A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (fellebbezési tanács)

2014. május 26.

T‑288/13. P. sz. ügy

AK

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – Előmeneteli jelentés –. A 2001/2002., 2004., 2005. és 2008. évre vonatkozó értékelési eljárás – Nem vagyoni kár – Előléptetésre vonatkozó esély elvesztése – Részben elfogadhatatlan és részben megalapozatlan fellebbezés”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (harmadik tanács) F‑91/10. sz., AK kontra Bizottság ügyben 2013. március 13‑án hozott ítélete ellen annak hatályon kívül helyezése iránt benyújtott fellebbezés.

Határozat:      A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. A Törvényszék AK‑t kötelezi a saját költségei, valamint az Európai Bizottság részéről a jelen eljárásban felmerült költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Értékelés – Előmeneteli jelentés – Elkészítés – Késedelem – Nem vagyoni kárt okozó közszolgálati kötelességszegés – Feltételek – Rokkantság miatt nyugdíjazott tisztviselő – A kár mértéke

(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Terjedelem – Az értékelő jelentések figyelembevétele – Egyéb, figyelembe vehető körülmények

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)

3.      Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége –A kártérítés összegének meghatározására vonatkozóan a Közszolgálati Törvényszék által megállapított kritériumok – Törvényszék általi felülvizsgálat

1.      A tisztviselő által az előmeneteli jelentés hiánya miatt elszenvedett nem vagyoni kár meghatározása szempontjából a Közszolgálati Törvényszék nem alkalmazza tévesen a jogot, ha úgy ítéli meg, hogy amiatt, hogy az említett tisztviselő bizonytalan és nyugtalan a szakmai jövője miatt, nem állapítható meg tényleges és biztos nem vagyoni kár a rokkantság miatti nyugdíjazása után, mivel ettől az eseménytől számítva a szakmai jövője csupán hipotetikus jellegű volt. A nyugdíjazása után ugyanis az előmeneteli jelentéseknek már nem volt többé szerepe az érintett előmenetelének alakulásában, a megtéríttetni kívánt kárnak pedig ténylegesnek és biztosnak kell lennie.

(lásd a 42. és 45. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑348/06. P. sz., Bizottság kontra Girardot ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑833. o.) 54. pontja;

az Elsőfokú Bíróság 166/04. sz., C kontra Bizottság ügyben 2007. január 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑9. o. és II‑A‑2‑49. o.) 67. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése alapján az előléptetés kizárólag olyan tisztviselők közüli választással történhet, akik besorolási fokozatukban minimum két év szolgálati időt töltöttek, az előléptetésre alkalmas tisztviselők érdemei összehasonlításának figyelembevétele után. Az érdemek összehasonlításakor a kinevezésre jogosult hatóság figyelembe veszi különösen a tisztviselőről készült értékelő jelentéseket, a nyelvek használatát feladatai végrehajtása során azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét a 28. cikk f) pontjával összhangban bizonyította, és – adott esetben – az általa viselt felelősség szintjét. Előmeneteli jelentések hiányában semmi nem gátolja a tisztviselőt abban, hogy olyan konkrét ténybeli vagy jogi elemeket terjesszen a Közszolgálati Törvényszék elé, amelyekkel bizonyítani lehet az előléptetésre vonatkozó esélyeit. Ezenkívül a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése alapján az érdemeket nemcsak a tisztviselőkre vonatkozó jelentések, hanem többek között két másik kritérium figyelembevételével kell összehasonlítani.

(lásd az 50. pontot)

3.      Ha a Közszolgálati Törvényszék megállapította valamely kár fennállását, akkor a kérelem korlátain belül kizárólag a Közszolgálati Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a kártérítés módjának és mértékének megállapítására, feltéve hogy a Közszolgálati Törvényszék az ítéleteit – azok Törvényszék általi felülvizsgálhatósága érdekében – megfelelően indokolja, és a kár megállapítását illetően azokban megjelöli az elfogadott összeg meghatározása céljából figyelembe vett kritériumokat.

(lásd az 57. pontot)

Hivatkozás:

a Törvényszék T‑404/06. P. sz., ETF kontra Landgren ügyben 2009. szeptember 8‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑2841. o.) 241. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.