HENRIK SAUGMANDSGAARD ØE
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. február 18.(1)
C‑19/15. sz. ügy
Verband Sozialer Wettbewerb e.V.
kontra
Innova Vital GmbH
(a Landgericht München I [I. müncheni területi bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 1924/2006/EK rendelet – Az 1. cikk (2) bekezdése – Hatály – A végső fogyasztónak felkínált élelmiszerekkel kapcsolatos tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások – A kizárólag a szakmai körökre irányuló kereskedelmi kommunikációban szereplő állítások”
I – Bevezetés
1. A Landgericht München I (I. müncheni területi bíróság) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20‑i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 1. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2. Ez a kérelem egy tagjainak üzleti érdekeit védő egyesület és egy étrend‑kiegészítőt forgalmazó társaság között azon állításokkal kapcsolatban felmerült jogvita keretébe illeszkedik, amelyek egy, ez utóbbi által kizárólag orvosok részére küldött reklámot tartalmazó levélben szerepeltek. A Bíróságot hallgatólagosan annak meghatározására kérik, hogy az említett rendelet követelményei alkalmazandók‑e abban az esetben, ha a fogyasztóknak felkínált élelmiszerekkel kapcsolatos tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások olyan kereskedelmi jellegű kommunikációkban szerepelnek, amelyek közvetlenül nem ez utóbbiakra, hanem kizárólag szakmai körökre irányulnak.
II – Jogi háttér
3. Az 1924/2006 rendelet (1), (4), (9), (16), (23) és (29) preambulumbekezdése értelmében:
„(1) A Közösség területén címkézett és reklámozott élelmiszereken egyre nagyobb számban tüntetnek fel táplálkozásra és egészségre vonatkozó állításokat. A fogyasztók magas szintű biztonságának biztosítása és választásuk megkönnyítése érdekében a forgalomba hozott termékeknek, beleértve az importált termékeket, biztonságosnak kell lenniük, és azokat megfelelő címkével kell ellátni. […]
[...]
(4) Ezt a rendeletet kell alkalmazni minden kereskedelmi kommunikációban szereplő tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításra, ideértve többek között az élelmiszerek általános reklámozását és az olyan reklámkampányokat is, amelyeket teljesen vagy részben hatóságok támogatnak. E rendeletet nem kell alkalmazni viszont az olyan nem kereskedelmi kommunikációban tett állítások esetében, mint például a közegészségügyi hatóságok és szervek táplálkozási útmutatói vagy tanácsai, illetve a sajtóban vagy tudományos kiadványokban szereplő nem kereskedelmi kommunikáció és információk. [...]
[...]
(9) Az élelmiszerekben számos olyan tápanyag vagy egyéb anyag […] fordulhat elő, amelyek táplálkozási vagy élettani hatással bírnak, és ilyen állítás tárgyát képezhetik. Ezért meg kell határozni az élelmiszerekre vonatkozó valamennyi állításra vonatkozó általános elveket annak érdekében, hogy biztosított legyen a magas szintű fogyasztóvédelem, és a fogyasztó megkapja a tények teljes ismeretében történő választáshoz szükséges információkat, valamint hogy egyenlő versenyfeltételek jöjjenek létre az élelmiszeriparon [helyesen: élelmiszeriparban].
[...]
(16) Fontos, hogy az élelmiszereken feltüntetett állítások a fogyasztó számára érthetőek legyenek, és helyénvaló valamennyi fogyasztó védelme a megtévesztő állításokkal szemben. [...]
[...]
(23) Az egészségre vonatkozó állítások használatát csak a lehető legmagasabb színvonalú tudományos értékelést követően lehet engedélyezni a Közösségben. Ezen állítások összehangolt tudományos értékelése érdekében az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak kell elvégeznie ezeket az értékeléseket. […]
[...]
(29) Annak biztosítására, hogy az egészségre vonatkozó állítások valósághűek, világosak, megbízhatók és hasznosak legyenek a fogyasztó számára az egészséges étrend megválasztásában, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által megfogalmazott véleménynek és az azt követő eljárásoknak figyelembe kell venniük az egészséggel kapcsolatos állítások megszövegezését és megjelenítését.”
4. E rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) E rendelet összehangolja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokra vonatkoznak, a belső piac hatékony működése érdekében, magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása mellett.
(2) Ezt a rendeletet a kereskedelmi kommunikációban – a végső fogyasztónak ilyen formában szolgáltatott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy reklámjában – szereplő, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások tekintetében kell alkalmazni. […]”
5. Az 1924/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja a rendelet alkalmazása szempontjából az „élelmiszer” és a „végső fogyasztó” fogalmának az 178/2002/EK rendelet(3) 2. cikkében és 3. cikkének 18. pontjában szereplő meghatározására utal. Ugyanezen cikk (2) bekezdésének 1., 4. és 5. pontja meghatározza, hogy az 1924/2006 rendelet értelmében mit kell az „állítás”, „tápanyag‑összetételre vonatkozó állítás” és „élelmiszerre vonatkozó állítás” fogalmakon érteni.
6. Az 1924/2006 rendelet 3–7. cikkét tartalmazó II. fejezete rögzíti a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazásának általános elveit.
7. A „Valamennyi állításra vonatkozó általános elvek” című 3. cikk szerint „[a] tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokat csak akkor lehet a Közösségen belül forgalomba hozott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy reklámjában alkalmazni, amennyiben az adott állítások megfelelnek e rendelet előírásainak”. Hozzáteszi, hogy „[a] 2000/13/EK irányelv[(4)] és a 84/450/EGK[(5)] irányelv sérelme nélkül, a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása [többek között] nem lehet valótlan, félreérthető vagy megtévesztő”.
8. Az „Általános feltételek” című 5. cikk (1) és (2) bekezdése pontosítja, hogy a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása csak az e cikkben felsorolt feltételek teljesülése esetén megengedett, valamint „ha az átlagfogyasztótól elvárható, hogy megértse az állításban kifejtett kedvező hatásokat”.
9. Az 1924/2006 rendelet 8. és 9. cikket tartalmazó III. fejezete állapítja meg a tápanyag‑összetételre vonatkozó állítások alkalmazásának különös feltételeit.
10. Ugyanezen rendelet IV. fejezetében, amely a 10–19. cikket tartalmazza, szerepelnek az egészségre vonatkozó állításokra alkalmazandó különös rendelkezések.
11. A „Különös feltételek” című 10. cikk (1) és (2) bekezdése szerint:
„(1) Tilos az egészségre vonatkozó állítások alkalmazása, kivéve ha azok a II. fejezetben foglalt általános követelményeknek és az e fejezetben foglalt különös követelményeknek megfelelnek, ha azokat e rendelettel összhangban engedélyezik, és ha azok a 13. és 14. cikkben meghatározott engedélyezett állítások listáján szerepelnek.
(2) Az egészségre vonatkozó állítás alkalmazása csak akkor megengedett, ha az [e bekezdés szerinti] tájékoztatás a címkén, vagy […] a megjelenítésen, vagy a reklámban szerepel.”
12. A 13. cikk lehetővé teszi, hogy az itt felsorolt, egészségre vonatkozó állítások „a 15–19. cikkben megállapított [engedélyezési] eljárások lefolytatása nélkül is” alkalmazhatók legyenek, amennyiben azok az e cikk „(3) bekezdés[é]ben meghatározott listán” szerepelnek, „általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokon alapulnak”, és „az átlagos fogyasztó számára jól érthetőek”.
13. A 14. cikk akkor engedi meg a „betegségek kockázatának csökkentésével, valamint a gyermekek egészségével és fejlődésével kapcsolatos állítások” alkalmazását, ha azokat e rendelet „15., 16., 17. és 19. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően [engedélyezték]”.
III – Az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
14. A Verband Sozialer Wettbewerb e.V. (a továbbiakban: Verband Sozialer Wettbewerb) német egyesület, amelynek létesítő okirat szerinti céljai közé tartozik tagjai üzleti érdekeinek védelme, amely magában foglalja többek között annak figyelemmel kísérését, hogy a tisztességes verseny szabályait betartják.
15. Az Innova Vital GmbH (a továbbiakban: Innova Vital) német társaság, amelynek ügyvezetője egy orvos, és amely egy D3‑vitamint tartalmazó, csepp formában bevehető, „Innova Mulsin® Vitamin D3” elnevezésű emulzió forgalmazásával foglalkozik.
16. 2013 novemberében az Innova Vital ügyvezetője kizárólag névre szóló levelet küldött orvosok részére, amely szerint ez az étrend‑kiegészítő hozzájárul a D‑vitamin‑hiány okozta betegségek megelőzéséhez, és amelynek szövege a következő:
„Ismerik a helyzetet: Németországban a gyermekek 87%‑ánál a D‑vitamin‑tartalom a vérben alacsonyabb, mint 30 ng/ml. A német táplálkozási társaság [Deutsche Gesellschaft für Ernährung, DGE] szerint ennek az értéknek inkább 50 és 75 ng/ml között kellene lennie.
Ahogyan ezt már számos tanulmány leírta, a D‑vitamin jelentős mértékben hozzájárul több betegség megelőzéséhez, ilyen például az atópiás dermatitisz, a csontritkulás, a diabétesz mellitusz és a SM [sclerosis multiplex]. E tanulmányok értelmében a túl alacsony D‑vitaminszint már gyermekkorban részben felelős a nevezett kórképek későbbi megjelenéséért.
[…]
Immunológiára szakosodott orvosként megvizsgáltam a kérdést, és kifejlesztettem egy D3‑vitamin‑emulziót (Innova Mulsin® D3), amelyet cseppek formájában lehet bevenni.
[…]
A Mulsin® emulziók előnyei:
[…]
– A hiányállapotok (télen a népesség 80%‑ánál megállapított D3‑vitamin‑hiány) gyors megelőzése vagy megszüntetése.
[…]
Rendelőjük számára a közvetlen rendelés feltételeiről, valamint az ingyenes információs anyagokról a […] számon adunk tájékoztatást”.(6)
17. Ez a levél tartalmazott továbbá egy képes ismertetőt az érintett termékről, adatokat az összetételéről, eladási áráról, valamint a kezelésnek a javasolt, egy csepp/nap adagolással vagy az orvos által rendelt adagolás alapján számított napi költségéről. Pontosította, hogy „26,75 eurós eladási árral betegeik napi 0,11 euróval járulnak hozzá a kiegyensúlyozott D3‑vitamin‑bevitelhez”.
18. A Verband Sozialer Wettbewerb a tisztességtelen verseny elleni küzdelemről szóló törvény (Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb)(7) alkalmazásával abbahagyásra kötelezés iránti igény érvényesítésére irányuló keresettel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz. Ezt a keresetet arra alapította, hogy különösen a fenti állítások közül kettő megsértette az 1924/2006 rendeletet.(8)
19. Kérelmének alátámasztására a Verband Sozialer Wettbewerb előadja, hogy az 1924/2006 rendelet rendelkezései ugyanúgy alkalmazandók a szakmai köröknek szóló reklámokra, mint a nem szakmai köröknek szólókra. Elsődlegesen előadja, hogy e rendelet 10. cikkének (1) bekezdése tiltja az egészségre vonatkozó állításokat, kivéve, ha – ami a szóban forgó állítások esetében nem teljesül – az ilyen állításokat e rendeletnek megfelelően engedélyezték, és szerepelnek a 13. cikke szerinti engedélyezett állítások listáján. Hozzáteszi, hogy a szóban forgó táplálék‑kiegészítő összetételére és hatékonyságára tekintettel nem felelhet meg a hivatkozott rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében megállapított általános feltételeknek. A felperes másodlagosan ugyanezen rendelet 10. cikke (2) bekezdésének azon az alapon történő megsértésére hivatkozik, hogy az e rendelkezésben előírt kötelező tájékoztatások nem jelennek meg a vitatott reklámban.
20. Az Innova Vital ezzel szemben azt állítja, hogy az 1924/2006 rendelet 5. és 10. cikkei nem alkalmazandók a szóban forgó levélben szereplő állításokra, mivel annak kizárólag orvosok a címzettjei, és ez a rendelet nem alkalmazható a szakmai körökre irányuló reklámra.
21. Ilyen körülmények között a Landgericht München I (I. müncheni területi bíróság) 2014. december 16‑án hozott, a Bírósághoz 2015. január 19‑én érkezett határozatával az eljárás felfüggesztéséről, valamint arról döntött, hogy a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:
„Úgy kell‑e értelmezni az 1924/2006 rendelet 1. cikkének (2) bekezdését, hogy e rendelet rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell a kereskedelmi kommunikációban – a végső fogyasztónak felkínált élelmiszerek reklámjában – szereplő, a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások tekintetében, ha a kereskedelmi kommunikáció, illetve reklám kizárólag szakmai körökre irányul?”
22. Az Innova Vital, a görög és a francia kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. Az ügyben nem tartottak tárgyalást.
IV – Elemzés
A – Előzetes megfontolások
23. A Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételekre tekintettel úgy tűnik, hogy előzetesen, vagyis mielőtt válaszolni lehetne az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre, meg kell vizsgálni bizonyos, az 1924/2006 rendelet tárgyi hatályával foglalkozó kérdéseket.
24. Először is hangsúlyozom, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint nem vitatott, hogy az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében megállapított alkalmazási feltételeknek megfelelően egyrészt az alapeljárásban vitatott levélben hivatkozott termék a végső fogyasztónak felkínált élelmiszernek minősül, másrészt az Innova Vital kommunikációjának célja az ez utóbbira irányuló reklám volt.
1. A vitatott tájékoztatás minősítése az 1924/2006 rendeletre tekintettel
25. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy az alapeljárás felperese előadta, hogy a keresetének tárgyát képező levél az 1924/2006 rendelet által tiltott, „egészségre vonatkozó” állításokat tartalmazott. A Landgericht München I (I. müncheni területi bíróság) nem vitatja ezt a minősítést, megjegyzi mindazonáltal, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdése megkülönböztetés nélkül vonatkozik az e rendelet szerinti, „tápanyag‑összetételre” vonatkozó állításokra és „egészségre” vonatkozó állításokra.
26. A francia kormány vitatja ezen előfeltevés helyességét. Álláspontja szerint a vitatott tájékoztatások nem minősülnek sem tápanyag‑összetételre vonatkozó állításoknak, sem egészségre vonatkozó állításoknak az 1924/2006 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő meghatározások szerint, és ennélfogva azok nem tartoznak annak hatálya alá. Ezek a tájékoztatások inkább az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatások kategóriájába tartoznak, amelyek emberi betegségek megelőzésére, kezelésére vagy gyógyítására vonatkozó tulajdonságokat tulajdonítanak ezeknek az élelmiszereknek, és amelyeket főszabály szerint az 1169/2011/EU rendelet(9) 7. cikke tilt. A francia kormány ugyanakkor úgy véli, hogy a Bíróságnak abból az okból kell válaszolnia a feltett kérdésre,(10) mert az 1924/2006 rendelet alkalmazhatatlansága a jelen ügyben nem nyilvánvaló, mivel az a megtámadott tájékoztatások jogi minősítésétől függ.
27. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik az alapügy tényállásának értékelése és minősítése, valamint az, hogy az uniós jog releváns rendelkezéseit a Bíróság értelmezésének megfelelően alkalmazza.(11) Ezt a szabályt a Bíróság különösen az 1924/2006 rendelet rendelkezéseivel kapcsolatban már alkalmazta.(12) Mindazonáltal pontosítom, hogy a Bizottsághoz hasonlóan az az álláspontom, hogy a jelen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés nem hipotetikus jellegű, mivel úgy tűnik számomra, hogy a jogvita fent hivatkozott körülményeire tekintettel a kifogásolt állítások az e rendelet értelmében vett, „egészségre vonatkozó” állítások fogalmába tartoznak, ahogyan azt a Bíróság az e fogalomra vonatkozó ítélkezési gyakorlatában értelmezte.(13)
2. Az 1924/2006 rendelet és a 2000/13 irányelv kapcsolatáról
28. A Bizottság úgy véli, hogy a kérdés az, hogy egy, az alapeljárás tárgyát képező helyzethez hasonló helyzetben a vitatott kijelentések használatát nem tiltja‑e már a 2000/13 irányelv 2. cikke (3) bekezdéssel összefüggésben értelmezett (1) bekezdésének b) pontja, amely általános elvként állapítja meg, hogy többek között a reklámokban szereplő élelmiszerekre vonatkozó tájékoztatások nem ruházhatják fel azokat emberi betegségek megelőzésének tulajdonságával.(14)
29. A francia kormány is lényegében hasonló álláspontot képvisel, mivel előadja, hogy az ilyen jellegű kijelentések a 2000/13 irányelv fent hivatkozott, az 1169/2011 rendelet 7. cikkének (3) és (4) bekezdésében szereplő rendelkezésekkel egyenértékű rendelkezéseinek hatálya alá tartozhatnak. Tekintettel arra, hogy ez a rendelet 2014. december 13‑i időponttal helyezte hatályon kívül a 2000/13 irányelvet,(15) vagyis az alapeljárás tényállásához képest később,(16) az azonban ratione temporis a jelen ügyben nem alkalmazható.
30. Emlékeztetni kell arra, hogy a többek között az élelmiszerekre vonatkozó reklámokról szóló 2000/13 irányelvet az 1924/2006 rendelettel párhuzamosan kell alkalmazni, és nem azzal szemben. E rendelet (3) preambulumbekezdése értelmében a rendelet ugyanis ki kell, hogy egészítse a 2000/13 irányelvben szereplő általános elveket,(17) valamint a fogyasztók számára ilyen formában szolgáltatott élelmiszerek tekintetében egyedi rendelkezéseket kell, hogy meghatározzon a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások használatát illetően. Az 1924/2006 rendelet 3. cikkének második albekezdése általános szabályként fenntartja a 2000/13 irányelv alkalmazását az e rendeletben meghatározott kivételekkel. Különösen ez utóbbi rendelet 14. cikkének (1) bekezdése engedi meg kifejezetten az irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjától való eltérést az egészségre vonatkozó állítások két pontosan meghatározott típusával, vagyis a betegségek kockázatának csökkentésére, valamint a gyermekek fejlődésére és egészségére vonatkozó állításokkal kapcsolatban, feltéve, hogy ezeket az állításokat a hivatkozott rendeletben meghatározott szigorú feltételeknek megfelelően engedélyezték.
31. Amint azt a Bizottság maga is megjegyzi, az a körülmény, hogy a 2000/13 irányelv esetlegesen vonatkozhat egy, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló jogvitára, semmiképpen nem összeegyeztethetetlen a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem vizsgálatával, mivel az 1924/2006 rendelet ehhez az irányelvhez képest kiegészítő, nem pedig azt felváltó jelleggel alkalmazandó. Végül, az említett rendelet rendelkezéseinek az alapeljárásban történő alkalmazását a kérdést előterjesztő bíróság egyértelműen vizsgálta, amely kizárólagos hatáskörrel rendelkezik azon kérdés relevanciájának és hasznosságának értékelésére, amelyet az elé terjesztett jogvita eldöntése érdekében feltett.(18)
B – Az 1924/2006 rendelet kizárólag szakmai körökre irányuló kereskedelmi jellegű kommunikációk tekintetében való alkalmazhatóságáról
32. A jelen ügyben előterjesztett kérdés arra vonatkozik, hogy a végső fogyasztónak felkínált, kereskedelmi kommunikációkban szereplő, élelmiszerekkel kapcsolatos tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások esetén alkalmazható‑e az 1924/2006 rendelet, amennyiben ezek a kommunikációk nem ez utóbbi körbe tartozó személyekre irányulnak, hanem kizárólag szakmai körökre, amelyek a jelen ügyben az egészségügyi szakmai körök.(19) A Bírósághoz még soha nem fordultak ilyen természetű értelmezési kérdéssel, amelynek gyakorlati következményei ugyanakkor jelentősek.(20)
33. Az alapeljárás felei ellentétes álláspontot képviselnek e rendelet ilyen körülmények között történő alkalmazhatóságát illetően. A kérdést előterjesztő bíróság utal arra, hogy az előterjesztett kérdést a német nyelvű jogi irodalomban is különböző módon kezelik, és részletesen kifejti e jogtudományi vita elemeit.
34. A Bírósághoz benyújtott észrevételek alapján egyedül az Innova Vital állítja, hogy a kizárólag a szakmai körökre irányuló kereskedelmi kommunikációk nem tartoznak az 1924/2006 rendelet rendelkezéseinek a hatálya alá. Ezzel szemben mind a görög és a francia kormány, mind a Bizottság úgy véli, hogy e rendelet hatálya alá tartoznak az ilyen esetek is. Magam is ezt az álláspontot képviselem.
35. Különböző, nem csak a nyelvtani, hanem a teleologikus és a szövegösszefüggéseket vizsgáló értelmezésből következő megfontolások támasztják alá, hogy igenlő válasz adását javasoljam az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre.
1. Az 1924/2006 rendelet releváns rendelkezéseinek megfogalmazásáról
36. Az Innova Vital az 1924/2006 rendelet (1), (8)–(10) és (28) preambulumbekezdésére, valamint 5. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik annak alátámasztása érdekében, hogy ez az eszköz nem alkalmazható a szakmai köröknek szánt reklámra, mivel ezek a rendelkezések a fogyasztókra helyezik a hangsúlyt, és semmilyen módon nem utalnak a szakmai körökre.
37. Igaz, hogy e rendelet számos helyen utal a fogyasztókra, és megfigyelhető különösen, hogy a rendelet több helyén is irányadónak tekinti azt, ahogy az „átlagos fogyasztó” a tápanyag‑összetételre és az egészségre vonatkozó állításokat észlelheti.(21)
38. Mindazonáltal az 1924/2006 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének és az összes többi rendelkezésének a megfogalmazására tekintettel véleményem szerint semmi nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy a rendelet a közvetlenül a fogyasztóknak szánt kereskedelmi kommunikációkhoz hasonlóan azokat a kommunikációkat is szabályozza, amelyek kizárólag a szakmai körökre irányulnak, de közvetetten valójában az érintett élelmiszert esetlegesen megvásárló fogyasztókat kívánják megszólítani.
39. A jogalkotó ugyanis semmilyen különbséget nem tett az említett rendelet hatálya alá tartozó, a tápanyag‑összetételre és az egészségre vonatkozó állításokat tartalmazó kommunikációk címzettjeinek minősége között. Az e rendeletben szereplő követelmények kizárólag e kommunikációk tárgyára és természetére vonatkoznak. E kommunikációknak egyrészt a végső fogyasztónak felkínált élelmiszerekre kell vonatkozniuk,(22) másrészt pedig „kereskedelminek” kell lenniük a végső fogyasztónak ilyen formában szolgáltatott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy – amint az alapeljárásban szereplő jogvitában is – reklámjában.(23) Így tehát szükségszerűen magának a terméknek a jellemzője, hogy azt a fogyasztóknak szánják, nem pedig a kommunikációnak, amelynek e termék a tárgyát képezi.(24)
40. A görög kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy a kereskedelmi jelleg feltétele a döntő tényező a jelen ügyben előterjesztett kérdés megválaszolása szempontjából.(25) E tekintetben az említett rendelet (4) preambulumbekezdése egyértelmű különbséget tesz a kereskedelmi kommunikációk – amelyek tekintetében ez az eszköz alkalmazandó – és a nem kereskedelmi kommunikációk között, amelyekre nem terjed ki a hatálya, kijelentve, hogy az előbbieknek „reklámozásra” vagy „reklámkampányra” kell irányulniuk.(26)
41. Bár az 1924/2006 rendelet nem tartalmazza ennek a feltételnek a kifejezett meghatározását, az uniós jog egyéb aktusaiból kiderül, amint arra a Bizottság is utal, hogy a kereskedelmi jelleg általánosságban olyan kommunikációra utal, amelynek célja, hogy „közvetlen”(27) vagy akár „közvetett”(28) módon biztosítsa termékek vagy szolgáltatások eladásösztönzését, és ezáltal befolyásolja a lehetséges vevők döntéseit. Hangsúlyozom, hogy hasonló megközelítést követtek nemzetközi szinten a Codex Alimentarius által elfogadott, „a tápanyag‑összetételre és az egészségre vonatkozó állítások használatáról szóló iránymutatásban”,(29) amelyre e rendelet (7) preambulumbekezdése kifejezetten utal.(30)
42. Az 1924/2006 rendelet szövege nem korlátozza annak hatályát azokra a kommunikációkra, amelyek címzettjei közvetlenül a végső fogyasztók, mivel e kommunikációk kereskedelmi jellege nem szükségszerűen függ egy ilyen megfogalmazástól. Egy, a kérdést előterjesztő bíróság által vizsgálthoz hasonló helyzetben ugyanis, még ha magukhoz a fogyasztókhoz nem is jut el az e rendelet hatálya alá tartozó állításokat tartalmazó kommunikáció, valójában ők azok a személyek, akiket e kommunikáció közvetetten érint, tekintettel arra, hogy az annak tárgyát képező élelmiszert az ő részükre, és nem az ezen reklámot tartalmazó levelet megkapó szakmai körök részére történő értékesítésre szánják.(31) Ilyen esetben utóbbiak valójában egyszerű közvetítőnek minősülnek, akikkel egy élelmiszer‑ágazatban működő vállalkozás pontosan azért lépett kapcsolatba, mert egyszerűbbé tehetik az általa értékesített termék reklámozását azzal, hogy biztosítják a termékre vonatkozó kereskedelmi információk átadását a lehetséges vevők számára, vagy akár ténylegesen ajánlják is számukra annak megvásárlását.
43. Márpedig a szakmai körök általában képesek arra, hogy jelentős befolyást gyakoroljanak a hozzájuk forduló fogyasztókra, annál is inkább, mivel egészségügyi szakemberekről van szó, akik iránt a betegek erősebb bizalmat tanúsítanak, és akiknek nagyobb hitelességet tulajdonítanak. Egy, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló, reklámot tartalmazó levél célja éppen az, hogy azok az orvosok, akik megkapták ezt a levelet, tanácsolják betegeiknek az érintett termék fogyasztását. Nem biztosított ugyanakkor, hogy valamennyi érintett szakembernek, mielőtt esetlegesen ilyen ösztönző szerepet játszana, módjában álljon, hogy teljes mértékben meggyőződjön az e kereskedelmi kommunikációban szereplő állítások felől, és függetleníteni tudja magát azoktól, ha szükséges.(32)
44. Véleményem szerint az 1924/2006 rendelet alkalmazhatósága szempontjából irreleváns, hogy a szakmai körökhöz tartozók magát a kapott dokumentumot továbbítják a fogyasztók részére, vagy csupán annak tartalmát, mivel álláspontom szerint alapvető jelentősége annak van, hogy az e dokumentumban foglalt és az említett rendelet hatálya alá tartozó, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokat a végső fogyasztók tudomására hozzák, akár közvetetten is, amint az a jelen ügyben történt.(33)
2. Az 1924/2006 rendelet céljairól
45. Az az értelmezés, amelynek elfogadását az 1924/2006 rendelet releváns rendelkezéseire tekintettel a Bíróság számára javasolom, összhangban áll a rendelet célkitűzéseivel.
46. Nem vitatott, hogy a rendelet kettős célja, hogy biztosítsa „a belső piac hatékony működését”, ami megköveteli többek között a „verseny egyenlő feltételeinek” a garantálását a termékek értékesítése során, valamint hogy biztosítsa a „fogyasztók magas szintű biztonságát”(34) azzal, hogy főszabályként lehetővé teszi számukra, hogy objektív és bizonyítékokkal alátámasztott információk alapján, tájékozott módon hozzák meg az élelmiszerekkel kapcsolatos döntéseiket.(35)
47. E célból e rendelet engedélyezi a tápanyag‑összetételre és az egészségre vonatkozó állításokat a kereskedelmi kommunikációkban, mivel ezek az információk hasznosak lehetnek a fogyasztók számára, feltéve, hogy egyértelműek és igazak,(36) ugyanakkor a rendelet e használatot szűk körben teszi lehetővé. Ami közelebbről az egészségre vonatkozó állításokat illeti, használatuk különös korlátozás alá esik, és a hivatkozott rendelet azok alkalmazását kizárólag az Európai Élelmiszer‑biztonsági Hatóság (a továbbiakban: EÉH) által elvégzett független és összehangolt tudományos értékelést, valamint a közösségi engedély Bizottság által történt kiállítását követően teszi lehetővé.(37)
48. Ezek a célok és elvek magukban foglalják azt a megközelítést, hogy az 1924/2006 rendelet hatálya kellően széles ahhoz, hogy lehetővé tegye, hogy azok megvalósítása és tiszteletben tartása ne sérüljön, annak a megközelítésnek is megfelelően, amelyet a Bíróság napjainkig alkalmaz az élelmiszeripari szereplők e rendelet tárgyi hatályának korlátozására irányuló törekvéseivel szemben.(38) A jelen ügyben a fogyasztók egyedüli lehetséges címzettként való kijelölésének hiányában álláspontom szerint úgy kell tekinteni, hogy az említett rendelet az alapeljárásban vitatotthoz hasonló olyan kereskedelmi kommunikációra is alkalmazandó, amelyet kizárólag szakmai köröknek szántak, és amely teljesíti az e rendeletben megállapított többi feltételt.
49. Főszabály szerint a szakmai körökhöz tartozó személyek kétségtelenül(39) tájékozottabbak és körültekintőbbek, mint az átlagos fogyasztó. A gyakorlatban ugyanakkor mind a szűrésnek, amelyet elvégezhetnek, mind a védelemnek, amelyet nyújthatnak a fogyasztók részére, korlátai vannak, mivel nem zárható ki, hogy őket is megtévesztik a pontatlan, téves vagy akár hamis állítások. Amint ugyanis arra a görög kormány hivatkozik, fizikailag lehetetlen, hogy az ilyen személyek folyamatosan rendelkezzenek az összes olyan naprakész szakismerettel, amely az egyes élelmiszerekhez kapcsolódó valamennyi típusú állítás értékeléséhez szükséges.
50. A francia kormányhoz hasonlóan magam is úgy vélem, hogy ha el lehetne fogadni, hogy a tápanyag‑összetételre és az egészségre vonatkozó állítások nem tartoznak az 1924/2006 rendelet rendelkezéseinek hatálya alá, amennyiben a szakmai körökre irányuló kereskedelmi kommunikációban szerepelnek, paradox módon ennek következményei sokkal súlyosabbak és károsabbak lennének a fogyasztó számára annál, mintha a reklámokat közvetlenül neki címezték volna. Ő ugyanis általánosságban megbízik abban a tanácsban, amelyet az érintett terméket jóhiszeműen ajánló, szakmai körökhöz tartozó személy ad neki, és lehet, hogy kisebb óvatossággal és megfontoltsággal jár el, mint amikor saját laikus értékítéletére van bízva. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben említett esetben a fogyasztók pontatlan állításokkal szembeni védelme tehát szintén, sőt sokkal inkább szükséges, mint azokban az esetekben, amikor maguk kapják meg a reklámot, és egyedül hozzák meg az élelmiszerekkel kapcsolatos döntéseiket.
51. Ráadásul az ilyen típusú kommunikáció rendelet hatálya alóli kizárása arra vezetne, hogy részben sérülne annak hasznos érvényesülése, többek között mivel az EÉH által lefolytatott vizsgálat hiányában lehetővé válna olyan egészségre vonatkozó állítások alkalmazása, amelyeket nem támasztanak alá tudományos bizonyítékok. A gyakorlatban az élelmiszer‑ágazatban működő vállalkozások számára fennálló azon lehetőség, hogy a szakmai köröket felhasználva juttassák el a fogyasztókhoz az állításaikat, az 1924/2006 rendelet szigorú követelményei megkerülésének könnyű eszköze lehetne. Mindenesetre egy ilyen értelmezés a belső piac hatékony működése megváltoztatásának kockázatával járna, és csökkentené a fogyasztók védelmének szintjét, amelyre ez a rendelet mindazonáltal vonatkozik.
52. Véleményem szerint az általam javasolt teleologikus értelmezést érvényesen nem vonhatják kétségbe az Innova Vital e megközelítéssel szemben felhozott érvei, amelyek az észrevételeiben foglalt információk, valamint az előzetes döntéshozatalra utaló határozat hivatkozásai szerint a német jogtudomány egy része által képviselt elképzeléseken alapulnak.
53. Az Innova Vital először arra az érvre hivatkozik, hogy nincs összhangban az 1924/2006 rendeletben előírt kényszerítő rendszer és a szakmai körökhöz tartozó személyekhez hasonló szakértők birtokában lévő tudás. Lényegében előadja, hogy ha a nekik szánt kereskedelmi kommunikációk is az említett rendelet hatálya alá tartoznának, 5. cikkének (2) bekezdése alapján a technikai és tudományos kifejezések alkalmazása is tiltott lenne a tápanyag‑összetételre és az egészségre vonatkozó állításokban,(40) mivel az ilyen kifejezéseket az „átlagos fogyasztó” nem tudná megérteni, noha azokat azok a szakemberek, akikre a reklám irányul, ismerik.
54. Mindazonáltal álláspontom szerint ez az érv hatástalan, mivel az alapeljárásban szereplő körülményekhez hasonló körülmények között a reklámot tartalmazó levél célja nem az, hogy azt ilyen formában átadják a fogyasztónak, hanem az, hogy azt a szakmai körökhöz tartozó személy kapja meg, akit hallgatólagosan felkérnek arra, hogy magyarázza el a fogyasztónak, az érintett termék milyen tekintetben érdekes számára.(41) A kereskedelmi kommunikációban szereplő állítások közérthetőségét, amint azt a hivatkozott 5. cikk (2) bekezdése megköveteli, a jelen ügyben a szakmai körök közvetítésével biztosítják, akiket megbíztak, hogy továbbítsák ezeket az információkat – szükség esetén átfogalmazva – a laikusok részére.
55. Másodszor, az Innova Vital arra a kevéssé szerencsés hatásra utal, amellyel az 1924/2006 rendelet által előírt rendszer a szakmai köröktől a szakmai köröknek szánt kommunikációk tekintetében jár, pedig nekik a fogyasztóktól különböző elvárásaik vannak többek között az új tudományos fejlesztésekre vonatkozó objektív adatokat illetően.(42)
56. Igaz, hogy ha a Bíróság elfogadja, hogy az 1924/2006 rendelet alkalmazandó az olyan körülményekre, mint amelyek az alapeljárásban szerepelnek, az korlátozottabbá teheti a szakmai körök közötti kommunikációkat. Mindazonáltal annak érdekében, hogy az e rendelettel létrehozott, a tápanyag‑összetételre és az egészségre vonatkozó állításokat korlátozó rendszer elérhesse célját, az érintett kommunikációknak elvileg nem arra kell irányulniuk, hogy tisztán technikai információkat közöljenek, hanem arra, hogy az 1. cikk (2) bekezdése első albekezdésének megfelelően „kereskedelmi” jellegű tájékoztatást nyújtsanak. Emlékeztetek arra, hogy a hivatkozott rendelet (4) preambulumbekezdése kifejezetten kizárja egyébként e rendelet hatálya alól a „tudományos kiadványokban szereplő nem kereskedelmi kommunikáció[t]”. A kereskedelmi ügynökösködésre és így a nem semleges információkra tekintettel elfogadottnak tűnik számomra, hogy a fogyasztók pontatlan állításokkal szembeni védelmére irányuló jogszerű célkitűzés fontosabb, mint a szakmai körök közötti tájékoztatás lehetővé tétele.
57. Következésképpen véleményem szerint az 1924/2006 rendelet 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy ezt a rendeletet alkalmazni kell, ha a tápanyag‑összetételre és az egészségre vonatkozó állításokat tartalmazó kereskedelmi kommunikáció kétségtelenül kizárólag szakmai körökre irányul, de a gyakorlatban közvetetten azokat a végső fogyasztókat kívánja megszólítani, akiknek az ezen állítások tárgyát képező élelmiszert elméletileg felkínálják.
V – Végkövetkeztetések
58. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Landgericht München I (I. müncheni területi bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre:
Az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20‑i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelet rendelkezéseit alkalmazni kell a végső fogyasztónak ilyen formában felkínált élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó, kereskedelmi kommunikációkban szereplő állításokra, amennyiben e kommunikációk kizárólag szakmai körökre irányulnak, de céljuk a fogyasztóknak e szakmai körök közvetítésével történő megszólítása.