A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2007. január 16.
F‑126/05. sz. ügy
Borbély Andrea
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – Költségtérítés – Beilleszkedési támogatás – Napidíj – Utazási költségek szolgálatba lépéskor – A felvétel helye – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”
Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben Borbély A. egyrészt a részére napidíj és beilleszkedési támogatás fizetését, valamint a szolgálatba lépése alkalmával felmerült utazási költsége megtérítését megtagadó bizottsági határozat megsemmisítését, másrészt a Bizottságnak az említett támogatások fizetésére, valamint az említett utazási költség megtérítésére való kötelezését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a Bizottság 2005. március 2‑i határozatát megsemmisíti annyiban, amennyiben az megtagadja a személyzeti szabályzat VII. melléklete 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében szereplő beilleszkedési támogatás és ugyanezen melléklet 10. cikkének (1) bekezdésében szereplő napidíj fizetését a felperes részére. A Közszolgálati Törvényszék arra kötelezi a Bizottságot, hogy a személyzeti szabályzat hatályos rendelkezései alapján fizesse meg az alperesnek a fenti összegeknek az azok esedékességétől a kifizetés napjáig számított – az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveletekre vonatkozóan megállapított és az említett időszakban hatályos kamat két százalékponttal növelt értékének megfelelő – késedelmi kamattal növelt összegét. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Költségek megtérítése – Beilleszkedési támogatás – Napidíj
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 5. és 10. cikk; 723/2004 tanácsi rendelet)
2. Tisztviselők – Költségek megtérítése – A felvétel helyétől az alkalmazás helyéig tartó utazás költségei
(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. és 5. cikk, 7. cikk, (1) bekezdés, a) pont és 10. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Tárgy – Az adminisztrációval szembeni meghagyás – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Kifizetés iránti kérelem
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés; VII. melléklet, 5. és 10. cikk)
1. A személyzeti szabályzat VII. mellékletének 5. cikkében szereplő első vagylagos feltételnek, amely a beilleszkedési támogatás biztosítását a külföldi munkavégzési támogatásra való jogosultság elismeréséhez kötötte, a tisztviselők személyzeti szabályzata és az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei módosításáról szóló 723/2004 rendelettel történt eltörlése legfeljebb úgy értelmezhető, hogy a jogalkotó a beilleszkedési támogatás biztosításának feltételeit illetően vissza akarta állítani az egyenlőséget a valamely közösségi intézménynél az annak helye szerinti tagállam területén való lakást vagy munkavégzést követően szolgálatba lépő valamennyi személy között. Innentől kezdve azoknak a személyeknek, akik a Közösségeknél történő szolgálatba lépésüket megelőzően valamely állam vagy nemzetközi szervezet részére végeztek munkát, a többi közösségi tisztviselőhöz hasonlóan bizonyítaniuk kell, hogy teljesítik a személyzeti szabályzat VII. melléklete 5. cikkének új változatában szereplő egyetlen feltételt, nevezetesen lakóhelyet kellett változtatniuk a személyzeti szabályzat 20. cikkében szereplő követelményeknek való megfeleléshez. A tisztviselők két kategóriájának azonos helyzetbe hozása azonban semmiképpen nem jelenti azt, hogy a jogalkotó a kérdéses feltétel tartalmát is módosítani akarta, amely tartalom ugyanolyan megszövegezéssel szerepel a személyzeti szabályzat VII. melléklete 5. cikkének régi és új változatában. A „lakóhely” kifejezést ennélfogva továbbra is a tisztviselő vagy alkalmazott érdekeltségeinek központját jelölő kifejezésként kell érteni.
A tényleges lakóhely csupán egy tényező, amely más tényezőkkel együtt meghatározza a tisztviselő érdekeltségeinek központját. E megközelítést megerősíti a személyzeti szabályzat VII. melléklete 5. cikkének célja – amelynek megváltoztatása nem volt következménye vagy célja a beilleszkedési támogatás biztosítási feltételei módosításának –, nevezetesen azon tisztviselőnek a helyzetéhez kapcsolódó költségek kiegyenlítése, akinek átmenetiből véglegessé váló státusza folytán meghatározatlan, de számottevő időre, állandó jelleggel és tartósan képesnek kell lennie az alkalmazási helyén lakni és oda beilleszkedni. Következésképpen az, hogy a tisztviselőnek különösen a munkájával összefüggő okok miatt ideiglenes lakóhelye van ott, ahol az őt alkalmazó intézmény található, nem minden esetben ellentétes a beilleszkedési támogatással elérni kívánt céllal, amely támogatás olyan kényszerítő körülményekhez igazodik, amelyeknek azok a személyek, akiknek az érdekeltségei központja és alkalmazási helye egybeesik, általában nincsenek kitéve.
Ugyanez a helyzet a napidíjat illetően is, amelynek célja a próbaidőn lévő tisztviselő bizonytalan helyzetéből adódó költségek és hátrányok kiegyenlítése, különösen abban az esetben, ha a korábbi lakóhelyét is fenn kell tartania, annál is inkább, mivel a lakóhely-változtatásra vonatkozó követelményt azonos módon kell értelmezni a VII. melléklet 5. és 10. cikke keretében.
(lásd a 44. és 47–49. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑74/95. sz., Monteiro da Silva kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑583. és II‑1559. o.) 63. és 64. pontja; T‑137/95. sz., Mozzaglia kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑619. és II‑1657. o.) 57. pontja; T‑132/97. sz., Collins kontra Régiók Bizottsága ügyben 1998. augusztus 20‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑469. és II‑1379. o.) 41. pontja; T‑251/02. sz., E kontra Bizottság ügyben 2004. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑359. és II‑1643. o.) 100. pontja; T‑283/03. sz., Recalde Langarica kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑235. és II‑1075. o.) 176. pontja.
2. A személyzeti szabályzat VII. melléklete 7. cikke (1) bekezdése a) pontja céljának – amely arra irányul, hogy a közösségi munkáltató viselje a tisztviselő részéről a felvétele helyéről az alkalmazási helyére utazás során felmerült utazási költségeket – figyelembevétele érdekében a tisztviselő érdekeltségei központjának – amely meghatározza szokásos tartózkodási helyét, és így a felvétele helyét is – megállapítása során, csakúgy mint a szokásos tartózkodási helynek a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikkének alkalmazása érdekében történő meghatározásakor, különös jelentőséget kell tulajdonítani az érintett tényleges tartózkodási helyének, különösen a felvétel időpontjában meglévő munkavégzési helyének. Ennek megfelelően a tisztviselő részéről nem merülhet fel utazási költség, ha – attól függetlenül, hogy hol található az érdekeltségeinek a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 5. és 10. cikke értelmében vett központja – a felvétele időpontjában, különösen a munkájával összefüggő okok miatt már a leendő alkalmazási helyén tartózkodott.
Ez akkor sem lenne másként, ha a leendő tisztviselő a szolgálatba lépése előtt rövid időre elhagyta volna a korábbi munkavégzési helyét, például azért, hogy az éves szabadsághoz való jogát gyakorolva visszatérjen az érdekeltségei központja szerinti országba. Azok a költségek, amelyek részéről a korábbi munkavégzési helyére – amely egyébiránt a közösségi intézménynél a továbbiakban végzett munkája helye is lenne – való visszatérés során merülnek fel, nem téríthetők meg a személyzeti szabályzat VII. melléklete 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján. Ezeknek a tisztviselő saját érdekkörében felmerülő költségeknek a megtérítése ugyanis nincs összhangban e rendelkezés céljával.
(lásd a 66–68. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑452/93. P. sz., Magdalena Fernández kontra Bizottság ügyben 1994. szeptember 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑4295. o.) 22. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑63/91. sz., Benzler kontra Bizottság ügyben 1992. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2095. o.) 23. és 24. pontja; fent hivatkozott Monteiro da Silva kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 70. és 71. pontja; T‑28/98. sz., J kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑185. és II‑973. o.) 47. pontja; T‑299/02. sz., Dedeu i Fontcuberta kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑303. és II‑1377. o.) 77. pontja.
3. A közösségi bíróság az adminisztráció hatósága hatásköreinek megsértése nélkül nem bocsáthat ki meghagyást a közösségi intézményekkel szemben, arra kötelezve ez utóbbiakat, hogy hozzák meg a valamely határozatot megsemmisítő ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Mindazonáltal a közösségi bíróság a személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdése második mondatának megfelelően korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik az anyagi természetű jogvitákban, ami lehetővé teszi a számára, hogy meghatározott, és adott esetben késedelmi kamattal növelt összegek megfizetésére kötelezze az alperes intézményt.
A felperes részére beilleszkedési támogatás és napidíj biztosítását megtagadó határozat megsemmisítése iránti keresetben szereplő azon kérelem, amely arra irányul, hogy a közösségi bíróság az e támogatások címén járó, késedelmi kamattal növelt összegek fizetésére kötelezze az adminisztrációt, kellően pontosan megfogalmazott, és elfogadhatónak kell nyilvánítani, még akkor is, ha a felperes nem nyújtott be a követelt összegekre vonatkozó számításokat, mivel ezen összegeket közvetlenül és objektív módon meg lehet határozni két világos és vitathatatlan paraméter, nevezetesen a felperes alapilletménye és – amennyiben azt elismerték – a háztartási támogatásra vonatkozó, az említett támogatásokról szóló rendelkezések szempontjából releváns időpontban és időtartam alatt fennálló jogosultsága alkalmazásával.
(lásd a 71. és 72. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑94/92. sz., X kontra Bizottság ügyben 1994. június 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑149. és II‑481. o.) 33. pontja; T‑130/96. sz., Aquilino kontra Tanács ügyben 1998. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑351. és II‑1017. o.) 39. pontja; T‑197/98. sz., Rudolph kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑55. és II‑241. o.) 32. és 33. pontja; T‑29/01. sz., Puente Martín kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑157. és II‑833. o.) 87. pontja; T‑14/03. sz., Di Marzio kontra Bizottság ügyben 2004. március 2‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑43. és II‑167. o.) 63. pontja.