A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2011. szeptember 29.
F‑56/05. sz. ügy
Peter Strobl
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Kinevezés – Az új személyzeti szabályzat hatálybalépését megelőzően tartaléklistára vett pályázók – Az új, kevésbé előnyös szabályok alkalmazásával történő besorolás – A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 12. cikke – Jogos bizalom – Az egyenlőség elve – Életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Strobl a Bizottság 2004. október 7‑i, őt az A*6 besorolási fokozatba besoroló határozatának megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket. Az Európai Unió Tanácsa – mint beavatkozó – maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés; 723/2004/EK tanácsi rendelet)
2. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, 5. cikk, (3) bekezdés, c) pont, és 31. cikk; XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés)
3. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés, 27. cikk, első bekezdés, és 29. cikk, (1) bekezdés; 723/2004/EK tanácsi rendelet)
4. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések – Nyílt versenyvizsgák 2004. május 1‑je és 2006. április 30. között felvett sikeres pályázói – Az új rendelkezések alkalmazása – Az egyenlő bánásmód elvének megsértése – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 3. cikk; XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés, és 13. cikk, (2) bekezdés)
5. Tisztviselők – Beosztás – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés – Magasabb besorolási fokozatba tartozó munkakörbe való beosztás – Újrabeosztáshoz való jog – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés, és 62. cikk, első bekezdés)
1. A tisztviselő nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvére valamely új rendelkezés jogszerűségével szemben, főleg mivel a jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyzeti szabályzat reformjának szükségességére vonatkozóan. Egyébiránt a bizalomvédelem elvére való hivatkozás joga minden jogalanyt megillet, aki olyan helyzetben van, amelyből az tűnik ki, hogy a közösségi adminisztráció megalapozott várakozásokat keltett benne azzal, hogy az arra feljogosított és megbízható forrásból származó, pontos, feltétel nélküli és egybevágó információk formájában konkrét ígéreteket tett neki; ezzel szemben senki nem hivatkozhat ezen elv megsértésére az adminisztráció által neki tett konkrét ígéretek hiányában.
Tény, hogy a személyzeti szabályzatban a besorolásra vonatkozóan szereplő régi kritériumok fenntartásába vetett jogos bizalom adott esetben származhatott volna ilyen értelmű konkrét és egybevágó ígéretekből. Azonban e jogos bizalom semmiképpen nem volt igazolható, mivel az érintett figyelmét – bár állítólag általánosan – felhívták arra, hogy az új személyzeti szabályzat előkészítése folyamatban van, sőt tájékoztatták arról – bár állítólag szintén csak általános jelleggel –, hogy a felvételre milyen besorolással fog sor kerülni.
(lásd a 39. és 44. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének 9., 13. és 98. pontja.
2. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése, mint átmeneti jellegű speciális rendelkezés, jellegénél fogva eltérést enged a személyzeti szabályzat nem átmeneti rendelkezéseiben foglalt általános jellegű szabályoktól, így nincs ellentmondás e cikk, valamint a személyzeti szabályzat 5. cikkének (3) bekezdése vagy 31. cikke között.
Ezenfelül a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése nem visszaható hatályú, és nem sérti a versenyvizsgák 2004. május 1‑jét megelőzően sikeresnek nyilvánított pályázóinak állítólagos szerzett jogait.
(lásd a 45. és 46. pontot)
Hivatkozás:
A Bíróság C‑443/07. P. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének 62. és 101. pontja;
az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 48–64. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑20/06. sz., De Luca kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 30‑án hozott ítéletének 86. pontja.
3. A személyzeti szabályzat reformjának keretében a jogalkotó egyrészt rendelkezhetett úgy, hogy egyrészt a jövőben az A*6 besorolási fokozatban alkalmazzák a versenyvizsga azon sikeres pályázóit, akikre vonatkozóan 2004. május 1‑je előtt az A*7 besorolási fokozatba való felvételt helyezték kilátásba, másrészt ennek alkalmával csökkenthette az e besorolási fokozatoknak megfelelő díjazást.
A jogalkotó ezzel nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét és különösen az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésében szereplő besorolási fokozatok megfelelési táblázatától és a havi alapilletményekre vonatkozó táblázattól nyilvánvalóan idegen az érintettek életkorának bármilyen – akár közvetlen, akár közvetett – figyelembevétele.
Ezenkívül a személyzeti szabályzat 7. cikke (1) bekezdéséből, 27. cikke első bekezdéséből és 29. cikke (1) bekezdéséből következő szabálynak megfelelően, amely szerint a beosztások szintjét azok jellege, jelentősége és terjedelme alapján kell meghatározni, függetlenül az érintettek végzettségeitől, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésében foglalt, besorolási fokozatokra vonatkozó megfelelőségi táblázat megkülönbözteti az A*5 kezdő besorolási fokozatot és az A*6 magasabb besorolási fokozatot az e szintnek megfelelő beosztásokhoz szükséges tapasztalat figyelembevétele érdekében.
Következésképpen a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése értelmében a kinevezésre jogosult hatóság a szolgálat érdekében köteles figyelembe venni e megkülönböztetést, amikor objektív módon meghatározza a betöltendő beosztások szintjét.
(lásd az 54. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑121/97. sz., Ryan kontra Számvevőszék ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének 98. és 104. pontja; T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének 105. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑54/06. sz., Davis és társai kontra Tanács ügyben 2007. június 19‑én hozott ítéletének 81. pontja.
4. Az egyenlőség elve nem akadályozhatja a jogalkotó azon szabadságát, hogy bármikor úgy módosíthassa a személyzeti szabályzatot, ahogy azt a szolgálat érdekében megfelelőnek tartja – különben lehetetlen volna a szabályozás bármilyen továbbfejlesztése –, még akkor is, ha e rendelkezések a tisztviselők számára kedvezőtlenebbek, mint a régiek.
Egyébiránt a személyzeti szabályzat 3. cikkéből kitűnik, hogy a tisztviselő kinevezésére szükségszerűen az adminisztráció egyoldalú aktusával kerül sor, továbbá hogy a versenyvizsga sikeres pályázója csak az ilyen határozattal történő kinevezését követően tarthat igényt a tisztviselői minőségre és a személyzeti szabályzat rendelkezései által nyújtott előnyökre.
Ami a 2004. május 1‑jét követően kinevezett tisztviselők besorolását illeti, arra jogszerűen csak az ezen időpontot követően hatályban lévő új kritériumok alapján kerülhetett sor. A 2004. május 1‑je és 2006. április 30. közötti átmeneti időszak vonatkozásában a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése határozta meg e kritériumokat.
Ezenfelül valamely aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi körülmények alapján kell megítélni, továbbá a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik arra, hogy a szolgálat igényeihez igazodva meghatározza a versenyvizsgák sikeres teljesítésének feltételeit. Ebből következően a tisztviselő nem hivatkozhat arra, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése sérti az egyenlőség elvét, önmagában azon körülmény miatt, hogy a szolgálat igényei alapján a személyzeti szabályzat reformját követően olyan versenyvizsgákra került sor, amelyek tisztviselőknek a saját besorolási fokozatánál magasabb besorolási fokozatban való felvételére irányultak. Ugyanez érvényes arra a tényre, hogy egyes speciális területeken a betöltendő állásokat olyan pályázóknak tartották fenn, akik az érintett besorolási fokozatánál magasabb besorolási fokozattal rendelkeztek.
Ezenkívül a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (2) bekezdésében az intézményeknek biztosított azon lehetőség, hogy jogász‑nyelvész beosztásba A*7 besorolási fokozatban vegyenek fel tisztviselőket, azzal magyarázható, hogy az e beosztáshoz szükséges profil különösen értékes a munkaerőpiacon, és így előfordulhat, hogy az intézmények csak nehezen tudnak e beosztásokba munkaerőt felvenni.
Végül a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése, illetve az e rendelkezés alapján hozott megtámadott határozat nem okoz hátrányos megkülönböztetést azon tisztviselőkhöz képest, akik az érintettnél fiatalabb korban kezdték pályafutásukat az Európai Unióban. Ezzel összefüggésben az előmenetel során végig vannak következményei annak, hogy az eredeti besorolás alkalmával nem vettek figyelembe semmilyen, az intézmény általi alkalmazást megelőzően szerzett tapasztalatot. Ilyenkor ugyanis a betöltendő beosztás szempontjából hasznos tapasztalatot objektív módon, a szolgálat igényei alapján, az e beosztások szintjének a versenyvizsga‑kiírásban való meghatározásakor határozzák meg, és ezzel az adminisztráció jogszerű cél megvalósítására törekszik, anélkül hogy önkényes vagy nyilvánvalóan nem megfelelő megkülönböztetést tenne. Ezenkívül az európai közszolgálat céljára tekintettel azok, akik korábban már tisztviselőként dolgoztak, főszabály szerint nincsenek azok helyzetével összehasonlítható helyzetben, akik nem az intézményekben szereztek tapasztalatot. Ugyanis a külső személyekkel rendesen ellentétben a tisztviselők megfelelő tapasztalatra tesznek szert az intézményekben, amelyekben már bizonyíthatták, hogy képesek azok feladatainak ellátására az európai közigazgatási szervezetrendszerben, a személyzeti szabályzatban szereplő vonatkozó munkafeltételek – különösen az alárendeltségi viszony, valamint az értékelési és a fegyelmi rendszer – keretében, valamint kulturális sokszínűséggel és eltérő hagyományokkal jellemezhető környezetben.
(lásd a 79., 81., 82. és 87. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Campoli kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 105. pontja; a fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 86. és 113. pontja; T‑173/05. sz., Heus kontra Bizottság ügyben 2006. december 13‑án hozott ítéletének 43., 44. és 52. pontja; T‑142/00. sz., Van Huffel kontra Bizottság ügyben 2001. november 15‑én hozott ítéletének 52. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑25/05. sz., Mc Sweeney és Armstrong kontra Bizottság ügyben 2006. június 15‑én hozott ítéletének 39. pontja; F‑123/05. sz., Bracke kontra Bizottság ügyben 2007. május 3‑án hozott végzésének 51. és 56. pontja; a fent hivatkozott Davis és társai kontra Tanács ügyben hozott ítélet 81. pontja.
5. A személyzeti szabályzat 7. cikkének a 62. cikke első bekezdésére tekintettel értelmezett (1) bekezdéséből – amely első bekezdés szerint a tisztviselő a besorolási fokozatának és a fizetési fokozatának megfelelő díjazásra jogosult – kitűnik, hogy a besorolási fokozatának és a díjazása szintjének meghatározása után a tisztviselőre nem bízhatnak olyan munkakört, amely nem felel meg ennek a besorolási fokozatnak. Másképpen kifejezve: a besorolási fokozat, és ennek következtében a díjazás, amelyre a tisztviselő jogosult, meghatározza azon feladatokat, amelyeket rá lehet bízni. Ennek megfelelően a besorolási fokozat és a beosztás közötti megfelelőség elve bármely tisztviselő számára lehetővé teszi azt, hogy a besorolási fokozatának nem megfelelő munkakörbe való beosztását visszautasítsa, és így végeredményben azt is, hogy visszautasítsa a díjazásának nem megfelelő feladatokat.
Még ha a tisztviselő el is fogadja, hogy a saját besorolási fokozatánál magasabb besorolási fokozatba tartozó munkakört lásson el, a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elve egyáltalán nem biztosít neki jogot arra, hogy munkakörét magasabb besorolási fokozatba sorolják be.
(lásd a 90. és 92. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑18/90. sz., Jongen kontra Bizottság ügyben 1991. május 7‑én hozott ítéletének 27. pontja; T‑23/99. sz., LR AF 1998 kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének 367. pontja; T‑146/04. sz., Gorostiaga Atxalandabaso kontra Parlament ügyben 2005. december 22‑én hozott ítéletének 141. pontja.