Ideiglenes változat

T‑44/14. sz. ügy

Bruno Costantini és társai

kontra

Európai Bizottság

„Intézményi jog – Európai polgári kezdeményezés – Szociálpolitika – Általános gazdasági érdekű szolgáltatás – EUMSZ 352. cikk – A nyilvántartásba vétel megtagadása – A Bizottság hatáskörének nyilvánvaló hiánya – A 211/2011/EU rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja – A megfelelő ügyintézés elve – Indokolási kötelezettség”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (első tanács), 2016. április 19.

1.      Uniós polgárság – A polgársághoz kapcsolódó jogok – Polgári kezdeményezés benyújtása – 211/2011 rendelet – Lajstromozási feltételek – Javaslat, amelynek a Bizottság hatáskörébe kell tartoznia

(EUSZ 5. cikk és EUSZ 13. cikk, (2) bekezdés; 211/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. cikk, (2) bekezdés, b) pont)

2.      Verseny – Általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások – Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározása – Tagállamok mérlegelési jogköre – Korlátok – A Bizottság általi ellenőrzésnek a nyilvánvaló hibára történő korlátozása – A Bizottság azon lehetősége, hogy a tartós ápolásnak a belső piaci szabályok alkalmazása alól kivett, általános gazdasági érdekű szolgáltatássá minősítésére irányuló jogi aktusra vonatkozó javaslatot terjesszen elő – Hiány

(EUMSZ 14. cikk és EUMSZ 106. cikk)

3.      Szociálpolitika – Az Unió hatásköre – Munkavállalókon kívüli személyekre vonatkozó jogi aktusok elfogadása – Kizártság

(EUMSZ 153. cikk)

4.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése

(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés és 53. cikk. első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 44. cikk, (1) bekezdés)

5.      Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – Szempontok – EUMSZ 352. cikk – Korlátok – Polgári kezdeményezésre irányuló javaslat keretében való alkalmazás – Feltételek

(EUMSZ 352. cikk; 211/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 10. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

6.      Az Európai Unió intézményei – A hatáskörök gyakorlása – Az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvének tiszteletben tartása – A hasonló kérelmekre vonatkozóan már meghozott határozatok figyelembevételére vonatkozó kötelezettség – Korlátok – A jogszerűség tiszteletben tartása

7.      Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Az indokolás hiánya vagy elégtelensége – A nyilvánvaló értékelési hibától való megkülönböztetés

(EUMSZ 263. cikk és EUMSZ 296. cikk)

8.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételét megtagadó bizottsági határozat

(EUMSZ 24. cikk, első bekezdés és EUMSZ 296. cikk; 211/2011 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (1) preambulumbekezdés és 4. cikk, (3) bekezdés)

1.      Az EUSZ 5. cikk értelmében az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör‑átruházás elve az irányadó, és az EUSZ 13. cikk (2) bekezdése szerint az egyes intézmények a Szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül járnak el. A polgári kezdeményezésről szóló 211/2011 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja ezzel összefüggésben tartalmazza azt a feltételt, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nem eshet nyilvánvalóan a Bizottság azon hatáskörén kívül, hogy a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be.

E rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy a Bizottságnak a rendelkezésére álló tényezők első vizsgálatát annak értékelése érdekében kell elvégeznie, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nem esik‑e nyilvánvalóan a hatáskörén kívül, mindazonáltal a javaslat nyilvántartásba vétele esetén teljesebb vizsgálatot kell végezni.

(vö. 16., 17. pont)

2.      A tagállamok jogosultak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásaik terjedelmét és szervezetét – az uniós jog tiszteletben tartása mellett – meghatározni. A tagállamok széles körű mérlegelési jogkörrel rendelkeznek annak meghatározásánál, hogy mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, e meghatározást pedig a Bizottság csak nyilvánvaló hiba esetén kérdőjelezheti meg. A tagállamnak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározására vonatkozó ezen kiváltáságát megerősíti mind a külön az Unióra ruházott hatáskör hiánya, mind az ilyen szolgáltatások uniós jogbeli fogalma pontos és teljes meghatározásának hiánya.

Ezért a Bizottság jogszerűen állapíthatta meg, hogy nyilvánvalóan nem nyújthat be az EUMSZ 14. cikkén alapuló jogi aktusra irányuló javaslatot azzal a céllal, hogy a tartós ápolás általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősüljön.

Az ilyen ápolásnak a belső piaci szabályok alkalmazása alóli kizárásáról szólva: az EUMSZ 14. cikkből kiderül, hogy a benne foglalt sajátos szabályok az EUMSZ 106. cikk sérelme nélkül alkalmazandók az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra. Márpedig ez utóbbi rendelkezés (2) bekezdése szerint még az ilyen szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások is a Szerződések szabályai, különösen a belső piaci és versenyszabályok hatálya alá tartoznak, amely elvtől csak szigorú feltételek mellett lehet eltérni, amelyek fennállása az egyes tagállamokban jellemző jogi és ténybeli körülményektől függ, valamint azt minden egyes esetben az azokra hivatkozó tagállamnak vagy vállalkozásnak kell bizonyítania. Következésképpen a Bizottság általános jelleggel nem javasolhatja, hogy olyan szolgáltatások képezzenek kivételt a belső piaci szabályok alkalmazása alól, amelyek általános gazdasági érdekű szolgáltatássá minősítése az egyes tagállamok által követett nemzeti politikától függ.

(vö. 24–26. pont)

3.      Az EUMSZ 153. cikk csak részben fedi le a tartós ápoláshoz való joggal kapcsolatos európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslatban elvárt intézkedések alkalmazási körét, mivel e rendelkezés, amely kifejezetten és kizárólag a munkavállalókra vonatkozik, nem teszi lehetővé a személyek más csoportjaira vonatkozó jogi aktusok elfogadását. Következésképpen az EUMSZ 153. cikk önmagában nem képezhet jogalapot az olyan aktus elfogadásához, amelynek célja a tartós ápolási szolgáltatás Unióban való egyetemes nyújtásának biztosítása.

(vö. 39. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 46. pont)

5.      Az EUMSZ 352. cikk amely a hatáskör‑átruházás elvére épülő intézményi rendszer szerves része, nem szolgálhat alapként az Unió hatáskörének olyan mértékű kiszélesítéséhez, amely túlmutat a Szerződések egésze, és különösen az Unió feladatait és tevékenységeit meghatározó rendelkezések által létrehozott általános kereten. E rendelkezés semmilyen esetben sem alkalmazható olyan rendelkezések elfogadására, amelyek hatása lényegében a Szerződések módosítását eredményezné az e célt szolgáló eljárások tiszteletben tartása nélkül. Következésképpen e rendelkezés alkalmazása a Szerződésekben meghatározott hatáskörök elhatárolásának tiszteletben tartása és annak másodlagos jogi aktus elfogadásával való megsértésének elkerülése érdekében bizonyos feltételeknek van alárendelve.

Ezenkívül sem az EUMSZ 352. cikk, sem pedig a polgári kezdeményezésről szóló 211/2011 rendelet nem zárja ki az EUMSZ 352. cikk európai polgári kezdeményezés keretében való alkalmazását.

Ugyanakkor az európai polgári kezdeményezés intézményének alapját képező, az uniós polgárok demokratikus részvételére irányuló célkitűzés nem ütközhet a ráruházott hatáskörök elvével, és nem hatalmazhatja fel az Uniót, hogy olyan területet szabályozzon, amely tekintetében semmilyen hatáskört nem ruháztak rá, így az EUMSZ 352. cikkben szereplő feltételek tiszteletben tartása az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat keretében is kötelező. Következésképpen a Bizottságnak kell megvizsgálnia, hogy az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslathoz képest nyilvánvaló‑e, hogy az e rendelkezésen alapuló jogi aktusra nem tehet javaslatot. Ez nem vetíti előre azonban az intézményeknek az ilyen jogi aktus szükségességére vonatkozó értékelését, mivel ezen értékelés az európai polgári kezdeményezésre irányuló javaslat nyilvántartásba vételét követően végezhető el, és adott esetben szerepelhet a 211/2011 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt közleményben.

(vö. 51–53. pont)

6.      Az intézmények kötelesek hatáskörüket az uniós jog általános elveivel – így az egyenlő bánásmód elvével és a megfelelő ügyintézés elvével – összhangban gyakorolni, és ezen elvekre tekintettel kötelesek figyelembe venni a hasonló kérelmekre vonatkozóan már meghozott határozatokat, és különösen figyelmesen kell megvizsgálniuk azt a kérdést, hogy ugyanúgy kell‑e határozniuk, vagy sem. A megfelelő ügyintézés elvét azonban összhangba kell hozni a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával.

(vö. 60. pont)

7.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 65., 67. pont)

8.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 68., 69., 72., 73. pont)