat annak érdekében, hogy kapcsolatokat alakítsanak ki az ott letelepedett vevőkkel (1988. szeptember 27‑i Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ítélet, 89/85, 104/85, 114/85, 116/85, 117/85 és 125/85–129/85, EU:C:1988:447, 17. pont). Másrészt ezen, a kartell végrehajtására vonatkozó ismérvet – mint a kartellt az Unió területéhez kapcsoló tényezőt – a kartellel érintett terméknek az Unióban történő puszta értékesítése is teljesíti, függetlenül a beszerzési források és a termelési létesítmények helyétől (lásd: 2015. szeptember 9‑i LG Electronics kontra Bizottság ítélet, T‑91/13, nem tették közzé, EU:T:2015:609, 149. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
77 Másodszor az EUMSZ 101. cikk alkalmazása a nemzetközi közjogra tekintettel akkor is indokolt, ha előre látható, hogy az abban hivatkozott magatartások a belső piacon azonnali és jelentős hatást fejtenek ki (lásd ebben az értelemben: 1971. november 25‑i Béguelin Import ítélet, 22/71, EU:C:1971:113, 11. pont).
78 A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (660) preambulumbekezdésében megállapította, hogy ő az arra joghatósággal rendelkező hatóság, hogy az EGT‑Megállapodás 56. cikke alapján egyszerre alkalmazza az EUMSZ 101. cikket és az EGT‑Megállapodás 53. cikkét, mivel a kartellt megvalósító magatartást világszinten hajtották végre, beleértve az EGT‑t is.
79 E tekintetben a Bizottság úgy vélte, hogy először is, bár a kartell résztvevői Japánban székhellyel rendelkező vállalkozások, és a versenyellenes kapcsolatokra Japánban került sor, ez utóbbiak vagy világszintűek voltak, és így az EGT‑t is magukban foglalták, vagy közvetlenül érintették az EGT‑t. Közelebbről az EGT‑vel való kapcsolatot az a tény alapozta meg, hogy a kartell résztvevői, beleértve a felperest is, a jogsértés időszakában elektrolitkondenzátorokat értékesítettek az EGT‑ben. Továbbá a kartell résztvevői egyrészt információkat cseréltek az EGT‑ben székhellyel rendelkező ügyfelekre, illetve az EGT‑ben gyártóüzemmel rendelkező ügyfelekre vonatkozóan, másrészt pedig összehangolták kereskedelmi politikájukat többek között a valutaárfolyam‑ingadozások, ideértve az eurót is, valamint a nyersanyagárak emelkedése függvényében, földrajzi korlátozás nélkül. Végül a megosztott információk valamennyi értékesítésre kiterjedtek, függetlenül attól, hogy ezen értékesítések Japánba vagy külföldre irányultak‑e, vagy hogy az ügyfelek japánok vagy külföldiek voltak‑e (a megtámadott határozat (665)–(672) preambulumbekezdése).
80 Kétségtelenül igaz, hogy a felperes egyrészt vitatja bizonyos versenyellenes kapcsolatfelvételek és az EGT közötti kapcsolat fennállását, amely kérdés a Törvényszék által a második és a harmadik jogalap keretében végzett elemzés tárgyát képezi majd, másrészt pedig azt állítja, hogy a kartell és az EGT között korlátozott kapcsolat állt fenn, amely kérdés vizsgálatára a második, a harmadik és a hatodik jogalap keretében kerül majd sor.
81 A felperes azonban nem tagadja, hogy a kartell résztvevői, beleértve magát a felperest is, világszinten – ideértve Európát is – közvetlenül vagy közvetve elektrolitkondenzátorokat értékesítettek, még ha a felperes azt állítja is, hogy az e földrajzi területen történt értékesítések nagyon korlátozottak voltak, és leányvállalatai végezték azokat.
82 Ebből következik, hogy a kartell végrehajtásának kritériuma mint a kartellt az Unió területéhez kapcsoló tényező a jelen ügyben teljesül, és hogy a megtámadott határozatban említett jogsértés tehát az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik. Ennélfogva a Bizottság helyesen állapította meg, hogy joghatósággal rendelkezik az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására.
83 Az ötödik jogalapot tehát el kell utasítani.
[omissis]
d) A harmadik, az egységes és folyamatos jogsértés hiányára alapított jogalapról
308 Harmadik jogalapjában a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította olyan egységes és folyamatos jogsértés fennállását, amely az állítólagos jogsértés teljes időtartama alatt valamennyi elektrolitkondenzátorra kiterjedt.
309 E jogalap három részből áll. Az első rész az átfogó terv bizonyításának hiányán alapul. A második rész a versenyellenes kapcsolatfelvételek közötti, egymást kiegészítő kapcsolat bizonyításának hiányán alapul. A harmadik rész azon alapul, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a kondenzátorok ágazatának heterogén jellegét, amely az állítólagos jogsértés fennállását lehetetlenné teszi.
[omissis]
314 A jelen ügyben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a megtámadott határozat 4.3.6. szakaszában leírt különböző versenyellenes kapcsolatok egységes versenyellenes célt követő átfogó terv részét képezték. A felek által követett cél – amely ezen információcserékből kitűnik – az volt, hogy elkerüljék az árversenyt, és összehangolják jövőbeni magatartásukat az elektrolitkondenzátorok értékesítésével kapcsolatban, ezáltal csökkentve a piaci bizonytalanságot (a megtámadott határozat (730) és (731) preambulumbekezdése).
315 Ezt az egységes versenyellenes célt az árakra vonatkozó megbeszélések – beleértve a jövőbeli árakat is –, a kínálatra és a keresletre vonatkozó megbeszélések – ideértve a jövőbeli kínálatot és keresletet is – (többek között a termelés volumenét, a szállítások növelését vagy csökkentését illetően), és bizonyos esetekben ármegállapodások megkötése, alkalmazása és nyomon követése révén követték (a megtámadott határozat (62) és (715) preambulumbekezdése).
316 A Bizottság úgy ítélte meg, hogy bár a kartell idővel változáson ment keresztül, a cél nem változott, mivel a megtámadott határozatban leírt 113 versenyellenes kapcsolat közös jellemzőkkel bírt a megbeszélések résztvevőit, jellegét és tárgyát illetően, amelyek átfedték egymást. Így a különböző neveken szervezett többoldalú találkozókon (1998‑tól 2003‑ig ECC‑találkozók, 2003‑tól 2005‑ig ATC‑találkozók, 2005‑től 2012‑ig MK‑találkozók, 2006‑tól 2008‑ig pedig CUP‑találkozók) különböző időpontokban a kartell kilenc résztvevője vett részt, és azok egyaránt vonatkoztak az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorokra. Ezzel párhuzamosan szükség szerint kétoldalú és háromoldalú kapcsolatfelvételekre is sor került, amelyek konkrét kérdésekre vonatkoztak. Ugyanazon jogalanyok, illetve adott esetben jogutódaik vettek részt a versenyellenes kapcsolatokban (a megtámadott határozat (70)–(75), (726), (732), (741) és (743) preambulumbekezdése).
317 A Bizottság megállapította, hogy a jogsértés a tényleges gazdasági helyzet alakulása, az érintett vállalkozások némelyikének szervezeti struktúrájában bekövetkezett változások és a magatartásban érintett személyzetben bekövetkezett változások ellenére megszakítás nélkül folytatódott (a megtámadott határozat (76), (729), (742) és (745) preambulumbekezdése).
1) A harmadik jogalap első, az átfogó terv hiányára alapított részéről
318 A felperes azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította átfogó terv fennállást, mivel lényegében először is a Bizottság nem bizonyította, hogy minden egyes versenyellenes kapcsolat ugyanazon egységes célkitűzésre irányult, noha az, hogy a CUP-találkozók más „mechanizmust” alkalmaztak, mint a többi találkozó, a különböző versenyellenes kapcsolatok célkitűzései közötti különbséget bizonyítja. Másodszor az átfogó tervnek mind a kifogásközlésben, mind pedig a megtámadott határozatban szereplő leírása túl homályos és pontatlan, noha az átfogó terv fogalma konkrét termékekre, földrajzi területre és összejátszásra irányuló mechanizmusra való hivatkozást követel meg. Harmadszor a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok nem bizonyítják, hogy a jogsértés teljes időszakában egységes versenyellenes célt követtek.
319 A Bizottság vitatja ezen érveket.
320 A jelen ügyben rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapított, és különösen a fenti 314–317. pontban felidézett, a versenyellenes kapcsolatok közös jellemzőire vonatkozó elemek, amely kapcsolatok végső célja az árakkal kapcsolatos magatartások összehangolása volt, a fenti 150., 151., 310. és 311. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból eredő követelményekre tekintettel elegendőek annak bizonyításához, hogy azok ugyanazon célra irányultak, és egységes célt követő átfogó terv keretébe illeszkedtek.
321 A felperes érvelése nem kérdőjelezi meg ezt a következtetést.
322 Először is a Bizottságnak nem kellett megvizsgálnia, hogy a különböző versenyellenes kapcsolatok mindegyikének a rendes verseny egy vagy több következményével való szembenézés volt‑e a célja, és hogy a közöttük lévő kölcsönhatás révén e kapcsolatok mindegyike hozzájárult‑e az egymással kapcsolatba lépő gazdasági szereplők által – egységes célra irányuló átfogó terv keretében – elérni kívánt összes versenyellenes hatás megvalósulásához. A kartell résztvevői által elérni kívánt versenyellenes hatások összessége az, amely a fenti 313. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban említett átfogó tervet alkotja.
323 Ezenkívül a felperes nem terjeszt elő semmilyen konkrét bizonyítékot, amely arra utalna, hogy egyes magatartások olyan jellemzőkkel rendelkeztek, amelyek azt mutatják, hogy nem ugyanazon versenyellenes célra irányultak, és ennélfogva nem ugyanazon átfogó terv keretébe illeszkedtek.
324 E tekintetben a felperes tévesen állítja, hogy a CUP‑találkozóknak eltérő célja volt, amelyet szerinte az is bizonyít, hogy e találkozók más „mechanizmust” alkalmaztak, mint a többi találkozó. Kétségtelenül igaz, hogy a Bizottság megállapította, hogy a CUP‑találkozók résztvevői ármegállapodásokat kötöttek, és létrehoztak egy olyan rendszert, amely keretében beszámoltak a vállalkozások lépéseiről az áremelésekre vonatkozó stratégiájuk ellenőrzése érdekében (lásd a megtámadott határozat (72) preambulumbekezdését). Mindazonáltal, amint az a fenti 315. pontból kitűnik, az áremelésekre vonatkozó stratégia követésére, illetve ellenőrzésére irányuló e „mechanizmus” csak egyike volt azon eszközöknek, amelyek az árak területén tanúsított magatartások összehangolására irányuló végső cél elérésére szolgáltak. Ráadásul a Bizottság azt is megállapította, hogy ez az ellenőrzési „mechanizmus” olyan átfogó stratégiába illeszkedett, amely értelmében a vállalkozások kölcsönösen nyomon követték egymás magatartását általánosságban, következésképpen a CUP‑találkozókon is kívül (lásd a megtámadott határozat (716) preambulumbekezdését).
325 Így, noha a CUP‑találkozók keretében a résztvevők ármegállapodásokat és egy árstratégiai ellenőrzési rendszert követtek, míg más találkozók keretében az árakra, illetve a kínálatra és a keresletre vonatkozó információkat cseréltek, nem tekinthető úgy, hogy a CUP‑találkozók más célra irányultak volna, mint a többi versenyellenes kapcsolat.
326 A fentiekből következik, hogy el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a megtámadott határozatban leírt versenyellenes kapcsolatoknak – a CUP‑találkozók által követett, állítólag eltérő célra tekintettel – egységes célja volt.
327 Másodszor a felperes azzal érvel, hogy az átfogó tervnek a megtámadott határozatban szereplő leírása „túl homályos és pontatlan”, és „nem más, mint általános hivatkozás a piaci verseny torzulására”.
328 Kétségtelenül igaz, hogy – amint az a fenti 312. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik – az egységes célkitűzés fogalma nem határozható meg a jogsértés által érintett piacon fennálló verseny torzulására való általános hivatkozással.
329 A jelen ügyben azonban a felperes arra alapított érvei, hogy az átfogó tervnek a kifogásközlésben való leírása elégtelen, hatástalanok. A jelen kereset tárgyát képező jogi aktus ugyanis a megtámadott határozat, nem pedig a kifogásközlés, amely egyébként pusztán előzetes jellegű jogi aktus. Noha a kifogásközlésnek tartalmaznia kell mindazokat a lényeges bizonyítékokat, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, e bizonyítékokat elegendő összefoglaló jelleggel megjelölni, és a határozatnak nem kell feltétlenül megegyeznie a kifogásközléssel, mivel a kifogásközlés olyan előkészítő dokumentumnak minősül, amelynek ténybeli és jogi megállapításai pusztán előzetes jellegűek (lásd: 2013. december 5‑i SNIA kontra Bizottság ítélet, C‑448/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:801, 41. és 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
330 Ezenkívül a felperes állításával ellentétben az átfogó terv leírása a termékeket, az összejátszásra irányuló mechanizmusokat és az érintett piacokat illetően nem „homályos”. Mindezen elemek ugyanis egyértelműen kitűnnek a megtámadott határozatban szereplő, e határozat 1. cikkében összefoglalt leírásból, amely szerint a szóban forgó jogsértés 1998. június 26. és 2012. április 23. között az EGT egész területén megvalósult, és olyan megállapodásokból és/vagy összehangolt magatartásokból állt, amelyek célja az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok szállítására vonatkozó árpolitikák összehangolása volt (lásd a fenti 14. pontot).
331 Végül meg kell állapítani, hogy a felperes által az átfogó terv „homályos” leírásának alátámasztására előadott érvelés nagyrészt a megtámadott határozat (767), (769) és (770) preambulumbekezdésén alapul, amely preambulumbekezdések a Bizottságnak a felperes által a kifogásközlésre és a tényállást közlő levélre való válasz keretében kifejtett érvekre adott válaszát tartalmazzák. Amint arra a Bizottság hivatkozik, a felperes figyelmen kívül hagyja a megtámadott határozat (730)–(743) preambulumbekezdését, amelyek azon indokokat tartalmazzák, amelyek miatt a Bizottság megállapította egy közös célra irányuló átfogó terv fennállását.
332 Márpedig a megtámadott határozat említett (730)–(743) preambulumbekezdéséből – a fenti 314–316. pontban felidézett egyéb preambulumbekezdések mellett – az következik, hogy egyrészt a Bizottság úgy határozta meg az átfogó tervet, mint amely az árverseny elkerülésére és a résztvevők jövőbeli magatartásának összehangolására irányult az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok értékesítésével kapcsolatban, ezáltal csökkentve a piaci bizonytalanságot. Másrészt a Bizottság kifejtette azt, hogy milyen módon törekedtek e közös cél elérésére, és azokat az okokat, amelyek miatt a megtámadott határozatban leírt versenyellenes kapcsolatok a fenti 310. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett, egységes gazdasági cél követése során tanúsított folyamatos magatartásnak minősülnek.
333 Harmadszor a felperes úgy érvel, hogy a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok nem bizonyítják, hogy a jogsértés teljes időszakában egységes versenyellenes célt követtek.
334 E tekintetben a felperes azon érvének, amely szerint a Bizottság kizárólag az ECC‑ és az ATC‑találkozókra vonatkozó bizonyítékokra hivatkozik, anélkül hogy konkretizálná a többi találkozó mögött meghúzódó célt, közvetlenül ellentmond magának a megtámadott határozatnak a tartalma. A felperes érve ugyanis lényegében a megtámadott határozat (733) preambulumbekezdésén alapul, amely nem tartalmazza a résztvevők célját alátámasztó bizonyítékok kimerítő felsorolását, hanem csupán „példálózó jelleggel” megemlít bizonyos, a megtámadott határozat 4.3.6. szakaszából átvett elemeket.
335 Márpedig a megtámadott határozat említett 4.3.6. szakasza bemutatja a versenyellenes kapcsolatok teljes időrendjét, a minden egyes többoldalú találkozóra és minden egyes kétoldalú, illetve háromoldalú kapcsolatra vonatkozó részletekkel együtt, valamint lábjegyzetben tartalmazza a Bizottság által figyelembe vett bizonyítékokra való hivatkozást. Ráadásul a megtámadott határozat (77)–(105) preambulumbekezdése röviden ismerteti a versenyellenes kapcsolatokat az időpontokat, a helyszíneket, a résztvevőket és a különböző találkozói csoportokban megvitatott témákat illetően. Azok a bizonyítékok, amelyekre a Bizottság támaszkodott, az e preambulumbekezdésekre vonatkozó lábjegyzetekben is szerepelnek.
336 A fentiekre tekintettel el kell utasítani a felperes azon érvelését is, amely a felek által néhány ATC‑találkozón tett nyilatkozatok pontosságát vitatja – mivel e nyilatkozatok állítólag nem szerepelnek a jegyzőkönyvekben, és nem tükröznek szélesebb célkitűzést –, amely nyilatkozatokra a Bizottság a megtámadott határozat (733) preambulumbekezdésében hivatkozott. A felperes érvelése ugyanis azon a téves feltevésen alapul, miszerint a Bizottság a kartell közös célját kizárólag az említett nyilatkozatok alapján határozta meg, miközben a Bizottság azokat példálózó jelleggel említi, és az e közös célra vonatkozó következtetését több más tényezőre alapította. Így, még ha feltételezzük is, hogy a felperesnek a felek néhány ATC‑találkozón tett nyilatkozatai helytállóságára vonatkozó érvelése megalapozott, ez nem kérdőjelezheti meg a Bizottság azon következtetését, hogy valamennyi versenyellenes kapcsolat közös célra irányult.
337 Amint ugyanis a fenti 148. és 149. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak eleget tennie e feltételeknek a jogsértés összes elemét tekintve. Elegendő, ha a Bizottság által hivatkozott valószínűsítő körülmények együttese a maga teljességében értékelve megfelel e követelménynek. Így a Bizottság által a megtámadott határozatban az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése valamely vállalkozás általi megsértésének bizonyítása érdekében hivatkozott valószínűsítő körülményeket nem elszigetelten, hanem összességükben kell értékelni.
[omissis]
345 Mindenesetre az, hogy bizonyos találkozókon nem utaltak kifejezetten az EGT‑re, nem jelenti ugyanakkor azt, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban hivatkozott versenyellenes kapcsolatok összessége nem bizonyítja az EGT‑vel való kapcsolat fennállását. A jelen ügyben egyrészt, amint az a fenti 271. pontból kitűnik, meg kell állapítani, hogy olyan egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese áll fenn, amely elegendő az összességükben figyelembe vett vitatott kapcsolatfelvételek és az EGT közötti kapcsolat megállapításához. Másrészt a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a kartell résztvevői, beleértve a felperest is, közvetlenül értékesítettek elektrolitkondenzátorokat az EGT‑ben. Ebben az összefüggésben az EGT‑vel való kapcsolat bizonyítása érdekében a Bizottság nem volt köteles bizonyítani, hogy a felperes a versenyellenes kapcsolatok által érintett összes ügyfél részére értékesített az EGT‑ben.
346 A fentiek összességéből következik, hogy a Bizottság helyesen állapította meg átfogó terv fennállását.
347 A harmadik jogalap első részét tehát el kell utasítani.
[omissis]
3) A harmadik jogalap harmadik, a kondenzátorok ágazatának heterogén jellegére alapított részéről
388 A felperes arra hivatkozik, hogy a kondenzátorok ágazatának heterogén jellege lehetetlenné teszi az összes elektrolitkondenzátorra kiterjedő összejátszást. A felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon olyan egységes és folyamatos jogsértés fennállását, amely általában az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok összességére kiterjed. A kondenzátorok ugyanis igen szerteágazó termékek, amelyeket számos jellemző megkülönböztet egymástól, és amelyek esetében – figyelemmel az elsődleges beszerzési modelljükre – nem létezik egységes piaci ár. Következésképpen a szóban forgó jogsértés nem fedhette le az elektrolitkondenzátorok EGT‑be irányuló összes értékesítését. Az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok két külön kategóriája ugyanis a terméktípusok széles skáláját lefedi, különösen az áraikat és az érintett földrajzi területet illetően. A versenyellenes kapcsolatok során folytatott általános információcsere nem elegendő ahhoz, hogy csökkentse a piaci bizonytalanságot, és megkönnyítse a versenytársak közötti árösszehangolást, annál is kevésbé, mivel ezen információcserének nem képezte tárgyát az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok valamennyi típusa.
389 A Bizottság vitatja ezen érveket.
390 Előzetesen rá kell mutatni arra, hogy a felperes tévesen értelmezi a megtámadott határozatot, amikor azt állítja, hogy a Bizottság megállapította, hogy olyan egységes és folyamatos jogsértés állt fenn, amely összességében véve az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok valamennyi típusára kiterjedt.
391 A megtámadott határozatból és különösen a (736) preambulumbekezdésből ugyanis az tűnik ki, hogy a Bizottság a találkozók összességének és az azokra vonatkozó bizonyítékoknak a vizsgálatát követően megállapította, hogy minden versenyellenes kapcsolat általában az alumínium‑ vagy a tantál‑elektrolitkondenzátorokra, vagy akár mindkettőre vonatkozott.
392 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem köteles az érintett piacot gazdasági szempontok alapján meghatározni. Maguk a kartell tagjai azok, akik meghatározzák a megbeszéléseik és összehangolt magatartásuk tárgyát képező termékeket (lásd ebben az értelemben: 2005. június 15‑i Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ítélet, T‑71/03, T‑74/03, T‑87/03 és T‑91/03, nem tették közzé, EU:T:2005:220, 90. pont).
393 Ezenkívül a kartell által érintett termékeket a meghatározott termékekre vonatkozó tényleges versenyellenes magatartás okirati bizonyítékaira hivatkozva kell meghatározni (lásd ebben az értelemben: 2003. december 11‑i Adriatica di Navigazione kontra Bizottság ítélet, T‑61/99, EU:T:2003:335, 27. pont).
394 Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság e tekintetben nem támaszkodhat olyan vélelemre, amelyet semmilyen bizonyíték nem támaszt alá (lásd ebben az értelemben: 2019. november 28‑i ABB kontra Bizottság ítélet, C‑593/18 P, EU:C:2019:1027, 44. és 45. pont).
395 A jelen ügyben azonban a Bizottság a megtámadott határozatban először is megjegyezte, hogy a versenyellenes kapcsolatok összességéből, és különösen a példálózó jelleggel hivatkozott 2002. augusztus 29‑i, 2006. december 22‑i, 2008. június 25‑i és 2010. december 20‑i találkozókból kitűnik, hogy a megosztott információk nem korlátozódtak az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok bizonyos altípusaira, hanem általában az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorokra vonatkoztak (lásd a megtámadott határozat (796) preambulumbekezdését).
396 Másodszor a megosztott információk a termékek eladási árának meghatározása szempontjából olyan sajátos, azonban releváns megfontolásokra is vonatkoztak, mint például a nyersanyagárak emelkedése és az árfolyam‑ingadozások, amelyek nem korlátozódtak az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok bizonyos altípusaira (lásd különösen a megtámadott határozat (796) preambulumbekezdését, valamint 1417. és 1418. lábjegyzetét).
397 Harmadszor a kartell résztvevői a vállalkozásaik által tett nyilatkozatokban egyáltalán nem korlátozták a kartell által lefedett termékek meghatározását (lásd a megtámadott határozat (797) preambulumbekezdését).
398 Negyedszer a kartell résztvevői képviselőinek többsége általában az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok gyártásáért és/vagy értékesítéséért, nem pedig konkrét kondenzátortípusok gyártásáért és/vagy értékesítéséért felelt.
399 E körülmények között, és a fenti 151. és 392–394. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat fényében nem róható fel a Bizottságnak, hogy úgy ítélte meg, hogy a versenyellenes kapcsolatok során megosztott információk a maguk összességében véve az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok összességét lefedték, és hogy ennélfogva az egységes és folyamatos jogsértés e termékek összességét lefedte.
400 Ebből következik, hogy a harmadik jogalap harmadik részét, és ennélfogva a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
[omissis]
f) A hatodik, a bírság összegének kiszámítása során elkövetett hibákra, továbbá a 2006. évi iránymutatásnak, valamint az egyenlő bánásmód és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról
[omissis]
1) A hatodik jogalap első, az eladások értékének kiszámítása során elkövetett hibákra alapított részéről
[omissis]
ii) A hatodik jogalap első részének második, azon hibára alapított kifogásáról, hogy az eladások értéke magában foglalja a felperes leányvállalatai által teljesített eladásokat is
460 A felperes lényegében azt vitatja, hogy a Bizottság az eladások értékének kiszámításakor figyelembe vette a Nippon Chemi-Con csoport és különösen a Europe Chemi-Con mindazon értékesítéseit, amelyeket az EGT-ben letelepedett ügyfeleknek számláztak ki. Először is a Bizottság nem vette figyelembe azt, hogy a felperes maga nem értékesített az EGT-ben, és hogy a megtámadott határozatban leírt magatartások csak kismértékben érintették a Nippon Chemi-Con csoport ügyfeleit. A megtámadott határozatban említett hatvan ügyfél közül csak kettő a United Chemi-Con világszintű ügyfele, és csak négy a Europe Chemi-Con világszintű ügyfele. Másodszor a Bizottság nem vette figyelembe azt, hogy a Europe Chemi-Con és a United Chemi-Con önálló ármegállapítási jogosultsággal bír a helyi ügyfeleik, valamint az Európában székhellyel rendelkező világszintű ügyfelek tekintetében, és e jogosultság elegendő azon vélelem megdöntéséhez, miszerint ezen, a felperes 100%-os tulajdonában lévő leányvállalatok ugyanazon vállalkozás részét képezik. Harmadszor a Bizottság nem bizonyította, hogy a Nippon Chemi-Con csoport helyi és világszintű ügyfeleknek való értékesítései a jogsértéssel közvetlen vagy közvetett összefüggésben voltak, sem pedig azt, hogy a jogsértés konkrét hatásokkal járt az EGT-ben.
461 A Bizottság vitatja ezen érveket.
462 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós versenyjog, többek között az EUMSZ 101. cikk a vállalkozási tevékenységekre vonatkozik, és a „vállalkozás” fogalma minden gazdasági tevékenységet folytató jogalanyra kiterjed, függetlenül azok jogállásától és finanszírozási módjától (lásd: 2009. szeptember 10‑i Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ítélet, C‑97/08 P, EU:C:2009:536, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 140. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
463 E tekintetben a Bíróság kifejtette egyfelől, hogy ezen összefüggésben a vállalkozás fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból e gazdasági egység több természetes vagy jogi személyből áll, és másfelől, hogy ha ilyen gazdasági egység sérti meg a versenyszabályokat, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért (lásd: 2017. október 26‑i Global Steel Wire és társai kontra Bizottság ítélet, C‑457/16 P és C‑459/16 P–C‑461/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:819, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
464 Továbbra is a vállalkozás fogalmát illetően, ezúttal a bírság kiszámításával összefüggésben, emlékeztetni kell arra, hogy a bírság összegének meghatározása céljából figyelembe lehet venni nem csupán a vállalkozás teljes forgalmát, amely információval szolgál – ha mégoly hozzávetőlegesen és nem tökéletesen is – a vállalkozás méretéről és gazdasági erejéről, hanem e forgalomnak a jogsértés tárgyát képező termékek értékesítéséből származó részét is, ami tehát a jogsértés mértékéről nyújt tájékoztatást (lásd: 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 145. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az összforgalomnak a jogsértés tárgyát képező termékek eladásából származó része tükrözheti ugyanis a legjobban e jogsértés gazdasági jelentőségét (lásd: 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 149. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
465 Egyébiránt abban a különös esetben, ha az anyavállalat az uniós versenyszabályokat megsértő leányvállalatában kizárólagos vagy majdnem kizárólagos tőkerészesedéssel rendelkezik, fennáll azon megdönthető vélelem, miszerint ezen anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalatára (lásd: 2017. április 27‑i Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ítélet, C‑516/15 P, EU:C:2017:314, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 2009. szeptember 10‑i Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ítélet, C‑97/08 P, EU:C:2009:536, 63. pont). E vélelem azzal jár – kivéve, ha a vélelmet megdöntik –, hogy bizonyítottnak kell tekinteni, hogy az anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalatára, és a Bizottság megállapíthatja az előbbi felelősségét az utóbbi magatartásáért, anélkül hogy bármilyen további bizonyítékot kellene szolgáltatnia (lásd: 2017. április 27‑i Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ítélet, C‑516/15 P, EU:C:2017:314, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
466 Kétségtelen, hogy a leányvállalatok önállóságának hiányára vonatkozó vélelmet az ítélkezési gyakorlat dolgozta ki annak érdekében, hogy az egyik jogalany (a leányvállalat) magatartását be lehessen tudni egy másiknak (az anyavállalatnak). Ugyanakkor ezen, a leányvállalatok önállóságának hiányára vonatkozó vélelem akkor is érvényes, amikor – mint a jelen ügyben is – az olyan anyavállalattal szemben kiszabandó bírság alapösszegének kiszámítása szempontjából releváns eladások értékének meghatározásáról van szó, amely a jogsértésben közvetlenül részt vett, és amely a jogsértés időszakában az e jogsértéssel érintett termékeket a leányvállalatain keresztül értékesítette az EGT‑ben.
467 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a felperes a jogsértés teljes időtartama alatt a Europe Chemi‑Conban 100%‑os részesedéssel és a United Chemi‑Conban is 100%‑os részesedéssel rendelkezett (lásd a fenti 1. pontot). Ebből következik, hogy a felperes és leányvállalatai ugyanazon gazdasági egységnek minősülnek, és így a fenti 463. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az EUMSZ 101. cikk értelmében egyetlen vállalkozást alkotnak. Ebből az is következik, hogy fennáll az érintett leányvállalatok önállóságának hiányára vonatkozó megdönthető vélelem.
468 Márpedig a felperes egyetlen olyan konkrét bizonyítékot sem terjeszt elő, amely lehetővé tenné az önállóság hiányára vonatkozó e vélelem megdöntését és leányvállalatai állítólagos önálló ármegállapítási jogosultságának alátámasztását. Ezzel szemben a második jogalap elemzéséből következik, hogy a Europe Chemi‑Con és a United Chemi‑Con egyes – európai székhelyű vagy európai gyártóüzemekkel rendelkező – ügyfelei bizonyos versenyellenes kapcsolatok során megbeszélések tárgyát képezték (lásd a fenti 249., 280. és 296. pontot), amit egyébként maga a felperes is elismer a keresetlevélben.
469 Meg kell tehát állapítani, hogy a felperes leányvállalatai önállóságának hiányára vonatkozó vélelmet a jelen ügyben nem döntötték meg.
470 Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy a bírság alapösszegének kiszámítása szempontjából releváns eladások értékének meg kell felelnie a jogsértéssel közvetlen vagy közvetett összefüggésben lévő, a „vállalkozás” által az EGT‑ben értékesített áruk vagy szolgáltatások eladása értékének (lásd a fenti 434. pontot). Ez azt jelenti, hogy a jelen ügyben az eladások értékének magában kell foglalnia az alumínium‑ és tantál‑elektrolitkondenzátorok azon értékesítéseit, amelyeket a felperes és a 100%‑os tulajdonában lévő leányvállalatai által alkotott gazdasági egység teljesített az EGT‑ben.
471 Ennélfogva nem róható fel a Bizottságnak, hogy a 2006. évi iránymutatás 13. pontjának megfelelően a jogsértéssel közvetlen vagy közvetett összefüggésben lévő, a vállalkozás által teljesített eladások értékének meghatározásakor figyelembe vette azon elektrolitkondenzátorok eladásainak összegét, amelyeket a felperes leányvállalatai Európában letelepedett ügyfeleknek számláztak ki (lásd ebben az értelemben: 2015. március 19‑i Dole Food és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság ítélet, C‑286/13 P, EU:C:2015:184, 150. pont).
[omissis]
474 A hatodik jogalap első részének második kifogását tehát el kell utasítani.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Nippon Chemi‑Con Corporation viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. szeptember 29‑i nyilvános ülésen.
Aláírások