C‑247/17. sz. ügy
Denis Raugevicius
(a Korkein oikeus [Finnország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Európai uniós polgárság – EUMSZ 18. és EUMSZ 21. cikk – Harmadik állam által valamely tagállamhoz címzett, másik tagállam állampolgárságával rendelkező, a szabad mozgáshoz való jogát az első tagállamban gyakorló uniós polgár kiadatása iránti megkeresés – Nem büntetőeljárás lefolytatása céljából, hanem szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából előterjesztett kiadatás iránti megkeresés – Csak a saját állampolgárokra vonatkozó kiadatási tilalom – A szabad mozgás korlátozása – A büntetlenség megelőzésén alapuló igazolás – Arányosság”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2018. november 13.
1. Uniós polgárság – A Szerződés rendelkezései – Személyi hatály – Valamely tagállam olyan állampolgára, aki valamely harmadik állam állampolgárságával is rendelkezik – Bennfoglaltság
(EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikk)
2. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – Valamely tagállamhoz harmadik állam által intézett, olyan uniós polgár kiadatására vonatkozó kérelem, aki egy másik tagállam állampolgára, és az első tagállamban élt a szabad mozgáshoz való jogával – Szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából történő kiadatás iránti kérelem – Olyan megkeresett tagállam, amely tiltja saját állampolgárainak büntetés végrehajtása céljából történő kiadatását, és lehetővé teszi az ilyen, külföldön kiszabott büntetés belföldön való letöltését – E tagállam arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a területén állandó lakóhellyel rendelkező uniós polgároknak ugyanolyan bánásmódot biztosítson, mint amelyben a saját állampolgárait részesíti
(EUMSZ 18. és EUMSZ 21. cikk)
3. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – Valamely tagállamhoz harmadik állam által intézett, olyan uniós polgár kiadatására vonatkozó kérelem, aki egy másik tagállam állampolgára, és az első tagállamban élt a szabad mozgáshoz való jogával – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 19. cikkében szereplő garanciák vizsgálatára vonatkozó kötelezettség
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 19. cikk)
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 29. pont)
2. Az EUMSZ 18. cikket és az EUMSZ 21. cikket úgy kell értelmezni, hogy egy harmadik állam által valamely tagállamhoz címzett, másik tagállam állampolgárságával rendelkező, a szabad mozgáshoz való jogát az első tagállamban gyakorló európai uniós polgár nem büntetőeljárás lefolytatása, hanem szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából történő kiadatása iránti megkeresés esetén a megkeresett tagállam, amelynek nemzeti joga tiltja a saját állampolgárainak büntetés végrehajtása céljából az Unión kívülre történő kiadatását, és kimondja a külföldön kiszabott büntetés saját területén történő végrehajtásának lehetőségét, köteles ezen uniós polgároknak – amennyiben a területén állandó lakóhellyel rendelkeznek – ugyanolyan bánásmódot biztosítani, mint amelyben a kiadatás terén a saját állampolgárait részesíti.
Mivel a kiadatással – amint arra a jelen ítélet 33. pontja emlékeztet – elkerülhető a megkeresett tagállamtól eltérő más tagállam állampolgárainak büntetlensége, és mivel az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás lehetővé teszi a Finn Köztársaságon kívüli más tagállamok állampolgárainak kiadatását, az ügy valamennyi – ténybeli és jogi – körülményét figyelembe véve meg kell vizsgálni e szabályozás arányos jellegét, vagyis hogy léteznek‑e az e cél elérését hasonlóan hatékony módon lehetővé tévő, de az utóbbi állampolgárok szabad mozgáshoz való jogát kevésbé korlátozó intézkedések (2016. szeptember 6‑i Petruhhin ítélet, C‑182/15, EU:C:2016:630, 41. pont).
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós polgár jogállásának rendeltetése, hogy a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása legyen (lásd különösen: 2001. szeptember 20‑i Grzelczyk ítélet, C‑184/99, EU:C:2001:458, 31. pont; 2011. március 8‑i Ruiz Zambrano ítélet, C‑34/09, EU:C:2011:124, 41. pont; 2018. június 5‑i Coman és társai ítélet, C‑673/16, EU:C:2018:385, 30. pont). Minden uniós polgár hivatkozhat tehát az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó EUMSZ 18. cikkre minden olyan helyzetben, amely az uniós jog tárgyi hatálya alá tartozik; ilyen helyzet – mint az alapügyben is – az EUMSZ 21. cikkben biztosított, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlása (lásd: 2012. október 4‑i Bizottság kontra Ausztria ítélet, C‑75/11, EU:C:2012:605, 39. pont; 2014. november 11‑i Dano ítélet, C‑333/13, EU:C:2014:2358, 59. pont). Továbbá, bár – a tagállami állampolgárok Oroszországnak történő kiadatására vonatkozó uniós szabályok hiányában – a tagállamok továbbra is jogosultak ilyen szabályokat elfogadni, az említett tagállamok e hatáskörüket kötelesek úgy gyakorolni, hogy tiszteletben tartják az uniós jogot, különösen pedig a hátrányos megkülönböztetés EUMSZ 18. cikkben előírt tilalmát, valamint az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében biztosított, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot.
Márpedig a büntetlenség veszélyének elkerülésére irányuló cél szempontjából összehasonlítható helyzetben vannak egyfelől a finn állampolgárok, másfelől pedig a Finnországban állandó lakóhellyel rendelkező, más tagállami állampolgárok, akik ezen állam társadalmába bizonyos fokban beilleszkedtek (lásd analógia útján: 2009. október 6‑i Wolzenburg ítélet, C‑123/08, EU:C:2009:616, 67. pont). Ennélfogva az EUMSZ 18. cikk és az EUMSZ 21. cikk megköveteli, hogy a harmadik államtól érkező, szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából történő kiadatás iránti megkereséssel érintett, Finnországban állandó lakóhellyel rendelkező más tagállambeli állampolgárokra a finn állampolgárok kiadatását tiltó szabály ugyanúgy vonatkozzon, és hogy a büntetésüket ugyanazon feltételek mellett, mint amelyek ez utóbbi állampolgárokra vonatkoznak, Finnországban tölthessék le.
(lásd: 40., 43–47., 50. pont és a rendelkező rész)
3. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 49. pont)