T‑193/04. sz. ügy

Hans-Martin Tillack

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) bizalmas információk kiszolgáltatása tárgyában folytatott vizsgálata – Vesztegetés gyanúja és a szolgálati titoktartás megsértésének gyanúja – Feltehetően büntetőeljárás alapjául szolgáló esetekkel kapcsolatos információknak a nemzeti igazságügyi hatóságok részére történő továbbítása – Egy újságíró lakásán és irodájában tartott házkutatás – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Kártérítési kereset – Okozati összefüggés – Kellően egyértelmű jogsértés”

Az ítélet összefoglalása

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok

(EK 230. cikk; 1073/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk, (2) bekezdés)

2.      Kártérítési kereset – A megsemmisítés iránti és az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresethez viszonyított önálló jelleg

(EK 230. cikk, negyedik bekezdés, EK 235. cikk és EK 288. cikk, második bekezdés)

3.      Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – A közösségi jog kellően egyértelmű megsértése

(EK 288. cikk, második bekezdés)

1.      Az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti keresettel megtámadható aktusoknak és határozatoknak minősülnek az olyan kötelező joghatásokat kiváltó intézkedések, amely joghatások a felperes érdekeit jogi helyzetének lényeges módosításával érintik.

Nem ez a helyzet egy olyan aktus esetében, amellyel az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) az OLAF által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999 rendelet 10. cikkének (2) bekezdése alapján megküld a nemzeti igazságügyi hatóságoknak a szolgálati titoktartás megsértése és vesztegetés gyanújával kapcsolatos információkat.

Az említett 10. cikk (2) bekezdése ugyanis mindössze az információknak az érintett tagállam igazságügyi hatóságai számára történő megküldését írja elő, amelyek saját hatáskörükön belül szabadon értékelhetik az említett információk tartalmát és fontosságát, és maguk döntik el, hogy azok alapján milyen intézkedéseket kell tenni. Következésképpen kizárólag és teljes mértékben a nemzeti hatóságok felelőssége körébe tarozik, hogy az OLAF által megküldött információk alapján indul‑e bírósági eljárás, illetve hogy azok alapján milyen jogi intézkedések megtételére kerül sor.

A nemzeti igazságügyi hatóságok ezen szabadságát nem kérdőjelezi meg a jóhiszemű együttműködés elve, amely megköveteli, hogy ezek a hatóságok, amikor az OLAF az 1073/1999 rendelet 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően információkat küld meg számukra, azokat alaposan megvizsgálják, és levonják belőlük a közösségi jog betartásának biztosításához szükséges következtetéseket. Ez a vizsgálati kötelezettség azonban nem ír elő olyan értelmezést, amely a szóban forgó megküldést olyan kényszerítő erővel ruházná fel, amelynek folytán az említett hatóságok meghatározott intézkedések megtételére lennének kötelesek, mivel egy ilyen értelmezés megváltoztatná az 1073/1999 rendelet végrehajtása érdekében előírt feladat‑ és hatáskörmegosztást.

(vö. 67–68., 70., 72. pont)

2.      A felelősség megállapítása iránti kereset önálló kereseti forma, amely a keresetek rendszerében külön funkciót tölt be, és sajátos tárgyára figyelemmel meghatározott feltételekkel vehető igénybe. Míg a megsemmisítés iránti kereset és az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset arra irányul, hogy szankcionálja valamely jogilag kötelező erejű aktus jogellenességét vagy egy ilyen aktus hiányát, a felelősség megállapítása iránti kereset tárgya valamely közösségi intézmény vagy szerv aktusából vagy jogellenes magatartásából eredő sérelem orvoslása iránti kérelem.

Így azoknak a jogalanyoknak, akik az EK 230. cikk negyedik bekezdésében említett elfogadhatósági feltételek okán közvetlenül nem támadhatnak egyes közösségi aktusokat és intézkedéseket, az EK 235. cikkben és az EK 288. cikk második bekezdésében előírt szerződésen kívüli felelősség megállapítása iránti kereset benyújtása révén mégis van lehetőségük jogvita tárgyává tenni az olyan határozati jelleget nélkülöző magatartást, amely emiatt nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát, amennyiben egy ilyen magatartás olyan természetű, hogy felveti a Közösség felelősségét.

(vö. 97–98. pont)

3.      A Közösség szerveinek jogellenes cselekményeiért az EK 288. cikk második bekezdése alapján fennálló szerződésen kívüli felelősségének megállapításához több feltétel együttes teljesülése szükséges, így: az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezte, és az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés megléte. Az első feltétellel kapcsolatban az szükséges, hogy megállapítást nyerjen valamely, a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető jogszabály kellően egyértelmű megsértése.

E tekintetben a gondos ügyintézés elve önmagában nem ruház jogokat magánszemélyekre, kivéve ha meghatározott jogokat nevesít, mint például az Európai Unió alapjogi chartájának 41. cikke értelmében minden személy joga, hogy ügyeit részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék, a meghallgatáshoz való jog, az iratokba történő betekintés joga, illetve az igazgatási szervek azon kötelezettsége, hogy döntéseiket indokolják.

Ezenkívül az a tény, hogy az ombudsman valamely intézmény magatartását hivatali visszásságnak minősítette, önmagában nem jelenti azt, hogy ez a magatartás megvalósítja valamely jogszabály kellően egyértelmű megsértését is. Az ombudsmani tisztség létrehozásával ugyanis a Szerződés a közösségi bíróság előtt indítható keresetek mellett alternatív lehetőséget teremtett az uniós polgárok, különösen pedig a Közösség tisztviselői és egyéb alkalmazottai számára érdekeik védelmére. Ez a bírósági úton kívül eső alternatív lehetőség különleges szempontoknak felel meg, és nem feltétlenül ugyanaz a célja, mint a bíróság előtt indított keresetnek.

(vö. 116–117., 127–128. pont)